Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-06 / 14. szám
12 .SZABAD FÜLDMGVES 1981 Vprffis i. Cukorrépa-termelésünk reflektorfényben Még a laikusok számára Is közismert tény, hogy a cukorrépa egyik legfontosabb ipari növényünk, a le^ veles répafej értékes takarmány, a cukor pedig Jól értékesíthető exportcikkünk. Termelését sajnos a felbecsülhetetlen és sokrétű népgazdasági jelentősége ellenére sem sikerült az utóbbi évtizedek során fellendítenünk. A többi fejlett országhoz viszonyítva a hozamokban IS—20 tonnával, a cukortartalom tekintetében pedig 1,5—3 százalékkal maradtunk el. Hazánk cukorrépa-termelésére a stagnálás és a hozamok nagymértékű kilengései a jellemzőek. A cukorrépa-termesztésben uralkodó kedvezőtlen helyzetről a hyugat-szlovákiai kerület eredményei is hűen tanúskodnak, pedig Szlovákia cukorrépa-termelésének háromnegyed részét a kerület gazdaságai .biztosítják. 'Az 5. ötéves tervidőszak átlagában 37,97, a hatodikban 32,16, a hetedikben pedig 34,10 tonnás hektárhozamot értek el. A hozamok 25,53—44,14 tonna között váltakoztak. Tehát 15 év leforgása alatt nem sok változott és a kiegyensúlyozatlan hozamok nem a színvonalas termelési technológiáról tanúskodnak. A múlt évi eredményekkel sem lehetünk teljes mértékben elégedettek, bár a jelenlegi ötéves tervidőszaknak — ez elért 35,76 tonnás átlaghozammal és a 14,20 százalékos cukortartalommal — a második legjobb termését takarítottuk be. A négyszáz tonnás átlagot például, csupán egyetlen járásban a dunaszerdahelyiben (Dunajská Streda) szárnyalták túl 42,27 tonnás hektárhozammal. A kerületi átlagnál jobb eredményt mindössze a galántai (Galante), a komáromi (Komárno) és a lévai (Levice) járásban könyvelték el. A cukortartalom 13,60 —14,68 százalék között váltakozott, ami ugyancsak nem minősíthetű kimagasló eredménynek. Akkor sem kapunk biztatóbb képet, he a kerület 229 répatermelő mezőgazdasági üzemének eredményeit hasonlítjuk össze. A gazdaságok közel húsz százaléka a 30 tonnás átlaghozamot sem érte el. Pedig adottságaink között a harminc tonnát meghaladó termés lenne a minimum. Mindössze 55 gazdaságban takarítottak be negyven tonnán felüli termést hektáronként. E adatok felsorolásánál felvetődik a kérdés, vajon a kedvezőtlen időjárási viszonyok vagy talajadottságok esetleg a gyakran akadozó és hiányos anyagi-műszaki elllátás az oka annak, hogy déli és nyugati szomszédjaink majdnemhogy hasonló feltételek mellett sokkal nagyobb termést takarítanak be. Hogy a hiányosságok okát valahol máshol Is kell keresni, arról a néhány kiugró élenjáró répatermelő mezőgazdasági üzem példája tanúskodik. Az olyan gazdaságnké, ahol az adott ■nvag-műszaki ellátás színvonala mellett, hasonló termőhelyi viszonyok között 45 tonnán felöli termést takarítottak be. Ezek közé tartozik a vásárúti (Trhové Mýto), a Tekovské Liižany-1, a trebaticei, az ostrovy, a chtelnicei, a farnadi (Farná), a hurbanovói, a snmorjai (Šamorfn), a martnsí (Martnvce), és a gútai (Kolárovo) szövetkezet, valamint az Orföldi (Slovenské Pole) és a Sládkovi- Covôi Állami Gazdaság. Szinte fehér hollóként vehető számba a lűcsi (Lúö), a hegyétei (Kútniky), az udvarnoki (Dvornfky), az albári (Dolný Bár) szövetkezet, valamint az Agrokomplex nagy megyeri (Calovo) üzeme, ahol az átlagtermés meghaladta az üt tonnát. A cukorrépa-termelésben rejlő lehetőségeket talán a lúcsl szövetkezet példája tárja fel legszembetűnőbben, hiszen nincsenek előnyösebb helyzetben másoknál, mégis évek óta rekordtermést takarítanak be. Tavaly Is 55,36 tonnás átlaghozamot értek el. Az előbbrelépés lehetőségének feltárása, az előző évek tapasztalatainak az összegezése és a tanulságok levonása volt a fő témaköre annak a minden részletre kiterjedő vitának, amely a közelmúltban a Buéanyl Répatermelő Kutatóintézetben megrendezett kerületi cukorrépa-termelési konferencián zajlott. A szakemberek véleménye nem minden tekintetben egyezett, abban azonban egybehangzó volt, hogy feltétlenül magasabb szintre kell emelni az alapagrotechnikát, továbbá hogy a cukorrépa-termelésben is érvényesíteni kelt az egyetemesség elvét. Vagyis komplex rendszerbe kell foglalni az egész termelési technológiát figyelembe véve e biológiai és műszaki szolgáltatás tökéletesítését, az adásvételi kapcsolatok rendezését, a tárolást feltételek javítását és a répa feldolgozási Idényének a lerövidítését. Többek között ebben rejlik annak a titka, hogy a még egy évtizeddel a cukorrépa-termelésben nálunk gyengébb Magyarország és Jugoszlávia mezőgazdasági üzemeiben ma általában 40—45 tonnás hektárhozamokat érnek el. S legalább Ilyen termés elérése a ml célunk is. Ami az alapagrotechnikát Illeti, évek óta ismételten ugyanazon hiányosságok fordulnak elő. No«, a kérdés az, .hogy kiküszöbölésük érdekében mire kell összpontosítani a figyelmet, különös tekintettel a meg, kezdett tavaszi munkákra. Igaz, hogy amit az ősz folyamán elmulasztottak a gazdaságok, az már nehezen hozható be, mégis hangsúlyozottan ki kell emelni — a következő évi termésre való tekintettel is —, hogy a cukorrépa-termelés eredményességét lényegében az őszi munkák során alapozzuk meg. Szinte pótolhatatlanul fontos a mélyszántás után a barázdákat lesimítani s amennyire csak lehet előkészíteni a talajt a vetéshez. Így a tavaszt talajelőkészítés minimális beavatkozást igényel, ami lehetővé teszi a téli vízkészlet megóvását. Az elkerülhetetlen tavaszi munkák során mellőzük tehát a túl sok boronálást, hengerelést vagy a talajfelszín túl mélyen történő lazítását. Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy ezáltal megbontjuk a talaj morzsás szerkezetét, rontjuk fizikális tulajdonságait, s elpárologtatjuk az értékes talajnedvességet, ami végső soron kedvezőtlenül hat a csírázásra és a kelésre. A vetéshez minél korábban hozzá kell látni. Akkor, amikor a talajhőmérséklet elérte az 5—7 Cetsius-fokot. Az eddigi tapasztalatok szerint az április 28-ig befejezett vetés esetén a hozamok tfz tonnával voltak nagyobbak a későbbi vetési időponthoz viszonyítva. Ugyancsak fontos követelmény, hogy a vetést 5—7 napon belül .elvégezzék a gazdaságok Ehhez elegendő vetőgép áll rendelkezésükre. A vetés folyamatosságát és a minőségét befolyásoló tényezők közül döntő jelentőséggel bír a vetőgépek előkészítése, beállítása és a vetés haladási sebességének a betartása. Ezen a téren még jelentős tartalékaink vannak, s nem árt ha ezekre jobban odafigyelnek a növénytermesztők. Mert ez is az egyik oka annak, hogy ezidáig csak nagy ritkán sikerült elérni a megkövetelt egyedszámot. Az agrotechnikában elkövetett mulasztásokat gyakran a műtrágyák túladagolásával igyekeznek helyrehozni. Pedig közismert tény, hogy háromszáz kiló hatóanyagot meghaladó műtrágyamennyiség csökkenti a hozamokat, és rontja a minőséget. A cukoripar vezérigazgatóságának adatai szerint a legnagyobb mennyiségű NPK műtrágyát — hatóanyagban 445 kilót hektáronként — a komáromi járás répaföldjeire szórták ki, a répatermés pedig 37 tonna körüli volt. Ezzel szemben a topolőanyi Járásban fele annyi műtrágya alkalmazásával mindössze két tonnával kisebb termést takarítottak be. Az ilyen oktalan, csupán a költségeket növelő műtrágyázásnak nincs gyakorlati értelme, s mindez felelőtlen pazarlásnak és környezetszennyezésnek minősíthető. Nem új, csak gyakran figyelmen kívül hagyott tény, hogy a répa tápanyagpótlásának alapja a kiadós istállótrágyázás. A legújabb gyakorlati tapasztalatok alapján azonban ajánlatos az Istállótrágyát az elővetemény alá bedolgozni a talajba. A tápanyagok így hatékonyabban hasznosulnak és a nitrogén felvétele Is csökken. A műtrágyázást, parcellák szerint, a talajelemzések eredményeire alapozva kell irányítani, különös tekintettel a nitrogénre és a nyomelemekre. A Hetényi (Chotín) Agrokémiai Vállalatban valamennyi répatermelő számára elvégzik a talajminták elemzését. Bizonya« módosítás azonban e tekintetben is szükséges. A tapasztalatok arra utalnak, hogy a talajminták vételét évente legalább kétszer — ősszel és tavasszal — kell elvégezni 80 cm mélységig, mivel a felvehető nitrogéntartalom az év folyamán változik, s fgy az egyszeri talajelemzésből nem kapunk reális képet. A növényvédő szerekkel velő ellátásban az előző évekhez viszonyítva jelentősebb változással nem számolhatunk. Hiányos lesz főleg a fűféle gyomok és a posztemergenee kezelésre alkalmas gyomirtó szerek választéka. Ezért a növényvédelemben fokozott ésszerűségre kell törekednünk, kihasználva az előrejelzést, előtérbe helyezve a vegyszer takarékosabb sávos alkalmazási módot. A tenyészldő folyamán maximálisan ki kell használni az öntözési lehetőségeket. Tavaly öntözött körülmények között 40,68 tonnás átlagtermést takarítottak be, vagyis hat tonnával többet az öntözetlen területekhez viszonyítva. A cukorrépa-termelés gazdaságosságát az is meghatározza, hogy milyen veszteséggel dolgoznak a betakarító gépek Fotó: —kim— A cukorrépa-termelés belt: rjesítéséhez e fajtanemesftőknek Is hatékonyabban hozzá kell Járulniuk. Igaz, hogy az utóbbi évek során Jelentős előrehaladás történt, s több új nagy hozamú hazai fajta látott napvilágot. Azonban tovább kell folytatni a munkát főleg a genetikailag egycslrájú, Intenzív és nagy cukortartalmú fajták nemesítésében. Tavaly a hazai fajták 93 százalékban részesedtek a vetőterületen. A hazai választéknak azonban a 43 százalékát a Dobrovická A fajta tette ki, ami nem tanúskodik az új hazai fajták iránti nagy érdeklődésről, \ pedig adottságaink között utolérik a külföldi fajtákat. Igaz, sokkal Igényesebbek a termesztési technológiára. Hogy az új hazai fajták kevésbé népszerűek annak az okát elsősorban a vetőmagvak minőségében kell látni. A külföldi fajtákhoz viszonyítva ugyanis elmaradunk a vetőmagvak előkészítésében, csomagolásában, a kalibráció pontosságában és a csírázóképességben. A gépipartól is több megértést és hathatós segítséget vár a mezőgazdaság. A betakarító gépsorokkal való ellátás lehetővé teszi a répa 17 napon belüli kiszedését, de közismert tény, hogy milyen áron: több mint húsz százalékos veszteséggel és jelentős szennyeződéssel. A szakemberek véleménye szerint az Idén bizonyos Javulás várható, elsősorban a KS-6-os répakiszedő gépek módosításával. Csak remélhetjük, hogy a közeljövőben a cukorrépa-betakarításának a kérdése Is megoldódik. A cukorrépa-termesztés korszerű módszereinek az alkalmazása tekintetében egyelőre nem sikerült előbbre lépnünk az egyelés nélküli, vagyis a teljesen gépesített technológia alkalmazásában, amelynek egyik alapvető követelménye a megadott távolságra való helyrevetés. Ez a technológia, fokozott mértékben igényes a talaj és a magágy előkészítésére. Tavaly a teljesen gépesített cukorrépatermelést mindössze 4400 hektáron alkalmazták, s négy tonnával nagyobb termést takarítottak be hektáronként az egyeléssel járó termesztéssel szemben. Számottevő előnyére való tekintettel az egyelés nélküli technológia nagyobb arányú elterjedésével számolunk. Az intenzív cukorrépa-termelés távTalán tíz évvel ezelőtt írtam a Királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) Állami Gazdaság 1120 férőhelyes tehenészeti telepéről először. Ml tagadás, felnéztem a tetszetős külsejű építményre, s nemcsak azért, mert szokatlanul magasak voltak a földből „kinövő“ betonoszlopok. Számomra szokatlan volt az ts, amiről a főmérnök beszélt: a takarmányozást automata adagoló segítségévet végzik majd, a trágyakihordás szintén gépesítve tesz, a tehén beáll a fejőrekeszbe, egy önműködő szerkezet elébe ejti az abrakot, s a tej anélkül, hogy napvilágot látna, csöveken keresztül egy hatalmas tartályba kerül, onnan a tartálykocsi kiszivattyúzza és Így tovább. Néhány idősebb, tapasztalt szakember már akkor mondogatta: nem keleltt volna ilyen drága, több mint 65 millió koronás beruházásba belefogni, kisebb, kevésbé tetszetős istállók is megtennék. A gazdaság akkori vezetői viszont azt mondták: új istállútömböt csak típus terv alapján építhetnek, hiába lenne olcsóbb, más megoldást nem hagynának jóvá. Azon a február eleji napon, amikor a gazdaságba látogattam, deres volt mindegyik épület. A régi istállókban viszont, ahol Leczo István igazgatóra rátaláltam — aki éppen a gondozók munkáját ellenőrizte —. meglepően meleg volt. Örömmel újságolta, hogy a régi istállókban tavaly 3150 literes fejési átlagot értek el. — Tény viszont, hogy ezek a régi istállók nem tartanak örökké, újakat kellett építeni. Menjünk hát át azokhoz, lássuk, hogyan festenek négy év elteltével? — invitált az igazgató. Kezdjük az előkészítő és ellető Istállókkal. Szemügyre veszem az „állásokat“. Gyanúsan rövidek. Az állatok fara „lelóg“ a padlózatról, hogy a trágya egyenesen a kihordóba jusson. Elismerem, jó elképzelés volt, csakhogy nagyon balesetveszélyes, mivel a padló széle nincs lekerltve. A sérülés következtében nagyon sok állat került kényszerváJ gásra az elmúlt négy év alatt. Problémát jelent az is, hogy enyhébb fagy esetén a trágyakihordó berendezés már nem működik. De ez még a kisebb baj. A' nagyobb abból adódik, hogy ezekben a magas, hangárszeríí Istállókban télen nagyon hideg van. 'A kötetlen tartású tehénistállókban lehetetlen az állatok tisztán tartása. As igazgató bosszúsan mondja, hogy a hideg be-Nem mindig jó az, ami drága Gyakran felmerülő kérdés: ml előnyösebb újat építeni, vagy korszerűsíteni? Fotó: St. KralčovlS tonon annyira ötfáznak az állatok, hogy tavasszal, amikor ki akarják hajtani őket a legelőre, alig tudnak elindulni. Az újratermelési folyamat irányítását számítógép segítségével végzik. Am komoly problémát okoz, hogy az állatok kötetlen tartása megneheziti a mesterséges megtermékenyítés elvégzését. Folytathatnánk a problémák felsorolását azzal, hogy az istállótömbben az istáilótrágya termelése a hagyományos istállókhoz viszonyítva felére csökkent. Sokan feltették a kérdést az igazgatónak, hogy vajon mivel fogják pótolni a szerves trágyát. Másrészt gondot okoz a hígtrágya kihordása. — A medencékből naponta tartálykocsikkal hordjuk ki a hígtrágyát. Télen, ha nincs fagy, meg tudjuk oldani a trágya kihordását, mert a réteket és a legelőket trágyázzuk vele, de nyáron, a tenyészidőszak folyamán, csak a környezetet szenynyezzük a trágyalével. Fagy esetén a medencék befagynak, és problémás a trágyalé kiszállítása. Leczo István azt is elmondotta, hogy gyakran befagynak a vfzvezetékcsövek, s szinte naponta meghibásodnak a takarmányadagoló kocsik. Szakemberek szerint в technológiai berendezések nem váltak be. Az elmúlt négy év alatt az új tehenészeti telep üzemeltetése több problémát okozott a gazdaság vezetőinek, mint az egész mezőgazdasági termelés egybevéve. — Tavaly a technológiai berendezések karbantartására több mint 300 ezer koronát fizettünk — panaszolta az igazgató. — Azokat a javításokat, melyeket a saját gépjavftóink és technikusaink végeztek, nem is számolom. Elhatároztuk, hogy as egész technológiai berendezést saját költségünkön átépftjük. Egy pavilon átépítésének költsége 1,2 millió koronába kerül, de megéri, mert olcsóbb, mint az állomány állandó cserélgetése. Említést érdemel, hogy az új tehánistállúban tavaly 2298 literes fejési átlagot értek el. Egy liter tej előállítási költsége meghaladta a 7 koronát. A ráfizetés literenként három korona volt. Elhiszem, hogy a királyhelmeciek kevesebb pénzből, kevésbé tetszetős, de praktikusabb istállókat építettek volna. Olyanokat, amelyben az állatok kevesebb energiát használnak el a „belső fűtésre“, következésképpen több tejet adnának. ILLÉS BERTALAN latát azonban a termelési rendszerek alapozzák meg. Az első szerény lépések a rendszerek meghonosítása felé megtörténtek. A termelési rendszerek feletti védnökséget a cukoripar vállalta magára. Tavaly a nyugat-szlovákiai kerületben 22 szerződést kötöttek a termelési rendszerek alkalmazására mintegy 8383 hektáron. Az idén a cukoripar vezérigazgatósága a Vágsellyei (Sala) PKZ-ét bízta meg azzal, hogy vállalja a rendszergazda szerepét 4800 hektár cukorrépa-termelése felett. A magyarországi Petőházal Cukorrépatermesztési Rendszert 750 hektáron alkalmazzák. Az Idén a cukorrépa-termelési rendszerek a nyugat-szlovákiai kerületben 13 ezer 935 hektáron valósulnak meg. Már a kezdetleges tapasztalatok Is Jelzik a termelési rendszerek progresszív Jellegét. Tavaly a termelést renszerek keretében a szlovákiai átlaghoz viszonyítva 3,2 százalékkal nagyobb répahozamot és 4,63 százalékkal több nyerscukortermelést értek el. A 22 mezőgazdasági üzem közül 13 ban az előző három év átlagánál nagyobb termést takarítottak be. A termelési rendszerekkel kapcsolatban azonban nem téveszthetjük szem elől, hogy csak akkor hozzák meg a várt gazdasági eredményt, ha kedvező együttműködési légkör alakul ki a mezőgazdasági üzemek, a cukoripar, a biológiai szolgáltatások és a mezőgépípar között. A termelést rendszer ngyanis csak ott érvényesülhet, ahol az optimális technológiai folyamathoz egyetemes módon biztosították az összes anyagi-műszaki feltételeket, ahol magas színvonalú a munkaszervezés és szilárd a techno-. lógiai fegyelem. Igaz, egyelőre a termelési rendszerek zavarmentes megvalósításához sok minden hiányzik. Egyet azonban tudatosítani kell, legyen az a rendszer bármennyire Is tökéletes, emberi tényező ráhatása nélkül nem lesz eredményes. A múlt évi tapasztalatok világosan utaltak arra. hogy a hozamnövelő tényezők közül az agrotechnikának volt a döntő szerepe. Hogy ennek a követelménynek eleget tegyünk, annak a fe>gyelem ,a felelősségteljes és következetes munka, de főleg a fokozott ellenőrzés a lényege. KLAMARCSIK MÄRIÄ
