Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-30 / 13. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. március 30, Fővárosunk jelene ôs jövője Bratislava fejlődésének történetét sok évszázad alakította, formálta. Azonban kétségtelen, hogy 1945. áp­rilis 4-e, amikor a fasiszta rémura­lom alól a második ukrán front R. Malinovszkij mar­sall vezetésével fel­szabadította fővá­rosunkat, teljesen új korszakot nyi­tott fejlődése szá­mára. A szocialis­ta országépités negyven szabad éve forradalmi vál­tozást hozott népünk életébe, az egész ország, s azon belül a Szlo­vák Szocialista Köztársaság fejleszté­sébe. Ennek az országépítésnek min­den összetevője megtalálható váro­sunkban — 1969 január elsejétől az SZSZK fővárosában — amely Euró­pa legfiatalabb fővárosa. A Duna kék szalagja fölött ma már nemcsak négytornyú vára őrzi a várost, új, karcsú hidak ívelnek, hogy az egyre növekvő forgalomnak utat nyissanak. Mert az egykori, 143 ezpr lakosú városban ma 410 ezer lakos él és to­vábbi 120—150 ezer a bejáró dolgo­zó és diák. Aki ritkábban jön ide, hamarább észreveszi a változásokat, hogyan szépül, terjeszkedik ez a vá­ros. Felszabadulásunk évében' 68,6 négyzetkilométer volt a területe, ma 368 négyzetkilométeren terül el. 1972- ben ugyanis a Bratislava-vidékhez tartozó hét községet csatoltak hozzá, hogy távlati fejlesztéséhez biztosítsák a feltételeket. Az itt élők az építés sorrendjében veszik számba a lakónegyedeket, a­­melyek az elmúlt évtizedekben épül­tek. Az ötszáz lakás: Krasnany, Ruži­­nov, Karlová Ves, Lamač, Dúbravka... és most, az egykori Ligetfalu helyén épült Petržalka a Duna túlsó part­ján, ahol ma már több mint 100 ezer ember költözött az új lakásokba. Né­hány év múlva még 50—70 ezer em­ber talál itt otthonra. Ez a nagyszabású városfejlesztés különösen 1970 után gyorsult .fel, a­­mikor a CSKP XIV. kongresszusa ki­emelt építkezésnek nyilvánította Prá­ga és az Észak-Csehországi kerület mellett. Azóta nemcsak saját építői­nek segítségét, hanem számtalan já­rási építővállalatét is igénybe veszi, így például a nyitrai, trnavai, pop­rádi, kassai (Košice) magasépítő vál­lalat, a žilinai, a humennéi, a brnói, a pezinoki és még sorolhatnánk, épí­tőüzemek és vállalatok munkacsoport­jai és szakemberei munkálkodnak építésén. Áz ország többi városából először csak dolgozni ide járók kö­zül később sokan ide kívánnak tele­pedni. Ahogyan azt a főváros pol­gármestere, Ladislav Martinák mér­nök szokta mondani: „Magához vonz­za azokat, akik itt akarnak élni és dolgozni.“ Mert munkából itt, a fővárosban nagy a választék. Nemcsak az építő­iparban dolgozóknak ad megélhetést, hanem a vegyészeknek is, de fejlő­dő gépipara is van, és különösen nagy jövője van villamosiparának. Az SZSZK lakosainak 8 százaléka lakik itt, de itt összpontosul az ipari ter­melés 12 százaléka és az építőipar 13 százaléka. A fővárossal szemben min­dig nagyobbak az elvárások ami a közellátás és a szórakoztatóipar, va­lamint a szolgáltatások fejlesztését illeti. Hiszen nemcsak a lakosok szá­mára fontos, hanem a vendégként, vagy átutazóban, netán külföldről ér­kezők is aszerint ítélik meg, mit tud­nak vásárolni, milyen a kiszolgálás, milyen kulturális élményeket kínál számukra ez a Duna-parti, történel­mi nevezetességekben gazdag város. A vár kiállítóterme!, nemzeti képtá­ra, színházak, a hatezer embert be­fogadó amfiteátrum, az új szállodák, a nemrég felépült Szakszervezetek Háza, a Csehszlovák Rádió impozáns, új épülete, az üzletek, áruházak e­­gész sora az új lakótelepek lakosai és vendégei igényeit hivatottak ki­elégíteni. Sokan éppen gyermekeik által isme­rik fővárosunkat, hiszen nincs az or­szágban olyan falu. ahonnan nem ta­nulna itt néhány fiatal — az SZSZK tanulóifjúságának a fele itt, a fővá­ros öt főiskoláján és egyetemén vég­zi tanulmányait. Közülük sokan itt is maradnak, hiszen a rohamosan fej­lődő tudományos kutatás 40 százalé­ka ide összpontosul. És ha számítás­ba vesszük az országos jellegű intéz­ményeket, amelyek itt működnek, nem csodálkozunk azon sem, hogy a lakosok 49 százaléka közép — illet­ve főiskolai képzettséggel rendelke­zik. Bratislava nemcsak kulturális és történelmi hagyományait ápolja, ha­nem gazdag mezőgazdasági tradícióit is. Ezek közé tartozik a szőlőterme­lés, a borászat is. Ma is a legna­gyobb — és a legjobb — borterme­lők között tartják számon az ország­ban. Igaz, hogy a városfejlesztés miatt egyre inkább fogyófélben van a me­zőgazdasági földterület, azonban a főváros területén gazdálkodó hat me­zőgazdasági üzem fejlődése szívügye az illetékeseknek. Fokozatosan a vá­ros ellátásához fontos termékek elő­állítására szakosították őket. Tejet, gyümölcsöt, lencsét, zöldséget ter­melnek. A békés fejlődés negyven eszten­deje meghatározta az egész ország, így fővárosának gyarapodását is. Min­dent az emberért, az ember javára... Erre gondolunk, amikor látjuk az SZNF terén, a Slavín csendjében sé­táló családokat. Azonban nem lenne helyes, ha elhallgatnánk, hogy meg­oldásra váró gondunk, feladatunk is van éppen elég. Fővárosunk tovább nő, fejlődik. Táv­lati tervei elárulják, hogy lakosai szá­ma kétezerben eléri a félmilliót. Te­hát minden, amire lakosainak szük­sége van további fejlesztést, építést igényel. A negyedik dunai híd építé­sét most, a felszabadulás ünnepségei idején kezdik a Lafranconinál. Új kórház építését kezdik el még az idén Petržalkában. A városi közlekedést kívánja rugalmasabbá tenni a gyors­vasút. Új kiállítási csarnok és új szín­ház építését is tervbe vették, s nem utolsósorban új sportközpontok, pá­lyák létesítését. t A jövőjét tervezők és megálmodók itt élnek és dolgoznak közöttünk. Ve­lünk örülnek, ha látják a virágba bo­rult tavaszi utcáin nézelődőket, a Du­na melletti sétányon összebújó fiata­lokat, az új lakótelepeken az apró gyermekek hadát. Nekik épül a vá­ros és általunk válhat szebbé. Ha tö­rődünk is vele, ha vigyázunk is rá. Akkor szeretjük igazán, ha óvjuk ér­tékeit. És ahhoz, hogy megtanuljuk óvni, ismernünk is kell. Tudni kell, hogy kik alkották szobrait, szökőkút­­jait, hovyan épültek újjá háborúban elpusztult házai, hoeyan készültek hidjai. Ezért ha átutazóban, vendég­ként vagy akár Itt élőként dolgunkat intézzük benne vagy munkánkat vé­gezzük, ne csak nézzük, lássuk is meg az idők, a történelem nyomait őrző emlékeit, szépségeit. Azokat a kincse­ket, amelyeket a nyitott szemmel és szívvel érkezőnek szívesen megmutat. JOZEF BELES A követelményekhez igazodva (Befejezés az 1. oldalról) Az óllati termékek felvásárlási tervét csak olyan esetekben Indokolt túlteljesíteni, ha azt megtakarított takarmányokkal és a fogyasztási kere­tek túllépése nélkül érik el. Azonban ilyen esetekben is inkább az üzemi készletek és tartalékok kialakítását tartjuk célszerűbbnek, amelyek a to­vábbi években is lehetővé teszik az állattenyésztés stabil és folyamatos fejlesztését. E célok támogatása érdekében olyan intézkedéseket készítet­tünk elő, amelyek gátat vetnek az ösztönösségnek és a termelési szerke­zet helytelen alakulásának. Az állattenyésztés szakaszán a legnagyobb tartalékaink még mindig az állatok termelékenységében mutatkozó indokolatlan különbségekben van­nak, legyen szó akár a tehenek tejhozamáról, a hízók súlygyarapodásáról, az állatállomány újratermelési mutatóiról, vagy főleg az abraktakarmá­nyok fajlagos fogyasztásában tapasztalható különbségekről. Így például a sertés- és a baromfihizlalásban az 1 kg súlygyarapodásra felhasznált abraktakarmányok fogyasztásában az egyes kerületek között 0,3—0,4 kg-os különbségek vannak, az egyes mezőgazdasági vállalatok közötti különb­ségek pedig az X kg-ot is elérik. A mezőgazdasági termelés fejlesztésével a nyersanyagforrásokkal és a feldolgozási lehetőségekkel összhangban az élelmiszeripar termelési értéke 1084-hez viszonyítva 1,2 százalékkal, az árualapokba irányuló áru szállí­tása pedig 6,1 százalékkal növekszik. Elsősorban a tej- és a húsipari termékek szállítása növekszik a hús és a húskészítmények mennyisége 10 ezer, a vágóbaromfi 3 ezer, a vaj pedig 8 ezer tonnával, miközben azonos szinten marad a zsiradékok, a cukor, a liszt és a lisztkészítmé­nyek szállítása. A nyersanyagellátásban tapasztalható jelenlegi pozitív fejlődés lehető­ségeket nyújt a hatékony feldolgozáshoz, s a termékek minőségének és választékának a lakosság szükségleteihez igazodó javításához. Az élelmi­szeriparban azonban nem elegendő csupán az új termékek számát növelni, hanem arról is gondoskodni kell, hogy minőségük összhangban legyen a csehszlovák állami normákkal, s a lakosság tényleges igényeinek a ki­elégítésével. Ezért különösen nagy figyelmet kell fordítani az olyan ter­mékek választékának a bővítésére, amelyek elősegítik a táplálkozás to­vábbi ésszerűsítését. Elsősorban tejipari termékekről van szó. Egyúttal gyorsabb ütemű gyártmányfejlesztésről kell gondoskodni a lakosság egyes korcsoportjai és rétegei számára, főleg a csecsemő- és a gyer’mektápsze­­rek, a diabetikusok ellátására szolgáló készítmények sth. területén. A feladatokhoz való viszi’nyúlásban és a munkakezdeményezés fejlesz­tésében visszatükröződnek a CSKP KB 11. ülésének a határozatai, amelyek arra irányulnak, hogy további haladást érjünk el az önellátás fokozásában, s jó minőségű élelmiszerek termelésével javítsuk a közellátás színvonalát. ф Prága: Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök fo­gadta Willi Stophot, a Német Szocia­lista Egységpárt KB Politikai Bizott­ságának tagját, a Német Demokra­tikus Köztársaság Minisztertanácsá­nak elnökét, aki a múlt héten baráti munkalátogatáson járt hazánkban. A felek tapasztalatcserét folytattak a CSKP XVI. és az NSZEP X. kong­resszusán elfogadott határozatok tel­jesítéséről. Megelégedéssel említet­ték, hogy Csehszlovákia és az NDK barátsága és sokoldalú együttműkö­dése e társadalmi élet minden terü­letén elmélyül, és sikeresen fejlődik. A fogadáson Gustáv Husák Willi Stophnak átnyújtotta a Győzelmes Február Érdemrendet. • A szocialista mezőgazdság fej­lesztése érdekében végzett sokéves áldozatkész munkáért 50. születés­napja alkalmából a köztársasági el­nök a Munka Érdemrendet adomá­nyozta jaromír Algayer mérnöknek, a Nyugat-Szlovákiai kerületi Mezőgaz­dasági Igazgatóság vezetőjének. A ma­gas állami kitüntetést Bratislavában Ján Janovic, szlovák mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter adta át a Jubilánsnak. A békés építés sikerei Irta: Jaromír Valent, az érsekújvári (Nové Zámky) járási pártbizottság vezető titkára A gazdagon termő Dunámén ti síkság szelíd lankái, a Nyitra, a Garam, az Ipoly és a méltóságteljesen hömpölygő Duna adják járá­sunk sajátos szépségét. Az ország egyik legmelegebb és legszára­zabb területe ez, kiterjedésében 1346,7 négyzetkilométer. Három váro­sában (Érsekújvár, Šurany és Štúrovo) és 54 községében 154 ezer lakos él. Szlovákok és magyarok olyan baráti, internacionalista egységben és megértésben, amilyenről a régebbi nemzedékek nem is álmodhattak. A járás földra jzi fekvése és a „történelmi ütköző­pontok“ közelsége miatt mindig nagy stratégiai jelentőséggel bírt. A történelmi és kulturális emlékek egyaránt őrzik a törökök elle­ni hadjáratok és csaták meg a Habsburgok elleni felkelések és har­cok tanúbizonyságait. A burzsoá Csehszlovák Köztársaság időjén a Járás kimondottan mezőgaz­dasági jellegű volt, a gépesítés elkép­zelhetetlenül alacsony fokán. A gyen­gén fejlett ipar csupán a'mezőgazda­­sági termények feldolgozására korlá­tozódott. A nagyobb üzemek közé tartozott a Suranyi Cukorgyár — egyike a legrégebbi gyárainknak -—, a bőripari üzem és az Érsekújvári Lenfeldolgozó. A határtalan kizsákmányolás, r az embertelen munkafeltételek, a -nyo­mor és a munkanélküliség volt az a talaj, amelyben nagyon gyorsan kl­­csíráztak- a munkásmozgalom eszmél. Az érsekújvári és a környékbeli mun­kásság a zsellérekkel és napszámo­sokkal együtt mindig szolidaritást vállalt a munkásság küzdelmeivel a kenyérért, a munkáért. Bátran és el­szántan sztrájkoltak, tüntettek. Gaz­dag május elsejei hagyományaink a CSKP alakulásának idejéig vezethe­tők vissza, amikor a párt szervezte a felvonulásokat, a kirándulásokat és a népmulatságokat. Érsekújvár a bur­zsoá Csehszlovák Köztársaság szétve­réséig a CSKP kerületi, majd területi bizottságának székhelye volt. A köz­társaság szétverésekor azonban a horthysta Magyarországhoz csatolták. Ettől kezdve a fehérterror módszerei­vel vették itt is üldözőbe a munkás­­mozgalom legjobbjait. Az üldözés évei után a háború szenvedései és megpróbáltatásai következtek, ame­lyeknek csak a felszabadító szovjet hadsereg érkezése, a felszabadítás ve­tett véget. A régen várt szabadság először, 1944 decemberében Helembára (Chfa­­ba) érkezett meg. A 2. ukrán frunt R. J. Malinovszkij marsall vezetésé­vel még nyolc falut szabadított fel december folyamán a Garam keleti partján. Éppen itt, Kéméndnél (Kame­nín) folytak 1945 februárjában a leg­nehezebb harcok. Az áldozatok szá­mát és a küzdelem hevességét tekint­ve a hazánk egyes területeiért vfvott küzdelmek legdrámaibb csatái között tartjuk számon. A Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa tizenöt szovjet tisz­tet és katonát tüntetett ki a Szovjet­unió Hőse címmel a kéméndi harcok­ban tanúsított elszántságukért. Járásunk lakosai sosem felejtik 1945. márciusának huszonötödiké és huszonkilencedike közötti tavaszi napjait. Agyúk dörgése előzte meg a béke csendjét. A 6. harckocsizó egy­ség és a 7. gárdahadosztály A. G. Kravcsenko és M. Sz. Sumilov tábor­nok vezetésével, valamint I. A. Plijev altábornagy lovasegysége hozta el ide a szabadságot. A háború nyomait magán, viselte az egész járás, különösen Érsek­újvár, a három bombázás a lakóhá­zak, épületek felét elpusztította. A felszabadulás, majd a Februári Győzelem megnyitották a szocializ­mus építésének útját. Elkezdődött a súlyosan tönkrement gazdaság újjá­építése. Az emberek határtalan lel­kesedéssel és odaadással láttak hoz­zá a háború okozta károk felszámo­lásához, a romeltakarításhoz, az épí­téshez. A szocialista átépítés először az ipart, az építőipart, majd a me­zőgazdasági termelést érintette. A foglalkoztatottság minden eddiginél nagyobb méreteket öltött, csakhamar 60 ezer dolgozót tartott nyilván a já­rás. A szocialista fejlődésnek köszönhe­tően ma már olyan jelentős üzemek­kel rendelkezünk, amelyek országos igényeket elégítenek ki például a vi­lágítótestek gyártásában, vagy a pa­pír és a cellulóz előállításában, A külső termelési kapcsolatok program­jából a textilipar számára készített gépek és a mezőgazdaság részére gyártott öntözőberendezések kivitele­zésével veszi ki járásunk is a részét. A Szerszámipari Kutatóintézet sikere­sen oldja meg nemcsak a hazai gép­ipar fémmegmunkáló eszközökkel va­ló ellátását, hanem a többi KGST-hez tartozó országét is. Az egykori elmaradott, földműve­lésből ölő vidékből fokozatosan fej­lett, ipari-mezőgazdasági járás lett, amelyben az elmúlt 40 évben több mint 41 ezer lakás épült, új lakóte­lepek, városnegyedek létesültek jól fölszerelt egészségügyi és üzletháló­zattal, óvodákkal, Iskolákkal. Gyáraink és üzemeink termékei Iránt nemcsak a hazai piacon mu­tatkozik kereslet, külföldön is meg­állják a helyüket. A Stúrovói Cellu­lóz- és Papírgyár, az Eiitex Šurany, az Érsekújvári Tesla, a Novofruct, a Húsipari Vállalat termékei mind ide­haza, mind külföldön versenyképe­sek. Ipari termelésünk 1961-től 1984-íg a tízszeresére nőtt. Gazdasági fejlő­désünk egyik fontos tényezője az Eli­­tex Šurany, az Érsekújvári Elektro­­svit és a Sigma termékeinek kivite­le a Szovjetunióba. Óriási változáson ment át a mező­gazdasági termelés is. A földműve­sek helyzete, élete gyökeresen meg­változott. A szocialista nagyüzemi me­zőgazdasági termelés megteremtette az élelmiszeripar fejlesztésének alap­jait is, főként a tej, a hús, a zöld­ség .és a gyümölcs feldolgozásában. A mezőgazdaság gépesítésének programja láthatóan tükröződik .az elért eredményekben. 1984-ben pél­dául mezőgazdasági össztermelésünk 91 millió koronával nagyobb volt, mint az előző esztendőben. Rekord­­termést értünk el gabonafélékből, 6,02 tonnás hektárhozammal. A te­henenként! évi fejési átlag 3507 li­ter volt. Termőterületét tekintve já­rásunk az ország legnagyobb kukori­ca-, napraforgó-, lucernamagtermelő­­je ás a mi kiváltságunk az élelmi­szeripar ellátása csomagolt őrölt fű­szerpaprikával. A szocialista mező­­gazdaság fejlesztéséért kapta meg járásunk a Munka Érdemrendet. A békés építés negyven esztendeje alatt a lakossági szolgáltatások há­lózata nemcsak a városi, hanem a falusi lakosság számára is hozzáfér­hetővé, elérhetővé vált. A helyt gaz­dálkodás üzemei és műhelyei, és a kisipari szövetkezetek fontos szere­pet töltenek be az életszínvonal eme­lésében, az életkörülmények javításá­ban. Szolgáltatásainkat az egy lakos­ra számított évi 905 koronás forga­lommal a kerület legjobbjai között tartják számon. A társadalmi elkötelezettség, a mun­kához való szocialista viszony a bi­zonyítéka, hogy járásunkban több mint 19 ezer dolgozó tagja a szocia­lista brigádoknak. 1033-an pedig a komplex-ésszerűsítő brigádok tagja­ként törekszenek még hatékonyabb, jobb munkára. 1945-től az akkori első, huszonkét óvodai osztály helyett ma 246 óvodai osztályban készítik fel a gyermeke­ket az iskolára, az akkori 206 alap­­iskolai osztály helyett, ma 695 osz­tályban tanulnak a gyermekeink. (Eb­ből 201 a magyar tanítási nyelvű osz­tály.) Különösen nagy körültekintéssel és figyelemmel vesszük körül nyugdíja­sainkat. Jól szervezett a szociális gondozói szolgálatunk. Az elsők kö­zött hoztuk létre a saját lakásegysé­gekből álló nyugdíjasotthont, ma már három Ilyen házunk van, amelyek szociális és egészségügyi ellátást ts nyújtanak az idős embereknek. Egészségügyünk tervszerű fejleszté­se során korszerű kórházunk, jól fel­szerelt körzeti egészségügyi hálóza­tunk épült. Életünk, körülményeink javulásá­nak, igényeink növekedésének szer­ves része az is, hogy művelődni, szó­rakozni akarunk. A járási népműve­lési központ 40 községi népművelési központot, 17 szövetkezeti klubot, 400 együttest, csoportot és szakkört irá­nyít. Könyvtárak, képtár, múzeum és művelődési otthonok, kultúrházak szolgálják a célt, a művelődést. A tömegsport számára is megteremtet­tük az anyagi-műszaki feltételeket. Több sportpálya, tornaterem, illetve uszoda biztosít lehetőséget nemcsak a testedzésre, hanem arra is, hogy az élsportolók közé küzdje magát, a­­kiben arra van képesség. Büszkén és elégedetten vesszük számba azt a hatalmas haladást, azo­kat az óriási eredményeket, amelye­ket a felszabadulás óta eltelt negy­ven évben járásunkban elértünk. Kö­szönet érte mindazoknak, akik az el­ső sorodban mutatták az utat és ke­resték a legcélravezetőbb módszere­ket. És azoknak is, akik a hétközna­pok becsületes munkájával, szorgal­mukkal és erejükkel mindannyiunk örömére ilyen gazdaggá és széppé tették. v

Next

/
Thumbnails
Contents