Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-08 / 23. szám

1985. június 8.

SZABAD FÖLDMŰVES

A tizenkettedik órában----------------------------------------3

Genf: Második forduló

'A \ATO hadügyminiszterei kétnaposra tervezett brüsszeli ülésüket nem egészen egy nap alatt befejezték. A tanácskozásról kiadott közleményből egyértelműen kiderül, hogy a hónapok óta vitatott amerikai űríegyverkezési programhoz, az úgynevezett „hadászati védelmi kezdeményezéshez“ (SDI) való csatlakozás ügyében egyáltalán nem jutottak elő re az „atlanti partnerek“. Az ürfngyverkezési programról ugyanis egy szót sem szól a dokumentum, holutt éppen az ülés időpontjában járna le Weinberger amerikai hadügyminiszter „ultimátuma", amely márciusban két hónapon belüli döntésre szólította fel a nyugat-európaiakat. Igaz, a Pentagon vezetője azóta tompítani próbálta a korábbi hangvételt, sikert mégsem könyvelhetett el. Az ürfegyverkezési programot elutasítók ugyanis egyre többen vannak. Franciaország és Norvégia után Görögország, majd legutóbb Dánia képviselői jelentették ki, hogy nem kívánnak részt venni a 26 milliárd dolláros ..csillagháborús“ kutatóprogramban. Az űrfegyverkezési kutatások korábban feltétlen híveinek számító NSZK és Nagy-Britannia is fenntartásokat hangoztat. Kohl kancellár például a NATO országok parlamenti képviselőinek stuttgarti tanácskozásán azt mondta, hogy az ürfegyverkezési program „egyszerre jelent lehetőséget és veszélyt" az Atlanti Szövetség számára. Kohl szerint az NSZK a végső döntést a saját, az európai és a szövetségi érdekek figyelembevételével, s a „kelet—nyugati viszony gondos mérlegelése" után fogja meghozni.

Washington számára mindezek után aligha kétséges, hogy Nyugat-Európa további részletek tisztázását várja a Reagan-kormán у tói.

E csillagháborús program alapjait az Egyesült Államok elnöke rakta le, aki 1983. március 23-i beszédében a világűrt az USA által meghódítandó „utolsó határnak" minősítette, s kijelentette, ott, a kozmoszban kell létrehozni azt a fegyverrendszert, ametlyel az Egyesült Allamok\ „meg tudja védeni magát a szovjet interkontinentális ballisztikus rakétákkal szemben".

A Pentagon által távlati célként meghirdetett „százszázalékosan biztos" csillagháborús programot különböző, részben már kialakftott, részben pedig a kialakítás különböző fázisaiban lévő technológiák kombinálásával — és mindezeknek a legkorszerűbb számítógépes technológiával történő összekapcsolásával — kívánják létrehozni. A hadügyminisztérium stratégái hagyományos és nukleáris robbanófejes — köztük több robba »átültető — rakéták felhasználásáról és emellett sugárnyalábfegyverek alkalmazásáról beszélnek: az elgondolás részeként az egyik tervváltozatnak megfelelően több száz űrbéli támaszpontra telepítenének sugárkibocsátó berendezéssel felszerelt rendszereket, s ezekkel vennék célba „az ellenfél induló hadászati rakétáit".

Reagan elnök 1984 januárjában aláírt egy utasítást, az NSDP 119 es direktívát, amely a kutatási-fejlesztési programoknak zöld utat adott. A csillagháborús program céljaira 26 milliárd dollárt irányoztak elő, megosztva a következő öt kutatási területre:

1. Célmegfigyeld, felderítő és nyomkövető eszközök.

2. Irányított sugárnyalábfegyverek.

3. Kinetikus energiájú fegyverek.

4. Rendszerelemzés és a fegyverek alkalmazásának összehangolása. 5. Különböző kapcsolódó-támogató programok. Az a 26 milliárd dollár sem csekélység, amelyet erre kívánnak fordítani, az ezt követő húsz esztendőben azonban, Pentagon források szerint legalább 500 milliárd dollárt akarnak az űrfegyverkezésre fordítani.

Már az 1984 es év is a hőség éve volt az Egyesült Államok nagy hadiipari szállítóinak. A tíz legnagyobb — mint a General Dynamics, a Lockheed, a Boeing, a Northrop — 25 százalékos tiszta nyereséget éri el. Ronald Reagan 1986-ra szóló költségvetési javaslata is a kormánynak azt a törekvését tükrözi, hogy folytatják a lázas fegyverkezést és a Pentagon szükségleteit milliók létérdekeinek kárára biztosítják.

A javaslat 313,7 milliárd dollárt kér a hadügyminisztérium számára, ami békeidőben eddig példa nélküli katonai kiadásokat jelentene. Az október 1-én kezdődő pénzügyi évben a tervezet szerint 3,7 milliárd dollára növelik, tehát csaknem megháromszorozzák az űrben elhelyezett elemeket tartalmazó rakétaelhárító rendszerre fordított kiadásokat. A műholdelhárító fegyverek gyártására az elnök 262 millió dollárral többet kér.

józanabb politikusok az eloterjesz tés óta meghányták-vetették ezeket az óriási méretű költségeket, amelyek természetesen a szociális kiadások és egyéb gazdasági támogatások és beruházások rovására mennének. Ezért májusban a demokrata töbhsé gu amerikai képviselőház „ellenköltségvetést" fogadott el. Lényegesen lefaragta a fegyverkezésre szánt öszszegeket — és például — a kormány által tervezett 100 MX-rakéta telepítése helyett csak ötvenet engedélyezett. Reagan jelezte, hogy kemény csatát indít a katonai költségvetés megnyirbálása ellen és továbbra is folytatja politikai és gazdasági „meggyőző akcióját" a NATO-partnerek megnyerésére csillagháborús terveinek támogatásához.

Érvei között továbbra is ott szerepel, hogy azt „reméli", az új fegyverfajták kifejlesztésével hasonló vagy alternatív fegyverrendszerek létrehozására — ezáltal további óriási kiadásokra — kényszeríti a Szovjetuniót.

Az emberiség jövőjéért felelősséget érző közéleti személyiségek egyre inkább tudatosítják, hogy ez egyszer s mindenkorra felborítaná a védelmi és támadófegyverek érzékeny egyensúlyát, semmivé tenné a támadófegyverek további korlátozásának lehetőségét. A kísérletek folytatása, illetve a telepítés megkezdése jóvátehetet lenül megsértené a SALT-I megállapodást, amelynek ötödik cikkelye kimondja:

„Mindkét fél kötelezettséget vállal arra, hogy nem hoz létre, nem kísérletez ki és nem állít rendszerbe olyan rakétaelhárító védelmi rendszereket vagy azok összetevőit, amelyek tengeri, légi, világűrbeli vagy mozgó szárazföldi telepítésűek."

A kilátásba helyezett kísérletek egy sor más szerződést is aláásná-* nak: elegendő ezzel kapcsolatban arra a fegyverre emlékeztetni, amely röntgensugár-lézer alkalmazásán alapul; ennek indítótöltete a tervek szerint egy 20 kilotonnás atomeszköz. A részleges atomcsendegyezmény azonban tiltja a világűrbeli atomrobbantásokat. Abrahamson tábornok viszont érdemi kísérleteket ígért 1987-re ...

Kérdés, hogy miután az USA az űrfegyverkezést már elkezdte, a „tizenkettedik órában" hajlandó-e az emberiség, a világ érdekei előtt megállni és megfékezni világhatalmi terveit.

—lime—

Május 30-án kezdődött a genfi leszerelési tárgyalások második fordulója. Ezt megelőzően a moszkvai Pravda szerkesztőségi cikkben értékelte a szovjet—amerikai tárgyalások első fordulóját. Az alábbiakban a cikket kivonatosan közöljük:

A világ helyzete továbbra is bu nyolult, sőt — veszélyes. Nem titok, hogy ezekre a vonásokra azok alatt az évek alatt tett szert, amióta az Egyesült Államokban Ronald Reagan kormányoz, s így ez Washington politikájának közvetlen következménye. Az Egyesült Államok megakadályozta a SALT-2 szerződés ratifikálását, elkezdte akadályozni a fegyverkorlátozás és -csökkentés folyamatát, szabotálni a korábban megkötött egyezményeket, mind újabb katonai programokat kezdett fejleszteni, telepíteni az elsőcsapásmérő amerikai rakétákat Európában, majd tudatosan kudarcra Ítélte az európai stratégiai és nukleáris fegyverekről folytatott tárgyalásokat. Washington eme akcióinak — melyek a béke és a nemzetek érdekei ellen irányulnak — egyfajta kicsúcsosodása volt a „csillagháború“ programjának meghirdetése, melynek célja nyilvánvalóan“ nemcsak a nukleáris fegyverek korlátozásának és csökkentésének megakadályozása, hanem az is, hogy az egész lázas fegyverkezés minőségileg új dimenziót kapjon és megtorpedózzák a stabilitás, az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvét is.

Nyilvánvaló, hogy veszélyes lenne, ha az események ilyen irányban fejlődnének. Ezért az amerikai politika a világban mind nagyobb nyugtalanságot kelt, ezért válik mind sürgetőbbé a követelés, hogy tegyenek mielőbb intézkedéseket a fenyegető nukleáris katasztrófa elhárítására és hogy ezt a kérdést tárgyszerű megbeszélésekkel és kölcsönösen elfogadható megállapodásokkal oldják meg. Nem véletlen, hogy a genfi tárgyalásokra irányul a világ közvéleményének figyelme. Reményeket fűznek hozzájuk és eredményeket várnak tőlük.

A genfi tárgyalások — mint ismeretes — a Szovjetunió kezdeményezésére kezdődtek meg. Ezek új tárgyalások, amelyek a megvitatott kérdések körében — vagyis a támadó űrfegyverek, a stratégiai támadó fegyverek és a közepes hatőtávolságú nukleáris eszközök kérdésében — teljes mértékben figyelembe veszik a jelenlegi hadászati helyzet realitásait és tükrözik mindhárom kérdéskör objektív szerves összefüggését.

Teljesen nyilvánvaló, hogyha az USA megszerezné a csapásmérő űr* fegyvereket, alapvetően megbomlana a Szovjetunió és az USA közti stratégiai egyensúly. Ez elkerülhetetlenül elvezetne a nukleáris támadó eszközök mennyiségi növekedéséhez és minőségi tökéletesítéséhez, és úgyszintén a lázas fegyverkezéshez minden téren. Ugyancsak érthető, hogy a stratégiai fegyverek csökkentésének mértékét nem lehet meghatározni anélkül, hogy figyelembe ne vennék a közepes hatótávolságú fegyvereket. Hiszen a Pershlng-2 amerikai rakéták és a robotrepülőgépek, amelyeket Nyugat-Európában telepítenek, a Varsói Szerződés tagállamaival szemben valójában hadászati eszközök.

A problémáknak ez az objektív öszszekapcsolódása tükröződött a szovjet—amerikai közös nyilatkozatban, ■amelyet az idén január 8-án tettek közzé Genfben. A nyilatkozat egyértelműen meghatározza, hogy a tár tárgyalások célja a lázas fegyverkezés megakadályozása az űrben és leállítása a földön. Az ilyen irányú hatékony intézkedések biztosítanák a hadászati stabilitás valódi megszilárdítását és ezt követően megnyitnák az utat a nukleáris fegyverek teljes és általános felszámolása felé.

Mit mutatott a tárgyalások első fordulója? Eredményeit nem lehet kielégítőnek tekinteni. Természetesen senki sem várta, hogy a tárgyalások másfél hónapja alatt sikerül megoldani a nukleáris és űrfegyverek problémáinak egész bonyolult üsszességét. Bízni lehetett azonban legalább abban, hogy a januári megállapodások alapján Genfben gyakorlati megoldások kidolgozására mutat készséget mind a két fél.

A szovjet fél kinyilvánította ezt a kézségét és konkrét javaslatokkal támasztotta alá a tárgyalások jnindeu témájára vonatkozóan. Az amerikai fél álláspontja azonban nélkülözte a konstruktivitás bármilyen elemét, és valójában ellentétben állt a tárgyalásuk céljáról és tárgyáról szóló januári megállapodás szellemével.

Washington úgy tesz. mintha a

nukleáris fegyverek korlátozása met* lett állna. Valójában ez a hajlandó-« ság tisztán csak zománc. Ha az USA elutasítja a támadó űrfegyverek feji lesztési programjának leállítását, két-, ségessé teszi a nukleáris arzenál kor. látozásának, még inkább csökkentésének magát a lehetőségét is. Az ügy-, nek ezt az objektív oldalát Washington nem leplezheti propapandaszólamaival arról, hogy a Szovjetunió az űrkérdéseket, úgymond, a nukleáris fegyverek korlátozásának problémája „előfeltételeként" alkalmazza.

Ha figyelembe vesszük a magasrangú washingtoni képviselők nyilvános kijelentéseit, azt látjuk, hogy az amerikai álláspontban semmilyen pozitív változtatásokat nem akarnak eszközölni. Ellenkezőleg, arról a tér vükről beszélnek, hogy meg akarják gyorsítani a csapásmérő űreszközök fejlesztését, és nem válaszolnak a Szovjetunió javaslatára a hadászati támadófegyverek radikális csökkentésére vonatkozóan. Ez az álláspont arról tanúskodik, hogy bizonyos washingtoni körök kitartóan törekednek továbbra is kitérni a tárgyalások céljára és tárgyára vonatkozó januári megállapodás teljesítése elől. A világűr lázas felfegyverzésének megakadályozása és a földön ennek a megállítása azonban valami mást követelnek meg, mégpedig az Egyesült Államok álláspontjának határozott felülvizsgálását a konstruktív és tárgyszerű hozzáállás javára.

Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta, hogy a sikerhez Genfben a megállapodás elérésé re irányuló kölcsönös politikai jó akaratra van szükség az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének szí góró tiszteletben tartása mellett. A’ világban kialakult bonyolult és feszült helyzet és a genfi tárgyalásokon tapasztalható nehézségek ellenére megőrizzük józan optimizmusunkat. Reméljük, hogy partnereink hallgatnak a népek szavára, amelyek békét akarnak és a lázas fegyverkezés megállítását. Reméljük, hogy győz a józan ész, a politikai realizmus és a békés jövőért való felelős ség tudatosítása. Hiszünk a népek képességében, hogy megvédik jogukat az éfetre.

mú határozat minden államot fel^ szólít, hogy hozzanak hatékony intézkedéseket a zsnldosok toborzásásának, kiképzésének és Namíbiába szállításának megakadályozására.

1982. december 3.: A 37/43. számú határozat megismétli a korábbi felhívást a kormányokhoz, hogy hozzanak olyan törvényeket, amelyek büntetik a zsoldosok toborzását, ellátását és szállítását az országban, és megtiltják az állampolgároknak, hogy zsoldba lépjenek.

1995. május 4.: Az ENSZ különbizottsága. amely a zsoldosok ügyével foglalkozik, befejezte ütödik üléssza kát. A bizottság olyan nemzetközi konvenció kidolgozásán fáradozik, amely eltiltaná zsoldosok toborzását, kiképzését, pénzelését és alkalmazó sát. A bizottság tagjainak többsége sürgette, hogy mielőbb véglegesítsék és fogadják el a konvenció szövegét a világszervezetben.

Közben pedig Szudántól Pakisztánig folyik a zsoldosok pénzelése és kiképzése. A zsoldos katonaságot először a francia forradalom helyezte törvényen kívül. Nagy-Britanniában jogszabály tiltja polgárainak, hogy zsoldosként harcoljanak. Az Egyesült Államokban az ón. Bevándorlási és Honosítási Törvény ítéli el a zsoldostevékenységet. Ennek ellenére e három országban toborozzák a legtöbb zsoldost, nemzetközi szövetségüknek irndái működnek Franciaországban, Nagy Britanniában és az USA ban. A felsoroltakén kívül Belgium. Svájc és egyre inkább a Dél-afrikai Köztársaság számít zsoldosokat adú, illetve toborzó országnak.

Nyíltan vallják és vállalják e pénzért gyilkoló fegyveresek, hogy amire megbízóik parancsot adnak, azt a „munkát" „becsülettel" elvégzik. Tehát merénylet, gyilkosság, szabotázs — egyre megy. Fő az, hogy megfizessék ... Amíg „munkaadó" lesz, aki fizet, nyilván zsoldos is akad. Reagan elnök még nem mondott le a nicaraguai ellenforradalmároknak nyújtandó „támogatás" megszavaztatásáról. Ezért aztán nincs mit csodálkozni a zsoldosok magabiztosságán.

— h—

— Készüljetek, fiúk! I. Offengenden rajza

A „fekete sereg" avagy a „Láthatatlan Légió", mondhatná az ember, ha játszani kívánna a szóval, netán enyhe gúnnyal megfricskázni e hírhedt foglalkozást űzőket. Csakhogy amiért e tréfát nem ismerő zsoldosokat fizetik, igen messze esik Mátyás király megbízható seregétől, még Rejtő fenő véletlenül vagy ártatlanul a légióba toborzott furcsa hőseitől is. A háború hiénái ők, akik pénzért ölnek. Artatla nokat. civileket, amilyen parancsot kapnak. Megfordultak Algériában. Vietnamban. Kongóban, Angolában. Kuba partjainál, és most ott vannak Nicaraguában. Mindenkori megbízóik a volt kolonialisták és az újgyarma tosítók, a CIA, a dél-afrikai és más kémszervezetek.

A nicaraguai ellenforradalmárok — számukat ma már több mint 20 ezerre becsülik — gyakorlatilag az Egyesült Államok Központi Hírszerző Ügynöksége — a CIÁ — zsoldjában áll nak. A CIA állította fel és tartja fenn Hondurasban lévő támaszpontjaikat, kiképzőbázisaikat, az amerikai szervezet látja el őket pénzzel, fegyverrel, munícióval. „Szellemi muní cióval" is.

Világszerte nagy felháborodást keltett. amikor a múlt év végén nyilvánosságra kerültek annak a kézikönyvnek a részletei, amelyet a CIA állított össze a nicaraguai ellenforradalmárok számára. A „lélektani műveletek a gerillahadviselésben“ című könyv szabotázsok, merényletek, gyilkeságok elkövetéséhez ad tanácsokat és útmutatást, és nem utolsósorban azt igyekszik megtanítani, hogyan próbálják megszerezni a lakos ság támogatását.

A nemzetközi jogban évszázadok óta vita tárgya, hogy kit lehet zsoldoskatonának nevezni. A zsoldosok tevékenységével nemzetközi síkon először az 1907-es Hágai Konvenció foglalkozott, és minden hadviselő félnek megtitlotta, hogy loborzó irodát nyisson semleges országban. Az 1949-es Genfi Konvenció a hadifoglyokra vonatkozó bánásmódot mindazokra kiterjeszti, akik fegyverüket nyíltan viselik és betartják a háború szabályait. Ezt módosítja az 1977-ben szintén Genfben tartott konferencia jegyzőkönyve, amely szerint a zsoldosok alkalmazása „nemzetközi bűn" és niaguk a zsoldoskatonák nem ren delkczhetnek a harcoló egységek, il letőleg hadifoglyok jogaival.

A CIA

zsoldjában

Az ENSZ-közgyűlés már 1977-ig bezárólag is több határozatában foglalkozott a kérdéssel, és a téma máig sem kérőit le a napirendről.

1977. november 7.: Л 32/14. számú határozat megerősíti, hogy a zsoldosok tevékenysége bűncselekmény, és tgy a zsoldosok maguk is bűnözők. Az Egyesült Államok, Franciaország és Izrael a határozat ellen szavazott, de azt — akárcsak a . többit — túlnyomó többséggel a közgyűlés elfő gadta.

1979. december 14.: A 34 10. számú határozat elítéli zsoldosok bevetését kormányok megdöntésére, a gyarmati uralom, a külföldi megszállás, a fajüldöző rezsimek ellen küzdő nemzeti szabadságmozgalmak leverésére.

1980. december 4.: A 35/48. számú határozat egy különbizottságot állít fel. hogy az kidolgozza egy részletes egyezmény tervezetét a zsoldosok toborzását, bevetését, fizetségét és kiképzését i’Ietöen.

1981. december 10.: A 36 121. szá-