Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-11 / 19. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES 1985. május lí. II. Az 1984-es évben legerőteljesebben a beruházások visszafogására hozott központi intézkedések hatása érvényesült. A mezőgazdasági szövetkezetek a múlt évben az 1983-as évi beruházási teljesítmények 98,2 százalékát érték el, ezen belül a gépbeszerzés 6,5 százalékkal volt nagyobb az előző évinél. A beruházásokon belül az építési beruházások meghaladták, a gépvásárlás közel azonos volt, az ültetvénytelepítés viszont elmaradt a népgazdasági terv előirányzataitól. A meliorációs munkák teljesítése az előző évhez viszonyítva növekedett. Az építkezések elsősorban a szarvasmarha- és sertéstelepek korszerűsítésére, valamint a gabona- és bortárolók kivitelezésére irányultak. A kedvezőtlen adottságú és a már második éve aszálykárt szenvedett mezőgazdasági üzemek — pénzügyi forrás hiányában — gépvásárlásra a szükségesnél kevesebbet költöttek, amely a géppark • gyorsabb ütemű .elhasználódásával párosult. Nem sikerült maradéktalanul kielégíteni az öntözőgépek és -berendezések beszerzési igényeit. A nem végleges adatok alapján a mezőgazdasági szövetkezetek nyeresége a múlt évben az előző évhez képest 2—3, a veszteség viszont jelentősen, mintegy 45 százalékkal mérséklődött. A nyereség és a bérköltség ellentétes irányú alakulása eredményeként 1984-ben a bruttó jövedelem mintegy 3—3,5 százalékkal növekedett. Az előzetes felmérések szerint a nyereségági fejlesztési alap és a részesedési alap Is csökkent. A munkadíj és a munkabér, valamint az év végi részesedés együttes összege 3— 3,5 százalékkal volt magasabb az előző évinél. Egy főre vetítve a személyes jövedelem a tervezettnél alacsonyabb mértékben, 4—4,5 százalékkal növekedett. (A terv 1984-re 6—6,5 százalékos jövedelemnövekedést irányzott elő.) Az 1985. évi feladatok Az MNK idei évi népgazdasági terve a meglevő anyagi, hatékonysági és szelllemi tartalékok további mozgósításával a gazdasági egyensúly javítását, az elért eredmények megszilár-Eredményes gazdálkodás dítását és a gazdaságossági követelmények teljesítését tűzte ki célul. A mezőgazdaság 1985. évi termelési feladatai a belföldi piac mennyiségi és minőségi szükségletének magas színvonalú kielégítése mellett a gazdaságos export fokozására irányulnak. Az 1985-ös év ár- és pénzügyi szabályozói az ágazati tervben megfogalmazott termeléspolitikai, beruházási, vállalati éá személyes érdekeltségi célok megvalósítását ösztönzik. jegyzetek Az 1985. évi terv — az 1984-es év valóságához viszonyítva — a mezőgazdasági ágazat 4,2, ezen beiül az alaptevékenység 3,0 és a kiegészítő tevékenység 7,4 százalékos növekedésével számol — folyóáron számítva. A terv a növénytermesztés gyorsabb, az állattenyésztés termelésének pedig mérsékeltebb növekedésével számol. ■ A CUKORKIHOZATAL NOVELESE Ä múlt évi rekordtermésből kiindulva az idei terv reálisan nem számolhat a kalászos gabonafélék további hozamnövelésével, de ezen belül a tavaszi árpa 2, a kukoricatermelés 7, a rizs és a hüvelyesek termelésének 7—8 százalékos növekedését lehetséges elérni. A biztonságos cukorellátás érdekében a terv cukorrépából 7 százalékos növekedést irányoz elő. A minőség szerinti átvételből, Illetve az árdifferencia érvényesüléséből kiindulva a cukorrépa-termelésben fontos agrokémiai szempontként tartják számon a foszfor- és káliumtartalmú műtrágyák optimális mennyiségének és arányának meghatározását. Mindezt azzal a céllal teszik, hogy a menynyiségi növekedés mellett emeljék a 'cukorkihozatali szintet. Az olajnövények termelésében a terv 2 százalékos növekedéssel számol, főleg a napraforgó-termelés szintentartása és a szőjatermelés számottevő növelése által. A minőségi burgonyafajták arányának növelése mellett az idén a termelés 2 százalékos növelésével számolnak. A kiegyensúlyozottabb termelés és ellátás érdekében a zöldségfélék termelését 11, a gyümölcsfélék termelését 10, a szőlő termelését pedig 11 százalékkal kívánják növelni. A tömegtakarmány-termelésben levő’ tartalékok figyelembevételével a terv a silókukorica-termelés 3 százalékos csökkenése mellett az évelő pillangósok 5 százalékos növelését, valamint a réti- és legelőszéna szintentartását irányozza elő. ■ AZ IGÉNYEKNEK MEGFELELŐEN Az állattenyésztésben a húshasznú tehénállomány 13 százalékos növekedése mellett az 1985. évi terv a vágómarha-termelés 4 százalékos növelésével, a sertésállomány szintentartása mellett pedig a vágósertés-értékesítés 4 százalékos mérséklésével számolt. Vágóbaromfiból várhatóan 3, vágójuhból pedig 16 százalékaki növelik a termelést, főleg az élénkülő piaci keresletre való tekintettel. A terv a tejtermelés szintentartását, a tojástermelés 1,1 százalékos növekedését, a juhállomány csökkenése miatt viszont a gyapjútermelés 2—3 százalékos mérséklődését Irányozza elő. Az idén az MNK-ban valamivel jobb a műtrágya- és növényvédőszer ellátás, a gépbeszerzés viszont szűkreszabottabb, mint egy évvel korábban volt. Magyarországon jelenleg három — szabadon választható — keresetszabályozás! rendszer van érvényben. Az idei évi szabályozás arra törekedett, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek üzemi adottságaik és lehetőségeik figyelembevételével a számukra legmegfelelőbb keresetszabályozási formát válasszák meg. Mindhárom formánál alapvető cél a teljesítményekkel arányos személyes jövedelmek növelése. Az 1985. évi népgazdasági terv a keresetek 8—7 százalékos növekedésével számol, ehhez igazodnak a keresetszabályozás! rendszerek is. Mindezek azonban csak úgy valósulhatnak meg, ha javul a szövetkezeti gazdálkodás egyensúlya, ha megvalósul a szövetkezeti közös vagyon újratermelése. Az idén a mezőgazdasági szövetkezetekben ugyan nehezebb feltételek között kell elérni az üzemi jövedelmet, de a már említett keresetszabályozás! rendszer megoldásai nagyobb lehetőséget nyújtanak az anyagi érdekeltség kibontakoztatására. Továbbra is érvényes az az alapelv, hogy nagyobb személyi jövedelmet csak jobb és hatékonyabb teljesítményekkel lehet elérni és eközben a szövetkezeti vagyon további gyarapítását, az elkövetkezendő évek fejlesztési céljait is figyelembe veszik. A Magyar Népköztársaságban továbbra is új feltételek bontakoznak ki a szövetkezetek közötti kölcsönös együttműködésre, a szövetkezetek és tagjaik közötti gazdasági kapcsolatok szélesítésére. • • • Az agrárpolitikai kérdésekkel a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusán is mélyrehatóan foglalkoztak. A kongresszus határozata többek között leszögezi: „A mezőgazdaság és az élelmiszeripar továbbra is gondoskodjon a lakosság élelmiszer-ellátásáról, és járuljon hozzá az export bővítéséhez. Ez megköveteli összehangolt fejlesztésüket, termelésüknek a kereslethez jobban igazodó növelését. A mezőgazdaság a hozamok növelésével és a fajlagos ráfordítások csökkentésével fokozza jövedelmezőségét. Tovább kell javítani a termelés anyagi-műszaki feltételeit. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok meghatározó szerepet töltenek be a mezőgazdasági termelés fejlesztésében. Társulásaik továbbra is biztosítsák a gazdasági és a szellemi erők célszerűbb koncentrálását, a fejlesztési források ésszerű áramlását. Nagyobb erőfeszítéseket kell tenni, hogy a kedvezőtlen természeti adottságú üzemek termelési szerkezete és technikai felszereltsége jobban igazodjon adottságaikhoz, gazdálkodásuk eredményesebbé váljon...“ BARA LASZLÖ A cukorrépa zavarmentes anyagcseréje csak a sejtek kielégítő nedvességtartalma esetén lehetséges. Az utóbbi harminc év folyamán a talaj nedvességtartalmának alakulása arra utal, hogy a kukoricatermelő körzetekben — amelyekben a cukorrépa túlnyomó hányadát termesztjük — a termőterület jelentős részén rendszerint 140—180 milliméteres vízhiány mutatkozott a répa zavarmentes fejlődéséhez. A talajvíz hiányának mértéke határozta meg a cukorrépa hozamainak évjáratonként! alakulását. Ebből a szemszögből nézve minden termelési rendszer kulcskérdése a szükséges nedvességtartalom biztosítása a tenyészidő folyamán. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy e cél elérését elsősorban a helyes agrotechnikával és a technológiai fegyelem betartásával szorgalmazzuk. Ebben rejlik ugyanis a talaj természetes nedvességtartalma hatékonyabb kihasználásának lehetősége. A kísérleti eredmények igazolták, hogy az összes növénykultúra közül a cukorrépa reagált a legérzékenyebben a talajmővelésre. Főleg a talaj fizikális tulajdonságainak változása tekintetében. Öntözött körülmények között a talaj-előkészítés során szigorúan be kell tartani a termőhelyi adottságokra érvényes alapelveket. E tekintetben döntő jelentősége van az istálló- és a műtrágyázással egybekötött 22—25 centiméteres mélyszántásnak. Öntözési körülmények között ugyanis az ősz folyamán a kolloidrészecskék a talaj alsóbb rétegeibe mosódnak, tömörítik az altalajt, s ennek következtében romlik a talaj levegő- és vízgazdálkodása. Az altalaj lazítása ebből a szempontból nélkülözhetetlen munkaművelet. Sajnos, jelenleg az altalajlazltást csak kivételes esetben alkalmazzák. Arra kell törekedni, hogy az 50—80 centiméteres rétegben végzett altalajlazítás szerves részévé váljon a cukorrépa öntözött körülmények közötti termesztésének. Az altalajlazítást rendszerint nyáron végezzük, akkor, amikor a talaj nedvességtartalma erre a célra a legmegfelelőbb. Vagyis akkor, amikor se nem túl száraz, se nem túl nedves. Optimális feltételnek tekinthető, ba a talaj nedvességtartalma 0,60 méteres rétegben a szántóföldi vízkapacitásnak az 50—70 százalékéi eléri. Igaz, a kukoricatermelő körzetek természeti adottságai mellett — még abban az esetben is, ha megfelelő talajműveléssel serkentjük a talaj természetes nedvességtartalmának hatékony kihasználását — az évente ismétlődő hosszabb vagy rövidebb ideig tartó vízhiány jelentős mértékben befolyásolja a cukorrépa biomasszájának a képződését. A vízhiány következtében lelassul a növekedési folyamat, csökken a fotoszintézis, továbbá a gázcserenyílások jelentős diffúziós nyomása következtében csökken az atmoszferikus széndioxid áramlásának gyorsasága a kloroplasztok karboxil központjai felé. Végső soron pedig csökken az egész növény aktivitása. Az új, genetikai'ag egycslrájú faj-Mit ták sokkal igényesebbek az agroökológiai körülményekkel szemben, és az öntözés hozamnövelő hatása — abszolút és relatív számokban kifejezve — lényegesen nagyobb, mint a hagyományos többcsírájű fajták esetében. Kísérleti eredményeink alapján természeti adottságaink között az öntözött cnkorrrépa hozamai hektáronkénti átlagban elérték a 70,4 tonnát, ami az öntözetlen cukorrépa terméséhez viszonyítva 24,1 százalékos hozamnövekedést jelentett. Vagyis az öntözés hozamnövelő hatására a hektáronkénti terméstöbblet átlagban 16,9 tonna volt, a répa cukortartalma pedig 14,5—19,15 százalék között váltakozott. Az öntözetlen területeken a répa cukortartalma 15,8—20,24 százalék közötti volt. Ez annyit jelent, hogy az öntözetlen területeken a répa cukortartalma mindössze 0,7—1,1 százalékkal volt nagyobb az öntözött területekhez viszonyítva. Ez arra enged következtetni, hogy az utóbbi években tapasztalt alacsony cukortartalomnak az oka nem az öntözésben rejlett. Az öntözés hatására — a cukorrépa-termelés növelése mellett — a répalevél mennyisége is növekedett. Egy hektáron átlagban 12 tonnával volt nagyobb a leveles répafej menynyisége az öntözetlen területekhez viszonyítva. Öntözéssel egy hektárnyi területről a leveles répafej és a répaszelet többlettermése révén annyi takarmányt nyerünk, amennyit — a jelenlegi hozamok mellett — 0,5 hektár öntözött termőterületű takar* mánynövónyek termesztésével. Mindez arra utal, hogy egy mezőgazdasági üzem számára a tömegtakarmánytermelés szempontjából a cukorrépa öntözése éppen olyan fontos, mint a cukortermelés növelésének össztársadalmi jelentősége. A cukorrépa öntözésével kapcsolatban is felmerül a kérdés, vajon milyen intézkedések szükségesek annak érdekében, hogy az egységnyi területre jutó cukortermelés egyidejű növelésével növeljük az öntözés gazdasági hatékonyságát. Annak, hogy az öntözés teljes mértékben érvényesüljön a cukorrépatermelés rendszerének keretén belül, alapvető előfeltétele a megkövetelt molni kell az ún. „indító öntözéssel“, általában 15—20 milliméteres adagban. Erre a célra a nagyobb nyomású, de kisebb szórófejfi öntözőberendezések felelnek meg a legjobban. Ezáltal az öntözővíz szétporlasztása finomabb, s így elkerülhető a talajfelszín cserepesedése is. Bár közismert tény, hogy a cukorrépa vízigényes növény, amely természeti adottságaink között pozitívan reagál az öntözésre, de ez nem jelenti azt, hogy bármelyik öntözési üzemrend alkalmazása gazdaságos. Természeti adottságaink között nem javasolható, s nem is alkalmazható egy általános érvényű öntözési rendszer. Az optimális öntözési mód meghatáaz öntözést késleltetjük, s csak akkor fogunk hozzá, amikor a növényzet jelentős vízhiányban szenved. Tudatosítani kell azt, hogy az öntözéssel nem a vízhiányt pótoljuk, hanem a víz hiányát előzzük meg. A cukorrépa igen érzékenyen reá-' gál a víz adagolására is. Ezért olyan öntözési üzemrendet kell választanunk, amely nem bontja meg a talaj levegőháztartását, és nem csökkenti a talaj biológiai aktivitását. Fokozott mértékben érvényes ez főleg az erősen kötött és a vizet át nem eresztő altalajrétegű talajokra. A réti és a réti-csernozjom talajokon az öntözési adag nem haladhatja meg a 4(1 millimétert. A csernozjom és az öntéstalajokon 50 milliméteres öntözési adag javasolható. Az ilyen mennyiségben biztosított víz csak akkor hozza meg a várt hatást, ha összhangban van a talaj vízfelszívá képességével, és ha az öntözés következtében nem képződnek felszíni vizek. . Kedvező hőmérséklet esetén a cukorrépa öntözése még szeptember első felében is célszerű. Igaz, ekkor csak azokon a répatáblákon öntözzünk, amelyekről a répát októberben takarítjuk be. Az öntözés végső időpontját illetően fontos alapelv, hogy az öntözést legalább három héttel a répa betakarítása előtt be kell fejezni. A tenyészidő vége felé az öntözési adag nem haladhatja meg a 30 millimétert. Kísérleti eredményeink alapján az öntözött cukorrépának későbbi időpontra — szeptember második feléről október derekára / — halasztott betakarításkor a hektáronkénti gyökértermés 9 tonnával nagyobb vnlt. Ezt a cukorrépa betakarítási üzemtervének a kidolgozásakor figyelembe kellene venni. A megfelelően kiválasztott öntözési rendszer kedvezően befolyásolja a répa tárolhatóságát is. Érdemes volna erre a tényre is jobban odafigyelni. Ha az öntözés ésszerű kihasználásával, amely hozzávetőlegesen 15 ezer hektár területet érint, csupán húsz százalékos hozamnövekedést érünk el, a cukoripar számára ez 120 ezer tonnás termelésnövekedést, a mezőgazdasági üzem számára pedig 140 ezer tonna leveles répafej és répaszelet termelését jelenti. Érdemes tehát kihasználni ezt a jelentős belterjesítő tényezőt. MICHAL ŠANTA agrármérnök, a Bratislava! ÜntözőgazdálkodásI Kutatóintézet munkatársa kei! tudni a cukorrépa öntözéséről egyedszám, s ennek egyenletes eloszlása. Ezért az öntözött körülmények közötti cukorrépa-termelésnek egyik alapvető munkaművelete a talaj-előkészítés és a vetés. A vetés minősége ugyanis jelentős mértékben befolyásolja a szántóföldi kelést, a növényzet kezdeti növekedésének ütemét, valamint a betegségekkel és a kártevőkkel szembeni ellenállóképességet. Öntözött körülmények között a 100—110 ezer egyedszámnál értük el a legnagyobb gyökér-, cukor- és levélhozamot. A csírázás és a szántóföldi kelés kedvező előfeltételeit a kompakt kapilláris gyökérrendszer, valamint a 3—5 centiméteres porhanyós, morzsás szerkezetű levegős talajréteg alkotja. A cukorrépa gyors keléséhez és erőteljes kezdeti fejlődéséhez legjobban megfelel a 80—80 százalékos vfzkapacitásra telítődött talaj. Száraz magágyban a vetőmag gyengén csírázik, vízzel való túltelítettsóg esetén pedig a levegő hiánya miatt a csíra elhal. A cukorrépa kelésének időtartama és a kezdeti fejlődés intenzitása jelentős mértékben befolyásolja a hozamok alakulását. Kedvező esetben a cukorrépa levélzete június első felében zárja le a talajfelületet. Abban az esetben, ha a levélzárás későbbi Időpontra tolódik át, akkor ez már kedvezőtlenül hat a hektárhozamok alakulására. A felsorolt tények arra utalnak, hogy természeti adottságaink között az elégtelen téli és tavaszi csapadékok esetén a tavaszi időszakban szározása során a csapadék alakulását, a levegő hőmérsékletét, a relatív páratartalmat, a talajadottságokat és főképpen a növényzet élettani követelményeit kell figyelembe venni. A cukorrépa erőteljes fejlődésének szakasza, amely a növényzet vízigénye szempontjából is jelentős, június végétől szeptember derekáig tart. Ebben az időszakban a növény gyökérzónájában a szántóföldi vizkapacitás 60 százalék fölötti szintjén kell biztosítani a talaj nedvességtartalmát. A vetéstől a növényzet erőteljes fejlődésének az időszakáig a cukorrépa zavarmentes élettani folyamatainak a biztosításához a 40 százalékos vfzkapacitást meghaladó nedvességtartalom elegendőnek bizonyult. A mély szántórétegű, kedvező vízgazdálkodású talajok esetében e nedvességtartalom eléréséhez az évjáratok többségében a téli vízkészlet és a tavaszi csapadék is elegendő. Ez anynyit jelent, hogy az esetek többségében június végéig a cukorrépát nem szükséges öntözni. Kivételt képeznek csupán a laza szerkezetű és sekély termörétegű, valamint a szélsőségesen kötött, igen kedvezőtlen vízgazdálkodású talajok. Természeti adottságaink közepette vízellátás szempontjából a növényzet intenzív feilődési szakasza tekinthető kritikus időszaknak, amely június végétől augusztus végéig terjed. A cukorrépa intenzív öntözése ebben az időszakban jár a legnagvobb hozamnövelő hatással. Súlyns aeroterhnikai hiba, ha ebben az időszakban
