Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-05-25 / 21. szám

1985. május 25. ' A bővebb К tudományos-műszaki fejlődés e­­redményeinek gyorsabb ütemű gya­korlati alkalmazása a mezőgazdaság­ban, illetve annak szolgáltató háló­zatában is gyökeres változásokat ho­zott, módosította a termelési folya­matokat, valamint tökéletesítette az irányítás módszerét. A nagyüzemi mezőgazdasági termelés fejlődésének legújabb és egyben legjelentősebb szakasza kétségkívül az agrokémiai vállalatok létrehozásával kezdődött el. A rozsnyói (Rožňava) járásban 1978-ban alakult meg a mezőgazdasá­gi szolgáltató üzem alig két tucatnyi dolgozóval, valamint Ján Belák igaz­gatóval az élen. jelenleg már száz­tízen vannak, s közülük mintegy húsznak van főiskolai végzettsége. A mezőgazdasági üzemeknek 1977-ben kezdték meg a különböző szolgálta­tások nyújtását évi 800 ezer korona értékben. Tervfel­adataik természe­tesen évről évre gyarapodtak,, s öt esztendővel ezelőtt már több mint 7,5 millió koronás ér­tékmutatóval zár­ták az évet. Ta­valy pedig teljesít­ményük anyagi ér­téke már megha­ladta a 13 millió koronát. — A központ kiépítését tulajdon­képpen a nulláról kezdtük — tájé­koztatott Kardos Ferenc, a vállalat új igazgatója. — Még a kezdetleges­nek mondható anyagi és műszaki fel­szerelésünkkel is figyelemre méltó eredményeket értünk el, s tervünket minden évben maradéktalanul telje­sítettük. Sajnos, a központ fejleszté­sét a mezőgazdasági üzemek részéről több ízben tanúsított helytelen hozzá­állás késlelteti. A vállalat a 7. ötéves tervidőszak első négy évében valamennyi mutatót tekintve teljesítette küldetését. Fel­adataikat egyrészt gazdasági, más­részt pedig pénzügyi alapon teljesí­tették. Példaként megemlíthetjük, hogy négyéves átlagban közel 30 ezer tonna műtrágyával javították a kör­nyék határát. E munkavégzés haté­konyságának fokozása szempontjából a jövőben egyre nagyobb szerepet szánnak a légi technika alkalmazá­sának. A vállalat által felkínált szol­gáltatásokból, az adott lehetőségek­ből korántsem hasznosítanak mindent a mezőgazdasági üzemek. Nem tudni miért, de több helyen szinte még idegenkednek az új módszerek beve­zetésétől. A hosszúszói (Dlhá Ves) Kardos Ferenc mérnök .SZABAD FÖLDMÜVEI 11 szolgáltatásnyújtás érdekien szövetkezet például csak akkor for­dul hozzájuk légi segítségért,-amikor rossz időjárás esetén a rövid agro­technikai határidő miatt földi gépek­kel nem képesek elvégezni e fontos teendőket. Természetesen jó példa is akad: a Jelsavai Állami Gazdaság, amellyel évek óta eredményesen együttműködnek. Az említettek kapcsán szeretnénk felhívni néhány problémára a fiigyei­met. Huzamosabb ideje nehézségeket okoz, hogy a járás területén mind­össze egy kifutópálya van a Cmelák Z-37 típusú repülőgép számára — a huclni központban. Igaz ugyan, hogy eddig csak bérleti szerződés szerint használhatták e gépet, de az idén már állandó jelleggel alkalmazzák. A gazdaságok kifutópályák létesítésével segíthetnék a repülőgép széles körű alkalmazását. A vállalatnak ezenkívül van egy MI 2-es helikoptere is, ám ez csak folyékony tápoldat alkalma­zásakor hasznosítható. A géppark ésszerűbb kihasználása érdekében be­tonozott vagy aszfaltozott kifutópá­lyákat kellene építeni a járás külön­böző pontjain. A legideálisabb persze az volna, ha minden gazdaságban ké­szítenének legalább erősített alapú gyeppályát. Természetesen az ilyen nagyobb anyagi költségekkel járó be­ruházásokat az agrokémiai vállalat egyedül nem fedezheti. A szövetke­zetek és állami gazdaságok vezetői­nek egy része azonban még nem ér­tette meg teljesen a korszerűsítés fontosságát. Pedig a fejlődés nélkü­lözhetetlen velejárójáról van szó, a­­melyet minél gyorsabban tudatosíta­nak, annál biztonságosabb alapokra helyezhetik a jövedelmező gazdálko­dást. Vessük össze például a folyékony műtrágyák alkalmazásának jelenlegi mértékét a nem is olyan távoli elkép­zelésekkel! Jelenleg 200 köbméter tá­rolását tudják vállalni. Ennek a mennyiségnek — a rozsnyói központ átadását követően — a tizenkétszere­sét lesznek képesek tárolni. A követ­kező tervidőszak végéig a járás mű­trágya-szükségletének az egyliarmada folyékony állapotban érkezik majd a szolgáltató központ raktárhelyiségei­be. Az agrokémiai vállalat felkészült erre, ám a gazdaságok eléggé vona­kodnak az újdonságtól. Pedig a fo­lyékony műtrágya adagolása ponto­sabb, hasznosítási foka is megfelelő, s ami nem lényegtelen: kevésbé mun­kaigényes a tárolása. A repülőgépen kívül egy Tatra tehergépkocsi alvá­zára szerelt, napi 100—150 hektáros teljesítménnyel dolgozó PAG 7-es per­metezőgépük is van a folyékony mű­trágya felhasználására. Sajnos, az idén ■II |ü к '' 1 Munkában az MI 2-es helikopter (A szerző felvétele) szerződéses alapon egyetlen mezőgaz­dasági üzem sem élt ezzel a lehető­séggel. öt esztendővel ezelőtt Kardos Fe­renc mérnök így nyilatkozott: a já­rásban a szerves trágya nincs kellő­képpen hasznosítva. Azóta a helyzet alaposan megváltozott, hiszen a szer­ves trágya tárolása és felhasználása terén is sikerült előbbre lépni. Akkor a vállalat gépei évente mindössze 13 ezer tonna istállútrágya hasznosítását tették lehetővé. Ezenkívül egyetlen olyan épített mezei trágyatelep sem volt a körzetben, ahol a gépekkel teljes értékű munkát végezhettek vol­na. Napjainkban azonban már olyan gépparkjuk van, hogy évente 120 ezer tonna istállőtrágyát tudnak a földbe juttatni. A szövetkezetekben és az ál­lami gazdaságokban sorra épülnek a korszerű, betonból készült tárolók, ahol már nagyüzemi technológiával végzik a munkafolyamatokat. Prob­lémát jelent ellenben a nagy mennyi­ségű hígtrágya tárolása és hasznosí­tása, amelyből évente 20 ezer köbmé­ter felhasználására kapnak megren­delést. Meg kell említenünk még a koniposztot, amely a humuszban sze­gény talajok termőerejének növelé­séhez nélkülözhetetlen. Az idén csu­pán tízezer tonna szállítására adódik lehetőség a járás területén levő tő­zegtelepről. Sokak számára bizonyá­ra furcsán hangzik, hogy a körzet­ben levő telepről korlátozzák a szál­lítást. A Rozsnyói Agrokémiai Vállalat a műtrágyák egyoldalú hasznosítása el­len is sokat tesz. Am amíg nem ké­szülnek el az új központok, a legtöbb mezőgazdasági üzemnek többnyire csak tanácsadással szolgálhatnak. Természetesen ott, ahol már teljes egészében átvállalták a gazdaságok­tól a tápanyagpótlás terhét, laborató­riumi talajvizsgálatok -alapján készí­tett terv alapján javítják a talaj táp­értékét. Sok a savanyú talaj a járás terü­letén, ezért a hektárhozamok növelé­sében nagy szerepe van a meszezés­­nek. Évente egyre több mésztrágyát juttatnak a talajba, a javulás még­sem arányos a befektetésekkel. Az ellentmondás feloldásához elmondjuk, hogy a meszezés a savanyú talajok közömbösítésének csak egyik formá­ja. Sok helyen még beszántják a szal­mát, -amelynek bomlástermékei sava­nyú kémhatásúak. Ez a probléma csak komplex agrotechnikai beavat­kozással oldható meg. Csak érdekes­ségként megemlítjük, hogy az utóbbi négy év alatt összesen 56 ezer tonna égetett meszet és mésztartalmú mű­trágyát hasznosítottak, s az idén 18 ezer tonnát vállaltak. További fontos feladatuk az állati kártevők és a gombabetegségek elle­ni hatékony növényvédelem. Erről az igazgató így tájékoztatott: A terv­időszak irányszámainak betartásá­val növeltük kapacitásunkat, s a já­rás területének hozzávetőlegesen a hatvan százaléka felett vállaltuk a növényvédelmi teendőket. Kerületi vi­szonylatban ez nagyon jó arányt je­lent. A vegyszeres beavatkozás haté­konyságát és rugalmasságát növeli, hogy a repülőgépen és helikopteren kívül más gépeket is használunk. Ez a védekezési mód a nagyobb költsé­gek ellenére megtérül, mert gyors és hatékony. A jövőben nagyobb figyel­met kell fordítani a biológiai növény­­védelemre, hogy gazdaságosabb le­gyen a termelés. Természetesen csak az indokolt és ésszerű vegyszerezést támogatjuk. A környezetvédelmi elő­írásokat eddig sikerült betartanunk, s a továbbiakban is fontos feladatnak tekintjük az ökológiai egyensúly meg­tartását. Szoros kapcsolatot tartunk fenn a nyitrai Mezőgazdasági Főisko­lával és számos kutatóintézettel, Ä számunkra érdekes szemináriumokon, értekezleteken mindig részt veszünk. A szerzett ismereteket igyekszünk minél rövidebb idő alatt alkalmazni. Gj szolgáltatások bevezetésével is számolunk. Rekultivációs munkálato­kat, az állattenyésztés részére pedig legelőtisztítást, illetve fertőtlenítést is vállalunk. Mivel érdekeltek va­gyunk a mezőgazdasági üzemek gaz­dasági eredményeinek alakulásában, felelősséget vállalunk szolgáltatá­saink minőségéért. Dolgozóink szá­mára jobb szociális feltételeket biz­tosítunk, új egészségügyi központot építettünk, s az üzemi étkeztetés is megoldott. Egyre többen veszik igény­be a hazai és külföldi üdülések által nyújtott lehetőségeket. Befejezésül talán még annyit, hogy a felépülő központtal több eddigi probléma megoldódik. A Rozsnyói Agrokémiai Vállalat egyre több szol­gáltatással segíti a környező mező­­gazdasági üzemek termelését. Az ed­diginél jobb együttműködéssel a mos­tohább természeti viszonyok között gazdálkodó mezőgazdasági üzemek is hathatósabb támogatást kapnak az agrokémiai vállalattól. KORCSMÄROS LÄSZLÖ Környezetvédelmi gondok és eredmények К tőketerebesl (TrebiSov) járásban a gazdasági és műszaki fejlődés következtében keletkezett környezetvédelmi problé­mák valamivel később jelentkeztek, mint a többi fejlett Ipari járásokban. Az emberi környezet védelméről szóló törvény­­rendelet meghatározta azokat a legfontosabb célokat, vala­mint az ezekből adódó feladatokat, amelyek az emberi kör­nyezet megóvása, végső soron az ember egészségének, életé­nek védelme érdekében nélkülözhetetlenek. Az említett tör­vényrendelet az eddiginél jóval rangosabb helyre emelte a környezetvédelmet. Ismeretes azonban, hogy egy törvényren­delet hatásfokát mindenekelőtt annak a betartása minősíti. A járási nemzeti bizottság plénuma a közelmúltban foglal­kozott a környezetvédelem kérdéskörével. Ezért kérdeztük meg Veres Sándor mérnököt, a Jnb alelnökét, hogy beszámol­jon az eddigi eredményekről, s természetesen a gondokról is. — Én inkább a gondokkal kezdeném, mégpedig az ivóvíz­ellátással kapcsolatban. Vizeink minőségének megőrzése sok­szor emberfeletti erőfeszítést követel, hiszen járásunk vízföld­­rajzi helyzete — az ipari szennyezőforrások elhelyezkedése szempontjából — rendkívül kedvezőtlen. Mintegy 225 kilomé­ter hosszúságú folyómedrünk van, vagyis a kerület hosszának az egyötöde. Valamennyi kelet-szlovákiai folyó megduzzadva érkezik járásunk területére, hogy aztán a Bodrogba torkollva folytassa útját. Sok a víz, ellenben kevés az Ivóvíz. Járásunk lakosságának csupán a 33 százaléka kapja a vizet a vezetékes vízhálózatból, pedig Battyán (Botany) térségében jelentős mennyiségű vizet nyerünk a Latorca és a Tisza felszín alatti vízgyűjtő területéről. A Slovenské Nové Mesto-i kutak másod­percenként 90 liter jó minőségű vizet biztosítanak a Bodrog­köz lakosságának. Kedvezőtlenebb képet mutat a járás északi része, ahol a közelmúltban felépített vízmű Brachovany és Božčice között csupán 80 liter vizet ad. Pedig itt vannak a Járás élelmiszerüzemei, a cukorgyár, a csokoládégyár, a tej­­feldolgozó üzem, a kenyérgyár, a tartósító üzem, az élesztő­gyár, valamint a befejezés előtt álló húsfeldolgozó üzem. 0 Miként sikerül tehát a lakossági igényeket kielégíteni? — A szalánci hegyek dargói lejtőin újabb vízforrásra buk­kantunk, amely lehetővé teszi, hogy másodpercenként 20 liter­rel növeljük a fogyasztást. Továbbra is ki kell használnunk a járási székhely határában levő forrásokat, amelyeket az On­dava, a Trnavka és a Topia folyóból vezetett csatorna táplál. *Snnen másodpercenként további 50 liter vizet nyerünk, ám ez teljes mértékben az élelmiszeripar rendelkezésére áll. 0 Az említettekkel azonban nem oldódnak meg a problé­mák. — A járás vízellátásának problémái végérvényesen csak úgy oldhatók meg, ha elvezetjük a Bodrogköz ivóvizét Tőketere­­besre, ami hozzávetőlegesen 25 kilométer hosszúságú csőveze­ték lefektetését igényelné, vagy pedig ha a humennél járásban épülő Starina víztározóból kapnánk vizet. 0 Mi a helyzet a battyáni és a božéicei vízművel kapcso­latban? — Nagyon őszinte vagyok, amikor azt mondom, hogy nem volt teljes az örömünk, amikor tavaly üzembe helyeztük a két vízmüvet — ahonnan egyébként a járás másodpercenként 380 liter ivóvizet kap —, mivel a minőség mindkét helyen veszé­lyeztetve van. A föld alatti forrásokat az ipari üzemek, vala­mint az átrakóállomás földbe szivárgó hulladékai szennyezik. A Bukóza, illetve a Chemko Strážske esetében az illetékes minisztériumot kértük meg, hogy segítsen, mivel a szennyező­dés helye járásunk területén kívül van. Az átrakodóállomás esetében komoly szanálási munkákat rendeltünk el. A víz­­szennyezés elsődleges oka, hogy a gyors ipari fejlesztés során nem vették figyelembe az alapvető környezetvédelmi szabá­lyokat. 0 Csak az ipari üzentek okoznak jelentősebb vízszennye­zést? — Jelenleg 59 szennyezőforrást tartunk nyilván, s ezekből 25 mezőgazdasagi jellegű. A mezőgazdasági üzemek közül a lastovcei és a perbenyiki (Pribenik) sertéstelep veszélyezteti a leginkább a talajvíz tisztaságát. A húsz évvel ezelőtt ter­vezett telepeken nem tudták tökéletesen megoldani a szenny­víz felfogását, illetve ennek gazdaságos felhasználását. A vízszennyezés megakadályozása érdekében a járás mezőgazda­­sági üzemei sokat tettek. Az utóbbi időben 15 mezei trágya­­telepet építettek közel 50 ezer köbméter szerves trágya táro­lására. Ezenkívül kilenc nagy kapacitású silótárolót létesítet-Bogoly János felvétel* tek több mint 14 ezer köbméter takarmány tárolására. Mindez persze, nem azt jelenti, hogy ezen a téren nincsenek tenni­valók. 0 Jómagam is meggyőződhettem arról, hogy sok gondot okoz a talajvédelem is. Több helyen feleslegesen széles mezei utakat láthatunk, s kihasználatlan területeket is találunk. — Egyetértek ezzel, ám szólni kell a mezőgazdasági üzemek részéről tanúsított fokozott igyekezetről is. Számos területen javulás tapasztalható, hiszen csak a tavalyi évet tekintve több mint tízmillió koronát fordítottak környezetvédelmi célokra. Tudatosították, hogy a talajvédelem újszerű megközelítést igényel a többi környezeti elem védelmétől eltérően. Ez ugyanis a melioráció révén olyan terület, amelynek célja a többlettermelés elérése. Mindez olyan módszerek alkalmazásá­val érhető el, amelyek nem átmeneti, hanem tartós növelést eredményeznek. Az időszakos módszerek — mint például a műtrágyázás — legfeljebb néhány éves terméstöbbletet jelen­tenek. Ezzel szemben a melioráció tartós fejlesztést eredmé­nyez. Elsősorban a savanyú és a szikes talajok kedvezőtlen adottságait igyekeznek így javítani. A talaj szerkezetének, víz-, hő és levegőgazdálkodásának, kémiai tulajdonságainak javítása a szakemberek célja. E tekintetben a járás területén végzendő munkák kidolgozott tervek szerint haladnak. 0 A légkör elszennyeződésének folyamata szorosan össze­függ az energiafelhasználás ütemének növekedésével. Mi a helyzet ezen a téren? — Sajnos a levegőszennyeződést illetően kerületi méretben elsőséget „élvezünk“. A fő szennyeződésnek számító kéndioxid járásunkban emelkedő tendenciát mutat. A vajáni (Vojany)' hőerőműből évente több mint 80 ezer tonna jut a levegőbe és 25 ezer tonnányi hamu szennyezi a talajt. Nem kisebb mint száz négyzetkilométeres területet szennyez és hozzávetőlegesen hatezer lakos érzi ennek közvetlen hatását. Az intézkedések következtében a szennyezés mértékének jelentősebb csökke­nését azonban csak két év múlva tudják megoldani. 0 Mit mondhatunk a Slovnaft vajáni üzemével kapcsolat­ban? — Örömmel mondhatom, hogy ezen a téren nincsenek kü­lönösebb problémáink. Az üzem szennyvíztisztító állomása például tisztább vizet bocsát ki, mint amilyen a Laboréból nyert technológiai célokra alkalmas folyóvíz. Az üzem sok esetben segít a szomszédos hőerőmű gondjainak orvoslásában Is. Ugyanez mondható el a hulladékégetőről. A Slovnaft eb­ben az esetben is segítségére van az ágcsernyői átrakodóállo­­másnak az olajmaradványok felszámolásában. 0 Befejezésül mit szeretne még elmondani? — Talán annyit, hogy már túl vagyunk azon az időszakon, amikor csak beszéltünk a környezetvédelemről. Járásunkban valamennyi üzemnek, nemzeti bizottságnak van környezetvé­delmi terve s ennek megvalósítását a járási nemzeti bizottság környezetvédelmi bizottsága rendszeresen értékeli. Meggyőző­désem, hogy kedvezőbb változásoknak nézünk elébe. A beszélgetést köszöni: ILLÉS BERTALAN

Next

/
Thumbnails
Contents