Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-30 / 13. szám
Í985. március 30. .szabad földműves ж Кента év a szabadság ötjén „ Ä felszabadulást kővető napon, 1945. Iprilis 5-én Így Irt a Szabad Nép: „A Vörös Hadsereg fölszabadította hazánkat katonailag a német elnyomás alól. Most, amikor Hitler vert hadainak utolsó maradványai menekülnek a magyar földről, köszönjük a Vörös Hadseregnek azt a páratlan katonai erőt, amelynek segítsége nélkül népünk nem lett volna képes leráznia nyakáról az idegen hódító igáját___ Magyarország teljes felszabadulásának napja történelmünk legjelentősebb dátuma lett. A Vörös Hadsereg szuronyai hegyén a szabadságot hozta népűnknek. Csak ki kell nyújtani a kezünket érte. Ez a szabadság még nem teljes. De történelmünk folyamán még sohasem adódtak olyan páratlan lehetőségek szabadságunk teljessé tételére, mint ma.“ Magyarország a felszabadulás 40. évfordulóját nemcsak ünnepségekkel köszönti. A Magyar Szocialista Munkáspárt az évforduló előestéje, április 4-e előtt 10 nappal hívta össze XIII. kongresszusát. A kongresszust előkészítő időszakban felajánlások, vállalások születtek, hogy a termelés, a munka eredményeivel gazdagodjék az ország. Mérlegre kerültek az ideológiai, a gazdasági és a kulturális fejlődés eredményei: 935 küldött részvételével tanácskozott a kongresszus, hogy eligazító érvényű számvetést készítsen, amely kiterjed a társadalom életének minden fontos területére és a megtett út értékelése mellett az ország előtt álló feladatokra irányítsa a figyelmet. E nagy jelentőségű évfordulóval egyidőben megtartott pártkongresszus történelmi visszapillantások során mérte fel a magyar dolgozó nép fejlődésének legfontosabb szakaszait. Ebből ml a magyar parasztság, a mezőgazdaság, a falu fejlődésének alakulását vettük szemügyre. Ä magyar mezőgazdaság különösen mélyről indult 1945 tavaszán. A kezdetet, a felfelé vezető utat nehezítették a súlyos, Ijesztő méretű háborús károk. Ezek 53 százalékát a mezőgazdaság szenvedte el. Még az ország több részén folytak a harcok 1944. november 30-án, amikor a Magyar Kommunista Párt programját nyilvánosságra hozták az ország demokratikus újjáépítéséről és felemelkedéséről. Ez a program már határozottan állást foglalt a földosztás mellett: „A mezőgazdasági munkások és cselédek, a törpe- és kisbirtokosok, a magyar nép e legszámosabb és legszegényebb rétegének felemelésére, a magyar demokrácia alapjainak megszilárdítására a legrövidebb határidőn belül, a földigénylők közreműködésével széles körű földreformot kell végrehajtani, amely sok százezer földnélkülit és szegényparasztot tesz életképes kisgazdaság tulajdonosává.“ Nem sokkal később, december 21-én elhangzott az Ideiglenes Nemzetgyűlés Szózata, amelyben ez állt: „Földreformot akarunk! Földhöz juttatunk sok százezer földnélkülit és szegényparasztot, hogy gyarapítsuk a magyar nemzeti erőt és évszázadokra magszilárdítsuk a demokratikus magyar államrendet.“ 1945 tavaszán az ezeréves per, a magyar parasztság, a falusi szegénység harca a földért véglegesen eldőlt. Ez nagy történelmi igazságtalanságot orvosolt; a felszabadulás előtt a művelhető földterületnek mintegy a fele a földtulajdonosok 0,9 százalékának, tizenkétezer embernek a tulajdonában volt. Ugyanakkor a mezőgazdasági népesség 38 százaléka, több mint másfél millió, ember egy talpalatnyi földet sem mondhatott magáénak. Rajtuk kívül még csaknem másfél millió olyan ember élt Magyarországon, akinek 1,7 hektárnál kevesebb földje volt. Róluk, a nehéz sorsú, koplaló és gürcölő néptömegről okkal nevezték Magyarországot a hárommillió koldus országának. A felszabadulás utáni magyarföldreform — Európa egyik legradikálisabb reformja volt. A földek igénybevételét és kiosztását magukra-az igényjogosultakra bízták. A földigénylő bizottságok kisajátítottak 75 ezer birtokot, 3,2 millió hektár földdel, ez az ország területének 34,5 százaléka. összesen 642 ezren kaptak földet. Tangazdaságok, erdőgazdaságok alakultak. Létrejött mintegy 400 ezer új gazdaság. A demokratikus földreform végrehajtása politikai és egyben gazdasági szükségszerűség volt. A Horthy-Magyarország fojtogató társadalmi légkörében a falusi munkanélküliség és tömegnyomor körülményei között száz- és százezrek az élet javulásának, a boldogulásnak egyetlen lehetőségét a darabka föld birtokában látták. A szegényparaszf tok így érthetően egyéni földtulaj dönt akartak. Mindezzel együtt élénken éltek még az 1919-es Tanácsköztársaság tanulságai is. A háborús károk következtében az ország éhínség előtt állt. így a legfontosabb feladat minden talpalatnyi föld megművelése volt. A földosztás óta eltelt negyven év újabb, szükségszerű változásokat hozott a magyar mezőgazdaság és falu életébe. Tény, hogy a felszabadulás első éveiben földhöz jutottak munkakedve csak részben pótolhatta a termelőeszközökben és az állatállományban megmutatkozó hiányokat. így is sokat javult a legszegényebbek élete. Azonban mind jobban megmutatkoztak a kisparaszti gazdálkodás korlátái is. Ebből kiutat a szövetkezetesítés jelentett. A magyar mezőgazdaság szocialista átszervezése 1948-ban kezdődött, de két ízben is törést szenvedett. Először 1953 nyarán, amikor az erőltetett szövetkezetszervezés és más agrárpolitikai hibák miatt százezer tag lépett ki a szövetkezetekből, másodszor az 1956- os ellenforradalom idején, amely kétségbe vonta a földreform és a szövetkezeti mozgalom létjogosultságát. Ekkor a párt és az állam legfőbb feladata, kötelessége a népi hatalom megvédése és megszilárdítása volt. Ezt kellett szolgálnia az agrárpolitikának is. Sorra ki kellett küszöbölni a korábbi hibákat. Megszűnt a kötelező beadás, új felvásárlási és árpolitikát dolgoztak ki. Orvosolták a tagosítások során okozott sérelmeket, javították a parasztság anyagi helyzetét. Helyreállt és megerősödött a munkás-paraszt szövetség, nagymértékben növekedett a falvakban a párt befolyása és tekintélye. Mindennek eredményeképpen már 1958 végére megérlelődtek a termelőszövetkezetek tömeges szervezésének gazdasági és politikai feltételei. Eseményekben gazdag, nehéz, bonyolult, de történelmileg nagyon fontos három esztendő következett. Az 1959—60—61-es esztendők téli hőnapjaiban végzett szervező, meggyőző munkával — lényegében a vártnál korábban — befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Ma az ország mezőgazdaságilag mű veit területének 15 százalékán állami gazdaságok, 72 százalékán tsz-ek, 6 százalékán háztáji, 7 százalékán kisegítő gazdaságok tevékenykednek. Az MSZMP VIII. kongresszusa 1962 novemberében a magyar nép történelmi jelentőségű győzelmének nevezte a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Méltán, hiszen így osztatlanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok az egész népgazdaságban, befejeződött в szocializmus alapjainak lerakása. Magyarország agráripari országból szocialista nagyiparral és szocialista mezőgazdasággal bíró Ipari agrárországgá vált. Tény, hogy ma a magyar mezőgazdaság mintegy tíz százalékkal kisebb területen, feleannyi munkaerővel, természetesen lényegesen Jobb eszközellátottsággal, kétszer annyit termel, mint 1959 előtt, az egyéni gazdálkodás Időszakában. A korábban elérhetetlennek hitt holland, dán eredményeket megközelítették és részben túlhaladták. A belső élelmiszerellátás egy főre számítva megkétszereződött. Az élelmiszer-gazdaság termékeinek negyedét exportálják. Mindezzel együtt történelmileg rövid idő alatt nagy javulást sikerült elérniük a szövetkezeti parasztság élet- és munkakörülményeiben, a falu elmaradottságának felszámolásában. A mezőgazdasági vállalatokban 1980-ban mintegy 30 ezer felsőfokú végzettségű szakember dolgozott, akiknek csaknem 70 százaléka mezőgazdasági, mintegy 15 százaléka műszaki, 10 közgazdasági, illetve jogi végzettséggel rendelkezett. A falvak arculatának megváltozásához döntő mértékben Járult hozzá az agrárértelmiség megjelenése és letelepedése a községekben. Cj bázist teremtve nemcsak a mezőgazdaságban folyó termelési folyamat korszerűsítéséhez, hanem a falvak általános és kulturális színvonalának emelése, közéletének fejlesztése számára is. A falvak életére a mezőgazdasági szakemberek rétege egyre növekvő hatást gyakorol és lakóinak értékítéletét, szokásait is egyre erősödő mértékben az ő véleményük formálja. Magyarország most, az MSZMP XIII. kongresszusa után a szocialista társadalomépítés új szakaszába lép, amelyben még szorosabb együttmükő désben a többi szocialista országgá akar munkálkodni a magyar dolgoz« nép jólétének, anyagi és szellemi gaz dagságának gyarapításán. /"4 ondolatban mostanában mind It gyakrabban Járok Moszkva utcáin, terein, a Lenln-hegyek sétányain. Elképzelem, micsoda virág• és zászládíszbe öltözik majd a város, amikor Ideérkeznek a világ több mint száz országának, több mint kétezer ifjúsági szervezetnek a küldőtdöttei, hogy részt vegyenek a XII, Világijjúsági Találkozón. Már csak néhány hónap, számolom, s közben keresem a híreket, tájékoztatásokat, amelyek az előkészületekről szólnak. A Komszomol — a szovjet fiatalok — kezdeményezésére találkoznak itt az idén a világ fiataljai. Van ebben valami fölemelő, ha úgy tetszik, fiatalosan romantikus, hogy az ENSZ által az ifjúság nemzetközi évének nyilvánított 1985-ös esztendőben az az ország, az a város láthatja vendégül a VIT-el, amely negyven évvel ezelőtt a legtöbb életet áldozta, hogy elpusztítsa az emberiség rémét, a fasizmust. És amely azóta is annyi erőfeszítést tett, hogy megteremtse a tartós békét. A XI. Vtlágifjúságl Találkozónak Kuba adott otthont. Erről a színpompás, hatalmas fesztiválról 1978-bar, 92 ország 1569 tudósítója számolt be, Havannában ekkor 18 ezer küldött és 15 ezer turista ismerkedett a „kubai modell“-el. Az öt évvel ezelőtti találkozó fejlődést jelentett az előző VIT-ekhez képest, mivel a mozgalomtól eddig önmagukat távol tartó csoportok is megjelentek és a fejlődő országok részvételével nyílt politikai légkör jött létre, ami megteremtette az eredményes továbblépés lehetőségét. Azóta feszült légkörben, a háborús veszély fokozódása közepette keresték a béke és biztonság megteremtésének lehetőségeit a világ haladó fiatalját. Ott voltak a nyugati országok békemeneteiben, háborúellenes tiltakozó gyűléseken. A szocialista országokban a munka frontján, a baráti kavcsolatokat erősítve. Otszirmú virág ha elkészül. 'А ВАМ lehetővé teszL hogy az egész Nyugat-Eurőpáixu egyenlő nagyságú, azelőtt feltáratlan területet bevonják a gazdasági vérkeringésbe, ezért gazdasági jelentősége rendkívüli. Bizonyára megérzik majd az idegenek, a közömbösek, a kíváncsiak ts azt а ВАМ építőiből sugárzó diadalmas erőt, az optimizmust, ami a távlatokba néző, de a biztos, pontos munkát végző ember sajátja, amely körébe vonja a ■ nagy tettekről álmodókat. Amelyet sosem felejthet, aki akár csak egyetlen szöget verhetett is a sínek talpfáiba. Mennek majd a VIT küldöttei, vendéget múzeumba, megcsodálják a művészet, az építészet legszebb alkotásait, énekelnek, s táncolnák. De tudom, legnagyobb élményük a szovjet ember lesz, a találkozás a szovjet fiatalokkal, közöttük is а ВАМ építőivel. А XII. VIT szovjet előkészítő bizottsága már most szorgos tevékenységet fejt ki. Közöttük van például'Leonyid Kazakov, а ВАМ építője és Vlagyimir Akszjonov, a Szovjetunió Ifjúsági Szervezetet Bizottságának elnöke és Szvetlána Szavickaja űrhajősnő: Lezárult a VIT jelvényének tervezésére 'lirdetett pályázat is. Alakja — hagyományosan — ötszirmú virág, anely Földünk kontinenseit jelképezi, г háttérben békegalamb emelkedik a nagasba. Ez a jelvény képletesen és ömören fejezi ki a közelgő találko:6 jelszavát: „Az antiimperialista szoidaritásért, a békéért és a barátsálért." —Hme—;enfi leszerelési értekezlet napirend» éré kerültek, de még nem folytattak írdemi — nemzetközi szerződés meg» (ütésére vezető — megbeszéléseket, négpedig az Egyesült Államok és szövetségeseinek tartózkodó magatartá;a miatt. Alig egy hónappal a genfi árgyalások előtt pedig olyan lázas egyverkezést tervező költségvetési avaslatot terjesztett Reagan kormá» lya a kongresszus elé, amely kétsé» ;essé tesz minden szép szót, törekést a fegyverzetcsökkentésre. A jaaslat 313,7 milliárd dollárt kér i ladügyminisztérium számára, ami béleidoben eddig példa nélküli katonai iadásokat jelent. Az októberben kéz» ődő 1986-os pénzügyi évben a tér» ezet szerint 3,7 milliárd dollárra n9» ’A szovjet fiatalok ezrei pedig a Bajkál—Amur Magisztrála (ВАМ) építkezésein. Nem tudom, eljut-e a vtláq fiataljainak néhány csoportja a ВАМ valamelyik szakaszára, a mesebeli gyorsasággal felépült városokba, Nyerungriba vagy Tindába. De hogy találkozik а ВАМ építőivel, az biztos. Hiszen a Komszomol-tagok ezrei versengtek, hogy legalább néhány hetet, hónapot tölthessenek ezen az európai szemmel felfoghatatlanul monumentális építkezésen. De a 42 millió tagot egyesítő ifjúsági szervezet csak a legjobbakat tüntette ki azzal, hogy építhették a tajgában az utat, rakhatták a síneket, lakhattak sátrakban, lakókocsiban, Szibéria beláthatatlan erdőiből — a gyantaillatú 'városokból aztán el sem akartak menni. Hányán indultak egy hónapra, fél évre, s kérték, hogy — ide telepedhessenekI А ВАМ tíz évig épült. A vasútvonal kiindulópontja a Csendes-óceán partvidéke, az Amur-parti Komszomolszk, végállomása pedig a Bajkál-tó, illetve a Léna folyó partja. A 3107 kilométernyi vonalon megépítettek 1987 vasúti hidat és kialakítottak kilenc alagutat. Rendszeres járatokat hétszázhetvennégy kilométeren, időszakosan közlekedő szerelvényeket ezerháromszáz kilométeren indítottak. А ВАМ teljes hossza 3500 kilométer. Az örökké fagyott talajon, tajgán, mocsarakon és hegyeken keresztül, negyven— hatvan fokos hidegben dolgozni — hőst helytállást követelt itt a munka. De az építők tudták, mit jelent, KÜLPOLITIKAI KOMMENTAR hát az egyezmény jogilag nem léphetett életbe. A moszkvai Pravda a mostani tárgyalások megkezdése előtt szerkesztősági cikkében leszögezte: „A hetvenes években sok hasznos történt. Az utóbbi években azonban az amerikai kormány politikája és gyakorlati lépései következtében a fegyverzetkorlátozás és -csökkentés folyamata súlyos károkat szenvedett, sőt a valóságban teljesen szervezetlenné vált. Egyidejűleg Washington egyre gyakrabban figyelmen kivül hagyta az a téren korábban kötött egyezményeket, vagy közvetlenül is Reménykedve kijelentette, hogy meg akarja szüntetni vagy háttérbe akarja szorftani őket... Ugyanebben a szellemben az Egyesült Államok szabotálta és végül lehetetlenné tette a hadászati fegy. vérekről és a közepes hatótávolságú európai atomfegyverekről folytatott . tárgyalásokat, s olyan katonai programok végrehajtását kezdte meg, amelyek soha nem látott méretűek.“ Az enrópai közepes hatótávolságú atomfegyverek korlátozásáról 1982 végén kezdődtek meg a szovjet—amerikai tárgyalások. Ezek sem vezethettek eredményre 1983. novemberében amikor Európában megjelentek az új amerikai atomfegyverek, a Szovjetunió kivonult a tárgyalásokról. Ezekre utalva Így irt a Pravda: „Az Egyesült Államok aláírta a helsinki Záróokmányt és mint ismeretes, annak idején jelentős erőfeszítéseket tett, hogy csatlakozhasson hozzá. Más államokkal együtt Ünnepélyesen kötelezte magát arra, hogy elősegíti az európai békét és biztonságot, az európai államokkal való közeledést és együttműködést és hozzájárul ahhoz, hogy az európai enyhülés folyamata elmélyüljön, fejlődjön és szilárduljon. De milyen volt az Egyesült Államok valódi politikája az európai kérdésekben? Fokozta az európai katonai feszültséget. új. elsöcsapásmérő atomfegyvereket telepített európai területen.“ Az űrfegyverkezésről — az firhadviselés kiterjesztésének megakadályozásáról — folytatott szovjet—amerikai párbeszéd sem volt eredményesebb. A műholdelhárító fegyverek tilalmáról az 1970-es évek végén folytatott megbeszélések — az amerikai fél érdektelensége miatt — eredménytelenül értek véget. A Szovjetunió ezt követően 1983 őszén az űrhadviselés kiterjesztését tiltó szerződéstervezetet terjesztett az ENSZ-közgyulés elé. E szerződéstervezetek a vélik, tehát csaknem megháromszorozzák az űrben elhelyezett elemeket tartalmazó ún. rakétaelhárító rendszerre fordított kiadásokat. Az MX interkontinentális ballisztikus rakéták gyártásának meggyorsítására az idei 2,8 millió dollárral szemben a jövő évben 4 milliárd dollárt fordítanak. A költségvetési tervezet 48 ilyen elsöcsapásmérő hadászati rakéta gyártásával számol. A Trident tengeralattjárók gyártására 1,8, s a rajtuk elhelyezett Trident 2 nukleáris rakéták gyártására pedig 2,9 milliárd dollárt irányoz elő a javaslat. A Szovjetunió — eredeti szándékának és céljának megfelelően — arról kfván tárgyalni és megegyezni, hogy a két nagyhatalom a fegyverzetek növelése helyett induljon el a leszerelés útján, és a fegyverzetek alacsonyabb szintjén érje el a mindkét hatalom számára létfontosságú egyenlőséget és egyenlő biztonságot. Ahogyan ezt a moszkvai Pravda vezércikke leszögezi a tárgyalások megkezdésének hetében: „A legsürgetőbb feladat annak a szörnyű veszélynek a felszámolása, amely az egész emberiséget fenyegeti. Az egyedüli észszerű kiút a jelenlegi helyzetből az egymással szembenálló erők megállapodása a lázas fegyverkezés azonnali leállításáról, mindenekelőtt a nukleáris fegyverkezés beszüntetéséről és az űrfegyverkezés megakadályozásáról. A Szovjetunió egy ilyen tisztességes és egyenjogú megállapoíás mellett száll síkra, amely hozzájárulna az óhajtott cél eléréséhez —< íz atomfegyverek teljes megsemmisítéséhez és végérvényes betiltásához.“ Szék a célok határozzák meg a Genfien folyó szovjet—amerikai tárgyaásokon a Szovjetunió álláspontját Mészáros Erzsébet A világ vezető politikusainak, 61 lamfőinek moszkvai találkozí ja, a személyes véleménycseré lehetősége Mihail GorbacsowaI, a SZKP KB főtitkárával, jelentős mér fékben járult hozzá a nemzetközi fe ezültség enyhüléséhez és olyan lég kör kialakításához, amelyben a békés ségóhajtó emberek milliói reményked ve és várakozással figyelhetik a gén fi tárgyalásokat A március második hetében elkez dett tárgyalássorozat előreláthatóai — de nem végleges tervek szerint — nyolc hétig tart. A tárgyalások céljá ról és formájáról a két nagyhatalon külügyminisztéreinek januári találko zóján állapodtak meg. A „tárgyalói a tárgyalásról“, ahogyan az akkor genfi találkozót nevezték, sikerrel ol dotta meg az előkészítés nehéz fel adatát, és komoly viták után megta látta azt a formulát, amely jó lehe tőséget ad az érdemi munkához. And rej Gromiko és George Shultz január ban egyetértett abban, hogy az űr fegyverek, a stratégiai támadórakéták és a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök kérdését nem külön-külön, hanem kölcsönös összefüggésükben kell vizsgálni és megoldani Más szavakkal ez azt jelenti, hogy ki kell zárni annak a lehetőségét, hogy előrehaladás esetén az egyik típusú fegyverzet veszélyét egy másik típusú fegyverzet fenyegetése váltsa fel. Ezt az elvet követi a tárgyalások formája is. Mindkét .fél olyan delegációkat küldött Genfbe. amelyek a három fő kérdésnek megfelelően három-három csoportból állnak, de egységesek. Viktor Karpov és Max Kampelman, a két küldöttségvezető fgy egy-egy részterületen kívül saját delegációjának egész tevékenységéért is felelős. A két nagyhatalom küldötteinek találkozója agy új tárgyalássorozat kezdete, és nem a réginek a folytatása. A réginek nevezett tárgyalásokra 1969 őszén került sor. Ezek eredményeként 1972-ben érvénybe lépett az ún. SALT—I egyezményrendszer. Ez egyrészt 1977-ig befagyasztotta a hadászati rakétafegyverek (a szárazföldi interkontinentális és az atomtengerelattjáró-fedélzeti rakéták) indltóberendezéseinek számát, másrészt — s ez a szerződés mindmáig érvényes — megszabta, hogy hány rakétaelhárftó rendszer telepíthető, és egyúttal megtiltotta, hogy védelmi rendszereket telepítsenek a légkörbe, a tengerre vagy a világűrbe. A SALT—II szerződést 1979-ben írták alá. Ez a hadászati fegyverek csökkentéséről intézkedett, s fejlesz fésűket is korlátozta. A SALT—11-61 az amerikaiak nem ratifikálták, te /
