Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-27 / 17. szám
1981 április 27« SZABAD FÖLDMŰVES 13 Nyújtott műszakban dolgoztak a traktorosok, hogy behozzák ez időjárás okozta lemaradást Fotó: Kalita Több mtnt három és fél évtizede, azaz 1949 tavaszán tértek rá a közös gazdálkodás útjára Lelesz (Leles) szorgos földművelői. Ez az esemény döntő jelentőségűnek bizonyult a falu életében. Az azóta eltelt időszak mélyreható változást hozott nemcsak a gazdálkodásban, ahol az ősöktől örökölt hagyományos, külterjes módszeréket fokozatosan felváltották a korszerű, belterjes technológiák, de ezekkel egyidejűleg változott az emberek életvitele és szemlélete is. Az egykori szűkölködés és kilátástalanság helyét elfoglalta a bőség és jólét, s ezzel együtt a többet akarás, a jobbra törekvés, a jövőbe vetett bizalom. Az általános fellendülés, a jó gazdaszellem már akkor is meglátszik, ba csak végighaladunk a falu zegzugos utcáin, az egymás mellett sorjázó rangos házak, takaros porták között. A lelesziek igyekeznek földlüket minél belterjesebben megművelni, termésre kényszerítve minden talpalatnyi földterületet. Munkájukat lelkiismeretesen. jól végzik, ami abból is kitűnik, hogy gazdaságuk immár évek óta a tőketerebesi (Trebišov) járás legjobb gazdaságai között szerepel. Ma már mosolyogva emlékeznek vissza az egykori hektárhozamokra. Pedig akkoriban még több mint hatszáz munkaképes tag dolgozott a gazdaság földjein. Igaz, hogy annak idején a munkák gépesítése még „gyermekcipőben járt“, a szántáson, és részben a vetésen kívül semmilyen más munkát nem végeztek géppel. Ma viszont a zöldség, a takarmányrépa és a dohány kivételével minden növényfélénél teljes a gépesítés. Erre szükség is volt, hiszen Jelenleg az egvkori létszámnak csupán a fele dolgozik a szövetkezetben. Ennyien nem is győznék a munkát, hiszen az idők során a búza és a kukorica mellett a munkaigényesebb növénykultúrák termesztésével is foglalkoznak. Törekvésben, szorgalomban nincs hiány, s ez meglátszik az eredményekben is. Tavaly például árpából hektáronként 5,15 tonnát takarítottak be, de öt tormán felül fizetett a búza és négy tonnán felül a rozs is. A napraforgóból hektáronként 1,48 tonna termett, de rekordtermést takarítóiak be takarmányrépából az elért 115 tonnás átlaghozammal. Régebben ilyen hozamokról még csak nem is álmodhattak. Az össztermelés értéke a kezdeti ötmillióval szemben jelenleg meghaladja az ötvenöt mii-Május liót. vagyis főbb mint tizenegyszeresére növekedett! Ebben jelentős szerepe volt az állattenyésztésnek is, amely a kezdeti kétmillió koronával szemben jelenleg több mint 29 milliót hoz évente a gazdaság „konyhájára“. Kis területükhöz viszonyítva jelentős az állatállományuk, hiszen 1960 szarvasmarhát, ebből ötszáz darabos a törzsállomány, 2500 sertést és egy forgóban 55 ezer baromfit tartanak. A tejhozam is híven tükrözi az általános fejlődést, a töretlen többre törekvést. Míg kezdetben alig kilencszáz literes volt a tehenenként tejhozam, a múlt évben már meghaladta a háromezer literes átlagot, s az idén remélik, hogy elérik a 3100 litert. A kezdet biztató, hisz az idei első negyedévre előirányzott tejtermelést teljesítették. Áprilisban a napi tejhozam meghaladta a tervezett szintet, pedig köztudott, hogy a tehenészetben az április a legkritikusabb hónap, ilyenkor a legalacsonyabb a tejtermelés. Mindez arra utal, hogy ebben a gazdaságban kellő módon gondoskodtak a takarmánykészlet biztosításáról. Elegendő mennyiségű széna, szilázs és takarmányrépa képezi az állatok takarmányozásának az alapját. juhász Lajos agrárménök, a Munka Érdemrenddel kitüntetett Május 1. Efsz elnöke az elmúlt év eredményeiről és az idei év feladatairól röviden így vélekedik: — Nem tagadom, hogy az elmúlt gazdasági év sikeres volt, de azért lehetett volna jobb is. Nem elégedhetünk meg a már elért eredményekkel. A Munka elseje Érdemrend bennünket többre kötelez. Emelt fővel csakis a becsülettel végzett munka tudatában járhat az ember. Márpedig a Május 1. Efsz tagsága a közös gazdaság megalakulása óta ehhez szokott, s ebből ezután sem enged. S a közösségi érdek számunkra túlnő a tagság fogalmán. Mindig fontos feladatunknak tekintettük az élelmiszerellátás biztosítását. Az idén is mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a tervfeladatainkat, illetve az ötéves tervre szóló feladatainkat maradéktalanul teljesítsük. # Hogyan készülnek május elseje méltó köszöntésére? — érdeklődöm Létrán László agrármérnöktől, növénytermesztési főágazatvezetőtöl. — Röviden úgy fogalmazhatnák, hogy szorgalmas munkával. Szövetkezetünknek 32 kerekes és négy lánctalpas traktora van. Traktorosaink tudják, hogy nagy késésben vagyunk, ezért a tavaszi munkákat két műszakban és a kisebb traktorok esetében nyújtott műszakban végzik. Örömmel mondhatom, hogy 380 hektáron az évelő takarmánynövények fejtrágyázását időben elvégeztük, a rétek és legelők ápolása is ütemesen halad. Szóval remény van rá, hogy a késést behozzuk és méltóképpen megünnepeljük május 1-ét. Az idén valóban a szokásosnál később kezdték a magágykészftést és a vetést a leleszi Május 1. Efsz-ben. Ám az időjárás okozta kényszerű lemaradást gyorsan behozták, mert mihelyt eltűnt a vastag hótakaró, s a traktorokkal rámehettek a földekre, azonnal teljes lendülettel munkához láttak. Két váltásban, nyújtott műszakban dolgoztak a traktorosok, a szakemberek közvetlen irányításával. Igyekezetüknek meg is lett az eredménye, mert április 10-ig 150 hektáron az árpa vetését befejezték. A magágykészítő aggregátokkal épp úgy, mint a vetőgépekkel csoportosan dolgoztak, így könnyebb volt az ellenőrzésük és szaporábban ment a munka. A hatszáz hektár őszt vetések fejtrágyázását repülőgéppel végezték. E hatékony segítségnek köszönhetően a gépek végezhették a talajelőkészítést a kukorica alá, melyből 290 hektáron vetnek és május elsejére be akarják fejezni a vetést. Am ezzel még nincs vége a sürgető, elvégzésre váró feladatoknak. Arról személyesen jómagam is meggyőződtem, hogy a határban mindenütt lelkiismeretes, jó minőségű munkát végeznek. Mindebből kitűnik, hogy a leleszi szövetkezetben, híven eddigi hagyományaihoz, az idén is jól szervezetten, gyorsan és lelkiismeretesen dolgoznak. Minden igyekezetük arra irányul, hogy felszabadításunk -40. évfordulóját rekordterméssel köszönthessék. Ehhez az első lépéseket megtették. ILLÉS BERTALAN méltó köszöntése \ Hazánk jellegzetes termőhelyi adottságai között elsősorban a laza szerkezetű talajokon ajánlatos az erdősávok létrehozása. A védett mezőgazdasági tábla nagyságát, a védőfásítások elhelyezését általában a mezőgazdasági és erdészeti szakemberek közösen döntik el A szántóföldeket felszabdaló keskeny erdők és sövények a talajerőgazdálkodás lényeges elemét képezik. Az erdősávoknak a legfontosabb hatása a szél erejének a csökkentésében mutatkozik meg. Az általuk körülvett területeken a nyílt területekhez képest 35—40 százalékkal csökkent a szél sebessége. A fás növényzet Jelenléte előnyösen hat a talaj vízháztartására is. A szél ugyanis több vizet von el a talajból, mint akár a legigényesebb mezőgazdasági kultúrák. Az erős szárító szeleknek kitett növények kénytelenek maguk védekezni úgy, hogy a leveleik légzőnyílásait szűkítik vagy tedjesen elzárják. Ennek egyenes következménye az asszimiláció, azaz a cukor- és keményítőtermelés csökkenése. A szél mérséklése nemcsak a vízháztartást javítja, hanem egyéb klíma-tényezőket, a talaj-közeli széndioxidkoncentráciőt, s a levegő és a talaj hőmérsékletét is kedvezően befolyásolja. Az erdősávok létesítésével a gabona- és kapás növénykultúrákban egyaránt többlettermést érnek el. A szélvédelem következtében az erdősávokkal védett mezőgazdasági területekről 25—30 százalékkal kevesebb nedvesség párolog el, mint a nyílt mezőkről. Lényeges a levegő relatív páratartalmának a növelése is. Ez a mezővédő erdősávokkal behálózott területen mindig nagyobb, mint a nyílt területeken. Ä levegő nedvesebb állapota elősegíti a harmatképződést, a dér, a zúzmara és a köd bőségesebb lecsapódását. Az erdősávrendszer a védett területen mérsékeli a levegőhőmérséklet változásainak szélsőségeit, az átlaghőmérsékletet némiképp csökkenti a sávokkal be nem hálózott területek hőmérsékletéhez képest. Közismert, hogy az erdősávok 6—8-szor akkora területre hulló vízmennyiséget képesek felvenni, mint saját területük. A lejtős szántóföldekről lefolyó víz az erdősáv talajában raktározódik. Ez egyben a vízmosások keletkezésének megelőzését és az árvízveszedelem csökkentését is jelenti. A fákkal és cserjékkel beültetett terület nagyban akadályozza a hó elfúvását a mezőgazdaságilag művelt területekről. Így a vetések gyakori elfagyása ellen a hő védőtakarót képezhet. A földek nem fagynak át mélyen, és olvadáskor a víz könnyebben szivárog le a hamarabb felengedő talajba. Az erdősávok olyan biotőpot alkotnak, amelyben az állatvilág hasznos képviselői az egész évben menedéket találnak, ezáltal részeseivé válnak a boilógiai növényvédelemnek. Többek között a sündisznó, a varangyos béka, a vízisikló* életben tartásáról van szó. A fás növényzet gyakran pótolhatatlan védelmet nyújt az énekes madaraknak. Ezenkívül az erdősáv a mai monokultúrás gabona- és cukorrépatermő vidéken jő méhcsalogató Is. Számos gyógynövény Is megterem a fák és bokrok tövében a szabad helyeken. A mezővédő erdősávoknak is vannak azonban hátrányai. Mezőgazdaságilag hasznosítható területeket foglalnak el, nehezítik a nagyobb munkagépek használatát. A szegélyeken a gyökérkonkurrencla miatt csökken a kultúrnövények termése. A mezővédő erdősávok helyes és szakszerű kialakításával azonban egyértelműen az előnyök kerülnek túlsúlyba. Általában leggazdaságosabbak a'veszélyes szélirányokra merőleges, keskeny, magas, áttört szerkezetű erdősávok. Jelentős az erdősávrendszer egészségügyi, elsősorban porfelfogő hatása, továbbá a természeti környezetben dolgozó és munkálkodó emberre gyakorolt vizuális képi megjelenése. Dr. Alaksza János mérnök Minden mezőgazdász tisztában van a víz jelentőségével a növénytermesztés belterjesítése szempontjából. Ezt az alapvető felismerést azonban nem mindenütt érvényesítik kellőképpen. A víznek mint fontos hozamnövelő tényezőnek jelentőségét rendszerint csak akkor hangsúlyozzuk, ha minimális határok közé süllyedt és a nedvesség hiánya az egyes növények vagy növénycsoportok termését veszélyezteti. A tudomány és a gyakorlat tapasztalatai egyértelműen arra utalnak, hogy minél magasabb a növénytermesztés színvonala, annál nagyobbak a követelményei a vízellátással szemben. Olyan termésnövelő tényezőről van szú, amellyel maguknak a mezőgazdasági üzemeknek kell tudni gazdálkodni. A vízgazdálkodásban is jelentős tartalékaink vannak. Erről a hasonló termőhelyi adottságok között gazdálkodó mezőgazdasági üzemekben győződhetünk meg a legjobban, ahol a terméskülönbségsk az 50 -80 százalékos arányt is elérhetik. Az utóbbi évek — amelyekre a többéves átlaghoz viszonyítva a lényegesen megcsappant menynyiségü csapadék a jellemző —' ARANYAT ÖNTÖZÉS meggyőzhettek mindenkit az ökológiai adottságokat figyelembe vevő megfelelő talajművelési módok felbecsülhetetlen jelentőségéről. A* idei, hosszan tartő szélsőséges tél nemcsak a közlekedésben, az építészetben és az energetikában okozott komoly gondokat, hanem a mezőgazdaság területén is jelzi, hogy számtalan kedvezőtlen hatásának kiküszöbölése nem lesz könnyű feladat. Nem csupán arról van szó, hogy a tavaszi munkákhoz rendelkezésre állő idő jelentősen lerövidült, hogy minden teendőt lényegesen gyorsabban kell elvégezni, hanem arról is, hogy a talaj és a magágyelőkészftést, valamint a vetést és az ezt követő növényápolást többnyire aszályos körülmények között keli elvégeznünk. Az egymást követő aszályos évek következtében a talajvíz és a belvizek szintjének csökkenése, de a jóval kisebb mértékű csapadékok is jelentős mértékben kihatottak a talajok nedvességtartalmának az alakulására. A januárban lehullott 22 mm csapadék a többéves átlag 50 százalékának, a februári 26 mm csapadék, de a március ban és áprilisban lehullott eső is csak az átlag 60 százalékának felelt meg. Szlovákia déli részein a többéves átlaghoz viszonyítva a talajnedvesség hiánya elérte a 80 millimétert. Mig az előző években a kiadós téli csapadékok következtében a tavaszi munkák idején a talaj nedvességtartalma rendszerint elérte a szántóföldi vízkapacitás értékét, a jelenlegi talajelemzések adatai szerint a szántúréteg felső 30 cm-es rétegében a talajnedvesség a szántóföldi nedvességkapacitás 87 százalékának, az alsóbb 30— 80 cm es talajrétegekben mindössze 88 százalékának, a talajréteg 80—100 ern es mélységében 83 százalékának, a 100— 150 cm-es talajrétegben pedig a szántóföldi vizkapacltás 85 százalékának felei meg. Ez annyit jelent, hogy a 150 cm es talajrétegben 80 mm-rel kevesebb víz áll a növények rendelkezésére, mint a csapadék tekintetében normális években. nedvességtartalmát maximálisai kímélő agrotechnika alkalma zása mellett fel kell készüln az öntözési lehetőségek telje: mértékű kihasználására. Már < tavaszi időszakban is szüksé ges a talaj nedvességhiányá öntözéssel rugalmasan mérsé kelni. Többéves tapasztalatok iga zolják például az őszi vetései tavaszi öntözésének igen ked vező hatását. Az őszi búza ese tében a tavaszi öntözés hatá zára intenzivebbé vált a bök rosodás és felgyorsult a nö vényzet növekedési üteme, ami végső soron kedvezően befő lyásolta a búza hozamát. A tavaszi öntözés során előnyben keil részesíteni azokat a nö vényeket, amelyeket öntözetlen elővetemény után vetettek. De a gyengébb termőrétegű talajokon termesztett búzák is föl meghálálják a tavaszi öntözést. Ugyancsak időszerű az éveid takarmánynövények, a belterjes füfélék és az őszi keverékek öntözése. michal Santa mérnök, a Bratislavai Öntözőgazdálkodási Kutatóintézet munkatársa A mezővédő erdősávok jelentőségéről
