Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-26 / 4. szám

I 1985. Január 26. .SZABAD FÖLDMŰVES. Az ilyen emberre szokták mondani, hogy a oolán mögött született. Szergel Volgograd­­szktl ugyanis olyan ügyesen forgatta a mikrobusz volánlát, hogy tán még Niki Lauda is megcsodálta volna. Persze az itteni fisodasojörök“ nem az autósztrádán sajátították el a vezetés csínlát binját, hanem a /altat utak tanították őket az éber vezetésre. Ugyanis itt nem megy ritkaságszámba az olyan meredek hajtűkanyar, mely ,ikifolé“, a tenger leié lejt. Elég egy kis figyelmetlenség és az autó máris zuhan, egyenesen a Fekete-tengerbe. Amikor sofő­rünk egyikilnk-másikunk sze­mében megpillantotta a kezde­ti bizalmatlanságot, meglegyez­te: Bal nem lesz, ne féljenek, de hát szokni kell ezeket az utakat. Máskülönben jermelni kell“, hiszen Gurzufba, Alustá­­ra, Szimferopolba és Bahcsisze­­rájba megyünk... • • • Gurzuf városkáról van egy­­monda, amely így szól: Egy hajó a part közelében elsüly­­lyedt, s csak egy kislány élte túl a katasztrófát. Amikor a kimerült teremtésre rátalált egy medve, megsajnálta őt, s lányául fogadta. Az évek múl­tak, a lány felnőtt, s kérője is akadt. Amikor a lánykérőbe ér­kezett ifjút a medve elzavarta, 6 nem habozott, s egy csóna­kon megszöktette a lányt. A kétségbeesett medve társaival együtt inni kezdte a tenger vi­zét, s közben, mintegy memen­­tóként két szikla nőtt ki a ten-A kán félhold alakú címere a városka több lakóépületén is megtalálható (A szerző felv.j gerből... A mese szimbólumai Gurzuf legszebb látványosságai. A Medve nevű hegy, amely ma is Jssza" a tengert, s a két szikla előtte olyan panorámát képez, amely festő vásznára való. A városka egy sziklákkal övezett hegyoldalon terül el, Arccal“ a tenger felé. Van egy beceneve ts: „gyermekköztársa­ság“. Nem véletlenül kapta ezt a nevet, hiszen 1959-ben ala­pított nemzetközi pionírtáborá­ban ezidáig több mint WO ezer külföldi gyermek üdült. Egy turnus alatt 440 gyerek tábo­rozik itt, de már épül az a 15 emeletes épület, ahol több ezer pionírt helyeznek majd el itt­­tartózkodásuk idején. Gurzufot fürdővárosként ts ismerik, hi­szen évente több ezren keres­nek itt gyógyulást a korsze­rűen felszerelt szanatóriumok­ban. Egy Puskin-emlékmú árul­ja el azt, hogy a nagy költő is gyakran megfordult Gurzufban. Itt írta többek között a Tauriá­­ról szóló versciklusát, a Bah­­csiszerájt szökőkút című poé­máját stb. • • • Ж щш ъЩШмжШ ШШШIÉIШ Ш& 40 TS S ' 0 00 | в s 1 а 1 2 ф 5 а 40 т а 2 О 3 0 1 а чо * Ä 40 и 1 < Magunk mögött hagyva а festői szépségű tájat, a követ­kező állomásunk Alusta. A sík­­fekvésű városkát a Jajla-hegy­­ség szegélyezi. Itt kapott he­lyet az a mintegy harminc üdülő és szanatórium, amelyek éppen olyan komfortosak mint a modern . jaltai fürdőhelyek. Gyalog járjuk a domboldalt, ahol történelmi épületek eaész sora áll. Meglátogattuk a Táv­­rida-szovhozt is, ahol megcso­dálhattuk a rózsa-, a dohány- és a szőlőültetvényeket. Alusia tengerparti strandia nagyban különbözik a félsziget többi strandjától. A partot több helyen erős falak szegélyezik, ahol megszakítás nélkül foly­nak a régészeti kutatások. Nem ritkaság az sem, hogy az eay­­szerű búvárfelszereléssel ren­delkező turista is talál víz ál­tal ktmosottt ókort cseréptöre­dékeket, amforákat, bronztár­gyakat. • • • Я kíváncst. turista Alusta és Sztmferopol között általában megáll egy emlékmű előtt. Hu­szonötéves korában alezredesi rangban itt — a mat Vercha­­naja Kutuzovka mellett — vit­te győzelemre csapatait Mihail Kutuzov. A véres ütközetben 6 maga is fellövést kapott, a­­melynek következtében elve­szítette a fél szemét. Szímferopolban ~ meglepett bennünket a magyaros vendég­­fogadás. Aztán kísérőnk — ebéd közben, a Kecskemét ne­vet viselő étteremben — el­árulta, hogy a Krim-félsziget déli részének központi városa és Kecskemét testvérvárosok. Az együttműködésnek köszön­hetően nemcsak a „városatyák“ találkoznak rendszeresen, ha­nem szocialista brigádok, mun­kakollektívák ts kölcsönösen látogatják egymást. Az otthoni ízeket Idéző Eszterházy-rosté­­lyos után városnézőbe indul­tunk. Szimferopolt -a Krím-félsziget kapujának is nevezik. A várost 1784-ben alapították, s csakha­mar a körzet admlnlszrációs központjává vált. Az egykori cári kisváros arculata a forra­dalmi események után kezdett kialakulni. Séta közben nem győztük csodálni gyönyörű te­reit, parkjatt, ■ amelyek mind­­mind g szovjet városrendezést dicsérik. Némely épülete — például a Szovjetek Háza — építészeti remekműnek számít. Simferopol jelentős ipari központ ts. Üzemeiben meg­munkálógépeket, televíziókat, gumi- és műanyagtermékeket gyártanak. Több kutatóintézet is működik itt, melyek munká­jába élénken bekapcsolódnak a főiskolák diákjai is. Az emlék­táblák tanúsága szerint rövi­­debb-hosszabb ideig élt a vá­rosban Alekszandr Szergejevics Puskin, Lev Tolsztoj és Vlagyi­mir Majakovszkij, de tanított itt Dmitrij Mengyelejev, a nagy orosz tudós is. • • • Nincs az a turista, akit szép­ségével le ne nyűgözne a Szim­­feropoltól 30 km-re lévő Bah­­csiszeráj. Dél szellemét itt nem­csak a szokások, a népviselet, hanem az épületek is őrzik. A domboldalakon, völgyekben épí­tett fehér falú házak, a vörös hullámcseréppel fedett kerí­tések, a macskaköves utcák csodálatos hangulatot teremte­nek. A 16. százaiban épült Kán­palota szinte meghatározta az itteni városépítést, A különle­ges hangulatú épület egy res­taurátort csoda, hiszen ma is eredeti szépségében pompázik. Az épület több egységből áll. Ezekben helyezkedik el a ta­nácsterem, .a hárem, a mecset, a toronyépületek és a mauzó­leum. Az egyik udvaron talál­ható a Könnyek stökőkútja, amelyet Gizej kán parancsára épített 1764-ben egy Omer ne­vű iráni kőfaragó mester. A kán elhunyt felesége emlékére emeltette a szökőkutat, amely­hez számos legenda fűződik. Puskin ezeknek egyikét válasz­totta témájául, amikor papírra vetette a Bahcsiszerájt szökő­kút című poémáját. • • • 'Az élménygazdag nap esemé­nyét időben összegeződtek. A végeredmény egyetlen mondat­tal kifejezhető: az az ember — érkezzék a világ bármely tájá­ról —, aki megismerte a Szov­jetunió egyes vidékeit, az egé­szen biztosan újak megismeré­sére vágyik. KALITA GABOR JOHANNES R. BECHER: Lenin í*« v Fölrázta álmából a világot, szaval villámok voltak. Síneken s folyókon özönöltek, minden országon áthatoltak. Fölrázta álmából a világot, szegények kenyere lett minden szava, az éhezések elleni hadsereg. Fölrázta álmából a világot, szavai gépek lettek, traktorok, házak, aknák fúrótornyok á telepnek — Aramvezetékek, kalapácsok az üzemekben, állnak kitörölhetetlenül az emberi szivekben. (Kalász Márton fordítása) • Január 21-én emlékeztünk meg V. L Lenin halálának 81. évfordulójáról. Az orosz dráma meg újítója CSOKONAI VETSZ MIHÁLY* A rózsabimbóhoz NyilJ ki, nyájasan mosolygó Rózsabimbó! nyílj ki már, NyilJ ki: a bokorba bolygó Gyenge szellők csókja vár. Nyílj ki, gyenge kerti zsenge: Hébe nektárt hint terád. Szűz nyakadba Flóra gyenge Bársonyos palástot ád. Oh miként fog diszesednl Véled e parányi kert! Oh, hogy óhajtják leszedni Rólad ezt a drága szert! Hadd szakasszalak le, édes Rózsaszál: szép vagy te már. Hej, ha meglát, hány negédes. Hány kacér leányka vár! Nem, nem! egy leány se nyissa Büszke fűzőjét terád, Ültetőd kedves Julissa, Néked újabb kertet ád. Ott kevélykedj bíboroddal, Ékesebb biborja közt! Ott kevélykedj illatoddal Kedvesebb illatja közt! * Száznyolcvan évvel ezelőtt, 1805. január 28-án halt meg a felvilágosodás korinak legnagyobb magyar költője. Mindössze harminckét esztendőt élt. Százhuszonöt évvel ezelőtt, 1860. január 29-én született az Azovl-tenger partján fekvő Ta­ganrog városkában Anton Pav­­lovfcs Csehov, a XIX. századi orosz realista irodalom kiváló képviselője. Szülei szegényesen éltek, Így már gimnáziumi ta­nulmányai során megismerte a nélkülözést. Apja később anya­gilag teljesen tönkrement, a család Moszkvába költözött, csak az ifjú Csehov maradt Taganrogban, hogy ott befejez­ze gimnáziumi tanulmányait. A tanulás mellett tanítani is kel­lett,, hogy fenntarthassa magát és támogathassa szűkös körül­mények között élő szüleit 1879-ben beiratkozott a moszk­vai egyetem orvosi karána. Or­­vostanhalllgatőként irta első szatirikus elbeszéléseit. Már ezekben megmutatkozott az a kivételes tehetség, amely ké­sőbb Csehovot a kispróza ki­váló mesterévé avatta. Az em­beri gyarlóságokat: az irigysé­get, a gyávaságot, a talpnya­lást, a hiúságot, a nagyravá­­gyást, az önzést pellengérezte ezekben az apró remekművek­ben, amelyekből mintegy mo­zaikként állt össze a cári el­nyomás alatt élő orosz társa­dalom karikatúrája. A Kamé­leon, A csinovnyik halála vagy a Prlsibajev tiszthelyettes című elbeszélései kitűnő példák erre. Csehov 1884-ben kapta meg orvosi diplomáját. Orvosi tevé­kenysége kétségtelenül pozití­van hatott írói munkásságára is. Beteg és egészséges embe­rek százaival ismerkedett meg, akiknek élete, sorsa szinte kí­nálta az újabb témákat Csehov, az frő számára. A nyolcvanas évek végétől hosszabb elbeszé­léseket is írt. Az elsők egyike volt A sztyepp című novellája, amely kiváló jellemábrázolá­sokat és hangulatos természet­leírásokkal tűnik ki. Csehov 1890 Szahalln szigetére uta­zott, ahol rabokat és száműzöt­­teket őriztek. Megrázó élmé­nyeit Szahalin szigete című ri­portkönyvében örökítette meg, amelyben a szigetet pokolnak nevezte. 1892-ben ismét olyan elbeszélése látott napvilágot, amelynek témája igen távol esett Csehov, a szatiriÄus té­máitól. A hatos számú kórte­rem című elbeszélésében egy vidéki kisváros kórházának nyomasztó légkörét örökítette meg, azon belül is elsősorban a hatos körterem halálra szánt betegeinek nyomorúságát, a kiket ütlegeltek, éheztettek, emberi méltóságukban lépten­­nyomon megaláztak. A kortárs írók körében az elbeszélés igen kedvező fogadtatásra ta­lált. A megdöbbentő történet­ben jelképet láttak: A hatos számú kórtermet az önkény­­uralom és az elnyomás cári Oroszországa jelképének tekin­tették. 1892-ben írta meg Csehov első nagyobb színművét, A si­rályt, amely azonban a péter­­várl ősbemutatón megbukott. A közönség nem értette meg a darab mondanivalóját, felépíté­sét, dramaturgiáját. Nem Is érthette meg, hiszen Csehov tulajdonképpen egy szokatlan, teljesen új dramaturgia alap­jait fektette le. A sirály, majd további nagy sikerű drámái, a Ványa bácsi, a Három nővér és a Cseresznyéskert, új feje­zetet nyitottak nemcsak az orosz, de a világ drámairodal­mának a történetében. Miben állt Csehov színpadi művelnek újszerűsége? Első­sorban, hogy ezekből a lírai hangvételű darabokból hiány­zik a drámai feszültség, a cse­lekmény Izgalma, sőt maga a cselekmény is. Mégis nagyon Is realista alkotások ezek, hi­szen a Csehov-drámák hősei olyan emberek, amilyenek százezrével éltek az ekkori Oroszországban. Belefáradtak, sőt beletörődtek eseménytelen sorsukba, a megváltoztatha­­tatlanba, ám lelkűk mélyén vágy ég, hogy a mindennapok szürkeségéből kiszabaduljanak. Vannak álmaik, szeretnének tenni valamit sorsuk megvál­toztatása érdekében, kirőppen­­ni a közöny fészkéből, mindez azonban — nagyon jól tudják — csak illúzió . Ezekben a színművekben ott kísért Gon­­csarov Oblomovjának vagy akár a ml Petőfink „Pató Pál urá­nak“ szelleme, az „ej, ráérünk arra még“ nyomasztó és kez­detleges filozófiája. Nem for­radalmárok voltak tehát a Cse­hov színművek hősei, maga a tény azonban, hogy ezek az új hangvételű drámák megszület­tek, forradalminak bizonyult. 1898-ban alakult meg Moszk­vában a Művész Színház, mely­nek művészeti vezetői lelkesen fogadták A sirályt, éppen új­szerűsége miatt. Lelkesítette őket az a tény, hogy a megszo­kott drámai feszültséget a stí-* lus, a nyelv vibráló, megfejt­hetetlen szépsége helyettesíti. A bemutatónak óriási sikere volt; Csehov a színház házi­­szerzője lett, s többi darabjai Is kirobbanó sikert arattak. Ä Cseresznyéskertet 1904 január­jában, Csehov írói pályafutásá­nak negyedszázados jubileuma alkalmából mutatta be a Mű­vész Színház. Ez a nagy sikerű bemutató volt Csehov életének utolsó je­lentős eseménye. A nagy író ugyanis már ifjúkorától fogva súlyos tüdőbajban szenvedett. 1904 tavaszán betegsége elha­talmasodott, és a külföldi gyógykezelés sem bizonyult eredményesnek; néhány hőnap­ra rá, július 15-én fiatalon, 44 éves korában elhunyt. Sági Tóth Tibor v

Next

/
Thumbnails
Contents