Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-02 / 5. szám
lat kitőgyei, a tejmirigyek megtelnek, a tőgybimbókből föcstej csöpög vagy préselődik ki, a hasizmok ellazulnak vagy elernyednek. a péra duzzadt, a pérarés kitágul és a pérábál ragadós nyálka ürül. A szarvasmarha esetében a testhőmérséklet 0,6-},5 Celzius-fokkal való csökkenését a közeledő elles biztos jelének tekintjük. A tulajdonképpeni ellés bonyolult idegi és hormonális ingerek alapján valósul meg. Ezek hívják elő a méh hatalmas erejű öszehúzódásait és a szülóutak megnyílását, hogy ezután a hasizom-összehúzódások jelentős közreműködésével kipréselődjön a magzat és a magzatburok, amely a magzatot a vemhesség ideje- alatt védte, illetve táplálására szolgált. A tulajdonképpeni ellésnek (szülésnek) hároms egymásra folyamatosan kapcsolódó szakasza .van. Az első a megnyílási (tágulási) időszak. A méhösszehúzódások, amelyek a megtermékenyített méhszarv elülső végétől a méhnyak felé terjednek, nyomást gyakorolnak a magzatvízzel telt magzatburokra, amely nyomást fejt ki a belső méhszájra, s a méhnyakcsatorna fokozatosan kitágul. Az állat ilyenkor idegesen viselkedik, tekintete rémült, abbahagyja az evést vagy kérődzést, hátrafelé tekintget, a hasa alá rugdos, gyakran ürít és vizel, felkel, lefekszik, a nyomások erősebbé válnak, a pérarészben megjelenik a magzatot tartalmazó magzatburok és a magzatvíz elfolyik. A magzatvíz akkor folyik el, amikor a méhnyakcsatorna és a péra egyetlen folyamatos szülőúttá tágul. A magzatvíz a pérát megtisztítja, falát nyirkossá és síkossá teszi és így megkönnyíti a magzat szülőutakon való áthaladását. A megnyílási időszak a szarvasmarha esetében rendszerint 4—8 óráig tart. A második az ellesi időszak. Az összehúzódások erőteljesebbekké válnak, a hasprés izmainak nyomása erősödik. A magzat a vemhesség ideje alatt helyzetét változtatja, a saját tengelye körül forogva Igyekszik olyan helyzetbe kerülni, hogy háta az anyaállat hátának irányába kerüljön. Az erős tolófájdalmak hatására az anyaállat nyöszörögve, legtöbbször az oldalán fekszik és a magzatot fájdalmak közepette fokozatosan kipréseli. Zavartalan elléssel számolhatunk, ha a szülőutak -megfelelően tágasak, és a magzat közepes nagyságú, s normális fekvésben jut a szülőutakba, valamint ha az ellő állatnak elegendő ereje van a magzatot rendszeresen előretoló nyomás kifejtésére. A borjú szabályos helyzete a fejfekvés az ellések kb. 5 százalékánál fordul elő. A harmadik szakasz tulajdonképpen az ellést követő utófájdalmak szakasza, amely a magzatburok maradéktalan eltávozásáig tart. Ezt az időszakot az anyaállat rövidebb vagy hosszabb Ideig tartő pihenése Jellemzi, amelyet az eddiginél lényegesen gyengébb összehúzódások követnek. Ennek során ürül ki a magzatvfz maradéka és préselődik ki a magzatburok. Ä magzatburok távozásával véget ér az ellés harmadik szakaszát képező utófajdalmak időszaka. Ténylegesen még néhány napig, sőt, néhány hétig tovább tárt egészen mindaddig, amíg a nemi szervek visszanyerik eredeti nagyságukat és lehetővé teszik az anyaállat újbóli megtermékenyítését. Mivel az ellési időszak kedvező körülmények között is rendszerint több éráig tart, az ellés folyamatának meggyorsítása érdekében az anyaállatnak segítséget kell nyújtani. Erre akkor kerülhet sor, amikor a méhnyakcsatorna jelentősen megnyílik, a magzat szabályos fekvésben a medencébe jut és a magzatburok is megrepedt. Elléskor megengedhető két-három férfi által gyakorolt húzás a tolófájdaimakkal összhangban és a medence tengelyének irányában, ami a szarvasmarha esetében a hátvonalra enyhén emelkedő irányt jelent. Amikor a magzat feje megjelenik és átjut a péranyíláson, védeni kell — különösen az üszők esetében — a gátat és óvatosan át kell segíteni a magzat fején. A magzat szülőutakon való átjutása azzal is megkönnyíthető, ha a szülőutakat parafinolajjal bekenjük és a magzatot a lábánál fogva húzzuk. Ezzel elérjük, hogy a magzat legszélesebb testrészével, a mellkasával hoszszantl irányban jut a medence legszűkebb részébe. Az állatgondozó a rövidesen várható ellés előtt előkészíti a szülészeti segédeszközöket. Ezeket az ellető istálló erre kijelölt helyén, mindig tiszta állapotban kell tartani. Ezek a szülészeti kötelek, cövekek, magzatvlzpétlék, tiszta kéztörlők, műanyag lepedők, szappan, meleg és hideg vízzel telt edények, fertőtlenítő szerek és a köldök ápolásához szükséges szerek. Ellés előtt gondoskodni kell a szarvasmarha állásának kitakarításáról, a környezet fertőtlenítéséről. Az ellés folyamata során rendkívül ügyelni kell a tisztaságra, és bármilyen körülmények között be kell tartani az állategészségügyi előírásokat. Ellés után az anyaállat nagyon kimerült, ezért az állatgondozóktól megkülönböztetett figyelmet és a kedvezőtlen behatásokkal szembeni védelmet kíván. Elsősorban az ellést követő négy napról van szó, amely rendszerint a kritikus időszakot jelenti. A magzatburok kilökődése után a nemi szerveket, azok környékét és a tőgyet alaposan megmossuk é$ fertőtlenítjük. Az ellető istállóban hozzávetőlegesen 15 Celsius-fok körüli egyenletes hőmérsékletet és tiszta állást kell biztosítani, hogy az anyaállatot az újszülöttel együtt védeni lehessen a huzattól. Ezenkívül állandóan figyelemmel kell követni az anyaállat viselkedését, a tisztulási időszak alatt termelődő váladék távozását, a nemi szervekből távozó váladék mennyiségét és összetételét, a tőgy állapotát, valamint a töcstej minőségét. Az anyaállatot mindenekelőtt evésre kell ösztökélni. Az ellés után sok tehénnél, valamint előhasi üszőnél fellép a tőgygyulladás. Ennek következtében a föcstej szemmel lát* hatóan változik, gennyes vagy véres véladékot, nagy mennyiségű kórokozót tartalmaz, és ha a borjú elfogyasztja, veszedelmes fertőző betegséget kaphat. Ezért a tőgygyulladásban szenvedő anya már nem táplálhatja föcstejjel a magzatát, így azonnal át kell térni a borjú mesterséges, Itatásos nevelésére. Elsősorban ezért kell minden esetben megőrizni az egészséges tehenek föcstej-feleslegét, hogy a beteg tehenek újszülöttjei is megfelelő föcstejhez jussanak. Az ellést követő időszakban nem szabad a leborjazott tehenet túlzott mennyiségű abraktakarmánnyal etetni. A kitőgyeitetést az abraktakarmány .adagjának fokozatos növelésével párhuzamosan kell elvégezni. A teljes takarmányadagra csak 10—14 nap múlva lehet áttérni. Közvetlenül az ellést követő napokban kifogástalan minőségű, könnyen emészthető, főleg ásványi anyagokban és vitaminokban gazdag takarmányokkal szükséges etetni. Vigyázni kell, nehogy a takarmány penészes, romlott vagy esetleg dohos legyen. Az ellés utáni tisztulási időszak kedvező lefolyását mindenekelőtt a kifogástalan állategészségügyi körülmények biztosítása és a tisztaság fenntartása segíti. Az állatoknak nagyon jót tesz a mozgás. Amenynyiben az ellés normális lefolyású, problémamentes volt, a tisztulás 10—14 nap múlva befejeződik és az állat egészségi állapota annyira feljavul, hogy az erőnléte, valamint a tejelése szemmel láthatóan növekszik. Ogy 25 nap múlva már a' nemi szervek Is visszanyerik eredeti állapotukat és az első hónap végéig megindul az ívarzásl ciklus. A teheneket a borjazás után legkésőbb 45 napon belül fedeztetni kell, hogy minél gyorsabb, ütemben növeljük állatállományunkat és a tenyészet Is gazdaságos legyen. Az ellést követően fellépő megbetegedés veszélyességére való tekintettel az egészségi állapot megfigyelése során tapasztalt bármilyen változás (étvágytalanság, a takarmány elutasítása, a tejelés csökkenése, a test hőmérsékletének növekedése, a nemi szervek folyása) esetén a tehenet feltétlenül állatorvossal kell megvizsgáltatni. Ez a rövid áttekintés is bizonyítja, mennyire fontos az ellető Istálló a tehenek számára. Ezért minden korszerű nagyüzemi tehenészetben ilyet feltétlenül létesíteni kell. Az ellető istállóban nemcsak a borjú sorsa dől el, hanem jelentős mértékben a fejőstehén további újratermelő képessége is. Az ellető istállókban biztosítani kell az állategészségügyi előírások következetes betartását és a szakszerű bánásmódot. Az ellető istállóban uralkodó viszonyok minőségét annak befogadóképessége, az Istállézás és a fejés módja, valamint az egész berendezés szakszerű üzemeltetése szabja meg. Az anyaállatot az ellés előtt 1—2 héttel át kell vezetni az ellető istállóba, és az ellés után még 2 hétig ott szükséges tartani. Számolni kell az esetleges bonyodalmakkal is, ezért a férőhelyek száma a tehenek létszámának 10—12 százaléka legyen. Az időszakos üzemeltetésű ellető Istállókban az állategészségügyi körülmények megfelelőbbek. Az Ilyen ellető istállóban részlegeket lehet kiépíteni, amelyek lehetővé teszik az egyes osztályokon lefolytatott váltakozó elletést. Ebben az esetben az ellés után a részleget ki kell ürftent, az üzemeltetést megszakítani, mindent kitisztítani és az egész osztályt fertőtleníteni szükséges. Az ellető istállóban száraz, tiszta szalmával kell almozni. Az anyaállatok testméreteire való tekintettel a 210—220 cin hosszú és 120 cm széles állást javasoljuk, ellés után pedig a 110 cm-es szélesség is elegendő. A nem problémamentes ellések levezetésére és az ellés utáni sérülések gyógyítására ajánlatos néhány szélesebb állást létesíteni, az ellető Istállót emelő berendezéssel és a kicsúszott méh visszahelyezését elősegítő deszkadobogóval ellátni, valamint az istállóba bevezetni a hideg és meleg vizet. Az ellető istállóban az újszülött borjakat külön kell helyezni, hogy megvédjék azokat a betegségektől. Itt 7—10 napig maradnak, vagyis amíg a borjúszállásra nem szállítják azokat. A borjakat külön állásokban szállásoljuk el, ám ezek ne legyenek túlságosan szélesek, hogy a borjak ne foroghassanak feleslegesen és ne piszkftsák be az állást. Általában a 45 cm széles és 1 méter hosszú boxokat tartják a legmegfelelőbbnek. Fontos, hogy ezek lábakon álljanak és padlózatuk lejtős legyen, hogy a vizeletet levezesse.- Jó tapasztalatokat szereztünk az ún. OPA-boxokkal, amelyek a tejtáplálás egész Ideje alatt használhatóak. A borjak itt szalmából készített matracon állnak. A kisebb Istállókban mozgó boxokat is használhatunk, ezeket az istálló bármelyik részén, esetleg a tehenek között is elhelyezhetjük. A betegségmegelőzésre szolgáló profilaktóriumot rendszeresen fertőtleníteni kell, ezért ajánlatos azt 3—6 önálló helyiségre osztani. Befogadóképessége a tehenek létszáma 5—6 százalékának megfelelő legyen. Az Ilyen profllaktőrlumban bevezethető az időszakos üzemeltetés, így hozzávetőlegesen 7 naponként a profllaktőrlum kiürül, s alaposan kitisztítható, valamint fertőtleníthető. A nagy befogadóképességű ellető istállókban csak szakképzett és lelkiismeretes dolgozókat szabad foglalkoztatni. Az önálló ellető istállóban speciálisan kiképzett szülészek dolgoznak. A munkát úgy kell megszervezni, hogy minden ellés levezetését szakképzett állatgondozó (szülész) végezze éjjel vagy akár nappal, a legnagyobb szakértelemmel. E cél elérése érdekében legjobb, ha az ellető istállókban bevezetik a három műszakos üzemeltetést. Az ellések közel 40 százaléka az éjjeli órákban zajlik, így az újszülött borjak nem részesülnek a születés után leginkább szükséges gondozásban. Az ellető istálló a három műszakos üzemeltetéskor csak látszólag költségesebb, mivel a magasabb költségeket a borjúnevelésben és az anyaállatok kezelésében elért lényegesen jobb eredmények ellensúlyozzák. A PROFILAKTÖRIUMI GONDOSKODÁS ÉS A FÖCSTEJES TÁPLÁLKOZÁS IDŐSZAKA A születés utáni időszak a borjú fejlődésének legérzékenyebb időszaka. Erről tanúskodik az a tény is, hogy ebben az időszakban legnagyobb a borjúelhullás. Az újszülött világrajövetelekor megszakad az anya és a magzat közötti összeköttetés. A borjút eddig az anya teste védte a kedvezőtlen környezeti behatásoktól, most azonban új környezetbe kerül, amelyre nincsen kellőképpen felkészülve, így az egészsége is veszélyeztetve van. Amíg a borjú nem szokott hozzá az új környezethez, fokozott figyelemre és gondoskodásra van szüksége. Amikor az újszülött a világra jön a köldökzsinór elszakad és megindul az önálló légzés. A légzés megindítását megkönynyítjük, ha az újszülött orrából és szájából tiszta ruhadarabbal eltávolítjuk a nyálkát és a visszamaradt magzatvizet. Ha magzatvlzet nyelt, akkor a hátsó lábánál fogva a magasba emeljük, hogy a magzatvíz a szájából, esetleg a tüdejéből kifolyjon. Ha a légzés kimarad, a légzési Ingert azzal növeljük, hogy a borjú tarkóját hideg vízzel leöntjük, szájpadlását vagy az orr nyálkahártyáját ingereljük, mellkasát masszírozzuk, esetleg mesterséges légzést alkalmazunk. Mindezt addig folytatjuk, amíg a borjá lélegezni nem kezd. Amíg a borjú szíve működik, remény van az állat megmentésére. Nagyon fontosnak tartjuk a borjú testének mielőbbi megszárltását. Az újszülött testét ezért tiszta ruhával, vagy szalma-, Illetve szénacsutakkal szárazra dörgöljük, nehogy megfázzon. A köldökcsonkot nem kötjük el, csupán az alvadt vért nyomjuk ki belőle, megszárítjuk és néhány pillanatra a fertőtlenítő oldatba mártjuk. Ez rendszerint jódtinktúra, de vannak már újabb, flakonban forgalmazott • szerek is (Septonex, Kubától, Chronicin stb.). A kezelést a nap folyamán többször is meg kell ismételni mindaddig, amíg a köldökcsonk meg nem szárad. A borjügondozás elengedhetetlen tartozéka az újszülött megfelelő környezetbe való áthelyezése. Erre a profilaktóríum a legmegfelelőbb, z újszülött renszerlnt születése utáií két órán belül igyekszik lábraállni. Egészségi állapotának további alakulása szempontjából nagyon fontos, hogy legkésőbb 2 órán belül megfelelő mennyiségű föcstejet kapjon, mivel az újszülött borjak testében nincsenek védőanyagok, s ezek főleg föcstejjel juttathatóak az állatok szervezetébe. A föcstej a baktériumellenes anyagokon kívül, amelyek az újszülöttet a fertőzés ellen védelmezik, könnyen emészthető tápanyagokat, nagy mennyiségű A-vltamint és főként magnézlumsőt tartalmaz, fgy hashajtó hatásánál fogva elősegíti a magzati korban besűrűsödött bélsár (ún. magzatszurok) kiürítését. Az újszülött borjakat nagyon gyakran itatjuk föcstejjel. Az erős egyedeknek elég napi háromszori szopás, de a gyengébbeket naponta négyszer, sőt hatszor is itatni kelL A borjak itatásának legtermészetesebb módja az anyai tőgyből való szoptatás. Ez az itatási mód biztosítja a tej optimális hőmérsékletét, a kis mennyiségben való fogyasztást, ami lehetővé teszi a tej nyállal történő megfelelő keveredését. Ezt követően az oltégyomorban könnyebben történik a lebontás, ami a további emésztés szempontjából nagyon fontos. A szoptatás természetes módon szabályozza a tej fogyasztásának gyorsaságát és annak mennyiségét. Az itatásos borjúnevelés esetén a tej mennyiségét szabályozni kell, hogy így meggátoljuk a túlitatást és azt kővető emésztési zavarokat. Ezért a borjakat gumiszopúkás itatőedényekből itatjuk. A vödöritatók nem alkalmasak. A borjakat olyan módszerrel tanítjuk a föcstej fogyasztására amilyennel később, a borjúnevelő Istállóban Itatunk. A tisztaságra természetesen mindenütt maximálisan ügyelni kell. Gondoskodni kell arról, hogy a tej tőgymeleg (38 Celsius-fokos) legyen. Az itatőedényeket forró vízzel átöblögetve fertőtlenítjük. Ismert tény, hogy a borjak a fertőzésekkel szembeni ellenanyagok nélkül születnek és csak a születésűket követő 4—5. héttől kezdve, fokozatosan válnak képesekké azok termelésére. Ezért az újszülött borjak életük első napjaiban a föcstejben található ellenanyagokra vannak utalva. A föcstej ellenanyag-tartalma kb. az ellést követő 14. napon a legalacsonyabb, amikor a borjút rendszerint áthelyezik a nagytenyészetekbe. Előnyösebbnek tartjuk, ha az újszülött borjak a tejtáplálás időszakának végéig a tehénistálló melletti borjúszálláson maradnak. A föcstejben található ellenanyagok csak az olyan kórokozók ellen védik a borjakat, amelyek az istállóban előfordulnak. Ha az anyaállat csak röviddel az ellés előtt kerül az istállóba, nincs ideje arra, bogy kellőképpen hozzáidomuljon az új környezethez és elegendő védőanyagot termeljen az istállóban található kórokozók ellen. Ezért tartjuk fontosnak, hogy az anyaállatokat ellés előtt legalább 2—3 hónappal az ellető istállókban helyezzék el. Az ellenanyagok egy része a borjak vérébe kerül és ily módon a fertőző betegségekkel szemben ellenállóbbak lesznek. A TEJTAPLALAS időszaka Az újszülött borjú egészségi állapota szempontjából az első két hét jelenti a legveszélyesebb időszakot. Az újszülött különféle baktériumokkal és vírusokkal kerül kapcsolatba, amelyek a rosszul táplált, hanyagul gondozott vagy nem megfelelő környezetben tartott, kevésbé ellenálló egyedeknél veszélyes hasmenéses megbetegedést okoznak. A betegség lefolyása Jelentős mértékben az elfogyasztott föcstej mennyiségétől és annak minőségétől függ. A zárt állományforgó esetén az állatok bosszú ideig élnek a kórokozókkal teli istállókban, így az újszülöttekben is nagyobb immunitás jön létre, és képesek jobban ellenállni a fertőzéseknek. Ezért a zárt állományforgó esetén még az erősen fertőzött környezetben is kevés hasme-* néses megbetegedéssel találkozunk. A nyitott állományforgót érvényesítő tenyészetekben a fertőző hasmenéses megbetegedések ezzel szemben igen gyakoriak még akkor is, ha az óilategészségügyi ellátás jó színvonalú. A törzsállomány gyakori váltakozása miatt az Istállók mikroflórája is gyakran változik, ami megnehezíti a kórokozókkal szembeni ellenállóképesség kialakulását. A borjak fertőzéses megbetegedésével szemben — a coli baktériumos fertőzést kivéve — nincs megbízható védőszerünk, ezért a betegség megelőzése érdekében az alábbiakra hívjuk fel a figyelmet: ^Korlátozni kell az anyaállatok egyedenkénti áttelepítését az ellető istállóba. Előnyösebb az állatok csoportos áttelepítése. A vemhes teheneket az ellető istállóban ellés előtt legalább 2—3 hőnappal szállásoljuk el, bogy az új istálló mikroflórájával szemben megfelelő ellenanyagot fejleszthessenek ki; 0 a fertőzés horizontális terjedésének veszélyét elsősorban a borjak egész tejtáplálási időszak alatti egyedi istállózásával kell csökkenteni; 0 a termelési folyamat részét képező rendszeres fertőtlenítései kell megszakítani a fertőző betegségek kórokozói folyamatos terjedését. Ez a borjúnevelés időszakos rendszerével tökéletesen megoldható, ezért minden borjúszálláson, profilaktóriumban, ellető istállóban és az előhasi tehenek istállóiban is érvényesíteni kell. Az Időszakos üzemeltetéssel akadályozhatjuk meg a leghatékonyabban a kórokozók körforgását, és ezzel csökkenthetjük a nyitott állományforgó negatív hatását az állatok egészségére. A külön épület vagy térbelileg elkülönített helyiségek állatokkal való egyszeri betelepítéséről, Illetve azok egyszerre történő kitelepítéséről van sző. Amennyiben az. újszülött borjak nyolc hétig tartózkodnak a nagy befogadóképességű borjúistállóban, akkor kilenc részleg szükséges ahhoz, hogy egy osztály egy teljes hétig üres maradjon, így azt alaposan kifertőtleníthessük. A HASMENÉSES MEGBETEGEDÉSEK ELLENI INTÉZKEDÉSEK A fertőző hasmenéses megbetegedések kitörésekor: 0 az elletést legalább 14 napra meg kell szakítani; 0 az ebben az időszakban ellő teheneket más épületbe szükséges áttelepíteni; 0 a fertőzött környezetből az összes borjút el kell távolítani; 0 a borjúnevelésre szolgáló istállót és annak berendezéseit fertőtleníteni kell; 0 gondoskodni szükséges a megbetegedett borjak kezeléséről. A HASMENÉS GYÖGYlTÄSA A hasmenés esetén a bélsárral sok víz és a szervezet számára Igen fontos só távozik el a szervezetből. Ezekből legfontosabb a nátriumklorid, vagyis a konyhasó, és a káliumklorid. Mindez egészségügyi zavarokat okoz, az állat rohamosan fogy, erőtlenül fekszik, légzési nehézségekkel küzd és lassan elpusztul. A 10 naposnál fiatalabb borjak esetében a hasmenéses megbetegedés néhány óra alatt nagyon súlyossá válik; a 14 naposnál idősebb borjaknál két, vagy több napig tartó erős hasmenés után lép fel ez az állapot. A gyógymód lényege, hogy a víz- és sóveszteségeket folyamatosan mindaddig pótoljuk, amíg a hasmenés megszűnik, éí gyógyítás sikerének előfeltétele az azonnali beavatkozás. Ha a víz- és sőveszteséget itatással pótoljuk, akkor peroralis re- Mdratációról beszélünk.
