Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-25 / 21. szám
1985. május 25. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Ä pokol járta ©mker Aki -csupán felületesen ismeri ezt a csallóközi embert — jómagam Is csak kétszer beszéltem vele; először vagy 15—20 évvel ezelőtt a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) )nb építésügyi szakosztályán, másodszor meg az idén a húsvéti ünnepek előtt a nagylégi (Lehnice) geriátriai intézetben —, az is hamar felfedi, testileg, lelkileg meggyötörte őt az elállatiasodott fasizmus. Am a marxista eszmébe, a kommunista pártba vetett hitét nem tudták belőle kiölni... De ne vágjunk a dolgok elébel Kezdjük ott és azzal, hogy a nagyabonyl (Veiké Blahovo) Kovács József — szülőfalujában és Hódosban (Vydrany) — fiatal évei teljében hét éven át nagygazdáknál cselédeskedett, saját bőrén tapasztalva az embertelen kiszipolyozást, a lealázottságot és a jogtalanságot. Ez nagyon mély nyomot hagyott a haladó gondolkodású ifjú Kovácsban. Friss észjárását, logikus gondolkodásmódját, tanulékonyságát közelről tapasztalva ácsmester apja arra buzdította, hogy sajátítsa el az ácsmesterséget. Ehhez minden lehetőséget megadott neki. ő meg hajlott a jó szóra ... Amikor a szakma fortélyait, mesterfogásait, csínját-bínját már magáénak tudta, a faluban és a környéken űzte a mesterségét. AZ ÄCSSZEKERCE ÉS A PIROS TAGKÖNYV Riportalanyunk 1937-ben kötelezte el magát a kommunista párttal, a munkásosztállyal. Felvilágosultsága, haladó gondolkodásmódja, pártossága mindenkor arra késztette, hogy ne alkudjon meg az osztályellenséggel. így azután lépten-nyomon harcolt a kizsákmányolás, az elnyomás, a burzsoá demokrácia, majd később a Horthyfasizmus hatalmának gyöngítéséért. — Az idő tájt, a kapitalizmusban az ácsszekerce és a piros tagkönyv nem nagyon fért össze egymással. Ez abból adódott, hogy én bizony kimondtam azt, amit egy öntudatos kommunista kimondhatott. Emiatt aztán nem örvendtem nagy szeretetnek munkaadóim körében. Hiába volt a jó minőségű munkám, a mesterségbeli tudásom, ha a magam módján kifejezésre juttattam érzelmeimet, meggyőződésemet. Vagy ha többet követeltem a munkámért, mint amennyit a munkaadó hajlandó volt fizetni. Ilyenkor azután elég hamar a „büdös kommunista“ ,a „lázadozó“ jelzővel illettek munkaadóim, s az is megesett bizony, hogy becsukatással is fenyegettek. S mehettem máshová munka- és kereseti lehetőség után kilincselni... — forgatja vissza az emlékezés kerekét a most 79 éves Kovács József, felelevenítve a 30-as évek nagy világgazdasági válsága éveinek i nyomasztó légkörét. Aztán egyre sötétebb fellegek tornyosultak Európa egén. A fasizmus ragályként terjedt, áttörte Németország határait. Magyarországon például a nyilas rémuralom öltött testet, csúcsosodott ki. Ennek a sötét kornak a kezdetét így ecseteli a veterán kommunista, a párt érdemes tagja — ágyán ülő lánya, Angyal Sándorné, Tibor fia és az ugyancsak Kovács névre hallgató szobatársa jelenlétében: NYILAS HATALOMÄTVÉTEL — 1938-ban bevonultam a csehszlovák hadseregbe, de még ugyanabban az évben leszereltem. Ennek oka az volt, hogy Szlovákia déli részét Magyarországhoz csatolták. Ezzel együtt kezdetét vette a fatalpas, mürostos világ, valamint a kakastollas csendőrök fénykora. A Horthy-rendszer fegyveres pribékjei elsősorban a kom-Kovács József, veterán kommnnisla munistákra, a haladó gondolkodású emberekre vetették ki a hálójukat. A helyzet egyre feszültebbé vált. Nagyabonyban (Dunaszerdahely tőszomszédságában) három rádió volt összesen, az szolgált hírforrásként: egy Hodossy Benőéknél, egy nálam és egy meg másutt. Nagyon kíváncsiak voltunk arra, valójában mi is történik majd a magatehetetlen kormánnyal. A kommunisták hozzánk jártak rádiót hallgatni. Jól emlékszem, 1944. október 15-én is a rádió hangjaira füleltünk. Annak ellenére, hogy Indulókat Játszottak. Aztán 13 óra 03 perckor a bemondó közölte: „Horthy — a hitleri fasizmus nyomásának nem tudván tovább ellenállni — kapitulált. Kimondhatatlanul nagy volt az öröm, egymás nyakába borulva kiabáltuk: „Vége a háborúnak!...“ Am délután, úgy fél öt tájban már más zene szólt: Szálasi átvette a hatalmat...! Ezzel megkezdődött a nyilas rémuralom, s vele együtt az üldöztetésünk. KÉTSZER A CSILLAG-ERŐDBEN A Szálasi-hatalomátvételt követően egyre dühödtebb nyilastámadásokat kellett a nagyabonyi kommunistáknak átélniük. Kovács József szerint a legvadabb nyilasok egyike a nyűli (MNK) származású Gútai Dezső, a falu Jegyzője volt, aki gátlástalanul élt teljhatalmával. — Az előállt új helyzetet, mi kommunisták, megvitattuk. Nagy volt az elkeseredésünk. Miért? Mert Gútai jegyző közbenjárására felfegyverezték a kulákokat, akik kárörvendve hangoztatták: — Korai volt a kommunisták öröme... Majd mi megmutatjuk ... — fenyegetőztek. Két fegyveres ott cirkált a házunk előtt. Röviddel az összejövetelünk után a kakastollasok ránktörtek, majd — bírósági tárgyalás nélkül — a komáromi Csillag-erődbe hurcoltak el: Szabót, Hamar Bálintot, Csiba Pált, Széllé Istvánt (a koncentrációs táborban halt meg) és jómagámat. — Mi volt a Csillag-erődben a leggyötrelmesebb? — Hát a létbizonytalanság, meg az, hogy voltunk vagy húszezren összezsúfolva a szabad ég alatt. Éjjel az „isten hidege“ gyötört minket, nappal meg a németek. Mit ettünk? Nyers és főtt takarmányrépát, mint az állatok. Kik voltak a környezetemben? Főleg gútaiak (Kolárovo) és felsőgallai (Magyarország) bányászok. Míg a nagyabonylak a Csillag-erődben raboskodtak, odahaza megindult a mentőakció a kiszabadításukért. — És volt is eredménye? — Volt. Csömör Mihály közbenjárására egy október végi pénteki napon, nagy megkönnyebbülésünkre, hazaengedtek... De mit tesz a balsors, otthon két behívót is találtam, az egyik egy budapesti hadiüzembe. Tudtam, a helyi nyilasok nem hagynak nyugton. Hét vége lévén, vonatra ültem s jelentkeztem a hadiüzemben. Ott egy Hoffman nevű ember azt mondta: „Kovács, menjen hazai Majd hétfőn jöjjön vissza ...!“ A két gyermek apja hazautazott. De nem volt nyugodt a családja körében töltött éjszaka. Rossz érzés kerítette hatalmába. — Hajnalodott, de még sötét volt. Egyszeresek mit hallok, valaki rugdossa az ajtót. Kimegyek, hát a Laczi csendőr törzsőrmester és a kisbíró a hívatlan vendég. A parancs úgy szólt: „azonnal szedjem a sátorfámat“, vagyis öltözzek fel és irány: a községháza! — S ml volt az ok, hogy oly gyorsan összeszedték négyüket? — A nyilas boltos volt a legnagyobb hangadó. Azt mondták: nem tűrheti, hogy a kommunisták hazajöttek ...! Hát így került Kovács József negyedmagával ismét a komáromi Csillag-erődbe. — Rajtunk kívül még heten voltak Dunaszerdahelyről. Köztük volt Mondok Gábor is, akivel egy cellába kerültem. (Ő már eltávozott az élők sorából). Raboskodásom alatt is éberen figyeltem a fejleményeket. Egy napon ismerős tűnt fel az őrök között, akit Hodossy Móric névre kereszteltek (a közös gazdaságunk első éveiben efsz-elnök is volt). Ennek az embernek a neje adta hírül az enyéimnek, hogy ismét a komáromi Csillag-erődben raboskodom. Kovácsnénak, a hű házastársnak sem kellett ennél több. Amint tehette, Komáromba utazott, a nővéréhez, hogy együtt próbáljanak valamit kieszközölni az ottani nyilas-irodán, ha egyebet nem, hát legalább egy látogatást. Később majd a többit. — Feleségemmel és nővérével együtt ment Csömör a nyilas irodára, Décsihez. Az asszonyok sírva fakadtak: könyörgtek a nyilas vezérnek, hogy engedjenek haza engem ... Akkor még nem tudtam, hogy Csömör mit intézett. Azt viszont igen, hogy átadtak minket a németeknek. Megtudtuk, hogy másnap közülünk háromezer-hatszázat vagonokban Németországba szállítanak. A lélekgyötrő, idegölő órák igazán csak ezután következtek. NYUGTA, MINT AZ ÜLDÖZÖTT VADÉ... Másnap következett a bevagomlrozás. Ennek zavartalan lefolyását magyar kakastollas csendőrök és a négy német SS-katona szavatolta. —Aki közülünk lassabban mozdult, azt szőlőkaróval ütlegelték — mondja elcsukló hangon Kovács József vívódva, újra átélve a borzalmakat. — Egyszercsak egy nyilas karpaszományos őrmester jött, papírral a kezében. Egyenesen a vagonírozást irányítókhoz sietett, valamiféle üzenettel. Az üzenet — amit felolvastak — így szólt: „Kovács József további intézkedésig visszatartva!“ Nevem hallatára nagyot dobhant a szívem. Ezt követően félreállítottak. Így végig kellett néznem a 3599 ember marhavagonokba történő gyömöszölését. KI tudja hányuknak ez volt az utolsó útja ...? Amikor az emberszállító szerelvény kigördült a pályaudvarról, engem egy cellába tuszkoltak, majd rám zárták az ajtót. Micsoda éjszakát éltem át, további rettegés közepette. A következő napon lőtt egy illető, aki azt mondta, menjek a nyilas irodára. — S ment? — Dehogy mentem én oda. Más Irányt vettem. Hazafelé gyalogoltam. Szerencsésen hazaérkezett. De nem mert sokáig otthon maradni. Felpakolt. Elköszönt a családjától s útnak indult, Budapestre, a Váci utca 189 szám alá. Karácsonyig itt valahogy kitartott, de a ünnepekre hazament a családjához. Otthoni nyugta? Mint az űzött vadé, olyan volt... S nem ok nélkül félt, rettegett. — Katonaszökevényeket összefogdosó razzia volt 1945 februárjában.. ■ — emlékszik vissza. — Ekkor hatunkat, kommunistákat is összeszedtek. Nagy hó volt akkor, azt lapátoltuk, hogy a katonai Járművek közlekedhessenek. Gyűjtőhelyül a dunaszerdahelyi sárgakastély szolgált számunkra. Csapatcsendőrök ügyeltek ránk. Szabadkai István volt a 23 csendőr parancsnoka, ö nagyon megértő, jó ember volt. Behívott a régi kocsmába, majd azt mondta: „Emberek! El tudnának-e úgy bújni, hogy az a vadember (a nyilas Gutái jegyzőre célzott) ne tudjon a hollétükről?“ —1 Hogyne! — mondtuk fellelkesülten. S szabadon engedett minket. — Ismertem a bőst gróf erdészét, Nászali Ferencet, akinek jóvoltából a „büdös“-! erdészlakban húzódtam meg. Itt nem egyedül remetéskedtem; két katonatiszt-szökevény társaságában teltek-műltak a napjaim, egészen a felszabadulásig. — S találkozott-e a háború befejezése óta Szabadkaival, akiből nem tudta a fasizmus sem kiölni az emberséget? — Volt szerencsém találkozni á megmentőmmel, Dunaszerdahelyen, a mostani Jesenský-utcában. Akkoriban kezdték a volt csendőröket kérdőre vonni tetteikért. Azt mondtam neki: ha bántódása volna, bizalommal forduljon hozzám ... Ilyen jószándékű csendőr volt még a Somogy megyei Annus Péter is, aki „nem pendült egy húron“ a nyilasokkal. Ahol tehette, segített. A haladó szellemű bajba Jutottakon ... SZABAD ÉVTIZEDEK Nos, miként alakult a sorsa Kovács Józsefnek a felszabadulás után? Nem ült otthonában tétlenül, ölbe tett kézzel. Segített a felszabadító szovjet katonáknak rendet, igazságot teremteni. Tizenkettedmagával a helyi pártszervezet megalakításán fáradozott. Aztán, 1949. március 5-én életre keltették a CSEMADOK-szervezetet. Később meg a gépszövetkezet, majd <a közös gazdaság létrehozásán fáradozott, ugyancsak többedmagával építve falujában és a járásban az új társadalmat, a szocializmust. Nagyudvarnokon (Dvorníky na Ostrove) az első közös aratás lebonyolításával bízták meg, amiért persze fizetést nem kapott. Kilenc éven fit a Jnb építésztechnikusa volt, szakirányításával épültek a közös gazdaságok első istállói, gazdasági épületei. De utána sem lohadt szorgalma, példamutatóan tette azt, amit a párt, az új társadalom reá bízott. Ember maradt a „farkasok között“, a legsötétebb időkben. S emberként, meggyőződéses kommunistaként tette, amit elvárt tőle a párt, a szocialista társadalom. N. KOVÁCS ISTVÁN HATVÁNYOZOTT szorgalommal BEHOZTAK a kéthetes lemaradást Nagyon közkedvelt, rokonszenves fiatalember Finta István mérnök, a négy falu határát egyesítő garamkálnai (Kalná nad Hronom) Augusztus 29. Efsz üzemgazdásza. Amellett közvetlen, megértő és segítőkész, így aztán nem esett nehezére, hogy — elfoglaltsága ellenére — tájékoztasson arról, mennyire volt sikeres az idei év három hónapja, s milyenek a mezőgazdasági nagyüzem legközelebbi kilátásai...? Ajánlatomra a növénytermesztési főágazat helyzetének bogozásával indul a beszélgetés. Máris sorjázza: — Búzavetéseink, a szigorú tél ellenére, jól áttéteitek. A második leltározás tapasztalatai szerint a növényállomány 92 százaléka jó minőségű, de az időjárás felmelegedésével további javulás várható, különösen, ha csapadékot is kapunk ... Mert az „égi áldás" eddig bizony eléggé szűkös ... Aztán arról tesz említést, hogy az árpavetéseik a sanyargató, hosszan tartó hideg miatt egy kicsit sárgák. De, mint a tudományos tápanyagelemzések bizonyítják, a tápanyagtartalom Jó szinten van a gabonaféléket illetően. így hát a növénykultúra gyors fejlődésnek, bokrosodásnak Indulhat. — Ha valamiféle elemi csapás nem éri gabonáinkat — vallja bizakodóan a mérnök-szakember —, a tavalyinál is Jobb termésre számíthatunk. # S miként sikerült megbirkózniuk a tavaszi dologtevés első szakaszával? — vetem közbe. — Bizony, nem volt éppen Irigylésre méltó a növénytermesztés fő szak-Eredményes negyedév emberének, a főágazat dolgozóinak, a műszaki gárdának a helyzete. Mert a késői tavasznyílásból eredően kéthetes lemaradást kellett behozniuk. Dolgozóink különösebb rábeszélés nélkül is megértették: a helyzet jobbra fordítása jórészt az önzetlen segítőkészségüktől, meghatványozott szorgalmuktól és a rugalmas, hozzáértő irányítástól függ... Nos, ennek eredméként április 29-én már a kukoricavetéssel is végeztünk, kihasználva minden lehetőséget. • Túl az elmondottakon, mi volt a tulajdonképpeni hajtőerő? Mert hiszen köztudott, hogy az emberek nem érik be a puszta köszönömmel, a dicsérő szóval. — A pluszmunkát, a teljesítménynorma túlteljesítését, az éjszakai, a szünnapi és a vasárnapi munkát premizáljuk. Erre a béralap 10—15 százalékát fordíthatjuk, ami nagyon is kifizetődő a közös gazdaságnak, hiszen a cél elérését segíti. És segítette isi Hiszen ez a már leírtakból is világosan kitűnik. Az említett fóágazat dolgozóinak állhatatos, szívós célratöréséért, a kéthetes lemaradás behozásáért, a derakas helytállásért — nyilvános elismerés, dicséret jár. Nagyon is megérdemlik! ф S most beszéljünk az állattenyésztésről, annak eredményességéről. — Nálunk nem a kifejt, hanem az értékesített tej mennyiségét, minőségét tartjuk számon — magyarázza az üzemgazdász. — Az Idei első negyedévre előirányzott 689 ezer liter tejet március 15-ig értékesítettük, sőt 193 ezer literrel túlteljesítettük azt. Mindezt főképp a kiskoszmályl (Maié Kozmálovce), a kálnal és a váradl (Tekovský Hrádok) tehenészeti telepünk legjobb fejőinek köszönhetjük. Persze, tartalék azért akad még: a kálnal fejők a legkorszerűbben felszerelt telepen , tehenenként naponta nemcsak 7,67 litert értékesíthetnének (ahol 732 tehenet fejnek), hanem ennél még többet is! Hiszen a kiskoszmálytak 9.6 liternél tartanak, de még ennél Is jobb eredményt mutatott fel Ján Cesnak (12,8 liter), valamint Bertók Tibor és Nagy Károly (10,5 liter) a váradi telepen. ф És sikeres volt a húseladás első negyedévi terve is? — Örömmel mondhatom: Igen! Sőtl 17 tonnával többet értékesítettünk a tervezettnél. Ez is jórészt a dolgozók munkához való szocialista viszonyának az eredménye. Tehát az elmondottakból kitűnik, az állattenyésztési főágazat dolgozói ugyancsak a következetes, szívós tervfeladat teljesítésére törekszenek, hogy az év végi hajrát mindenképpen elkerüljük. Amellett a gazdaságosság elvét is messzemenően szem előtt tartják. Tény: jó a bérgazdálkodásuk, megfelel a reális teljesítményeknek. Ami az első negyedév megtakarítását Illeti, ezt a következő hónapokban használják fel a végzett munka mennyisége és minősége arányában. Hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 40. évfordulója tiszteletére vállalt kötelezettségeik értékét (535 ezer korona) közösen, a termelési értekezleteken kezdeményezve 10 százalékkal emelték, tekintetbe véve a szemes takarmány tervének túlteljesítését. Az Augusztus 29. szövetkezet 580 tagjának első negyedévi igyekezete, szorgalma révén született jő eredmények reményt keltőek. Bizonyltjáki csakis az ilyen derekas helytállás, valamint hozzáértő, szakavatott, jől átgondolt irányítás szavatolhatja a vártnál Is jobb eredményeket. Ehhez természetesen idejében megteremtik a gazdasági, tudományos-műszaki és személyi előfeltételeket Is. (kovács)’