Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-19 / 3. szám
1985. január 19. SZABAD FÖLDMŰVES 3 1905 januárjának 1905. január 22-én egy hideg téli vasárnapon a cári szoldateszka Szentpétervárott több mint ezer békésen tüntető munkást gyilkolt meg. Ma már tények bizonyítják, amit a kortársak akkor még csak sejtettek, hogy a Narvai Kapunál, a Téli Palota előtt, a vlborgl városrészben és . a főváros más pontjain előre kidolgozott terv szerint dördültek el a gyilkos fegyverek. A cárizmus véres leszámolásra készült, így akart gátat vetni a forradalmi megmozdulások erősödésének, így akarta letörni az országszerte rohamosan fokozódó elégedetlenséget, amely létében fenyegette a cári rendszert. Am a fegyverek ellenkező hatást értek el, mint a vérengzés megszervezői várták. A munkások, akik folyamodványukban a cár atyuskától „szemernyi könyörületet“ akartak kérni, estére már barikádokat emeltek és rohamra indultak a cárizmus megsemmisítéséért. A „véres vasárnap“ eseményeivel kirobbant forradalom okait azokban a gazdasági és társadalmi változásokban fedezhetjük fel, amelyek a XIX. század második felében nagyon bonyolulttá és ellenmondásossá tették az orosz birodalom belső helyzetét. Az 1861-ben jogilag megszüntetett jobbágy rendszer szabadabb utat nyitott a tőkés fejlődés előtt; lehetővé vált a gyáripar kialakulása, a vasúthálózat kiépülése, a déli területeken pedig a mezőgazdasági termelés fellendülése. A nagybirtokok fojtogató hatalma ellen lázadozó parasztság, a tőkés viszonyok fejlődésével erősödő burzsoázia, a nemzeti öntudatra ébredő nem orosz népek, s mindenek előtt a fejlődő gyáripar szülötte a proletariátus egyre határozottabb küzdelmet vívott életviszonyainak megjavításáért, politikai jogaiért, a fejlődés útját álló társadalmi és politikai akadályok elhárításáért. Az ellentétek az 1900—1903. évi, Oroszországot is súlyosan érintő európai gazdasági válság hatására különösen kiéleződtek. A gazdaság vezető ágazatában viszaesett a termelés, a nagyüzemek százszámra jutottak csődbe, pénzügyi válság tört ki, s mindezt tetézte a korábban ismeretlen méretű munkanélküliség, a munkásság nagy tömegeinek gyakran ösztönös megmozdulásai. A válság a mezőgazdasági termelést és értékesítést is visszavetette, ami viszont az egész birodalomban paras^ti-szegényparaszti mozgalmak új hullámát indította el. A forradalom előzményeihez szorosan hozzátartozot az 1904- ben kirobbant orosz—japán háború is, melytől a cárizmus azt remélte, hogy válságos helyzetéből sikeres külső hódítással megmenekülhet. A rosszul felszerelt és még rosszabbul vezetett cári hadsereg és hadi tengerészet azonban sorozatos vereségeket szenvedett. Különösen fenyegetővé váltak Pétervár munkásságának megmozdulásai. 1905. január 16-án sztrájkba léptek a Putyilov Művek munkásai. 21-én már egész Szentpétervár munkássága sztrájkolt. A pétervárl véres események felrázták a világ szoicalista munkásságát, haladó közvéleményét. A német városokban január végéD sorozatos gyűlések zajlottak le, amelyeken a munkások tiltakoztak a cárizmus véres terrorja ellen. Spanyolországban betiltották a' tervezett madridi munkásgyűlést, ám nem tudták megakadályozni a bilbaói munkásoknak az orosz forradalmárokkal rokonszenvező tömegtüntetését. A római egyetemisták hasonló tüntetését csak teklnvéres vasárnapja télyes rendfenntartó és katonai erőtí mozgósításával tudták szétverni. Párizsban és a francia nagyvárosokban az orosz forradalmárokkal rokonszenvező tüntető munkások nemcsak a cári terror, hanem a rendszert támaszául szolgáló francia—orosz szövetség ellen is tiltakoztak. A budapesti munkások 1905. február 5-i nagygyűlésének határozata kifejezte megvetését a nemzetközi reakció fő támasza, az állatiasságra vetemedő cárizmussal szemben. A kortársak nemcsak a forradalom kezdetét, hanem további menetét, kibontakozását is feszült várakozással és együttérzéssel figyelték. Ady Endre Földindulás című cikkében a forradalomnak éppen ezt a korszaknyitó nagy jelentőségét emelte ki. „Oroszország ... egyszerre csinál meg két forradalmat — a régit, amelyen Európa már túlesett, s az újat... És célhoz fog érni. Véren, roncson, üszkönát diadalmasan ér a trónig az orosz demokrácia. De még a trónnál hatalmasabb eiienségeit is legyőzi. A történelemnek büszkesége lesz e szörnyű földindulás. Büszkesége, tanulsága és igazolása... A néptől tudatosabb cselekedetet nem vártak a legrajongóbb apostolok sem. Íme a proletárság visszaadta a népet a népnek. Felkelt a nép s formálja a világot.“ Ady kitűnő érzékkel ismerte fel az orosz forardalom új vonásait. Azt Is, hogy e kettős forradalom vezetésének történelmi feladata szükségszerűen a proletáriátusra hárul. Az orosz társadalmi struktúra elemzése alapján Lenin mutatta ki az imperializmus kora első népi forradalmának ezt a sajátosságát, ö dolgozta ki a forradalmi munkáspárt ebből kővetkező taktikáját is. A cári rendszer forradalmi megdöntéséért indított küzdelmet összekapcsolta a nagybirtok rendszer ellen folytatott paraszti küzdelemmel. A közös küzdelem közvetlen célját a munkásság és a parasztság forradalmi demokratikus diktatúrájának létrehozásában jelölte meg. A forradalom további menete igazolta Leninnek és az OSZDMP 1905 áprilisában tartott III. kongresszusának állásfoglalását. — Az oroszországi proletariátus maradéktalanul teljesíteni tudja a kötelességét. Élére tud állni a nép fegyveres felkelésének — mondotta Lenin. A harmadik kongresszuson felvázolt stratégiai terv szerint a proletariátusnak szövetségre kell lépnie az egész parasztsággal, semlegesítenie kell a burzsoáziát, harcolnia kell a polgári demokratikus forradalom győzelméért. 1905. május elsején közel kétszáz városban politikai sztrájkok zajlanak le e jelszóval: „Vesszen az önkényuralom!“ A forradalmi megmozdulás tovább tartott. A Fekete-tengeri hadiflotta zászlóshajóján a Potyomkin csatahajón 1905. június 15-én felkelés'tört ki. Közvetlen oka az volt, hogy a tengerészeknek romlott, kukacos húst adtak. A Potyomkin Ogyesszában kötött ki, de a felkelés vezetői nem hangolták kellően össze a tengerészek és a munkások harcát. Az ogyesszai munkások forradalmát véresen leverték. A cári uralom rettenetes bosszút állt. A forradalmárok százait mészárolták le, ezreket deportáltak Szibériába. A forradalmi hangulatot azonban már nem lehetett elfojtani. A cári birodalom területén szinte napirenden voltak a sztrájkok és tüntetések. Lenin külföldi emigrációjából irányította a harcot a cári elnyomás ellen, s ez a harc meghozta gyümölcsét, mert előfutára lett az 1917. évi Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének. K. MOLNÄR FERENC A dollár emelkedő árfolyamának hatása B. Arzsekajev rajza A fegyvermentes világ reményében Az emberiségben a béke reménye gyűlt ki, amikor bejelentették, hogy az év elején Géniben találkozik a két nagyhatalom külügyminisztere, Andrej Gromikó, a szovjet, illetve George Shultz, az amerikai diplomácia vezetője. Andrej Gromiko az SZKP KB Politikai Bizottságának megbízásával érkezett Genfbe, a nemzetközi tárgyalások hagyományos svájci színhelyére. A szovjet vezetés megbízása pozitív eredmények elérésére szólt. A mérvadó hivatalos körök ugyanakkor józan optimizmusra intették a közvéleményt, hiszen köztudott, hogy rengeteg mesterséges akadály tornyosult a két ország kapcsolatainak *útjába, nem könnyen enged fel a fagy, mely bénítóan hat a kölcsönös kapcsolatokra. A szovjet kormány álláspontja az volt, hogy két nap alatt nem lehet ugyan lényegi kérdéseket megoldani, de le lehet rakni az alapokat az űrfegyverkezésről és a nukleáris fegyverekről folytatandó tárgyalásokhoz. Washington az utóbbi hetekben olyan állásfoglalásokat szivárogtatott ki, hogy semmiképpen sem akarja megengedni, hogy a mostani tárgyalások miatt fel kelljen adnia űrfegyverkezési terveit. Mint ismeretes Reagan választási hadjárata kezdetén harcias hangnemben állt ki a porondra a választók megnyeréséért, ám időközben tapasztalhatta a tömegek hangulatának megváltozását és ezért szavakban kezdte vállalni a „béketeremtő“ szerepét. A Fehér Ház egyébként brosúrát jelentetett meg a nukleáris háború kérdéséről s. ennek előszavát Reagan elnök írta, aki úgy vélekedett, hogy „a harcászati védelmi kezdeményezés, vagyis az űrfegyverkezési program megvalósítása katonai és erkölcsi szükségszerűség“. Ara tanúi lehettünk annak is, hogy az új összetételű amerikai szenátus első határozatában is ezzel a kérdéssel foglalkozott és felszólította a kormányt, hogy tanúsítson józan és rugalmas magatartást Genfben. Az amerikai kormánynak tettekkel kell bizonyítania. Andrej Gromiko és George Shultz kétnapos találkozójukon 15 órát tárgyalt. Tárgyalásaikon olyan sürgető problémákról volt sző, melyek a lázas fegyverkezés és a nukleáris háború veszélyének elhárítását érintik. Szovjet részről külön hangsúlyozták a világűr militarizálása megakadályozásának jelentőségét. Andrej Gromiko repülőtéri nyilatkozatában genfi elutazása előtt kijelentette: Mivel mindezek a problémák döntő módon befolyásolják a szovjet —amerikai kapcsolatokat, valamennyi találkozón természetesen ennek a kérdésnek is kellő figyelmet szenteltünk- Hiszen az egész világ jól tudja, hogy a szovjet—amerikai viszony alakulásától nagy mértékben függ az egész nemzetközi helyzet. Nem kell bővebben részletezni, hogy a tárgyalások nem voltak egyszerűek. Megtettük azonban a két ország közötti párbeszéd felvételéhez irányuló lépést, amiről a szovjet—amerikai nyilatkozat tanúskodik. Ezzel összefüggésben szeretném elmondani, bogy csupán egyetlen lépésről van szó — mindazokkal a grandiózus feladatokkal összehasonlítva, amelyeket a nukleáris és űrfegyverekről szélé tárgyalásokon meg kell vitatni és amelyekkel kapcsolatban közös megoldásokat kell találni. A Szovjetunió kész megtenni az út reá háruló részét. Szeretném kifejezni reményemet, bogy az Egyesült Államok szintén megteszi ugyanezt. Másképp mondva: annak a felelősségnek a teljes tudatában teszi meg ezt az utat, amelyet mintkét nagyhatalom a vállán visel. A szovjet fél, amint azt Konsztantyin Csernyenko, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke számtalanszor hangsúlyozta a leszerelésnek, az atomháborús veszély elhárításának és a békének a híve volt és az is marad. Andrej Gromiko végezetül köszönetét mondott a szájéi kormány vendégszeretetéért és háláját fejezte ki Genf helyi szerveinek és lakosságának. Szovjet _ amerikai közös nyilatkozat Genfben a külügyminiszteri tárgyalások befejeztével január 8-án a késő esti órákban a következő szovjetamerikai közös nyilatkozatot adták ki: Az előzetes megállapodással összhangban 1985. január 7-én és 8-án Genfben találkozott Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese és George Shoitz, az Egyesült Államok külügyminisztere. A találkozón áttekintették a nukleáris és az űrfegyverekről széló küszöbön álló szovjet—amerikai tárgyalások tárgyát és céljait. A két fél megállapodott abban, hogy a megbeszélések tárgya a nukleáris — a hadászati és közepes hatótávolságú — és az űrfegyverekkel kapcsolatos kérdések komplexuma lesz, miközben e kérdéseket kölcsönös összefüggésükben fogjók megvitatni és megoldani. A tárgyalások célja olyan hatékony megállapodások kidolgozása lesz, amelyek a lázas űrfegyverkezés elhárítására és a földön folytatott fegyverkezés megszüntetésére, a nukleáris fegyverek korlátozására és csökkentésére és a hadászati stabilitás megszilárdítására irányulnak. A tárgyalásokon mindkét részről egy-egy küldöttség vesz részt s ezeket három csoport alkotja. A két fél véleménye szerint a küszöbön állé tárgyalásoknak csakúgy mint a fegyverzet korlátozására és csökkentésére irányuló valamennyi erőfeszítésnek végül a nukleáris fegyverek általános és teljes felszámolásához kellene vezetniük. A tárgyalások időpontját és helyét egy hónapon belül diplomáciai úton egyeztetik. Lomejko sajtóértekezlete A genfi Intercontinental Szállóban a múlt hét keddjén a késő esti órákban szovjet és külföldi újságírók számára sajtókonferenciát tartott Vlagyimir Lomejko, a szovjet külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője. Bevezetőben tájékoztatta az újságírókat a Gromiko—Shultz találkozóról kiadott közös nyilatkozatról. Kérdésekre válaszolva Lomejko hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy a küszöbön álló szovjet—amerikai tárgyalások céljait és tárgyát illetően sikerült közös felfogást elérni. Mindkét fél megegyezett abban, hogy a nukleáris és az űrfegyverek kérdéskomplexumát a kölcsönös összefüggések alapján fogják megvitatni és megoldani. Fontos része a megállapodásnak a tár-1 gyalások céljainak a kitűzése —' hangsúlyozta Lomejko és rámutatott, hogy a Szovjetunió mindig nagy jelentőséget tulajdonított a világűr mlliíarizálása megakadályozásának. ★ ★ ★ Jnrij Kornyilov, a TASZSZ hírmagyarázója a genfi tárgyalásokkal kapcsolatban megállapította: majd a jövő mutatja meg, győzedelmeskedik-e a realizmus és a józan ész. A nemzetközi közvélemény megnyilatkozásai igazolják, hogy azok, akik a lázas fegyverkezés megállítása felé vezető útba újabb akadályokat akarnak górdíteni, mindinkább elszigetelődtek. Az SZÉP KB Politikai Bizottságának üléséről Az SZKP KB Politikai Bizottsága soros ülésén meghallgatta Andrej Gromiko beszámolóját George Shult* amerikai külügyminiszterrel január 7-én és 8-án Genfben lezajlott találkozójáról. Az ülésen egyhangú véleményt nyilvánítottak azon megállapo-1 dás jelentőségéről, amelyet a találkozón elértek az űr- és atomfegyverek kérdéséről folytatandó szovjetamerikai megbeszélések tárgyát és célját illetően, amely kérdéseket kölcsönös összefüggésükben fognak elj bírálni és megölelni. Külön hangsúlyozták, hogy csak akkor lehet biztosítani reális előrehaladást a fegyverkezési hajsza megállításához, az atomháború veszélyének elhárításához és végül az atomfegyverek megsemmisítéséhez vezető úton, ha a küszöbönálló megbeszéléseken az elért megállapodást valamennyi részében szigorúan betartják.A világ népeinek ez létérdeke. Ez a Szovjetunió elvhű, konstruktiv hozzáállása a megbeszélésekhez. Ugyanezt várja el az Amerikai Egyesült Államoktól is. Az SZKP KB Politikai Bizottságának ülésén határozatokat tárgyaltak meg és hagytak jóvá a Szovjetunió bel- és külpolitikájának számos további kérdéséről. Egyre eredményesebben t A Szovjetunióban a múlt évben jelentős sikereket értek el az SZKP Központi Bizottsága 1982. évi májusi ülésén jóváhagyott élelmiszerprogram feladatainak teljesítésében. A bruttó mezőgazdasági termelés értéke 1984- ben a tizedik ötéves tervidőszak évi átlagához, viszonyítva 10, az 1983— 1984-es években az előző két évhez viszonyítva pedig 20 milliárd rubellel volt nagyobb. Tavaly az 1983-as év valóságához viszonyítva például a marha- és baromfihús felvásárlása 4, a tejé 2,3, a tojásé pedig 2,1 százalékkal növekedett. Mindez kedvezően mutatkozott meg a mezőgazdaságiélelmiszeripari komplexum feldolgozó ágazataiban, és végső soron hozzájárult a lakosság ellátása színvonalának emelkedéséhez. A kolhoztagok átlagos havi keresete a múlt évben 3 százalékkal 145 rubelra nőtt. Az élelmiszerprogram további politikai jelentőségű eredménye, hogy a vidéken a tervnek megfelelően egyre jobban javul a gazdasági helyzet. A mezőgazdasági termelés öszszességében már jövedelmező, jelentős mértékben nőtt a nyereség, állandósult a kolhozok és a szovhozok pénzügyi helyzete, ami kedvező feltételeket teremt további fejlesztésükhöz. Mindez a párt és az állam politikájának helyességét és időszerűségét tükrözi, ami elsősorban a mezőgazdasági termelés növelését, valamint az élet- és munkakörnyezet további javítását szorgalmazza. A Szovjetunió Minisztertanácsa az idei évi feladatok meghatározásakor is az élalmiszerprogram feladataiból indult ki. Természetesen figyelembe vették az SZKP Központi Bizottsága múlt évi októberi ülésén jóváhagyott széles körű talajjavítási program feladatait is. A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum ágazatainak továbbfejlesztésére az idén mintegy 57 milliárd rubel értékű beruházást fordítanak, ami valamivel több a tizenegyedik ötéves terv előirányzatánál. A bruttó mezőgazdasági termelés értéke várhatóan eléri a 143 milliárd rubelt, ami az 1984-es év valóságához viszonyítva 9 milliárd rubellel lesz több. A termeléstöbbietet elsősorban a munkatermelékenység fokozásával kell elérni, ami a kolhozokban és a' szovhozokban várhatóan 9,7 százalékkal növekszik. Az idei terv elsősorban a gabonafélék és a takarmánynövények termelésének növelését szorgalmazza, ami alapját képezi az állattenyésztés továbbfejlesztésének. A termésmennyiség azonban a felhasznált ipari trágyák mennyiségének függvénye. A Szovjetunió Mezőgazdasági Minisztériumának és a szövetségi köztársaságok minisztertanácsainak feladata, hogy a rendelkezésre álló műtrágyák kétharmadát a gabonafélék és a takarmánynövények esetében használják fel. Az SZKP KB Politikai Bizottságának határozata értelmében a gabonafélék esetében fokozatsan áttérnek a termelési rendszerek adta lehetőségek kihasználására, különösen ami a búzatermelést illeti. Az idén igényes feladatok várnak az ipar, főleg a gép-, a vegy- és az élelmiszeripar, valamint további ágazatok dolgozóira is. Hiszen olyan feladatok teljesítéséről van szó, mint az ipari trágyák és a növényvédő szerek gyártásának, valamint a mezőgazdasági termékek és termények feldolgozásának növelése és elosztása. A párt és az állam irányelveivel, valamint az élelmiszerprogram feladataival összhangban az idén tovább folytatódik a kolhozok és a szovhozok gazdasági és pénzügyi helyzetének szilárdítása, a gépek és berendezések szállításának növelése.
