Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-15 / 24. szám
1985. június 15. SZABAD FÖLDMŰVES 5uglyas Mihály hazajött a legelőről, és zárva lelte a házat. Felnyúlt az ereszbe, ott vöt a kulcs. levette, kinyitotta az ajtót, bement. Hol van ez az asszony? Nem lát ételt a tűzhelyen. KörUlvizsqál/a a házat, setét van, nem lát semmit. Ilyenkor az asszonynak itthon a helye. Már nem tudja, mit csináljon vele. Az este is megverte, nem verheti örökké. Ha egyszer verésből nem ért egy asszony, akkor az egész nem ér semmit. Csak Iából, csak pislog, sehol semmi. Ha már elmegy egy asszony hazulról, farsangolni a faluba, annyi esze kell hogy legyen, hogy ételt tegyen oda, ahol meg lehet lelni, hogy az ura ne mérgeskedjen. De se asszony, se krumplileves. Rettenesen kezdett méregbe jönni. Már nézte, ha az asszony hazajön, mivel üsse agyon. Fejszefokkal puhítsa, vagy az egész házát ráborítsa? Ahogy ott áll néz, vár, csak megáll az aj tóban a szomszédék Misikéje. — Mihály bácsi, itthon van? — Mi kell? — Julis néném azt tzeni, hogy nem jön többet haza. — Mit? — Elment az anyjához. Utet többet nem veri — Azt mondta? — Azt. •MÓRICZ ZSIGMOND: íía A é om\ym&e — Még mit mondott? — Nem mondott az semmit. — Csak azt, hogy haza megy az anyjához? — Azt. — No fái van, Mist hazamehetel, de siess, míg agyon nem ütöttelek. A gyereknek sem kellett több, úgy eliszkolt, mint a megvesztett kutya. Buglyas Mihály meg ott maradt egyedül a házba. — Hé — kiáltott még a gyerek után. — Mi a? — Mikor ment el? — Reggel. — Jól van. Visszafordult a házba. Ha reggel ment el, akkor má nem is jön vissza. Mert jó messze van ugyan az a falu, ahol az anyja lakik, az is csordás ember, az apja, mint 6. Hát ha akart, azóta visszajöhetett vőna. De ha nem jött, az ü baja. Nagyon fertelmes asszony, hogy még egy tányér bablevest se fözött vagy valamit ami eláll. Kukoricakását, ha mán eszébe se jutott egyéb. De így elmenni, e valami. I'ót még egy darab kenyér a tarisznyájába, előkereste hát, aztán leült a küszöbre, és lassan elkezdte enni. Morzsolgatta a száraz kenyeret. Tudta, hogy még semmi sincs a kertben. Tán egy kis hagyma. Fel is állott, körülnézett a kicsi ház megett a setéibe, babrált a fű közt, nem lelte meg a hagymát, erre még mérgesebben visszament és visszaült a küszöbre. Megette a kenyérmaradékot mind. Akkor megtörülte a száját, a bajuszát. Nem sok dolga vót, vele, mert szája ugyan elég nagy van, anyjárul maradt a nagyformájú szájaszéle, olyan mint a többi Kurtáé, hanem a bajusza meg kevés volt, mint az apjának, fiatal még, nem nőtt meg, de nem ts fog, a Buglyasoknak nincsen csak egy csipet bajuszuk. Ki se lehet subickolni. Mikor rendbe szedte magát, akkor felállott, és úgy mondta: — Jó van. Suták Julis, te akartad. Evvel megfogta a kis konyhába a nagy dézsát, és úgy vágta kt az udvarra, hogy összedőlt. Körülnézett a konyhában, mi is vöna még itt elintéznivaló, de nem volt ott semmi. Csak a tűzhely, de azt nem akarta bántani, mert arra még neki is szüksége lehet. Tud 0 főzni magának, ha akar. Jobbat, mint az ilyen suta fiatal feleség. Kinyitotta osztán az ajtót, a ház ajtaját. De ahogy nyitotta, erre megjött a haragja. Erre szokta akasztani a törülközőkendőt az a bitang céda. Levette az ajtót sarkától, kivitte az udvarra, lefektette a földre, rálépett és betaposta, úgyhogy annak beszakadt az Ódala. Б mán nem ajtó többet — gondolta megelégedve. Most bement a házba, és megragadta az ágy végét. Egy új ágy vót a szobába, a vásáron vették, együtt vették, a lulls pénzébül vették Neki nem kell. ö nem fog többet a Julis ágyára feküdni. Jó neki a földön is, a szalmán. Szétrázta hát az ágyat, úgyhogy annak szakadt minden dorobia, ahány, annyifelé. El Is akarta törni, de nem ment. Erős deszka vót. Oj vót még nagyon. Mekereste hát a sarokba, a kemence mellett a fejszét, és a setéibe belevágott a deszkába. Nem is tudta, olyan setét volt, hogy a végit érte a vágás vagy az ódalát. Elég a, hogy szétdarabolta. Aztán megkereste a többi részt is, mind elhasogatta. Ebői nem lesz ágy többet. Suták Julis nem pihen benne. Vót egy asztal is meg egy kis karoslóca. Akkor is mondta, hogy nagyobb lócát vegyenek, de nem vót pénz elég. Julis meg nem akart adós maradni az asztalosnak, hát így csak kisebbszerűt vettek. No erre jó. Elvágta. Még egy szék vót a házba, azt ts megfogta, jó gondosan földhöz vágta, az ts darabokra szakadt. Akkor a lábát meg a háta botját is eltörte, hogy becsületes legyen a munka. Hát elég soká dőgozott vele, de rendesen megcsinálta,ha már belefogott. Ezt ugyan meg kelleti vóna hagyni, a széklábat, mert avval meg lehetett vóna kutyát ütni. De mán megvót. Annál jobb. Most mán nem vót semmi a házba. Még az ablakot ki lehetett vóna törni, de azt nem Suták lulls vette, hát békén hagyta. Annakk örült, hogy a lámpa, ami lógott az asztal jeleit, magától összetört. Evvel legalább szintén nincs gond tovább. Avval lefekvésre gondolt. Ott vót a szoba közepln az ágybéli. E nem kell, mert ezt Suták Julis varrta, hát úgy kézzel elhasogatta, hogy a tollútól prüszkölni kezdett. E még bossszút áll az asszonyért, gondota. A szalmát azonban egybekaparta, levetelte magát rá, és elfeküdt, elaludt. Nagyon jóízűen aludt, ahogy becsületes ember a jól végzett munka után szokott aludni. De elalvás előtt még elgondolta, hogy hol vót avval a tállal. Az úgy vót, hogy tegnap este, mikor hazajött, a felesége nem vót otthon, kicsit később jött, és nem sietett eléggé, mert tányérba akarta erővel tenni a levest. Ö meg azt mondta: — Ne bosszants má avval a tányérral, adj ennem, mert éhes vagyok. Hogy az .asszonyt mégiscsak ette a fene a tányérral, fogta a kezéből kivette, és kihajította az udvarra. Öszsze is tört az egész tányér. De nem baj. A csak egy rossz cseréptányér vót. Hanem a vót a baj, hogy az asszony, amilyen pulykaméreg van benne, elszörnyült a dógon, és fogta a tálat, 6 meg a tálat hajította ki az udvarra. Ügy étellel, ahogy vót. Emiatt verte osztán meg, mert ami az embernek szabad, azt nem szabad egy rongyos asszonycselédnek. Igazsága vót. Ezt az asszonynak meg kellett vóna ismerni. Nem elszökni az anyjához. Szóval 0 aludt békességesen a szalmán, mikor egyszeresük valami neszezést hall. Felnyitja a szemét, hát tán kutya' jött be, mert eszébe jutott, hogy a pitvarajtót meg nyitva halta. De nem a kutya vót, hanem valaki gyufát gyújtott. Így meglátta, hogy a felesége jött meg. Egy kicsit hallgatott, akkor azt mondta: — Hát te hun csavarogtál? De az asszony kezében elaludt a gyufa, és a meg nem szólt. Úgyhogy másodszor ts rá kellett szólni, hogy hun csavarog éjnek éccakáján. — De te mit csináltál? — mondta az asszony, és újra gyufát sercintett. A kicsi világosságnál látni lehetett, hogy mit csinált, ha meg látja, akkor minek kérdi. Inkább felelne a kérdezésre, hogy hun? Harmadszor is meg kellett kérdezni tőle, hogy hun csatangolt a merő éccakán. — Otthon vótam — mondta az asszony. — Hon otthun? Tisztességes asszonnak csak ott van otthun, ahun az ura alszik. — E mán nem otthon — azt mondja az asszony —, iszen kend összetört mindent. — Össze hát. — Akkor én mégis megyek vissza. — Ertggy, ki hívott... Se nem küldtelek, se nem híjfalak... Valid ki, az anyádl minek jöttél vissza? Hát a menyecske azt mondja nagy szipogva: — Édesapán hazakergetett, hogy azt mongya, nem ad helyet egy olyan asszonynak, amék az urát otthatta. Menny haza, béküjjetek meg a magatok kenyerén, nem az enyémen. Azért jöttem haza. Erre Buglyas Mihály elkezdett gondolkodni. Akkor pedig kár vót mindent összetörni, ha az asszony visszajött. ö meg azt hitte, hogy sose jön többet vissza. Egy kicsit hallgatta a felesége szipogását, ahogy sírt, folytogatta könnyeit, meg mégis sírt, sírdogált. A setét éccakába. Akkor azt mondta neki: — No, elég legyen már... Miattad tettem, amit tettem. Setét vót, magam se láttam... Mér nem hattál ennivalót... — Ott van a blóderbe. Be van téve, mér nem vette kt. Hő, a fene egye meg, erre nem gondolt. Most már aztán nagyon restellte magát. Hát akkor mégsem kellett vóna. Most mitévő legyen. Vakarta a fejét a setéibe, aztán megbékült hangon azt mondta: — No gyere. Gyertde a szalmára... Mán most így fogunk lenni, a fene egye meg a szokásodat... mersz te énvelem kikezdeni? Nem tudod, hogy nem szeretem a truccot?... majd ősszel eladjuk a kisbornyut, addig megnő, azon majd veszünk másik bútort. Feltérdelt a szalmán, keresgélt az asszony után, meg is lelte, el is érte, meg is fogta a karját, és odarántotta maga mellé. Aztán kis csókokkal szelídítette. — No ne bőgj mán. Ebből láthatod, hogy nem haragszok rád. Láthadd, hogy szívellek. Meg nem is akarok nélküled élni. No... Másnap reggel olyan hegyesen hajtotta kifelé a mezőre a falu csordáját, hogy meg ts kérdezték az emberek, mi az, amiért olyan hegyes. — Hát —mondja —, van egy rossz feleségem, eladnám, ha valaki megvenné. Még húsz pengőt is adnék vele, ha elvinné valaki. Egy kódus napszámosember nevetve mondta: — No, add csak ide azt a húsz pengőt, de hamar. Az asszonnyal meg majd beszélek. De1 nem adta oda a húsz pengőt, csak mosolygott. Nem is vót éppen húsz pengője. Az igaz. RANGOS RENDEZVÉNYEK Gustáv Hupka versét magyar nyelven Sídé Éva szavalta el (balról jobbra: G. Hupka, M. Želibská, J. Želibský, J. Nagyová és Sidó Éva) Lassan egy évtized telt el azóta, hogy a Nemzetközi Mózeumi Bizottság (ICOM) lenigrádi döntése alapján május tizennyolcadikát Múzeumi Világnappá nyilvánították. E fontos határozat nagyban hozzájárult ahhoz, hogy májusban a világ minden táján a figyelem a múzeumok és galériák felé irányuljon. A múzeumok iránti érdeklődés fokozódása természetesen a múzeumokban és galériákban dolgozókat még odaadóbb munkára és sokrétűbb tevékenységre sarkallja. A Csallóközi Múzeum ebben az évben — hazánk felszabadulásának jubileumi, 40. évfordulóján — különösen nagy körültekintéssel és alapossággal készült a Múzeumi Világnap rendezvényeire. Mivel az 1985-ös év egyúttal Nemzetközi Ifjúsági Év is, múzeumunk elsősorban a fiatal nemzedék felkarolására fordította a figyelmet. Igyekeztünk a fiatalok számára vonzó, egyúttal hasznos és tanulságos rendezvényeket szervezni. Kiállítások, különböző témájú előadások, beszélgetések váltogatták egymást múzeumunkban és a somorjai (Samorín) intézményünkben, a városi honismereti házban. Rendezvényeinket 1985. május 13—19. közötti napokon szerveztük az úgynevezett nyitott ajtók hete keretében. A hét napig tartó rendezvények díjmentesek voltak. A képzőművészet kedvelői a nyitott atjók hetében a Csallóközi Múzeumban Mária Želibská érdemes művész csodálatos grafikáival és könyvillusztrációival ismerkedhettek meg. A kiváló kézügyességgel és bravúros rajzkészséggel készült alkotásokat szinte hazánk minden nagyobb galériájában, sőt Varsóban, a távoli Djakartában, Kambodzsában és Kubában is megcsodálhatták az érdeklődők. A fiatalok és idősebbek körében egyaránt nagy tetszést kiváltó Želibská-tárlatot múzeumunkban is sokan tekinthették meg. Somor|án (Samorln) a városi honismereti házban a Múzeumi Világnap előestéjén került sor Kiss Tibor grafikus kiállításának ünnepélyes megnyitására. A szép számban megjelentek precízen megmunkált, ötletekben gazdag alkotásokkal ismerkedhettek meg a fiatal somorjai művész első hazai bemutatkazása alkalmából. A két kiállításon kívül rendkívül közkedveltek voltak mindkét intézményünkben a tárlatlátogatással és diavetítéssel egybekötött előadások. Múzeumunk szakemberei előadásaikban hű képet nyújtottak a Csallóköz történetéről, hiedelem- és mondavilágáról, felvázolták a természetvédelem legfontosabb feladatait. Az érdeklődők színes diafllraek vetítése során megismerkedhettek Csallóköz legjellegzetesebb védett növény- és állatvilágával. Betekintést nyerhettek a képzőművészet egyes ágazataiba, s megismerkedhettek a csallóközi népi építészet remekeivel ts. A „Szabadságunk 40 éve“ előadásban felvázoltuk azt az óriási fejlődést, melyet járásunk a négy évtizedben elért. Az életünk minden területén beállt óriási változásokat kézzelfogható példákkal szemléltettük. A megtett út nagyságára, az összehasonlításra jó például szolgál a múzeumok állandó kiállításában lévő csallóközi parasztkonyha, tisztaszoba, valamint a Somorjai Honismereti Házban lévő mezőgazdasági eszközök és háztartási tárgyak, mint a felszabadulás előtti élet korhű dokumentumai. A nyitott ajtók hete keretében szervezett múzeumi akcióink közül a legsikeresebb és legnagyobb élményt nyújtó találkozóra 1985. május 18-án került sor „Költészet és képzőművészet“ címen. E napon múzeumunk vendége volt Mária Zelibská érdemes művész, Ján Želibský nemzeti művész, Gustáv Hupka, neves szlovák költő és Jana Nagyová, az Oj Színpad (Nová scéna) színművésze. Mária Zelibská művészi munkásságát Gustáv Hupka méltatta rendkívüli szakértelemmel. A méltatásból egyértelműen kiérződött a költő képzőművészet iránti szeretete. E szeretet és csodálat — mely már évek óta közismert — számos költemény megírására ihlette. Így volt ez Mária Zelibská esetében is. A csodálatosan szép, lágy vonalú potrékat, rajzokat, grafikákat és illusztrációkat — vagyis Želibská eddigi művészi alkotó munkásságát — meleg hangú költeménnyel , köszöntötte, melyet a szép számú — művészetet és irodalmat kedvelő — fiatal hallgatóság előtt Jana Nagyová szavalt el — mély átéléssel. Kedves mozzanata volt e meghitt környezetben rendezett találkozónak, amikor Hupka versét ma. gyár fordításban is meghallgathattuk Sidó Éva gimnáziumi tanuló szép tolmácsolásában. Ezt követően kötetlen beszélgetésre került sor a művész házaspár és a fiatalok között. Őszinte, keresetlen szavakkal vallottak eddigi életútjukról, s optimizmussal szóltak terveikről, elképzeléseikről. A tartós élményt nyújtó, hasznos és tanulságos találkozó a Zelibská-kiállítás alkalmából kiadott katalógus dedikálásával ért véget. Befejezésül elmondhatjuk, hogy a Csallóközi Múzeumban és a Somorjai Honismereti Házban a nyitott ajtók hete alkalmából rendezett múzeumi kulturális-művészeti és népművelési akciók hasznosak voltak, s teljesítették küldetésüket. Ezt bizonyítja, hogy a hét nap alatt elhangzott 15 ismeretterejsztő előadáson és a két beszélgetésen több mint ezerháromszáz érdeklődő vett részt. Hisszük, hogy valamennyien felemelően szép művészi élményei és hasznos ismeretek* kel lettek gazdagabbak. Dr. M a g Gyula, a Csallóközi Múzeum igazgatója Marczell Béla néprajzos — Csallóköz történetének kiváló ismerője — fiatal hallgatói körében •»
