Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-01 / 22. szám
Í985. június í. SZABAD SÖLDMÜVSS 3 június 5. - környezetvédelmi világnap amilyennel ma megépítjük” Äz ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) Európai Regionális Hivatala az idén először jelentette meg — kísérletképpen — az Európai Környezetvédelmi Évkönyvet. Ez a legutóbbi két környezetvédelmi világnap közötti időszakkal foglalkozik, különböző tárgykörökben készített összeállításokkal. A légszennyezéseket tárgyaló fejezet megemlíti, hogy amikor 1984 márciusában Ottawában tíz ország környezetvédelmi miniszterei találkoztak, az értekezlet után kiadott közlemény szokatlanul szókimondó volt: „Mélységesen aggódunk a légszennyezések nagy távolságra történő szétszóródása miatt, kölönös tekintettel a savas esők súlyos problémájára . ..“ és „attól tartunk, hogy a légszennyezések jelenlegi nagymértékű emissziója... az erdők és vizek széles körű károsodását okozza“. Már a múlt évtizedben felismerték, hogy a légszennyezés ellen csak akkor lehet hatékony intézkedéseket foganatosítani, ha valamennyi ipari ország egyidejűleg csökkenti a légkörbe kerülő szennyező anyagok mennyiségét, mert ezek nagy távolságokra juthatnak el, és nem ismernek országhatárokat. Tehát hosszú távon csak a nemzetközi együttműködés javíthatja a helyzetet. E kérdéseket az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága keretében tárgyalták meg 1979-ben. Az egyik első határozat a kéntartalmú légszennyezések csökkentesére vonatkozó stratégiáról szólt. Ekkor merült fel a „harminc százalékosok klubja“ megalapításának gondolata, hogy azok az országok válnak tagjaivá, amelyek vállalják, hogy a levegőbe bocsátott kéntartalmú szennyezések mennyiségét 1993—95-re 30 százalékkal csökkentik az 1980-as értékekhez képest. A klub az említett ottawai tanácskozáson alakult meg, és alapító tagja Ausztria, Dánia, Finnország, Franciaország, Kanada, az NSZK, Norvégia, Svájc és Svédország volt. 1984 júniusában újabb országok csatlakoztak az egyezményhez: Belgium, az NDK és a Szovjetunió. A harmincszázalékosok klubjának megalakulása jól tükrözi az aggodalmat. amely a környezetvédelem európai felelőseit eltölti a jelenlegi helyzet miatt. Különösen az erdők mint biológiai Indikátorok állapota jelzi, hogy a helyzet mennyire nyugtalanító. Äz NSZK-ban a hetvenes évek közepén először a déli területeken, az erdei fenyőkön figyelték meg a károsodás jeleit, majd ezek hamarosan megjelentek a lucfenyőkön is. Gjabb jelentések arról számoltak be, hogy a fenyő- és bükkfákon kívül károsodásokat észleltek a tölgy-, juhar és kőrisfákon. Becslések szerint 1982- ben pz erdőterület 8 százaléka károsodott az NSZK-ban: egy évvel később egy tanulmány már az erdők 34 százalékát becsülte károsodottnak. S ami nemcsak az NSZK-ban jellemző: az erdők pusztulását nem csupán a légszennyezd források közelében észlelték, hanem a fenyőerdőknél szinte mindenütt. Jelenleg véget érni nem akaró viták tárgya, hogy az erdők pusztulását Európában valóban a légszennyezésnek tulajdoníthatjuk-e? És ha igen, melyik légszennyező anyag hatása a döntő: a kéndioxidé, a nitrogén-oxidoké, vagy az általános savasságé? Annyi bizonyos, hogy a savas esőkért főleg kétféle légszennyező anyag, a kéndioxid ős a nitrogén-oxidnk felelősek. Mindkettő a fosszilis tüzelőanyagok elégetésekor keletkezik. A kéntartalmú légszennyezésekért elsősorban a széntüzelésű erőműveket és a háztartási' fűtést kárhoztatják. Az esők savassága körülbelül negyedrészt a nitrogén-oxidokra vezethető vissza. Angol becslések szerint a légkörbe kerülő nitrogén-oxidnk 30 százaléka a gépkocsikból származik, míg az NSZK-ban ugyanezt az értéket 55 százalékra becsülik. A kéndioxidos légszennyezés mértéke az egyes európai országokban erősen eltérő. 1978-as adatok szerint Svájcban (a vízi erőműveknek köszönhetően) az évente egy főre jutó kéntartalmú légszennyezés csak 9 kilogramm volt, míg a barnaszénnel fűtött erőmüveket üzemeltető NDK-ban 119, Magyarországon 71, Angliában 44 kilogrammot ért el. Azóta persze változott a helyzet. Az európai szocialista országok közül a Szovjetunióban a jelenlegi ötéves terv (1981—1985) során az ipari termelés jelentős növekedése ellenére sem nőtt a környezetszennyezés. A kibocsátott kéntartalmú légszennyezések mennyisége 2 millió tonnával kevesebb, mint 1980- ban. Ezt a jövőben további évi 1 millió tonnával akarják csökkenteni többek között azzal, hogy a tisztítóberendezések hatásfokát 10 százalékkal javítják, az erőművekben egyre szélesebb körben alkalmazzák a szén kénmentesítését, és ahol lehet, áttérnek a földgáztüzelésre. Azt tervezik, hogy 1990-re körülbelül 30 százalékkal csökkentik a gépkocsik okozta légszennyezést is, mégpedig a szigorúbb előírások, az ólommentes benzin és a katalitikus konverterek bevezetése révén. Egymillió gépkocsi ekkor már földgáz-üzemanyaggal fog futni. Valamennyi európai szocialista országban hosszú távú tervek vannak folyamatban és előkészületben a légszennyezések csökkentésére. Am az Európában uralkodó nyugati széljárás következtében ezek csak akkor vezethetnek eredményre, ha a nyugat-európai ipari országok is megfelelő intézkedéseket tesznek. Ma Európában Anglia az egyetlen jelentősebb (és valószínűleg a legtöbb légszennyezést okozó) ipari ország, amely nem részvevője a harmincszázalékosok klubja egyezményének és ezért sok bírálat éri, különösen a skandináv országok részéről, ahová az angol eredetű kéndioxid savas esők formájában eljut. Kiszámították, hogy a Szovjetunió területére 1979—81 között évente mintegy ötmillió tonna külföldi eredetű, kéntartalmú légszennyezés hullott, Csehszlovákiában 80, Magyarországon pedig 50 százalékra becsülik az „importált“ légszennyezést. Hasonló gondjaik vannak az észak-európai országoknak is, az amerikai kontinensen pedig Kanadának az Egyesült Államokból származó légszenynyezésekkel. Mindebből nyilvánvaló, hogy a környezetszennyezés és különösen a légszennyezés problémái csak az öszszes érdekelt ország összehangolt és következetes törekvésével oldhatók meg. —M— Sovjet meghívásnak tett eleget '9 Radzsiv Gandhi indiai kormányfő, amikor Moszkvába látogatott, hogy e két hatalmas ország sokoldalú kapcsolatainak és együttműködésének további fejlődését meghatározzák. A tárgyalásokról kiadott közleményből tudomást szerezhetett a világ arról, hogy a Szovjetuniót és Indiát őszinte barátság, az alapvető nemzetközi kérdésekben, a békéért érzett és vállalt felelősségben teljes nézetazonosság köti össze. India a Szovjetunió baráti támogatását és segítségét nem nélkülözheti. Különösen most van rá szüksége, amikor a külföldi imperializmus és a belső reakció véres terrorcselekmények sorozatával akarja az ország biztonságát felbomlasztani, a nyugtalanságok szításával a kormány pozícióját meggyengíteni. Az indiai kormány a terrorcselekmények miatt teljes készültségbe helyezte a biztonsági erőket, megerősítette a fővárosi középületeket, a kormányfői és az elnöki rezidencia védelmét, és számos intézkedést hozott annak érdekében, hogy az országban helyreállítsa a békét és a nyugalmat. Radzsiv Gandhi kormányfő azonban tudja, hogy tartós és szilárd nyugalmat csak biztos távlatokat mutató jövővel lehet teremteni. Ezért elve: „A holnap olyan lesz, amilyennek ma megépítjük. Együttesen építjük a XXI. század Indiáját. Együttesen változtatjuk meg, ami megérett a változásra. Együttesen nézünk szembe a kihívásokkal és a haladás akadályaival. Együttesen teremtünk olyan índiát, amely erős lesz, bölcs és hatalmas, a béke és a megértés fáklyája.“ Eszerint cselekszik, mióta anyja nehéz örökségébe lépett. 1984. október 31-én rázta meg a világot a hír, hogy a nemzetközi megbecsülésnek örvendő politikust, Indira Gandhit meggyilkolták. Még ugyanezen a napon beiktatták e ellentmondásokban és megoldásra váró problémákban bővelkedő óriási ország legmagasabb tisztségébe Radzsiv Gandhit, akit addig bel-, de külföldön méginkább elsősorban az elhunyt fiaként tartottak számon, semmint önálló politikusként. Tulajdonképpen meglehetősen későn, csak a nyolcvanas években kapcsolódott be aktívan a politikai életbe. Jobban érdekelte a légi forgalom, a pilótamunka, amelyet az Indian Airlines repülőjeként végzett. Kimaradt azokból a politikai csatározásokból, amelyek a 70-es évek közepén a reakciós erők és a miniszterelnök között folytak, a amelyek során Gandhi asszony Indiában bevezette a rendkívüli állapotot. Radzsiv öccse, Szandzsaj, akt akkor már a Kongresszust Párt Ifjúsági szervezetét Irányította, a karhatalom segítségével igyekezett „megoldani“ a nyomornegyedek és a túlnépesedés problémáját. Am az akkor választott módszerek országos felháborodást eredméAszocialista országok népei tnár négy évtizede páratlan lendülettel végzik alkotómunkájukat. Az új társadalom építése során létrehozták a valóban egyenjogú és Igazságos államközi kapcsolatoknak a történelemben példa nélkül álló típusát. A kölcsönös gazdasági segítség nyújtására szövetkezett tagországok tavaly gazdasági téren továbbléptek és ennek köszönhetően az Idén a kölcsönösen előnyös együttműködés eddig még ki nem aknázott lehetőségeinek a kihasználásával újabb távlatok kínálkoznak a kapcsolatok elmélyítésére. A KGST-tagországok együttműködésének fejlesztése és a gazdasági építés tapasztalatainak cseréje során végzett kollektív munka erősítéséről — a tagországok tavaly), legfelsőbb szintű értekezletén elfogadott határozattal összhangban — 1985. május 21—22-én Moszkvában tanácskoztak a KGST-tagországok kommunista és munkáspártjainak gazdasági kérdésekkel foglalkozú központi bizottsági titkárai. Megállapították, hogy 1990-ig és a 20. század végéig terjedő időszakra valamennyi testvéri országban kitűzték a szocialista társadalom további sokoldalú fejlesztésének és tökéletesítésének távlatait. A tanácskozásról kiadott zárójelentés leszögezi: „Megvalósul a gazdaságpolitika egyeztetése a közös érdeklődés tárgyát képező kérdésekben. Kidolgozzák és elfogadják a gazdasági és a tudományos-műszaki együttműködés kétoldalú programjait a 2000. évig terjedő időszakra. Befejeződik a népgazdasági terveknek a legközelebbi öt évre szólő egyeztetése és előkészítenek több széles körű, sokoldalú megállapodást a termelési kooperáciőrél és a természeti források közös kihasználásáról, Közéjük tartozik a gépipar, az energetika és a tüzelőanyag-energetikai ágazat fényeztek, ami katasztrofális következményekkel járt az 1977-es választásokon Gandi asszony és pártja számára. Indira Gandhi a rá jellemző szívósságnak, politikai tpasztalatainak, no meg az országot vezetni képtelen Dzsanata-koalíció baklövéseinek eredményeképpen a következő választásokat megnyerte és 1980-ban visszakerült az ország élére. Ez az év mégsem a diadal, hanem a gyász esztendejeként maradt meg a Gandhi család krónikájában: nyáron egy sportrepülőgéppel lezuhant és szörnyethalt Szandzsaj. 1 A miniszterelnök ekkor határozta el végérvényesen, hogy bevonja a nagypolitikába Radzsiv Gandhit. (Bár korábban sem élt „politikamentesen“, ez természetellenes lett volna ebben a családban, ahol már a dédnagyapa, Matilal Nehru is a gyarmati idők függetlenségi küzdelmeinek egyik híres és nagy tekintélyű közreműködője volt.) A kormányzó pártba, az Indira név kezdőbetűjével megkülönböztetett Nemzeti Kongresszusba (I) 1981-ben lépett be. Az ekkor 37 esztendős politikust meg is választották az Uttar Prades szövetségi állambeli Amethl képviselőjévé. 1983-ban 0 lett a párt egyik főtitkára. Ebben az időben rendkívül megsokasodtak azok a bel- és külföldi támadások, amelyek az indiai politikát garantáló Indira Gandhi ellen irányultak, aki megbízható támaszra talált politikussá érett fiában. Radzsiv Gandhit, akit öccse halála indított el a politikai pályán, egy újabb — családi és indiai — tragédia: Indira Gandhi meggyilkolása emelte a föld második legnépesebb országa miniszterelnöki posztjára. November első napjaiban, amikor az Indira Gandhi elleni merényletet követően szikh-ellenes támadások történtek India-szerte, elsősorban a fővárosban, az ország és a külföld feszülten figyelte, hogy az űj miniszterelnöknek lesz-e ereje megzabolázni ez eseményeket, vagy pedig a családi gyász és a hirtelen rázuhant roppant felelősség már túlzott tehertételt Jelent a számára. Az események azokat Igazolták, akik bíztak Radzsiv Gandhiban. A hadsereg szükség kívánta bevetése megakadályozta a polgárháborút, a szikhek képviselőivel folytatott gyors tárgyalásokon pedig sikerült megnyugtatnia India e — gazdaságilag rén folytatott együttműködésről szóló megállapodás. A gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés a résztvevők közös nézete szerint egyre nagyobb jelentőségűvé válik a társadalmi termelés intenzifikálása során.“ A tanácskozás résztvevői megbeszélték a szocialista gazdaság hatékonysága növelésének minden alapvető kérdését és hangsúlyozták, hogy további erőfeszítéseket kell tenni, hogy lényeges haladást érjünk el a népgazdaság fejlesztésében és inten-Biztató távlataink ziflkálásában. Ennek a halaszthatatlansága és sürgőssége abból következik, hogy meg kell gyorsítani a testvéri országok társadalmi-gazdasági fejlődését és növelni kell a szocialista közösség gazdasági erejét, mivel az imperialista hatalmak a fegyverkezési hajsza fokozásával, valamint annak világűrre való kiterjesztésével gazdaságilag meg akarják gyengíteni a szocialista országokat. A zárójelentés megállapítja: „Al USA uralkodó körei megkísérlik politikai céljaikra felhasználni a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat is, s továbbra is alkalmaznak kereskedelmi, hitel- és technológiai blokádot, közvetlen nyomást, embargót és „szankciókat“. A KGST-tagállamai következetesen érvényesítik a béke megőrzésére és megszilárdítására irányuló politikát, az enyhülósi folyamat felújítására, az egyenjogú és kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés fejlesztésére törekednek, és továbbra is megtesznek minden nélkülözhetetlen in-és katonailag kiemelt fontosságú « vallási közösségét, hogy nem tekinti őket kollektiven felelősnek a merényletért. A még Indira Gandhi által bejelentett parlamenti választásokat december végén megtartották. Radzsiv Gandhi, közeli híveit és Ismerőit is meglepő energiával és lendülettel vett részt a választási hadjáratban, keresztül-kasul bejárta az országot, módot találva arra, hogy száz- és százezrekkel találkozzék, a tömegek lássák és megismerjék, beszédeit meghallgassák. Programja: India egységének minden körülmények közötti megőrzése, harc a közélet tisztaságáért, a legszegényebbek helyzetének 4 javításáért, a gazdasági élet korszerűsítéséért, a fejlődés felgyorsításáért. Az ország bizalommal állt e program mellé. Radzsiv Gandhiban India nem egy dinasztia tagját látja, hanem azt a politikust, akit markáns, önálló elképzelései, elvei, magatartása és programja alkalmassá tesz 750 millió ember vezetésére és egyben képviseletére a világpolitika porondján, ahol India — az el nem kötelezettek mozgalmának soros elnöke —' különösen fontos szerepet játszik. India miniszterelnöke most harmadízben járt a Szovjetunióban,, (elő. zőleg 1976-ban és 1982-ben). Ä látogatásról és a tárgyalásokról kiadott közleményben Mihail Gorbacsov az SZKP KB főtitkára és Radzsiv Gandhi indiai kormányfő rámutatott a két nép szoros baráti kapcsolatainak jelentőségére, a gazdasági együttműködés elmélyítésének a fontosságára —különösen India számára. Megegyezés jött létre a tudományos-műszaki kapcsolatok fejlesztéséről, s arról, hogy szovjet segítséggel építenek fel több fontos létesítményt Indiában. Radzsiv Gandhi nemzetközi kérdésekről szólva méltatta az atomháborűs veszély elhárítását célzó új szovjet leszerelési Indítványokat. Nagyra értékelte* hogy a Szovjetunió támogatásáról biztosította a delhii nyilatkozatot, ezzel újra kifejezésre juttatta őszinte békevágyát. „Támogatjuk a Szovjetunió békepolitikáját és javaslatait, amelyek célja a leszerelési tárgyalások felújítása és a gyakorlati megállapodások elérése. Az emberiség jövője elképzelhetetlen a leszerelés nélkül“ — mondotta. tézkedést létérdekeik védelmére, valamint technikai és gazdasági függetlenségük további erősítésére. A baráti szocialista országok jelen, légi gazdasági stratégiájának fó eleme a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása. Megkülönböztetett figyelmet fordítanak a tudományos-műszaki fejlesztés 2000-ig terjedő komplex programja kollektív kidolgozására. A zárójelentés egyebek között hangsúlyozza: „A KGST tagállamainak minden lehetőségük megvan arra, hogy a tudományos-műszaki haladás élvonalába kerüljenek. Sokoldalúan arra fognak törekedni, hogy Л lehető leghatékonyabban és minél gyorsabban alkalmazzák a tudományos eredményeket a termelésben.“ Ebből a célbői kezdődött meg az egybehangolt tevékenység olyan kiemelt ágazatokban, mint amilyen az elektronika, a komplex automatizáció, az atomenergetika, az új technológiák, valamint a biotechnológia. A tevékenység komplex megállapodások előkészítésére irányul ezeken a területeken, amelyek a nemzetközi szocialista munkamegosztáson alapulnak* és magukba foglalják az egész ciklust, kezdve a kutatástól egészen a termelésig. A KGST keretében a gépipar fejlesztésére, a szakosítás és a kooperáció elmélyítésére ebben az ágazatban, a kiváló minőségű és műszaki világszínvonalon álló gépek és berendezésekre kell a fő hangsúlyt helyezni. Ebben nagy szerepe tesz a nemrégen alapított gépipari együttműködési bizottságnak. A mostani tanácskozásból ts kitűnik, hogy a szocialista országok közössége olyan szövetség, amely elősegíti minden egyes testvéri ország felvirágzását, ugyanakkor többszörösére növeli a világszocializmus egyesült erejét, növeli nemzetközi tekin. télyét és befolyását — h-« WASHINGTON SZABADSÄG-SZOBOR TERVE Kukrinyiksaí rajza
