Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-15 / 24. szám

1985. június 15. SZABAD FÖT.DMÜVES 5 Falu a Garam mentén Nincs pontos, megbízható áttekin­tésem arról, hogy a Garam menti te­lepülések melyikét sújtották a má­sodik világháború hadmozdulatai a legérzékenyebben. A hadtörténet a­­zonban számon tartja: Szlovákia te­rületén itt, a Garam alsó folyása men­tén dúlt az egyik legnagyobb, legádá­zabb tankcsatája, mely mindkét rész­ről nagy áldozatokat követelt. Egy a sok, háború sújtotta falu közül — a lévai (Levice) Járásban — Garamkálna (Kalná nad Hronom), melynek idősebb lakosait, gyerekeket a Járásbell Töhölre (Tehla). Sándor­­haímára (Šandorová). Énybe (Iňa) és más, a fronttól távolabbi falvakba evakuálták, az ottani rokonokhoz, Ismerősökhöz. Persze, a község mun­­kabíróbbjalt, akik otthon maradtak, a náci szoldateszka nem hagyta nyugton: kiűzte őket aknát telepíte­ni, drótkerítéseket, akadályokat csi­nálni, bunkereket ásni. Ezekben az utóbbiakban bújtak meg Ideiglene­sen, ha sűrűsödtek a belövések, ha záporoztak az aknavetők gránátjai. KURTA MÚLTIDÉZŐ Az idősebb nemzedékekhez tarto­zók Jól tudhatfák: ide, a Garam jobb partjára a hitleristák nagy erő­ket vontak össze (katonai, műszaki), hogy mindenáron feltartóztassák a felszabadító szovjet hadsereg győzel­mesen előrenyomuló alekulatait. Ez sikerült is nekik, hiszen például Ga­ramkálna térségében 1944. december 20- tól egészen 1945. március 25-ig állt a front. — Az Idő tájt Garamkálnán fékte­len szovjetellenes hadjárat folyt — magyarázza František Horňák, a hnb elnöke. — A legfőbb cél az volt, hogy a szovjetekkel szimpatizálókat megfélemlítsék, elrettentsék a segít­ségnyújtástól, a fontos hírek Garamon túlra közlésétől. Am a lakosok nem dőltek be a hitleri fasizmus propa­gandájának. A statárium ellenére is segítséget nyújtottak a szovjet had­sereg felderítőinek. A számos konkrét példa közül egy nagyon Jellemzőt megemlít: — A szovjetek 1944. december 21- én, még a front megállapodása legelején, 8 tankkal áttörtek a Garam hldján, hogy előkészítsék a terepet a további előrenyomuláshoz, a táma­dáshoz. A hitleristák a gyors rajta­ütés után hamftr észbekaptak: leve­gőbe röpítették a Garam-hldat, el­zárva ezzel a további szovjet tankok áttörésének — és emezek visszajutá­sának — az útját. A hét tankot és 28 főnyi legénységét a nácik likvidál­ták, kegyetlenül megtorolva a szov­mély sebek véreztek, csak nagy so­kára, évek múltán hegedtek be. Hi­szen nemcsak ganamkálnaiak marad­tak családapa, kenyérkereső nélkül. Váradon (Tekovský Hrádok) őt, Baj­kán négy halottat sirattak el hozzá­tartozóik. — S mennyi szovjet katona halt hősi halált, vérével öntözve Garam­kálna televény földjét? — Százhúsz! — kapom a lesújtó, torokszorító választ. Laczkó Emil piit-elnök gratulál P. I. Gadnvovnak, a község dísz­polgárának Igen, százhúsz a húszmillió közül. Mert a Szovjetuniónak ennyi hon­polgára áldozta életét azért, hogy a fasizmus rablánca lehulljon a népek kezéről, lábáról, s béke legyen a földkerekségen, s fényesen sössön a szabadság napja. A lévai járás la­kossága 1945. március 27-én szaba­dult fel a fasizmus rabigája alól, s menten hozzálátott a néphatalom kézbevételéhez,~a szocialista építés­hez. A FEJLŐDÉS MÉRFÖLDKÖVEI A legelső történelmi változás azál­tal következett be, hogy a zsellérek, napszámosok földhöz (utottak, fel­osztva a nagybirtokokat. Az időseb­bek még Jól emlékezhetnek, hogy az ősi juss nemcsak örömet, de sok gon­dot, nehézséget is okozott. Hiszen a földet művelni kellett, hogy terem­jen. Igahúzó barom, gazdasági fel­szerelés nélkül ez nem ment. Et a kényszerhelyzet a módosabbak „mal­mára hajtotta a vizet“. Ennek Vetett véget (végérvényesen) a Csehszlová­kia Kommunista Pártjának IX kong-A becses szovjet vendég az épülő atomerőműnél Jet tankosok hősies elszántságát. Csupán egy tanknak sikerült a hely­béli Ján Bôžik lakos által a közeli gázlót megmutatva, visszajutnia a kiindulópontra Bizonyára Bôžik is tisztában volt azzal, hogy mi vár reá, ha a nácik fülébe eljut a „vörösökkel való ösz­­szepaktálás“ híre. A felkoncolást el nem kerülhette volna. Mégis meg­tette. amit tehetett. Hiszen a lakos­ság türelmetlenül várta, hogy minél előbb felszabaduljon a fasizmus igá­ja alól. Erre a következő év március 25-én sor is került, amikor az utolsó náci csapatokat Is sikerült a felsza­badítóknak elűzniük, menekülésre késztetniük. Az evakuáltak végre visszatérhet­tek feldúlt, kifosztott, de hőn szere­tett falujukba, otthonaikba. Mi volt az első dolguk? Eltakarítani a hábo­rú nyomait, hozzáfogni a kenyeret, betevő falatot biztosító mezei mun­kához. De az emberi sziveken ütött resszusán hozott határozat, mely a szövetkezeti gazdálkodásnak zöld utat nyitott. Ma a garamkálnai székhelyű Au­gusztus 29. Efsz 4300 hektáros, élen­járó, 580 tagja tudhatja magáénak, évente 82 millió korona termelési értéket létrehozva. A közös gazdaság vezetése megbízható, Jó kezekben van. Olyan — a nép soraiból szár­mazó — jól felkészült emberek irá­nyítják, akik a haladó módszereket, a tudomány és technika vívmányait előnyben részesítik. Amellett sokat adnak arra, hogy a dolgozók ne csu­pán jómódban éljenek, hanem a „szellem napvilága is besüssön“ ott­honukba. Kultúrálódjanak, művelőd­jenek, országot vllágot lássanak, a­­mellett, hogy klkapesolódnak, fel­frissítik munkaerejüket, tágítják lá­tókörüket is. És arról sem feledkez­nek meg, hogy ápolják a népek kö­zött! barátságot, erősítsék' szálait. A fejlődés más vonatkozásban Is megnyilvánul. Jóhírű a hidromeliorá­­ciós üzem, melynek 450 alkalmazott­ja évente 80 millió korona értékű bruttó termelést bonyolít le. A beton­üzem is Jól működik, 40 alkalmazott­jával. Amellett már 1955-től közép­fokú kereskedelmi szaktanintézete is van a székhelyközségnek, mely lé­nyegesen gyarapítja az üzletek áru­­eladóinak számát. Öröm a gyermekes családok részére, hogy 100 százalék­ban gyermekintézményekbe tehetik csemetéiket, ahol szakavatott dolgo­zók gondozzák, nevelik azokat. JELEN ÉS JÖVŐ A nemzeti bizottság elnöke nem kis büszkeséggel újságolja, hogy a bővített jogkör adta lehetőségeik kedvezőek. Teret adnak a sporttevé­kenységnek: az iskola nemcsak tor­nateremmel, hanem könnyűatlétikai pályával is rendelkezik. Jól működik a Garamkálnai Efsz „Družstevník“ sportegyesülete, az ugyancsak kálnai Slávia-Agro, melynek keretében he­lyet kap a turiszika. a vízisport űzése, sőt a hegymászásnak is van­nak már elkötelezett hívei. — Amellett, hogy 183 szövetkezeti, vállalati, állami lakás építésére ke­rült — és kerül — sor, az egyéni lakóházépítés is 143 ű) házzal gyara­pítja, fejleszti, teszi mind kultűrál­­tabbá a lakásviszonyokat. Garamkál­nán bővül a lakosságszolgáltatás, a gázhasználat elterjedt, Váradon a vízvezetékhálózat építésével egész­séges ivóvízhez Jut a lakosság. Jó a szövetkezet, a hidromelioráoiós üzem kapcsolata a nemzeti bizottsággal. Épül egy új üzletház, melynek átadá­sára előreláthatólag a következő év­ben kerül majd sor. Az üzemek és a nemzeti bizottság közötti kapcso­lat mind jobbá tételére hivatott a héttagú igazgatói tanács, amely fo­gyatékosságait levetkőzve, még az ed­diginél is eredményesebb tevékenysé­get folytathat. Való igaz, jó munkájával sokat könnyíthet a székhelyközség vezetői­nek gondján, baján, problémáinak megoldásában, anyagilag és erköl­csileg egyaránt. VÉRREL PECSÉTELT BARÁTSÁG Nos, visszajárnak-e Kálnára a fel­szabadítók? S kik ezek a szerencsés emberek, akik a saját szemükkel is meggyőződhettek, meggyőződhetnek arról, hogy a nagy hadakozás, a ki­ontott vér nem volt hiábavaló? Szirenkó gárdakapitány és P. I. Gadovov főhadnagy először 1975-ben nézhettek körül, mire is vitték az ltt­­lakók, hogyan alakult a háború utá­ni sorsuk, miként tudtak — és tud­nak — élni a sok véráldozat árán ki­vívott szabadsággal. Végtelen öröm és nagy megnyugvás keríthette őket hatalmába, hiszen amit láttak, itt a Garam mentén (és Garamkálnán), felülmúlta minden elképzelésüket. Lemérhették, mire képes a rablán­caiból megszabadított, a hatalmat saját kezébe vevő, szorgos nép, mely immár a fejlett szocialista társadal­mat építi. Gadovov elvtársnak az idén, 10 év múltával, Kálna felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából ismét si­került együtt örülnie a kálnaiakkal, mint négy évtizeddel ezelőtt is. A hálás vendégvárók nem maradtak adósok: a nemzeti bizottság méltó, ünnepélyes keretek között a község díszpolgárává avatta a Don mellől érkező becses vendéget, felszabadí­tójukat. Nemcsak a helyi pártszerve­zet, a község vezetőivel, a fiatalok­kal és a pionírokkal találkozott, ha­nem az épülő mohi (Mochovce) atomerőművet is megtekintette. Bernald Slobodník, a Járási párt­bizottság vezető titkára nagyra be­csülte P. I. Gadovovnak a nagy hon­védő háború harcai közepette tanú­sított hősiességét, s átnyújtotta neki A nemzetfelszabadító harc kicsúcso­­sodásának 40. évfordulója elnevezé­sű emlékérmet. A község becses vendége, díszpol­gára annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az á barátság, amely 40 évvel ezelőtt vérrel pecsételődött, tovább szilárdult nemcsak kálnai vo­natkozásban, hanem a két baráti, testvéri ország között is. ami öröm­mel tölti el nemcsak őt, hanem az egész szovjet népet. N. KOVÁCS ISTVÁN Nagy Attila: — A korai borszőlők nálunk jól teleltek, csak sajnos, ezekből van legkevesebb A szerző felvétele Három évig „ingven" kapálnak Május utolsó napján borongós reggelre ébredtünk. Minden jel arra utalt, alighanem megint részünk lesz egy kis égi áldásban. Hanem aztán csak megokosodott az idő, s még a nap is kikukucskált a felhőfoszlányok mö­gül. Legnagyobb örömünkre, mert bizony embernek s földnek egyaránt elege volt már az állítólag aranyat érő esőből. Arról nem is beszélve, hogy sok helyütt napok óta ázott-lúgozódott már a nagy reménnyel rendi­re vágott szénának való, másutt meg alaposan megkéstek a soron lévő tennivalókkal. A hroboiíovói Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz szőlőskertjében azon a délelőttön végre ismét javában zajlott az élet. Az ültetvény egyik részé­ben lányok-asszonyok hangoskodó csoportja kötözte és kapálta a szőlőt, a másik oldalon pedig már szaporán köröztek a permetezőgépet vontató traktorok. Elnéztem a szorgoskodókat s közben — magam sem tudom miért — számolni kezdtem a sorokat. Csak később döbbentem rá, mi volt az indí­ték: a szőlőskertben ugyanis többnyire egymást váltották a téliesen feke­­téllő és a dús-kövéren zöldellő tőkék vagy szőlősorok. Fagykár, mégpedig igencsak komoly. — Mondja csak ki bátran, magunk is tisztában vagyunk a helyzettel — fogadott Nagy Attila szőlész. Kezet nyújtott és folytatta: — Ha szeren­csénk van, akkor csupán három évig kell „Ingyen“ kapálnunk. — Ingyen? — Képletesen szólva igen, hiszen az ültetvénynek csaknem nyolcvan százalékát úgy kell kezelnünk és ápolnunk, mint az új telepítést. Igazi szüretre majd csak három, rosszabb esetben négy év múlva gondolhatunk. Pedig még az ötéves tervidőszak feladatát sem teljesítettük. A szövetkezet száz hektáros szőlészetének rangja van a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban. Területegységenkénti átlaghozam tekintetében mindig dobogós helyezést ért el (az utóbbi tfz évról beszélek, mert Nagy Attila életében 1975-ben vette kezdetét az újkori időszámítás, amikor a Karvai (Kravany nad Dunajom) Mezőgazdasági Szaktanintézet végzőseként szőlészként kezdett dolgozni). Például az általánosságban kiugróan jónak mondott 1983. esztendőben itt hektáronkénti átlagban 14 tonna szőlőt szü­reteltek. Ez az eredmény a járási ranglétra második fokának elhódítására volt elegendő. De a múlt évi szerényebb feltételek közepette is elérték a 10 tonnás átlagot, vagyis az ötéves tervidőszakra tervezett átlagos terme­lési színvonalat. — Ha az utóbbi négy év eredményeit vizsgáljuk^ nem kell szégyenkez­nünk a teljesítményünkért. Az Időszaki termelési és értékesítési feladatot teljesítettük s még némi előnyre is szert tettünk. Ez most igencsak jől jön, bar még így Is kérdéses, képdlek leszünk-e a tervidőszak sikeres be­tetőzésére. Azt mindenesetre szeretném aláhúzni, hogy az ágazat vala­mennyi dolgozója mindent megtett és ezentúl is megtesz a végső sikerért, de az elemekkel szembeni harcra még nem készített fel bennünket telje­sen a tudomány. A Csehszlovák—Szovjet Barátság Eísz-ben tizenkét fajta borszőlőt ter­melnek. Az ültetvény nagyobb hányadát az I. В osztályban értékesíthető fajták foglalják el; ezek adják a mennyiséget, tehát ezek hozamától függ, hogy a ranglétrán milyen helyet tud magának kivívni a gazdaság. A ki­sebb területen telepített, A osztályba tartozó fajták kevesebbet terem­nek, viszont ezek hozzák a minőséget, a több cukrot és a jobb felvásár­lási átlagárat. Vagyis hát hozták eddig, de hogy idén mit és mennyit hoz­nak, az még a jövő titka. Meg a szőlész reménysége. — Januárban és februárban próbahajtatással igyekeztünk a lehető leg­pontosabban felmérni a fagykár nagyságát — említette egyebek között Nagy .Attila. — Az ismeretek birtokában végeztük a metszést, de a tartós hideg így is tetemes kárt okozott. A legnagyobb területet elfoglaló Olasz rtzlingnél kilencven százalékos fagykárt állapítottunk meg. Szerencsére az egész tőke csak elvétve fagyott ki, így van mód a károsult törzsek és károk pótlására Viszont a korai fajták, mint amilyen páldául a Muskotály, a Rajnai rtzling és a Sauvignon, feltűnően Jől tűrték a zimankót, és most egy jő átlagos évjáratnak megfelelő hozamot ígérnek. Mondom, ígérnek, mert nem tudni, milyen idő lesz virágzáskor, s megvédhetjük-e a fürtöket a molyok, később pedig a szürkerothadás kártételétől. Azonkívül éppen ezekből a fajtákból telepítettünk legkevesebbet, tehát legfeljebb mérsé­kelni tutdjék a kiesést, pótolni nem. Komoly reménységünk a negyven hektáros csöpögtető öntözőhálózat, melyet a tavaly ősszel lebonyolított próbaüzemelés után immár teljes mértékben szeretnénk kihasználni. Igaz, olyan területen van, ahol a fagykár miatt kevés fürtképződmény található, viszont bízunk benne, hogy az esetleges csapadékhiány rendszeres pótlá­sával sikerül kedvező feltételeket teremtenünk a bogyók és a fürtök tö­kéletes kifejlődéséhez, egy elfogadható átlaghozam eléréséhez. — Az elején azt mondta, minimum három évig ingyen fognak kapálni. Ha jól emlékszem, itt már jó ideje nem volt divat kézzel kapálni a szőlőt. — Most sem divat, csak kényszermegoldás. Félre kell tennünk a gyom­irtó szereket, nehogy egyúttal a rejtett rügyekből fakadó hajtásokban is kárt tegyünk. Ugyanis ezekből kell kinevelnünk az új törzset, az új karo­kat, az új termőrészeket. — Vagyis komoly figyelmet kell szentelniük a zöldmunkáknak. — Így igaz. A kapálás mellett sok dolgunk lesz a válogatással meg a kötözéssel, de azért győzni fogjuk, hiszen egyébként alig van zöldmunkát Igénylő, termő ültetvényünk. Nagyjából tíz hektáron teljesen kifagyott a szőlő, itt már csak az új telepítés segíthet Sajnos, az utóbbi száraz évek hatására nem tudott mindenütt tökéletesen kifejlődni és beérni a vessző, így főleg a fagyzugos helyeken igen nagyok a veszteségek. Másutt némely fajtáknál (pl. a Veltelininél) az első éves fa elfagyott, de a másodéves fából szép hajtások fakadtak, tehát a szőlő távolról szépet mutat. Mondom, távolról, mert ezeken a hajtásokon nem hoznak termést a tőkék. Gondunk­­dolgunk tehát lesz bőven az elkövetkező években, mégsem adjuk fel a re­ményt: leszünk mi még az élvonalban. KADEK GABOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents