Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-26 / 4. szám

1981 Január 29. SZABAD FÖLDMŰVES. О A Slušovtcel Efsz a számítás­technika alkalmazása terén az élenjáróit közé tartozik (Fotó: Rafaj) A tudományos-műszaki fejlesztés távlatai Társadalmunk továbbfejlesztése szempontjából meghatározó esztendő­be léptünk, mivel az idei eredmények végleges képet adnak arról, vajon mennyire sikerül megvalósítanunk a hetedik ötéves tervidőszak kezdete­kor kitűzött célokat. Az egyes ága­zatok négyéves összegezései alapján joggal bízhatunk abban, hogy a leg­fontosabb területeken megbirkózunk a feladatokkal. Mindez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek felmerülő nehézségek, amelyek nehezítik az előbbrehaladást. Valamennyi ágazat­ban rá kell mutatni a hiányosságok­ra, azokat mfelőbb fel kell számolni, s arról sem szabad megfeledkezni, hogy a tartalékok következetes kiak­názását nem lehet a lemaradás ve­szélye nélkül tovább halogatni. EREDMÉNYEK Hazánkban az újabb tudományos­­műszaki fejlődés a Februári Győzel­met követően kezdődött. Az iparban és -a mezőgazdaságban végbemenő történelmi változások gyors ütemű fejlődést eredményeztek. Am tulaj­donképpen csak a CSKP XIV. kong­resszusa, és az ezt követő időszak indította el a céltudatos műszaki fej­lődést és irányítást. A párt XVI. kpngresszusa pontosította első ízben a tudományos-műszaki fejlesztés fogal­mát, s foglalkozott részletesen az ez­zel kapcsolatos eredmények értéke­lésével és a tervmutatók elkészítésé­vel. Az 1983-ban megtartott 8. ülés pedig felmérte az addigiak során el­ért sikereket, rámutatott a legna­gyobb hiányosságokra és részletesen kidolgozta a műszaki fejlesztés konk­rét feladatait. Az elmúlt tíz év során ezen a téren elért eredményeink nagymértékben hozzájárultak gazda­sági rendszerünk megszilárdításához. Nemzeti jövedelmünk több mint négy százalékát fordítottuk tudomá­nyos-műszaki fejlesztésre, s az így elkészített ranglistán a világ első tíz állama között vagyunk — tájékozta­tott jaromlr O b z i n a, a szövetségi kormány alelnöke, a Tudományos- Műszaki és Bernházásfejlesztési Álla­mi Bizottság elnöke. Tudatosítani kell valamennyi szinten, hangsúlyozta, hogy a fejlett szocialista társadalom építése csakis a legújabb tudományos Ismeretek felhasználásával lehetsé­ges. . Ezért a tudományos-műszaki fejlesztés a párt politikájának szer­ves részét képezi. A bonyolult nem­zetközi politikai és gazdasági hely­zetben is elsődleges figyelmet szük­séges fordítani a meghatározó terü­letek fejlesztésére. Az életszínvonal emelésének egyik alapfeltétele a meg­felelő műszaki-anyagi bázis, amely lehetővé teszi a szociális ellátás ja­vításához nélkülözhetetlen anyagi eszközök létrehozását. TÄVLATI TERVEK Az előzőek figyelembevételével ké­szült el a 8. ötéves tervidőszakra és a további évekre szóló tudományos­műszaki program tervezete. Összeál­lításakor a jelenlegi időszak eredmé­nyeiből indultak ki, és elsősorban a népgazdaság legfontosabb feladatait tartották szem előtt. A programter­vezet az 1995-ig tartó időszak leg­fontosabb alapkutatási tennivalóit főbb témakörönként foglalja magába. Mindenekelőtt megkülönböztetett fir gyeimet kell szentelni az energiaigé­nyesség fokozatos csökkentésére; a népgazdaság alapvető ágazatainak elektronizálására és automatizálásá­ra, illetve az ipari robotok szélesebb körű alkalmazására. A mezőgazdaság és a közélelmezést biztosító más ága­zatok hosszú távú programját főleg a növénytermesztés gyorsabb ütemű fejlesztésére, az állattenyésztés haté­konyabb belterjesítésére, a termő­föld védelmére, az élelmiszeriparban pedig az áruválaszték bővítésére kell irányítani. Szintén a legfontosabb ■tógazdasági feladatok közé tarto­met szentelnünk. A cukorrépa és a burgonya átlagos hozamainak növe­lése érdekében olyan intézkedések szükségesek, amelyek segítségével rövid idő alatt hatékonyabb gazda­sági eredmények érhetők el. Az állat­­tenyésztés szakaszán szigorúan be kell tartani az állatsűrűséggel kap­csolatos szabályokat, s a korszerű genetikai módszerek alkalmazásával a jövőben szélesebb keretek között kell számolni. Az állategészségügyi előírások következetes betartásával kell megelőzni a különböző fertőzése­ket, s a betegségekkel szemben ellen­­állóbb fajták tenyésztését szükséges az előtérbe helyezni. Az élelmiszer­­ipari üzemekben a minőségi mutatók teljesítését, a választék bővítését ps főleg a termékfelújítást kell szorgal­mazni. Nagy tartalékaink vannak a termelő, szállító és felvásárló üzemek összmunkája során, ahol átgondol­tabb szervezéssel, kisebb befektetés­sel, nagyobb sikerek érhetők el. Az elkövetkező időszakban a mik­roelektronikán kívül főleg a biotech­nológiai fejlesztésben rejlenek a leg­nagyobb tartalékaink. Sajnos ezen a téren korántsem lehetünk elégedettek az elértekkel, mivel még mindig nem sikerült tisztázni néhány lényeges és meghatározó kérdést. Elsősorban is megfelelő műszaki bázis létesítése szükséges, másodsorban pedig a bio­technológiai eljárások alkalmazása során nélkülözhetetlen alapanyag kérdését kell tisztázni. Emellett per­sze a szellemi tőkével is jobban kel­lene gazdálkodnunk, hiszen a bio­technológiai újításokkal jelentős gaz­dasági sikerek érhetők el. A sejt- és a szövetkultúrák kutatási eredmé­nyei, vagy pedig a génszintézissel kapcsolatos megfigyelések óriási le­hetőségeket kínálnak. —♦— A tudományos-műszaki fejlesztés során több mint 180 ezer kutató és műszaki szakember járul hozzá mun­kájával az állami célprogramok tel­jesítéséhez. Mindenekelőtt az alapku­tatás legfontosabb területeit kell előnyben részesíteni, és az eddigiek­nél szorosabb kapcsolat szükséges az elméleti kutatás és a gyakorlati hasz­nosítás között. Mint már említettük, társadalmunk teljes mértékben támo­gatja a műszaki fejlesztést. Nem sza­bad azonban azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy az egyes ágazatok, illet­ve azok vállalatai nem elég céltuda­tosan és rugalmasan hasznosítják a rendelkezésre álló anyagi forrásokat. Az önálló gazdasági szférában pél­dául a népgazdasági szempontból leg­fontosabb ágazatokban a jelenlegi ötéves tervidőszak első három évét tekintve, a tudományos fejlesztésre szánt forrásokból több mint három milliárd koronát nem használtunk ki. Ezért olyan intézkedések foganatosítását tervezik, a­­melyek kötelezik az egyes ágazatokat, hogy konkrét tervet készítsenek a műszaki fejlesztést és beruházást il­letően. A KGST keretében el kell mélyíteni és szorosabbá ten­ni az együttműködést, s a valamennyi érintett fél szá­mára előnyös szerződéskö­tésekkel szükséges gyorsí­tani a tudományos fejlesztés eredményeinek gyakorlati alkalmazását. Csakis a nem­zetközi kooperáció széles körű alkalmazásával tudjuk majd ugyanis a következő, 8. ötéves terv és az ezt kö­vető időszak műszaki fel­adatait teljesíteni. Minde­nekelőtt olyan gyakorlati eredmények elérésére törek­szünk, amelyek tovább szi­lárdítják társadalmunk gaz­dasági stabilitását, és hoz­zájárulunk az egész szocia­lista közösség előrehaladá­sához. BÄRDOS 'GYULA A hatékonyság további növelése érdekében nélkülözhetetlenek a pontos mérések és kimutatások Fotó: Kružlík Hulladékhasznosítás « Szovjetunióban Ésszerű nyersanyag-gazdálkodás Bizonyára kevesen tudják, hogy egy tonna csontból például negyven kilogramm, különböző műszaki célok­ra felhasználható kenőanyag készít­hető. A papírgyártás során keletkező selejt újrafelhasználásával pedig meg­közelítően harminc százalék értékes fanyersanyag takarítható meg. A Szovjetunióban főleg a moszkvai üze­mek és vállalatok képviselői járnak elöl abban a mozgalomban, amelynek lényege: az eddigieknél jóval gazda­ságosabban hasznosítani a másodla­gos nyersanyagokat, másnéven a hul­ladékot. A Szovjetunióban évente hozzáve­tőlegesen egymillió tonna mennyiségű üvegtörmeléket gyűjtenek össze. En­nek nagyrészét üjra az üveggyártási folyamatban hasznosítják, s így jelen­tős anyagmegtakarítást érnek el. Ám vajon miként hasznosítható például az erősen szennyezett üvegtégla-tör­­melék, vagy a különböző adalékanya­gok hozzáadásával készített műszaki üvegcserép-maradék? több mint ezer tonna terméket gyár­tanak kizárólag úgynevezett hulla­dékból. AZ üzemnek külön olyan berende­zése van, amelynek segítségével megtisztítják és összezúzzák a hulla­dékot. A felolvasztott masszából pedig a formázógépek a kívánt méretű ter­méket' alakítják ki. Többek között lámpaburkolatokat, ajtó- és ablakki­lincseket, különböző alakú fogantyú­kat gyártanak. A közeljövőben pél­dául többféle díszműáru, ablakre­dőny, kisebb méretű tartályok készí­tését is elkezdik. A hulladékból nyert gyártmányok minősége semmiben sem marad el az elsődleges nyers­anyagból készített cikkek minőségi mutatóitól. A hagyományos technológián ala-* pulő cipőgyártás során is jelentős mennyiségű értékes alapanyag, főleg gumi vész kárba. Mivel ennek előállí­tása egyrészt idő-, másrészt pedig munkaigényes, a gazdaságosabb mód­szereket nagyon szívesen fogadják á Hazai cipőgyártásunkban is sikeresen alkalmazzák a szovjet szakemberek tapasztalatait (Fotó: archív) A Moszkvai Üvegipari Kutatóintézet dolgozói erre a kérdésre keresték a választ, amikor e kérdéskörrel beha­tóbban kezdtek foglalkozni. Alapos kutatómunka eredményeként született meg az a gondolat, hogy építőipari célokra hasznosítható, különböző for­májú üvegkeramit készítése megold­hatja a problémát. Az új módszerrel gyártott üvegkeramit nemcsak eszté­tikai szempontból felel meg a kor­szerű követelményeknek, hanem szé­les körű felhasználási lehetőségeket Is nyújt. Készítése a következőképpen történik: az összepréselt' agyag, Illet­ve üvegtörmelékre több színű üveg­cserépréteget helyeznek, s ezt magas hőmérsékleten kiégetik. így megbíz­ható szilárdságú, esztétikus építőele­mek készíthetők az addig szemétte­lepre kihordott üvegtörmelékekből. Az új eljárás bevezetésével egy özem évente 350 ezer rubel anyagi értékű üvegkeramitot fog gyártani. Az üveg és a kő megmunkálásához magas hőfokra van szükség. A ke­mencékből a feldolgozás során jelen­tős mennyiségű hőenergia illan el ki­használatlanul. Ezért a kutatómérnö­kök az üzem szakembereinek segítsé­gével egy olyan speciális célokra al­kalmas hőkamrát készítettek, amely felfogja a mellékhő-energiát, s azt hasznosítja. Ennek köszönhetően az eddiginél .jóval rövidebb idő alatt megszilárdulnak a hőenergia hatásá­ra például a vasbeton elemek. A módszer évente átlagosan kilencven ezer rubel értékű megtakarítást ered­ményez. A másodlagos nyersanyagok újra­felhasználásával foglalkozó szakem­berek egyöntetű véleménye szerint nem az a fontos, hogy milyen mód­szerrel készíthető el az egyes termék, hanem, hogy mennyire felel meg a korszerű követelményeknek. Ezt a véleményt osztják a Metalloplaszt dolgozói is, akik az eddig ismert alapanyagok mellett, nem hagyomá­nyos nyersanyagokból is készítenek élelmiszeripari csomagolásra alkal­mas termékeket. A fa, a fém és a műanyag képezi persze Itt is az el­sődleges alapanyagot. A különbséget azonban az jelenti, hogy a hulladé­kot teljes mértékben újra felhasznál­ják a gyártási folyamat során. Évente gyártőüzemek képviselői. A kutatóin­tézetek dolgozói a vegyipari főisko- Iák hallgatóival közösen olyan eljá­rást dolgoztak ki, amelynek előnye, hogy az eddiginél jóval hatékonyabb nyersanyag-gazdálkodást eredményez. Az újítás szerint a cipőgyártás fo­lyamán keletkezett gumihulladékot megőrlik, majd abból olvasztás útján ismét hasznosítható alanyagot készí­tenek. Az így nyert anyag, tulajdon­­ségaít tekintve mindenben felveszi a versenyt az elsődleges nyersanyagok­ból készítettel. Hatékony, látszólag egyszerű munkafolyamat beiktatásá­ról van csupán szó, az eljárások mégis óriási méretű megtakarításokat eredményeznek. Az így készített ter­mékekből összeállított kiállítás nem-* csak az új eljárások népszerűsítését szolgálta, hanem a természet, vala­mint a környezet védelmében Is je­lentős előrelépést jelent. A másodlagos nyersanyagok egyre nagyobb méretű hasznosításának kér­dései számos, külföldön Is elismert szakembert foglalkoztatnak. Évente fokozatosan bővül a hulladékokból készített termékek skálája. Az elhasz­nálódott motorolajból például jó mi­nőségű festékanyag nyerhető, s a mo­torizmus állandó fejlődésével nem egy felmerülő probléma megoldását jelentené a módszer általánosítása. A Szovjetunióban mindenekelőtt az üssz-szövetségi Műszaki Anyagfejlesz­tő Intézet szakemberei foglalkoznak ilyen jellegű kísérletekkel, amelyek segítségével a másodlagos nyersanya­gok felhasználhatóságának további lehetőségeit kutatják. Az utóbbi Idő­­ben az ország fővárosában, Moszkvá­ban rendszeresen megrendezett kiállí­tásokon egyre több üzem, illetve vál­lalat képviselői Ismerkednék a kor­szerű módszerekkel, a hulladékból nyert termékekkel. Nem véletlenül fordítanak a Szovjetunióban e prob­lémák mielőbbi megoldására ekkora figyelmet. Tudatosították, hogy or­szágos viszonylatban a legújabb el­járások bevezetésével mennyivel ke­vesebb nyersanyagra volna szükség. Természetesen, az évente többmillió rubel értékű megtakarítások sem el­hanyagolhatóak. (Az ÄPN nyomán]] zik a biotechnológiai alapkutatás és a felhasználás korszerű módszerei­nek, progresszív eljárásainak tovább­fejlesztése. Az imént felsorolt legfon­tosabb célprogramokhoz szorosan kapcsolódik a lakáskérdés problé­máinak mielőbbi megoldása, a má­sodlagos nyersanyagok gazdaságo­sabb hasznosítása és a környezetvé­delem időszerű kérdései. ELŐTÉRBEN az Állami célprogramok teljesítése Mivel nem tartozunk azon országok közé, amelyek bőséges energiahordo­zókkal rendelkeznek, maximális erő­feszítéseket, konkrét intézkedéseket kell tennünk, hogy az energia- és fütőanyagforrásokat teljes mértékben hasznosítsuk, s azokkal a lehető, leg­­'ésszerűbb módon gazdálkodjunk. Az atomerőművek fokozatos kiépítésével egyre jelentősebb szerep jut e kor­szerű energiaforrás felhasználásának. A kohászatban hatékonyabban kell hasznosítani a másodlagos nyers­anyagokat. A mezőgazdasági-élelmi­szeripari komplexumra is teljes mér­tékben érvényes, hogy a kevésbé energiaigényes módszereket kell elő­térbe helyezni. A gépipar területén főleg a nagyobb hatékonyságú, ám kisebb fogyasztású gépek, illetve be­rendezések jelenthetnek számottevő megtakarítást. Az utóbbi időszakban egyre többet hallhatunk az elektronika és az auto­matizálás szerepének fontosságáról, a jövő népgazdaságában kijelölt sze­repéről. Tulajdonképpenn valamennyi ágazatban szükségszerű, hogy széles körű alkalmazásukkal megkönnyítsük a tervezést és irányítást, növeljük a hatékonyságot. A mezőgazdasági ter­melésben is rövid időn belül megté­rülő ésszerű befektetés a mikropro­cesszorok és a számítógépek vásár­lása, azok rendszeres alkalmazása. Sajnos több helyen a túlzott óvatos­ság, az ismeretlentől való félelem, vagy pedig a vezető hanyagsága kö­vetkeztében lassú ütemű az előreha­ladás. Az előzetes számítások alap­ján az 1990-es évben a számítógépek térhódításával csak a mezőgazdaság­ban a jelenlegi energiafogyasztás harminc százalékos megtakarítására számítunk. Téves és helytelen az a nézet, miszerint a robotok és a ma­nipulátorok csak az ipar területén hasznosíthatók. Azokban a mezőgaz­dasági üzemekben, ahol merészen vállalták ezen a téren is az úttörő szerepet, nem bánták meg döntésü­ket, s a szerzett tapasztalataikat má­sokkal is szívesen megosztják. A növénytermesztésben, elsősorban a gabonaféléknél a fajtakiválasztás legkorszerűbb módszerei alkalmazá­sának kell továbbra is nagy figyel-

Next

/
Thumbnails
Contents