Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-26 / 4. szám
198S. Január 26. SZABAD FÖLDMŰVES i 3 A KGST Végrehajtó Bizottságának üléséről « Ä KGST Végrehajtó Bizottságának 113. ülésére január 14—16-án Moszkvában került sor, amelyen a csehszlovák küldöttséget Rudolf Rohlíček, a szövetségi kormány alelnöke vezette.. A Végrehajtó Bizottság megvitatott számos, a KGST-or'szágok legfelsőbb szintű moszkvai gazdasági értekezletén és a KGST 38. (rendkívüli) ülésén elfogadott határozatok megvalósításával összefüggő kérdést. Jóváhagyták kétezerig szólóan az egyesített energetikai rendszer keretében megvalósuló távlati energetika-fejlesztési koncepciót. Ez az elektromos és hőenergia termelési struktúrájának további tökéletesítésével számol, az atomenergetika preferált fejlesztése és a tagállamok saját tüzelőanyag és energetikai forrásainak hatékonyabb kihasználásával, beleértve a kevésbé értékes tüzelőanyagokat, az új, nem hagyományos energiaforrásokat és az erőművekben használt cseppfolyós tüzelőanyag fogyasztásának a csökkentését is. A Végrehajtó Bizottság célszerűnek minősítette együttműködési megállapodás kidolgozását rugalmas automatizált termelési rendszerek létrehozásáról a gépiparban és azok alkalmazását az egyes tagállamok gazdaságaiban. A Végrehajtó Bizottság megvitatta a KGST-országok együttműködését a közlekedés területén, és megvitatta az ezzel kapcsolatos további intézkedéseket. A KGST- szerveknek a legfelsőbb szintű gazdasági értekezlet irányelveivel összhangban feladatul adták a vasutak és nemzetközi jelentőségű utak, tengeri kikötők bővítésével és rekonstrukciójával, a tengeri és folyami szállítás fejlesztésével, valamint a személyi légi közlekedés terén megvalósuló együttműködés elmélyítésével összefüggő intézkedések kidolgozását. A Végrehajtó Bizottság intézkedéseket hagyott jóvá a tudományos-műszaki információk jobb kölcsönös cseréjének és bővítésének céljából. Ezzel összefüggésben elhatározták, hogy még hatékonyabban ki kell használni a tudományos és műszaki információk nemzetközi központja és a nemzeti tájékoztatási rendszerek nyújtotta lehetőségeket, hogy ezzel lehetővé váljon az információk automatizált feldolgozása és viszszakeresése. A Végrehajtó Bizottság megvitatta továbbá az árképzés kérdéseit, a tagállamok kölcsönös, a következő ötéves időszakra vonatkozó kereskedelmében. Hangsúlyozta, hogy a szerződéses árak megállapításának, eddigi rendszere bevált és hozzájárult a kölcsönös gazdasági kapcsolatok fejlesztéséhez. Ügy határoztak, hogy a következő ötéves tervidőszakban nem változtatnak ezen a rendszeren. Az ülésen áttekintették a KGST- tagországok és a Szocialista Etiór pia együttműködésével, valamint a szárazság sújtotta ország népeinek nyújtott támogatással összefüggő kérdéseket. A Végrehajtó Bizottság határozatokat hozott az említett afrikai országgal fenntartott sokoldalú gazdasági együttműködés elmélyítése céljából. A Végrehajtó Bizottság megvitatott a KGST-tagállamok gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésével összefüggő egyéb időszerű kérdéseket is. Az ülés a barátság és az elvtársi együttműködés légkörében ért véget. Szovjet - amerikai gazdasági megbeszélések Moszkvában tárgyalások folytak a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kereskedelem jelenlegi helyzetéről és a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének útjában álló akadályok esetleges felszámolásának lehetőségéről. A szovjet küldöttséget Vlagyimir Szuskov, külkereskedelmi miniszterhelyettes, az amerikai Lionel 01- mer, kereskedelmi miniszterhelyettes vezette. A két ország szakértőiből állő korábban rendszeresen ülésező munkacsoport mintegy hat éves szünet után újította fel a munkát. Feladata nem könynyű, hisz a két ország kereskedelmi kapcsolatában számos probléma halmozódott fel. Az amerikai fél diszkriminációs korlátozások egész sorát vezette be, aminek következtében az Egyesült Államok a másodikról a hetedik helyre esett vissza a Szovjetunió tőkés külkereskedelmi partnerei sorában. Jelenleg is egy helyben topogás jellemzi a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokat, az egyetlen jelentős tétel a szovjet gabonavásárlás. Az SZKP Politikai Bizottságának decemberi ülésén megállapították, hogy a szovjet vezetés pozitívan fogadja az amerikai üzleti körök növekvő érdeklődését a Szovjetunióval folytatott kereskedelem normalizálásával kapcsolatban. Az egyenjogúság, egymás kölcsönös tisztelete és egymás törvényes érdekeinek figyelembevétele alapján a Szovjetunió jó kapcsolatokra törekszik az Egyesült Államokkal, síkraszáll a kölcsönös előnyös kereskedelmi-, gazdasági és ' más kapcsolatok fejlesztéséért Ehhez azonban arra van szükség, hogy felszámolják a kapcsolatok útjában álló mesterségesen emelt akadályokat. Különösen az amerikai gépipari, vegyipari és agráripari cégek mutatnak élénk érdeklődést. Többségük régóta ismert a szovjet piacot, sokuknak kereskedelmi kapcsolatai a szovjet partnerekkel még a két világháború alatt kibontakoztak. Moszkvában úgy tartják, nagyon sok függ attól, mennyire konstruktívan közelít az amerikai fél a kölcsönösen előnyös kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok kialakításához. A dél-afrikai fajüldözők bölcsője M. Abramov rajza A Szovjetunió mindén erővel azért küzd, hogy elhárítsa óz emberiséget fenyegető nukleáris veszélyt, s egészében kedvezően értékelve a genfi találkozót azt akarja,. hogy az eljövendő szovjet—amerikai tárgyalások a fegyverzetkorlátozás sorsdöntő kérdéseiről kölcsönösen elfogadható megegyezésekhez vezessenek. Ezt hangoztatta a többi között Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, külügyminiszter a moszkvai televízióban. Gromiko egészében kedvezően értékelte a genfi külügyminiszteri találkozót, megjegyezve, hogy a szovjet—amerikai nyilatkozat valóban önmagáért beszél, s nagyon fontosnak minősítette az egyezséget a tárgyalások céljairól és tárgyáról. Az elfogadott teljesen újfajta megközelítést — azt, hogy az űr- és nukleáris fegyverkezést összefüggéseiben vizsgálják majd — Gromiko a realitásoknak megfelelőnek mondta. Ha valaki a fegyverkezési verseny beszüntetésére törekszik, akkor arra van szükség, hogy ne kezdődjék ez meg a világűrben, és szűnjék meg a földön. Géniről szólva egyébként még megjegyezte: a megbeszélések nem voltak könnyűek, Időnként nagyon bonyolultak, feszültek voltak. A szovjet külügyminiszter felidézte, hogy amerikai részről sokáig nem kívánták az űrfegyverkezés megakadályozását bevonni a tárgyalásokba, a Szovjetunió számára azonban ez teljesen elfogadhatatlan volt, s végül amerikai részről is lemondtak erről. Egy kérdésre válaszolva, azt Is megerősítette, hogy az eljövendő tárgyalások teljességgel újak lesznek, s ebbe amerikai részről személyesen Shultz külügyminiszter egyezett bele. Mint Gromiko elmondotta, szovjet részről javasolták az új tárgyalások felépítését Is, amely logikusan megfelel az átfogó megközelítés« elvének. Az egy küldöttségen belüli három munkacsoport a három különböző témával, az űrfegyverkezéssel, a stratégiai, illetve közepes hatótávolságú nukleáris fegyverekkel foglalkozik majd, de természetesen elkerülhetetlen lesz, éppen az összefüggések miatt, az egységben való vizsgálat is. Ennek vannak előnyei, de ez a megoldás persze bonyodalmakat is hozhat. Mindamellett ha van akarat és őhaj, akkor meg lehet találni a megoldásokat. A szovjet külügyminiszter azt Is leszögezte, hogy e tárgyalásokon szovjet részről teljes mértékben számításba veszik a szocialista szövetségesek biztonsági érdekeit, ez az egységes elvi politikából következik. Moszkva azt akarja, hogy a tárgyalások érdemiek legyenek, valóban a Genfben kitűzött célokat tartsák szem előtt, senki se akarja megsérteni az egyenlőség és- az egyenlő biztonság elvét, s hogy e tárgyalások a kölcsönösen elfogadható megoldásokhoz vezessenek mindhárom témában. U- gyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy amennyiben történetesen az Egyesült Államok megsértené a megállapodást, amely az űrfegyverkezés megakadályozását szorgalmazza, az a legsúlyoAz ürfeperkezés megelőzése a leszerelés alapfeltétele sabb következményekkel, a tárgyalások megszakadásával járna. Figyelmeztettük az amerikai képviselőket: középút nincs, vagy komolyan foglalkozunk a kozmosszal, s nem engedjük a fegyverkezési verseny kiterjesztését az űrre, vagy fegyverkezési verseny lesz. Hogy a Szovjetunió miért tulajdonít kulcsfontosságot az űrfegyverkezés megakadályozásának, arra Gromiko válaszul kijelentette: ha sikerülne is megegyezésre jutni a stratégiai és közepes hatótávolságú nukleáris eszközök ügyében, az űrfegyverkezés mindezt semmissé tehetné, s még veszélyesebb helyzetet alakíthatna ki a földön. Ezt rendkívül élesen tettük szóvá Genfben. Sok kérdés hangzott el azzal kapcsolatban, hogy amerikai részről most azt mondják: az úgynevezett űrvédelml rendszerrel kapcsolatos kutatásokat akkor is folytatni kell, ha az ilyen rendszerek kipróbálását és telepítését megtiltanák. Azzal érvelnek, hogy a kutatást nem lehet ellenőrizni. Gromiko válaszul megjegyezte: Miért van szükség erre, amikor most egyetértés született arról, hogy a nukleáris fegyverek teljes' megsemmisítésére kell törekedni, s egyébként is, ki adhat biztosftékot arra, hogy a kutatások befejezése után a munka megáll ebben a szakaszban. A szovjet külügyminiszter hangsúlyozta, hogy nem lehet a Genfben megfogalmazott célok felé előrehaladni, ha nincs egyidejű megegyezés a három összefüggő témában. Felhívta a figyelmet arra, hogy az űrfegyverkezés megakadályozásáról való megállapodás az eddigieknél sokkal kedvezőbb perspektívát nyitna a stratégiai fegyverekről szóló megegyezéshez, s e téren a Szovjetunió nagyszabású csökkentésre kész. Ha az űrben nincs megállapodás, akkor viszont a stratégiai fegyverek csökkentésének lehetőségeiről is felesleges beszélni. A közepes hatótávolságú nukleáris eszközöket érintve Gromiko megjegyezte, hogy az amerikai rakéták nyugat-európai telepítésének folytatása kérdésessé teheti a tárgyalásokat, amelyek megkezdéséről Genfben megállapodtak. A Szovjetunió — te,tte hozzá Gromiko — valamennyi nukleáris eszköz befagyasztását javasolta. Itt említette meg, hogy nincs változás az amerikai álláspontban, továbbra sem kívánják bevonni e tárgyalásokba az angol és francia nukleáris eszközöket. Moszkva nem azt javasolta, hogy ezeket számolják fel, csupán azt, hogy vegyék számításba, vagyis ha megmaradnak, akkor helyettük az amerikai nukleáris erűket kell megfelelő számban csökkenteni. Rendkívül fontosnak mondta az Európához közeli vizeken állomásozó amerikai anyahajők számát Is. Ami az ellenőrzés kérdését illett, Gromiko hangsúlyozta, hogy a Szow jetunlő régóta tett ilyen javaslatát amerikai részről ismerik. Egyúttal azt is leszögezte, hogy a Szovjetunió minden két- és sokoldalú kötelezettségét, amit * szerződésben vállalt, betartotta és betartja. Elhangzott az a kérdés van-e garancia arra, hogy Washington az új tárgyalásokat nem használja-e föl katonai fölényszerzési törekvések leleplezésére, és'azokat nem vlszi-e Ismét zsákutcába? Gromiko ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: Nem tudom, ki garantálhatná, hogy az amerikai magatartás mindig konstruktív lesz. Azt azonban tudjuk, hogy a béke, az Egyesült Államok, a Szovjetunió és az egész világ érdekei azt követelik, hogy elérjük a szükséges megállapodásokat. E kérdéskört érintve külön is kitért az amerikai űrvédelmi tervre, amelyet egyértelműen agresszívnak minősített, s annak céljaként a fölényszerzésre való törekvést nevezte meg. A szovjet külügyminiszter hangsúlyozta: a tárgyalások és megegyezések alapja az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy az Egyesült Államok így vagy úgy diktálhatja feltételeit. Miként Konsztantyin Csernyenko Reagan elnökhöz küldött levelében leszögezte, az ilyen helyzet kizárt, ezt a Szovjetunió nem engedi meg. Van elég ereje ahhoz, hogy garantálja saját és szövetségeseinek biztonságát. Kérdést kapott Gromiko a szovjet —amerikai viszony egészéről is, ame< lyet nem kielégítőként jellemzett. Utalt arra, hogy a. korábban aláírt megállapodások közűi nagyon sok gyakorlatilag megszűnt létezni, miután az utóbbi évek amerikai kormányzata erre törekedett. Eddig — mondotta Gromiko — érdemi mozgás nincs. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy ha kölcsönösen elfogadható megegyezések születnek az új tárgyalásokon, azok nagymértékben elősegíthetnék a kétoldalú kapcsolatok javítását, és jótékonyan befolyásolnák a nemzetközi helyzetet. összegezésként a szovjet külügyiül«' niszter a. jelenlegi világhelyzetet nagyon bonyolultnak, időnként veszélyesnek nevezte. Hansúlyozta: a Szovjetunió mindent megtesz a béke megőrzéséért, ezért dolgozik. Ahhoz, hogy még sikeresebb legyen a háborús fenyegetés elhárításáért folytatott küzdelem, szükség van arra, hogy minden állam, nagy és kicsi, még aktívabban lépjen fel. Igaz, hogy a béke ügye főként a nagyhatalmaktól függ, de nemcsak nekik kell e küzdelmet megvívni, a békéért valamennyi államnak, még a legkisebbeknek is fel kell lépniük. Meggyőződésünk, hogy a béke érdekében Jelépő erők hatalmasabbak, mint a 'háború és a fegyverkezési hajsza erői — jelentette kí Gromiko. Az éhség A világ élelmiszerkészletei elegendőek ahhoz, hogy az emberiség ne maradjon táplálék nélkül. Feltéve, hogy az élelmiszert nem változtatják nyerészkedés és zsarolás eszközévé. Dakarban, Szenegál fővárosában decembertől májusig hetenként három alkalommal nehéz szállítógépek emelkednek a magasba és indulnak útnak Nyugat-Eurőpa falé. Rakományuk zöldség, amelyet a Bad Anti nemzetek feletti részvénytársaság hatalmas ültetvényein termesztenek. Az American Foods Share amerikai társaság is szállít Nyugat-Eurőpába zöldséget és gyümölcsöt, amelyet Ghánában, Egyiptomban, Kenyában, Ugandában és Zambiában termeltet. E társaság igazgatója, R. Zvartius véleménye szerint Afrika a világ legnagyobb zöldségtermesztője lehetne, nemcsak Európa, hanem Amerika számára is. Egyelőre azonban az Egyesült Államok primőröldség-szükségletének 50—60 százalékát azok a társaságok fedezik, amelyeknek Mexikóban van a telephelyük. Az exportra szánt zöldséget és gyümölcsöt ebben az országban azokon a földeken termesztik, ..amelyek korábban a helyi lakosság élelmezésére szolgáló növényfajtákkal voltak bevetve. A Fülöp-szigeteken a mezőgazdasági művelés alatt álló földterületnek több mint a felét a cukornád-, banán-, ananász és kávéültetvények foglalták el, ezeket szintén a helyi kultúrák helyébe telepítették. A Development and Change című amerikai folyóirat |rja, hogy a nemzetek feletti részvénytársaságok sok ezer hektáron nyereségesen termelnek gyapotot és földimogyorót, noha vámszedői ezeken a földeken korábban gabonafélék nőttek. Mintegy száz nemzetek feletti társaság vesz igénybe saját céljaira földterületeket a nemrég függetlenné vált államokban, figyelmen kívül hagyva ezeknek az országoknak a szükségleteit. A hagyományos trópusi növényfajták (cukornád, kávé, kakaóbab, banán, nyersgumi stb.) termesztését a külföldi részvénytársaságok még a gyarmati rendszer idején monopolizálták. A hatvanas években tevékenységüket kiterjesztették zöldség- és gyümölcsfélékre, szemes takarmányra, valamint marhahúsra, noha mindez általában termelhető a nyugati országokban is. A fejlődő országokban azonban a munkaerő jóval olcsóbb és a természeti feltételek is sokkal kedvezőbbek. Éppen ezért ezek a részvénytársaságok — amelyek sokkal nagyobb pénzügyi és műszaki lehetőségekkel rendelkeznek, mint a fejlődő országok — ezeken a területeken a befektetett tőke után legalább 30 százalékos haszonhoz jutnak. Az említett társaságok nemcsak termeltetik, de forgalmazzák, szállíttatják és maguk tároltatják az élelmiszereket. A világ banánkivitelének 68 százalékán három amerikai cég osztozik: az United Brands, a Standard Fruit és a Del Monte-Reynolds. A világ kákaőexporjának 40 százaléka a Gill and Doughes tőzsdecég kezén megy át. Hasonlóképpen a kávétermelők nem kerülhetik meg az amerikai General Foodsot vagy a svájci Nestle-t. A külföldi részvénytársaságok terjeszkedésével magyarázható az az ellentmondás, hogy miközben a fejlődő országok mezőgazdásága növeli az élelmiszerek termelését, a helyi lakosság fogyasztása csökken. Hondurasban például nagymértékben megnőtt a marhahűstermeíés, viszont az egy főre jutó fogyasztása 1964— 1984 közötti évi 7,7 kilogrammról 3,8 kllogammra esett vissza. Costa Rica lakossága 1950-ben egy főre számítva 22 kilogramm marhahúst fogyasztott, 1972-ben viszont nem egészen 15 kilogrammot. A húskivitel viszont a közép-amerikai országokból — az említetteket is beleértve — 1963 és 1974 között 400 százalékkal nőtt. A részvénytársaságok egyeduralomra tettek szert a harmadik világ országaiban nemcsak az élelmiszeriparban, hanem a vegyiparban és gépgyártásban is. Ehhez még hozzátehetjük, hogy az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokban előállított mezőgazdasági termékek többségének árait a nyugati tőzsdéken alakítják ki. Ezek az árak rendszerint nyomottak azoknak a termékeknek az áraihoz képest, amelyeket a fejlődő országok a gazdaságilag fejlett országoknak fizetnek a tőlük vásárolt áruért. A cserearányok miatt az afrikai országok körülbelül 6 milliárd dollárt veszítettek egy évtized alatt. A nemzetek feletti részvénytársaságok kulcspozíciókra tettek szert az agrárszektorban, amely a legfontosabb ágazat a legtöbb fejlődő or« szág gazdaságában — ily módon kisajátítják eme országok nemzeti jövedelmének jelentékeny hányadát, megakadályozván, hogy eredményesen felvehessék a küzdelmet a nyomor és éhínség ellen. (Folytatjuk)' 3s
