Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-04-13 / 15. szám

1985. április 13. .SZABAD FÖLDMŰVES A döntő év fő feladatai A KG*ST-tagországok számára nagy jelentőségű év az Idei, mindenütt az ötéves tervidőszak utolsó, tehát döntő esztende­je, hiszen ez képezi az alapot, amelyről a következő ötéves tervvel startolni kell. Az extenzív fejlődés lehetőségeit a szo­cialista országok már néhány kivétellel kimerítették. Most az intenzív fejlődés tényezőinek megteremtése a sürgető feladat a világpiac bonyolult feltételei közepette, a tudományos-mű­szaki haladás körülményeihez Igazodva. Még jobb irányításra, összehangoltabb, magasabb szintű együttműködésre van szük­ség, hogy a tavalyi, júniusi konferencián meghatározott táv­lati feladatokat teljesíthessék. Vessünk néhány pillantást a döntő év fő feladataira a KGST-tagországokban. (Vietnam ada­tai nem álltak rendelkezésre.) százalékkal növelik, főként az ipar­ban és az energetikában technikai át­építés formájában. A külkereskede­lem elsősorban a szocialista országok­ba irányul, főként a Szovjetunióba (az exporttermelés 50 százaléka). A lakosság reáljövedelme 3 százalékkal növekszik, a fogyasztás pedig a tár­sadalmi alapból 5,1 százalékkal. 78,9 ezer lakást építenek fel. „...legyetek éberek!“ Románia Szovjetunió Ä nemzeti jövedelem az előző évi 3.1 százalékkal szemben 3,5 száza­lékkal növekszik 1985-ben. Az ipari termelés 3,9 százalékkal, a mezőgaz­dasági termelés tervezett növekedé­se 6,7 százalék. A nemzeti jövedelem növekedését csaknem teljesen (99 százalékban) a munkatermelékeny­ség növelésével akarják elérni (az Iparban 95 százalékban).1. A reáljövedelem növekedése egy lakosra átlagosan 3,3 százalék, ami az elmúlt évvel szemben több, mint 1.1 sz^alékos növekedést jelent. E- melik a nyugdíjakat, főleg az alacso­nyabb, 60 rubel alattiakat és a kol­hoztagokét. A beruházási eszközök növekedése 7,6 százalék, ami egy olyan hatalmas gazdaság esetében, mint a szovjet, minden alapágazat és minden távlatilag fontos ágazat gyors­ütemű fejlesztését jelenti. Csehszlovákia A nemzeti jövedelem tervezett nö­vekedése 3,2 százalék (ez magasabb, mint amennyit az ötéves terv feltéte­lez). Ezt 90 százalékban a munkater­melékenység növekedésével kell el­érni. Az Ipari termelésnek 3 száza­lékos növekedést kell elérnie, a me­zőgazdasági termelésnek (amely az 1983—84-es évben 8 százalékos növe­kedést ért el) az elért színvonalat kell az idén is megtartania. Külkeres­kedelmünk a szocialista országokkal 4,7 százalékos növekedéssel számol, ebben kiemelkedő helye van a Szov­jetunióval folyó árucsere-forgalmunk­nak. A lakosság pénzbevétele 3,8 szá­zalékkal növekszik, ebből az egyéni bevételek 2,2 százalékkal. Jelentősen növekszik a társadalmi fogyasztási alap, 5,2 százalékkal. 107 ezer lakás épül, 16 ezerrel több, mint tavaly. NDK A nemzeti jövedelemnek ugyanany­­nyival kell növekednie, mint az el­múlt évben, 4,4 százalékkal. Főként az ipar jóvoltából, amelynek terve­zett növekedése 8, az építőiparé pe­dig 3,4 százalék. A mezőgazdasági termelésnek 0,8 százalékkal kell nö­vekednie és el kell érnie a 4,11 ton­na átlagos hektárhozamot A beruhá­zásokat jelentősen növelik, el akar­ják érni a 14,3 százalékos növekedést. Az előző évekhez hasonlóan az ipa­ri termelés növekedését csaknem ki­zárólagosan a munkatermelékenység növelésével érik el (7,1 százalék). Különösen gyors fejlődést várnak az elektronikában, az elektrotechniká­ban (7,7 százalék), valamint — töb­bek között — a mezőgépgyártásban (5,4 százalék). Fontos feladatként tartják számon több ágazat további fejlesztését a mikroelektronika és a robotlzáció alkalmazásával. A lakos­ság jövedelmének és fogyasztásának 4 százalékos növekedését tervezik, az elmúlt évi 2,2 százalékkal szemben. 118 ezer lakás építését és 85 ezer la­kás korszerűsítését tervezik. Magyarország A nemzeti jövedelem 2,3—2,8 szá­zalékos növekedése mellett fő feladat­ként tartják számon a népgazdaság külső egyensúlyi helyzetének javítá­sát, nemzetközi fizetőképességük meg­őrzését. Ezért számolnak a nemzeti jövedelem felhasználásának csak 1— 1.5 százalékos növekedésével. Az ipa­ri termelésnek nagyobb mértékben kell a nemzeti jövedelem növekedé­séhez hozzájárulnia, mint az előző években (3 százalék). A mezőgazda­­sági termelés tervezett növekedése 1 százalék. 15,5 millió tonna gabona termelésével számolnak (úgy, mint ta­valy), valamint az állattenyésztés nö­vekedésével. Exporttermelésük 5—6, a behozatal 2—3 százalékos növeke­dését tervezik. A lakosság reáljövedelmét a mosta­ni szinten akarják megőrizni, vagy szerény növekedését (1—1,5 száza­lék) tervezik. A névleges bérek 7— 7.5 százalékos növekedésével, az árak 7 százalékos emelésével számolnak (ebből az alapvető fogyasztási cikkek árának 3 százalékos növekedésével), miközben a nyugdíjasok és a gyer­mekes családok esetében kiegyenlítik az áremelések különbözeiét. Lengyelország A nagy visszaesés évei után (1980 —1982) 1983-ban és 1984-ben a len­gyel gazdaságban elkezdődött a kon­szolidáció, habár az 1979-es szintet még nem érte el. A költségvetés még 1985-ben is nagy juttatásokkal járul hozzá az exportra termelő ágazatok fejlesztéséhez (pl. a széntermeléshez 55, az élelmiszertermeléshez pedig 302 milliárd zlotyval). A költségve­tést továbbra is jelentősen megterhe­lik a szociális és kulturális kiadások, miközben a beruházási tevékenység fokozásának serkentését kell szem előtt tartaniűk. Még az idén számolhatnak az adós­ságok csökkentésével. Lengyelország imperialista országok általi diszkri­minációja következtében nem tudják elérni az aktív nemzetközi fizetőké­pességet. Lengyelország nyugati adós­sága tehát (az elmúlt évi 28,1 mil­liárd dollár) még enyhén növékszik is. Lengyelország szocialista országok­kal szembeni adóssága 5,3 milliárd rubel. A nemzeti jövedelem 4,1 százalé­kos növekedését tervezik, teljes mér­tékben a munkatermelékenység növe­lésére alapozva. Az iparnak 5,2, a me­zőgazdaságnak 3,2 százalékkal kell a termelést növelnie. Népgazdasági be­fektetésekre a nemzeti jövedelem 24,2 százalékát fordítják. Rendkívüli figyelmet fordítanak a beruházásokra és a tudományos tech­nikai fejlődésre. A beruházásokat 6,1 Üj töltény a NATO fegyverében: Arzsekajev rajza Az idei terv az alapvető gazdasági ágazatok jelentős fejlődését írja elő. A társadalmi termelést 7 százalékkal, a nemzeti jövedelmet 10 százalékkal kívánják növelni. Az Ipari termelés 13,5 százalékos növekedésével számol­nak. Az anyag- és energiatakarékos­sági tényezők mellett a fejlődést a munkatermelékenység 14,7 százalé­kos növekedésével akarják elérni. Ezek az irányzatok érvényesek a me­zőgazdasági termelésre vonatkozóan is, ahol az össztermelés 6—6,8 száza­lékos növekedésével számolnak. (A tiszta termelés 9—10 százalékos nö­vekedésével.) A beruházásokat 3,8 százalékkal növelik. A külkereskedel­mi forgalom 15 százalékos növekedé­sét kívánják elérni. A fizetések az iparban — 1980-hoz viszonyítva — 8, a mezőgazdaságban pedig 12,2 száza­lékkal növekednek. 140 ezer lakást építenek fel. Kuba A terv a társadalmi termelékeny­ség 5 százalékos növekedését felté­telezi, az ipari termelés 6 százalé­kos növekedését, ezt 80 százalékban a munkatermelékenység növekedése által. Az exporttermelést 7 százalék­kal növelik. A figyelem középpontjá­ba az energetika, a kőolaj- és a nik­kelfeldolgozás, valamint a fogyasztá­si cikkek gyártása kerül. Fő felada­taik között tartják számon a külföl­di adósságok csökkentését. Mongólia A nemzeti jövedelem 6 százalékos növekedését tervezik. Az ipari terme­lés 7,5, a mezőgazdasági termelés 12 százalékos növekedésével számolnak. Az állattenyésztés 11 százalékkal, a növénytermesztés 16 százalékkal nö­veli termelését az előző évek átlagá­hoz viszonyítva. A külkereskedelem­nek 3,7 százalékkal kell növekednie. Az iparban elsősorban az energetika gyors fejlesztését tűzték ki célul (20,3 százalék). A lakosság reáljövedelmé­nek 4,7 százalékos növelését, 240 ezer lakás építését tervezik. — Ne nézz odaI — ölelte magá­hoz gyermekét az édesanya. A tévé­ben,- a jelszabadulás 40. évfordulója kapcsán az egykori koncentrációs tá­borokban készült dokumentum!elvéte­leket mutatták. Tény, hogy megrázó volt a látvány. Csontig soványodott emberek, végtelen szenvedéssel vád­ló és könyörgő tekintetek. A kápók ütlegel, az üt a gázkamrákig, a ha­lomba dermedt hullák. Az édesanya, legalább tíz évvel fiatalabb, mint a szabadság, amelyben született, s a­­melynek békéjében él, kilenc éves fia álmát féltvén még hozzátette: — Nem gyermeknek való! Nem embernek való, mondom, mert embertelen volt a szenvedés, a kín­zás, amellyel halálra gyötörték az emberek millióit. Értük, miattuk vált április tizenegyedike a fasisztaellenes harcosok és politikai foglyok nem­zetközi szolidaritásának napjává — a buchenwaldi fogolylázadás emlékére. Ez volt az a koncentrációs tábor, a­­hová már 1937-től hurcolták a nácik Európa minden országából áldozatai­kat, foglyaikat. Nyolc év alatt csak­nem negyedmillió embert tartottak itt fogva, kínoztak halálra és gyötörtek. Közösük nyolcezer cseh és szlovák antifasisztát. Buchenwaldban 56 ezer foglyot gyilkoltak meg. Itt, a legem­­berteienebl körülmények között szü­letett meg az a szolidaritás és nem­zetközi összefogás, amellyel a fasisz­ta terror és bestialitás ellen az Éle­tért küzdöttek itt az európai népek és nemzetek legbátrabbjai. A nemze-, tek titokban megválasztott bizottsá­gaiból megalakították a fasisztaelle­­nos harc nemzetközi bizottságát, hogy erkölcsi — és amennyiben a körülmé­nyek lehetővé tették — anyagi segít­séget nyújtsanak egymásnak és halá­losan beteg és kimerült fogolytársaik­nak. Főként pedig, hogy fokozatosan felkészüljenek a fegyveres ellenállás­ra. 1945. április 11-én végre, katonai segítséggel, sikerült áttörniük a vil­lanyárammal töltött szögesdrót kerí­tést és foglyul ejteni a százhúsz SS­­-őrt. A nemzetközi bizottság átvette a tábor irányítását. Másnap ünnepséget tartottak felszabadulásuk és meggyil­kolt társgik emlékére. Negyvennyolc órán át őrizte meg alig lélegző béké­jét, frissen szerzett szabadságát a foglyok közössége. Azután érkeztek meg az amerikai csapatok, s átvették a haláltábor lefegyverzett őreit. A foglyok azzal a létüket tápláló re­ménnyel Indulhattak hazájuk, ottho­nuk felé, hogy kínzóik és gyilkosaik elnyerik méltó büntetésüket. Azóta negyven év telt el. A békét féltő haladó emberiség minden évben megemlékezik erről a napról. De köz­ben az év, az évek többi napján újra meg újra lelkiismeretünkbe nyilall egy-egy hír. Például ez: „A düssel­dorfi tartományi bíróság sokéves JiiM zavona után úgy döntött, hogy Ernst Thälmannak, a Német Kommunista Párt elnökének meggyilkolása ügyé4 ben bűnvádi eljárást indít Wolfgang Otto egykori SS-tiszt ellen. Thálmannt a nácik buchenwaldi koncentrációs táborban tartották fogva és egy SS­­-kommandó 1944. augusztus 17-én gyilkolta- meg. A kommandó akkori tagjai közül állítólag csak Otto él, akit 1947-ben az amerikai katonai Ы- jóság húsz év börtönre ítélt. 1952-ben azonban kegyelmet kapott, s jelenleg a holland határ mellett él egy kis vá­­rosban. Wolfgang Ottót Thälmann lá­­nya perelte be. Ügyvédje nemrég kö­zölte, hogy a düsseldorfi bíróság a tárgyalás napját még nem tűzte ki. Senki sem csodálkozna, ha arra me­gint nem kerülne sor, hiszen ez az eset csupán egy a sok közül, amely­ben háborús bűnös gaztettel felett szemet hánynak, s a gyilkost futni hagyják. A nyugatnémet bíróság u­­gyanis az elmúlt években már hat al­kalommal szüntette meg a Wolfgang Otto elleni bűnvádi eljárásokat. És folytathatjuk a sort a hírhedt Menyeiével, aki 400 ezer ember meg­gyilkolásáért felelős, ártatlan asszo­nyokon és gyermekeken, ikerpárokon embertelen kísérleteket végző egykori SS-századossal, aki — miként annyi más háborús bűnös — olyan jól el­rejtőzött Dél-Amerikában, hogy évti­zedek óta hiába folyik a nyomozás felkutatására. Hiába a felelősségre­­vonását követelők—felajánlott milliói, máig vannak cinkosai, akik rejtege­tik, s a legújabb hírek szerint a Pen­tagon jogtalanul tart vissza olyan ira­tokat, amelyek a Mengele-ügy tisztá­zását segítenék. — Ne nézz oda! — mondhatja-e bárki a nyolc—tízéves gyermekének, amikor a való világ rémségeit mutat­ják. Még itt élnek közöttünk a hábo­rútól, a fasizmustól szenvedők, de máig büntetlenül bújtatnak a világ más tájain háborús bűnösöket, tömeg­gyilkosokat és a békében születettek néhány napja csupán fajgyűlöletből agyonvertek egy algíri fiatalembert abban az országban, ahol negyven évvel ezelőtt tömeges méreteket öl­tött a fasisztaellenes küzdelem. Amíg ilyen a világ, nem elég a történelem­könyvek távolságtartó tényszerűségé­re bízni, az irodalom és a művésze­tek szűrőjén keresztül magunkból e­­reszteni e rettenet képeit és emlé­keit. Pedig amit a fasizmus által el­pusztított költők és írók hagyatékul ránk bíztak, az sem lerázható emberi kötelesség. Mondhatja-e bárki azok közül, akik a Bori noteszt vagy a fuéíki üzenetet olvasták, e halálból is nekünk, élőknek szánt figyelmez­tetéseket, hogy — ne nézz oda?.., H. Mészáros Erzsébet Az Egyesült Nemzetek Szerveze­te, fennállásának 40. évfordu­lója alkalmából már az elmúlt év decemberében, tehát fél esztendő­vel a jubileum előtt megkapta az USA-tól az „ünnepi ajándékot". Az USA — mint azt már egy évvel ko­rábban bejelentette — hivatalosan is véglegesítette kilépését az UNESCO- ból. Az ENSZ Nevelésügyi Tudományos és Kulturális Szervezete értékes fó­rum, ahol az egész emberiség talál­kozik, hogy párbeszédet folytasson és közösen cselekedjék. Átfogó program­jával, kiterjedt tevékenységével tucat­nyi országban járult hozzá a kultúra és a civilizáció megteremtéséhez. Pél­dául 1946 óta a tanárok ezreit képez­te ki, akik a harmadik világban se­gédkeztek az analfabetizmus felszá­molásában; az utóbbi években pedig a világélelmezési program keretében a rosszul táplált gyermekek ellátásá­ban is részt vett. E kulturális világ­­szervezet érdeme az is, hogy nem­zetközi együttműködést valósított meg olyan tudományágakban is, mint pél­dául a geológia, a meteorológia és az oceánográfia. Az eddig\ évi 180 millió dolláros költségvetéssel működő szervezet ta­valy 671 fejlesztési programot támo­gatott, s ezek az egész világra kiter­jedtek. 223 jutott belőlük Afrikára, 180 Ázsiára és a csendes-óceáni tér­ségre, 94 Latin-Amerikára, 91 segítet­te az arab világ fejlődését, 23 prog­ram pedig Európáét. A közvélemény inkább a látványos mentőakciókhoz kapcsolja az UNESCO tevékenységét, mint például Velence megmentésének kísérletei, az athéni Akropolisz hely­reállítása. az asszuáni gát épftésekor veszélybe került nóbiai templomok biz­tonságba helyezése, az ókori Karthá­gó maradványainak megmentése vagy a jávai Borobadurszentély tízéves re­konstrukciója. A fentiekből nyilvánvalóan kiderül, feladatköre rendkívül sokrétű, tevé­kenysége szerteágazó és — vitatha­tatlanul nélkülözhetetlen. Első szem­rehányásait az Egyesült Államok 1982- ben tette meg, azzal vádolva a szer­vezetet, hogy olyan kérdésekbe is be­leártja magát, amelyek nem is tar­toznak illetékességébe. Való igaz: az UNESCO, amellett, hogy például át-Az USA ment­­az UNESCO marad! fogó tanárképzési programjával hoz­zájárul, főleg Afrikában az írástudat­lanság elleni küzdelemhez, s a kul­túra és civilizáció terjesztésének ha­gyományos feladatait teljesíti — a világpolitika számtalan kérdésében, a nemzetközi élet tucatnyi eseményével és irányzatával kapcsolatban is állást foglalt és foglal. Csakhogy az utóbbi időben az UNESCO politikai állásfog­lalásai egyre kevésbé estek egybe az amerikai véleményekkel és érdekek­kel — többek között Grenada ügyé­ben, a palesztin kérdésben, a SWAPO harcát illetően, vagy az új tájékozta­tási világrend megteremtése körüli vitában. S ezt a washingtoni kormány­zat már nemigen tolerálta. Vitathatatlan, hogy a szervezet az amerikai — és várhatóan a brit — hozzájárulás megszűnése után keve­sebbet költhet. A többi tagország vi­szont nemcsak elitélte az Egyesült Államok kilépését, hanem pótló­lagos hozzájárulást is fizet. A Szov­jetunió és Franciaország például egy­aránt kétmillió dolláros támogatást Ígért, Mexikó és India képviselője 500—500 ezer dollárt ajánlott fel kor­mánya nevében, s különböző mérté­kű segítséget ajánlott fel Kuba, Ve­nezuela, Tanzánia, Zaire, Gabon és Kolumbia is. Jurij Kovalenko, az Iz­vesztyija című moszkvai napilap pá­rizsi tudósítója leszögezte, hogy a Szovjetunió tevékenyen részt vesz az UNESCO kommunikáció-fejlesztési programjában, támogatja tervezetei­nek megvalósítását. Kész további 38 ösztöndíjat is létesíteni amellett, hogy évente 50 fejlődő országból érkező diák számára biztosít ösztöndíjat fel­sőfokú szovjetunióbeli tanulmányok­hoz. A Szovjetunió úgy határozott, hogy kétszeresére emeli hozzájárulá­sát a kommunikáció-fejlesztési nem­zetközi program költségvetéséhez. Az UNESCO nemes céljait az Egye­sült Államok nélkül is meg kell va­lósítani. Így akarja a többi 160 tag­állam, így akarja az ENSZ, amelynek közgyűlése megállapította, hogy en­nek a kulturális világszervezetnek központi szerepe van az új tájékoz­tatási világrend kialakításában, s egy­re nagyobb tekintélyre tesz szert a fejlődő országok körében. Ezért a nem csekély — az Egye­sült Államok kilépésével — megvont támogatások ellenére és ellensúlyozá­sára át kell szervezni és rendezni a költségvetést és takarékossági intéz­kedésekkel, fontossági sorrend felál­lításával kell sorra venni a tenniva­lókat és a lehetőségeket. Különbizott­ság készíti a javaslatot az ENSZ má­jusi ülésszaka számára erre vonatko­zóan. Tény, hogy van mih töprenge­niük a bizottsági tagoknak, hiszen a világ fejlődésében, s lemaradásaiban óriási egyenetlenségek vannak; kor­rigálásukban az UNESCO szerepe nélkülözhetetlen. Éppen ezért meg­engedhetetlen, hogy hatalmi manipu­lációk áldozata vagy eszköze legyen. *-hme-<

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents