Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-13 / 15. szám
о SZABAD FÖLDMŰVES 1985. április 13. „Ä szakmunkástanulók gyakorlata az idén is a korábbi évek sikeres fellépéseire épül. Célja a tanulók egészségi és erőnléti állapotának javítása mellett a helyes testtartás kialakítása, a sajátos munkafeladatokból eredő egyoldalú fizikai igénybevétel hatásainak kiküszöbölése, és pozitív erkölcsi tulajdonságaik — akaraterő, kitartás, önfegyelem, közösségi szellem — fejlesztése. A gyakorlat koedukált, a fiúk és a lányok aránya 1:1. Egy alapegység 18 tanulóból áll.“ e • • Már az öltözőben hallani, hogy a szomszédos tornateremben rendhagyó tevékenység folyik. A pattogó vezényszavakat és az azokat követő ütemes lábdobogást még bárki termé-Hinzellér Éve szétesnek vehetné egy tornateremben, annál meglepőbb azonban, hogy néhány másodpercnyi csend után váratlanul katonás ritmusú, amellett mégis dallamgazdag zene hangzik fel. Illetve: ne titokzatoskodjunk, nincs ebben semmi meglepő. Az folyik itt, az Udvardi (Dvory nad Žltavou) Középfokó Mezőgazdasági Szaktanintézetben is, ami ezekben a napokban az ország szinte valamennyi alap- és középiskolájában: készülnek a 1985-ös Csehszlovák Spartakiádra. — Gyerünk fiúk, sorakozó — fújja le a szusszanásnyi szünetet Krivánek László te'nevelő tanár, a gyakorlat vezetője. — Ismételjük a harmadik résztől, először zene nélkül, egy, kettő, hááá .. .rom 111 — A tornatrikós srácok nekifutnak, néhány másodperc alatt alakzatokba rendeződnek: mozgásuk fegyelmezett, összehangolt, nincs „ütközés“ vagy helykeresés. Nem kétséges: komoly munka áll már mögöttük. — Tulajdonképpen még a tavalyi év utolsó felében kezdtük meg a felkészülést — mondja Krivánek László, miután védenceit már a közben bekapcsolt zene „vezeti“. — Januárban voltak az első, előzetes kerületi felmérések, ahol a mi gyakorlatunkat a legjobbak között értékelték, s a járások között is az érsekújvári (Nová Zámky) végzett az első helyen. E- gyébként itt mondanám el, hogy egyben járási gyakorlatvezető is vagyok. •Visszatérve a mieinkre: a gyakorlatot lényegében már betanultuk, már csak a csiszolása folyik. Persze ez távolról sem a dolog könnyebbik része, hiszen itt éppen a tökéletes összhangon és az egységes esztétikai benyomáson múlik a legtöbb. Ezzel együtt: bízom benne, hogy ott leszünk Prágában. Könnyű ugyan nem lesz, ' hiszen gyakorlatunkat a kategóriában 144 csoport fogja bemutatni a járási és kerületi seregszemléken, s közülük csak harminckettő juthat Prágába. Ogy illenék, hogy mi is köztük legyünk, már csak a hagyományaink miatt Is: kategóriánkban eddig mindig a legjobbak voltunk a kerületben, s természetesen eljutottunk Prágába is. A gyakorlatba egyébként ötven fiút vontam be, ami két alapegységet és tizenhat „tartalékot“ jelent. Az a teljes igazság, hogy kicsit szűkös a tornaterem: a szélsőknek oly' kor mímelniük kell a gyakorlat egyes részeit, de ezzel együt rossznak semmiképpen sem nevezhetők a körülményeink. Mindenesetre alig várjuk a jó időt, hogy a gyakorlatot kivihessük a szabadba. Időközben némi meglepetésemre új társaság szállingózott be a tornaterembe. Ha idegenül nem is érezték magukat, annyi az első látásra nyilvánvaló volt, hogy nem az Iskola tanulói. Vezetőjük, Stanislav Výbera segít kibogozni a rejtélyt. — Az Érsekújvári SIGMA nemzeti vállalat gépipari szaktanintézetéből járunk ide, természetesen szintén a spartakiádot gyakorolni. Mert városi iskola ide vagy amoda, itt sokkal jobbak a körülmények, a távolság sem nagy, és hát Laco a barátom — néz mosolyogva az udvardiak vezetőjére. Aztán az elnézésemet kéri egy percre, felsorakoztatja védenceit, és először szintén zene nélkül, ütemes ,,e-gyet-ket-tőt-hár-mat-né-gyet“-re csinálják végig a gyakorlat néhány nehezebb részét. Mert ideje elmondanunk, hogy bizony - nem kis erőt, ügyességet és mozgáskultúrát igénylő gyakorlat ez. A kőzenállásba lendülés, illetve annak több másodpercen át való „kitartása“ önmagában is nehéz elem, hát még ha teljes összhangban, könnyedén, erőlködés nélkül, egyszóval „bemutatőszerűen“ kell végrehajtani! Következik az „emberpiramis“: ugyanolyan fegyelmezetten, és főként persze összehangoltan kell felépíteni, mint a gyakorlat többi elemét. Meg kell hagyni, a srácoknak már egész jól megy: a második részt már szintén „rá lehet bízni“ a zenére, s Így a vendégek vezetőjével is válthatok néhány szót. — Oj iskola vagyunk, ezért nem beszélhetünk hagyományokról. Első ízben kapcsolódtunk be a spartakiád gyakorlataiba, éspedig húsz tanulóval, vagyis egy teljes csoporttal és két „tartalékkal“. A. srácok zömmel elsősök, iljetve másodikosok; a felkészülést szintén tavaly kezdtük, november elején, s most már elmondhatom, hogy szintén csak a finomítás van hátra. Ha valaki — mint mi — először indul, vérmes reményei nem lehetnek, de azért természetesen mi is bizakodunk. Személy szerint jómagam is első ízben kapcsolódtam be a spartakiádba mint vezető, így illik szerénynek lennem; közvetlen célunk egyelőre a járási bemutatón való jó szereplés. A szakmunkástanulók gyakorlatának egyik legnehezebb eleme a „kitartott“ kézenállás 0* *0 Ogy Illik, hogy a „gyengébb nem“ is szóhoz jusson a spartakiádra való felkészülés kapcsán, így aztán Udvaráról Szegyén (Svodín) felé vettem az utamat. Nem véletlenül: a CSSZTSZ Érsekújvári Járási Bizottságán kapott értesüléseim szerint az ottani Csehszlovák—Szír Barátság Efsz kebelében lelkes lány- és aszszonycsoport gyakorol. Rövid keresés után meg is találtam a szövetkezet székházában vezetőjüket, Hinzellér Évát; ezúttal be kellett érnem „elméleti“ beszélgetéssel, mivel a próba kezdete este hatra volt kitűzve. nek hajlandók egy harmadikat Is magukra vállalni, megalapozatlannak bizonyult. Éppen ellenkezőleg: bebizonyosodott, hogy a nők, főleg faluhelyen szívesen vállalnak bármiféle szerep-többletet, amelynek .bármilyen formában köze van a közélethez, az önműveléshez vagy a testkultúrához. Mert ez az utóbbi is szempont: a női gyakorlat harmonikusan, emellett megerőltetés nélkül dolgoztatja meg a test összes izmát, s koordinált, olykor balettes elemeket tartalmazó mozdulatfűzései előnyösen hatnak a mozgáskultúra fejlesztésére. Ismétlem: valamennyien örömmel csináljuk, é$ — minthogy először próbálkozunk — Krivánek László — A nők gyakorlatában az alapcsoport szintén tizennyolc tagból áll, s egy Ilyet Sikerült is komplett öszszehozmmk. Valamennyi tagja a szövetkezet dolgozója; hetente kétszer jövünk össze a művelődési ház nagytermében, amely akkora ugyan nincs, hogy a gyakorlatot egy az egyben bemutathassuk, de azt sem mondhatjuk, hogy helyszűkében vagyunk. Különben okvetlenül el kell mondanom: engem magamat is .meglepett, már a kezdet kezdetén, hogy milyen odaadással, lelkesedéssel kapcsolódtak be a résztvevőki Mindenfajta aggály, miszerint kicsi lesz az érdeklődés, a napi „két műszak“ mellett nem lesz-Stanislav Výbera (A szerző felvételei) kicsit izgatottan várjuk a körzeti, majd a járási bemutatót. Többre egyelőre nem merünk gondolni... 3 • • A spartakiád vezényszavaitól, zenéjétől hangosak ezekben a napokban a tornatermek országszerte. A felkészülés lassan a befejező szakaszához érkezik. Május derekától június közepéig aztán zászlódíszbe öltöznek a városok, gyermekek, fiatalok és idősebb anyukák-apukák tízezrei vonulnak ki a stadionok zöld gyepére, hogy bemutassák gyakorlataikat: közéi egy évig tartó, igényes és fáradságos. munka eredményét., VASS GYULA ■ degen országból érkezett borí- M tékkal kopogtatott be nemrég * a postás a szím'ói (Zemnéj Jedlik Gyulánéhoz, lánykori nevén Královics Gizellához. Az idős asszony meglepetése megdöbbenéssé, majd határtalan jóérzéssé változott, miután jelbontotta a borítékot. Egy ötvenegy évvel ezelőtt készített fénykép csúszott ki belőle, néhány kedves sor kíséretében, az egykori barát októt, szereplőtársaktól... Ahogy forgatja a kissé már megsárgult fényképet, feltörnek benne a régi emlékek. A harmincas évek... A világban gazdasági válság dúlt, a kis falucskában, Szimön is nélkülöztek az emberek. Társasági életről, szórakozásról alig lehetett beszélni: az ismerősök, rokonok a házaknál jöttek össze, a férfinép meg persze a kocsmában. Mégis: akadt valaki, aki megpróbálkozott többet is tenni, élénkebbé tenni a falu kulturális életét. Ezt az embert Mátray fenő Imrének hívták, s a község akkori segédjegyzője volt. Már hosszabb idő óta kutatta a különböző népszokásokat, s rájött, hogy ezek milyen kincsestárat jelentenek. Azt is látta, hogy a faluban sok az értelmes munkás-A múltból felbukkant emlék... fiatal, akiket csak össze kéne hozni, sületet“ alapított, s maga is meglepőmegszervezni számukra valamilyen dött, mennyi volt a jelentkező. Aki tevékenységet. Ettől a gondolattól tag lehetett, megtisztelésnek vette, vezérelve „Műkedvelő önképző egye- Műsortervet állítottak össze, és megkezdték A juhászlegény című színdarab tanulását. A címszerepet Szarka Ignác napszámos kubikos kapta, a királylány szerepét pedig Mátray ügyes ötlettel egy jómódú leánynak , Královics Gizellának adta. Ä két szerep így szinte jelképezte a különböző osztályok közötti ellentmondást. Ezt a juhászlegényt játszó Szarka Ignác is megérezte, mert már a főpróbán hibátlanul, öntudatosan játszotta a kiránylány kezét visszautasító juhászlegényt. A nézők is felismerték a rendező célját, és lelkesen ünnepelték a szereplőket. A csoportot persze szétszórták az elkövetkezendő viharos történelmi idők, ám az egykori tagok a közelmúltban ismét keresni kezdték egymást. Ekkor derült ki, hogy többségükben ma is élnek és jó egészségnek örvendenek. Ilyen „kereső“ levél találta meg Jedlik Gyulánét, amelynek feladója, egykori szereplőtársa, ma Magyarországon él. Több mint fél évszázad után készülnek tehát újra találkozni az egykori lelkes szímőt „műkedvelő önképzők". Kívánjunk nekik hozzá sok sikert! Búkor József Also! а щ szórakozás volt 40 ÉVVEL EZELŐTT SZABADULT FEL BUCHENWALD Voltam Terezínben, Oswiecimben, és a fasiszták barbár tetteinek más színhelyein. Láttam több koncentrációs tábort — de egyikük sem hatott rám olyan megrázó erővel, mint Buchenwald. Sűrű ködben indultunk aznap reggel Erfurtból. Weimaron áthaladva jelentek meg az első bátortalan napsugarak, s mire Buchenwaldba értünk, ragyogóan tiszta voll az égbolt. Annál nagyobb volt az ellentét az időjárás és az között, amit ott láttunk ... A bejárati ajtótól mindkét oldalra világosszürke betonoszlopok sora fut szét; közöttük félelmetes rácsként feszül az egykor elektromos árammal töltött szögesdrót. Nem messze egy őrház emelkedik, melyből a fasiszták éjjel-nappal szemmel tartották a foglyokat. A dokumentumok elárulják az őrház parancsnokának kedvenc „szórakozását“: olykor felhozatott egyegy gúzsba kötött foglyot, s előbb vasróddal eltörte mindkét kezét, majd a szó szoros értelmében nyúzni kezdte, rozsdás szöggel szúrta ki a szemét, végül, mintegy elunva a „játékot“, egy darab zsineggel megfojtóttá, vagy egyszerűen főbe lőtte... A barakkok nagy részét annak idején lerombolták az amerikaiak, fertőző betegségektől tartva. A helyükön most hideg kőkockák vannak, amelyeken még látszanak az egykori épületek alaprajzai. Aztán íovábbmegyünk, és nemsokára komor, fekete, szögletes kémény magasodik előttünk. Tövében egyszintes, jellegtelenül szürke épület: a krematórium. A fogoly, aki idekerült, már soha nem látta meg hozzátartozóit. A zegzugos folyosókon csak a halál felé vezetett az ót. A hivatalosan „orvosi rendelőnek“ nevezett helyiségekben SS-pribékek ültek: röhögve mérték meg azoknak az embereknek a testmagasságát és sólyát, akiknek az életéből már csak percek voltak hátra. Teljesen ötletszerűen kiválasztott mérgeket injekcióztak beléjük, hangos derültség közepette nézték halálos vonaglásukat, és fogadásokat kötöttek, ki tudja őket ülő helyzetéből tarkőn lőni. A holttesteket társaikkal cipeltették a. kazánházba, ahol hamarosan elnyelte őket az izzásig felfűtött kemencék torka. Ha valamelyik áldozatnak tetoválás volt a bőrén, testét különrakatták: a tetovált részt lenyúzták, megszárították, és esernyők, vagy női táskák díszítésére használták fel ... A front közeledtével egyre Inkább takarékoskodni kellett a lőszerrel, ezért a barna inges gyilkosok ój módszereket agyaltak ki. Egy hatalmas pince falába körös-körül erős kampókat falaztattak, mintegy két és fél méteres magasságban: alájuk hajtották a foglyokat, s mindegyiküknek a saját kezével kellett egy darab kötelet a nyakára, IJletve a kampóra hurkolni. Ezt már egy zsámolyon állva kellett megtenniük, amelyet azután hóhéraik sorra kirugdoslak alóluk. Az áldozatok következő csoportjának végig kellett néfnie társaik keserves haldoklását... A Buchenwaldban ilyen és más módon meggyilkoltak számát mintegy hatvanezerre becsülik. Férfiak, nők és gyermekek egyaránt voltak köztük. Itt lelte halálát egy náci pribék golyójától egyebek között Ernst Thälmann, a német proletariátus egyik vezére is. Testéből — sok tízezernyi sorstársához hasonlóan — csak egy marék hamu maradt... Szinte hihetetlen, de a haláltábor vezetője — nő volt. A háború után, a világ közvéleményének általános felháborodására, még csak bíróság elé sem állították: férjhez ment egy amerikai tiszthez, és éppen gyermeket várt. Amint elmondotta: semmiféle lelkiismeretfurdalást nem érez... A külvilágból beszivárgó hírek hatására a halálraítéltekben mégis erősödni kezdett a remény. Nemsokára már az amerikai hadsereg ágyóinak dörgését is hallani lehetett. Mindez ój erőt öntött a szerencsétlenekbe: titkon szervezkedni kezdtek, s a megbeszélt időpontban úgyszólván valamennyi épkézláb fogoly részt vett az őrség elleni rajtaütésszerű támadásban. Sikerrel járt: a táborban néhány órán belül a foglyok vették át a hatalmat. Mindez 1945. április 11-én történt ... A domb másik oldalán, a bárom hatalmas tömegsír fölött ma égbe nyúló obeliszk, az áldozatok emlékműve áll. Tövében minden esztendőben összejönnek a borzalmak túlélői, azok családtagjai, és a fasisztaellenes harc jeles képviselői. Födetlen fővel állnak az egykori borzalmak színhelyén. Emlékeznek — és emlékeztetnek. Marta Hrubovöáková <
