Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-01 / 22. szám

8 .SZABAD FÖLDMŰVES. 1985. június 1« Nmzííítifzd cgvecrmei К fii í :TÖTH ELEMÉR: így, m ■így. így. így. olvasni tanul egy gyík. Mondja is-----cissz meg szissz— nevet rá • két csillag „isz“ ügy, úgy, úgy, merre visz a gyalogút? Ha jobbra, ha balra, otthon leszünk hajnalra. DOLGOZATJAVÍTÁS A ebihal átmenet az eb és a hal között. A macskának négy lába van. Kettő elől, ezekkel fut, keltő hátul, ezekkel fékez. Az emberiség nagy korszakai: a kő­kor, a bronzkor, a nyugdíjaskor. A szemünk közepén van egy feke­te lyuk, a pupilla, ami azt mutatja, hogy fejünk belül üres és sötét. A csapatok között malária pusztí­tott, a király is csak álruhában mene­külhetett. A boszorkányokat máglyán égették el, pedig nem is voltak. A görög színpadokon a nők is fér­fiak voltak. A következő felvonásban Bence ki­ment a kertbe és elvégezte a dolgát. Vak Béla átlátott a szitán és gya­nús szemmel figyelte az ország el­lenségeit. Petőfi egyik versében elmondja, hogy inkább csatában haljon meg, semint elhervadjon családi ágyban. A történelem folyamán a pápák Ró-DOBOG0N mában többet székeltek, mint Avig* nonban. Mikor Rózsa Sándor belépett a kocsmába, egy nagyot durrantott, mi­re mindenki hanyatt-homlok menekült a kis helyiségből. Franciaországban búzát és francia­­salátát termesztenek. Fotó: — ita-GYERMEKEINK (Labdarózsa, nyári hó című könyvből) L Unatkozom, mit csináljak ? Szeretjük gyermekeinket. Szólások, mondások egész sora erősíti a kijelentés hi­telét: szemünk fénye, a legdrágább kincs . .. S valóban, ugyan mit meg nem tennénk, hogy mind teljesebb fel­tételek között válhassanak egészségesen fejlett, sok­oldalúan képzett hasznos emberekké. A gyermeknap jó lehetőséget kínál a számvetésre: okosan szeretjük-e gyermekeinket, megteszünk-e min­den tőlünk telhetőt érdekükben, felkaroljuk-e jogos törekvéseiket, támogatjuk-e igényeik kielégítését, tisz­teletben tartjuk-e jogaikat a szépre és a jóra, a harmo­nikus, kiegyensúlyozott gyermekkorra, munkálkodunk-e a feltételek mind teljesebb kielégítésén? A világ különböző társadalmi berendezkedésű orszá­gaiban természetesen más és más a kép. JV mi társa­dalmunk, szocialista rendünk elkötelezett felelősséget vállal kiskorú népessége lehetőségeinek és jogainak ér­vényre juttatásában. Hazánkban a gyermek érdekeinek védelme és képvi­selete valamennyi áUampolgár közös ügye és felelős­sége.Nemzeti jövedelmünk tekintélyes hányadát fordít­juk olyan szociális, egészségügyi, oktatási és nevelési célokra, amelyek révén társadalmi méretekben igyek­szünk megteremteni és tökéletesíteni a teljes emberré válás feltételeit. De a közösség legkörültekintőbb gon­doskodása is feltételezi — sőt megkívánja! —, hogy mindenekelőtt a szülők lássák el gyermekeiket, tegye­nek meg minden tőlük telhetőt, ami javukat, épülésüket szolgálja. A gyermeknap — éppen, mert a felnövekvő nemze­dék oktatása és nevelése közügy hazánkban — az édes­anyák és édesapák, a nevelők és a pedagógusok, a tár­sadalmi szervezetek elismerésére is alkalmai kínál: csak a legnagyobb tisztelet hangján szólhatunk arról, akik be­csülettel teljesítik legszentebb emberi kötelességüket, a gyermek nevelését. Nem az összetevés kedvéért -*■ sokkal inkább azért, hogy lássuk, s tudatában legyünk, hogy dolgunk ma sem kevés — kell szót ejtenünk arról, hogy a világon első­sorban a félgyarmati sorban levő országokban éven­ként több mint egymillió gyermek szenved éhhalált. A kapitalista országokban sem csekély mértékben, még ma is sok millió kisgyermek lát szükséget az egészséges élet legelemibb tartozékaiból: elégtelen a táplálkozása, hiányos a ruházata, megoldatlan az egészségügyi ellá­tása, nincsenek biztosítva oktatásának, nevelésének a feltételei. Ezért kötelességünk segíteni a fejlődő orszá­gok hátrányos helyzetű gyermekei sorsának jobbra for­dítását. Ma, amikor a gyermekek napját ünnepeljük, amikor ki­csinyeinket köszöntjük, szíves szóval kisebb-nagyohb fi­gyelmességekkel. a hétköznapokról sem szabad elfeled­keznünk. Arról, hogy a tárgyakkal és eszközökkel mind teljesebben ellátott gyermekeinknek mind nagyobb szük­sége van szeretetünk ezer apró jelére, a szép mesére, az okos szóra, s mindenekelőtt a tiszteletet parancsoló emberi példára. Ez a legtöbb, amit adhatunk számunkra, s adnunk kö­telesség. —esi— Játsszál! Eleget ültél a szobában a tévé előtt egész télen. Itt az ideje, hogy a jó tavaszi napsütésben, kint a szabadban töltsd a szabadidődet S hogy mit játsszál? Például: árnyékfogót. Kiolvasunk egy fogót. Elkezdi ker­getni társait. A megfogás módja kü­lönös: a fogónak az éppen üldözött játékos árnyékéra rá kell lépnie. Ha ez megtörtént, jakkor ezt hangosan közli a megfogott játékossal és ettől kezdve ő lesz az új fogó. Válasszunk egy játékvezetőt, aki az árnyékra lé­péseket ellenőrzi. A játékot napos időben, déltájban játszhatjuk. (Kora reggel és késő délután túl hosszúak az árnyékok és így a megfogás túl könnyű. * PÄLYÄZAT 9 PÄLYÄZAT 9 PÄLYÄZAT 9 PÄLYÄZAT 9 PÄLYÄZAT 9 A dicső szovjet katonák hozták meg a szabadságot Щ Hazánk felszaba­dulásának 40. év­fordulója alkalmá­­^ ból egyre több szó esik községünk, Fegyvernek (Zbroj­níky) felszabadulá­sáról is. Beszélünk róla rajgyűléseken, őrsi összejövete­leken, hallunk róla szüléinktől, nagy­szülejüktől, rokonainktól. 1944. december 12-én a német és magyar hadsereg egészen községün­kig vonult vissza. A magyar hadsereg­ből községünk akkori lakosai közül^ a következők szöktek meg, bujdostak a német Gestapo és a nyilas párt tag­jai elől: Kaszala Gyula, Lovas János, Pomozi Lajos, Gergely István, Otrekal József és Ernest Slovák. A nyilas párt férfiakat toborzott a már erősen fel­bomló, széthulló hadseregbe, de köz­ségünk lakosai közül egyet sem sike­rült megnyerniük az ügynek. A falu idősebbjei és fiataljai, ha szerét te­hették, otthagyták a németek által kirendelt munkálatok színhelyét. Közben a dicső szovjet hadsereg a Garam bal oldalán rohamosan köze­ledett Fegyvernek felé. 1944. decem­ber 19-én este hat órakor végre fel­lélegezhettek községünk lakosai is. A dicső szovjet katonák végre meg­hozták a várva várt szabadságot. A német hadsereg közvetlenül a szovjet hadsereg megérkezése előtt harc nél­kül futamodott a faluból. A felszabadulás — amint nagy­anyánk, nagyapánk mesélik — nagy megkönnyebbülést eredményezett. A németek nem voltak megelégedve a vereséggel, újra és újra vissza akar­ták szerezni pozícióikat. Néhány ered­ménytelen kísérlet utcjn végre a Ga­ram túlsó oldalára húzódtak. 1944. december 24-én felszabadult a köz­ségünkhöz tartozó Pezsernye telepü­lés és Berek major is. Községünk la­kosai örömmel fogadták és üdvözöl­ték a dicső -szovjet katonákat, felsza­badítónkat; barátkoztak velük/ meg­szerették egymást, tanulgatták egy­más nyelvét. A szovjet katonák 1945. március 25-ig tartózkodtak nálunk, Fegyverneken. A háromhónapos idő­szakban kölcsönös összetűzésekre ke­rült sor a két ellenséges hadsereg között. Az ellenséges német hadsereg tüzérsége és légiereje nagy,károkat okozott a falu épületein. A szovjet hadsereg megérkezése után a helyi lakosok létrehozták a népi milícia egységét, melynek elnö­ke Kovács József elvtárs lett. Tagjai: Farkas József, Unatényi János, Štefan Mikuíík, Ľudovít Haveta, Duba János, Szúnyogh Lajos, Árendás Béla, Lnvas János, Belány István és Mihalovic* Lajos voltak. A népi milícia feladata a lakosság vagyonának védelme volt. Éjjel-nappal fegyveres szolgálatot tel­jesítettek, így őrködtek a község la­kosága felett, így védték annak megér­demelt nyugalmát. Hiszen a lakosság hűségesen és odaadöan segített a szovjet csapatoknak a fasizmus elleni harcokban, a védelmi vonalak építé­­tében és megerősítésében. 1945. március 6-án általános eva­­kuáciőt rendeletk el, a község lakos­sága elhagyta lakhelyét, főképpen Dé­­méndre (Demandíce), Túrra (Túrov­­ce), Gyerkre (Hrkovce) és más Ipoly­ság (Šahy) környéki falvakba tele­pült ismerettség és rokoni kötelékek alapján. A szovjet hadsereg II. ukrán front­ja Malinovszkij marsall vezérletével 1945. március 25-én óriási támadást indított a fasiszta erők ellen, sikerült átkelnie a Garamon. A második világháború harcai kö­vetkeztében a lakosok sorai közül: Otrekal József, Haveta László és Sza­bó Eszter vesztették életüket a köz­ségben, a második világháború külön­böző frontjain pedig tizenheten hal­tak meg. A szabadság óriási eredményeket érlelt Mint országunk többi községe. Fegyvernek is hatalmas változáson ment át a felszabadulás óla. Bátran kijelenthetjük, hogy szinte a felis­­merhetetlenségig megváltozott arcu­lata. Ezért községem valamennyi la­kosa békeszerető, s mindent meglesz­nek a világbéke védelméért. Klavatý Zsuzsanna, a fegyverneki (Zbrojnfky) alapiskola 7. évfolyamának tanulója — Pont, pont, vesszőcske... — Így kezdődik a mese. Hadd lám, ki foly­tatja! De nem ám a törökbasáról, ha­nem egy icike-picike rovarról, ame­lyiknek rövid a tora, nagy a pot­­roha... — és készen van a ... — Dehogy van kész! Mi hiányzik róla? A hat lába, két pár szárnya, szeme is mint neked, kettő. De majd­nem elfelejtettem, a fene nagy ormá­nyát. — Hát akkor ez elefántI — Hol lenne elefánt, csak egy ha­szontalan zsizsik. Ц- PALYAZAT 9 PÄLYÄZAT 9 PÄLYÄZAT 9 PÄLYÄZAT 9 PÄLYÄZAT9 Kiest volt a nagy zsizsik és nagy volt a kis zsizsik, s két zsizsiknek egy csepp esze. Mentek, mentek, mendegéltek és ta­láltak egy borsós zsákol. — Jé, mennyi ház! — mondta a kis zsizsik. — Es mennyi éléskamra — tette hozzá a nagy zsizsik. — Valóságos borsóvár — örvende­zett mind a kettő. Ahogy mondom, mind a kettő, mert kettőnek volt csepp esze. — Vegyük be ostrommali — javasolta kis zsizsik. — Csacska beszéd — bölcselkedett nagy zsizsik. — Ormányoddal fúrd meg fiam! S addlg-addig tanakodtak, míg egy­szeresük valaki felvette a zsákot és magával vitte. Hoppon maradt a két kőbor rovar. Mit tehettek bánatukban? Sóvárog­tak az álomszép borsóvár után. Sok gyereke volt zsizsik mamá­nak meg zsizsik papának, de mind közül a leghaszontalanabb volt Zsu­­zsok, a legeslegkisebb zsizsik. Igaz, hogy semmivel sem volt kisebb a testvéreinél, de hogy megtudják kii* lönböztetni a\ többitől, \elnevezték legeslegkisebb Zsuzsáknak. Zsuzsok zsizsikre még at ÍS ráll* lett, hogy nyilzSgő, mert sosem bírt egy helyben maradni. Sőt, már nem is nyüzsqött, hanem zsizsegett, akár a nedves fa a tűzön. Az ilyenre mondják, olyan, hogy a tűzön sem ég meg. Nem is akart Zsuzsok zsizsik tűzön égni, őt csak a kíváncsiság hajtotta. Mindenbe beledugta az ormányát a kotnyeles. Így [aztán olyan nagy ta­pasztalatra tett szert, hogy azt hitte, most már mindent tud. Azzal büszkél­kedett társai előtt, hogy ö az okos Zsuzsok. — No, hát ha okos vagy, mondta a papája, itt egy borsószem, ez az örök­séged, élj vele boldogan. Meghökkent Ia kis zsizsik. Nem tud­ta mit kezd/en egy árva borsószem­mel. Addig görgette, gurigálla, míg a borsó kereket nem oldott. Zsuzsok zsizsik meg azóta is keresi, vajon hová lett. Csiesay Alajos / 3 ff r4 Nöír Alom a tükör előtt 1

Next

/
Thumbnails
Contents