Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-08 / 23. szám

1985. június 8. SZABAD FÖLDMŰVES, ÍT Repülőgépekkel a jobb eredményekért A mezőgazdasági szakemberekkel, növénytermesztési ágazat vezetőkkel folytatott beszélgetéseim során gyak­ran volt szó a repülőgépes növény­­védelem jelenlegi helyzetéről, az ed­dig szerzett tapasztalatokról. Az el­hangzott véleményeket röviden — egyetlen mondatban — talán a kö­vetkezőképpen összegezhetnénk: a repülőgépes növényvédelem a mező­­gazdaságban nagyszerűen bevált, e­­zért annak továbbfejlesztése nélkü­lözhetetlen feladat. Az alábbiakban azt próbáljuk megvizsgálni, hogy a Slov-air dolgozói milyen körülmé­nyek között teljesítik küldetésüket, s a rendelkezésükre álló gépek meny­nyire felelnek meg a korszerű köve­telményeknek. Üj REPÜLŐGÉPEK A MEZŐGAZDASÁGNAK Nem szükséges ahhoz túlságosan a múltba tekinteni, hogy megállapít­suk: a repülőgépek nagyobb arányú hasznosítása a mezőgazdaság terüle­tén az ötödik ötéves tervidőszakban kezdődött. Később, a hatodik ötéves terv időszakában már több mint hét­millió hektáros nagyságú területen juttatták repülőgépek segítégével a talajra a műtrágyát, illetve végezték el a növényvédelmi teendőket. Az egyre nagyobb fokú igények a Slov­­-air vezetőit további gépparkbővités­­re késztették. Mivel pedig a vállalat dolgozói pontos kimutatásokkal ren­delkeznek, érdemes megjegyezni a következő adatot. Az idei első ne­gyedévben a Slov-air repülőgépei összesen tízmillió hektáros nagyságú területen javították a talaj szerkeze­tét, szórták szét a műtrágyát, vala­mint a növényvédő szereket. Az év kezdetekor a Slov-air vezetősége mér­legelte az eddigi tevé­kenységet, s olyan haté­kony intézkedéseket fo­ganatosított. amelyek ré­vén egyre szorosabbá vá­lik a vállalat dolgozói, valamint a mezőgazda­­sági üzemek képviselői közötti kapcsolat. . Az úgynevezett pontos ütem­tervek helyett olyan programot dolgoztak ki, amely lehetővé teszi az igényekhez való gyor­sabb alkalmazkodást, hi­szen a gépigénylést nagyban befolyásolják az időjárási viszonyok. Mivel esős időszakban megsokszorozódik a re­pülőgépes szolgáltatás iránti ' kereslet, szüksé­ges, hogy a Slov-air dol­gozói az ilyen esetekre alaposan felkészüljenek. Ennek köszönhetően az esős időszakban a szo­kásosnál több gépet tud­nak „bevetni“, s így biz­tosítják a munkák folya­matos elvégzését. Bizonyára sokan eltöp­rengenek afölött, hogy milyen géppark szüksé­ges ahhoz, hogy a vál­lalat dolgozói hiánytalanul eleget tudjanak tenni a kívánalmaknak. Je­lenleg hetven repülőgép segíti a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak munkáját. Többnyire a jól ismert Őmelák Z—37-es gépek alkotják a park derékhadát, ezenkívül AN 2-es típusú repülőgépeik is vannak, ör­vendetes hír, hogy az idén két hazai gyártmányú Z—37 T típusú repülő­gépet kap a vállalat. Ezekkel szeret­nék fokozatosan felújítani a géppar­kot, hogy az öregebb repülőgépeket korszerűkkel tudják felváltani. Néz­zük, hogy mit is tudnak ezek a re­pülőgépek! A Z—37 T típusú gépek­nek turbolégcsavaros motorjuk van, s ez azt jelenti, hogy az eddig hasz­nálatos típusoknál jóval nagyobb a teherbíró-képességük. Ennek köszön­hetően az új gép megközelítőleg egy­­harmadszor nagyobb teljesítményre képes, mint elődje, a (Jmélák. A jő eredmények mellett természe­tesen a gondokról is szólni kell. Bár a repülőgépes növényvédelemmel szemben támasztott igényeket a Slov­­-air kielégíti, a helikopterek által végzendő munkákra kétszer akkora az igény, mint amire lehetőség adó­dik. Szlovákiában jelenleg kilenc helikopter segíti a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak munkáját. Ezek a gépek főleg a kelet-szlovákiai ke­rületben nélkülözhetetlenek, mivel a domborzati viszonyoknak teljes mér­tékben megfelelnek. Meg kell jegyez­nünk, hogy, bár a tavalyi évhez vi­szonyítva három helikopterrel több végzi a teendőket, ez a szám koránt­sem felel meg a növekvő igényeknek. A Slov-air illetékeseinek vélemé­nye szerint a géppark teljesítményét leginkább azzal fokozhatnák, ha több betonozott vagy aszfaltozott kifutó­pályát építenének a mezőgazdasági üzemek. Amint már korábban emlí­tettük, főleg az esős időszakokban van a legtöbb teendő, ám ilyenkor a felázott talajon balesetveszélyes a re­pülőgépek fel-, illetve .leszállása. Már több ízben szóltunk arról is, hogy a 2—3 mezőgazdasági üzem kooperá­ciójában épített kifutópályák meny­nyire kifizetődnek, s a jövő szem­pontjából milyen fontosak. HUSZONNYOLC ÉV A BOTKORMÁNY MÖGÖTT Litvák Dezsővel, a Slov-air pilótá­jával már több alkalommal találkoz­tam, amint Z—37 A típusú Cmelák­­gépével az érsekújvári (Nové Zámky) járás mezőgazdasági üzemeinek vég­zett különféle szolgáltatást. Munká­jával a megrendelők mindig nagyon elégedettek. Rácz József mérnöknek, az udvardi (Dvory nad Žitavouj szö­vetkezet agronómusának szavai sze­rint Litvák Dezsőnek olyan tapaszta­latai vannak a növényvédelemmel kapcsolatosan, hogy betéve tudja és ismeri a tápanyagadagokat. Termé­szetesen, azt is el kell róla monda­nunk, hogy nagy szerelme a repülő­gép, amelynek — nyugodtan állíthat­juk — mestere. A szakjnában kevésbé jártasak gyakran úgy képzelik, hogy a Cme­­lák-féle kisgépekre gyengébb szak­­képzettségű pilótákat ültetnek. Azt, hogy ez mennyire téves és helytelen, többek között Litvák Dezső életpá­lyája is igazolja. — A repüléssel 195R-ban ismerked­tem meg, s a Honvédelmi Szövetség nyitrai (Nitra) repülőszakosztályában szereztem jogosítványt először a vi­torlázó, majd pedig a motoros sport­gépekre. Mivel éltem-haltam a repü­lésért, hát itt ragadtam. Hosszú éve kig pilótaoktatóként dolguztaiu, tehát gyakorló repülős voltam. Több évig műrepiilősként repülőgépes akrobata­mutatványokat is edzettem tanítvá­nyaimmal, később aztán a Slov-air­­hoz kerültem. Azt is el kell mondanunk, hogy nemcsak riportalanyunk mögött áll ilyen gazdag repülős múlt, hanem a Slov-air többi pilótája is ‘ általában évekig személyszállító gépeken re­pült, s később családi, vagy pedig kisebb egészségi okok miatt tért át a kisgépekre. Litvák Dezső korántseúi bőbeszédű, ám ha gépéről, illetve jelenlegi mun­kájáról kérdezik, szinte „szárnyakat kap“. — Ahhoz, hogy balesetmentesen tudjak repülni, az alkalmi kifutópá­lyákon több biztonsági intézkedés betartására kell ügyelnem. A megen­gedettnél erősebb szét esetén nem szánhatok fel, s nem szabad túllépni a felvihető műtrágya súlyát sem. Összesen 800 kilogramm műtrágyával szállhatok fel, hogy a gép összsúlya ne haladja meg az 1850 kilogrammot. A gyomirtó szerek peremtezésekor nagyon kell arra vigyázni, hogy csak a kijelölt területekre jusson a vegy­szerekből. A mezőgazdasági üzemek­kel való együttműködésünk jónak mondható, hiszen segítik felelősség­teljes munkánkat. Nagyon fontos, hogy kollégájával, Tóth János repülőgép-javítóval jól megértsék egymást. A munkatárs ügyel a gép üzembiztos működésére, ő irányítja az illetékes mezőgazdasá­gi üzem dolgozóit a repülőgép vegy­szerrel való feltöltésekor. Beszélgetésünket követően a sárga színű „dongó“ ismét a levegőbe emel­kedett. Tóth János figyelő szemmel nézett a gép után, s megjegyezte: Dezső nagyszerű pilóta. Ez nem is csoda, hiszen repülős pályafutása alatt már 13 ezer 500-szor szállt fel a magasba. KALITA GÁBOR Litvák Dezső felszállás előtt (A szerző felvétele) Tizenkettedszer A Tudományos és Műszaki Fejlesztési és Beruházási Állami Bizottság rendezésében május 20. és 24. között Ostravában. a Szakszervezetek Házában került sor a XII. nemzetközi környezetvédelmi filmek fesztiváljára. A bemutató nagyszerű lehetőséget nyújtott a különböző népgazdasági ágazatok szakemberei számára, hogy meg­ismerkedhessenek a legújabb hazai és küUöldi környe­zetvédelmi témájú alkotásokkal. A seregszemle haté rainkon túl is nagy népszerűségnek örvend, ezt bizo­nyítja többek között, hogy évről évre egyre több ország képviselői neveznek be a versenybe, illetve vesznek részt a bemutatón. Az idén több mint száz filmet és közel ölven videokazettát tekinthetett meg a közönség. A hazai alkotásokon kívül huszonegy ország, az ENSZ. valamint tizenhét televízióállomás környezetvédelmi al­kotásait mutatták be. A fesztivál idei fo témáját a környezet és a jövő köz­ti összefüggés kérdései alkották. A rendezők megkülön­böztetett figyelmet fordítottak főleg az energiaipar te­rületén a kevésbé környezetszennyező, módszerek be­mutatására, a rohamosan növekvő automobilizmus által okozott károk mielőbbi felszámolására, s'a további szennyezés megakadályozására. Több filmrendező fog­lalkozott a városiasodás kérdéskörével, valamint az eb­ből adódó kedvezőtlen jelenségek orvoslásának külön­böző módszereivel. A versenyfilmek nagy része foglal­kozott az egészséges táplálkozás alapját képező mező­­gazdasági termelés egyes területeivel, mindenekelőtt az eddiginél jóval ésszerűbb vegyszerezést szorgalmazva. A szervezők örömmel tapasztalhatták, hogy főleg a ha­zai filmek alkotói nemcsak a hagyományos problémák tárgyalására szorítkoztak, hanem igyekeztek szélesebb körben foglalkozni a legfontosabb és halaszthatatlan teendőkkel. A szlovákiai alkotók közül többen olyan filmmel in­dultak a versenyben, amely az erdőgazdasággal kapcso­latosan a szemléleti változások nélkülözhetetlenségét hangsúlyozta. Mivel több ilyen jellegű filmet sikerült megnéznem, szinte valamennyiről elmondhatom, hogy szerzőjük a környezetvédelmi károk helyrehozása he­lyett elsősorban a megelőzés fontosságát domborította ki. A legégetőbb környezetvédelmi problémák megoldá­sai mellett már a különböző beruházások tervezése so­rán kellene jobban figyelembe venni az ökológiai szem­pontokat, mert ellenkező esetben gyakran szinte lehe­tetlen utólag a mulasztásokat pótolni. A közelmúltban befejeződött nemzetközi filmbemuta­tón a hagyományokhoz hűen ismét számos ország kép viselői foglalkoztak a szabadidő ésszerű hasznosításá­val, illetve az egyre fokozódó turizmus kedvezőtlen kö­vetkezményeinek felszámolásával. Nemcsak hazánkban, hanem a környező országokban is óriási problémákkal jár a szennyvíztisztítás, hívták fel a figyelmet az ilyen témájú filmek alkotói. Érdekességként megjegyezzük, hogy az e filmek bemutatóját követő szemináriumok résztvevői több ízben is hangsúlyozták a nemzeti bizott­ságok összefogásával építendő kisebb szennyvíztisztító­berendezések fontosságát, illetve szerepét. A fesztivál szervezőinek munkáját dicséri, bogy a leg­sikeresebb alkotásokat a Csehszlovák Televízió is mű­sorára tűzi, így azok is megtekinthetik a díjnyertes filmeket, akik nem vehettek részt a seregszemlén. BARDOS 'GYULA' A paprika fél óra alatt elkelt Kisvárosi piacon A MÜLT Baráth Pál és Jankó Lajos nagyme­gyeri JGalovo I nyugdíjas ejsz-tago­­kat a régi piacokról faggatom: Jankó Lajos: — Minden szerdán megtartották a heti vásárt. Árullak ott tyúkot, malacot, zöldségei, de ki­rakodott a kefekötő, a csizmadia, s megjelentek a portékáikat árusító bosnyákok is. Baráth Pál: — A mostani kertek helyén akkoriban hosszú, nagy udva­rok voltak. Ott csépeltek a gazdák, ott voltak a kazlak. Az emberek nem kertészkedtek, a piacon vásárolták a zöldséget. Ebbéli igényeiket az ide­vándorolt bolgár kertészek elégítet­ték ki. A gazdáktól bérelt földeken kertészkedtek. Nem gazdagodtak meg, de megéltek. Jankó Lajos: — A bosnyákok nya­kukba akasztott ládákon árusították áruikat. Volt ott kés. olló, borotva meg mindenféle kacat. A borotvavá­sárlásomra még ma is emlékszem: — Mennyiért adja — kérdeztem az árustól? — Ötven korona — válaszolta. — Nem ér az csak tizet — mond­tam. — Nincs pénze? — kérdezte. — Van, de nem adok érte töb­bet ... s ügy tettem, mintha indul­nék.' — No, várjon — szólt utánam. Odaadom tízért... Baráth Pál: — Alkudni lehetett, és kellett is. Az árusok mindig a legma­gasabb árral kezdték. Aki nem alku­dott, ráfizetett. Jankó Lajos: — minden évben öt­ször volt nagyvásár. Ilyenkor lovat, tehenet is lehetett venni. Egy-egy jól sikerült alku után áldomást ittak. Mindig az fizette, aki úgy érezte, hogy jobban járt. Azóta nagyot változott a világ. A heti vásár zöldségpiaccá zsugorodott. Igaz, elvétve látni csirkét, kacsát árusítókat, de nem ez a jellemző. — Kijárnak vásárolni a piacra? — kérdezem. — Nem — felelik egyszerre. Van kertünk, melyben megterem, ami a konyhára szükséges. A VEVŐT NEM SZABAD BECSAPNI Május 18, szombat, fél hat. Begör­dül az első személykocsi — utánfutó­val — a piac melletti parkolóba. A Gutáról (Kolárovo) érkezett Szabó László egymás után szedi ki és cipeli a standra a pcdántákkal teli ládá­kat. Közben a borongös eget kémleli. — Csak nehogy essen, mert szétker­geti a piacot — mondja. Húsz éve foglalkozik jmlántaneveléssel. húsz éve van jelen a nagymegijeri piacon. — Sokan vásárolnak tőlem palán­tát. Előzménye, hogy mindig becsü­letes voltam. A vevőt nevi szabad be­csapni. Ha almaparadicsom-palántát kér, akkor azt kell adni. Es ha elfo­gyott, nem adok helyette mást, ha­nem kerek perec megmondom, hogy nincs. — Hogy megéri-e? Mondjam, hogy nem? Lányom főiskolás feleségem háztartásbeli, s az én soföri fizeté­sem mellé jól jön ez a kis mellékes. Nicsak, paprika! Méghozzá egy egész zsákkal. Igaz, apró, de mégis csak paprika. Az idén először a kis­városi piacon. Kómar Zbltán kertész­(A szerző felvétele) kedő és neje hozta Füsröl (Tráv­niky/. — Keszin (Kosihyf akartuk eladni a felvásárlónál, de még nem vesznek át paprikát. Aztán gondoltunk egyet, s elhoztuk ide a piacra. Igaz, hogy nem a legnagyobbak, de nem is cso­da ilyen kemény és hosszan tartó tél után. A nagyobbak darabját 3 koro­náért adjuk, a kisebbek kilója 30 ko­rona. Egymás után érkeznek a piaci árusok: köztük a balonyi Horváth Imre és a nagymegyeri Nagy János.— Kirakodnak a virágárusok, s hat óra­kor már megjelennek az első vevők. ÁLL A VÁSÁR — Egy csomó hagymát? Tessék, Retket nem parancsol? Dinnyepalán­tából milyet kér? Korai paradicsom­palántát is? Meglátja, fiatalember, ezeken olyan paradicsom terem, hogy még Bulgáriában is megirigyelnék. Ezt a paprikapalántát sűrűbben is ül­tetheti ... A zellerpalántát ne ültesse mélyen ... Vigyázzon, kedves, erre a virágra, eddig gyöngyölgettem, ne­hogy összenyomódjon a szatyrában. Áll a vásár ... A paprika- és a paradicsompalánta darabja egy korona. A zellerré, kara­lábéé ötven fillér. Egy csomó retek, hagyma ára két korona. A karalábé­nak, a fejes salátának korona a da­rabja. Egy kiló uborka húsz korona. A csirke párja hetven korona. Az dúsaknál az árak csak itt-ott vannak feltüntetve. A nagy, árjegyzéket tar­talmazó tábla is üres. Fodor Edit a kisváros lakótelepén lakik: — Először végigjárom a piacot. Szemrevételezem az árut. Nem min­dig vásárolok egy árustól. Mindig at­tól veszek, akinek a legszebb az áruja. — Most mit vásárolt? — Retket, újhagymát, karalábét a vasárnapi levesbe, no meg pár szál labdarózsát, mert a virágot nagyon szeretem. — Alkudni szokott? — Alkudni...? Nem.,, Szégyell­ném magam. — És ha drágállja az árat? — Inkább otthagyom. TÍZ ŐRÁ UTÄN Szedelőzködnek a piaci árusok. — Milyen piac volt? — kérdezem Szabó Lászlót: — Olyan jó közepes — vála­szolja. Aztán még hozzáfűzi: — Szer­dán jobb, mert jó a buszösszekötte­tés, be tudnak jönni a falusiak is. — Horváth Imre kicsit bosszankodik. A "lelépett zöldséglevelek között az imént még vagy tizenöt karalábét ta­lált. — Pedig elkelt volna — mondja. Sárközi Imre tavalyi zellert és zöldséget hozott. fiA is adta, hiszen a zöldségesüzletben már nem lehet kapni. — Mikor lesz új? — kérdezem. — Már szépen fejlődik a zöldség, s a krumplim is bimhós. Három hét múlva már mindkettőből hozok. ZÁRSZÓ HELYETT Tavaly előfordult. hogy a kisterme­lők mereven tartották magukat a hi­vatalos árakhoz. Volt elég paprika, paradicsom, mégis viszonylag maga­sak voltak az árak. Persze, így nem igen kellett az áru, végül is tönkre­ment, megfonnyadt. Szerintem akkor jó a piac, ha friss az áru és a hivatalos árnál némileg olcsóbban kapható. Jól jár a piaci árus, de egyben a vevő is. Nemde,..? Marton Iván

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents