Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-26 / 4. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. Január 26. Egyedülálló a világon Hazánkban a testmozgást kedvelők aprafa-nagyja szeptember óta lelkesen készül az ország nagy sportünnepélyére, az 1985. évi spartakiádra. Aki egyszer már szemtanúja volt ennek az ötévenként sorra kerülő kétnapos tömegtorna-bemutatának Prágában, a strahovi Spartak-stadionban, esetleg filmen vagy színestévén látott belőle részleteket, igazat ad annak az állításnak, hogy olyan rendezvény ez, amely a maga nemében páratlan a világon. A fövő év júniusának spartakiádjai különösen emlékezetesek lesznek, hiszen részét képezik az ország felszabadítása 40. évfordulójára rendezett ünnepségeknek. Aki azonban csak a prágai központi bemutatói ismeri, nem foghatja fél teljes egészében e mozgalom jelentőségét. ■— Nem a strahovi fellépésért gyakorolják be országszerte a 15 korosztály számára kidolgozott gyakorlatokat — mondta dr. Antonín Král docens, a spartakiád tömeggyakorlatalnak országos elnöke. — Hiszen a strahovi stadionban valóban csak a legjobbak jutnak el, de mindenki, aki a megkövetelt szinten elsajátítja ezeFotő: —dek.— két a gyakorlatokat, felléphet a helyi, körzeti vagy járási spartakiádokon, amelyeken — kisebb létszámmal a teljes prágai programot bemutatják. ’ Már áprilisban sor kerül a helyi spartakiádokra. Ezekhez kapcsolódnak a járási székhelyeken, a nagyobb községekben és kisebb városokban megrendező járási és körzeti versenyek. Tel les adatok a gyakorlat ozók számáról még nem állnak rendelkezésre, de a számsorok így is sokatmondóak: Szlovákiában 258 ezren, Morvaországban 286 ezren nesznek részt a spartakiádgyakorlatok betanulásában. Szlovákiában 751 helyi, 111 körzeti és 36 járási spartakiádbemutatót rendeznek. A legkisebbek, a 3—4 éves gyerekek szüleikkel együtt tornásznak, az ö gyakorlataik már hagyományosan a legkedvesebbek közé tartoznak. Külön gyakorlatokat mutatnak be az 5—7 éves gyerekek, a 8—10 és a 11—14 éves serdülő fiúk és lányok. Ugyancsak külön programmal lépnek fel a szakközépiskolások, a főiskolások, ar katonák, a nők és a férfiak. A U—14 éves lányok gyakorlatát 120 ezer tornász tanulja be, közülük azonbán „csak" 14 ezren mutathatják be tudásukat a központi ünnepségen. A spartaklád-mozgalom természetesen nem merül ki csupán a tömegtorna-bemut at ókban. A csehszlovák spartakiád szerves részét képezik a különböző sportrendezvények és természetjáró akciók is. Hogy csak néhányat említsünk a legérdekesebbek közül: a spartakiád keretében rendezik meg a serdülők és az ifjúságiak kerületi válogatottjainak országos versenyét, a Csehszlovák Testnevelési és Sportszervezet Központi Bizottságának serlegéért tíz nyárt és hat téli sportágban. Ezt a versenysorozatot bátran nevezhetjük országos méretű tehetségkutat 6-akciónak is. Szinte fel sem lehet sorolni a természetjáró túrák számát, melyek fő célja az, hogy meggyőzzék az embereket arról: a természet a legnagyobb tornaterem, amely mindenkinek a rendelkezésére áll. jelképes erejük volt október 6-án a kárpát-duklat hadművelet 40. évfordulóján rendezett tábortüzeknek. Csupán Szlovákiában több mint 280 ezren kirándultak a felszabadító és partizánharcok emlékezetes helyeire, és 1100 tábortűz égett. Újdonságnak számít e téren a Spartakiáderdő elnevezésű akció, amelynek keretében a jövő év márciusa és júniusa között minden szervezett természetjáró faültetéseken, erdők és patakok tisztításában vesz részt, hogy ily módon járuljon hozzá a természet épségének megóvásához. ' . 1—N.— A nagymamák mcgilletódütten figyelik tunikáikat a színpadun Néhány nappal karácsony előtt iá-, fogattam el a komáromi (Komárno) járás egyik nagyközségébe, Nemesóusára (Zemianska OlCa). Télinek nem éppen mondható időjárás fogadott, az utcákon alig volt ember. Egy Idős házaspártól érdeklődtem: merre van a szövetkezet új székhaza? A két idős ember először meghökkent az akadémikus fogalmazáson, de aztán felderült az arcuk: nemr a nyugdíjas-találkozóra tetszik menni’ véletlenül? Igenlő válaszomra készségesen mondták: tessék csak velünk jönni, mi is oda megyünk.Ahogy így hármasban ballagtunk az utcán, egyre több idős emberrel találkoztunk. Ki gyalogosan, ki kerékpáron, de valamennyien ünneplőbe öltözve egy irányba igyekeztek; hangosan köszöntötték egymást útitársaimmal. Az impozáns, emeletes, csupa üveg épület előtt gépkocsik egész sora parkolt már, s az előcsarnokban nagy volt a nyüzsgés. Tálalókocsikon sorakoztak az előkészített szendvicsek, a sarokban kellemesen illatozva főtt a kávé. A nagyterem ízlésesen feldíszített asztalai mellett pedig lassan elfoglalták a helyüket az érkezők — a helyi Csehszlovák Náphadsereg Efsz kétszáznyolcvan nyugdíjasa. Szinte hiánytalanul eljöttek: egykori munkatársak, régi barátok ültek újra egy asztalhoz, s a szemek mi tagadás, az összejövetel öröme mellett egy kis ünnepi megilletődöttséget is tükröztek. A rendezvény percnyi pontossággal kezdődött: Веке Károlynak, a szövetkezet személyzeti osztálya vezetőjének megnyitó szavai után Csémi József mérnök, a szövetkezet elnöke vette át a szót. Meleg szavakkal köszöntötte a megjelenteket, akik legtöbbje ott volt a szövetkezet alapjainak lerakásánál, s több évtizedes munkával járultak hozzá a közös gazdaság megerősödéséhez. Elmondotta, hogy az 1975-ben egyesült szövetkezet igen eredményes évet zárt, különösen a növénytermesztésben, amelyben fennállásuk óta a legjobb eredményeket érték el. Búzából és árpából egyaránt 7,3 tonna volt az átlagos hektárhozam, ami mindkét terményből a második legjobb eredmény volt a járásban, s gazdag termést adott a kukorica és a cukorrépa is. Az állattenyésztés terén magasan túlteljesítették a sertéshús- valamint a tejeladást. A szociális gondoskodásról szólva Csémi elvtárs' elmondotta, hogy teljes kapacitással üzemel a A középiskolai szaktevékenységről Szakközépiskoláinkban és gimnáziumainkban beindult a Középiskolások Szaktevékenysége nevű mozgalom (hivatalos szlovák neve Stredoškolská odborná člnnost, rövidítve SOČ). Lényegét — azaz különböző szakmai problémák szakdolgozatok formájában történő megoldását, de főleg előnyeit és hátrányait illetően diametrálisan ellentétes nézetek uralkodnak a pedagógusok között. A bíráló megjegyzések közül a következők tűntek a legmegalapozottabbaknak: * ■ a szakközépiskolák elsőrendű* feladata „középkáderek“ előkészítése a mindennapi gyakorlat részére, nem pedig a főiskolára való előkészítés, indokolatlannak látszik tehát az olyan szintű elméleti továbbfejlesztés. amilyen a Középiskolások Szaktevékenységének felelősségteljes végzéseihez szükséges; ■ a szakdolgozatok gyakorlati jelentősége minimális, mert a 15—19 év közötti diákok tudása, szakmai hozzáértése nincs olyan magas szinten, hogy ered* ményesen tudjanak megoldani jelentősebb szakmai problémákat; ■ a szakdolgozatok minőségét és szakmai szinvonalát befolyásolja az a rövid időszak, amely az elkészítésükhöz rendelkezésükre áll. (Háromtél-négy hónapról van szó.J Mint minden új dolog, úgy a Középiskolások Szaktevékenysége ts elég nehézkesen Indult be. Természetesen még semmilyen tapasztalatok nem voltak ezen a téren. Nem voltak kidolgozva egységes kritériumok a szakmunkák megítélésére, azok minőségére, a mennyiségi és a minőségi kivitelezésre. Nagyon negatívan hatott a szülők, barátok, Ismerősök stb. „hatékony besegítése“ a szakdolgozatok készítésébe. így fordulhatott elő, hogy tudományos színtű szakdolgozatok kerültek a kerületi fordulókba megítélésre. Pl. a nyugat-szlováklal kerületi fordulóban Nltrén 1980-ban egy tanuló az tnfrasugaras szárítás jövőjéről terjesztett be mélyen, elemző, tudományos szakdolgozatot. Közvetlenül az első díj odaítélése előtt derült ki, hogy apja tudományos munkájáról van szó, amellyel egy akadémiai pályázaton vett részt. Sok hasonló példát lehetne felhozni, amelyek bizony fékezték e mozgalom elterjedését középiskoláinkban. Az elmúlt 4—5 évben megváltozott a helyzet, mert a tapasztalatok gyarapodásával olyan szervezési módosításokat vezettek be, amelyek igazolják a Középiskolai Szaktevékenység eredményes jelenlétét minden középiskolán. Iskolai, körzeti, járási, kerületi és országos vetélkedők vannak szervezve, amelyeken hozzáértő zsűri Ítéli meg a szakdolgozatokat. Minden középiskolán tapasztalt pedagógusok vannak megbízva a szakkörök vezetésével, akik az iskolai SZISZ-szervezettel együttműködve választjákiki a megfelelő tanulókat, akik egyénileg vagy csoportosan dolgozzák ki egy-egy szakdolgozat témakörét. Rendszeresek a konzultációk, a pedagógusok szakmai tanácsokat adnak, segítenek a formai kivitelezésben stb. A munkákat bejelentik a SZISZ járási bizottságán, megszervezik az iskolai fordulót, ahonnan a legeredményesebb munkákat benevezik a járást fordulóba. Innét a kerületi fordulóba, majd az országos döntőbe kerülnek a munkák. Itt említem meg, hogy a szakmai dolgozatok megírásával olyan diákokat szokás megbízni, akiknek a hozzáállása biztosíték arra, hogy a szerzett tapasztalatokat érvényesítik a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelésben mint középkáderek, vagy a főiskolán, mint továbbtanuló egyetemi hallgatók. Ha már a főiskoláknál tartunk, a tanulók komplex értékelésébe belekerül, hogy részt vett a Középiskolai Szaktevékenységben. Ez a felvételinél előnyt jelent, nem beszélve arról, hogy azok, akik az országos döntőben helyezést érnek el, felvételi vizsgák nélkül bejuthatnak a kiválasztott főiskolára. További előnynek számit, hogy a tanulók már az iskolákban behatóbban foglalkoznak az egyes szakmai problémákkal. A megoldott feladatok hasznosíthatók a termalésben, bevezethetők a gyakorlatba. Mindenki érdeklődése szerint választhat témát, mert a mezőgazdaságtól kezdve, társadalmi és a sokrétű műszaki kérdésekig sok ágazata van a Középiskolások Szaktevékenységének. Szélesebb körű elterjedésével ezért számit átszervezett új iskolarendszerünk és szocialista mezőgazdaságunk. CZAJLIK JÓZSEF mérnök, a Somorjai (Šamorín) Középfokú Mezőgazdasági Szaktanlntézet igazgatóhelyettese Csémi József mérnök, a szövetkezet elnöke mondta az ünnepi beszédet szövekezet 800 (!) személyes konyhája, és átadták rendeltetésének az üzemorvosi rendelőt, amely egyebek között szívritmus-vizsgáló (ún. EKG-) készülékkel Is fel van szerelve. Mindebből — főleg az utóbb elmondottakból — egyértelműen kitűnik, hogy a szövetkezetben nagy gondot fordítanak a tagokról való szociális gondoskodásra. Ennek egyik szép példája volt egyébként maga a rendezvény, amelyről elmondható, hogy hagyományaiban, de főleg méreteiben párját rltkítónak számít. Az egyesülést követő első esztendőben rendezték meg először, s az emberek jőleső érzéssel fogadták a sokéves munkájuk megbecsülését bizonyító nemes gesztust. Évről évre jelentősebb eseménnyé vált a falu életében, s humánus jellegét csak emelte, hogy a legtöbbször karácsony táján rendezték meg, ezzel is hangulatosabbá téve. Most, kilenc év után pedig már nem túlzás azt állftani, hogy az idős emberek között már hetekkel korábban beszédtéma: mikor lesz, hány órakor, hol? Valóban csak azok nem jönnek el, akik valamilyen nyomós ok — távoliét, betegség — miatt nem tehetik. A rendezvényhez hagyományosan hozzátartozik a színvonalas kultúrműsor, s nem volt ez másként most sem. Közel egy órán keresztül szórakoztatták a nagymamákat, nagypapákat, sőt némelyikük esetében már a dédszülőket a helyi magyar és szlovák tannyelvű alapiskola pionírjai. Pontosabban: a legapróbbak, az ovisok kezdték a műsort, bájos, kosztümös mesejátékkal; majd az alapiskolák tánccsoportjai következtek. Az idős emberek nagy odafigyeléssel, az arcukon valami megnevezhetetlen mosollyal követték a műsort, amely ezúttal csakis értük, nekik szólt. A kívülálló tárgyilagos szemével hadd tegyem még hozzá, hogy valóban színvonalas, változatos, összeállítás volt, amelyben modern tánc, magyar néptánc, kisszínpadra átdolgozott költemény, stílszerű kosztümben előadott orosz néptánc egyaránt szerepelt. Csak dicsérni lehet Ravasz Ödön pionírvezetőt, Fekete Irén pedagógust, valamint Viera Pavlekovát és Galbavý Mónikát, a szlovák alapiskola pedagógusait a színes, pergő ritmusú műsorért. Befejeztével máris razáns, erőteljes’ fúvószene harsant a terem másik sarkában: „akcióba lépett“ a község egyik büszkeségének számító fúvószenekar. Tapasztalt Idősebb tagjai mellett ott „fújta“ az utánpótlás is: tíz-tizennégy éves fiúk is vannak az együttesben. Ezután került sor az est (hiszen Időközben kint már jócskán besötétedett) talán leghangulatosabb eseményére, az ajándékok átadására. Persze, a pléd és az egy szál szegfű Inkább csak. jelképes ajándék volt, mintsem komoly érték, de maga a gesztus az, amely tiszteletre méltó. Utána feltálalták az ízletes vacsorát, amelyet csemegeként finom sütemény követett, egy-egy üveg bor is került az asztalra, és a hangulat a szó legigazibb értelmében családiassá' vált. A szövetkezet vezetőségének tagjai elvegyültek az Idős emberek között, elbeszélgettek velük, s ők szívesen meséltek arról, mivel foglalkoznak, mi tölti ki a napjaikat, nem találják-e tétlennek a jól megérdemelt pihenés napjait. Hirtelenjében nehéz megfelelő hasonlatot találni, hiszen a találkozó ekkor már hangulatában egy meghitt „nagycsaládi“ összejövetelre, méreteiben viszont Inkább egy esküvőre emlékeztetett. Am hasonlatok Ide vagy oda, a legegyszerűbben így lehetne jellemezni: jól érezték magukat a meghívottak. Látszott ez a mosolygó szemeken, a kipirult arcokon, amelyek szinte visszahozták erre a néhány őrára a fiatalságot. Az előcsarnokban, a folyosón mosolygós bácsik diskuráltak, miközben szívták az elmaradhatatlan cigarettát; az akaratlanul ellesett párbeszédek mind azt bizonyították, hogy ezeknek az embereknek a munka volt az életük, sőt elmondható, hogy még most is az. Kis csoportokban mentek fel az emeletre, ahol a munkásmozgalom. Illetve a szövetkezet történetéből állítottak össze rendkívül ízléses és áttekinthető kiállítást a szövetkezet dolgozói. Talán nem volt olyan az idős emberek között, aki közvetve vagy közvetlenül ne találkozott volna a kiállításon múltjának egy darabjával. Mire befejezték a megtekintését, már az asztalon várta őket az illatosán gőzölgő kávé. Néhány órával később, amikor az utcát színes mozaikként szegélyezték az ablakokba állított karácsonyfák fényei, hónuk alatt a kis csomaggal elégedett emberek baktattak lassacskán hazafelé. VASS GYULA' A munkásmozgalmi emlékszobában (A szerző felvételei)
