Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-19 / 3. szám

I

4

.SZABAD FÖLDMŰVES

1385. január ÜL

Keletről jött a szabadság

járásunk területére 1944. december 16-án lépett a felszabadító szovjet hadsereg. A felderítek — élen a századosi rendfokozatú lánnyal — a késői esti órákban érkeztek Szkáros (SkároS) községbe. Világító rakétákat lőve, keresték a beásott ellenséget. A harcosok zöme másnap reggel érkezett, harckocsi- és katyusafedezettel. Majd rövidesen megkezdődött az egész járás felszabadításáért vívott harc.

A szkároslak elsőként ujjonghattak a felszabadítók érkezésének, akiket élelemmel láttak el, hiszen éhesek és fáradtak voltak. Informálták a lakosok a szovjet katonákat a közeli községekről, a németek hadállásairól, s önként vállalkoztak a legközelebbi Zsdány (Ždaňa) községbe vezető út megmutatására. ,

Kegyetlen harcok dúltak itt. A Szálánál hegységen áttörve, a szovjet csapatok ideiglenes megállásra kényszerültek. A harcok közepette, csupán Szkároson 106 szovjet katona vérzett el. Megsemmisült hét ellenséges harckocsi, 44 német katona. A lakosok soraiból egy nő és két férfi vesztette életét.

A MISE ELMARADT

^ Ä naptár 1944. december 17-et mutatott. Vasárnap volt. A német fasiszták Jánok (Janik) községből már „tervszerűen" visszavonultak. Am puskaporos volt a levegő. Az ellenség mindent felrobbantott, menekülése közben. A tábori csendőrök kakastolla meg-meglibbent. Az emberek otthonaikba visszatérve, már a házak elejét seperték. A vasárnapi mise azonban elmaradt, hiszen délelőtt 9 órakor már a szovjet és román csapatok lőtávolban voltak.

Ügy 10 óra tájt egy német harckocsi a templom udvarára hajtott, ahonnan jó kilátás nyílt a környékre. A lakosok kíváncsian figyelték, mi is történik majd. De a harckocsi nem tüzelt, hanem megfordult, s a még biztonságosabb Tornaváralja (Turnianska Podhradie) irányában eltűnt... Fél óra sem telt bele, elözönlötték a községet a felszabadító, vörös csillagos katonák.

A felszabadulás első boldog perceit élték a jánokiak, amikor a lóháton ülő századoslány életét fasiszta golyó oltotta ki. Neve örökre beíródott azok végtelen sorába, akik a legdrágábbat, az életüket áldozták — szabadságunkért.

Vasárnap volt, de harangozás helyett már a községen áthaladó vörös csillagosok fegyverei nógatták gyorsabb futásra a németeket. Bosszúból a németek felrobbantották a Kanyapta hídját. Elmúlt 11 óra s Jánok végleg felszabadult.

I. I. PECSKÄR VISSZAEMLÉKEZÉSE

A kassa-vidékl (Košice-vidiek) járás felszabadítása egy-egy jelentősebb mozzanatára a felszabadító harcokban résztvevő I. I. Pecskár így emlékezett

vissza:

„Jánok felszabadítása után kemény harcok bontakoztak ki, Bodolló (Budulov) és Jánok között. Készültünk a nagy tavaszi támadásra; éjjel álláso-Ä jánoki emlékmű

(Ladislav Deneš fotólf

kat építettünk, ástuk a futóárkokat, közelebb hoztuk az aknavetőket, katyusákat, harckocsijainkat. A németek hadállása Bodolló alatt volt. Szörnyű harcok kezdődtek. Minden méternyi földért vérrel fizettünk. A németeknek nagyon jó helyen volt a megfigyelőállásuk, ahonnan katonáink minden megmozdulását észlelték, majd telefonon, rádión jelentették az övéiknek. Az itteni harcokban 50 szovjet és 90 német katona esett el. Azt is el kell mondanom, hogy a mostani fogyasztási szövetkezet udvarán Csizsmár lakosuk hívta fel a figyelmünket egy pincére, ahol 30 német fasiszta rejtőzött. Ezek, adott pillanatban hátbatámadhattak volna minket. Harckocsimmal előbbre jöttem, célba véve a pincét,.. Sikerült őket ártalmatlanná tennünk...“

A PARTIZÁNOK szöhoz jutnak

A felszabadító szovjet hadsereg katonái és a közben hozzájuk csatlakozó partizánok hősiesen hácoltak járásunk területén, sok bosszúságot okozva a német fasisztáknak. Például 44 szeptemberének egy éjjelén Kassahámor (Košice Hámre) és Opátka között, az erdőbe repülőgépből leereszkedtek az ejtőernyős szovjet partizánok, Szagytlenkoval, a legendáshírű parancsnokukkal. Csak hoszszas keresgélés után találtak egymásra a hajnali szürkületben. A tábor-A dargöi szabadság-emlékmű

nok-parancsnok el Is tévedt, csupán reggel talált rá bajtársaira, köztük Zinajda Titovára, a feleségére, aki több mint három örán át küszködött ejtőernyőjével a fák tetején. Végre, sikerült földet érnie, s célba ért. Hasonlóképp járt Alekszandr Marcsenko, Vlagyimir Kotvieckij, Fedor Csugyivov és mások.

A szovjet partizáncsoportok vasúti hidakat röpítettek a levegőbe, megtámadtak német katonai alakulatokat, hadiraktárakát, s elkapdosták a csendőrállomások tevékeny tagjait. Járásunkban például 10 napra megbénították a vasúti forgalmat, a Družstevná prl Hornáde-1 vasúti híd felrobbantásával, szétverték a németek egy alakulatát, s kiszabadítottak 16 szovjet foglyot.

A SZABADSÁG kapuja

Az újkori, történelem könyvébe aranybetűkkel íródott be Dargov — szabadságunk kapuja —, ‘mely véres csaták színhelye volt. A dargói hágó nehezen megközelíthető volt az előrenyomuló szovjet katonák számára. — Erdős, hegyes terep ez, járhatatlan utakkal. Hét heti kemény harcba került, míg az ellenség jól kiépített dargói hadállásait elfoglalhatták a szovjet katonák ezret. Végre 1945. január 17-én, a dicső ha dltettek után megtört az ellenség ellenállása. Például Illarion Grigorjevics Merkulov őrmester, egy géppisztolyos szakasz parancsnoka egyedül 32 fasisztát tett ártalmatlanná, a harcok sprán. Iván Antonovics Najgyenov hadnagy raját hatszor egymásután támadta az ellenség 150 katonája, de ők a támadást mindannyiszor viszaverték. J. M. Dolganicsev katona a gyalogság előtt haladva, mintegy 300 aknát hatástalanított, golyószórőtűz közepette. Elesett, de nyomában előretörtek a többiek.

A dargói hegységben 20 ezer szovjet katona és partizán áldozta életét, szabadságunkért. Erre emlékeztet minket a dargói emlékmű és a rózsákért.

¥¥¥

Végezetül annyit: hazánk felszabadító harcai következtében mintegy 140 ezer, ám a Balti-tengertől a* Földközi-tengerig megtett 2 ezer kilométeres úton a népek felszabadításáért vívott harcokban 20 millió szovjet ember áldozta életét. A szovjet nép ezért küzd ma Is rendületlenül a világ haladó erőivel vállvetve a világkatasztrófa megelőzéséért. Ehhez a táborhoz tartozunk mi Is: a becsületesen végzett mindennapi munkánkkal építjük szocialista hazánkat, s Istápoljuk a csehszlovák—szovjet barátságot.

Iván Sándor

Küzdelmes életút

— Bizony, nem vagyok már fiatal. Az idő múlását a csontjaimban érzem. Tengernyi szenvedésen, nélkülözésen mentem keresztül... Tizennégyen voltunk testvérek. A kondás fiait lenézte mindenki. A kutyát jobban becsülték, mint minket. Túrt (Túrovce) születésű vagyok. Nagyon korán cselédsorsra julottam. Nagyfaluba (VeTká Ves nad Ipľomj költöztünk; apámat ide hívták községi kanásznak. Ёп meg mindenesnek szegődtem egy nagygazdához, ahol —■ házépítés lévén — megállásom nem volt kora reggeltől napestig. S mi volt a fizetségem? Egy Öltözet ruha, meg egy pár bakancs. Egész évre. Mivel otthon sok volt az éhes száf, nem válogathattam.

— Teltek-múltak a hónapok, az évek s én még mindig idegen koszton éltem. Nem jól van ez így! Elégeltem meg a szolgasorsot. Pestre mentem, építkezésre dolgozat. Szombat délutánonként utaztam haza, vasárnap este felé meg vissza, Pestre. Bérházak tömegét építettük fel az irdatlan nagyvárosban. A számra sosem tettem lakatot. Ha valami fájt, bántott, nem tetszett, hát kerek-perec kimondtam. Nagyszámnak, „kis vörösnek" csúfoltak a mester urak. 1942- ben németországi munkatáborba akartak hurcolni a nyilasok, de útközben megszöktem. Sokat bújkáltam, míg végre haza mertem térni. Amikor apám meglátott, elibém szaladt, s a nyakamba borult, sírt, akár a kisgyerek. Hogyne, hiszen otthon már halottnak hittek...!

— El kell mondanom azt is, hogy sokáig nem tudtam vetett ágyban, dunyhák közt aludni. A rozzant viskó kemény lócája volt a nyoszolyám, pokróc a takaróm. Aztán, a nagy világégést követően Besztercebányára (Banská Bystrica] mentem. Immáron tanulni... befejezni a kőműves-szakiskolát. Míg távol voltam, közben apámék Ipolybalogra (Balog nad Ipľom) költöztek. Tanulmányaimat befejezve, mesterlevelet kaptam. A magam ura lettem. Bebarangoltam szinte egész Szlovákiát. Szükség volt a mesteremberre, egész házerdők nőttek a háború romjai helyén.

— Megnősültem 1947-ben. Besztercebányán ismerkedtem meg a selcei születésű Aniökávál. Balogra, a Kovács-part alatti kanászházba vittem az új menyecskét. Hová is mehettünk volna? Segítenem kellett a családot.

De boldog napokat töltöttünk el ab-1 ban a viskóban ... I Eleinte feleségem nem értette a magyar szót, idegen volt neki a környezet, a vidék, de aztán megszokta. S megtanult magyarül. Nekem munka, kereseti lehetőség után kellett néznem. Jöttek a gyerekek, akikkel a feleségem foglalkozott. Magyar Iskolába járattuk őket.

— 1948-ban léptem a kommunista párt soraiba. Hnb-titkárként ott bá-< báskodtam az ipolyvarból (Vŕbová), a múlyadi (Mulka) és leszenyei (Lesenice) szövetkezet megalakításánál. Voltam szövetkezeti elnök, járást CSlSZ-titkár. Sokat tartózkodtam távol, három gyermekem alig ismert rám. A rengeteg utazgatás, az izgalom kikezdte a szervezetemet. A sok lótás-futás eredménye tátrai gyógykezelés lett.

— Ipolybalogon ts voltam hnb-titkár, segítettem a szövetkezet alakításában. Emiatt orroltak ts rám módfelén a baloglak. A gyógykezelést követően traktorosnak álltam, de nem bírtam sokáig... 1960-tól újfent a nemzett bizottság titkára lettem.' Aztán meg gyalogmunkás, állatgondozó a közös gazdaságban.

— Tanult szakmámnak mindössze négy esztendeje hódolok. Igaz, rokonoknak, ismerősöknek el-eljártam segíteni hamarabb is a házépítéshez. Ám a kőművesek „kinéztek“ a soraikból, mert kevesebb bért kértem, mint ők. Akadt olyan „kolléga“, aki nyíltan megmondta: „Rontod a boltunkat, kérj több fizetséget, vagy ne lábatlankodf köztünk további“ ... Evekig az ipolybalogt önkéntes rendőrök parancsnoka voltam. Ugyancsak becsülettel elláttam a tűzoltóparancsnoki tisztséget ts. A labdarúgást is naqyon szerettem.

— Saját magam építette házban lakom. Az egyik tőszomszédom: Marika lányom a • családfával. Takaros porta. At-át ruccanok hozzájuk. Az unokák a nyakamba ugranak: „Nagypapa, de jó, hogy átjöttél!" — csacsogják. Hát kell ettől nagyobb öröm, boldogság...?

— A kitüntetéseim? Hátha nagyon ragaszkodik hozzá, mutatok néhányat, A legfrissebb: A szocializmusért végzett áldozatkész munkáért állami kitüntetés. Mostanában sokat betegeskedem, több műtéten is átestem már. Három gyermekem, nyolc unokám van. Az ölembe kuporodnak, látom nevetős arcukat. Ilyenkor, ha rövid időre is, elfelejtem a sok nélkülözést, a küzdelmeket. Áthat az a tudat: nem éltem, nem gürcöltem hiába. S melegség árad szét a szívem táján ...

1 Elmondta Cservenák István, tpolybalogt lakos.

Lejegyezte:

Zolczer László

„Örömet a családban lelek...!“ (A szerző felvétele)

A mezőgazdasági termelés növelésének igényes feladatai, elsősorban a tudományos-műszaki haladás vívmányainak gyakorlati érvényesítése egyre nagyobb igényeket támasztanak az irányítással és a dolgozók képzettségével szemben. E kérdések megoldása nemcsak szövetkezetünkben, hanem az egész rimaszombati járásban is nagyon bonyolult.

Járásunkban a legnagyobb a cigány származásúak részaránya, akik a mezőgazdaságban az állandó dolgozók 17 százalékát képezik. Szövetkezetünkben még szembetűnőbb ez a probléma, hiszen a 700 állandó dolgozónak a 43 százaléka (320) cigány származású.

A munkásfoglalkozásűak képzettségének színvonala járási szinten 30, szövetkezetünkben pedig csak 2p,4 százalékos. Ez elsősorban annak a következménye, hogy a cigány származásúak felének van meg csak az alapműveltsége. A jelenlegi tanévben ezért a középfokú mezőgazdasági szaktanintézet tanulóinak .21 százalékát alkotják a cigány származásáak. Nézetünk szerint nem megoldott a cigány származásúak szakmai nevelése, főleg mezőgazdasági szakon, ezért nem tudják megszerezni a szakmunkásbizonyítványt, a járművezetői

egyes tömeg- és társadalmi szervezetekről is. Ezért mi úgy gondoljuk, hogy ilyen esetekben módosítani kellene a stabilizációs jogszabályokat.

A már említett kedvezőtlen termőhelyi és személyi adottságok, szociális és képzettségi színvonal ellenére szövetkezetünkben az eddigiek folyamán sikerült teljesíteni a 7. ötéves tervidőszak időarányos feladatait.

A CSKP Központi Bizottsága 11. és az SZLKP Központi Bizottsága ezt követő ülésének határozata értelmében tovább elemezzük azokat a problémákat, amelyek gátolják a még jobb eredmények elérését. Az 1985. évi igényes feladatok teljesítése érdekében már most sokat teszünk a mezőgazdasági üzemekben, főleg ami a mezőgazdasági termelés jntenzifikálásának és hatékonyságának növelését illeti. Továbbra is igényesek a szociális vonatkozású feladataink és mindent elkövetünk a szakmai-politikai tudásszint további emelése céljából.

Az említett problémák megoldásához a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége is hozzájárulhat. Meggyőződésem, hogy az emberekkel való munkának a jövőben még nagyobb figyelmet szentelünk, mint eddig, mert csak ezáltal teljesíthetjük az egyre igényesebb feladatainkat.

r

é« más jogosítványt. Ezenkívül ez a képezi. Az állandósítás erkölcsi és tétlenül jobb előfeltételeket kell teszek nincs besorolva az elsőbbséget anyagi formája megnyilvánul szövet- remteni, mert a jelenleg érvényes élvezők csoportjába és nem megöl- kezelünk gazdasági eredményeiben előírások értelmében a városban vagy dott a tandíj finanszírozása. További is. Ennek ellenére ezt a feladatunkat székhelyközségben sokkal könnyebb probléma, hogy a mezőgazdasági üze- még nem tekintjük megoldottnak, lakást építeni, mint a járási székhelyinek és a tanulók nem köthetnek ezért a jövőben továbbra - is nagy tői távoleső községben, főleg azért, egyezményt és a kétéves tanulás után gondot fordítunk ennek a kérdés- hogy valaki a mezőgazdaságban dolbefejeződik a tankötelezettség. csoportnak a megoldására.. gozhasson. Ezért javaslom, hogy űjra

A tagság fiatalításának, a képzett- Járásunkban nagy problémát jelent értékeljük át az üzemi lakásépítés

AZ EFSZ-EK X. ORSZÁGOS KONGRESSZUSÁNAK VITÁJÁBÓL

juhasz István agrármérnök, a rimaszécsi (rimavskä seCj új világ efsz elnöke

ségi arány javításának és a dolgozók létszáma állandósításának keretében intézkedéseket tettünk és teszünk, főleg a dolgozókról való komplex gondoskodás vonatkozásában. A 60 férőhelyes szövetkezeti óvodánkat 1982 óta üzemeltetjük, és létesítünk egy mikrobölcsödét tíz gyermek részére. Az egyéni lakásépítéshez nagy anyagi és pénzügyi támogatást nyújtunk. Jelenleg 48 szövetkezeti lakásunk van. A fiatalok megtartása érdekében alakítottunk egy 30 tagú zenekart és saját sportszervezetünk van.

E konkrét intézkedésekkel elősegítettük a dolgozók állandósítását és javult a korösszetételük. Ma 450 dolgozónk 40 évnél fiatalabb, ami az állandó dolgozóknak a 85 százalékát

a főiskolai végzettségűek megnyerése és állandósítása. Míg a közép-szlovákiai kerületben 1000 dolgozóra számítva 25 főiskolai végzettségű szakember jut, addig járásunkban csak 21, de vannak olyan mezőgazdasági üzemek is, melyekben mindössze egy-két főiskolai végzettségű szakember dolgozik.

Szerintünk a problémát az okozza, hogy feltételeink között a műszakigazdasági dolgozóknak az egyes munkák szervezése és irányítása során sokkal nagyobb igyekezetét keli kifej-' teniük, mint másutt, már csak az említett kedvezőtlen képzettségi színvonalból és termőhelyi adottságokból eredően is.

A szövetkezeti lakásépítéshez fellehetőségeit, rendelkezéseit.

А МЁМ intézkedései nem teszik lehetővé, hogy a nehéz és bonyolult termőhelyi adottságok között és a távoleső üzemegységekben hozzájáruljunk a szövetkezeti lakások lakbérének finanszírozásához. A megállapított kritériumok ugyanis nem veszik figyelembe a mezőgazdasági üzemek problémáit, sajátos feltételeit.

Néhány községben, főleg a járás északi részében egyre csökken a lakosság száma, s ott főleg idősebb emberek laknak. Ennek következtében felszámolták az általános iskolákat és hiányzanak azok a feltételek, amelyek elősegítenék a fiatalok megnyerését, fokozatosan megszűnik a kulturális élet, я ugyanez mondható el az