Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-01 / 22. szám

198S. Június t, SZABAD FÖLDMŰVES 7 Az emlékezet útvesztőjében Mi baja van, do’kikám? Május 30-án az Európai történet című szovjet filmmel kezdődött meg Kassán (Košice) a Dolgozók Nyári Filmfesztiválja. A rendezvénysorozat Idei, 36. évfolyama hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 40. évfordulója jegyében zajlik Szlovákia huszonhárom városában, s Június 27-ig tart. A közel egy hónap alatt kerek húsz alkotást láthat a közöl* ség, s a bemutatásra kerülő müvek közül a legtöbb — szám szerint hét — a hazai filmstúdiókból került ki; a szocialista országokat nyolc alkotás képviseli, a többi hatot pedig a nyu­gati országok filmterméséből válogat­ták össze a fesztivál rendezői. A gaz­dag kínálatból két csehszlovák, egy szovjet, egy magyar, egy angol és egy amerikai filmről adunk rövid ismertetést, hogy megkönnyítsük az olvasók helyzetét a filmek válogatá­sánál. AZ EMLÉKEZET ÚTVESZTŐJÉBEN (szlovák) A film egy idegsebészet műhelytit­kaiba enged bepillantást nyerni. Egy klinikán újfajta gyógymóddal, az úgy­nevezett Idegstimulációval kísérletez­nek, amely rendkívül ígéretesnek mu­tatkozik bizonyos betegségek — epi­lepszia. agresszivitás, alkoholizmus — gyógyításában; kísérleti jellege miatt azonban legalább ennyire koc­kázatos is. Ez az egyik páciens eseté­ben mutatkozott meg, amikor a műtét az emlékezet részleges elvesztéséhez vezetett, amellett vtsszafojthatatlanul tört fel a páciens tudatában múltjá­nak néhány meglehetően sötét epi­zódja. A fiatal kezelőorvosnő egyre nagyobb figyelemmel fordul betege felé, s ezt a figyelmet kezdetben va­lóban csak a segíteni akarás motivál­ja; ám az idő múltával — szinte ész­revétlenül — érzelmi kapcsolat ala­kul ki köztük. Az orvosetikai problé­mákat boncolgató film így végül is mélyebb, egyetemesebb erkölcsi kér­dések hordozójává vélik. (Rendezte Eudovft Fllan) Ml BAJA VAN, DOKIKÄM? (cseh) Vít Olmer filmje szatirikus formá­ban nyúl korunk egyik égető kérdé­séhez, a civilizációs betegségekhez. Főhőse egy fogorvos, aki egyre elvi­selhetetlenebbnek érzi túlclvilizált környezetét, s napról napra ellen­szenvesebb számára a konformizmus és a fogyasztói életszemlélet. Ahogy 6 maga mondja, legalább ennyire az „idegeire megy“ a saját családi élete is, amelyet túlságosan is emancipált felesége szinte gépi tökéllyel szerve­zett meg. Hősünk egy nap nem bírja tovább: hátat fordít a városnak és visszatér a természethez. Néhány hé­tig a dédszüleinkéhez hasonló élet­módot folytat, aztán — mint ahogy várható is volt — „megadja magát“. Kudarca azonban túlmutat önmagán, hiszen egyre több a hasonló gondol­kodású ember, tehát tenni kéne va­lamit, okosabban kéne élni... A film nagy érdeme, hogy ezt a tanulságot nem didaktikus, szájbarágó módszer­rel tálalja a néző elé, hanem erőlte­tés nélkül, finom humorba öltöztetve. SZEMfON GYEZSNYOV (szovjet) Gyezsnyov a XVII. század egyik leg­nagyobb orosz utazója és felfedezője volt. Egyik tengeri útján — 1648-ban elsőként hajózott át az Amerikát Ázsiától elválasztó tengerszoroson, bebizonyítva, hogy a két kontinens nem függ össze. Ez a felfedezés ke­rek nyolcvan évvel megelőzte Berin­­gét, akiről később a szorost elnevez­ték. Gyezsnyovnak erről az útjáról szól Nylkolaj Guszarov történelmi filmje, amelyben nagy gondot fordí­tott a korhűségre és az események történelmi hitelességére. Megtudhat­juk belőle, hogy Gyezsnyov gazdag felesége családjának sürgetésére in­dult el első hosszú útjára, hogy pénzt és nevet szerezzen. Kalandos utazásai során számtalan veszéllyel kellett szembenéznie, s minden részletet gon­dosan megörökített naplójában. Éppen ezek a feljegyzések — amelyekre egyébként nemrég bukkantak rá Gyezsnyov hagyatékában — adják meg a film cselekményének vázát és történelmi hitelességét. az Áldozat (magyar) Dobray György filmje krimi, bár nem egészen a hagyományos értelem­ben. Nincs ugyanis a krimiket jellem­ző „happy end“-je, ahol a gonosz mindig elnyeri méltó büntetését, s még ritkább az, hogy az igazságszolgálta­tás képviselője essék áldozatul. Eb­ben a filmben viszont pontosan ez történik: adott egy gyilkos, akinek áldozatai kizárólag fiatal nők, s egy nyomozótiszt, aki minden tudását lat­ba vetve igyekszik a nyomára buk­kanni. A brutális gyilkosságokból próbál valami következtetéseket le­vonni: mi motiválja a gyilkost, mi­lyen külső vagy belső tulajdonságok alapján választja ki áldozatát? Foko­zatosan deríti fel a beteg lelkületű gyilkos indítékát, s már Összegyűlt a kezében annyi bizonyíték, hogy meg tudja tippelni a következő áldo­zat személyét. Előrelátása helyesnek bizonyul, az áldozatot sikerül is meg­mentenie — a saját élete árán. VERSENYFUTÁS A HALÄLLAL (angol) Bob Champion és Jonathan Powell A zsoké története című elbeszéléséből készült Evan Jones filmje. Ehhez tud­ni kell, hogy Bob Champion az egyik legsikeresebb angol zsoké volt, s hogy a film alapjául szolgáló történet va­lóban megtörtént vele. Harmincegy éves korában kisebb baleset érte a lóversemypályán. Sebesülése nem volt komoly, ám kezelése közben kide­rült: a látszólag makkegészséges fér­finak — rákja van. Két lehetőség kö­zött választhat: vagy emberhez méltó módon éli le életének utolsó néhány hónapját, vagy aláveti magát egy bizonytalan kimeneteld, hosszantartó, számos mellékhatással járó kezelés­nek, amely még siker esetén is ros­katag, vegetáló emberronccsá változ­tatná. Champion a második lehetősé­get választotta — s a kezelés befe­jeztével hihetetlen akaraterővel is­mét talpraállt. Később újra edzeni kezdett, s 1981-ben megtörténik a csoda, az emberi akaraterő csodája: megnyerte a legrangosabb angol der­­byt. HARRY ÉS FIA (amerikai) Hogy Paul Newman olykor a rende­zéssel is megpróbálkozik, az nem új­ság a mozilátogatók számára. A Harry és fia viszont az első film, amelynek nemcsak főszereplője és rendezője, hanem a film forgatókönyvét is ő ír­ta. Az ötlet — saját életének egyik legszomorúbb epizódja. Hét évvel ez­előtt, a Kvintett című film forgatása közben kapta ugyanis a hírt, hogy fiát, Scottot holtan találták lakásu­kon; a kábítószer áldozata lett. New­­mant hosszú ideig gyötörte a lelkiis­meret, hogy bizonyos mértékben ő is oka volt fia halálának. A film — mint a címe is sejtetni engedi — hasonló konfliktusról szól. Jól világít rá az apa és fiú eltérő világára, a nemze­déki ellentétek szakadékká mélyülé­sének okaira, amelyek nagyon kőny­­nyen eredményezhetnek az övéhez hasonló tragédiát VASS GYULA Felhívás A komáromi (Komárno) Ma­gyar Területi Színház és Thália Színpada felvételt hirdet szí­nészjelöltek számára. Jelentkezhetnek azok a fiata­lok — fiúk és lányok —, akik tehetséget éreznek magukban e szép és igényes hivatás be­töltésére. Korhatár: 18-tól 25 évig. Feltétel: főiskolai vagy kö­zépiskolai végzettség, a magyar nyelv és beszéd kiváló isme­rete. A jelentkezést a következő címre küldjék: Maďarské oblastné divadlo Komárno PSC 945 01, Gottwaldovo nábrežie б. 7, Referát KPP A felvételi vizsga időpontja és helye: 1985. július 13—14. Komárno, Szakszervezetek Háza (Dom kultúry ROH) Jelentkezési határidő: 1985. június 17. A felvételi vizsga témakörei: 1. tehetségvizsga — vers- és prőzamondás — mozgás-tánc — zene-ének 2. általános politikai Ismétek Örömmel várjuk az érdeklődő­ket. A MATESZ igazgatósága Nagybátyámnak Alkonyodik. A tornácon ül. Szeme tel)esen fénytelen; olyan mint egy csupasz, kitakart ideg. Gond üli szí­vét. Búcsúzkodik. Feledni szeretné már a föld színét, a világ hangfait.de emlékei mégis fájón örvénylenek ko­ponyaürege zártságában. Évekkel ezelőtt még hallotta a sza­vakat és látta a színeket. Most szá­mára már néma a világ, és kiégett vtllanyégő a táj. Mégsem szomorú. Amikor meglátogatom és megverege­tem a vállát — erről mindig felismer —, mosolyog, s megkérdezi; „Na, mt újság, Laci? Vtrágzanak-e még a fák? Érik-e már a gabona? Van már gyümölcs a fán ...?“ Fület nem érzékelik a tücsökzenét, csak hangos kiáltásaimból jut el a hallóközpontiáig egy-égy szakadozott mondatfoszlány. A patak csobogása, a szél zúgása, a csillagvárosok szi­­porkázása már ismeretlen világ. El és dolgozik. Keze beszélget a tárgyakkal, látó ujjat, mint a lézer­sugár futnak végig a fák anyagán, amelyből gereblyéket, szakajtókat, szerszámnyeleket, kosarakat készít. Narancsszínű látomás az alkony; a fák lombja mélyzöld színűvé változik. Önfeledten nézem, aztán odapillan­tok csendesen üldögélő nagybátyám­ra: mosolyog, mintha ő is látná. Korcsmáros László Fábry Zoltán fél évszázadon át ápolta, irányította a cseh­szlovákiai magyar irodalmi életet. Hazai magyar iro­dalmunk mindmáig legnagyobb, egyetlen európai hírű egyénisége immár 15 éve halott, de szelleme ma is él és hat. Az antifaslzmus szívós hacosa szavainak súlya volt, van, s ma­rad, hiszen mindig a szegények, az elnyomottak, az üldözöttek igazát hirdette. Kassa (Košicel közelében, a fenyvesektől övezett Stőszon született 1897. augusztus 10-én. Gimnáziumi tanulmányait Rozs­nyón (Rožňava) végezte. Fiatalon, szinte gyermekfejjel került ki 1915-ben a frontra, ahol átélte az első világháború minden borzalmát. A kétéves frontszolgálat egyik napja örök emlék­ként vésődött emlékezetébe: .........felettem is ott állt a szu­ronyra kapott és döfésre lendülő végzet. Az orosz altiszt már szúrásra emelte fegyverét, amikor szememmel találkozott. Gye­rekifjú voltam, lehetett a szememben valami csodálkozó szo­morúság, mely kíváncsiság és búcsú is egyben. Nem tudom, mi történt: a gyilkolásra kész ember Intett egyet, és tovább­ment. Mintha a horogra került halat visszadobta volna a víz­be: növekedj I Mintha emberré — élővé, tudóvá — avatott vol­na: növekedjl Mintha itt és akkor születtem volna másodszor. Itt és ekkor indultam útnak, mely több évtizedes írói munkát eredményezett.'. Ez a rettenetes élmény érleli meg benne a háborúellenes­ség gondolatát. S mert a békéért való harcnak legalkalmasabb eszköze a toll, az írott sző, elhatározza, hogy a szó erejével küzd az emberségért, a békéért, a proletárok, a kisemmizettek Igazáért. 1920 óta szinte szünet nélkül írja cikkeit, tanulmá­nyait. Sokszor bebörtönzik, megvádolják, elhallgattatják, de hitében megrendíteni nem tudják. A fronton kapott tüdőbaja A stószi oltarörzo TIZENÖT ÉVE HUNYT EL FABRY ZOLTÁN 1922-ben kiújul, évtizedeken keresztül szenvedi hatását. Vísz­­szakerül Stószra, s ott éli le életét remeteként, de a béke „szent ügyének oltárőrzőjeként" 1970-ben bekövetkezett halá­láig. Eleinte versekkel, novellákkal próbálkozott, majd mindin­kább az irodalmi kritika és a kulturális-társadalmi témák felé fordult. 1931-ben az ébredő fasizmus ellen Az Ot címén folyóiratot indít, amely antifasiszta jellegével a munkásosztály jogaiért száll síkra. 1932-ben jelenik meg első önálló kiadvá­nya, Az éhség legendája, amelyet rögtön elkoboznak. A harmincas évektől munkásságának legfőbb jellemzője a fasisztaellenessóg. Kezdettől fogva támadja, bírálja a faji né­zeteken alapuló politikai irányvonalat, s az antifasizmus egyik legszenvedélyesebb szószólójává válik. E harcban az 6 neve Thomas Mann, Brecht, Solohov, Lorca, Hemingway, Fučík, Jó­zsef Attila, Radnóti Miklós és mások neve mellé kívánkozik. Tiltakozó, leleplező írásait a Korparancs és a Fegyver s vi­téz ellen című könyvében gyűjtötte össze. A történelem forgó­szele azonban őt is elsodorta. A polgári köztársaság felbom­lása után csak elvétve Juthatott szóhoz. A fasiszta szlovák álamhatalom meghurcolta, börtönbe vetette az írót, a társa­dalmi igazság, a béke. az emberi hang szószólóját. Ezekben a nehéz években többet van börtönben, mint szabadon. A Győzelmes Február hozta meg számára az alkotás szabad­ságát. A dolgozók állama megbecsülte íróját, egymás után je­lentek meg kötetei — ГА gondolat igaza, A béke igaza, Hidak és árkok. Ez utóbbi kötetben szlovák, cseh, szovjet és német irodalmi alkotásokat elemez. Bátran vallja: „Embernek marad­ni, hídnak és útnak árkok és hínárok gyilkos és szennyes út­vesztőjében; ezt szorgalmazni, tudatosítani, és ha lehet — példázni: ezért, és nem másért álltak össze könyvvé e kötet írásai. Könyvvé, mely maga is híd akar és tud lenni. Híd és nem árok. Közvetítés és nem elzárkózás.“ A felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar irodalomról szőlő cikkeit, tanulmányait a Harmadvirágzás című kötetében jelenteti meg. Ugyanis 1953-töl rendszeresen foglalkozik a „harmadvlrágzás“ irodalmának értékelésével, nemcsak bírál, hanem nevelő szándékkal tanácsot is ad a hibák kiküszöbö­lésére. A hatvanas évek közepétől azonban ismét az antifasiz­mus kerül érdeklődésének középpontjába. Legjelentősebb mü­ve ebben az időszakban az Európa elrablása — világviszony­latban is kiemelkedő alkotás. Haláláig a hazai irodalom szenvedélyes olvasója és kultu­rális életünk éber figyelője maradt. Utolsó két könyve — Stőszi délelőttök és a Vigyázó szemmel — is ezt bizonyítja. A Madách Könyv- és Lapkiadó' öt éve kezdte meg Fábry Zoltán életmüsorozatának kiadását. Összegyűjtött ötödik kö­tete a napokban hagyta el a nyomdát. Mint minden művében, így ebben a kötetben megjelent írásaiban is van értékes, meg­szívlelendő tartalommal telített mondamdőja. Pénzes István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents