Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-05-25 / 21. szám

I 1985. május 25. SZABAD FÖLDMŰVES Rendteremtés után 6JRA EGYENESBEN Szövetkezeti gazdálkodásunknak im­már több mint három és fél évtizedes tapasztalatai bizonyítják: a közös gazdaságok fejlődése egy járáson be­lől sem mindenütt töretlen, fölfelé Ívelő. A gazdálkodásnak — mint egy­séges egésznek — akadnak buktatói, hullámvölgyei, sőt a lejtőre jutás sem éppen fehér holló. Az utóbbi, még ha jók is a termőhelyi és műszaki adott­ságok, rendszerint ott következhet be, ahol szabadságol az éberség, a józan Ítélőképesség, ahol a gazdaság­­vezetés fittyet hány az üzemi demok­ráciának, s nem érvényesül a párt vezető szerepe. Ilyen — a lejtőre csúszást sikeres személycserékkel megállító, majd há­rom küzdelmes, nehéz esztendő után Ismét egyenesbe jutó — gazdaság a sárói (Šárovce) Béke Efsz, ahol a legutóbb jártunk. A mostani vezető- és szakember­­gárda több tagjával közösen azt vitat­tuk meg, hogyan sikerült rendet te­remteni a közös háza táján. Milyen módszerek, intézkedések járultak hoz­zá a kétségkívül jó eredményeik el­éréséhez? S az egyenesbe jutást kö­vetően mi szavatolja az eredményes gazdálkodást, a további előrehala­dást. AZ ELSŐ LÉPÉS Szétzilált emberi kapcsolatok, laza munka- és tervfegyelem, több milliós kölcsön terhe nyomasztotta, illetve jellemezte a három évvel ezelőtti helyzetet. Már a gazdálkodás ered­ménytelensége Is gúzsba kötött min­den kezdeményezést. Arról nem ts beszélve, hogy a tagság egysége he­lyett a huzavona, a meg nem értés volt az úr. Ilyen körülmények között vette át a közös gazdaság vezetését az új elnök. Korpás Gábor, akinek becsületességéhez vita, kétség nem fér. Kommunistához méltóan, elfogult­ság nélkül mérte fel a helyzetet, s dologhoz látott. Rendezni és maga mögött tudni a vezetőket a szakem­bereket! Majd ezt követően velük együtt fáradozott azon, hogy a fe­szültséggócok felszámolódjanak, a vi­szálykodás — mely a tagságban rejlő hatalmas erőt addig apasztotta — megszűnjön. A tagság nyíltságra, őszinteségre szoktatása, az üzemi demokrácia ér­vényre jnttatása ugyan ha lassan is, de mégis csak tért hódított. A veze­tők, a szakemberek példamutatása is nagy hatással volt az emberekre. Megértették: a tagság a közös gazda­ság javát, boldogulását akarja. Er­ről a konkrét tények győzték meg őket A vezetőséggel szembeni bizal­matlanság köde szertefoszlott, mert mit Is láttak? Jót, követésre méltót. De beszéljenek azok, akiken nagyon sok múlott, hogy a közös gazdaság szekere rendes kerékvágásba zökken. — Nyugodt lelkltsmerettel mond­hatom — érvel Füri János állatte­nyésztési ágazatvezetö — nemcsak mennyiségi, de minőségi változás ts bekövetkezett az állattenyésztés sza­kaszán. A felsőbb szervek jóváhagyá­sával teljesen és új alapokra helyez­tük a szarvasmarha-tenyésztést. Ko­rábban a jó fajtájú előhasl üszőket vásároltunk a Cseh Szocialista Köz­társaságban. Most az a helyzet, hogy mt adunk el más mezőgazdasági üze­meknek. A sertéstenyésztésben fel­újítottuk a törzstenyészetet, melyet azelőtt — betegség miatt, az állator­vosi szolgálat Javaslatára — felszá­moltunk. Ez esetben szintén mi adunk el tenyészüszőket. Néhány évvel ez­­előt a szalmát Is másoktól vásárol­tuk, most saját termésű jó minőségű lucernát esznek borjaink, üszőink. S mindehhez még hadd fűzzük hoz­zá: a tejtermelésben a döntő fordu­lat 1983-ban következett he. Akkor ugyanis az összes értékesített tejük első osztályú volt, tavaly az eladott tej 98 százaléka, s az idei év első negyedévben ugyancsak első osztályú volt a tej minősége. Tavaly éves át­lagban tehenenként 3426 liter tejet adtak el: 648 ezer literrel túlteljesí­tették értékesítési tervüket. ф Mit jelent ez Önök számára? — Azt, hogy járási elsők vagyunk a tejeladásban: megelőztük a legjobb tejtermelő mezőgazdasági üzemeket — újságolja büszkén az állattenyész­tést ágazatvezető. S azt is elmondja, hogy mindehhez hozzájárult a nö­vénytermesztést szakágazat dolgozói­nak szívós célratörése, tervfeladataik példás építése Is. a második lépés Nagyon jelentős lépésnek könyve­lik el azt, hogy a tümegtakarmány­­készlet nemcsak mennyiségileg, ha­nem minőségileg is megfelelő. Erről Pöhm Mátyás növénytermesztési fő­­ágazatvezető a következőképpen a­­dott számot: — Tavalyelőtt 300, tavaly meg már 1555 tonna jó minőségű lucernaszénát készítettünk. Az első kaszálat 60 szá­zalékát hagyományosan — kora reg­gelenként, kézi erővel — takarítot­tuk be. A két évvel ezelőtti vezetőségi gyű­lésen úgy döntöttek: mind a vezetők, mind az adminisztratív dolgozók ösz­­szesen 50 hektár lucerna első kaszá­­latát — személyes példamutatásként — hagyományos módszerrel takarít­ják be. A határozatot cselekvés kö­vette. Azóta, ha a lucernaszéna kézi betakarításáról van szó, a dolgozók teljes megértést tanúsítva, igyekeznek a tett színhelyére. Szorgalmuk révén jobb minőségű a lucernaszéna, ami végső soron nagyobb tejhozamot eredményez. — Azelőtt a szllázst gödörben, vagy földszinten tároltuk, eléggé je­lentős tartósítási veszteséggel. Most négy szilázstárolónk van, igaz, költ­ségráfordítás dolgában kissé „szívtuk a fogunkat“, de megérte. A tartósítá­si veszteség minimális. Silókukoricát 198 hektár alapterületen, 70 hektár­nyit meg az őszi takarmánykeverék után termesztünk. Másodnövényeket 400 hektáron vetünk, s ezt zöldtakar­mányként jól hasznosíthatjuk. Ehhez jól kihasználjuk öntözési lehetősé­geinket. A szántónk meghaladja a négyezer hektárt, ennek 68 százalé­kát vagyunk képesek öntözni. Tava­szi és őszi takarmánykeverékünk 115 hektárnyi évente, ami ugyancsak gaz­dagítja a tömegtakarmány-alapot. Je­lentős a 300 hektárról betakarított leveles répafej, melyet kukoricaszár­ral és répaszelettel szilázsolunk. A répaszelet jelentős részét frissen, sl­­lózás nélkül hasznosítjuk. Nagy pluszként könyvelik el, hogy tavaly ezer hektárnyi területen ter­mesztettek kukoricát a Bajai Kuko­ricatermesztési Rendszer keretében, s 6 tonnás hektárhozainot sikerült fe kétségkívül nagy területen) elér­niük. Az idén ezt a hozamátlagot sze­retnék túllépni. Április 27-én végez­tek a kukortcavetéssel. — A múlt évben csupán a vetőmag­minőséggel, annak cslrázóképességé­­vel volt némi baj. A m! termőhelyi adottságaink közepette talajaink na­gyobb terméshozam adására Is képe­sek. Ügy tűnik, az idén jobb a fajta­­összetétel. Az agrotechnikai ábécét következetesen betartottuk, bízunk a tavalyitól is jobb hozam elérésében — reménykedik a szakember. Ami még szorosan ide tartozik. Tavaly 3,3 tonna napraforgót takarí­tottak be hektáronként. A múlt évi 100 hektárnyi termőterületet az idén 200-ra bővítették. Nagyon bíznak ab­ban, hogy a Koflor-2 magyar fajtá­ban az Idén sem csalatkoznak. Szóba került a cukorrépa betakarí­tási veszteségének a csökkentése, va­lamint a cukortartalom kérdése is. Erre vonatkozóan az elnök úgy véle­kedett, hogy a betakarítási veszteség­nek körülbelül a fele az emberi té­nyezőktől függ, tehát azoknak a munkájától, akik a betakarítást vég­zik; egyrésze a fajtától, a többi pe­dig attól, milyen a betakarítási tech­nológia. A sárói szövetkezet tavaly­előtt 17,5, tavaly viszont már csak 15,5 százalékos cukortartalmú répát juttatott el a gyárba. A FÖGÉPESlTÖÉ A SZŐ — Az, hogy agrotechnikai határ­időn belül, aránylag zökkenőmente­sen folyt le a tavaszi munkák első szakasza, az erő- és vetőgépek, talaj­művelő gépi eszközök, szállítójármű­vek üzemképessé-tételének, a gépja­vítók, traktorosok, gépkezelők áldo­zatkész, szakavatott munkájának, va­lamint a Deméndl (Demandice) Álla­mi Gazdaság és a siplcai (zvolení já­rás) szövetkezet segítökészségének köszönhető. Ez utóbbiak a vetés üte­mének a gyorsításához, gépeik köl­csönzésével járultak hozzá — tájé­koztatott Kutka Béla főgépesítő. — Vándorműhelyünk két jó hírű szak­embere a kisebb géphibásodásokat a helyszínen hozta rendbe. Ha viszont komolyabb dologról volt szó, akkor a gépjavítók a műhelyben álltak a gépjavítás szolgálatába, ha kellett a késő esti vagy akár az éjszakai órák­ban Is. Még a tavaszi munkakezdet­kor úgy döntöttünk: gépátállítás (cu­korrépáról kukorica vetésére) miatt a munka nem szünetelelhet; este, sőt éjszaka ts dolgozni kell. S tegyük hozzá, ez így helyénvaló, különösen аЦког, amikor késést kell behozni, mint (a természet „jóvoltá­ból“) az Idén is. A munkaidőt nem lehet elfecsérelni. Meg aztán vető­magtermesztő Is a sár ói szövetkezet, ezért duplán fontos, hogy az agro­technikai határidók betartására külö­nös figyelmet fordítsanak. ZÄRSZÖ helyett Mindenképpen figyelmet érdemlő­nek ítélem Lépő jános üzemgazdász, valamint Kazlov László mérnök, el­nökhelyettes véleményét. Az előbbi, mint a közös „pénzügyminisztere“ örömmel nyugtázta az idei első ne. gyedév tervfeladatainak a teljesítését, s annak az óhajának adott kifejezést, hogy az éves termelést és áruértéke­sítési terv is teljesüljön úgy, hogy a ráfordítási költségek (a lehetőségek arányában) tovább csökkenjenek. Ez a példás gazdálkodás Igazi művészet. Az elnökhelyettes azt hangsúlyozta, hogy a munkakörnyezet javításának, a biztonságos dologvégzásnek, a jő munkahelyi légkör kialakításának és megtartásának, a dolgozókról való sokoldalú gondoskodásnak is nagy szerepe van a szövetkezet jó ered­ményeinek az elérésében. Ennek ér­dekében versenyt Is hirdettek. A ver­senygyőztes telep munkaközössége 3000 korona pénzjutalomban részesül, a másik két helyezett telep kollek­tíváit erkölcsi elismerés Illeti. Erről később majd részletesebben is beszá­molunk, mert a meghirdetett verseny nagyon tanulságos és követésre mél­tó. Hiszen a telepek dolgozóinak vizsgatétele ez, akik egyénenként megméretnek, s ezáltal elválik, hogy ki mit tett a közös gazdaság aszta­lára, kasszájába. N. KOVÁCS ISTVÁN Az Idén mezőgazdasági nagyüzemeinkben nagy hangsúlyt fordítanak a lucerna veszteségmentes begyűjtésére Ma Ml tenni a holnapért Az egységes földművesszövetkezetek tagjainak és az állami gaz­daságok dolgozóinak mindennapi szorgoskodását minden tekintetben az eddiginél komolyabb feladatok teljesítésére törekvés jellemzi. Országjárás közben kora tavasz óta mindenütt azt tapasztaljuk, hogy a föld népe nem törődött bele az utóbbi években elszenvedett kudarcokba. Az idei termelési feladatok és vállalt értékesítési kö­telezettségek egyértelműen arra utalnak, hogy az őstermelők a he­lyenként tapasztalt több-kevesebb hátralék törlesztésére készülnek, hogy tiszta számlával és emelt fővel kezdhessék a minden bizony­nyal még komolyabb Igényeket támasztő, űj ötéves tervidőszakot LERAKTAK AZ ALAPOKAT Valahogy Így van ez a négyezer-hétszáz hektáros mezőgazdasági földterületen gazdálkodó nyényei (Nenince) Vörös Lobogó Efsz-ben Is. Kukoricavetés idején jártunk a szövetkezetben, s a látottak és hallottak arról győztek meg bennünket, hogy a nagykürtösi (Velký Krtíš) járás élvonalbeli nagygazdaságában minden Igyekezet az évi feladatok maradéktalan teljesítésének, Illetve az ötéves tervidőszak sikeres betetőzésének megalapozását szolgálja. Domin János agrármérnök, a szőlőtermesztési eredményeiről és különleges palackokban forgalmazott, finom borairól messzi tájakon Ismert gazdaság elnöke minderről így vallott: — Nagyon fontosnak tartjuk, hogy — ha csak egy mód van rá —« ütemesen haladjunk a fejlődés útján és a termelésben elérjük a tér« vezett színvonalat, mert csakis így tüdunk lépést tartani a korral, és csakis ilyen feltételek közepette tudjuk folyamatosan és hiányta­lanul teljesíteni a társadalommal szembeni kötelezettségeinket. Per« sze, a mindennapi gyakorlatban számtalan gond és probléma adódik, az Időjárás szeszélyeiről nem Is beszélve. Jgy aztán Jobbára már annak is örülnünk kell, ha legalább közelében tudunk maradni ez eszményi elképzeléseknek. • Ezt úgy értsem, hogy gondjaik vannak az ötéves tervidőszak feladatainak teljesítésével? — Hát, hogy is mondjam... A barkochbában ilyenkor azt mond­ják: is. Nagy általánosságban nincs különösebb gondunk, viszont már most tudjuk, hogy bizonyos területen egyszerűen képtelenek vagyunk kiegyenlíteni a korábbi tartozást • őszintén szólva, ettől nem lettem okosabb. Talán beszéljünk Inkább számokban. — A tervezett bruttó mezőgazdasági termelésben négy év alatt 82,7 százalékos tervteljesítést értünk el, ami az Idei évre nézve biz­tató eredmény. Az árutermelésben felmutatott 81,3 százalékos telje­sítményért sem kell szégyenkeznünk. Mindkét számadat Időarányos tervteljesítést jelez. Sőt! Még bizonyos előnyről Is árulkodik, akár­csak a tervezett összteljesítményeknél elért 84 százalékos eredmény. A felosztható tiszta nyereség 14 százalékkal haladta túl a tervezett szintet, ami annyit jelent, hogy a bővített újratermelésnek és a dolgozókról való még hatékonyabb gondoskodásnak ezentúl sem lesz szövetkezetünkben anyagi vonatkozású akadálya. Hogy mégis vannak gondjaink, annak mindenekelőtt az az oka, hogy az olajosok meg s cukorrépa termesztésében még nem sikerült jó színvonalat elérnünk. Ráadásul ezúttal a tejtermelésben sem remekelünk. • Nem érzi úgy, hogy túl korán feladták a reményt? — Itt már nem arról van szó, hogy feladtuk-e vagy sem, hanem arról, hogy felmértük a lehetőségeinket és rájöttünk, a hátrányt már lehetetlen behozni. Konkrétan a cukorrépa esetében 65 tonnás átlaghozamot kellene elérnünk, hogy kiegyenlíthessük a tartozásun­kat. De mi még csak 30 tonna alatti átlagról beszélhetünk, ami már csak azért Is bosszantó, mert viszonyaink között legalább 33—35 tonnás átlaghozam kellene a jövedelmezőségi szint eléréséhez. Hogy erre képtelenek vagyunk, annak több oka Is volt. Az egyik, hogy rendszerint rossz biológia! anyaggal kell dolgoznunk. A vetőmag csírázóképessége nem kielégítő, így egyelést kizáró, beállított tőtá­volságra történő vetésre gondolni sem lehet. Márpedig nagyon sze­retnénk áttérni erre a módszerre, mert az egyelés nemcsak a ter­melést drágítja, de a hozamot le csökkenti. És ezzel elérkeztünk a kővetkező problémához. Az idős szövetkezeti tagok már nem bírják az egyelést, a fiatalok meg nem tudják,, vagy nem akarják megta­nulni. Szerény becslések szerint, a kézi egyelés mintegy húsz száza­lékkal csökkenti a hektáronkénti optimális egyedszámot. Tudom, pénzbüntetéssel fenyltenl lehet a hanyag munkát végzőket, de attól még nem lesz jobb a répahozam. Akármit csináltunk, akárhogy Igye­keztünk, négy év alatt csupán egyszer tudtunk annyi cukorrépát termelni, amennyit a terv előirányzott. Ha az idén elérjük a ter­vezett hozamot — a közép-szlovákiai kerületben elsőként vetettük el a cukorrépát, tehát bizakodhatunk —, akkor tartozásunkat mint­egy tíz százalékra csökkenthetjük. A szemesekről csak beszélgetésünk végén esett sző. No, nem azért, mintha ezekkel is baj volna. Az ötéves termelési tervet a gazdaság eddig 81,2 százalékra teljesítette. A száz százalékhoz még 8560 tonna hiányzik. Ennyi szemest egy Jö átlagos év rendszerint megad, tehát különösebb aggodalomra nincs ok. A szépen fejlődő ősziek, meg a késedelem ellenére Is még Időben elvetett tavasziak egyértelműen a bizakodókat igazolják. — Ezen a tavaszon összesen 1800 hektáron kellett elvégeznünk a vetést — mondta egyebek között vendéglátónk. — Ebből, beleértve a silókat is, ezer hektár jutott a kukoricára. Nehéz napjaink vol­tak, a vasárnapok meg az ünnepnapok közül Is sokat munkával töl­töttünk, de megérte a fáradozást. Ma már elmondhatjuk, hogy le­dolgoztuk a jelentős időhátrányt és minden tólünk telhetőt elkövet­tünk a nyári és az őszi örömök megalapozása érdekében. Ez lénye­gében a jól felszerelt, üzemképes gépparknak és az egyes munkák­nak legkedvezőbb Időjárás rugalmas kihasználásának köszönhető. Beleértve természetesen a nyújtott meg az éjszakai műszakokat is. Igen, az éjszakaikat Is, mert a mi határunkban bizony éjszaka Is gyakran dolgoztak a gépek. Az Iparszerű kukoricatermelési rendszer egyebek között arra Is jö volt, hogy megtanuljuk: ha az ldö úgy kí­vánja, éjszaka is lehet jő munkát végezni. És nemcsak a talaj-elő­készítésben, hanem a vetésben is. Igaz, így valamivel drágább a ter­melés, de mód nyílik a végeredményt döntően befolyásoló, agrotech­nikai határidók betartására. A fontosabb munkák elvégzésekor hosz­­szú éveken át mások segítségét kellett igénybe vennünk, de amióta felújítottuk a gépparkunkat, azóta fordult a kocka. Tavaly ötszáz hektár mélyszántással, négyszáz hektár kukorica termésének betaka­rításával és kétszáz hektár altalajjavítással mérsékeltük a szomszé­dos gazdaságok gondjait. Látogatásunk Idején a Vörös Lobogó Efsz-ben már a zöldaratáshoz készülődtek. A szoktató átmeneti etetéshez már vágtak némi zöldet, mert úgy tervezték, mihelyt melegebbre fordul az idő, azonnal meg­kezdik a legeltetést. Van hol és van mit, hiszen a kllencszáz hek­táros, tervszerűen gondozott és évente száz hektáron felújított legelő kövér fűvet kínál. Reméljük, hogy ez majd a tejtermelés! eredmé­nyekben Is érezteti hatását, mert mint már említettük, a nyényei szövetkezetnek Ilyen vonatkozásban is van bizonyos hátraléka amit Jó lenne törleszteni. KÄDEK GÄBOR t T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents