Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-05-25 / 21. szám

T f ú SZABAD FÖLDMŰVES 1985. május 25. „Csillagtudással“ az áltudományok ©Нет 'Az ősi hiedelemvilágból kilépő kor kozmoszt ostromló' gyermekei va­gyunk. A tudomány és a fejlődés fel­oldotta gondolkodásmódunk évezre­des béklyóit. Az értelem súlya alatt örökérvényűnek hirdetett dogmák hi­tele roppant össze. Az ember meg­járta a Holdat, űrszondákat küld a szomszédos bolygókra, hatalmas táv­csöveket épít... Figyeljük, kutatjuk a világegyetemet, hogy megtudjuk: hol is a helyünk a világban. Nem azt akarom mondani, hogy a csillagászat­nak ebben kizárólagos szerepe van, de hogy elsőrendű, az kétségtelen. A legavatottabb olyan kérdések megvá­laszolásában, hogy hogyan keletke­zett a Föld, mióta van a világ? A tu­dománytalan nézetek elleni harcban — az iskolákon kívül — szintén fon­tos szerep jut a csillagászatnak, konkrétan a csillagvizsgálóknak. A megismerésnek erre az útjára azon­ban már gyermekkorban rá kell lép­ni, így természetszerű, hogy a csil­lagvizsgálóknak valahol találkozniuk kell a közoktatás aktív színtereivel, az iskolákkal. Ä csillagászat terén oktatásunk je­lenleg csak informatív tényanyagot ad, nem pedig személyes élményt. Csak ritkán és szórványosan — szak­köri foglalkozások keretében — ké­pes arra, hogy a tanulók öntevékeny­­nyé, a tudományág szenvedélyes ku­tatóivá válhassanak. A Rimaszombati (Rimavská Sobota) Népi Csillagvizsgáló az amatőr csil­lagászati mozgalom fejlesztését tűzte ki célul. Az intézményt sajátos hely illeti meg a járás közművelődési-köz­oktatási rendszerében. Az 1977-ben — Szlovákiában az első ilyen célépület­ként — átadott bemutató és megfi­gyelő csillagvizsgáló látogatottsága már az első néhány év alatt elérte az ezres nagyságrendet, és az intézmény hamarosan Rimaszombat egyik jelleg­zetességévé vált. Küldetését a lakos­ság, mindenekelőtt a tanulóifjúság tudományós világnézetének megalapo­zásában, illetve megerősítésében, a tudományos gondolkodásra nevelés­ben Jelölték meg. Az ismeretterjesztő csillagászoknak máig egyik legfőbb feladatuk, hogy eloszlassák a csilla­gokkal és az égi jelenségekkel kap­csolatos mítoszokat, babonákat. Ez, sajnos, néha oda vezet, hogy olyan kérdésekkel is kénytelenek foglalkoz­ni, amelyek a csillagászat határterü­leteire esnek, vagy éppenséggel sem­mi közük nincs ahhoz (például az UFO-probléma). De nézzük konkré­tan, milyen munka folyik, illetve kik végzik azt a rimaszombati bemutató csillagvizsgálóban. Az intézmény dolgozói tavaly 90 előadást tartottak a környező falvak, városok polgárainak; 112 csoportot (főleg iskolásokat) fogadtak a tudo­mányos világnézet „műhelyében“, s összesen több mint tízezer (többnyi­re fiatal) ember kíváncsi kérdéseire adta kválaszt. Elmagyarázták azokat az összefüggéseket, amelyek az em­ber és kozmikus környezete között valóban fennállnak: a Napnak a földi életre gyakorolt hatását, idegen civi­lizációk létezésének valószínűségét, és rámutattak: egészen az atomi vi­lágig részesei vagyunk az Univerzum­nak. Az ilyen beszélgetésekre már csak azért is szükség van, mert ma már senki nem tekintheti magát iga­zán műveltnek bizonyos fokú kozmi­kus ismeretek nélkül. A rimaszombati csillagvizsgálóban, dr. Rapavý Pavol igazgató irányítása alatt dr. Rapavá Daniela, Kerekes Ka­talin és Agócs Pál végez széles körű tudományos és ismeretterjesztő mun­kát. Ök irányítják módszertanilag a járásban működő csillagászati szak­körök munkáját is. Még szabadidejük jelentős részét is erre a célra áldoz­zák fel. „Az ember és az idő“, illetve ,.A környező Világegyetem“ című vándorkiálításaikkal sok községbe, iskolába, művelődési házba eljutot­tak. S ha már ott voltak, ismeretter­jesztő előadásokat is tartottak, filme­ket vetítettek, és távcsövet állítot­tak fel az égbolt megfigyelésére. A pionírüdülőkben csillagászati napokat tartottak, nyári csillagászati táboro­kat szerveztek. A csillagvizsgáló — sajátos közmű­velődési és oktatási szerepéből adó­dóan — szinte naprakészen, emellett közérthető formában tálalja az ér­deklődő nagyközönség és a tanuló­­ifjúság elé e modern tudomány leg­újabb eredményeit, és világképfor­máló ablakot tár az univerzumra. Többezer kötetes szakkönyvtár, sok­ezer dia-, illetve mozgófilm, va.lamint csillagtérképek tucatja áll az érdek­lődők rendelkezésére. Tudományos folyóiratokat járatiak a világ minden részéről. Harminc, többnyire iskolákban és ipari üzemekben működő szakkörben közel félezer gyermeknek és fiatal­nak kedvtelése a csillagászat. A kö­zépiskolás diákok körében megala­kult az Ifjú Csillagászok Klubja. Csil­lagászati Információk címmel kétha­vonta megjelenő lapot is kiadnak ré­szükre, amely elsősorban alapismere­teket és a szakköri foglalkozásokat elősegítő tanácsokat nyújt. Az égbolt egyes jelenségeit a saját szemükkel is figyelemmel kísérhetik a fiatalok, ehhez azonban még kevés az amatőr távcső. Hogy ezen a gondon enyhít­senek, a csillagvizsgáló dolgozói a rimaszombati cukorgyárral és az ost­­ravai bányászati főiskolával összefog­va hamarosan hozzálátnak kisméretű távcsövek készítéséhez, pontosában összeszereléséhez. Ä 8. ötéves tervidőszakban — a­­mennyiben elfogadják javaslattételü­ket — egy planetárium felépítésével kívánják bővíteni a materialista világ­kép hirdetésének eszköztárát. A pla­netárium semmihez nem hasonlítható többletet jelent a hagyományos isme­retterjesztési formákhoz képest, mi­vel benne az égboltot és anňak jelen­ségeit élethűen szemléltetve lehet be­mutatni. Reméljük, hogy ez a terv mielőbb megvalósul, s így e hasznos intézmény a jövőben még eredménye­sebben végezheti munkáját. Korcsmáros László A losonci (Lučenec) járásban is lezajlott a Tavaszi szél... or­szágos népdalverseny járási döntője. A hat kategóriából mtndüsz­­sze három volt képviselve, s a ver­senyzők sz'áma meghaladta a mintegy 120-at. A legnépesebb a szólóéneke­sek mezőnye volt, amelyben 15, job­bára fiatal versenyző lépett fel. Az éneklőcsoportok kategóriájában hét együttest, a folklórcsoportokéban pe­dig kettőt láthattunk; ennek alapján érthetővé, vált, miért nem volt szük­ség elődöntőre. A versenyről annyit kell elmonda­nunk, hogy örvendetes volt ugyan a fiatalok aktívabb bekapcsolódása, de ennek ellenére hiányoltuk a már többször sikeresen szerepelt időseb­­beket-középkorúakat. Távolmaradásuk mindenképpen a színvonal rovására ment, hiszen ők nemcsak ápolói, de őrzői is a néphagyományoknak, ami a fiatalokról nem éppen mondható el. Ugyancsak érzékeny hiányt jelent a legutóbbi évfolyam országos döntő­seinek, a losonci pedagógiai iskola éneklőcsoportjának, illetve szólistá­juknak, Somoskői Ágnesnek a távol­­maradása: a lányok az érettségi vizs­gára készülnek. Az Ag Tibor vezette zsűri végül is a szólóénekesek kategóriájában a lo­sonci Kelemen Gyulánét, az éneklő­­csoportokéban a sídieket (Síd), a két folklórcsoport közül pedig a Luca napi népszokásokat bemutató csá­kányháziakat (Cakanovce) juttatta a területi döntőbe. Csák István A CSEMADOK ipolysági (Šahy) he­lyi szervezetének Vas Ottó vezette József Attila Irodalmi Színpada szín­vonalas összeállítást mutatott be Ipolyságon és Léván (Levice), hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére. Műsorukat mindkét hely­színen zsúfolt nézőtér előtt adták elő. Az első részben Kiáltás címen Tőzsér Árpád verseiből készítettek összeállí­tást, amelyet a Száll a tavasz című műsorblokk követett; ebben Vas Ottó szavalta el Radnóti Miklós néhány olyan versét, amelyeket a mártírha-4 z évad utolsó bemutatójára ke- ÁI rillt sor május 9-én a Magyar Területi Színház Kassai f Koši­ce/ Thália Színpadán, hazánk felsza­badulásának 40. évfordulója tisztele­tére. A választás jelképes volt, hiszen a magyar nyelvterületen is jól ismert cseh klasszikus élete utolsó évében, 1938-ban írta Az anya c. drámáját, szinte megérezve az eljövendő esemé­nyeket: a fhstzmus gátlástalanságát, a háború szörnyűségeit. Capekot egyébként is élénken fog­lalkoztatta a hősiesség, az élet és a halál kérdésköre. Elképedve állapí­totta meg, hogy az írók milyen köny­­nyen küldik halálba regényhőseiket. Ö az életet részesítette előnyben a halállal szemben. Ebből kifolyólag elsősorban az a típus érdekelte, a­­mely az alkotásával visz végbe l\ős­­tettet, bár elismerte a hősiességnek azt a válfaját is, amelynek halál az Kerületi színjátszó fesztivál Érsekújváron (Nové Zámky) öt napon át tartott a magyar nyelvű műkedvelő színjátszó csoportok nyugat­szlovákiai seregszemléje, amelyen hű képet kaphattunk a kerület öntevékeny színjátszó mozgalmáról. Elöljá­róban megállapítható, hogy a kerületi döntőbe jutott csoportok eredményes színjátszó múlttal dicsekedhet­nek, már évek sikeresen szerepelnek nemzetiségi rendezvényeinken . A vágaiak (Váhovce) rendhagyó színjátszó-hagyományt vallhatnak magukénak: a község­ben a húszas évektől működik színjátszó csoport, s az eltelt hatvanegynéhány év alatt 80 egész estét betöltő darabot tanultak be, vittek színre. A hroboüovóiak még Iskolás korukban, Szikhart Zsuzsa pedagógus vezetésé­vel verbuválódtak össze egymást lelkesítő együttessé, anyanyelvi kultúránk fáklyavivőivé. Az eltelt évek alatt, az iskolapadból kinőve is együtt haladnak a megkezdett úton: tavaly a Jókai-napokról 2. díjjal tértek haza. Ä kolóniák (Kolinany) is dicső múltra tekinthetnek visz­­sza: tavaly ünnepelték színjátszó csoportúk fennállásá­nak 6. évfordulóját; a CSEMADOK KB Aranyplakettjének tulajdonosai. A muzslaiak (Mnžla) egy évtizede dolgoz­nak együtt — tavalyelőtt a Jókai-napokon második díjat kaptak. A štúrovóiak ugyancsak többéves múlttal dicse­kedhetnek, tavaly a Jókai-napok résztvevői voltak. Az ötnapos seregszemle hatodik együttese a Magyar Terü­leti Színház SZISZ-szervezetének és ifjúsági klubjának tagjaiból álló csoport, amely alig pár hónapja alakult; a vezetőjük Kiss Péntek József. Műfajilag vidám, könnyed hangvételű darabokat lát­hattunk A vágaiak Tersánszky Józsi Jenő Kakuk Marci című vígjátékát vitték színre, Forró Anna és Juhász Ala­dár rendezésében; a hröboüovóiak „Vásárt komédiákat“ mutattak be, Jarábik Gabriella és Szikhart Zsuzsanna rendezésében. A štúrovóiak Keszegh Pál rendezésében Vaszarv Gábor—Fényes Szabolcs Bubus című bohózatá­val szórakoztatták a közönséget. A MATESZ SZISZ-szer­­vezetének tagjai Heltaí Jenő Amerikai párbaj című bo­hózatával léptek színre. Ugyancsak Heltai-darabbal mu­tatkoztak be a muzslaiak: Grosch Gábor rendezésében A tündérlaki lányok .című színjátékot adták elő. A ko­lóniák Örkény István Kulcskeresők című, különböző jeilpmtípusokat felvonultató darabját jelenítették meg. Á bíráló bizottság több díjat adott át: a legjobb da­rabválasztásért a kolóniák rendezője, Balkó Imre vehet­te át az oklevelet; az előadás egységes voltáért a štúro­­vóiak kaptak dicséretet. A legjobb férfialakítás díját a vágai Dubnická László érdemelte ki; a legjobb női ala­kításért a muzslai csoport szereplője, Hajtmanné Mészá­ros Borbála kapott méltó elismerést. A harmadik helyen a hroboűovói csoport végzett, a második helyet a MATESZ SZISZ-szervezetének színjátszói szerezték meg; a fesztivál győztese pedig a tíz éve következetes mun­kát végző muzslai csoport lett. Velük találkozunk az idei Jókat-napokon. Pénzes István (A szerk. megj.: S hogy ott milyen eredményt érnek el, az éppen ezekben a napokban dől el: május 21-én kezdődött, s 27-ig tart ugyanis az Idei, immár 22. fókai­­napok rendezvénysorozata iáit halt költő élete, utolsó időszaká­ban írt. Az irodalmi színpad műsora után a František Zbnrovjan vezette Ipolysági énekkar fellépése követke­zett, amelyben szlovák, magyar, orosz és ukrán népdalokat hallhattunk; utá­nuk a Kincskeresők nevű ismert folk­lóregyüttes mutatta be összeállítását. A gazdag és változatos műsornak mindkét városban nagy sikere volt; csak dicsérni lehet érte a rendezőket, az ipolysági CSEMADOK-alapszervezet tagjait, élükön Korpás Pállal, a szer­vezet titkárával. Belányi János Hazánk felszabadulásának 40. év­fordulója alkalmából a CSEMADOK Galántai Járási Bizottsága, a szövet­ség sládkovičuvói helyi szervezetével közösen Ünnepi estet rendezett Slád­kovičovom A meghívott vendégek kö­zött ott volt Benkovszky Pál és Rei­­zinger József, a vnb elnöke, illetve titkára, valamint Somogyi Kornél mérnök, a Nemzeti Front képviseleté­ben. Ünnepi beszédet Sípos Béla, a CSEMADOK jb elnöke mondott, majd a járás éneklőcsoportjainak közös műsora következett, Pintér Ferenc karnagy vezényletével. Felépett a Ta­vaszi szél... járási döntőjének csak­nem valamennyi győztese, de a leg­nagyobb sikert talán mégis az orszá­gos hírű Üj Hajtás tánccsoport arat­ta, friss, vérpezsdítő összeállításával. Egészében véve jól sikerült, színvo­nalas est volt, amely méltó módon járult hozzá a jelentős évforduló megünnepléséhez. Nagy Mihály ГР у. Г Г.-ТГ. =agagag.gg«Lgi"=Hrgg ára ... Mindenesetre Gorkijjal értett egyet, aki szerint jobb egy eszméért élni mint meghalni. Ezzel persze Čapek sem zárja ki: a társadalmak története során sok­szor van szükség arra, hogy az egyé­nek életüket áldozzák egy-egy nemes eszméért... Az éleinek és a halál­nak éppen ezt a dialektikus egységét kívánja hangsúlyozni a mostani be­mutató is, de emellett minduntalan eszünkbe juttatta Gorkij gondolatait is: ha kell, meghalunk az eszméért, de inkább élni szeretnénk érte ... A felbári (Horný Bár) Csallóköz Efsz védnöksége alatt rendezték meg Gódány Sándor gellei (Holice) ama­tőr- festő kiállítását a felbári műve­lődési házban. A tárlatot Bogár Ár­pád, az efsz elnöke nyitotta meg, s a festő életútját Presinszky Lajos, a szövetkezet pártszervezetének elnöke ismertette. A jelenlévők ezután meg­tekintették a kiállított műveket, ame­lyek témája a csallóközi táj és a csal­lóközi ember volt. Különösen figye­lemre méltóak a Napszűrődés és az Erdei utacska című alkotások; a gyö­kerét láttatni engedő kettétört fa akár jelképként* is értelmezhető. Az Őszi ballada cíipű festményről az örök mozgás, -a dinamizmus árad, míg ezzel ellentétben a Holdas éjszaka nyugalom, a csend, a mozdulatlanság kifejezője. A kiállítást egy hét alatt mintegy háromszáz érdeklődő tekintette meg. Marták Éva Mesedéíelőttre hívták meg nemrég a losonci Nógrád Galériába azokat a gyerekeket, akik néhány hónap múl­va a helyi magyar tannyelvű alapis­kola legfiatalabb tanulói lesznek. Az ötlet a városban működő Korunk if­júsági klub tagjaitól származik, és valójában jó kezdeményezésnek bizo­nyult. Az emberpalánták kezdeti meg­­llletődöttsége hamar feloldódott, s csakhamar csillogó szemmel hallgat­ták Anné Mária pedagógust, a galé­ria dolgozóját. A mesék után játékok következtek, majd rajzban örökítet­ték meg a látottakat-hallottakat. Az ifjúsági klub és a képtár a jövőben rendszeressé kívánja tenni az ilyen találkozókat. (csák) 'Az apát Lengyel Ferenc alakította, a fiúkat pedig László Géza (András), Pólós Arpád (György) Bocsárszký Attila (Kornél), Bajcsi Lajos (Péter) és Mokos Attila (Tóni). Az Öregűr szerepében Gyurkovics Mihályt lát­hatta a közönség, aki vendégként tért vissza a Thália, színpadra ebben a szerepben. Az о fellépése mindig él­­ményszámba megy, s a közönség min­dig hálás a Thália veteránjának ala­kításáért; epizódszerepekben is szíve­sen látja a színpadon. Misi — ahogy kollégái hívják Gyurkovics Mihályt — Capek: Az anya 'A rendező nyitottá tette a játék végét: döntse el a néző, hogy Toni, a család legfiatalabb férfitagja, mi­után végre kezébe került a puska, használni fogja-e, vagy megriad tőle. Az anyja eddig óvta a fegyverektől, hiszen férjét és négy fiát már elve­szítette ... A döntő pillanatban azon­ban mégis 0 adja fia kezébe a pus­kát, pedig már eddig is kiderült: nem képes hősnek látni a hozzátartozóit, bár a társadalmi erkölcsök és normák szerint hősök... Hosszú vívódáson megy keresztül az anya: képzeletében sorra megjelennek elhunyt hozzátar­tozói, s 6 maga a darab végére eddi­gi elveivel ellentétes elhatározásra jut. . Az anyát Szabó Rózsi jelenítette meg a színpadon, akit betegsége miatt elég régóta nem láthatott sze­repelni a közönség. A május kilence­dikéi bemutatón élete egyik legna­gyobb szerepálmát valósíthatta meg a világot jelentő deszkákon ... A hálás közönség a hosszú kihagyás ellenére is változatlan bizalommal fogadta őt. Aranykezű nagymama A nyíri (Nírovce) Luki Mária még jól emlékszik azokra az időkre, amikor a falusi asszonynak a kender­termesztés, a fonás, a szövés jófor­mán a napi tevékenységei közé tarto­zott. A 84 éves Luki nagymama — akinek hét unokája és tizenhárom ükunokája van — még ma is tud mutatni lány- és asszony korában számára egyébként külön Is emléke­­eetes volt a május kilencedikéi bemu­tató. Nem sok színésznek adatik meg ugyanis tájainkon, hogy pályafutása során kétszer is szerepelhessen u­­gyanabban a színjátékban. Idestova harminc évvel ezelőtt tűzte műsorára ezt a Capek-drámát a Magyar Terü­leti Színház lakkor még csak komá­romi) társulata. Gyurkovics Mist ak­kor a legkisebb fiú, Toni szerepében lépett a színpadra, most pedig a leg­idősebb férfit, az Öregurat alakítja... Hangsúlyozom egyedülálló eset ez a hazai magyar színjátszás történeté­ben. A darabot — céakúgy mint harminc évvel ezelőtt — most is Egri Viktor jorditásában élvezhették a nézők, mi­után Horváth Lajos dolgozta át mai színpadra. Egyúttal ő áz előadás ren­dezője, s a Thália Színpadon ez volt az ötödik rendezése azt kővetően, hogy befejezte tanulmányait a prágai Színművészeti Főiskola rendezői sza­kán. Kmeczkó Mihály szőtt asztalkendői, abroszt, melyek egyikéről sem hiányoznak nevének díszesen kivarrott kezdőbetűi. Később az idők változtak, nem volt már szük­ség arra, hogy házilag készítsen kü­lönféle textíliákat. Luki Mária nem­rég máis újra elővette a tűt és a cér­nát. Gyönyörű asztalterítőket hímez, olyanokat, amelyek mindegyike arról tanúskodik, hogy aranykezek készí­tették őket. Felvételünk azt igazolja, hogy a még ma is tevékeny nagyma­ma unokáinak, menyeinek is átadja a népi hímzés örök értékű tudományát. —kalita

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents