Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-27 / 17. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1985. április 27, 14-VADÄSZAT • VADÄSZAT • VADÁSZAT VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT Pézsmaíulksk visszatelepítése Ж Kanadái 61 és Alaszkából a szovjet tundrákra: a Vrangel szigetre és a Tajinir félszigetre a 70-es évek közepén áttelepített pézsmatulkok kitűnően akklimatizálódtak egykori lakóhelyükön, ahol a távoli múltban is éltek. Ezek az állatok valamikor az Ovilágban voltak elterjedve. A nagy eljegesedések időszakában a mai Franciaország és Anglia déli részéig húzódtak le, s benépesítették annak a területnek nagy részét, amelyen ma a Szovjetunió terül el. A Bering szoros helyén sok ezer évvel ezelőtt létezett földszoroson keltek át Észak-Amerikába. A pézsmatulkok ott is nagy területeket népesítettek be, majd eljutottak Grönlandba is. Az éghajlat azonban megváltozott, a, jég visszahúzódott északra, és egyre kevesebb olyan hely maradt, amely alkalmas volt a pézsmatulkok számára. Eurázsiából néhány évezreddel ezelőtt tűntek el, s ehhez jelentős mértékben járult hozzá az ember, aki a pézsmatulkok húsát ízletesnek találta, a bőrét, a gyapjút és a szarvát is fel tudta használni. Vadászata, elejtése pedig a primitív fegyverekkel, eszközökkel sem volt túlságosan nehéz. A szovjet zoológusok a faj visszatelepítési tervének kidolgozásánál figyelembe vették, hogy az állatok üres ökológiai helyet töltenek ki, és lehetővé teszik azoknak a kiterjedt, de gyéren termő területeknek bekapcsolását a mezőgazdaság vérkeringésébe, amelyeket ma nem hasznosítanak. Természetesen figyelembe vették ezeknek az állatoknak a gazdasági értékét is (súlyuk eléri a 400 kilogrammot, gyapjúk jó minőségű), s azt, hogy nem takarmánykonkurrensei a rénszarvasoknak. Sokkal zordabb éghajlati viszonyok között képesek élni, mint a rénszarvasok és sokkal silányabb legelővel beérik. A farkasok nem bírnak veiül (ha rájuk támadnak, megbízható körkörös „hadállással“ védekeznek ellenük), nincsenek veszélyes betegségeik, élősködőik. A Tajmir félszigeten a telepítést sajátos „főpróba" előzte meg: fél évvel korábban a kanadai Banks szigetről tíz pézsmatulkot szállítottak ide. A Bikada folyó völgyében épített karámokban helyezték el az állatokat. A „főpróba" sikeresen zajlott le. Az állatok jól vészelték át a telet. Észrevehetően megerősödtek, fejlődtek, birtokba vették a helyi legelőket. A tél itt kemény volt, de kevés hó hullott ja pézsmatulkok rosszul viselik el a téli olvadásokat, de a mély hó alól sem tudják megszerezni az élelmet), a legelőkön elegendő takarmány akadt. Ezen a területen több mint 7(1 fű- ps cserjefaj fordul elő, özek közül 20 a pézsmatolkok fő tápláléka. Később 40 amerikai pézsmatulok közül 20 a Tajmir félszigetre került. Itt tágas karámokban helyezték el az állatokat, a Banks szigetről származók szomszédságában. Az első telet, amely a Nuniwak szigeti télnél természetesen sokkal zordabb volt, az alaszkaiak nehezebben viselték el, mint a kanadaiak és néhány állat tüdőgyulladásban elpusztult. A_ Vrangel szigeten a betelepített pézsmatulkokat kezdetben egy kis karámban helyezték el, de hamarosan teljes szabadságot kaptak. Már az első évben több mint 20 növényfaj szolgált eleségül számukra. egy év múlva a takarmánylistán szereplő növények száma meghaladta a negyvenet. A veszteséget Itt sem tudták elkerülni, egészében véve azonban a kísérlet szintén sikeresen zajlott le. 1977 júniusában a pézsmatulknk között két újszülött borját fedeztek fel. A Tajmir félszigeten az első borjak — egyszerre három — 1978 tavaszán tűntek fel. 1979- ben újabb 11 borjú született, és a pézsmatulknk állománya harmincra növekedett. Ugyanennek az évnek az őszén az állatok egy részét kiengedték a karámból. A szabadban élők szerencsésen átteleltek, csak természetes takarmányt fo gyártották. Jelenleg valamenvnyien teljes szabadságban élnek itt, s állományuk 1983 végére körülbelül 80 egyedből állt. Bármilyen furcsának tűnik is, a viszonylag nagytestű pézsmatulkokat a természetben nehéz észrevenni. Míg a szarvas sziluettjét több száz méterről meglátja az ember, a pézsmatulkokat még akkor is, ha égé szén közel megyünk hozzájuk, könnyen sziklának, vagv kis dombnak nézhetjük. Ezért a Vrangel szigeten a pézsmatul kok számát nem ismerjük pontosan, hiszen a sziget nagy részét hegyek, szakadékok, kő hordalékok borítják. Csupán az egyik csapatot tartják állandó megfigyelés alatt. Ebben 1983 ban 28 állat volt. közülük 25 már a szigeten született. Azóta megjelent már a harmadik nemzedék is. Az áttelepített állatoknál megfigyeltek egy érdekes sajátosságot: mind a Vrangel szigeten, mind a Tajmir félszigeten a nőstények évente hoznak ntódokat a világra, ugyanakkor Kanada északi részén és Grönlandon csak kétévenként egyszer. Ez az új hazában a kedvező táplálkozási és éghajlati viszonyokról tanúskodik. (APN) Ä jelenlegi időszak egyik legaktuálisabb feladata a vadállomány megóvása. hogy az állatok nyugodt körülmények között szaporodhassanak. Eár az időjárás kedvezőbbre fordult, különösen a magasabban fekvő területeken továbbra is figyelmet kell fordítani az állomány etetésére, illetve az etetők fertőtlenítésére. Azokon a területeken, ahol évről évre nagy állományveszteségeket okoz, a takarmánygyűjtés, a fűfélék kaszálása, elsődleges feladat, hogy a nyulakat, fácánokat, foglyokat biztonságosabb helyre telepítsük. Ebben nagy segítséget nyújthatnak az úgynevezett vadterelő kutyák, amelyektől a megriadt állatok más területekre vonulnak, ahol megfelelő körülmények között világra hozhatják utódaikat. A riasztás módszerének megválasztásával kapcsolatban nem lehel általános érvényű tanáccsal szolgálni, mivel az egyes területek specifikus jellegéből, domborzati viszonyaiból és nem utolsósorban állományhéli adottságaiból kell kiindulni. A vadásztársaságok vezetőinek, Illetve a vadgazdáknak a feladata, hogv megszervezzék a fent említett vadvédelmi riasztásokat. Mivel a vadászat nemcsak a vad elejtéséből áll, hanem annak szerves részét képezi a vadállományról való állandó gondoskodás is, az SZVSZ-alapszervezetek tagjainak kötelessége, hogy a körzetben élő állatokat megóvják a rájuk leselkedő veszélyektől. A fokozott ütemű gépesítés következtében a korábban biztonságos területek nagy része Is veszélyeket rejt, mivel egyre szélesebb körben alkalmazzák a korszerű gépeket. Az apróvad jelentős része a mezőgazdasági üzemek által megművelt területen él. Ezért például a pillangósok májusban esedékes első kaszálása idején a veszélyeztetett táblákon alkalmazni kell a vadriasztás leginkább megfelelő módszerét. Több vadásztársaság vezetői (Fotó: Archív) A vadállomány védelme szorosan együttműködnek a mezőgazdasági üzemek képviselőivel, akik idejében figyelmeztetnek az apróvadra leselkedő veszélyre. Ennek köszönhetően számos körzetben jelentős mértékben csökkent az elpusztított fészakaljak száma. Az apróvadat a ragadozók elől is meg kell védeni. Az úgynevezett tányércsapda vagy pedig* a fogóláda hatásos eszköznek bizonyulhat a szőrmés ragadozók elleni harc során. Emellett a kóbor kutyák is jelentős veszélyt jelenthetnek, ezért mindent meg kell tenni az általuk okozható károk megakadályozására. A csenderesek a vad fészkelési területei, ahol a fladzásl időben nyugodt körülmények között világra hozhatják utódaikat: A mezövédö erdősávok és az élősövények akár zord időjárás esetén Is megfelelő védelmet biztosítanak . A korszerű vadgazdálkodás megjjívá-nja, hogy az anyaállatokat a1 szaporodás Időszakában védjük. Ezt szolgálják például a nagy- és apróvad elejtésére érvényes vadászati tilalmi időszakok.' A rendeletek mindenkire egyaránt érvényesek, ezért a vadőrök feladata, hogy a tilalmi időszakban ne kerülhet sen sor ennek megszegésére. A vadásztársaságok tagjainak mindenütt tudatosítaniuk szükséges, hogy a sikeres vadászat nélkülözhetetlen tartozéka a vadról való folyamatos és megfejelő gondoskodás. —b á r d о s—‘ HORGÁSZÁT HORGÁSZÁT HORGÁSZÁT HORGÁSZÁT HORGÁSZÁT HORGÁSZÁT HORGÁSZÁT HORGÁSZÁT HORGÁSZÁT A Szlovákiai Horgászok Szövetségének rozsnyói (Rožňava) alapszervezete sokféle tekintetben átlagosnak mondható, tagjainak száma alig haladja meg a félezret, örvendetes azonban, hogy mintegy száz • főnyi horgász-utánpótlással büszkélkedhetnek. A járási pionírház ifjú horgászjelöltjei, a pelsűci (Plešivec), a slavošovcei és almást (Jablonov nad Tnrnon) alapiskola tanulói szívesen látogatják a környező horgászvlzeket, hogy tapasztalt felnőtt társaiktól elsajátítsák e hasznos szórakozáshoz szükséges elméleti és gyakorlati Ismereteket. Ä mesterséges tavak, a Sajó és a patakok halállománya a megkérdezett horgászok véleménye szerint közepesnek mondható, s ezt a horgászszervezet egy tagjára eső tavalyi 22 kilogrammos átlagos halfogás Is bizonyítja. A horgászzsákmány felét a pisztráng alkotta. A kifogott halak átlagsúlya meghaladta az 56 dekagrammot. A korábbi évhez viszonyítva a kifogott halmenynyiség mintegy 570 darabbal és 1300 kilogrammal volt több. A horogra akadt halfajták átlagsúlya hozzávetőlegesen 15 dekával növekedett. A statisztikai kimutattok cgvik érdekesEgy horgászszervezet életéből sége, hogy a horgászok (bevallásuk szerint) összesen 3865 alkalommal ültek ki a vízpartra szerencsét próbálni, s 2633- szor tértek haza elégedetten. A számoknál maradva egy horgász hét próbálkozását átlagosan öt alkalommal koronázta siker. Valamennyiük közül a Körtvélyesi (HruSov) Almás! Milánnak volt a legnagyobb szerencséje, akinek egy több mint tíz kilogramm súlyú, 97 centiméter hosszú csukát sikerült horogvégre kapnia. A ponty és a fogas horgászzsákmányt értékelve Melichar Szeles büszkélkedhet rekordfogással. A legnagyobb — 1,8 kilogramm súlyú, 55 centiméter hosszú — pisztrángot Ján Oravec és Tüdős László vetette partra. 'A rekordfogásokről rögzített adatok azonban nem tájékoztatnak a teljesség igényével, mivel a tagságnak mindössze egytizede töltötte ki és küldte el az alapszervezet vezetőségének a rekordfogátok bejegyzésére kiosztott fogásnaplót. A horgászszervezet ' tagjai (Fotó: Adamcsik Ferenc) minden évben megkülönböztetett gondot fordítanak a halasításra. Az idei bőséges horgászzsákmány megalapozása érdekében tavaly 62 ezer 500 koronát fordítottak a tavak, patakok betelepítésére. Összesen 65 ezer hegyi pisztráng-, 70 ezer csukaivadékkal és közel félmillió fogasikrával halasították a horgászvizeket. Ezenkívül a haltenyésztő telepekről még ezer kilogramm méretes szivárvány pisztrángot és 1300 kg méretes pontyot telepítettek a horgászvizekbe. Ebből a munkából főleg Juraj Hronec, Balogh János, Birtok József, Andrej Makara mérnök, Ivan Kanala és Ondrej Plavucha halgazdák, illetve helyetteseik vették ki a részüket. A félezer horgász nemcsak a halfogásban jeleskedik. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt évben több mint hatezer óra társadalmi munkát vállaltak és teljesítettek. Ennek keretében megtisztították a horgászvizek környékét, rendszeresen kaszálták a sáncpartokat, pihenőlócákat és stégeket készítettek. Ezenkívül a mezőgazdasági üzemeknek főleg a munkacsúcsok idején nyújtanak segítséget. A tizenegy körzetben tevékenykedő horgászok közül a vlachovóiak voltak Juraj Hroneccal az élen a legaktívabbak. A tárgyilagosság kedvéért azonban meg kell említenünk, hogy olyan tagai is vannak a szervezetnek — mint például Köteles Lajos, Gajdos József, Jozef Vitko, Viliam Bradáč —, akik háromszoras meghívásra, illetve figyelmeztetésre sem voltak hajlandók teljesíteni szervezeti és közösségi vállalásukat. A haltenyésztés és -nevelés minőségi fokozásának legnagyobb akadálya a folyó- és állóvizek egyre nagyobb fokú szennyezettsége. Tavaly például a csetneki és hankovál pisztrángos patakokban súlyos vegyi szennyezés következtében 73 ezer korona értékű hal pusztult el. Az esetet okulásként említjük. A rostári szövetkezetben a burgonya permetezésekor az elővigyázatlan kezelés folytán a vegyszer az élővízbe került és hét kilométeres szakaszon okozott halmérgezést. Ezenkívül a Slavošovcei Papírgyár szennyvíztisztító-berendezésének huzamosabb Ideig tartó meghibásodása hatalmas károkat okozott a hegyi patak élővilágában. A Nižná Slaná-i Vasércbánya üzemének melléktermékei miatt a Sajó halállománya is szegényesen csenevész. Az utóbbi időszakban pedig a vírusos megbetegedés okoz jelentős gondokat. A megfelelő elméleti és gyakorlati felkészítésnek köszönhetően a huszonkét tagú horgászőrség jól ellátja feladatát. Az orvhorgászokat szigorúan büntetik. A horgászörség szolgálatot teljesítő tagjai közül főleg Völgyák József. Nagy Károly, Leng Marián és Arpásf László érdemel elismerést. A szervezet kulturális témájú rendezvényei közül említésre méltó a tagság tevékenységét bemutató, főleg fényképekből és karikatúrákból összeállított kiállítás. Különös figyelmet fordítanak az alapszervezet új tagjainak szakmai továbbképzésére. Nagy népszerűségüek a rendszeresen megrendezett horgászversenyek. _ Az ügyességi vetélkedők nyertesei többnyire a kerületi versenyeken is jó eredménnyel képviselik a horgászszervezetet. A rozsnyói Ifjú horgászok sikerei azt bizonyítják, hogy kifizetődő az utánpótlásról való gondoskodás.! A szervezet legjobbjai nyaranta a Latorca partjainál horgásztáborokban üdülhetnek, ahol a gyakorlatban kamatoz* tathatják elméleti ismereteiket. A Szlovákiai Horgászok Szövetségének rozsnyói alapszervezete Peter Gabčo mérnökkel az élen az SZHSZ IV. kongresszusa határozatainak szellemében végzi munkáját. Amint a tagság tevékenységének értékeléséből kiderült, tervezett feladataikat, felajánlásaikat becsülettel teljesítik. A vezetőség a tagsággal közösen igyekszik a felmerülő nehézségeket és problémákat mielőbb orvosolni. Űjítókedvüket, kezdeményezőkészségüket bizonyítja, hogy jelenleg a horgászklub megnyitását, valamint egy mühelysarok létrehozását tervezik. Knrcsmáros László Nem hiány a hiánycikk A címbeli furcsa megállapítás sajnos továbbra is érvényes. pedig a Szlovákiai Horgászok Szövetségének IV. kongresszusa részletesen foglalkozott az ezen a téren huzamosabb ideje tapasztalható hiányosságok orvoslásának kér déskörével. Ügy látszik, hogy az ezzel kapcsolatosan hozott intézkedések, illetve ’rendelkezések nem eléggé hatékonyak, s mielőbb felülvizsgálást érdemelnének. Bizonyára még többen nagyon jól emlékeznek arra, hogy a kongresszuson felszólalók milyen élesen bírálták a hazai horgászfelszereléseket és -kel lékeket forgalmazó szaküzletek foghfjas kínálatát. Mivel a horgászok tábora egyre népesedik, a legfőbb ideje volna az eddi gieknél behatóbban foglalkozni az áruskála bővítésének lehetőségeivel. Azt a horgászkellékeket gyártó üzemek képviselői is belátják, hogy valamilyen úton-módon mielőbb megfelelő megoldást kellene találni. Jelenleg a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a legtöbb sporthorgász külföldről szerzi be a hasznos időtöltéshez szükséges felszerelést. Olyan szélsőséges esetek is előfordulnak, hogy a hazai gyártócégek termékeit külföldről szerzik be a horgászok. A különböző felmérések adatai azt mutatják, hogy a horgászfelszerelések kínálata területenként ugyan változó, de egyik kerületben sem kielégítő. A hazai szaklapokban szereplő adatok szerint nsak a nyugatszlovákiai kerületben több mint húszezer sporthorgászt tartanak nyilván. Sokak számára bizonyár* hihetetlennek tűnik, hogy a gyártúiizemek például az összecsukható horgászbotokból gyakran csak a megrendelések egyharmadát szállítják. Ha pedig ehhez hozzászámítjuk, hogy a szabad árusítás előnyeit kihasználva a külföldi turisták is jelentős mennyiségű horgászfelszerelést vásárolnak, így nem szükséges bővebb magyarázat a jelenlegi helyzet felméréséhez. A gyárlóüzemek vezetői gyakran hangoztatják, hogy elsősorban exportfeladataikat szükséges teljesíteniük, ám véleményünk szerint a hazai ellátás folyamatosságára is az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítaniuk. Remélhetőleg a Szlovákiai Horgászok Szövet sége Központi Bizottságának azon kezdeményezése, amely mindenekelőtt a horgászfelszereléseket készítő üzemek képviselőivel való szorosabb együttműködést szorgalmazza, hozzájárul a hiánycikkek gyorsabb ütemű felszámolásához. —rd—
