Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-25 / 21. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 3 1985. május 25. A szocialista falu fejlődése az NDK-ban Ä Német Demokratikus Köztársaság története 1949-től Íródik, ám léte taégis 1945. május 9-hez, a hitleri íasizmus feletti győzelem napjához fűződik. Ekkor bomlott fel a német birodalom, s ekkortól nyílt meg a német nép előtt egy szabad, demokratikus és antifasiszta állam megteremtésének a lehetősége. A nyugati övezetekben az 1945 és 1949 közötti Időszakban minden eszközzel mélyítették a keleti övezettől elválasztó vonalat. Ide sorolhatók a különböző gazdasági intézkedések, majd pedig a NATO 1949 áprilisi megalakulása után az NSZK létrehozása 1949 szeptemberében. A keleti országrészben élők az eddig megteremtett demokratikus vívmányok megőrzése, a megkezdett fejlődés folytatásának biztosítása érdekében 1949 októberében létrehozták a Német Deomkratikűs Köztársaságot, amelynek dolgozó népe azóta is a szocialista társadalom építésén munkálkodik. Az NDK kis ország, nincs meghatározó szerepe a világ sorskérdéseinek eldöntésében. Fontos szerep hárul viszont rá az európai együttműködés megőrzésében, a békés kapcsolatok ápolásában, amivel jótékonyan segítheti elő a nemzetközi helyzet javítását. Politikusai ismételten emlékeztetnek a két német állam történelmi felelősségére, a múltnak arra a megszívlelendő tanulságára, hogy német földről soha többé nem szabad új háborúnak kiindulnia. Berlinben hangsúlyozottan mutatnak rá arra, hogy diplomáciai erőfeszítéseik szerves részét alkotják a szocialista országok gondosan egybehangolt kül- és biztonságpolitikájának. Az NSZEP Politikai Bizottsága és az NDK Minisztertanácsa nyilatkozatban erősítette meg a szclalista országok varsói csúcstalálkozójának eredményeit és a Varsói Szerződés szervezetének a béke megőrzésében betöltendő meghatározó szerepét. Építeni csak békében lehet. Az NDK lakossága pedig épít, alkot, dolgozik — és békében kíván élni. Vessünk néhány pillantást a számunkra összehasonlítást is kínáló képre Az NDK-ban a falvak és lakóik szociális viszonyai történelmileg rövid Idő alatt — a Német Demokratikus Köztársaság 35 éves fennállása alatt — gyökeres változásokon mentek át. Az 1945-ös földreform a nagy földbirtokok felszámolásához és a falu demokratizálódásához vezetett. A dolgozó parasztság a munkásosztály pártjának vezetésével döntő erővé vált a falun. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek létrehozása és megerősödése, a szocialista termelési viszonyok kialakítása a mezőgazdaságban, a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság osztálya közötti szövetség megszilárdítása, a mezőgazdasági termelés állandó növekedése és — különösen a hetvenes években — a társadalmi termelőerők fejlődésének gyors üteme gyökeres módon megváltoztatták a munka jellegét, a társadalmi élet tartalmát és formáit, az emberek politikai és ideológiai világnézetének színvonalát, életük szociális-kulturális feltételeit. Az NDK-ban a falvak 853 ezer szövetkezeti paraszt és 193 ezer mezőgazdasági munkás otthonát jelentik. A mezőgazdasági termelés koncentrálása és szakosítása, a belterjesítés és a nagyüzemi termelési módszerekre való fokozatos áttérés döntő módon visszatükröződik a falu képén, szociális infrastruktúráján. Az-NDK- ban a településhálózat jelentéktelen változása mellett (megközelítőleg 4 millió ember él 6522 falusi közösségben, melyek együttesen mintegy 12 ezer települést képviselnek) Jelentős minőségi változások mentek végbe a falvak fejlődésében. 1952-ig a 12 ezer faluban 880 ezer parasztgazdaság és mintegy 500 állami gazdaság volt. A mezőgazdaság szocialista átalakítását követően minden faluban egy vagy több mgtsz-t vagy állami gazdaságot hoztak létre. Jelenleg az országban mintegy 4 ezer* 900 állami gazdaság, mgtsz, kertészeti termelőszövetkezet, gazdaságközi vállalat működik, melyekből 1200 a növénytermesztésre szakosodott gazdaság. (Mindegyikük 8—10 települést fog át.) A közös szövetkezeti munka és a korszerű ipari termelési módszerek alkalmazása a falvakban új életfeltételeket teremtett. A szerteágazó egészségügyl hálózat a falusi lakosság számára jó egészségügyi ellátást nyújt. Jelenleg a falvakban 400 rendelőintézet, valamint 5 ezer egészségügyi állomás található, körzeti és fogorvosok százai gyógyítanak. A mezőgazdasági dolgozók közel 90 százaléka szakmai képzettséggel, közép- vagy felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Az agronómusok, az állat, a falu fejlődésére az NDK-ban. tenyésztési technikusok és a mérnökök tevékénységi területükön a tudomány és a technika legújabb vívmányait és eredményeit alkalmazzák. A dolgozók képzettségének emelkedésével növekednek a lakás, a kulturális és az üdülési igények is. A falusi települések képét egyre inkább új, vagy felújított lakóházak határozzák meg. Az NDK-ban sikeresen valósul meg a Német Szocialista Egységpárt társadalmi-politikai programja. A program egyik alapvető célja, hogy a lakáskérdést — mint társadalmi problémát — 1990-ig meg kell oldani. Ennek a programnak a keretében 1980- tól 1985-ig 55 ezer lakást építenek, amely a felépítendő összes lakásnak kb. 10 százalékát teszi ki. Abban, hogy a sajáterős lakásépítkezéseknek körülbelül a fele falusi településeken valósul meg, nagy szerepe van annak az állami segítségnek, amelyet a lakásépítéshez a mezőgazdasági tecmelőszövetkezetek tagjai és a falusi lakosok kapnak. A szövetkezeteknek például joguk van részt venni a lakásépítésben. Építhetnek vagy vásárolhatnak lakóházakat, amelyeket átadhatnak használatra a szövetkezet tagjainak, A falusi építkezések sokoldalú támogatásának eredményeképpen a falusi lakáshelyzet javult. Sok fiatal — akik bekapcsolódnak a saját építkezésbe — úgy határozott, hogy falun fog élni és dolgozni. További tevékenységük elsősorban a mezőgazdasághoz kapcsolódik. A falusi lakosság életkörülményeinek javulása szoros kapcsolatban van a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növekedésével. A nagy termésáflagokj az állattenyésztés jó eredményei nagyobb jövedelmet biztosítanak és vonzóvá teszik a mezőgazdasági- munkát. A háztáji állattartás iránt a kedvező felvásárlási árak következtében a falusi lakosok újabban nagy érdeklődést tanúsítanak. A munka- és életfeltételek javulása döntő tényezővé válik a mezőgazdasági lakosság stabilizálásában, elsősorban a fiatal munkaerő letelepítésében. Ennek érdekében a fiatal házasok és családok ösztönzésére számos intézkedés születik. Olyan szocialista falu létrehozása a cél, amelyre jellemző a nagy teljesítményű szocialista mezőgazdaság és a jól megművelt kisegítő gazdaságok, a magas fokú kultúra, az építészeti sokszínűség és harmónia, a jó épületek, kertek és gyümölcsösök — tehát ahol minden lakos tevékeny módon részt vesz a társadalmi életben. VALAHOL AZ USA-BAN — Az ott a pad alatt szintén munkanélküli? —Nem! 0 nyugdíjas. V. Csakiridisz rajza |-5 t hét leforgása alatt háromjj szór választanak Olaszországban. Most, május 12-én zajlottak le a helyhatósági választások, június 9-én népszavazásra kerül sor és ezt követően mindjárt 18-án köztársasági elnökválasztásra. A három választás belpolitikai jelentősége igen nagy, hiszen mindenképpen befolyásolja az ország jövőjét, politikai és gazdasági helyzetét. Amint az a helyhatósági választások végeredményéből kiderült, a 15 tartományban, 86 megyében, 6553 városi, illetve községi tanácsban csak nagyon kis változásokra került sor a politikai erőviszonyokat tekintve. A kommunista párt az ellene indított rágalomhadjárat és uszító kampány ellenére megőrizte eddigi pozícióját: megszerezte a szavazatok 30,2 százalékát. A mostani kormánykoalíció két vezető pártja közül a kereszténydemokraták kapták a legtöbb szavazatot, 34,8 százalékot. Egészbe véve azonban a kormánykoalíció — a szocialisták, a szociáldemokraták, a republikánusok és a liberálisok — az 1980-as választásokkal szemben 4,5 százalékkal kevesebb szavazatot kapott. Ez nem kis mértékben annak tudható be, hogy éppen a választások kapcsán az olasz sajtó sokat feszegette a „közéleti tisztaság" kérdését és azt is szellőztette, hogy a helyi vezetők közül 260 ellen folyik valamilyen bírósági eljárás. Ügy látszik, nem minden választót győzött meg a kormánykoalíció, amikor közzétette, hogy olyan embereket indít a választásokon, akiknek a nevéhez nem fűződik sem csalás, sem megvesztegetés, sem korrupció. Miért lesz népszavazás? Három erő áll egymással szemben: a munkásosztály, a kormány és a nagytőke. Az előzmények: Craxi tavaly tavasszal egy rendeletben ideiglenesen és átmenetileg felfüggesztette az úgynevezett mozgőbérskálát, s így — bár nem nagy mértékben — csökkentette a munkások és az alkalmazottak jövedelmét és életszínvonalát. A mozgóbérskála átmeneti felfüggesztése a kormány részéről közgazdaságilag indokolható, politikailag azonban hibás lépésnek bizonyult. A kommunista párt és a kommunista szakszervezetek ugyanis úgy vélték, hogy a kormány túllépett a hatáskörén és megnyirbálta a munkásság és a szakszervezetek történelmileg kivívott jogait. A bérek és a fizetések mértékét Olaszországban ugyanis bizonyos keretek között a munkáltatók, vagyis a tőkések, valamint a munkavállalók, vagyis a szakszervezetek egymás közötti alkuja, tárgyalása dönti el és rögzíti kollektív szerződésekben. Ezt nem vette figyelembe a Craxi-kormány, ezért a kommunista párt tömegmozgósításba kezdett, végül népszavazást követelt és harcolt ki. A népszavazáson azt kell eldönt«VÁLASZTÁSOK - OLASZ MÚDRA nie л 45 millió olasz szavazópolgár- múlja a negyvenévesekét, ö az ország nak, hogy maradjon-e érvényben a Craxi-féle kormányrendelet. Am korántsem csak a bérekről van szó, hanem főképp elvi-politikai és presztízsharcról. A kommunista párt a mozgőbérskála ügyében tavaly emberfeletti erejű parlamenti harcot folytatott a kormányrendelet ellen; s a harcot elvesztette. A munkásság a háború utáni évek legnagyobb utcai tüntetésein tiltakozott a kormányrendelet ellen, de eredménytelenül. A szakszervezetek ugyancsak a kormány ellen léptek fel, de a rendelet megmaradt, s a szakszervezetek egysége is veszélybe került, mivel a nem kommunista szakszervezetek a kormány mellé álltak. A kormány természetesen védi a maga igazát, ám okkal fél a népszavazástól. Nem is annyira annak várható, — számára kedvezőtlen — kimenetelétől, hanem inkább a népszavazás miatt mindinkább kiéleződő társadalmi-szociális feszültségtől, az országban tapasztalható általános nyugtalanságtól. A nagytőke hajthatatlan: nem fizet. A kormány latolgatja a népszavazás után várhatókat, s készül az elnökválasztásra. Sokáig úgy vélték az országban, hogy a köztársasági elnökség Olaszországban csupán díszfunkció — méltóság hatalom nélkül. Sandro Periini, a Jelenlegi elnök azonban hétéves megbízatása alatt bebizonyította ennek ellenkezőjét. Kezébe vette a dolgokat, méghozzá annyira, hogy a fontos politikai ügyekben véleménye, meghallgatása nélkül — pontosabban véleménye ellenére — ma már alig-alig lehet bármit is véglegesen eldönteni Olaszországban. Pertini 88 éves, fizikai és szellemi aktivitása azonban olykor felül-Vigyázó szem mel Még a bennfentes is alig győzi figyelemmel kísérni, ki hol, kivel találkozott, melyik küldöttség hová utazott. Azonban az Ausztria államszerződése harmincadik évfordulójának ünnepségeire Bécsbe utazó Gromiko és Shuítz találkozóját megkülönböztetett érdeklődés kísérte. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszternek — aki a Szovjetunió üdvözletével érkezett az ünneplő osztrák fővárosba — George Shultz amerikai külügyminiszterrel több, a világ számára fontos kérdésről kellett Bécsben tárgyalnia. A tervezett csúcstalálkozó helyéről és időpontjáról és a genfi tárgyalások küszöbön álló második fordulójáról, amelynek sikeres kimeneteléért éppen a két külügyminiszter tehet sokat. vitathatatlanul legnépszerűbb embere, élvezi a parlamenti pártok többségének, közöttük a kommunista pártnak feltétlen bizalmát. Pertini szocialista, tehát egy pártban van a miniszterelnök Craxival, ők ketten azonban nem mindig és nem mindenben értenek egyet. A kereszténydemokraták is vitáznak az elnökkel, olykor elvi-politikai okokból, de többnyire azért, mert maguknak akarják megszerezni — pontosabban visszaszerezni — a köztársasági elnöki méltóságot Mindezek ellenére, ha Pertini elfogadja, hogy ismét őt jelöljék erre a tisztségre, akkor vitathatatlan, hogy óriási többséggel újra megválasztják. Pertini azonban eddig csak rébuszokban beszélt arról, hogy kíván-e elnök maradni vagy sem. Mellette szól egész életének eddigi munkássága, példátlan népszerűsége, általános bölcsessége. Ellene szól viszont magas életkora. A kérdés ezek után a következő: ha esetleg nem Pertini lesz az elnök, akkor ki? Az elnököt Olaszországban nem közvetlenül a nép, hanem a parlament és a szenátus választja. Jelenleg azonban egyetlen politikai pártnak sincs olyan jelöltje, aki megkaphatná a megválasztáshoz szükséges 51 százalékot. A helyzet tehát az, hogy a parlament és a szenátus jelenlegi összetétele és az erőviszonyok frontján Olaszországban csakis olyan személy választható meg köztársasági elnöknek, akit a kommunista párt támogat. Minden attól függ, hogyan döntenek az olasz kommunisták. ök — érhető módon — döntésüket attól teszik függővé, mit sikerül a népszavazás segítségével a nagytőke hatalmával szemben elérniük. A népszavazás után nagyobb valószinűséggel találgathatunk. Vigyázó szemmel figyel a világ, hiszen közben folynak_ a stockholmi tárgyalások, amelyen a szocialista országok azt javasolták, kössenek olyan megállapodást, amely szigorú jogi előírásokkal tiltaná meg a katonai erő minden fajtájának alkalmazását, Azonban az Egyesült Államok ehelyett azt indítványozta, hogy tsmételfék meg azokat a megállapításokat, amelyeket már rögzítettek az ENSZ Alapokmányában és a helsinki záróokmányban. Az USA elzárkózása miatt a bizalomerősítő intézkedések kidolgozásától nehéz előbbrejutnia a szocialista országoknak. Genf második fordulója sem lesz könnyű, de az egyszerű emberek azt mondják —< amíg tárgyalnak, addig nem lesz háború .. i Az elkövetkező két évtizedben a munkanélküliség lesz a világ egyik legsúlyosabb problémá- I — szögezte le az ILO (Nemzetközi [unkaügyi Szervezet). Számításaik serint a századfordulóig 1 milliárd lunkahelyet kellene teremteni, enek 88 százalékát a fejlődő orszá- Dkban. (A harmadik világ országai - an jelenleg 500 millió ember munanélküli, illetve alig foglalkoztatott.) zzal számolnak, hogy a huszonnégy igországban a keresőképes lakosság 5 százaléka, azaz kerek 35 millió mber fog munkakeresésre kényszeilni. A nyugat-európai országokban 5 millió új munkahely megteremtőire lesz szükség ahhoz, hogy a 385 lillió embernek munkát adjanak. Egyelőre azonban ez még messze van. Vegyük csak a Német Szövetségi Köztársaságot. A Kohl-kormány minden ígérete ellenére a gazdasági fellendülés sem oldotta meg a munkanélküliség nyomasztó gondját. Az 1982. negyedik negyedévi legutóbbi mélypont óta a bruttó társadalmi termék reálértékben hat százalékkal nőtt, míg a munkanélküliek száma a szezonális változásoktól eltekintve 11 százalékkal, azaz 2,3 millió főre emelkedett. Pedig közben jócskán megcsappant a vendégmunkások száma is, mivel kiutasították, finomabban mondva végkielégítéssel hazaküldték őket__Ha az időszakos változásoktól eltekintünk, a 2.6 millió munkanélkülivel 1985 első hónapjaiban szomorú rekordot „sikerült" elérnie az NSZK-nak. Pedig még nem is számítottuk hozzá a munkanélküliekhez az 1,3 millió főnyi csendes „tartalékhadsereget“. Ezzel együtt az NSZK-ban 4 millióra lenne tehető a munkanélküli állampolgárok száma. Ami a dől-' gozók számához képest több mint 15 '/o-os munkanélküliségi aránynak felel meg. A kormány közben javuló irányzatról beszél, a rövidített munkaidő visszaszorulására hivatkozik és arra, hogy folyamatosan bővül a kereslet az álláskeresők iránt és hogy az őszi hónapokban csökkent az időszakos változásoktól „megtisztított" munkanélküliség. A kilátások azonban változatlanul nem kielégítőek. Nem meglepő tehát, hogy az ellenzék tehetetlenséget merő gazdaságpolitikai önzést vet a kormány szemére. Míg a Szomorú rekord hatvanas években a gazdasági pangás folyamán keletkező munkanélküliséget még le lehetett építeni a rákövetkező fellendülés során, ma már ez nem lehetséges. A foglalkoztatottak jelenlegi száma — 21,9 millió fő — a hetvenes évek mélypontjának felel meg. A hetvenes évek második felében ugyan közel egymillió új munkalehetőség született, ám azóta ismét csökkent a munkalehetőségek száma. Ha az állam az elmúlt tíz évben nem a szolgáltatási szektorban teremtette volna meg az új munkalehetőségek hatvan százalékát, aminek folytán az állami alkalmazottak hányada 1960-hoz képest megkétszereződött, a helyzet ma még rosszabb lenne. Egyebek között a munkanélküliség is egyik nyomós gazdasági oka, hogy az NSZK nem kíván lemondani a „keleti kereskedelemről". Valóságos lélektani hadviselés folyt ezért az elmúlt év végén az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei között, amikor Washington a korszerű technikák és technológiák szocialista országokba történő továbbításának korlátozására akarta rávenni többek között az NSZK-t. Ez a kereskedelmi lehetőség az NSZK számára a munkanélküliség enyhítését is elősegíti, ezért a korlátozást kilátásba helyező USA címére több éles bírálat hangzott el. A munkát követelő tüntetések és az amerikai direktívák elleni tiltakozások Reagan elnök bonni látogatásakor ismét magasra csaptak. A hatvanas évek „népességrobbanásának“ következménye a pályakezdők átlagon felüli ütemben növekvő száma is. Az ő elhelyezésükkel járó gondok egészen a kilencvenes évekig éreztetni fogják hatásukat. Mindent egybevetve eddig nyolc hónapra tornázták fel a munkanélküli segély átlagos időtartamát, az 1982-es fél évvel szemben. Az 1984- ben nyilvántartásba vett munkanélküliek több mint egyharmada azonban már legalább egy éve nem dolgozott ... Az NSZK-nak és az ország gazdaságának nyilvánvalóan még jó darabig együtt kell élnie ezekkel a nyomasztó gondokkal. Az idei évre szóló rövid távú prognózisok a mértéktartó optimizmus és a határozott pesszimizmus között ingadoznak. A szakértői tanács például lehetségesnek tartja a munkanélküliek számának 250 ezer fővel való csökkentését, a kiéli Világgazdasági Intézet szerint viszont tovább fog romlani a helyzet. Szakértők állnak egyelőre tehetetlenül e ténnyel szemben. Közben pedig több mint két és fél millió ember várja, hogy munkát kapjon. Egy, két, hat, nyolc hónapig, vagy egy évig. Értetlenül, türelmetlenül és biztonságra vágyva. Vajon a turista, nyári utazása közben, fényes kirakatokon ámuló szemmel e két és fél millió emberből hányat lát meg?.... —h—'
