Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-22 / 25. szám

KERTTELEP a disznólegelőn

A nyolcvanas évek elején nyugdíjba vonult Bakos András több mint három évtizedig anyagbeszerzőként dolgozott. Először a Nagykürtöst (Veľký Krtíš) Gép- és Traktorállomáson, majd 1965-től egészen nyugdíjazásáig a Szlovákgyarmati (Slovenské Oarmoty) Magtermesztő Állami Gazdaságban.

Keresztül-kasul bejárta, és mint a tenyerét, úgy ismeri az országot. Munkahelyén párt- és szakszervezeti vezetőségi tagként, szülőfalujában, Leszenyén (Lesenice) pedig közéleti tisztségekben tevékenykedett. A Nagykürtösi járás megalakulása óta a legutóbbi választásokig jnb-képviselő is volt.

Agilissági, a közért való ténykedése nyugdíjas éveibe is elkísérte. .Öt évvel ezelőtt — Benko János, a Macko fivérek és Petrovics Pál mellett — Leszenyén egyik kezdeményezője volt a kiskertészek helyi szervezete megalakításának.

— Több mint húsz taggal indultunk 1980 tavaszán — mondta Bakos András. — Kezdettől fogva tudatosan törekedtem a taglétszám növelésére, mégpedig ügy, hogy egyre több fiatalt nyerjünk meg a szervezetnek. Nem titkolom, az a szándék vezetett, hogy a kiskertészek szervezete amolyan megtartó erő legyen a mai huszonévesek és harmincasok között. Az évek óta parlagon heverő, egykori disznóiegelőt társadalmi munkában megtisztítottuk és termőre fordítottuk. A hat hektárnyi területen összesen 75 kiskertet mértünk ki a tagoknak. Örömmel vettük, hogy a fiatal házasok, de még a legényemberek is igényeltek kiskertet, mert ez már csaknem ígéret arra nézve, hogy ők már végleg itt maradnak a faluban.

A leszenyei kezdeményezést csak dicsérni és követni lehet. Lám ez is egy a sok közül, ami egy-egy településen népességmegtartó erő lehet.

Az időközben 90 tagúvá duzzadt és az év tavaszán ötéves

jubileumához érkezett szervezet tevékenységével kapcsolatosan Bakos András elnök még elmondta:

— Tagjaink közül 75 kiskerttel, 15 pedig házikerttel rendelkezik. Tavaly az időjárás nem fogadta kegyeibe a termelőket, nem is tudtuk teljesíteni a gazdasági szerződésben vállalt kötelezettségeinket. Szerencsére ez nem vette el az emberek kedvét és erre az évre is kötöttek szerződést az SZKSZ KB Rimaszombati (Rimavská Sobota) Kertészeii Szolgáltató Vállalatával. A szerződésünk 47,5 t zöldség (elrakni való uborka, cseresznyepaprika, hagyma) és gyümölcs (ribiszke és pucolt dió) értékesítésére szól. Mi többet is tudnánk termelni, főleg hagymád ból, de a felvásárló szervezet nem tart rá igényt.

— Milyen a tagok társadalmi aktivitása?

— Nincs okunk panaszra — mondta az alapszervezet elnöke. — Például tavaly a Szlovákgyarmati Állami Gazdaságnak 3450 óra társadalmi munka ledolgozásával segítettünk a betakarítási munkákban. Az idei, a felszabadulás 40. évfordulója tiszteletére elfogadott vállalásunkban a környezetszépítésben 1020 óra, a széna- és szalmabetakarításban pedig 640 óra társadalmi munka ledolgozására tettünk ígéretet. Úgy érzem, a tagok tudatosították a szervezet küldetésének fontosságát és azon vannak, hogy eleget tegyenek az alapszabályzatból eredő kötelezettségeiknek. Tudja-e, milyen jóleső érzés látni a szőlő- és gyümölcsfasorokkal ékesített, virágzó-zöldellő kiskerteket?

Bakosék udvarán üres zöldségládák sorakoznak, a kapun pedig tábla jelzi a Kertészeti Szolgáltató Vállalat felvásárlóhelyét.

— Nagyon reménykedünk, hogy idén teljesíteni tudjuk önként vállalt kötelezettségeinket — mondta Bakos András, aki a Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége járási bizottságának is tagja, és ilyen minőségben is azon fáradozik, hogy a Nagykürtösi járásban a- jelenlegi 1800-ről év végéig legalább kétezerre emelkedjék a szervezett kitermelők száma. Ha ez sikerül, akkor elmondhatjuk, hog a mi — alig több mint 700 lakosú — falunk öt év alatt csaknem 2 millió korona értékben adott zöldséget és gyümölcsöt a közös asztalra.

Bndzsár Gyula

ввэввяввяааевввавяпвпваяяавввавмвчввваввсвввявявса

Rajkovicsék négy évvel ezelőtt léptek be a

Szlovákiai

Kertészkedők

Szövetségének

hroboňovói

alapszervezetébe.

A szerződéses árutermelés keretén belül paprikát és uborkát termelnek. Rajkovics Erzsébet szerint évente 1300—1400 kilogramm salátauborkát tudnak értékesíteni, a szerződésük is ennyire szól Fotó: —bor

■ Figyelő ■

A hazai és a külföldi szakemberek hosszú idő óta intenzíven kutatják a gyümölcstárolási eredmények javításának lehetőségeit. Mint nemrég megtudtuk, a szovjet kutatók újabban azt vizsgálják, hogy az átlagosnál több fitoncidot (gomba- vagy baktériumölő anyagot) tartalmazó növények leveie miként befolyásolja a téli alma eltarthatóságát. A több éve tartó kísérletek során megállapítást nyert, hogy a nagy fítoncidtartalmú levelek felhasználásával csomagolt gyümölcs hosszabb időn át tárolható komolyabb veszteség nélkül, mivel a különleges természetes hatóanyag jelenléte minimálisra csökkenti a fiziológiai és a baktériumos tárolóházi betegségek előfordulását.

A megfigyelések szerint a téli *alma csomagolására a diófa levele a legalkalmasabb, de igen jó hatás érhető el a nyírfa- és a tölgyfalevél, a feketeribiszke, a torma, valamint a csalán levelének használatával is. Ezt az ismeretet kertészkedőink is hasznosíthatnák.

A kertészkedők gyakran érdeklődnek, felhasználható-e a szén elégetése után visszamaradó hamu? Ilyenkor elővigyázatosságból általában azt mondják a szakemberek, hogy a fahamu közvetlen trágyázásra Is felhasználható, de a szénhamut komposztolni kell. Nos, nem szándékozunk megcáfolni ezt az állítást, hiszen a szénhamu valóban komposztolva a legértékesebb, de a komposztban is csupán 20 százaléknyi mennyiségben szerepelhet. Ugyanakkor elmondjuk, hogy a szénhamu talajjavításra is felhasználható (a nehéz talajok lazábbá tételére), de nagyon óvatosan kell adagolni, mert a kénvegyületek és a szükségesnél nagyobb mennyiségben jelenlévő nyomelemek hatása kimondottan káros is lehet. A talajjavítási céllal juttatott szénhamu négyzetméterenkénti adagja nem haladhatja meg a 0,2 kilogrammot (20 kg/ár). Legcélszerűbb közvetlenül ásás vagy szántás előtt adagolni. Persze kimondottan jó talajjavító hatást csak akkor remélhetünk, ha egyúttal istállótrágyát vagy komposztot is juttatunk a talajba.

Ilyenkor nyáron az állattartók sokat panaszkodnak, hogy évek óta nem lehet a kasza kiveréséhez használatos, speciális üllőt kapni. Sajnos, a kasza meg a sarló éle erősen kopik, ezért gyakran kell élesíteni. Kaszakő van, de az még nem old meg mindent, hiszen a kaszát időnként — de főleg első használatba vétel előtt — szépen ki kell verni kalapáccsal. Ha nem akarjuk tönkre tenni a kaszánkat, akkor ehhez speciális üllőre van szükségünk. A szakboltokbarí én is hiába kerestem, viszont megtudtam, hogy ilyen speciális üllőt (naklepávaö kos) utánvételre az alábbi címen lehet megrendelni: OPP, ul. 9. kvétna 18, 586 01 Jihlava. Az üllő 130 koronába kerül, ehhez 10 korona postaköltséget számláz a vállalat.

(kr)

c7ERVEZETt

sparil гая1!]

Tárnokon (Trnávka) aránylag korán, még a hatvanas évek végén mozgolódni kezdtek a kertészkedni vágyók, de a szervezet megalakítására csak 1970-ben került sor. Úgy hírlik, a kezdeményezésben Ivanics János, Lengyel Lajos, Simo Károly meg Tóth József járt az élen.

— Másfél évtizede huszonöt fővel indult a szervezet — mondta a minapi találkozásunk alkalmával Sáfár János, aki több mint egy évtizede áll elnökként a szervezet élén. — Akkor még volt lelkesedés, áldozatkész tenniakarás. Ma már jobbára csak azt lesik az emberek, honnan „esik le“ egy korona.

Az elnök kesereg, és nem ok nélkül. Egyre sorvad a szervezet, napjainkban már csak tizenkilenc tagja van. Meglehet, egy nagyjából négyszáz fős településen talán még ez is jó szervezettségi aránynak tűnhet, de ez nem jelenthet vigaszt. Tudniillik ez a tizenkilenc fő is jobbára csak a papírforma szerint tartja életben a szervezetet.

— Nem valami felemelő érzés, mégis ki kell mondanom: halódunk. Egyetlen dolog van, ami még képes megmozgatni a közösséget: az évente megrendezésre kerülő borverseny. E- gyébként a taggyűlésekre is nehéz összeverbuválni az embereket. Arról már inkább ne is beszéljünk, hogy a vezetőségi gyűlés nálunk szinte ismeretlen. Ha közös elhatározás alapján akarok dönteni valamiben, akkor előbb végig kell járnom a falut, mert utánam ugyan el nem jön senki megkérdezni, hogyan áll a szé- szemléltető filmeket Is vetítetnánk. tek. Vagy itt vannak a gyü— Korábban is ilyen lélek mölcsfák. Gondoltam, segítünk nélküli volt ez a közösség? a telepítéshez készülőknek, be— A kezdeti helyzetet nem szerezzük nekik a csemetéket. Ismerem, én csak 1972-ben je- Felmértük az igényt, megholentkeztem tagnak. De nem zattuk a fákat, aztán majd két

Érdemes erőltetni ?

Sáfár János kertjében idén is szépen berakodtak a kajszifák

Fotó: —bor

sokkal később éppen nekem kellett elvállalni az elnöki tisztet, különben alighanem megszűnt volna a szervezet. Igyekeztünk felrázni a tagságot, de nem sok sikerrel. Néhány eredménytelen kísérlet után még a szakelőadások szervezéséről is kénytelenek voltunk lemondani, mert két-három embernek az előadók sem szívesen magyaráztak. Érthetetlen, miért alakult ki ez a közömbösség, hiszen az előadók még

hétig jártam házról házra, hogy túladjak a facsemetéken. Mert aki rendelt, később meggondolta a dolgot, s nem volt hajlandó átvenni a fákat.

— Mindenben tapasztalható ez a szalmaláng-lelkesedés?

— Sajnos, eléggé jellemző az itteniekre ez a tulajdonság. Csak egy példát említenék. Aki a sült galambra vár, annak, ugye, semmije sincs? Hát, a mi szervezetünknek sincs egy fillérje sem. Szervezett árutermelés és forgalmazás nincs, a táncmulatságok szervezését átengedtük a fiataloknak, másból meg nem lehet pénzt csinálni. Illetve lehetne, csak ... Egyszer, természetesen közös elhatározás alapján, a szervezet nevében elvállaltam az állami gazdaságtól egy hektár cukorrépa egyelését. Amikor a tettekre került a sor, huszonnyolc főből négyen maradtunk. Trnavszky Lajos, Görcs László meg Sághy László segített kiegyelni az egy hektár répát. Az csak természetes, hogy ezek után továbbra is üres maradt a szervezet kasszája. S ha már itt tartunk: a szövetség járási bizottsága kérdezés nélkül küldözgeti a belépőjegyeket az évente megrendezésre kerülő Csallóköz gyümölcse járási zöldség- és gyümölcskiállításra. Ha el tudom adni jő, ha nem, a pénzt akkor is át kell utalnunk. Mivel közös pénzünk nincs, gyakran magam állom a számlát. Kicsiség, de a szervezeti élettel szorosan összefüggő levelezés postaköltségeit is saját zsebből kell fizetnem.

— Ha így áll a helyzet, akkor miért csinálja?

— Őszintén megvallom, már magam sem tudom. Többször gondoltam rá, hogy veszem a kalapom és kész. Ha másnak nem fáj, nekem miért fájjon? Árutermeléssel csak hárman foglalkoznak a faluban, ők is máshol érdekeltek. Talán úgy vagyok, mint az öregek, akik azért nem lépnek ki és taggyűlésre is csak azért járnak el, hogy meg ne szűnjön a szervezet. Hogy ez valójában mire jó és meddig bírjuk még, azt nagyon nehéz lenne megmondani.

(dek)

Д: Ipolysági (Sahy) Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet diákjai komoly érdeklődést tanúsítanak a kedvtelésszerű állattartás iránt. A hároméves gépészeti vagy állattenyésztési szakon, sőt, az érettségivel végződő négyéves gépesítői szakon is szép számban akadnak fiatal állatbarátok, így aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy az iskolában évek óta eredményesen működik az ifjú állattenyésztők köre.

A szakkör 1977-ben alakult, mégpedig a Szlovákiai Állattenyésztők Szövetségének alapszervezete részéről megbízott Hudec Pál irányításával. Azéta is a város- és járászerte közismert, s mindenki által példásnak tartott állatbarát okítja az érdeklődő fiatalokat a kisállattenyésztés — elsősorban a díszmadártartás — legfontosabb tndnivalőira.

Az évente 18—20 fővel mű-Lelkes fiatalok

ködő szakkör az iskola, az dárházakat és röpdéket sza az egzotikus díszmadarak szál- SZKSZ-aíapszervezet és a hely- badidejükben maguk építették, láshelye is. beli Vörös Lobogó Efsz támo- A létesítményekben galambo- A szakkör — lévén az SZKSZ- gatását élvezi. A fiatalok az kát, fácánokat, pávákat nevel- alapszervezet ifjúsági köre — iskola udvarán elhelyezett ma- nek és tartanak, s már készül tagjai bekapcsolódnak az állattenyésztők városi szervezetének tevékenységébe is. Kedvenceikkel egyebek között részt vesznek a helyi népszerűsítő kiállításon, ás társadalmi munkával is igyekeznek sikerre segíteni a bemutatót.

A kezdeményezés dicséretet és elismerést érdemlő. Reméljük, a fiatalor részéről nem pusztán gyerekkori fellángolásról van szó, s a későbbi tenyésztői munkában majd hasznát veszik mindannak, amit Hudec Pál körvezető, Danis Ferenc agrármérnök, iskolaigazgató. továbbá Csutora mérnök, Sliackyné és Pleva elvtárs <óvoltából és segítségével a kisállattenyésztés tudnivalóiból elsajátítottak.

Kép és szöveg: Kiss Sándor