Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-12 / 2. szám
átörökítésének ellenőrzése a bikanevelő anyák kiválasztása, • fejőstehenek élettani haszonértéke. A második rész az újratermeléssel foglalkozik és a következő programokat tartalmazza: a mesterséges termékenyítés, a Reprovet, á növendék marhák, az ondóbank. Ezeknek a programoknak a megvalósítását az Állami Törzstenyésztő Vállalatok biztosítják. Az egyes tenyészetek újratermelésének irányítására a Reprovet-rendszer szolgál, amely hetenként egyszer adatokat nyújt Helyes működésének előfeltétele a komplex adatok rendszeres és helyes betáplálása a számítógépbe, üzemi feltételek között ennek a tevékenységnek a szervezése nem mindig egyszerű és gyakran merül fel a kérdés, nem terheli-e az állattenyésztés dolgozóit további adminisztratív munkával. A munka ésszerűsítése érdekében csak egyszer kellene betáplálni az információkat, amelyekből a számítógép maga választja ki és dolgozza fel a szükséges adatokat. A gyakorlatban már több program működik, például a mesterséges termékenyítés programja havonként továbbítja az adatokat. Erre a programra az egész törzsállományt gyakorlatilag bekapcsolták, a termelőképesség! ellenőrzési programja pedig az állományok 95 százalékát öleli fel. Legésszerűbb megoldásnak mutatkozik az a gyakorlat, mely szerint a belépő adatokat az Állami Törzstenyésztő Vállalatok dolgozói gyűjtik össze. Egyetemes rendszerről van szó, amelynek előnye, hogy az adatok a vállalati irányítást szolgálják, de tovább összegezve kerületig járási vagy országos viszonylatban is tájékoztatást nyújtanak az elért eredményekről. Ezért a vállalati szint feletti irányítási szférában is jó szolgálatokat nyújtanak. A Brnói Állatorvosi Kutatóintézetben dr. Veínfk, a tudományok kandidátusa és dr. Hruška docens egyetemes és részletes rendszert dolgozott ki a nagyüzemi tehenészeti telepek újratermelésének megoldására. Ez a rendszer abból indul ki, hogy a tenyészet minden nap kapcsolatban áll a telex-számítógéppel és hasznosítja a tej progeszteron-tartalmának megállapítására irányuló vizsgálat eredményeit. Ennél a rendszernél azonban hiányzik a vállalaton fölüli irányítási szférára való kapcsolódás lehetősége. AZ ivarzAs felderítése és AZ IVARZAS SZABÄLYOZÄSA Az új technológiák és az állatok nagyobb mértékű összpontosítása szükségessé tette az olyan áj módszerek bevezetését, amelyek megbízható adatokat nyújtanak az állatok szaporodásbiológiái ciklusáról, lehetővé teszik annak szabályozását és egyúttal csökkentik a munkaköltségeket is. Az ivarzás azonnali felismerése és az ivarzási ciklusok összehangolása egyike azoknak a kulcsfontosságú feladatoknak, melyektől a mesterséges termékenyítés és a fogamzás sikere függ, ami természetesen visszatükröződik a tehenek szaporodásbiológiai mutatóinak javulásában és az állattartás gazdaságosságának a növelésében. A kutatóintézetek tudományos dolgozói ezért olyan módszerek kidolgozásán fáradoznak, amelyek könnyebbé és biztosabbá tennék az ivarzás felismerését. Néhány módszer abból a tényből indul ki, hogy az ivarzó tehenek élénkehbek, fizikai aktivitásuk a szokványosnak kétszeresére, sőt a négyszeresére fokozódik. Ennek az aktivitásnak a figyelésére különféle készülékeket szerkesztettek, például pedométert, vagy pedig ipari televíziót használnak stb. Ezeket a módszereket azonban hazánkban nem alkalmazzuk. Nálunk az ivarzás jelzésére szerkesztett detektorokat próbáltuk ki és kezdtük el azok gyártását. A detektor szerkesztésében a legnagyobb érdem a Rapotíni Szarvasmarha-tenyésztési Kutatóintézet dolgozóit illeti, akik a következő elgondolásból indultak ki: Az ivarzás felismerése az anyaállatok sikeres megtermékenyítésének és nagy termelőképességének alapja. Minél nagyobb mértékű az állatok összpontosítása, annál nehezebb az lvarzás megállapítása. A tartástechnológia és a fejes jelenlegi irányzata a munkafolyamatok automatizálása felé vezet, és ez a minimumra csökkenti az állatok és az állatgondozók közötti közvetlen kapcsolatot. Az ivarzás kései felismerése vagy hibás megállapítása meghosszabbítja az elléstől a fedeztetésig és a fogamzásig terjedő időszakot. Az üszők esetében növekszik az előhasi állatok életkora közötti különbség és meghosszabbodik az első fedeztetés és a vemhesülés közötti Időszak is. Ennek következtében a tenyészetben gazdasági veszteségek keletkeznek. Az ivarzás szemrevételezéssel történő megállapítása a szarvasmarha esetében nemcsak az állat fiziológiai változásának, hanem a dolgozók ivarzásfelismerő képességének a függvénye is. Amennyiben az állatgondozók csak naponta egyszer követték figyelemmel az ivarzás tüneteit, az ivarzó állatoknak az 50—60 százalékát mutatták ki. Megállapítást nyert, hogy az anyaállatok 55 százaléka reggel, a hátralevő 45 százaléka pedig délután ivarzík. Az ivarzás hiányos kimutatásának további oka lehet a csendes ivarzás és az ívarzás rövid időtartama. Kísérletek útján megállapították, hogy az anyaállatok 10—30 százaléka esetében az ivarzás csendesen, azaz a normálisnál kevésbé kifejezett külső tünetekkel zajlik le. Zemianls és munkaközössége megállapította, hogy az ápolók által kiválasztott, állítólag nem ivarzó állatok 90 százalékának az esetében csendes ivarzásról volt sző (1969). Ezért vezették be a fejlett szarvasmarha-tenyésztéssel rendelkező országokban a kötetlen tartású Istállókban vagy legelőkön tartott álletok figyelésére az ivarzást jelző detektorokat. Az ivarzást jelző detektorok megkönnyítik az ivarzás tüneteinek figyelésével megbízott dolgozók munkáját. Segítségükkel 24 órán belül kiválaszthatják az ivarzó állatokat, ám a detektorokon bekövetkezett változások mindaddig fennmaradnak, amíg az állatot nem azonosítják. A detektorokon bekövetkezett változásokat bizonyos távolságról fel lehet ismerni, ami főként a legelőn tartott állatok esetében előnyös. Ezzel szemben zárt, kisebb térségekben a detektorok használata előnytelen. Viszont azt is hangsúlyoznunk kell, hogy az emberi tényező az ivarzást jelző detektorok használata esetén is nagy szerepet játszik. Amennyiben az állatgondozók figyelmetlenül végzik munkájukat, a detekterokon bekövetkezett változások éppen úgy elkerülhetik a figyelmüket, mint az ivarzó állatok. Tapasztalt gondozók kezében hatékony segítséget nyújthatnak főként abban az esetben, ha az lvarzás szemrevételezéssel történő megállapítása Idő- és térbeli okok miatt bonyolult és költséges lenne. Az ivarzás detektorok segítségével történő jelzésével akkor érték el a legjobb eredményeket, amikor a detektorokat naponta kétszer ellenőrizték. A Rapotíni Szarvasmarha-tenyésztési Kutatóintézet munkatársai az 1976—1978-as években nagy befogadóképességű tehenészetekben próbálták ki a Kamar jelű mechanikus detektorok működését. Ez a detektor egy darabka (6x12 cm) testetlen vászonból áll, amelyre hosszanti irányban egy áttetsző burkot erősítenek. A burok belsejébe égőpiros folyadékkal töltött ampullát helyeznek, amelynek egyik végén hajszálvékony kivezető csatorna van. A detektor működése azon az ismereten alapjul, hogy az ivarzó állatok egymást „lovagolják“. Az aktív állat mellkasának nyomására a másik lovagolt állat kereszttáján elhelyezett detektor ampullájából a piros folyadék kinyomódik és felhívja a figyelmet az ivarzásra. Ezt a detektort a szabadon tartott anyaállatok esetében egyszeri használatra gyártják. A CSSZK néhány üszőnevelő telepén 1102 detektort szereltek fel. Ebből 796 jalezte az anyaállat ivarzását, vagyis a figyelt állatok 72,23 százaléka esetében. A kötött tartású istállókban az üszők 18,48 százaléka vesztette el a reá erősített detektort. Ez a veszteség a legelőn tartott üszők esetében csupán 6,3 százalékos volt. A tehenekre erősített 265 detektor közül 212, azaz 80,6 százalék reagált pozitívan, 18 detektort az állatok elvesztettek (6,79 ®/o), 24 detektort pedig olyan fejőstehenekre szereltek fel (9,06 %), amelyeket kiselejteztek. Az ivarzást 9 detektor (4,09 °/o) nem jelezte. összehasonlító kísérletek alapján megállapították, hogy a Kamar jelű ivarzásjelző detektorok alkalmazásával az üszőnevelés időtartamát (a fedeztetésre kiválasztott üszők csoportjának kialakításától az üszők megtermékenyítéséig) 11,5 nappal lerövidíthetjük, arai hozzávetőlegesen 150 korona nyereséget jelent. Más szerzők, szerint a fejőstehenek esetében ez az időmegtakarítás 10 nap volt. A felsorolt eredmények alapján a szarvasmarha Ivarzásjelző detektorának szerkesztésével a Gottwaldovl Mezőgazdasági Gépkísérleti Kutatóintézetet bízták meg, amely az 1977—1978- as években kidolgozta és gyártásra előkészítette a detektor műszaki dokumentációját. A Rapotíni Szarvasmarha-tenyésztési Kutatóintézet a detektor prototípusait kipróbálta. A Kamar jelű detektorhoz hasonló elven működik. A Gottwaldovi MGKI munkatársai kifejlesztették a detektor rögzítésére alkalmas ragasztóanyagot Is és ez a segédeszköz ma már a mezőgazdasági gyakorlat számára is elérhető. A všelibicel Béke Efsz elvállalta a detektorok gyártását, legyártotta az első sorozatot és kipróbálta azokat öt tehenészetben. A detektorok hatékonysága 72,9 százalékos volt. Ezeket a detektorokat az üszők ivarzásának jelzésére is felhasználhatjuk. A gyártó földművesszövetkezet 1984-ben megkezdte az erősebb védőfóliával ellátott detektorok gyártását, hogy Így csökkentsék a veszteségeket és minőség tekintetében a Kamar Jelű detektorhoz hasonló segédeszközt bocsássanak a mezőgazdasági gyakorlat rendelkezésére. Az itt ismertetett detektort a használati utasítással, a szükséges ragasztóanyaggal és az alkalmazáshoz szükséges más segédeszközzel együtt azonnali leszállításra bárki megrendelheti a következő címen: JZD Mír — Všelibice, okr.: Liberec, PSC 463 48, tel.: 989 27. A detektor segédeszközként is alkalmazható a kötetlen tartású Istállókban tartott tehenek és üszők ivarzásának jelölésére: ф az anyaállatok spontán ivarzásának idején végzett fedeztetéskor mind az istállóban, mind a legelőn; # a tehenek ivarzásának összehangolásakor az ellésl kővető első ivarzás jelzésére; ф az ivarzás összehangolásakor a visszaivarzú tehenek és üszők kikeresésére. Az lvarzás Jelzésének további módszerei az ivarzás idején beálló fiziológiai elváltozások értékelésén alapulnak, emenynyiben ezeket különféle módszerekkel ki lehet mutatni. Ide tartozik például a hüvely nyálkahártyájának villamos vezetőképessége, és a méhszájban keletkezett nyálke fizikai, vegyi és kristályosodó tulajdonságainak értékelése, a progeszteron szintjének megállapítása és a feromonok alkalmazása. Hasonlóképpen bevált az ivarzást jelző állatok használata ts. Erre a célra olyan bikát használnak, amelynek ondövezetőjét műtéttel módosították. Es a bika egyrészt felkeresi az ivarzó állatokat, másrészt jelenlétével serkenti a nőstények nemi működését és az ivarzás nyilvánvalóbbá válik. Bizonyos nehézségek merülhetnek fel a munkabiztonság terén és abban, hogy azoknál a bikáknál, amelyekre túlságosan sok anyaállat jut, fáradtság és apátia lép fel. Ezeket a hiányosságokat az androgénnel kezelt anyaállatok vagy üszők alkalmazásával részben kiküszöbölhetjük. Ezt a módszert szintén a Rapotíni Szarvasmarha-tenyésztési Kutartőintézet dolgozói próbálták ki és jó eredményeket értek el. Androgenizált tehén alkalmazásával az 1. mesterséges termékenyítés utáni fogamzást kb. 10 százalékkal növelték, és a vemhességek közötti Időszakot (service period) kb. nappal lerövidítették. Am legyen bármilyen jé az ivarzásjelölő módszer, minden esetben csak kiegészítő és segédmédszer marad, amely soha sem lesz képes teljes mértékben belyettesíteni a lelkiismeretes, anyagilag érdekelt és szakmailag felkészült technikust, aki felelősségteljesen fel tudja mérni az állat állapotát és megfelelő időpontban biztosítani tudja a mesterséges termékenyítést. Az eddig említett módszerek mindegyike az .anyaállatok lvarzás! ciklusának jobb kihasználására irányult és nem avatkoztak bele a természetes Ivarzási ciklus szabályozásába. Az ivarzási ciklus neurohormonális szabályozásának fejlődésére való tekintettel lehetőség kínálkozik e bonyolult, automatikusan működő mechanizmusba való közvetlen beavatkozásra. Megvalösnl tehát az ivarzás, esetleg a peteleválás (ovnláció) biotechnikai módszerekkel való előhívásának és szabályozásának a gyakorlata az ezt követő csoportos tenyésztéssel E biotechnikái módszerek lehetőségeinek szemléltetésére röviden ismertetjük a petefészekben lejátszódó morfológiai változásokat és ez egyed endokrinológiai képét az lvarzás! ciklus alatt. Az ösztrogén szintjének emelkedése következtében megjelennek az ivarzás első tünetei, amely 12—36 őréig tart. Ebben az időszakban következik be a Graaf-tüszőben egy harmadrendű tüsző növekedése, beérése és átváltozása. A Graaf-tüsző a lutelnízálő hormon (LH) hatására felreped, a petesejt a pelevezető tölcsérszerű, nyitott végébe hullik és serkenti a sárgslest fejlődését. A peteleválásra 6—14 óra múlva kerül sor, az lvarzás külső jeleinek az eltűnése után. A sárgatest ezután termelni kezdi a progeszteron hormont (tüszőhormon), amely a méh nyálkahártyáját készíti elő a vehem befogadására és a magzat zavartalan fejlődésére, ugyanakkor megakadályozza az újabb tüszőérést és peteleválást. Ha a petesejt nem termékenyül meg és a méhben nem kerül sor a megtermékenyült petesejt befészkelődésére, akkor я sárgatest visszafejlődik, a progeszteron szintje apad és a felszabadult tüszőt stimuláló hormon (FSH) ismét serkenti a tüsző növekedését és érését — tehát az egész ivarzási ciklus megismétlődik. A sárgatest sorvadását — visszafejlődését — főként a méh által termelt anyagok, az ún. prosztaglandlnok Idézik elő. A természetes prosztaglandlnok vegyi szerkezetének meghatározása alapján sikerült több külföldi és hazai gyógyszergyárban nagyon hatékony mesterséges prosztaglandinokat előállítani (Oestrophan-Spofa). Az Oestrophan képes a sárgatest elsorvasztására és előhívni az ivarzást, az azt követő peteleválással együtt. Ennek alapján dolgozták ki az ivarzások szabályozásának egyik módszerét. Szem előtt kell tartanunk azonban, hogy az Oestrophan nem hat a fejlődő és visszafejlődő sárgatestre az ivarzási ciklus első kb. 5 és utolsó 5 napján, ezért ezzel összhangban kell megválasztanunk az állatok szaporodásának összehangolását. Gyakorlatilag három változat jöhet számításba. Egyrészt a kezelést 11 napos eltéréssel kétszer alkalmazzuk a kiválasztott állatok csoportjának minden egyedén. Ennél az eljárásnál a második kezelés előtt minden állat a luteális szakaszba került, tekintet nélkül arra, bogy az első kezelésre reagált-e vagy sem. Példaképpen megemlíthetjük három különböző ivarzási ciklusú anyaállat prostagiandinos kezelését: Az „A“ tehén az Ivarzási ciklus 10. napján részesült prosztaglandinos kezelésben, a sárgatest elsorvadt, megkezdődött az lvarzás és a második ivarzási ciklus, amelyet a 8. napon Ismét megszakítottak egy második prosztaglandinos kezeléssel. Ezután ismét megkezdődött az ivarzás. A „B“ tehén esetében a kezelést az ivarzási ciklus 18. napján végezték el, az anyaállat a készítményre nem reagált, megkezdődött a második, természetes ivarzási ciklus, ezt a 8. napon szakították meg a második adag prosztaglandin alkalmazásával. A „C“ tehén az első kezelésre szintén nem reagált, mivel az lvarzás 4. napján alkalmazták, a természetes ivarzási ciklus folytatódott, de a 15. napon a kezelést megismételték. Ezzel befejeződött a három tehén Ivarzási ciklusának összehangolása. A mesterséges termékenyítést a második kezelést követő 60—80 óra múlva (egyedi elbírálás szerint) végezték el, méghozzá kétszer — a második inszemlnációt az első után 8 őrá múlva. A második változat szerint mindazokat az egyedeket, amelyeknél az első kezelés alán megkezdődik az ivarzás, mesterségesen termékenyítik. A többi egyedet 11 nap múlva másodszor is kezelik és utána mesterségesen termékenyítik. Ezzel az eljárással az eredetileg egy csoportot alkotó állatokat két csoportra osztják ugyan, de kisebb a gyógyszerszükséglet és kevesebb az állatorvosi beavatkozások száma. A harmadik változat esetében a prosztaglandint csak a legális szakaszban (az ivarzási ciklus 6—17 napja között) alkalmazzák. A gyógyszerszükséglet ebben az esetben a legalacsonyabb, de ki kell várni a természetes ivarzást és a luteálts szakaszt rektális vizsgálattal kell ellenőrizni. Az lvarzások összehangolásával nagyon Jó tapasztalatokat szereztünk az üszőknél. A prosztaglandln-lnjekcíókkal azonban semmiképpen sem oldhatjuk meg a reánk várő szervezési, takarmányozási és állategészségügyi gondokat. Az ivarzAs valödisägAnak ellenőrzése ÉS A FOGAMZÁS KORAI MEGÁLLAPÍTÁSA A tehéntartás gazdaságossága Jelentős mértékben attól függ, milyen hamar sikerül a tehenet a sikertelen mesterséges termékenyítés után visszaállítani az újratermelési ciklusba. Ezéríj az lvarzás valódiságára, a mesterséges termékenyítés siker* telenségére, esetleg az embrió elhalására vonatkozó minden korai adat nagyon értékes számunkra. Ennek érdekében hasz* nősítjük az újratermelés fiziológiájával kapcsolatos Ismereteinket, elsősorban azt a tényt, hogy a szaporodásbiológia egyes szakaszaiban a progeszteron termelésének és kiválasztásának mértéke különböző. A sárgatest-hormon (progeszteron) a vén* plazmából a tejbe kerül, ami megkönnyíti az elemzéshez szükséges mintavételt. A progeszteron mennyiségét fölözés után a tejzsírből, vagy magából a kezeletlen tejből állapíthatjuk meg. Ezt az eljárást „progeszteron-tesztnek“ nevezzük. A progeszteron-teszt értékelésekor a tej átlagos progeszteron-tartalmáböl Indulunk ki a szaporodásbiológia! ciklus különböző szakaszaiban. lvarzás alatt a tej progeszteron-tartalma a 2 nanogramm alá süllyed. Ez a mennyiség a következő napokban emelkedik és a 10. nap után átlagban a 15 nanogramm körül mozog, majd a 17. nap után ismét csökken, s ha közben nem került sor fogamzásra, akkor a nulla értékre csökken. Amennyiben az anyaállat közben megtermékenyült, akkor a tej progeszteron mennyisége állandóan magas szinten marad, minimálisan 7 nanogramm. A 2—7 nanogramm értéket kétesnek tekintjük. Az elemzés értékelésekor figyelembe keli vennünk más körülményeket is, például a fajtatulajdonságo* kát, amelyek a progeszteron-szintet befolyásolhatják. Milyenek a progeszteron-teszt kihasználásának és megbízhatóságának esélyei? Amikor a mesterséges termékenyítés napján mintát veszünk, előzőleg ellenőrizhetjük az lvarzás valódiságát és teljes értékét. A tesztálás megbízhatósága 90-* 95 százalékos. Számolhatunk azzal, hogy azok a tehenek, amelyek tejének progeszteron-tartalma a mesterséges termékenyítés napján az 5 nanogramm fölött mozog, nem termékenyülnek meg, ezért fokozott figyelemmel kell követnünk, mivel nagy a valószínűség, hogy üresek maradtak. Amennyiben a tej progeszteron-tartalma a mesterséges termékenyítést követő 20. napon alacsony (2 ng/ml-nél kisebb), akkor a vemhe*séget az esetek 95—100 százalékánál teljesen kizárhatjuk, magas progeszteron-tartalom esetén pedig 70—80 százalékos biztonsággal a vemhesülést feltételezhetjük. A végeredményeket azonban más tényezők, például az embrióelhalás, a luteális ciszták, a -méh nyálkahártyájának gyulladása stb. is befolyásolhatják. Ha a vizsgálatot a 24. napon megismételjük, akkor a vemhességet már csaknem teljes biztonsággal kizárhatjuk. A progeszteron-teszt megbízhatóságának mértéke abból Л tényből ered, hogy közvetett vizsgálati módszerről van szó. Ugyanis nem a magzat létezését kutatjuk, hanem egy olyan tényező jelenlétét és mennyiségét (progeszteron), amelynek jelenléte a vemhesség szempontjából fontos és feltétlenül szükséges ugyan, de mégis csak közvetett információkat nyújt. A progeszteron-teszt nélkülözhetetlen diagnosztikai segédeszközt jelent az állatok szaporodásbiológiái zavarait előidéző okok feltárásában, és az Irányított újratermelés módszereinek alkalmazása esetén jelentős mértékben befolyásolja az erednyeket. A Csehszlovák Televízió a tananyaggal kapcsolatos adást 1985. január 21-én 18.50 órai kezdettel sugározza, amelyet 1985. január 28-án 15.25, 1985. jpnuár 31-én pedig 9.20 órai kezdettel megismétel.
