Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-20 / 16. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. április 20. DICSŐ ÉVFORDULÓ Irta; Magyarics Vince, az SZLKP KB tagja, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási pártbizottság vezető titkára. Negyven esztendővel ezelőtt a szovjet hadsereg meghozta a szabadságot a Csallóköz dolgos, de elszegényedett népének. Oj élet hajnala virradt. Soha nem fe'ledjük azokat, akik elestek, hogy mi szabadon élhessünk. Az eltelt 40 év a hatalmas és sokoldalú fejlődés időszaka. Űj időkre virradt itt, a két Duna között, ahol a zsíros földet egykor a nagybirtokosok, kulákok és az egyház birtokolta, ahol óriási szociális ellentétek uralkodtak a kizsákmányolt földnélküliek, zsellérek és a többi nincstelen, valamint az urak között, ahol a dolgozók kérges keze, alacsony műveltsége, szegényes viskói híven tanúskodtak a szegénység sorscsapásáról. Az emberek tudatosítani kezdték, hogy az életet másképpen, igazságosabban is meg lehet szervezni. Mindez a felszabadulással kezdődött s 1948 Győzelmes Februárjával folytatódott. Csehszlovákia Kommunista Pártja világos távlatokat nyitott. A IX. pártkongresszus kitűzte a szocializmus felépítésének fő irányvonalát hazánkban. S ez itt nálunk, a Csallóköz feltételei közepette is megvalósult. S olyan változásokat eredményezett, amilyenekre nincs példa. Négy évtized alatt a Csallóköz (és benne a dunaszerdahelyi járás) a felismerhetetlenségig megváltozott. A forradalmi változások kihatottak az élet és a munka valamennyi területére. Kiterjedt ipar létesült itt, ahol azelőtt semmilyen nem létezett. Olyan új gyárak, mint a dunaszerdahelyi és nagymegyeri (Calovo) Tesla, nehézipari és baromfifeldolgozó üzem, Juhocukor, Kožatex és a többi terjeszti munkásosztályunk jó hírét egész hazánkban és külföldön is. A korszerű üzemekben ipari munkásságunk jó minőségű termékeket állít elő, egész szocialista társadalmunk szükségletei szerint. Járásunkban jelentős építőipari kapacitásokkal rendelkezünk. Széleskörűen kibontakozott a szolgáltatási ágazat is. A Duna menti községeinkben teljes ütemben folynak a Gabčíkovo—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építkezési munkálatai. A különböző üzemek és a magyarországi barátaink évente több mint 900 millió korona értékű munkát végeznek el azon az építkezésen, amely gazdaságunk számára rendkívüli jelentőséggel bír az energetika, a dunai vízi közlekedés és a mezőgazdaság szempontjából egyaránt . Példa nélkül álló fejlődésen ment át mezőgazdaságunk is. A nagybirtokokon és a kisgazdaságokban folytatott maradi mezőgazdasági termelésből nagy teljesítményű, korszerű mezőgazdálkodás fejlődött ki, amely világszínvonalú eredményeket produkál mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben. Az 1949-es IX. pártkongresszus után sorra alakultak meg nálunk az egységes földművesszövetkezetek, amelyek az évek folyamán nagy teljesítményű, a modern tudomány és technika ismereteit teljes mértékben kihasználó termelési szervezetekké váltak. Az állami tulajdonon alapuló produktív és dinamikusan fejlődő termelési formát pedig az állami gazdaságok képviselik. A munkásosztály segítségével mezőgazdaságunknak minden előfeltétele megvan a további fejlődéshez. Kiindulási pontként ehhez olyan eredmények szolgálnak, mint a több mint 7 tonnás hektárhozam gabonából és a több mint 4300 literes tehenenkénti évi átlagos tejhozam. 0] erő született és nőtt fel, a szövetkezeti földművesek osztálya, hű szövetségese' a munkásosztálynak. Magas a dolgozók életszínvonala. A járás lakásalapjának 90 százaléka az 1945 utáni időszakban épült. A családok tízezrei összkomfortos lakásokban laknak három városunk új lakótelepein és a községekben felépített gyönyörű családi házakban. Soha eddig nem tapasztalt módon megerősödött az iskolaügy — új óvodák, tornatermekkel és étkezdékkel ellátott alapiskolák, korszerű tantermes gimnáziumok, szakközépiskolák és középfokú szaktanintézetek, diákszállók jellemzik ma a járást. Magas fokú a nép műveltségi szintje Itt, ahol egykor szinte egy kézen meg lehetett számolni a közép- és főiskolai végzettségűeket, ma ezres nagyságrendű azok száma, akik közép- vagy felső fokon elsajátították a korszerű tudomány és technika ismereteit. A szocialista egészségügy a járásban az emberek egészségének védelmét biztosítja — többek között a bővülő kórházzal, a kórházi fekvőhelyek növekvő számával, korszerű körzeti központokkal, terhességi tanácsadóval, korszerű egéjzségügyi technikával stb. gondoskodik az ember legnagyobb kincséről, az egészségről. Sok községünkben és mindhárom városunkban gyönyörű művelődési házak nyújtanak lehetőséget a kulturális igények kielégítéséhez. Ezek a forradalmi változások az életünkben a CSKP vezető ereje helyes politikájának köszönhetőek. A kommunisták ott álltak a nép építő törekvéseinek élén. A párt irányította a szocializmus építésének folyamatát, s a marxizmus—leninizmusból kíndulva mindig a társadalom és tagjai boldogságának és jólétének biztosítása volt a célja. A CSKP vezetésével kibontakozott a Nemzeti Front munkája, továbbá a minden szinten népképviseleti szervek munkája, beleértve a nemzeti bizottságokat. A párt politikájának egyik legjelentősebb eredménye a nemzetiségi politika lenini megoldása volt, nemzeteink 'és nemzetiségeink egyenjogúsítása, fejlődésük és kölcsönös közeledésük biztosítása. Nemzeteinknek és nemzetiségeinknek a marxizmus—leninizmus és a CSKP politikáján alapuló egysége a szocializmus hatalmas vívmánya. A járás dolgozó! napjainkban a CSKP XVI. kongresszusa határozataiból és a 7. ötéves tervből eredő feladatok következetes megvalósításán munkálkodnak. A CSKP politikája iránti odaadásukat és támogatásukat a szocailista munkaverseny és kötelezettségvállalási mozgalom kibővítésével is kinyilvánítják. Az 1984-ben az SZNF 40. évfordulójára tett vállalásaikat 166 százalékra teljesítették, s ezzel 178 millió korona értéket hoztak létre. A széles körű munkakezdeményezésekről tanúskodnak a hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 40. évfordulója tiszteletére elfogadott szocialista kötelezettségvállalások. Az az időszak, amely betetézt négy évtizedes építőmunkánkat és fejlődésünket, egyben a további előrehaladásunkra való felkészülés időszaka is. A pártalapszervezetek értékelő taggyűlései, a járási pártkonferencia, majd a CSKP XVII. kongresszusa előkészületeinek időszakába lépünk. E- zek az események is rendkívül fontos határvonalat fognak képezni társadalmunk életében. A termelés hatékonyságának növelésével Akik a vízen hozták a szabadságot SZOVJET HAJÖSOK LÄTOGATÄSA bratislavAban „Ma pontosan negyven éve és négy napja, hogy horgonyt vetettünk a szétdúlt, bombafüsttől kormos bratíslavai kikötőben. 1945. április ötödiké volt, a városban még nem egészen egy napja tartott a béke . .. Hosszú harcok után érkeztünk ide, aknazárak során törtük keresztül magunkat, szinte óránként megütköztünk egyegy német církálórajjal. Mi is tudatosítottuk, hogy most Bratislava felsza. badítása az első számú katonai cél, 8 miközben a vá- 4вГш fl jE rosban és környéftAiW. kén ágyúk dörögtek’ ml alig néhány —' kilométerrel alább az odavezető, létfontosságú közlekedési ütőeret igyekeztük mielőbb járhatóvá tenni. Bevonulásunk távolról sem volt olyan diadalmas, mint előző nap a győztes csatát megvívott gyalogságé és páncélosoké: szürke monitorjaink szinte nem is keltettek feltűnést a kikötőben ... Emlékszem a városra: romok, pusztulás mindenütt. A szétlőtt házak sebhelyes falai, a belőlük csontszilánkként meredező üszkös gerendák megrendítő látványt nyújtottak. Most — egyszerűen nem ismertünk rá Bratislavára. Széles sugárutak, csupa üveg felhőkarcolók, tágas terek, rendezett parkok — mintha a negyven évvel ezelőtti romváros csak egy rossz álom lett .volna.“ Ezekkel a szavakkal kezdte visszaemlékezéseit Oleg Muravjev első osztályú kapitány, a szovjet dunai flotta negyven évvel ezelőtt Bratislavába érkezett egységének parancsnoka, aki a történelmi évforduló tiszteletére ismét idelátogatott, három szovjet cirkálót vezényelve. Legénységük közül rajta kívül még többen voltak olyanok, akik részt vettek a harcokban; velük, valamint a hajók személyzetének további képviselőivel beszélgethettek el az újságírók azon a sajtóértekezleten, amely egyike volt a város felszabadításának 40 évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozatnak, s amely a szívélyes közvetlenség, a baráti beszélgetések jegyében zajlott. Az újságírók kérdéseire a szovjet hajóstisztek készséggel elevenítették fel a negyven évvel ezelőtti eseményeket, hosszú és veszélyes harci útjukat, amelynek végső állomása, néhány héttel Bratislava felszabadítása után az ausztriai Graz volt. A kis flotta másik parancsnoka, Szergej Kavuszonov elmondotta, hogy a szovjet dunai flottát a háború elején az anyaországba vezényelték: a Krím-félsziget környékén, az Azovitengeren, valamint a Volgán teljesítettek szolgálatot, s aktívan bekapcsolódtak Sztálingrád védelmébe is. A szovjet csapatok diadalmas előretörésével párhuzamosan a flotta is nyugatnak fordult, majd megindult felfelé a Dunán; fáradságos munkával áttörték a torkolatnál létesített aknazárat, s amennyire csak módjuk volt rá, mindenütt támogatták a szárazföldön harcoló szovjet csapatokat. Jelenlétük Európa egyik legnagyobb — akkor különösen jelentős — víziútján komoly hadászati tényezőnek számított. Ott voltak a jugoszláv városokért, elsősorban Belgrádért vívott harcban, egész Magyarországon keresztül űzték maguk előtt a németek folyami harci egységeit, hetekig horgonyoztak Budapest kapujában, hogy a magyar főváros felszabadításáért folyó harcban megbénítsák a nácik utánpótlását. Ezt követően érkeztek Bratislava alá,, s hatékony támogatásuk nélkül bizonyára késett volna legalább néhány napot a város felszabadítása. Következő állomásuk Bécs volt, ahol már a szó szoros értelmében hajszolt vadként menekültek előlük a német flotta egyre erőtlenebbé váló hajói; utána még Linz felszabadításában segédkeztek, majd győzelmes harci útjuk Graznál ért véget. A harcok tehát befejeződtek, de a flotta küldetése még távolról sem. Közép-Európa legfontosabb vízi útja gyakorlatilag használhatatlan volt: szinte minden folyamkilométerben elsüllyedt hajók hevertek, olykor csupán néhány centiméterre a felszín alatt, s úgyszintén nem volt folyamszakasz, ahol ne kellett volna egyegy ottmaradt aknával számolni. Hajók tucatjainak pusztulását okozták még jóval a háború után is a folyóban maradt aknák... S ez a szám még sokkal nagyobb lett volna, ha a szovjet dunai flotta egységei a háború befejezését követően még három teljes évig nem a folyó megtisztítását tűzik ki fő feladatukként. Hajőroncsok tucatjait emelték ki a mederből, víz alatti drőtakadályok kilométereit távolították el, vakon sodródó, élesre töltött aknák százait derítették fel és tették ártalmatlanná. Azóta —■ mintegy jelképként — békés küldetést teljesítenek a Dunán. ★ A kis hajóraj ünnepi útjának első állomása egyébként Budapest volt. Innen jöttek Bratislavába, ahol közel egy hetet töltöttek, s a legénység tagjai ellátogattak a város több intézményébe és ipari üzemébe, valamint néhány «környékbeli szövetkezetbe. Vezető tisztjeiket fogadta Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára, Peter Colotka, a CSKP KB elnökségének tagja, szlovák miniszterelnök és Viliam Salgovič, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke is. További programjukként Bécs meglátogatása szerepelt, majd visszafordulva, útjuk utolsó három állomása a jugoszláviai Növi Sad, a bulgáriai Rusze és a romániai Braila volt. Vass Gyula Az SZLKP Lévai (Levice) Járási Bizottsága március 12-én értékelte a hetedik ötéves tervidőszak első négy évében elért eredményeket a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban, s a CSKP KB 11. ülésének határozataival összhangban kitűzte a járás mezőgazdasági és élelmiszeripari termelése fejlesztésének fő irányát. Az elemzés feltárta azokat a módszereket, formákat és eszközöket, amelyek döntő módon járultak hozzá az elért eredményekhez. E módszer alkalmazása lehetővé tette, hogy egyöntetűen meghatározzuk az egyes üzemek hozzájárulását a járás eredményeihez, hogy kiszűrjük azokat a munkamódszereket, amelyek fékezték az eredményes munkát, hogy szélesebb körben alkalmazzuk a már bevált formákat és munkamódszereket. A CSKP agrárpolitikájának egyik Fő célkitűzését — a növénytermesztésnek az állattenyésztéssel szembeni gyorsabb ütemű fejlesztését — járásunkban nem sikerült megvalósítani. Az objektív tényezők közül a szélsőséges időjárási viszontagságok különösen az 1981—1982-es években kedvezőtlenül befolyásolták az eredmények alakulását, olyannyira, hogy az akkor keletkezett terméskiesést az utóbbi két év tervének túlteljesítésével sem sikerült kiegyenlíteni. A növénytermesztés eredményeinek alakulását döntő mértékben a szubjektív tényezők határozták meg. Ezek közül is kiemelném, hogy a járás mezőgazdasági nagyüzemei az ötéves tervidőszak elején nem voltak felké szülve a nehezedő külső és belső körülmények kivédésére. Így növekedett az évet hiánnyal záró üzemek száma. A járás mezőgazdasági termelésnövelése dinamikájának felújítása és gyorsítása érdekében — figyelembe véve a külső körülményeket és a járás helyzetét — a belső tartalékok kiaknázására került a hangsúly. Kezdve a talaj termőképességének növelésével, a talajművelés minőségének javításán és a tápanyagpótláson keresztül egészen a növényvédelemig. A munkaszervezés javításával sikerült megszilárdítani a munka- és technológiai fegyelmet. A növénytermesztés belterjesítését lényegében a belső tartalékok mozgósításával, az anyagok és eszközök hatékonyabb kihasználásával értük el. Mindemellett megállapítható, hogy még nagy lehetőségeket tartogat a mezőgazdasági termelés növelése számára ez az út. Annál is inkább, mivel több mezőgazdasági üzemben az adott anyagi-műszaki színvonal mögött ballag a munkaszervezés szín vonala. Ennek következtében nem érvényesülhet sem a műszaki színvonal, sem a dolgozók felkészültsége. Gyakori eset, hogy a gyenge munkaszervezés nagyobb károkat okoz, mint a munkaidő be nem tartása, amely gyakran épp a munkaszervezés hézagainak a következménye. A munka- és technológiai fegyelem megszilárdulása leginkább az állattenyésztés eredményeiben mérhető le. A tejtermelés korábbi ingadozásait megállítottuk, és már harmadik éve egyenletesen teljesítjük a tervfeladatokat. Az egy tehénre eső 3163 literes évi fejési átlag a nyugatszlovákiai kerület átlagához viszonyítva kevesebb, ami az előző évek nagy lemaradásainak a következménye. A jelenlegi folyamat lehetővé tette a fokozatos felzárkózást, mivel gyorsabban haladunk a kerületi átlagnál. A tej minőségének javításában is nagy lépést tettünk előre az utóbbi két évben. Míg 1981-ben és az azt megelőző években az első osztályba a megtermelt tej 85, a harmadik osztályba pedig 5 százaléka került, addig az utóbbi két év átlaga 88,3, illetve 1,2 százalék volt. A sertéshizlalásban a megnehezedett feltételek ellenére is eredményesen valósítottak meg járásunkban a belterjesítő intézkedéseket. Ezt a következő adatok is bizonyítják: míg 198D-ban a napi felhízás átlaga 487 gramm volt és 1 klió súlygyarapodás eléréséhez 4 kilogramm abraktakarmányt használtak fel az üzemekben, addig a múlt évben az átlagos napi súlygyarapodás 501 grammra növekedett, az abrakfogyasztás viszont 3,65 kilóra csökkent. Az egy kocára számított malacelválasztás ugyanebben az időben 1,3 darabbal növekedett. Egyedül a szarvasmarha-hizlalás területén nem sikerült előbbre lépni. SZELLEMÉBEN Az állattenyésztési termelés ilyen alakulásában nagy szerepe van az anyagi érdekeltség elmélyítésének. Az alkalmazott havi mozgóbérskála a vezetők jutalmazásában ösztönzőleg hatott a belső tartalékok feltárására. A sertéshústermelésben már harmadik éve alkalmazzuk az újrafelosztás tervét. Ennek lényege, hogy a járási állagon felüli súlygyarapodást elérd gazdaságok több sertéshúst termelhetnek, az átlagon aluli termelőknél viszont csökkentjük a termelést. Az évenkénti újrafelosztás az említettek alapján lehetőséget ad minden üzemnek a felzárkózáshoz, ha eredményeivel igazolja, hogy hatékony intézkedéseket tett. Ott, ahol erre nem képesek, megtörténhet, hogy felszámoljuk a sertéshústermelést. A termelés növelésével párhuzamosan fokozott figyelmet szentelünk a gazdaságosság követelményeinek is. A mibe kerül? kérdést napirenden tartjuk és a vezető gazdasági dolgozókat arra ösztönözzük, hogy keressék az adottságaiknak legmegfelelőbb termelési összetételt és a gazdaságos termelési formákat. Sajnos, a jelenlegi közgazdasági ösztönzők nem serkentik kellően az anyaggal, energiával és termelőeszközökkel való hatékony gazdálkodást. Ez az üzemek olyan törekvésében is megfigyelhető, hogy nem akarnak élenjárók, csak közepesek lenni. Ezáltal konzerválódnak a múltból örökölt hozzáállások egy teljesen új magatartást igénylő helyzetben. Hasonló a helyzet a jutalmazás területén is. A bértarifák és besorolások lényegében csak kismértékben különböztetik meg a jó és a minőségi munkát, s nem ösztönöznek a kimagasló teljesítményekre. Így létrejött egy olyan helyzet, amikor a helyes gazdaságpolitikai célokat nem fejezik ki az érvényben levő közgazdasági ösztönzők. Holott a társadalmi érdkekeknek éppen rajtuk keresztül kellene érvényesülniük. Az elkövetkezendő időszak feladatainak megfogalmazásakor a járási pártbizottság a hangsúlyt a termelés hatékonyságának növelésére, az üzemek értékképző képességére helyezte, abból a szükségszerűségből kiindulva, hogy lényegében csak az olyan termelésnövekedés kívánatos, amely belterjesítő forrósokból ered. A pártalapszervezetek fő feladata olyan politikai légkör megteremtése, amely elősegíti az intenzifikációs folyamatok kibontakoztatását, s támogatja azok hordozóit. RSDr. Végh Ferenc, a lévai járási pártbizottság titkára Brigadszeru munkaszervezés és jutalmazás a növénytermesztésien (Folytatás az 1. oldalról) valaki a kijelölt területen egy nappal korábban szedné fel a zöldséget, holott a szállítás csak kát nappal későbbre van ütemezve. Avagy mit érne, ha egy-egy területegység gyommentes, a többi pedig gyomos lenne. Vannak műveletek, melyeket nagyüzemiig, másokat viszont csak kézi munkával lehet jól elvégezni. Kétségtelen. hogy ezek az ágazatok nem nélkülözhetik a brigádszerű munkaszervezést és jutalmazást, A jelen szakaszban elsősorban arról van szó, hogy a műszaki szintnek megfelelően összhangot teremtsünk áz egyéni és a csoportos munkavégzés között, hogy a csoportok a termelésben részt vevő olyan öntudatos, összetörött és érdekeiben egymással azonosult egyének közösségei legyenek, melyek az egyéni munkateljesítmények állandó növelésével arra törekszenek, hogy a munkaközösségükre bízott feladatok minél teljesebben, minél jobb közgazdasági hatásfokkal valósuljanak meg.
