Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-01 / 22. szám
1985. június 1. SZABAD FÖLDMŰVES 13 ... hogy a zöldség csakis a vitaminoknak és beltartalmilag értékes tápanyagoknak a torrása legyen Fotó: Tóth József — CSTK ... hogy a búzából ropogós héjú, illatos kenyeret süthessünk ÁLDÁS VAGY ÁTOK ? Hangzik el mostanában gyakran a tekintélyes tudományos szakkörökben is ez a hamleti kérdés a mezőgazdaság vegyszerezésével kapcsolatban. Napjaink talán egyik legvitatottabb, de egyben legégetőbb kérdéséről van szó, mivel közvetve vagy közvetlenül az emberiség létkérdését érinti. A szakemberek egyik tábora ádáz küzdelmet folytat a vegyszerek alkalmazása ellen, figyelmeztetve életkörnyezetünk fokozott szennyeződésének, vala mint az élelmiszerekben található szermaradványok veszélyére. Mások a vegyszerezés mellett — mint a föld lakosságának jelentős részét sújtó ébinség leküzdésének egyik alapvető eszközének védelmére — szállnak síkra. Kinek van tehát igaza? ■ Vegyszerezzünk vagy ne vegyszerezzünk? S ha igen, akkor hogyan? Szakavatott tudósaink véleménye szerint melyik irányzatot kövesse széles körű mezőgazdasági gyakorlatunk? — érdeklődtem a nemrégiben folytatott beszélgetésünk során Jaroslav Prugar docenstói, a tudományok doktorától, a bratislavai Talajtant Kutatóintézet munkatársától. — A 10—20 évvel ezelőtt uralkodó nézet, miszerint a mezőgazdaság „mindenható megváltóját“ látták a vegyszerezésben, s azt feltételezték, hogy műtrágyázással és vegyszeres növényvédelemmel megoldódik a lakosság élelmezésének a kérdése, ma rég túlhaladott álláspont. A mezőgazdaság e tekintetben nem különbözött más ágazatoktól, ahol a vegyszerezést csupán pozitív oldalról nézve Ítélték meg, negatív hatásait egyszeszerűen figyelmen kívül hagyva. Ma viszont világviszonylatban terjedőben van az ellenírányzatú. de ugyancsak szélsőséges szemlélet, amelynek képviselői a vegyszerezésben — főleg a mezőgazdaság vonatkozásában — az életkörnyezetünkben és a társadalmi életünkben felmerülő negatív jelenségeknek a fő okát látják. Nem kell különösen hangsúlyozni, hogy mindkét szemlélet helytelen. E dilemmás kérdés megfejtésekor a bölcs középutat kell választanunk. Tehát a mezőgazdaság és a kémia koegzisztenclájával továbbra Is számolnunk kell. Elemeznünk kell azonban a vegyszerezés negatív hatásait, főleg abban a vonatkozásban, melyek azok az alkalmazástechnológiai, hiányosságok, amelyek ezeket a negatív hatásokat kiváltják. A hetvenes évek második felében Moszkvában megtartott műtrágyázás! világkonferencián például egyebek között megállapították, hogy a mezőgazdaság vegyszerezésével járó negatív Jelenségeknek ötven százaléka a vegyszerek helytelen alkalmazásának a rovására írható. Tehát a hiba nem önmagában a vegyszerben, hanem annak alkalmazási technológiájában kéréséin dő. ■ Hogyan alakult a vegyszerezés, főleg a műtrágyázás helyzete hazánkban, s milyen jelenségek tapasztalhatók ezen a téren a gyakorlatban? — Az utóbbi években a műtrágyák alkalmazása tekintetében — akár az egységnyi területre, akár egy lakosra számítva — hazánk világviszonylatban az elsők között van. Mezőgazdaságunk szocialista átépítésének kezdetétől napjainkig a műtrágyák — hatóanyagban — hektáronként kijuttatott mennyisége a tizenötszörösére nőtt. A műtrágyázásnak rohamos növekedése az 5. ötéves tervidőszakra vezethető vissza. Arra az Időszakra. amikor hazánkban a nagy hozamú szovjet búzafajták honosodtak meg, amelyek kiváló genetikai termőképességük érvényesüléséhez fokozott mennyiségű műtrágyát, főleg nitrogént igényeltek. Ebben az időszakban valamennyi szántóföldi növénykultúra esetében Jelentős hozamnövekedést könyvelhettünk el, elsősorban a fokozott tápanyagpótlás hatására. Az ezt követő időszakokban azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a műtrágyaadagok növelésének van egy bizonyos felső határa, amelyet a mezőgazdasági gyakorlat, de sajnálatos módon részben a mezőgazdasági tudomány nem vett figyelembe. ■ A számunkra nem éppen kedvező elsőbbség, vagyis a műtrágyázásra való kizárólagos orientáltság milyen negatív hatásokat vont maga után? — A fokozott műtrágyázás következtében a mezőgazdasági üzemek többségében háttérbe szorították a hagyományos vetésforgókat, amelyek kialakításában azelőtt figyelembe vették a talajnak szerves anyaggal való feltöltését, valamint a növényei* célszerű váltásával a betegségek és kártevők elleni védelem „önszabályzó“ folyamatát. A másik oldalon a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti aránytalanság következtében az istállótrágya-termelés tekintetében relatív hiány állt be, amely a túlzott műtrágyázással párosulva a talajszerkezet jelentős megbontását, a talaj víz- és levegőgazdálkodásának leromlását, s végső soron a talaj termőképességének a csökkenését eredményezte. Az Ilyen félig-meddig devasztált talajokon termesztett növények nem képesek a műtrágyák formájában talajba jutatott nagyobb tápanyagemnnyiséget a hozamnövelésre hasznosítani. A kísérleti eredmények és a gyakorlati tapasztalatok egyaránt Igazolják, hogy a műtrágyatúladagolás nem növeli a termés mennyiségét, ellenben, az esetek többségében rontja a termények minőségét, nem beszélve a fokozott költségekről és a termelés hatékonyságának a romlásáról. A műtrágya mennyisége, a termés nagysága és minősége közötti összefüggést jól szemlélteti a mellékelt ábrái ■ A műtrágyák adagolása, valamint a hozamok és a termés minősége közötti kölcsönhatások jobb megértése érdekében említeni lehetne néhány konkrét példát. — A nemzetközi talajtani társulás által végzett kísérletekben a tavaszi árpa nltrogéntrágyázásávaj — a műtrágya adagját hatóanyagban számítva fokozatosan 20 kilóval növelték hektáronként 0—100 kilogrammig terjedő mennyiségben — a legnagyobb hozamokat a 20 kilogrammos nitrogénadagnál, viszont a legnagyobb ezerszemsúlyt és a legalacsonyabb nitrogéntartalmat, ami a sörárpa esetében alapvető minőségi követelmény a trágyázatlan parcellán érték el. A cukorrépával végzett kísérleteknél — amelyeknél a nitrogén hatóanyagát 50 kilogrammonként 0— 200 kg-ig növelték — a legnagyobb gyökértermést a hektáronkénti 150—200 kg, ám a répa legnagyobb szacharóz tartalmát a 100 kg, a legnagyobb nyerscukor-termelést pedig az 50 és 100 kg nitrogénadag esetében mérték. Az utóbbi nitrogénadagoknál állapították meg az egy tonna cukor termeléséhez szükséges legalacsonyabb önköltségeket. A számokból kitűnik, hogy a száz kiló nitrogénhatóanyagot meghaladó trágyamennyiség gazdasági szempontból fölösleges pénzfecsérelésnek bizonyult. A burgonyatermesztésben is a nitrogén es trágyázás az Időszerű kérdések egyike, mert közvetlenül érinti a minőséget. Túladagolása esetén ugyanis a tenyészidő meghosszabbodik s a gumók a betakarításig nem érik el a fiziológiai és a technológiai érettséget. A kedvezőtlen anyagcsere — folyamatok következtében a gumók érzékenyebbek a mechanikai károsodással és fogékonyabbak a gombás betegségekkel való fertőzéssel szemben. ■ Az utóbbi időben igen élénk vita bontakozott ki a zöldségfélék nitrogéntrágyázásával kapcsolatban. Mi váltotta ki ezt a vitát? Az utóbbi években világviszonylatban, így hazánkban is, a szakemberek egyre komolyabban foglalkoznak a fokozott nitrogéntrágyázás következtében az egyes zöldségfélékben felhalmozódott nitrátok és nitritek kérdésével, mint jelentős rizikófakbartozik a növényvédő szerekkel velő felelőtlen bánásmód. Igen gyakran előfordul, hogy a termést közvetlenül a betakarítás előtt növényvédő szerekkel permetezik, s nem tartják be az előirt egészségvédelmi határidőt. A felsorolt negatív tényezők hatványozottan érvényesülnek az üvegházi és a fóliás hajtatott zöldségfélék termesztésében. Ezekben ugyanis művileg igen kedvező feltételek alakulnak ki a tápanyagok intenzív felvételéhez, s ezáltal a növények gyors növekedéséhez. Sajnos, ezzel egyidejűleg ugyancsak felgyorsul a káros anyagoknak, Így a nitrátoknak a felvétele és ezeknek a növény szöveteiben való lerakódása, mivel a nitrogénfölösleget, bár a növény felveszi, de ezt nem képes aminosavakká és fehérjékké feldolgozni az anyagcsere folyamán. ■ Ezek szerint a trágyázási technológiát illetően alapvető szemléletváltás szükséges a zöldségtermelők körében. — Igen. De ezzel kapcsolatban utalnék arra is, hogy nem lesz könynyű feladat eleget tenni az egészségügyi követelményeknek sem. Erről az intézetünk által végzett többéves szántóföldi kísérletek győztek meg bennünket, amelyek során az egyes évfolyamok esetében a saláta A trágyázás hatása a hozamok és a minőség alakulására 1. A minőség alakulása szempontjábóia 2. A hozamok és a jó minőség alakulása nitrogénadag 3. A hozamok alakulása szempontjából a nélkül a minőségre torral. A táplálkozás élettani kérdéseivel foglalkozó egészségügyi dolgozók mutattak rá első ízben a nitrátok és ezek lebontása során keletkezett nitritek káros hatására, az emberi és állati szervezetre egyaránt. Hazánkban a zöldségfélék nitrogéntrágyázásának kérdése azért Is vált Igen Időszerűvé, mert egészségügyünk új törvényrendeletet hozott, amely megszabja az egyes zöldségfélék nitráttartalmának felső határát. A kormány által jóváhagyott rendelet jövő év elejétől lép életbe. Ez az Intézkedés közvetlenül érinti majd valamennyi zöldségtermelőt, akiknek a jövőben a minimumra kell majd csökkenteniük az esetek többségében túlméretezett nttbogéntrágya mennyiségét. ■ Mit kellene szem előtt tartaniuk a termelőknek? A nagyüzemi zöldségtermelők, de főleg a kistermelők gyakorlatában a minél nagyobb hozamok, a külalakra minél tetszetősebb, s minél nagyobb méretű, illetve tömegű termények előállítása érdekében tgen gyakori jelenséggé vélt a műtrágyáknak, s főleg a nitrogénnek a túladagolása. Ennek következtében a már említett szermaradványok halmozódása miatt romlik a termés minősége, beltartalml értéke, amelynek végső soron dietetikus szempontbői káros hatásai lehetnek. Ugyancsak ide legoptimálisabb trágyaadag szempontjából a legmegfelelőbb legoptimálisabb N-adag, tekintet és a paraj nitráttartalma a nem trágyázott kontroll parcellán Is meghaladta az engedélyezett maximális mennyiséget. A sárgarépa-termesztésben a maximális nítrogéntrágya-adag 80 kiló volt hektáronként. A 200 kilogramm hatóanyagú nitrogéntrágyaadagok — amelyek a gyakorlatban nem kivételes esetek — alkalmazásakor a nitráttartalom sokszorosan meghaladta az új szabványt. A bratlslavaí zöldségüzletekben végzett vizsgálatok is egyes zödségfélék esetében a szabvány általi értékeket meghaladó termények jelentős gyakoriságára utaltak. A vizsgálat során tapasztalt pozitív példák azonban azt is Igazolták, hogy dietetikus szempontbői lehetséges megfelelő, káros szerma. radványoktől mentes zöldséget termelni. A termelők helyzetének megkönnyítése érdekében az olomouct Zöldségtermesztési és Nemesítésl Kutatóintézet a zöldségfélék trágyázásának újszerű módszertanát dolgozta ki. ■ Nemcsak az egészségügy, hanem a környezetvédők részéről is éles bfrélat tárgya a túlzott nitrogéntrágyázás. — Jogosan. Ma az ivóvíz megromlott minősége világviszonylatban komoly problémát jelent. A széles körű terepvizsgálatok eredményei a túladagolt nitrogéntrágyázásnak a káros hatását telles mértékben Igazolják. A* altalajvizek nitráttartalma hűen tükrözi a mezőgazdaság vegyszerezésének intenzitását. Míg az erdők altalajvtzének nitráttartalma viszonylagosan alacsony, addig az intenzív mezőgazdasági művelésbe vont talajok alatt jelentős a nitrátok koncentrációja. ■ Tehát mihez tertsa megát a mezőgazdasági gyakorlat? — Tudatosítani kell, hogy napjaink egyik központi kérdésévé vált a minőség, amelynek a mezőgazdaságban kiemelt helye van, mivel közvetlenül érinti a lakosság élelmezését. Ennek fontosságára a legfelsőbb pártszervek' is nyomatékosan felhívták a figyelmet. Tavaly az efsz-ek X. országos kongresszusán Štrougal elvtárs főbeszámolójának címe — „Ä mezőgazdaság döntő feladata többet és minőségesebben termelni“ — is már a minőség kérdésének fokozott jelentőségére utal. A CSKP Központi Bizottságának ülései Is rendszeresen és behatóan foglalkoznak a minőség javításának problémakörével. Sajnos, Jelenleg a gyakorlatban a műtrágyázás minimalizálására való törekvés falra hányt borsónak bizonyul. A figyelmeztető szavakat a gazdasági vezetők aliblzmusból, kényelemből, vagy mohó haszonra törekvésből nem akarják figyelembe venni. így hát tovább uralkodik a drága, gyakran valutáért beszerzett vegyszerekkel való pazarlás. A szemléletváltást sokben elősegíthetnék a minőség szerint differenciált felvásárlási árak, amelyek az eddigi rendszernél anyagilag még hatékonyabban ösztönöznék a termelőket. Sajnos, a hagyományos trágyázásl-módszertanl utasítások a trágyaadagokat Illetően csupán a hozamok növelésére Irányultak, a minőséget pedig nem vették figyelembe. Ezek használata esetén ajánlatos az általuk javasolt minimális trágyaadagokat alkalmazni. Persze, a legoptimálisabb, ha a talajelemzések eredményei alapján a talaj tényleges tápanyagtartalmát — a nitrogén esetében a tenyészidő alatti változásokat — veszik alapul, figyelembe véve a termőhelyi adottságokat, de nem utolsósorban az öntözővíz nltrogóntartalmát ts, amely egyes esetekben meglepően magas. Módosítani kell a növényvédő szerek alkalmazásának eddigi gyakorlatát Is. Ä megelőző védelemről át kell térni a vegyszeréknek betegségek és kártevők előfordulása által Indokolt alkalmazására. Ehhez azonban bővíteni és tökéletesíteni kell az előrejelző szolgáltatást. Ügy, hogy a vegyszereket megfelelő helyen, megfelelő Időpont-' ban és megfelelő mennyiségben alkalmazzák. Fontos követelmény a fokozott istállótrágyázás révén és a vetésforgó megfelelő szerkezeti változása által növelni * talaj termőképességét. Egyszóval valamennyi agrotechnikai intézkedés, de főleg a vegyszerezés végzésekor szem előtt kell tartani, hogv milyen céllal termesztjük, az adott növényt. Mindent el kell követni annak érdekében, hogy a búzából kiváló minőségű kenyér, a sőrárpáből zamatos sör, a cukorrépából a lehető legtöbb cukor legyen, a burgonya az asztal díszévé, a keményltőipar részére pedig megfelelő nyersanyaggá váljon. A zöldség és a gyümölcs pedig a lehető legtöbb, az ésszerű táplálkozás szempontjából értékes anyagot tartalmazzon. XXX Mindenkinek tndatnsliani kell, hogy ez élelmiszer-termelésnek alapavető bázisa a mezőgazdaság, és hogy a lakosság ésszerű élelmezése ma kulcskérdés. A jelen időszakban, amikor az alapvető élelmiszerekkel való önellátottság fokozatos elérése a fő cél, a mezőgazdasági dolgozók felelőssége az élelmiszerek minőségéért nagyobb, mint bármikor azelőtt. Beszélgetett: KI.AMARDSIK MÄRIÄ
