Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-19 / 3. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. január 19. SZAKMAI SZÍNVONAL, JÖ HÍRNÉV, ELÉGEDETT Az elmúlt évek tapasztalatának birtokában Jóba Mihály, az összevont Safárikovói Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközépiskola igazgatóhelyettese így kezdte beszélgetésünket: — Ebben az iskolaévben is a továbbiakhoz hasonló számban adtak be hozzánk felvételi kérelmeket. Habár összességben nem is, de egyes járásokból — így pl. a rimaszombatiból (Rimavská Sobota) — háromszoros volt a túl[elentkezés. Általában a közepes képességű tanulók kerülnek ide. Főleg lányok, és csökkentett munkaképességű fiúk. A kétéves felépítményi szakon fele-fele arányban van a két netp. A felvételin azok jutottak túl, akikből — rátermettségük alapján ítélve — valóban jó mezőgazdasági szakdolgozók válhatnak. A szaktantárgyak oktatására szakképzett pedagógusgárdával rendelkeznek; négy, közgazdasági főiskolát végzett tanárral és két műszaki végzettségű, pedagógiai továbbképzést is abszolvált mérnökkel. Ellenben problémát okoznak a hiányzó tankönyvek, s emiatt az egyik legfontosabb oktatási elv betartása szenved csorbát... De nézzük kissé részletesebben a problémát: a könyvelés, a számvitel, a gazdaságtan és -szervezés tantárgyak elsajátításában nagy szerepe van a foglalkoztatva tanítás módszerének; hogy a diákok magtik formálhassanak véleményt és vonhassanak le általános következtetéseket. Ehhez azonban tankönyvekre és munkafüzetekre lenne szükség, jelenleg a szakos tanárok sokszorosítják a munkalapokat, (maguk gépelik és húzzák le), ám ez nem jelenthet tartós megoldást. És semmi esetre sem lehet színvonalemelő hatása. Ami a segédeszközökkel való ellátottságot illeti, a számítógépes nyilvántartást, a gépírást, és általában a műszaki tantárgyakat tűrhetően felszerelt szaktantermekben (az oktatás túlnyomórészt ilyenekben folyik) tanítják. A diákok rendszeresen nézik, s tanáraik irányításával értékelik, megbeszélik a Haladó tapasztalatok tévéiskolájának tananyagát. A gyakorlati szakmai képzésnek (kilencven százaléka közgazdasági és számviteli jellegű) három formája ismeretes; az egyéni, a tanulmányi és az üzemi gyakorlatok. Röviden ezekről. Az első forma lényegében azt jelenti, hogy a tanulók egyénileg látogatnak el valamelyik közeli gazdasági üzembe, tapasztalatokat gyűjteni. A tanulmányi gyakorlatokon már a szaktanárok kíséretében jelennek meg a diákok. Típusfeladatok megoldásával, egyszerű programok készítésével fejlesztik jártasságukat, gyakorlati ismereteiket. Az üzemi gyakorlatra a tanulók lakhelyéhez közeli gazdaságokban kerül sor. A ..valóságszagú“ szakismeretek ilyetén való szervezésében nem a legjobb tapasztalatokkal rendelkezik az iskola. Nem hozza meg a várt eredményt. Ügymond: a tanulók nagy létszáma miatt nincs idejük, lehetőségük a diákok tevékenységének közvetlen irányítására, ellenőrzésére. A tanárok megadják a témát, elmondják intelmeiket, s a gyakorlat letelte után kiértékelik a tanulók munkanaplóját. Persze ahol a „befutóval“ később is szá-A régész mindennapi munkájával, kutatási módszereivel, a régészet segédtudományainak egyre növekvő szerepével, a restaurátorok munkájával ismerkedhettek mindazok, akik Érsekújváron (Nové Zámky) a Szakszervezetek Háza tükörtermében megtekintették a Titkairól vall a föld című időszaki kiállítást. A tárlat bemutatta az archeológus munkáját, a lelőhelyek felkutatásától kezdve a tulajdonképpeni ásatások lebonyolításán keresztül egészen a feldolgozóértékelő fázisig. Köztudott, hogy a régészek főleg az írás nélküli korok emberének életét kutatják, igyekeznek ismereteket szerezni az egyes korok, kultúrák viseletéről, eszközkészletéről, hitvilágáról —, hogy ezáltal is közelebb kerüljünk mindennapjaink valóságához. A tárlatlátogató választ kaphatott olyan kérdésekre, hogy pl. honnan tudja a régész, hol kell ásnia; miből lehet következtetni az egyes leletek korára; hogyan készül el a leletanyag dokumentációja, milyenek a legújabb — pl. az elektromágneses — kutatási eljárások és hasonló. MUNKAADÓK mítanak, azaz az iskola elvégzése után szerződtetni akarják, ott a gazdaságvezetők segítségének köszönhetően sikeres a gyakorlati ismeretfelvétei. Szólnunk kell még a szakdolgozatokról, amelyek előérettséginek is tekinthetők. Ezekben egy-egy termelési ágazat komplex fejlődését elemzik a problémák kiküszöbölésére szóló javaslatokkal együtt helyszíni adatgyűjtések, megfigyelések alapján. A tartalmas, valóságfeltáró dolgnzalnk jól tükrözik a tanulók szakmai folkésziiltségét, mely egyben az iskola színvonalát is minősíti. A fiatalok milyen bevallott érzésekkel térnek vissza a mezőgazdasági üzemekből? Esetekben csalódással; a munkahelyi légkör miatt, a dolgozók közötti rossz viszonyt tapasztalva. Meg azzal a megállapítással, hogy a szakmai képzésben az iskola a gyakorlat — azaz a gazdaságokban időközben bevezetett új módszerek, újítások — mögött kullog ... Az iskolának — a kétéves felépítményivei együtt — összesen 213 tanulója van. A felépítményin nyolcvan érettségizett fiatal szerezhet a mezőgazdaságban való elhelyezkedést megkönnyítő szakminősítést. A négyéves szakon magyar és szlovák nyelvből, valamint számvitelből, továbbá gazdaságtanból és -szervezésből, illetve egy választott növénytermesztés, vagy állattenyésztés) szaktantárgyból kell kötelező érettségi vizsgát tenni. Az utóbbi két szaktantárgyat évfolyamonként növekvő óraszámban tanítják. A negyedik osztályban már hetente kilenc alkalommal szerepel az órarendben az állattenyésztés és a növénytermesztés. A felépítményisek pedig már ennél is több időt fordítanak a mezőgazdasági termelés alapismereteinek az elsajátítására. Egy felmérés szerint az iskola végzőseinek kilencven százaléka a pályán marad. A többi vagy nem tud elhelyezkedni a mezőgazdaságban (ideértve a feldolgozó és szolgáltató üzemeket is), vagy nincs elég türelme, de bizony gyakran az is előfordul. hogy a munkahelyek nem tudják a fiatalokat megtartani. Mindezekkel együtt az iskolába érkező visszajelzések általában kedvezőek. A cikk elején az iskola megnevezésével már utalást tettem a gimnázium és a szakközépiskola összevonásának, pontosabban egy igazgatóság alá helyezésének a lényéről. Az összevonás hivatalos indoklása: a szakiskolákban az általános tantárgyak (humán, természet- és társadalomtudományok), a gimnáziumban pedig a szaktantárgyak oktatásának alaposabbá tétele. Közérthetőbb megfogalmazásban: olyan pedagógiai kölcsönösség kialakítása, amelynek szellemi hozományából mindkét iskola tanulói előnyösen részesedhetnek. Ezáltal például javulnak a főiskolára nem készülő „gimisek“ érvényesülésének feltételei, a továbbtanulni szándékozó mezőgazdászok számára pedig megnőnek az esélyek a főiskolára való bekerülésre. Az eddigi tapasztalatok alapján az „érdekházasság“ szerencsés volt, és már érződik a várt hatás. KORCSMAROS LÄSZLÖ Az őskori edényművesség remekel, a régész szerszámai, a középkori fazekasság termékei stb. illusztrálják a tárlatot, számos fényképfelvétel és rajz segítségével pedig emberközelbe kerültek a leletek konzerválásának, restaurálásának, szükség esetén rekonstrukciójának eljárási módjai is. E kiállítás megszervezéséért a járási múzeum munkatársairól csupán az elismerés hangján szólhatunk: tevékenységüket követendő példaként állíthatjuk a hasonló jellegű intézmények elé. A CSEMADOK szímői (Zemné) helyi szervezete mellett működő Jedlik Ányos Közművelődési Klub jól sikerült író-olvasó találkozót szervezett Máes József hazai magyar íróval. Kötetlen légkörű, meghitt beszélgetés alakult ki az olvasók és az alkotó között; kérdések hangzottak el az Adósságtörlesztés, a Kétszer harangoztak és a Szélfúvásban című regények születési körülményeiről, a valóság és az írói fantázia arányairól, az író alkotó módszeréről, a szépirodalom és az újságírás egymást segítő (gátló) viszonyáról; Mács József vallott készülő regényéről, annak magvárói, a téma megformálásának módjáról. A gondosan rendbehozott egykori parasztház Egy avatásról és előzményeiről A Csallóköz egyik legnagyobb településének, Gabéíkovónak közel ötezer lakosa van; már csak ezért is bízvást nevezhetjük városiasodó nagyközségnek. Utcáin sétálgatva ez a fogalom konkrét tartalmat nyer: elegáns, többszintes lakóházak egész sora, formabontóan korszerű, már szinte avantgárd építészeti megoldású művelődési ház, fedett lelátójú labdarúgó stadion, mellette hangulatos, kimondottan „városias“ belső terű presszó, és még sok más korszerű épület tanúskodik arról, hogy a falu a dinamikus fejlődés időszakát éli. A nemrég még annyira jellemző, szinte a földhöz lapuló, nádfedeles házakat mintha varázsvessző tüntette volna el, hogy helyükön ízéses, sokablakos, lépcsőfeljárós, garázskapus családi házak hirdessék a falusi életforma változását. A zajló idő hullámaiban itt is egyre mélyebbre merül az egykori parasztvilág emléke, apáink, nagyapáink küzdelmes élete, a sötét, petróleumfüstös szobácskák, és minden, ami egykor a földből élő paraszt mindennapi életéhez tartozott ... Sokszor nem Is akarunk már ezekre a dolgokra emlékezni, az az Igazság. Pedig a múlt nem jelent feledést. Az ifjú nemzedéknek meg kell ismernie azt az utat, amelyet az elődök bejártak; önismerete, reális történelemszemlélete enélkül nem alakulhat ki. Meg kell tehát őriznünk a múlt emlékeit, olykor mementóként, olykor egyszerűen csak tanulságként, tükörként tartva azokat a fiatalok elé. Ilyen és hasonló gondolatok szülték három évvel ezelőtt azt az ötletet, amelynek megvalósításába nagy lelkesedéssel kapcsolódott be úgyszólván a község egész lakossága. „Tájházat kéne létrehozni“ — vetődött fel, a CSEMADOK helyi szervezetének 1981-es évzáróján első ízben, a gondolat. Azt^n három év múlva, csaknem pontosan ugyanazon a napon — no de ne »vágjunk a dolgok elébe. Az ötletet a helyi nemzeti bizottság, illetve a CSEMADOK helyi szervezetének vezetői — Csicsay Ottóval és Horváth Máriával az élen — ott helyben elfogadták. A sorrend adott volt: megfelelő épületet kell találni, anyagi támogatást kell biztosítani, munkáskezet kell szerezni illetve toborozni, meg kell szervezni a gyűjtést, szakmai irányítóként be kell vonni a Csallóközi Múzeum dolgozóit .. . Nádfedeles parasztház akadt még a faluban, a járási nemzeti bizottságtól sikerült anyagi táinugatüst szerezni, a többit — tehát a tulajdonképpeni kétkezi munkát — pedig a lelkes lakosság vállalta magára. Természetesen szervezett formában, a hnb és a CSEMADOK-alapszervezet irányításával. Megkezdődött az épület rendbehozása, megindult a gyűjtés, amelybe bekapcsolódott úgyszólván mindenki — nagy szó ez, mert az emberek nem szívesen válnak meg a múltuk egy-egy darabkáját jelkécséplőgépet vontattak Ide éktelen zörgés közepette, máskor pótkocsin hozták a szérűben ki tudja mióta porosodó gabonarostát, megint máskor egy falubeli lakos a hóna alatt cipelte ide az általa talán soha nem használt, csak fából készült, egyhengeres szőlőzúzót... Aztán eljött 1984. november harmincadika, a tájház ünnepélyes megnyitásának napja, ünnepnapnak számított ez az esemény a községben, hiszen nemcsak a helyi szervezetek, de a járási nemzpti bizottság, a járási párt- és kulturális szervek is képviseltették magukat, és itt volt a rádió, a televízió, a sajtó is. Gróf Árpád hnb-elniik, Bodó Tibor titkár, dr. Mag Gyula és Paksi László, a járási pártbizottság képviselőjének beszéde után népviseletbe öltözött fiatal lány vágta át ünnepélyesen a bejárati ajtón kifeszltett piros szalagot. Az ajtó —. a többosztatú parasztbázak építési szokásainak megfelelően — a konyhába nyílt, amelynek jobb felét szinte teljesen kitöltötte a „lépcsős“ tűzhely; barátságosan duruzsolt benne a tűz. A fehérre meszelt falakon körös-körül tányérok, konyhaedények, gyúródeszka sodrófával, na és persze az elmaradhatatlan, csipkés szegélyű falvédő; az aprócska asztal a meghitt családi étkezések hangulatát idézi. Jobbra nyílik az ajtó az elsőszobába; apró ablakán alig szüremlik be fény, de a szobácska hangulata mégis meleg, családias. A két, magasra vetett ágy a fal mellett lapul, köztük a sublót; jókora fiókjaiban sok helyütt még gyermekek is aludtak... A fakeretű tükör régi szokás szerint kissé előredöntve lóg a falon. Az egyik ágy mellett faragott bölcsó, az ablakpárkányon muskátli — Ilyen volt nagyanyáink, dédszüleínk tisztaszobája, ilyenben élték le tulajdonképpen az egész életüket. A parasztházak „hátsó szobája“ A késő estébe nyúló beszélgetés során még közelebb kerültek az olvasók az alkotó gondolat- és érzelemvilágához. (pi) Megtartotta évzáró taggyűlését a CSEMADOK ragyolci (Radzovce) helyi szervezete. A gyűlésen részt vett a szervezet járási bizottságának elnöke Princz Sándor Is. A beszámolóból kitűnt, hogy a 203 tagot számláló helyi szervezet — amelyet tavaly a szövetség központi bizottsága Aranyplakettel tüntetett ki — példás munkát végzett az elmúlt esztendőben. A könyvhónap alkalmából könyvkiállítést és író-olvasó találkozót rendeztek, a szervezet tagjai bekapcsolódtak a vers- és prózamondók járási versenyébe. A szövetség megalakulásának 35. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi ülésen a helyi szervezet kilenc alapító és további kilenc aktív tagját tüntették ki elismerő oklevéllel. Az est során fellépett a szervezet női éneklőcsoportja, az iskolások, valamint a nyugdíjasokból állő hagyományőrző énekkar. Az év egyik legsikeresebb rendezvényének könyvelhették el a nyári népdalünnepélyt. i pező tárgyi emlékektől! A lelkes, tettrekész emberek közül nem könnyű bárkit is kiemelni, de talán hem sértődnek meg a többiek, ha — a névtelenséget elkerülendő — mégis megemlítjük Gróf Imre, Darnay Zoltán, Csicsay Imre, Miklós Ferenc és Halász József nevét, akik oroszlánrészt vállaltak a gyűjtőmunkából. Aztán jelentkezett egy ügyes kezű ácsmester, Fodor Béla, a fiával együtt, és mintaszerűen befedték az épületet. Az összegyűlt tárgyak felölelték a paraszti életforma valamennyi területét, a mezei munkáktól kezdve egészen az öltözködésig. Persze, sokat közülük poros padlások zugaiból, gyomtól felvert, elhagyatott udvarokból kellett előásni, alaposan megtisztogatni, itt-ott kissé megtoldoznifoltozni; ezt a munkát a helyi aszszonykörus „tôržsgárdája“ vállalta magára. Mindeme munkákra természetesen gondosan felügyelt a Csallóközi Múzeum dr. Mag Gyula vezette munkaközössége. A kis ház lassan ugyan, de folyamatosan újult, csinosodott: a szélborzolta zsúpfedelet mintaszerűen egyenesre vágott új váltotta fel, a fakőszürke falak gondos asszonykezek nyomán ragyogó fehérré változtak, a düiedező kerítés helyébe erős, rugalmas vesszőkből font új került, s hátul, az udvar végében is formálódni kezdtek már a kocsi-SZÉF* lrftrtmnnlni TľoiHLr nan páni többféle funkciót is betöltött. Olykor egyszerűen csak kamrának nevezték, hiszen a gazda általában itt tartotta a szerszámait, ha pedig mesterember volt, műhelynek használta. Természetesen innen sem hiányozhatott a tapasztott vályogtűzhely, no me'g a tulipános láda. A gabčíkovói tájház annyiban különbözik a hagyományos háromosztatú parasztházaktól, hogy — mivel annakidején két család otthonául szolgált — külön hátsó szoba és külön kamra található benne, ez utóbbinak az udvarról külön bejárata Is van. Az udvarvégi tágas kocsiszínt ugyanolyan gondosan építették fel, ahogyan a házat rendbehozták. Magas zsúpfedele alatt szinte minden mégtalálható, amire a parasztembernek egykor szüksége volt: kézi és 16- vontatású saraboló, burgonyatöltő kapa, könnyű cséza és nehéz fatargonca, parasztszekér, fatalpú szán, eke, borona... A cséplőgép az elevátorral együtt az udvaron kapott helyet, ugyanott, a bejárati ajtóval szemben van a kút, Imitált kútkávával, de Igazi gémmel. Nagyjából ennyi minden várja tehát a látogatókat a járás második tájházában; sőt egészen biztosán több is, ha valamit netán kifelejtettem. Mindenesetre: ha arra járnak, ne mulasszák el megtekinteni! tí 1 CP PVTTT A’ CSAK ISTVÁN Az első szoba (A szerző felvételei)
