Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-01 / 22. szám
8 .SZABAD FÖLDMŰVES. 1985. június 1« Nmzííítifzd cgvecrmei К fii í :TÖTH ELEMÉR: így, m ■így. így. így. olvasni tanul egy gyík. Mondja is-----cissz meg szissz— nevet rá • két csillag „isz“ ügy, úgy, úgy, merre visz a gyalogút? Ha jobbra, ha balra, otthon leszünk hajnalra. DOLGOZATJAVÍTÁS A ebihal átmenet az eb és a hal között. A macskának négy lába van. Kettő elől, ezekkel fut, keltő hátul, ezekkel fékez. Az emberiség nagy korszakai: a kőkor, a bronzkor, a nyugdíjaskor. A szemünk közepén van egy fekete lyuk, a pupilla, ami azt mutatja, hogy fejünk belül üres és sötét. A csapatok között malária pusztított, a király is csak álruhában menekülhetett. A boszorkányokat máglyán égették el, pedig nem is voltak. A görög színpadokon a nők is férfiak voltak. A következő felvonásban Bence kiment a kertbe és elvégezte a dolgát. Vak Béla átlátott a szitán és gyanús szemmel figyelte az ország ellenségeit. Petőfi egyik versében elmondja, hogy inkább csatában haljon meg, semint elhervadjon családi ágyban. A történelem folyamán a pápák Ró-DOBOG0N mában többet székeltek, mint Avig* nonban. Mikor Rózsa Sándor belépett a kocsmába, egy nagyot durrantott, mire mindenki hanyatt-homlok menekült a kis helyiségből. Franciaországban búzát és franciasalátát termesztenek. Fotó: — ita-GYERMEKEINK (Labdarózsa, nyári hó című könyvből) L Unatkozom, mit csináljak ? Szeretjük gyermekeinket. Szólások, mondások egész sora erősíti a kijelentés hitelét: szemünk fénye, a legdrágább kincs . .. S valóban, ugyan mit meg nem tennénk, hogy mind teljesebb feltételek között válhassanak egészségesen fejlett, sokoldalúan képzett hasznos emberekké. A gyermeknap jó lehetőséget kínál a számvetésre: okosan szeretjük-e gyermekeinket, megteszünk-e minden tőlünk telhetőt érdekükben, felkaroljuk-e jogos törekvéseiket, támogatjuk-e igényeik kielégítését, tiszteletben tartjuk-e jogaikat a szépre és a jóra, a harmonikus, kiegyensúlyozott gyermekkorra, munkálkodunk-e a feltételek mind teljesebb kielégítésén? A világ különböző társadalmi berendezkedésű országaiban természetesen más és más a kép. JV mi társadalmunk, szocialista rendünk elkötelezett felelősséget vállal kiskorú népessége lehetőségeinek és jogainak érvényre juttatásában. Hazánkban a gyermek érdekeinek védelme és képviselete valamennyi áUampolgár közös ügye és felelőssége.Nemzeti jövedelmünk tekintélyes hányadát fordítjuk olyan szociális, egészségügyi, oktatási és nevelési célokra, amelyek révén társadalmi méretekben igyekszünk megteremteni és tökéletesíteni a teljes emberré válás feltételeit. De a közösség legkörültekintőbb gondoskodása is feltételezi — sőt megkívánja! —, hogy mindenekelőtt a szülők lássák el gyermekeiket, tegyenek meg minden tőlük telhetőt, ami javukat, épülésüket szolgálja. A gyermeknap — éppen, mert a felnövekvő nemzedék oktatása és nevelése közügy hazánkban — az édesanyák és édesapák, a nevelők és a pedagógusok, a társadalmi szervezetek elismerésére is alkalmai kínál: csak a legnagyobb tisztelet hangján szólhatunk arról, akik becsülettel teljesítik legszentebb emberi kötelességüket, a gyermek nevelését. Nem az összetevés kedvéért -*■ sokkal inkább azért, hogy lássuk, s tudatában legyünk, hogy dolgunk ma sem kevés — kell szót ejtenünk arról, hogy a világon elsősorban a félgyarmati sorban levő országokban évenként több mint egymillió gyermek szenved éhhalált. A kapitalista országokban sem csekély mértékben, még ma is sok millió kisgyermek lát szükséget az egészséges élet legelemibb tartozékaiból: elégtelen a táplálkozása, hiányos a ruházata, megoldatlan az egészségügyi ellátása, nincsenek biztosítva oktatásának, nevelésének a feltételei. Ezért kötelességünk segíteni a fejlődő országok hátrányos helyzetű gyermekei sorsának jobbra fordítását. Ma, amikor a gyermekek napját ünnepeljük, amikor kicsinyeinket köszöntjük, szíves szóval kisebb-nagyohb figyelmességekkel. a hétköznapokról sem szabad elfeledkeznünk. Arról, hogy a tárgyakkal és eszközökkel mind teljesebben ellátott gyermekeinknek mind nagyobb szüksége van szeretetünk ezer apró jelére, a szép mesére, az okos szóra, s mindenekelőtt a tiszteletet parancsoló emberi példára. Ez a legtöbb, amit adhatunk számunkra, s adnunk kötelesség. —esi— Játsszál! Eleget ültél a szobában a tévé előtt egész télen. Itt az ideje, hogy a jó tavaszi napsütésben, kint a szabadban töltsd a szabadidődet S hogy mit játsszál? Például: árnyékfogót. Kiolvasunk egy fogót. Elkezdi kergetni társait. A megfogás módja különös: a fogónak az éppen üldözött játékos árnyékéra rá kell lépnie. Ha ez megtörtént, jakkor ezt hangosan közli a megfogott játékossal és ettől kezdve ő lesz az új fogó. Válasszunk egy játékvezetőt, aki az árnyékra lépéseket ellenőrzi. A játékot napos időben, déltájban játszhatjuk. (Kora reggel és késő délután túl hosszúak az árnyékok és így a megfogás túl könnyű. * PÄLYÄZAT 9 PÄLYÄZAT 9 PÄLYÄZAT 9 PÄLYÄZAT 9 PÄLYÄZAT 9 A dicső szovjet katonák hozták meg a szabadságot Щ Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmá^ ból egyre több szó esik községünk, Fegyvernek (Zbrojníky) felszabadulásáról is. Beszélünk róla rajgyűléseken, őrsi összejöveteleken, hallunk róla szüléinktől, nagyszülejüktől, rokonainktól. 1944. december 12-én a német és magyar hadsereg egészen községünkig vonult vissza. A magyar hadseregből községünk akkori lakosai közül^ a következők szöktek meg, bujdostak a német Gestapo és a nyilas párt tagjai elől: Kaszala Gyula, Lovas János, Pomozi Lajos, Gergely István, Otrekal József és Ernest Slovák. A nyilas párt férfiakat toborzott a már erősen felbomló, széthulló hadseregbe, de községünk lakosai közül egyet sem sikerült megnyerniük az ügynek. A falu idősebbjei és fiataljai, ha szerét tehették, otthagyták a németek által kirendelt munkálatok színhelyét. Közben a dicső szovjet hadsereg a Garam bal oldalán rohamosan közeledett Fegyvernek felé. 1944. december 19-én este hat órakor végre fellélegezhettek községünk lakosai is. A dicső szovjet katonák végre meghozták a várva várt szabadságot. A német hadsereg közvetlenül a szovjet hadsereg megérkezése előtt harc nélkül futamodott a faluból. A felszabadulás — amint nagyanyánk, nagyapánk mesélik — nagy megkönnyebbülést eredményezett. A németek nem voltak megelégedve a vereséggel, újra és újra vissza akarták szerezni pozícióikat. Néhány eredménytelen kísérlet utcjn végre a Garam túlsó oldalára húzódtak. 1944. december 24-én felszabadult a községünkhöz tartozó Pezsernye település és Berek major is. Községünk lakosai örömmel fogadták és üdvözölték a dicső -szovjet katonákat, felszabadítónkat; barátkoztak velük/ megszerették egymást, tanulgatták egymás nyelvét. A szovjet katonák 1945. március 25-ig tartózkodtak nálunk, Fegyverneken. A háromhónapos időszakban kölcsönös összetűzésekre került sor a két ellenséges hadsereg között. Az ellenséges német hadsereg tüzérsége és légiereje nagy,károkat okozott a falu épületein. A szovjet hadsereg megérkezése után a helyi lakosok létrehozták a népi milícia egységét, melynek elnöke Kovács József elvtárs lett. Tagjai: Farkas József, Unatényi János, Štefan Mikuíík, Ľudovít Haveta, Duba János, Szúnyogh Lajos, Árendás Béla, Lnvas János, Belány István és Mihalovic* Lajos voltak. A népi milícia feladata a lakosság vagyonának védelme volt. Éjjel-nappal fegyveres szolgálatot teljesítettek, így őrködtek a község lakosága felett, így védték annak megérdemelt nyugalmát. Hiszen a lakosság hűségesen és odaadöan segített a szovjet csapatoknak a fasizmus elleni harcokban, a védelmi vonalak építétében és megerősítésében. 1945. március 6-án általános evakuáciőt rendeletk el, a község lakossága elhagyta lakhelyét, főképpen Déméndre (Demandíce), Túrra (Túrovce), Gyerkre (Hrkovce) és más Ipolyság (Šahy) környéki falvakba települt ismerettség és rokoni kötelékek alapján. A szovjet hadsereg II. ukrán frontja Malinovszkij marsall vezérletével 1945. március 25-én óriási támadást indított a fasiszta erők ellen, sikerült átkelnie a Garamon. A második világháború harcai következtében a lakosok sorai közül: Otrekal József, Haveta László és Szabó Eszter vesztették életüket a községben, a második világháború különböző frontjain pedig tizenheten haltak meg. A szabadság óriási eredményeket érlelt Mint országunk többi községe. Fegyvernek is hatalmas változáson ment át a felszabadulás óla. Bátran kijelenthetjük, hogy szinte a felismerhetetlenségig megváltozott arculata. Ezért községem valamennyi lakosa békeszerető, s mindent meglesznek a világbéke védelméért. Klavatý Zsuzsanna, a fegyverneki (Zbrojnfky) alapiskola 7. évfolyamának tanulója — Pont, pont, vesszőcske... — Így kezdődik a mese. Hadd lám, ki folytatja! De nem ám a törökbasáról, hanem egy icike-picike rovarról, amelyiknek rövid a tora, nagy a potroha... — és készen van a ... — Dehogy van kész! Mi hiányzik róla? A hat lába, két pár szárnya, szeme is mint neked, kettő. De majdnem elfelejtettem, a fene nagy ormányát. — Hát akkor ez elefántI — Hol lenne elefánt, csak egy haszontalan zsizsik. Ц- PALYAZAT 9 PÄLYÄZAT 9 PÄLYÄZAT 9 PÄLYÄZAT 9 PÄLYÄZAT9 Kiest volt a nagy zsizsik és nagy volt a kis zsizsik, s két zsizsiknek egy csepp esze. Mentek, mentek, mendegéltek és találtak egy borsós zsákol. — Jé, mennyi ház! — mondta a kis zsizsik. — Es mennyi éléskamra — tette hozzá a nagy zsizsik. — Valóságos borsóvár — örvendezett mind a kettő. Ahogy mondom, mind a kettő, mert kettőnek volt csepp esze. — Vegyük be ostrommali — javasolta kis zsizsik. — Csacska beszéd — bölcselkedett nagy zsizsik. — Ormányoddal fúrd meg fiam! S addlg-addig tanakodtak, míg egyszeresük valaki felvette a zsákot és magával vitte. Hoppon maradt a két kőbor rovar. Mit tehettek bánatukban? Sóvárogtak az álomszép borsóvár után. Sok gyereke volt zsizsik mamának meg zsizsik papának, de mind közül a leghaszontalanabb volt Zsuzsok, a legeslegkisebb zsizsik. Igaz, hogy semmivel sem volt kisebb a testvéreinél, de hogy megtudják kii* lönböztetni a\ többitől, \elnevezték legeslegkisebb Zsuzsáknak. Zsuzsok zsizsikre még at ÍS ráll* lett, hogy nyilzSgő, mert sosem bírt egy helyben maradni. Sőt, már nem is nyüzsqött, hanem zsizsegett, akár a nedves fa a tűzön. Az ilyenre mondják, olyan, hogy a tűzön sem ég meg. Nem is akart Zsuzsok zsizsik tűzön égni, őt csak a kíváncsiság hajtotta. Mindenbe beledugta az ormányát a kotnyeles. Így [aztán olyan nagy tapasztalatra tett szert, hogy azt hitte, most már mindent tud. Azzal büszkélkedett társai előtt, hogy ö az okos Zsuzsok. — No, hát ha okos vagy, mondta a papája, itt egy borsószem, ez az örökséged, élj vele boldogan. Meghökkent Ia kis zsizsik. Nem tudta mit kezd/en egy árva borsószemmel. Addig görgette, gurigálla, míg a borsó kereket nem oldott. Zsuzsok zsizsik meg azóta is keresi, vajon hová lett. Csiesay Alajos / 3 ff r4 Nöír Alom a tükör előtt 1
