Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-13 / 15. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. április 13. íme: a sorozat néhány darabja. Vajon ki vállalja a sorozatgyártást? Й szocialista ишкашвд szerepe H* Sívatcikk lenne, bizony kimenne a divatból, mire elkészül, sugallja a türelmetlenség. Pedig a döntés éta igencsak gyors tempóban intézi ki-ki a dolgát, csakhát... nem olyan egyszeű ájat kezdeni, elfogadtatni, s főként nem meggyőzni másokat, hogy haszon, anyagi érdekeltség nélkül, csnpán az „ügy érdekében“ vállaljanak fel egy feladatot: a mezőgazdasági dolgozók munkaruháinak sorozatgyártását. De vegyük sorjában. Tény, hogy évek hosszú során át jó volt, ahogy volt. Legalább az állattenyésztési részlegen dolgozóknak legyen meg a köpeny — a többiek öltözzenek, ahogyan tudnak. Volt egyéb gond, dolog elég, erre bizony sokáig nem futotta sem az anyagiakból, sem a figyelemből. De a szocialista mezőgazdaság is elérkezett odáig a fejlődésben, hogy feladataik közé szükségszerűen bekerült a munkakörülmények, a munkakörnyezet javítása. 1980-ban a kormány foglalkozott a kérdéssel. A szövetségi kormány elnökségének 133-ös számú rendelete, majd ezt követően az SZSZK kormányának 247-es számú rendelete leszögezte, hogy a legfontosabb személyi védőeszközöket és munkaruhákat központi tervek szerint készítsék, és a REMPO nagykereskedelmi vállalaton keresztül lássák el vele a mezőgazdasági üzemeket. Ez a rendelet 17 féle védőeszközre és munkaruhára vonatkozott. A listát megkapták a mezőgazdasági üzemek is. A munkaruhák és védőeszközök központilag irányított felvásárlását és kiutalását 1982-ben kezdték meg. Az említett katalógus alapján a mezőgazdasági üzemek összeírták, melyik ruhából mennyire van szükségük, ezt a járási mezőgazdasági igazgatóság és a mezőgazdasági terményfelvásárló és ellátó vállalat továbbította a minisztériumba, ahol a tényleges szükségletek megállapítása után a Rempótől megrendelték a munkaruhákat. Csakhogy a Rempo nem tudott elegendő anyagot beszerezni, illetve ipari üzemet találni, amely megvarrta volna a ruhákat. A munkaruha-gyártás ugyan-A kényelmes de mutatós kezeslábas alá bizony blúz is kellene. De azt egyelőre nem tervezték sem ehhez, sem a többi modellhez. Is nem nyereséges, s egyre körülményesebb volt akkor a természetes alapanyagok beszerzése is. Ezért 1982- ben a megrendelt mennyiségnek csak 60 százalékát tudták szállítani, a következő években azonban fokozatosan biztosítani tudták a hagyományos munkaruhával való ellátást. Ezzel azonban még nem oldódott meg az alapvető feladat, hogy mindenki a legmegfelelőbb munkaruhát kapja a munkájához, tehát mást a szőlészetben, a fóliasátrak alá, a mezei munkákhoz vagy a pincékben, raktárakban végzett munkához. Olyat, hogy az időjárás változásaihoz lehessen módosítani, hogy óvjon a széltől, portól, naptól, esőtől, hidegtől, melegtől. Hogy viselete kellemes legyen, de ne akadályozza a munkavégzést, hogy jól mosható legyen, erős anyagból készüljön, amellett — csinos és mutatós legyenl Az elmúlt év elején az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumában megszületett a határozat, hogy felmérést kell végezni a mezőgazdasági dolgozók körében, milyen lehetne szerintük ez a minden igényüket kielégítő munkaruha, s hogy milyen a valós munkaruha-igény a szövetkezetekben, állami gazdaságokban. Rövid időn belül összegyűltek az adatok és elkezdődött a tervezés. A modelleket a minisztérium megbízásából a bratislavai Képzőművészeti Főiskola növendékei tervezték. Van közöttük csuklyás esőkabát, térdvédős nadrág, vízhatlan öltöny, divatos, hálóval kombinált blúz, húzózáras kabátkák, felkapcsolható ujjú mellények,, a rövidnadrághoz kapcsolható hosszú nadrágszárak. Ahány modell, annyiféle változat — mind ízléses színösszeállításban. Mivel az iparra nem számíthattak, tárcán belül voltak kénytelenek megoldani a próbagyártást is. Ezt a Slatinské Ьфу-i szövetkezet vállalta. Detvában munkacsarnokot, a trenííni és a prešovi ruhaüzemekből használt varrógépeket szereztek, és szeptember elejéi), elkezdődhetett a kísérleti széria gyártása. A múlt évi gyors nekirugaszkodás alapján okkal reménykedtünk, hogy a többi tennivaló elé sem gördül akadály. Kipróbálják, „letesztelik“ a szövetkezetek, állami gazdaságok a „nulla-szériás“ ruhákat, s utána — indulhat a sorozatgyártási Optimista módon úgy képzeltük, hogy talán már az idén tavasszal, nyáron ebben láthatjuk a kertészetekben, a mezőn dolgozó lányokat, asszonyokat. — Még egy évet várni kell — ezzel fogadott Miroslav Cársky mérnök, a Rempo nagykereskedelmi vállalat munkaruhaellátási osztályának vezetője, és Adolf t ú k š a n, akik talán még álmukban is az új munkaruhák mielőbbi sorozatgyártását intézik. Elmondták: a gondot elsősorban az okozza, hogy a textitlipar nehezen tudja teljesíteni az anyaggal szembeni elvárásokat. Pontosan meghatározták a szükséges tulajdonságukat: rugalmas, kellemes, szellős, víztaszító legyen, de a természetes testpárolgást ne gátolja, jól bírja a mosást, ne legyen színeresztő, ne menjen össze. Ha ettől csak egyetlen tulajdonságban is eltérés mutatkozik, már nem felel meg rendeltetésének. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, bogy ilyen eltérésekkel, sajnos, számolhat a megrendelő, ha nem foglalják ágazatok közötti szerződésbe a feltételeket. Közben kiderült, hogy a Cseh Szocialista Köztársaságban már előbbre vannak a megfelelő anyagok választékának előállításában. A szakember eltöpreng fölötte, nem lett volna-e egyszerűbb és olcsóbb, ha országos szinten oldották volna meg a mezőgazdasági munkaruhák gyártását. Könnyebb lett volna biztosítani a megfelelő anyagválasztékot, s egy nagyobb sorozat gyártására is készségesebben vállalkozott volna valamelyik ruhaüzem. Nem mellékes körülmény, hogy ezáltal olcsóbb is lehetett volna a munkaruha. Hiszen, ha csak az SZSZK mezőgazdasági termelését vesszük, 130—140 ezer nő számára megvenni nem lesz kis tétel. Ha pedig még az élelmiszeripari feldolgozó üzemek munkásait is ideszámítjuk, csaknem kétszázezer nő részére kellene új munkaruha. A próbaszériában ugyanis 8 ruha (köztük 5 női és 3 férfi ruha) készül. Egyik szebb, mint a másik. De — amennyivel jobb a minősége, szebb a fazonja — annyival drágább is. Azonban akik látták már a vastag melegítőben, kopott otthoni ruhában mozogni, dolgozni az asszonyokat a gyümölcsösben vagy a zöldségesben, azok tudják, hogy megéri! A mezőgazdasági szaktanintézetek tanulóitól kezdve a dohánytermelő lányokig mindenkinek jobb lesz a közérzete, ha megfelelő ruhában dolgozhat. A kérdés most már csak az, hogy mikor. Mivel az említett, országos megoldásról nincs szó — talán tényleg késleltetné a ruhák elkészülését —, a tárcán belüli megoldás továbbra is a legkézenfekvőbb. Csakhogy a kis sorozatok (amelyek a szövetkezetek melléküzemeiben készülhetnének) nem szavatolhatják az egyforma jó minőséget. S kérdés az is, lesz-e elegendő jó minőségű anyag, és meg kellene mégis egyezni az ipari tárcával, hogy valamelyik készruhagyártó üzem vállalja a sorozatgyártást. Persze, nem „könnyű ügyfél“ a mezőgazdasági minisztérium és a Rempo, Ezt a fehér nadrág-blúz együttest bizonyára az élelmiszeriparban dolgozóknak tervezték Fényképezte: Karol Belický mert például olyan kikötéseik is vannak (tegyük hozzá, joggal), hogy ne nyúljanak a villámzárak, ne szakadjon a cérna, ízléses gombokat varrjanak a ruhákra. Tény: a mintakollekciót ezidáig több szövetkezet és mezőgazdasági üzem kapta meg tesztelés céljából. Például a nyitrai Agrokomplex és az Állategészségügyi Kutatóintézet, a Liptovská Osada-i szövetkezet, a trnavai Agroprojekt — sok is lenne felsorolni. Az ö észrevételeik is még mind a „kívánságlistára“ kerülnek. Októberig kellene befejeződnie a terméktesztelésnek, hogy egy nagy divatbemutatón gyönyörködhessenek az új munkaruhákban az illetékesek, a jövendőbeli megrendelők. Az előzőekben említett módon felmérik a valós igényeket — és tényleg indulhat a sorozatgyártás. A minisztérium minden lehetőséget számba vesz és kihasznál, de azért jó lenne, ha nemcsak ágazaton belüli gond és feladat maradna a munkaruha. Ha távlatilag bekerülne a Munkavédelmi Kutatóintézet programjába, hiszen ezek csupán a nyári munkaruhák. A téli védőruhákról még csak nem is beszéltünk. És azokhoz még több, jobb anyag kell. De előbb lássuk már kézzelfoghatóan a szép, mutatós és divatos ruhákat, amelyekben tavasztól őszig dolgozhatnak majd a szövetkezeti tagok, lányok és asszonyok. H. Mészáros Erzsébet A rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban a 12 ezer mezőgazdasági dolgozó közül mintegy 5 ezer a nő. Közülük a múlt évben 8750-en kapcsolódtak be a szocialista munkaversenybe, melyben a 238 szocialita brigád a leginkább példamutató, élenjáró, pontosabban azok háromezer tagja. A szocialista brigádtagok közül 1300 bronz- és 450 az ezüstérmes. A legszámottevőbb a szocialista brigádtagok száma az újbásti (Nová Bašta), a gömöralmágyi (Gemerský Jablonec) és a rímaszécsi (Rimavská Seö) szövetkezetben, valamint a Öátkai Állami Gazdaságban. A komplex ésszerűsítő brigádokból 11-et tartanak nyilván, megközelítően 200 taggal. Tavaly 44 hasznosítható újítással rukkoltak ki. A múlt évben a 27 üzemi kötelezettségvállalásból maradéktalanul 21 teljesült. A 238 munkaközösség közül 185 váltotta valóra ígéretét. Vagyis a dolgozók 90 százaléka a tettek embere. A vállalt kötelezettségek teljesítése révén megtakarítottak a járás szövetkezeteiben 16 800 kWó villanyáramot, 218 hektoliter üzemanyagot, jelentős mennyiségű fűtőolajat, valamint 158 tonna erőtakarmányt. Ezenkívül összegyűjtöttek 800 tonna fémhulladékot (másodlagos nyersanyagot). Terven felül 153 tonna húst, közel másfél millió liter tejet, 1665 tonna gabonát, 129 tonna burgonyát, 526 tonna cukorrépát, 420 ezer tojást termeltek és 121 ezer óra társadalmi munkát végeztek. Vállalásuk tervezett értéke a múlt évben 12 millió koronát tett ki, de ezt magasan túlteljesítették. Mely szövetkezetek bizonyultak a vállalt kötelezettségek teljesítésében a legjobbaknak? Hát a szentkirályi (Kráf) és a rimajánosi (Rimavské Janovce). Magas tervmutatóik ellenére csaknem másfél millió korona értékű terméktöbbletet ígértek, s ezt még megtoldottak 10 hektoliter üzemanyag megtakarításával és 525 ezer liter tej terven felüli eladásával, őket követték az élbolyban a rimaszécsi és a rimaszombati (Rimavská Sobota) szövetkezet. A hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 40. évfordulója tiszteletére tett szocialista munkafelajánlások értéke mintegy 300 ezer koronával haladja túl a tavalyit. Ezek a vállalások jobbára az üzemanyag, villamosenergia, és az erőtakarmányok megtakarítására, a tej, hús, gabona, kukorica és cukorrépa terven felüli termelésére irányulnak. Mi erről a véleménye Laczkó Pálnak, a járási mezőgazdasági igazgatóság káder- és személyzeti osztályvezetőjének? — Az egyén számára fontos, hogy érezze: a társadalomnak szüksége Eredmények, A múlt évi eredményeket tekintették át, s az idei új tervfeladatokkal ismerkedtek Tőketerebesen (Trebišov) azon az értekezleten, melyen a járás párt- és állami szerveinek képviselői, illetve a mezőgazdasági üzemek vezetői és a pártszervezetek elnökei vettek részt. Friedrich Fehér, a járási pártbizottság mezőgazdasági titkára többek között kiemelte, hogy a mezőgazdasági termékek összértéke 1 milliárd 282 millió korona volt, vagyis a termelési terv 105,1 százalékra teljesült, ami a tavalyelőttihez viszonyítva 10,2 százalékos fejlődést jelent. Az árutermelési érték 20,6 millió koronával volt több, mint amennyit a terv előirányzott. Gabonából 4,81 tonnás terméshozamot értek el járási méretben, miáltal jelentősen sikerült törleszteniük az ötéves tervidőszak három évében keletkezett lemaradást. Emellett kukoricából 126,5, olajnövényekből 105, cukorrépából pedig 118,8 százalékra teljesítették tervfeladataikat a járás mezőgazdasági üzemei. Az állattenyésztésről annyit: az ötéves tervidőszak négy évében összesen 1375-tel gyarapodott a marhaállomány, ebből 1298 volt a tehén. így most már 100 hektár mezőgazdasági földterületre 63 szarvasmarha jut. Viszont 2455-tel csökkent a sertések száma, ami kívánatos volt. Nemcsak a létszámnövekedés, hanem a tartási viszonyok javítása is új beruházásokat tett szükségessé. A múlt évek a telepkorszerűsítések jegyében zajlottak. Ezek a ráfordítások árutermelési többletben is megmutatkoztak. Például: 5,88 millió literrel több tejet teremitek, mint tavalyelőtt. Az évi fejési átlag tehenenként 303,2 literrel növekedett. A napi egyedenkénti súlygyarapodás mind a marha-, mind a sertéshizlalásban javult, de így is elmarad a kerületi átlagtól. van rá, a munkahelyén éppúgy, mint másutt. Ogy hiszem: a dolgozók csak akkor keresik a könnyebb megoldásokat s zárkóznak el a közösségi problémák megoldása elől, ha nem látják erőfeszítéseik értelmét. Tehát az anyagi érdekeltség éppolyan fontos, mint a régi rossztól való megszabadulás, az újért, a jóért való küzdelem. Ön szerint mi a szocialista brigádmozgalom leghumánusabb értelme? — Először is olyan emberi, társadalmi célok, melyekhez a brigádtagok cselekvése, erőfeszítése szükséges. Röviden: amiért reggel érdemes felkelni, s ami este sem hagyja nyugton őket Mert a minőségi élet nem egyenlő a kényelemszeretettel. Ellenkezőleg: a munkaközösségek, brigádok tág cselekvési lehetősége a társadalom, a közösség és a maguk javára. Ez azt is jelenti, hogy tetteikkel a fejlett szocialista társadalom építéséhez járultak hozzá. Tehát a szocialista brigádtagsággal a dolgozók új ismeretek birtokába is jutnak, szellemileg is/gazdagodnak. Ez sokak számára ma tényleges lehetőség. ® Mit mutat a szocialista mezőgazdaság több mint bárom és fél évtizedes tapasztalata erre vonatkozóan? — Azt, hogy az élenjárók mindig az új eszmékért küzdöttek, s a lehető legotthonosabban mozognak a termelésben ' éppúgy, mint az embert kapcsolatokban. Élethorlzontjuk bővült, életük magasabbrendű értelmét főként az őket éltető teremtő láz s a mások tekintetéből kiolvasott megbecsülés adja. A fiatalabb szakembernemzedék is azt várja tőlük, hogy teljes felelősséggel és önállóan cselekedjenek. Ez a mezőgazdasági üzemek vezetőire éppúgy vonatkozik, mint a szocialista brigádokra. Ha sikereik felől érdeklődünk, második szavuk az: „Meg kellett érte küzdenünk .. .1 Elsősorban önmagunkkal, rossz beállítottságú vetélytársainkkal, kényelmes feletteseinkkel...“ Gyakran nagyon kemény ez a küzdelem, de ennek folytén nemcsak eredmények születnek, hanení újfajta tartásmód, szélesebb látókör, s más viszony az élet teljességéhez. Természetesen van még formalizmus is a szocialista brigádmozgalomban. Ez parancsszóra nem tüntethető el. Nagyon kell ügyelni arra, hogy a jó kezdeményezések ne merevedjenek meg! Teljes kibontakozásukat a szövetkezetek vezetői segíthetik elő, ha megvan a jóakarat. A haladónak, a fejlődést előbbre vivőnek kell széles teret adni. A minőségjavítás, a hatékonyság és a jövedelmezőség is ezt követi. KORCSMAROS LÄSZLÖ új feíadatok Michal Nízký, a járási pártbizottság vezető titkára megköszönte a járás mezőgazdasági üzemei dolgozóinak becsületes helytállását, a kommunisták példamutatását, majd ismertette azokat a feladatokat, amelyek a 7. ötéves tervidőszak utolsó évében még megvalósításra várnak. Értékelte az efsz-ek zárszámadó közgyűléseit, a pártszervezetek év eleji taggyűléseit, levonva azok tanulságait. A mezőgazdasággal kapcsolatban említette, hogy a szövetkezetek tőkeszegénysége ellenére jelentősek még az egyéb tartalékok, főleg a jobb tervezés, a gazdaságelemzés, a fegyelmezettebb és jobb minőségű dologvégzés területén. S most lássuk, mit kell az idén a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak elnérnlük? Gabonából 158 ezer tonnát, hüvelyesekből 2,1, olajnövényekből 2,2 tonnás hektárhozamot. Tejből 3100 literes évi fejési átlagot, 52, illetőleg 70 dekás napi súlygyarapodási átlagot, a hízósertéseknél, illetőleg a hízómarháknál. Ehhez azonban tovább kell javítani a takarmányozás^ megteremteni annak jó előfeltételeit, így például: bővíteni a lucerna termőterületét, s az ésszerűbb, gazdaságosabb takarmányhasznosítást kell előtérbe juttatni. Kihasználni a szakaszos legeltetés adta lehetőségeket. S mindezen túl a haladó jutalmazási módszereket alkalmazni, szélesebb körben. Az említett feladatok teljesítéséhez elengedhetetlen a jobb felkészültség, a több tudás. A vezető titkár légvégül hangsúlyozta: csak az olyan vezető tud másokat jobb munkára késztetni, mozgósítani, aki hisz a kitűzött célok valóra váltásában. Itt van jelentősége az irányító szervek, párttagok következetességének, példamutatásának. (illés) Kit sürgessünk?
