Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-19 / 3. szám

8 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. január IS. Pályák és pályázók Ä pályaválasztás hosszantartó bonyolult folyamata januárban éri el tetőpontját azon tanulók részéről, akik nyolcadik éve látogatják az alapiskolát. A napokban adják át ugyanis a jelentkezési íveket, melyeken ők ma­guk — de szüleik is — aláírásukkal igazolják, hogy döntésüket megfontolva tanulmányaikat gimnáziumban, szakközépiskolában vagy szakmunkásképző iskolákban szeretnék folytatni, és ezen belül teljesíteni a kötelező tíz éves iskolalátogatásból eredő alapvető feladatokat. Ezekben a napokban dől tehát el, hogy az alapiskolá­ban mennyire volt eredményes a tanulók pályaválasz­tásra való nevelése, milyen mértékben sikerült az iskola pedagógusainak összhangba hozniuk a tanulók adottsá­gait, képességeit, érdeklődését, s egyben a szülők terveit és vágyait a társadalmi igényekkel. A pályaválasztással kapcsolatos gondok, feladatok bonyolultságát, de egyben fontosságát az a tény is iga­zolja, hogy minden évben külön foglalkozunk az ezen я területen elért eredményekkel, valamint a pályát vá­lasztó tanulók lehetőségeivel. Az elmúlt év eredményeit mérlegelve elmondhatjuk, hogy a korábbi évekhez viszonyítva némileg egyenlete­sebb volt a tanulók érdeklődése az egyes iskolatípusok és tanulmányi szakok iránt. Viszont továbbra is arány­lag kevés kiváló előmenetelő tanuló — főleg fiú — je­lentkezett a gimnáziumokba, és a vártnál kisebb volt az érdeklődés a szakmunkásképző iskolák érettségivel végződő, valamint a szakközépiskolák néhány műszaki irányzatú tanulmányi szakja iránt. Az 1984/85-ös iskolai évre a tervszámok alapján Szlo­vákia összes gimnáziumába 11 000 tanulót kellett volna felvenni. A jelentkezők száma azonban mindössze 9570 volt, tehát lényegesen elmaradt a tervezett számtól, s közöttük is a lányok voltak túlnyomó többségben. Túl­jelentkezés csupán a bratislavai gimnáziumokban, illet­ve Szlovákia néhány nagyobb városában lévő gimná­ziumokban volt. A többi gimnáziumban a jelentkezők száma alacsonyabb volt, mint a felvehető tanulók száma. A jelentkezők 9,4 százaléka vagyis 897 tanuló volt ma­gyar nemzetiségű. Ez az arány lényegében összhanban van az alapiskolába járó magyar nemzetiségű tanulók részarányával, azonban le kell szögeznünk, hogy a ma­gyar tanítási nyelvű gimnáziumok, illetve osztályok iránt eem volt olyan az érdeklődés, hogy válogatni lehetett volna a jelentkezők közül. Szlovákia 127 gimnáziumának 1. évfolyamába 10 ezer 739 tanuló nyert felvételt. A jelentkező és a felvett ta­nulók számának összehasonlításából egyértelműen tük­röződik, hogy a gimnáziumokba aránylag sok olyan ta­nuló került be, akiket nem vettek fel más típusú közép­iskolába. A magyar nemzetiségű tanulók esetében is túl­haladja a felvett tanulók száma a jelentkezőkét. A gimnáziumok szerepéről és küldetéséről már több­ször írtunk a hazai magyar sajtó hasábjain, több alka­lommal szóltunk a rádió magyar nyelvű adásában. En­nek ellenére fontosnak tartom újból hangsúlyozni, hogy a gimnázium elsősorban arra hivatott, hogy egyetemi vagy főiskolai továbbtanulásra készítse fel a diákokat. Ezért a legjobb előmenetelő tanulókat várjuk ebbe az iskolatípusba, olyan tanulókat, akik kedvet éreznek a továbbtanulás iránt, és akiknek a képességei, adottsá­gai lehetővé is teszik, hogy tanulmányaikat eredménye­sen folytassák az egyetemen vagy a főiskolán. Nyilván­való azonban, hogy nem minden érettségizett nyerhet felvételt a kiválasztott felsőoktatási intézménybe, ezért gortfltuk a gimnázium óratervébe a termelés és szak­képzés alapjai tantárgyat, amely ebből a tantárgyból meghatározott munkaterületekre szakképesítést nyújt az érettségizőknek. Ez a gyakorlatban lényegében azt je­lenti, hogy a tanuló nem veszít semmit, ha a gimnáziumi érettségi után esetleg nem nyert felvételt a főiskolára vagy az egyetemre, hiszen a szakérettségi feljogosítja öt arra, hogy a választott munkaterületen középszintű szakkáderként dolgozzon. A szakközépiskolák 17 835 tervezett helyére 19 992 tanuló jelentkezett, ami látszólag arra enged következ­tetni, hogy a mérsékelt túljelentkezés lehetővé tett egy bizonyos „egészséges“ válogatást az érdeklődők köré­ből. A valóság azonban az, hogy amíg néhány szakkö­zépiskolába (pl. egészségügyi, közgazdasági, erdészeti) helyenként két- vagy többszörös túljelentkezés is volt, addig más, kevésbé vonzó tanulmányi szakokra (pl. bá­nya- és kohóipari. vegyipari, gépipari) a tervezettnél is kevesebb tanuló jelentkezett. Ezekbe az iskolatípu­sokba összesen 17 247 tanulót vettek fel, ebből 1593 volt a magyar nemzetiségű, ami az összes jelentkező 9,2 százalékát tette ki. Hiányosságként említhető, hogy a magyar nemzetisé­gű tanulók részéről eléggé aránytalan volt az érdeklő­dés az egyes szakközépiskolák — és ezen belül is az olyan szakirányzatok iránt —, amelyekben anyanyelvü­kön taulhatnak tovább. Így több magyar tanítási nyelvű osztályba a tervezettnél is kevesebb tanulót lehetett felvenni (főleg a műszaki irányzatokra 1, ezzel szemben aránylag sok jó előmenetelő tanuló nem került be a ki­választott Iskolába, ahol nagy volt a túljelentkezés. Továbbra sem lehetünk megelégedve azzal a ténnyel, hogy a magyar nemzetiségű tanulók némely viszonylag attraktív szakirányzat iránt sem tanúsítanak keltű ér­deklődést. Ennek következtében nem sikerült biztosítani az első évfolyamba tervezett tanulók létszámát pl. a Bratislava! Vegyipari Szakközépiskola, a Lévai f Levice) Gépipari Szakközépiskola magvar tanítási nyelvű osztá­lyaiban. sőt a Losonci (Lníenec) Építészeti Szakközép­­iskola geodéziai szakán sem. E több éve tartó érdekte­lenség miatt az 1985/86-n.s iskolai évre bizonyos válto­zásokat kellett eszközölnünk a tanulmányi «zakók struktúrájában. Ezek eredményeként a Lévai Gépipari Szakközépiskolában nem nyílik újabb magyar tanítási nyelvű osztály, helyette a Komáromi Gépipari Szakkö­zépiskolában az elektrotechnikai szakon nyitunk osz­tályt. Lényepesen csökkenteni kellett a Losonci Építé­szeti Szakközépiskolában a eeodézia szakra felvehető tanulók számát is. E változások hátterében elsősorban azt a tényt látjuk, hogy az elmúlt időszakban nem volt megfelelő mértékben hatékony az iskola és a szülők együttműködése a tanulók pályaválasztásra való felké­szítésében, több alkalommal a szülő véleménye vált döntővé, aki saját gyermeke számára az általa legjobb­nak tartott lehetőség mellett döntött, és kevésbé vette figyelembe a társadalom igényeit, valamint az adott le­hetőségeket. Ezért is tartom fontosnak újra hangsúlyoz­ni, hogy elsősorban az adott, a meglévő lehetőségekkel kell megtanulnunk élni. Nem lehetünk teljes mértékben elégedettek a magyar nemzetiségű tanulók számával és arányával a szakmun­kásképző iskolák érettségivel végződő szakágazataiban sem, ahol a tanulók magyar, illetve szlovák nyelven is folytathatják tanulmányaikat. A középiskolák ezen tí­pusába ugyanis az 5595 jelentkező közül mindössze 3B1 volt magyar nemzetiségű, az 5631 felvett tanuló között viszont már csak 314. Véleménviink szerint a középfokú szakképzés ezen formájáról a szülök még ma sem rendel­keznek megfelelő mennyiségű információval, annak el­lenére sem, hogy az alapiskolák pályaválasztási tanács­adói, az iskolák pedagógusai a szülők minden ilyen vo­natkozású kérdéseire kimerítő választ tudnak adni. A szülők és az iskola együttműködésében jelentkező hiá­nyosságok és fennakadások következtében válhat bi­zonytalanná a tanulók nályaválasztásra való felkészíté­sének hatékonysága. Ezt a megállanítást aránylag egy­értelműen bizonyítják azok a problémák is, melyeket e rövid írásban igyekeztem vázolni. Természetesen e bo­nyolult feladatrendszer sikeres megoldásában más té­nyezők is szerepet játszhatnak, ám lényeges javulást csak akkor érhetünk el. ha a szülők mindenkor biza­lommal fordulnak a pedagógushoz, vagy az illetékes nemzeti bizottság megbízott szakdolgozójához, s a ta­nulók sorsáról közösen döntenek. E döntésben tükrö­ződnie kell a társadalom igényeinek, a tanulók adottsá­gainak, képességeinek és в szülők elképzelésének, egy­ben figyelembe kell venni az adott továbbtanulási lehe­tőségeket is. Dr. Fodor Zoltán, az SZSZK Oktatási Minisztériuma nemzetiségi osztályának vezetője Pályázati felhívás Az idén emlékezünk meg ha­zánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 40. évfordu­lójáról. Ebből az alkalomból szerkesztőségünk a Szocialista Ifjúsági Szövetség Pionírszer­vezetével együttműködve pá­lyázatot hirdet. A PÄLYÄZAT TÉMAKÖREI H Mit tudsz községed vagy városod felszabadításáról? ■ Milyen rendezvényekkel, ak­ciókkal készültök pionír­­csapatotokban felszabadulá­sunk 40. évfordulójának megünneplésére? ■ Számoljatok be élményeitek­ről, ha részt vesztek tanul­mányi kirándnláson a fel­­szabadítási harcok színhe­lyén. A PÄLYÄZAT KÖVETELMÉNYEI A pályázatra csak pionírok — egyének vagy kollektívák — nevezhetnek be, s a pályamun­kák csak eredeti gyermekmun­kák lehetnek. A pályamunkákat csak a pionírvezető jóváhagyá­sával lehet beküldeni, aki ta­núsítja ennek eredetiségét. Benevezni legfeljebb két pá­lyamunkával lehet, s ehhez mellékelni kell a pályázó ne­vét, az évfolyamot és a pionír­csapat nevét, valamint az isko­la pontos címét. Egy-egy pá­lyamunka terjedelme nem ha­ladhatja meg a 90 géppel írt sort. A pályamunkákat szer­kesztőségünk címére 1985. március 1-től június 30-ig lehet beküldeni. A pályamű első ol­dalára vagy a borítékra írjátok rá a „Pályázat“ szót. A pálya­munkákat lapunk 8. oldalán közöljük és honoráljuk. A PÄLYAMUNKÄK ÉRTÉKELÉSE során az alábbi szempontokat vesszük figyelembe: ■ a cikk eredetisége, egyedi volta; И a fogalmazási készség; ■ a feltünatetett témakörök következetes betartása. A PÄLYÄZAT DIJAI A legjobb tíz pályamunka szerzőjét az alábbi tárgyi ég könyvjutalomban részesítjük: 1. tárgyi jutalom 500 korona értékben; 2. tárgyi jutalom 400 korona értékben; 3. tárgyi jutatom 300 korona értékben; 4. tárgyi jutalom 300 korona értékben; 5. tárgyi jutalom 250 korona értékben; 8. tárgyi jutalom 250 korona értékben; 7. könyvjutalom 150 korona értékben; 8. könyvjutalom 150 korona értékben; S. könyvjutalom 100 korona értékben; 10. könyvjutalom 100 korona értékben: A verseny kiértékelését 1985 «zeptemberében tartjuk. JANUÄR i kelte nyugta kelte nyugta 1 ó. p. ó. p. 6. p. 6. p. Január 21 Hétfő Ágnes \ VINCENT 1 1 7 28 16 19 8 06 16 36 január 22 Kedd VINCE, ARTÚR ZORA 1 7 23 16 29 8 06 16 36 január 23 Szerda ZELMA j MILOŠ ( i 7 22 16 30 8 37 17 49 január 24 Csütörtök TIMÖT < TIMOTEf ( 7 21 16 32 9 02 19 00 Január 25 Péntek PÄL í 1 GEjZA 1 7 20 16 33 9 22 20 08 Január 26 Szombat VANDA 1 TAMARA i ; 7 19 16 35 9 39 21 14 Január 27 . Vasárnap ANGELIKA i BOHUŠ 1 7 17 16 38 10 10 23 24 Miért tilos? — Majd ha már értelmes lesz, ak kor következem én a nevelésben — húzta ki magát az apa Gyurka kis­ágya mellett, és elégedetten megve­regette a gyerek arcocskáját. — Ad­dig csak foglalkozzon vele tíz édes­anyja — tette hozzá — én nem szó­lok bele a dolgába. Miért szabad ? Az élet azonban mást követel és Gyurka édesapjának is hamarosan meg kellett tanulnia, hogy kisfiának már az első perctől kezdve szüksége van rá, s hogy akkor látja el fól a szerepét, ha a gyerek csecsemő korá­tól fogva érzi, hogy apja szereti, is­meri és védelmezi őt. Az apának sajátos szerepe van a családban és erről semmiképpen sem mondhat le. Ö a biztonság, a háttér, az erő és a nyugalom elsőrendű kép­viselője. Apa akkor tölti be jól a sze­repét, ha mindig egyértelmű. Az eréig és határozottság nem mond ellent a szeretetten gyengédségnek. Apa tilt és engedélyez. Es akkor jár el jól, ha meg is mondja: miért tilos a tilos és miért szabad a szabad. A csecse­mő ezt persze még nem érti, de na­gyon gyorsan elérkezik az idő, ami­kor a gyerek már nemcsak engedel­meskedik az irányításnak, hanem mindinkább be is látja, miért kell engedelmeskednie. Gyurka édesapja mindeneseire ide­jében belátta, hogy nem várhat a ne­veléssel. Anyával összhangban, hiszen ez kettejük dolga, és valóban már az első perctől kezdve részt kell vennie kisfia irányításában, s felnevelésében. —GY—< VÍZSZINTES: 1. Lakásban van! 3. Rejtvényünkben Dénes György: Téli este című verséből idézünk; az idézet harmadik sora (zárt betűk: E, Y, U, R). 6. Az idé­zet első sora (zárt betűk: H, G, S). 10. Töszámnév. 12. Altat. 14. Költe­mény. 15. Erekkel mintázott. 17. Ilyen hang is van. 19. R, E, I. 20. Sakkfigu­ra. 21. Tele. 23. A stroncium jele. 24. Kis szürke rágcsá­ló. 25. Fertőző be­tegséget okoz. 27. Kórus. 28. Szemlél. 29. Ügy — latinul. 30. Hidrogén, nit­rogén. 31. Sűlypát. 33. Kerek szám. 35. tdegen női név. 37. Csavar. 39. Baj. 40. Svájci kanton. 42. Alávaló. 43. Rangfokozat. 44. Nyílás. 46. Igekép­ző. 47. M. M. J. 48. Verset mondok. 51. Ojezüst. 52. Némán vési 53. Szalonnát puhít. 54. Kínai város. 55.' Hiányqsan ráír! 57. E község határában ölték meg a fasiszták Radnóti Miklós köl­tőt. 59. Vasszerszám. 60. Vissza: euró­pai főváros. 62. Azerbajdzsáni és ör­mény vándordalos. 64. T. O. A. 65. Kripton. Pozsonyi hírlapíró volt. 41. Város Romániában. 45. Madár. 47. Szórako­zik. 49. Forgatmány (ék. h.). 50. Vég­tagja. 51. Magyar vezér. 56. Dolog — latinul. 58. A. U. G. 61. Bácsi. 63. Li­bahang. Beküldendő a vízszintes 6., a füg­gőleges 1., valamint a vízszintes 3. számú sorok megfejtése. FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet második sora (zárt betűk: A, K, N). 2. Város a Kazah SZSZK-ban. 4. Lena azonos hangzói. 5. Duplán — öregasszony. 7. Római négy. 8. Német névelő. 9. Csurgó. 11. Az anyakőzet hasadékát kitöltő, hosszan elnyúló tömeg. 13. Holland festő. 16. Gléda. 18. Vegyi elem. 22. Igefajta. 25. Fa külső burka. 26. Számtani műveletet végez. 28. Francia filmszínésznő. 32. Házhely. 34. Irányzatok. 36. Gyülésterem. 38. MEGFEJTÉS — NYERTESEK A lapunk 1. számában megjelent keresztrejtvény helyes megfejtése: Boldog új évet, kívánok teneked , Barátom, jó embertársam. Nyertesek: Gálfy Zoltánná, Duna­­szerdahely (Dunajská Streda), Zala józsef, Felsőszemeréd (Horné Seme­­rovee), Csank Dezső, Gesztete (Hos­­'tíce).

Next

/
Thumbnails
Contents