Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-04-27 / 17. szám

1985. április 27.

SZABAD FÖLDMŰVES

KALITA GABOR:

ma már ег hihetetlennek tűnik, mivel logikus következtetéssel is fel lehet mérni, mi is várt az ilyen küldöttség tagjaira ... Később sztrájkszervezésben is részt vettem. Еду-két alkalommal sikerült ts béremelést kicsikarnunk az egyes nagygazdáktól. Kevéske siker volt ez a megélhetési lehe-Mottó:

„Tudom, akik előtt a szavak — szörnyű háború — ismeretlenek, sokszor így szólnak a világkatasztrófa éló tanúihoz“ Próbáljátok elfeledni, ne beszéljetek róla ... Meg lehet őket érteni, megértésre is találnak. De ezzel párhuzamban — a megjelölt kilométerkőnél, ünnepnapon — éppen az 6 kötelességük így fordulni a résztvevókhnz: „Kik átéltétek, emlékezzetek!“

Szemben jött velem az úton... Ez a kép évek öta Ismétlődik előttem... Amikor megszülettem, vitte a hírt az ismerősöknek, virágot hozott anyámnak. Szemben )ött velem az úton, s ez alkalommal jóformán Ismét átvillant tudatomban az, amit Ilyenkor gondolni szoktam: Mint a többi aszszony .. A családdal van elfoglalva, örül az unokáinak, kisebb-nagyobb problémáit Igyekszik türelemmel megoldani. Szemben jött velem az úton, de a sző — mint a többi asszony — ez alkalommal szinte dörömbölt, tiltakozott tudatomban: „Nem, 6 nem olyan, mint a többi asszony... öt nem lehet hozzájuk hasonlítani, s mint a harangzúgás, anyám mondása jelent meg előttem: „Kevés asszonytársnak lutott ki abból a nehéz, küzdelmes sorsból, min' Holba Margitnak...“ Szemben jött velem az úton, meg sem várta a köszönésemet, de már szólt, majd beszélgettünk: „... hogy honnan is hozom a sok virágot? ja, mennek az évek fiam. A járási pártbizottságon rendeztek egy kis ünnepséget, a nyolcvanadik születésnapom alkalmából. ..“ Gratuláltam. Az egymás között váltott mondatok szünetében valamiféle hiányérzet rajzolt elém kerek, nagyhasú kérdőjeleket: Ismerjük ml ennek az asszonynak a sorsát? Közvetlen környezete is értékeli azt, amit tett, amiért harcolt? Ezek a kérdések zsongtak bennem, amikor — beszélgetésünk végén — Így fordultam hozzá: argit néni: egyszer — mondja el nekem a,z életét...

ennyit tudtom neked hirtelenben mondani: vérből fiam, drága vérből . .. Aztán múltak az évek, egyre ritkábban láttalak, már csak akkor, amikor Bratlslavából hazalátogattál...

Nehezen megy. De aztán már a beszélgetés fonala Margit asszony sorsán keresztül szövődik tovább. Egy élet nyolc évtizedének eseményei for■> málődnak — a legtöbbször szomorú, de a valóságot tükröző — szavakká. melyek időrendben gondolataimban kibővülnek az általam is ismert eseményekkel.

— Ezerkilencszázötben születtem Bélán, mint negyedik gyermek a tizenegy közül. Sokan voltunk, borzasztó szegénységben éltünk — kezdte az asszony, miközben ráncokkal ültetett arcának minden egyes rezdülése megsokszorozta szavalnak súlyát. — Keserves, rossz emlékeim vannak gyermekkorom éveivel kapcsolatban... Még ma is jól emlékszem, lakóhelyünk közelében orosz foglyokat dolgoztattak — nagy-nagy kegyetlenségek közepette. A csontig aszott emberek étele a döghúsnál kezdődött, s amikor a földre terítette őket már a végkimerültség, a kikötés procedúráin várt rájuk. Mint napszámba járó gyerek, nemegyszer vittem titokban

ételt, vizet a szerencsétleneknek, nem egyszer fogott el sorsuk láttán a strógörcs... Az akkori kiszolgáltatottság, az átélt események még ma ts ökölbe szorítják kezem ...

1922-ben Lévára jöttem, s mint szolgálólány kerestem a kenyeremet.

tőségekhez képest, de az akkori körülmények között ma ez is óriási eredménynek számított. Sok tüntetésünk persze gumibottal, vérrel volt keserítve. Személy szerint engem később el ts ítéltek ...

★ ★ ★

Az asszony csendes átéléssel mondta el a két világégés közötti sorsa

I.

Léván (Levice) még a mai napig Is Újtelepnek nevezik azt a városrészt, ahol pedig a házak már többségükben negyven-ötvenévesek. Mégis nagyon sokan tudják, érzik, hogy a névnek történelmi ereje van. A háború alatt ugyanis olyan események történtek Itt, melyek eqy-egy mozaikként hozzájárultak a változáshoz, az új kor születéséhez, amiért oly sok ember hozott áldozatot.

Újtelep, tizedik utca, késő délután .. i Takaros családi ház lakószobájában ülünk Holba Margittal, beszélgetünk. Az első percekben — néhány mondat erejéig — a mánál maradunk, majd énrám terelt a szót, s halkan megjegyzi:

— Sohasem feleltem el azt, amikor

— úgy ötéves korodban történhetett

— ültél itt a lépcsőn, kezedben vörös rózsa, körülötted szirmok, s kérdezted: „Mondd? Ez a virág miből van? összeszorult a torkom — nem ts tudom, talán az első világháborúban elesett bátyáimra gondoltam —, s csak

A gazdagok úgy bántak velünk, mint valami érzéktelen gépekkel, melyekkel korlátlanul rendelkezhetnek. Többnyire faluról felkerülő fiatal lányok voltunk, s nem ts nagyon válogathattunk a munkalehetőségekben. Kiszolgáltatottságunkat a vidékről hozott járatlanságunk, tudatlanságunk ts tetézte. Egymásnak sirtuk-panaszkodtuk el gondjainkat. Még ma is iszonyattal gondolok vtssza arra; bármi is történt, bármiféle emberi megaláztatás érte valamelyikünket, az álláshoz. a kevés pénzhez való ragaszkodás visszatartott annak a gondolatától,.hogy laképnél hagytuk a házat,— ahol szolgáltunk. Engem személy szerint ebből a rabságból az szabadított ki, hogy rövidesen férjhez mentem. Mivel a férjem munkás volt, s már akkor ts aktív kommunista, az 0 révén kerültem én is szorosabb kapcsolatba a párttal. Illegálisan működtünk. s volt is munkánk — nem ts kevés... A válságos időszak akkor következett be, amikor titkárjainkat, vezetőinket elhurcolták. Nem nyugodtunk bele, nem hallgattunk. Többször ts elmentünk a bíróságra, s követeltük szabadlábra helyezésüket, ügye,

történetét, melyet a történelem vérrel és körömmel írt szakasza követett: Ugyanis a háború árnyéka már korábban is baljós felhőként lebegett a világ feje fölölt, az embereken egyre jobban úrrá lett a kétségbeesés. Nem lehetett tudni, melyik szerencsétlen pillanatban szorul össze ez az inaktól dagadó véres marok, mikor nyögik el a hangszálak — nincs tovább. A borzalom hosszú ujjal mindenhová elértek, s ez a lévai megyeházán is óriási felfordulást okozott. A funkcionáriusok irodáról irodára loholtak, gépeltek, pecsételtek, telefonáltak, s közben fenyegetőztek: „Aki nem szolgálta Horthyt, kihúzzuk alóla a szőnyeget..."

A nép elégedetlensége napról napra fokozódott. Rossz volt a helyi s a központi vezetés egyaránt. A Sáska Dezső alispán ellen forduló jogos népharag egyre nőtt. Leváltása nem is váratott sokáig magára, s az új alispánná Dr. Hetényi Rezsőt választották.

Holba Margit sorsa ts a bizonytalanság Idegtépő vasmarkába került. Élete közvetlen veszélyben forgott. Ezerkilencszáznegyvennégy elején a bíróság kétéves munkatábori fogságra ítélte. A vád: sztrájkszervezés, bujtogatás. Január tizenkettedikén kellett megjelennie az ipolyságl bíróságon.

Margit asszony kilátásai szomorúak voltak. A háború alatt a raboskodókkai nem sokat bíbelődtek, a fogvatartók bármilyen általuk koholt, eszkabált hamis vád alapján jogosultak voltak a kivégzés azonnali végrehajtására ...

(Folytatjuk)

ŠTEFAN ŽÄRY:

üájusi vers

Mint az üde tavaszi rét virágait kristály pohárban, mint földek gazdag termését, új kenyerét sugárzó nyárban, mint arcot, amely derűs, nyájas, szivárványt, ha az ég sötét, épp úgy köszöntjük most máfui elsejét.

Mint pacsirta, mely trillázva szelt a tiszta levegőt, mint pattogva égő máglya, zúgó szél, dúdoló szellők, csörgő patak, mely sose fárad, mint lány, ki párjának dalt küld, úgy szárnyal, zúg, zeng és árad énekünk.

Mint hegykoszorú a földet, egymást úgy öleljük át.

Erősek vagyunk, mint tölgyek. Gyökerünk hozzád köt, hazánk. Hevítenek közös eszmék és mind egyet akarunk.

Tavaszunk szép és szebb lesz még a nyarunk.

VLAGYIMIR MAJAKOVSZKIJ:

Kis májusi dai

A télen át csypasz fa, nézd, újra friss.

Megyünk az új tavaszba.

Én is,

te is,

ml Is.

Május gyolcsvászna libben, meg-meglegyint.

Vidáman, ifjú hitben megyünk,

megyünk,

megyünk.

Kezünkben lobogó tűz örömet oszt.

Mindenre lobogót tűz:

Pirost,

pirost,

pirost.

Édes tavaszba mosdó friss tereken ütemre lépni most jó nekünk,

neked,

nekem.

Karintbv-darab

a Tissiia műsoráé

A MATESZ kassai (Košice) Thália Színpada merész vállalkozással állt a Nagyérdemfl elé, amikor műsorára

tűzte Karinthy Ferenc Gellérthegyi álmuk című kétszereplős drámai alkotását. A darab színésszel és rendezővel szemben egyaránt nagv tgénveket támaszt. A patinás veretű színműben látszólag alig történik valami, ám az a „valami“ pattanásig feszült helyzeteken. Ifttékos évődéseken, bölcselkedő dialógusokon és szövődő szerelmen keresztül vetíti elénk a végnapjait élő barna pestis őrült vonaglását. Később felvillan a Tavasz Is, az új élet reménysugara, mintegy Jelezve, hogv a legsötétebb helyzetekben Is az élni, a szeretni, a dolgozni és az alkotni akarás az ember célja.

A darab annyiból ts Időszerű, hogy a fasiszta őrületet éppen negyven évvel ezelőtt söpörtük le a világtörténelem szfnpadáröl. Iszonyú áldozatot: ötvenmillió emberéletet követelt ez a világot megváltó tisztogatás, s valóban nem emlékezhetünk és emlékeztethetünk rá elég gyakran... Ilyen emlékeztető Karinthy darabja ts, amely a Thália előadásán míves mementőnak bizonyult. Szerepeiben a Fiút (Pólós Arpád és Bajcsi La jós j;

és a Lányt (Danyi Írén és Pesti Ildikó) közös sorsuk köti egyBe egy elhagyott budai villában. A fiú katonaszökevény, a lány pedig zsidó menekült. Ha megtalálnák őket, mindkettőjükre a Felkoncolandó! nyilas verdikt várna. Egymásra utaltak és kiszolgáltatottjai egymásnak, körülöttük bombák tépik a világot.

Pólós Arpád alakításával elégedettek lehetünk. Kezdeti félszegségét hamar levetkőzte, s mindvégig győzte erővel, művészi hajlékonysággal. Tudott suttogve határozott és fölüvöltve tanácstalan lenni: színpadi hanghordozása viszont még csiszolásra vár. Danyi Irén színészi eszköztára teljes gazdagságát hasznosította, részletekig kidolgozott, minden rezdülésében hiteles Játékával kiemelkedően jól szerepelt. Mozgáskultúráját is Jól kamatoztatta. A Karlnthyképek „színeiben“ ts remekelt: meggyőzó volt az „utcalánya“ és a „prollasszonya" csakúgy, mint az „Igazgatónője“.

Az előadást Horváth Lajos, a tanulmányait most befejező rendező állította színpadra. Fiatal rendező létére meglepő érettséggel tapintott a mű lényegére. Nem eszközként mozgatta a színészeket, hanem teret adott a kibontakozásukhoz, s ez az egész előadáson végighúzódó vezérfonal volt. Nem ragaszkodott mereven az eredeti szöveghez, olykor okosan volt formabontó Horváth a négy fal között pergő darabot nyitott színpadi képbe helyezte, tgy elejét vette az esetleges monotóniának. Találó megoldás volt a kettős szereposztás: módot adott az összevetésre, de az alaposabb felkészülésre ts. Mindezt főleg a második ■ felvonás lendülete bizonyította érzékletesen.

Csiba Géza

A kéttűs szereposztás egvík párja: Danyi Irén és Pólós Arpád

(Bodnár Gábor fölvétele),

Tolla! és fegyverrel harcolt az igazságért

Száz évvel ezelőtt született Prágában, és ugyanitt halt meg — alig néhány nappal a dolgozó nép győzelmét követően — a kitűnő riporter, tró és drámaíró, Egon lErwin Kisch. Művelt, kultúraszerető családból származott, s ő maga ts egészen fiatal korától nyitottan tekintett a világra. A műszaki egyetemet kezdte tátogatni, de az elemi erővel feltörő újságírót tehetsége, s az ezzel járó sajátos világlátást képessége csakhamar más pályára csábította. A riportert hivatás életének legfőbb tartalma lett.

írásai már kezdettől fogva kitűnő emberismeretről, nagy műveltségről és imponáló tájékozottságról tanúskodtak. Mindent látni akart, mindenütt ott akart lenni; megjára az első világháborút, s nem egy akkori riportja az első vonalban átélt élmények alapján íródott. 1918-ban a bécsi Vörös Gárda parancsnoka lesz, amiért később börtönbe került. 1934-ben, a Reichstag égését követően szintén a gyanúsítottak között szerepelt, s le ts tartóztatták: a csehszlovák külügyminisztérium közbenjárására szabadult. 1937-től 1938-ig önkéntesként a spanyol polgárháborúban harcolt, majd az erősödő fasizmus elől Mexikóba emigrált. A háború után tért vissza a mindig is igazi otthonának tekintett Prágába, ahol két év után, tragikus hirtelenséggel, hunyt el.

Ha összegezni akarnánk Kíscb munkásságát, a legtömörebben talán Tgy tehetnénk: az Igazságot kereste írásaiban. Kezdettől fogva Belinszkij szavai vezényelték: „A valóság és az igazság az élet két fő Jelszava.“ Ezer veszélyen keresztül kutatta, mind az öt kontinensen, megismerte a legsötétebb nyomort, a legembertelenebb elnyomást, s látnia kellett az égbekiáltó társadalmi igazságtalanságokat. Mindez meggyőződéses kommunistává formálta öt, akt kitörő örömmel üdvözölte a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, s attól kezdve élete végéig hitt a kommunizmus végső győzelmében. i

Rövidebb-hosszabb riportjait ma már túlzás nélkül Irodalmi értékűnek tekinthetjük. Mindegyikük egy-egy kordokumentum, összességükben pedig a legszélesebb keresztmetszetet adják az akkori társadalom életéről, hiszen, Kisch nemcsak kora nagyjait: kiváló tudósait, művészeit és vezető politikusait Ismerte, de a fénytelen, szűk odúk lakóit, vagy a füstös, külvárosi kiskocsmák látogatóit is. Minden sorából mély igazságérzet, elkötelezett humanizmus, az elnyomottak melletti egyértelmű kiállás csendül ki Életművét a legtalálóbban B. Uhse összegezte, amikor ezt mondta róla: „írásaival változtatni akart a világon, s amikor megváltoztatta, újra meg-* Irta“. (vassjj

>