Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-23 / 12. szám
1985. március 23. .SZABAD FÖLDMŰVES, Ezekben a napokban emlékezünk meg a szlovák nemzeti klasszicizmus legnagyobb költője, Ján Hollý születésének 200. évfordulójáról. Gyermekéveit szülőfalujában, Borský Mikuláson töltötte, Bratislavában járt gimnáziumba, majd Trnaván végezte el a teológiát. Papi pályáját Pobedimban és Hlohovecben kezdte, majd Madunicére került, ahol közel három évtizedet töltött. A parókia leégésekor súlyosan megsérült a látása, ami lehetetlenné tette szá-Ján Hollý (1785-1849) mára a további munkát. Dobrá Vodára költözött, régi iskolatársához és barátjához; itt élte le élete utolsó napjait, és itt is halt meg, 1849. április tizennegyedikén. Íréi tehetsége bratislavai tanulóévei alatt indult kibontakozásnak. Itt ismerkedett meg az antik költészettel, s ilyen szellemben fogantak első versei is; minthogy névtelenül adta őket közre, sokan eredeti alkotásoknak vélték. Emellett Vergiliust, Homéroszt, Ovidiust, Horatiust fordított, s ezeken keresztül vált először ismertté neve a korabeli szlovák irodalmi életben. A fordítások nagy visszhangja érthető volt, hiszen Bernolák nyelvreformja ekkor — 1824-ben — még kimunkálatlan volt, Így a szlovák nyelvet gyakorlatilag éppen Hollý emelte Urai színvonalra. A klasszikus költészet ismeretében, a nagyrészt általa megújított szlovák irodalmi nyelv alapjaiból kiindulva foghatott hozzá legjelentősebb müvének, a Svätopluk című eposznak a megfrásához. A tizenkét énekből álló bősköltemény 1833-ban jelent meg Trnaván, s alkotóját a kor szlovák irodalmának legnagyobbjai közé emelte. Történelmi ihletésű volt következő műve, az 183S-ben megjelent Cirillo-Metodiáda, majd a négy évvel később megjelent Sláv című eposz is; mindhárom alkotás a szlovák nép történelmének gyökereihez nyúlik vissza, mitikus elemekkel elegyítve a a valós történelmi tényeket. •Hollý érdeklődése ezután az egyszerű nép élete felé fordul. Mondákat és népdalokat kezd gyűjteni, aminek eredményeképpen megszületett a szlovák irodalom máig egyik legegzotikusabb gyöngyszeme, a Selanky című gyűjtemény. Látnia kellett azonban, bogy e nép életében „több a nyomorúság, mint a szép“; ez a felismerés eredményezte a Žalospevy című gyűjteményt. Kifejezésre jutott bennük a költő fájdalma „Svätopluk unokáinak torzsalkodása“ és a nemzet legjobbjainak elvesztése fölött; a gyűjtemény ezáltal méltán sorolható Hnilý legelkötelezettebb alkotásai közé. Ezt követő költői korszakában ódá kát kezdett írni. amelyeket a Dalok (Pesiie) című kötetben adott közre. Több szempontból minőségi változásnak nevezhetjük ezt a kötetet Hollý költészetében: a „dalok“ némelyikében gyönyörű képekkel ecseteli a természet szépségét, másokban szarkasztikus gúnnyal pellengérezi ki kora társadalmának néhány negatív jelenségét, megint másokban visszatér antik példaképeihez, bebizonyítva, hogy a megújított szlovák nyelv a legöszszetettebb, legelvontabb költői érzületek tolmácsolására is alkalmas. Élete utolsó éveiben egyházi énekek írásával is foglalkozott, amelyek azonban nem is annyira vallási érzületüek voltak, mint inkább a szegény nép sorsával való mély együttérzést tükrözték. Ekkor már tartósan ágyhoz kötött, súlyos beteg volt; néhány hónap múlva csendben, a legszűkebb rokoni és baráti kör részvételével helyezték örök nyugalomra a Dobrá Voda-i temetőben. (vass) 'Mm : : s' .. i " . : * \ и» Ьдо Л Л Ш H -•••-• ■ ■•-rí;' L>~-■■VLY " ' 1 / L6rin.cz Gyula: Földműves család (tusralz) Fotó: —vass— A barokk muzsika géniusza 300 ÉVE SZÜLETETT JOHANN SEBASTIAN BACH IGOR GROSSMANN jubileumi kiállítása nyűit eddigi munkásságáról, s bemutatja valamennyi jelentősebb sorozatát. Külön figyelmet érdemelnek szuggesztív erejű fekete-fehér képei. A szlovák falut, a paraszti munkát, a téli tájat örökíti meg rajtuk, de sok vidám farsangi jelenetet is egyéni módon lencsevégre kapott. Nemcsak az önként adódó képi témákat, de a falvak rejtett varázsát, az ott élő emberek apró örömeit is észreveszi érzékeny fotósszeme. Képein letisztultán nyilvánul meg a realizmus, nincs fölösleges többlet, ami elvonná a nézó figyelmét. Egyik kedvenc témája a színházban készített pillanatfelvételek: különösen a balettmotívumok azok, amelyek szinte életre kelnek, kimozdulnak a pillanat zártságából s a zene szinte megszólal a mozdula-' tok nyomán. Több fotós-társához hasonlóan 6 is bebizonyította, hogy a színpad mindenkor hálás téma a fotóművész számára. Csak sajnálni lehet, hogy ilyen témájú felvételeiből nem állított ki többet. Színes képei közül azok a legérdekesebbek, amelyeken az üveggyártás műhelytitkaiba nyújt bepillantást. Az üveget, mint olyat, nagyon nehéz fényképezni: a különböző fényvisszaverődések, fénytörések számos buktatót rejtenek. Grossmannak sikerült elkerülnie ezeket a buktatókat: képei nem öncélúan „tarkák“, hanem mindig a téma hangulatához leginkább illő színtónust helyezi előtérbe. Nemcsak lát, de láttat is, ezért szuggesztív erejűek képei. Végezetül csak annyit, hogy ez a szuggesztivitás jellemzi Igor Grossmann látásmódját. Képeit nézve akaratlanul sugárzik át ránk az alkotónak a világról vallott felfogása. Tud hangulatot teremteni, s a műfajok határai sem jelentenek akadályt művészete számára. S. Hun Attila Igor Grossmann: TéU téma 1685. március 21-én született £isenachban a zenetörténet egyik kiemelkedő alakja, a nagy német zeneszerző és orgonaművész, Johann Sebastian Bach. Muzsikuscsaládből származott, apjától tanult meg játszani vonós és fúvós hangszereken, nagybátyjától, Johann Christoph Bachtól pedig az orgonajáték fortélyait sajátította el. Tízéves volt, amikor apját elveszítette, s 15 éves korától a maga kenyerén élt. Három év múlva már templomi orgonista, 1714-ben pedig a weimari udvari zenekar koncertmestere lett, később Köthenben volt udvari muzsikus. Köthenben a kedvező életkörülményei lehetővé tették, hogy a zeneszerzésnek éljen, s ott alkotta meg zenekari műveinek nagy részét. Egy Ideig vezetője volt a lipcsei Collegium muslcum-nak is. Ebben az időben Bachot elsősorban mint kiváló orgonaművészt tisztelték, zeneszerzői tehetségét tulajdonképpen csak az utókor méltatta kellő módon. Amíg élt, zeneszerzői stílusát elavultnak minősítették. Élejrajzírói azt Is számontartják, hogy kétszer házasodott: első házasságából hét, a másodikból tizenhárom gyermeke született, akik közül többen ugyancsak neves zeneszerzők lettek. Bach 1749-ben elvesztette a szemevilágát, s egy évvel ezen tragikus esemény után Lipcsében elhunyt. Bach életművében tulajdonképpen a barokk muzsika kiteljesedését, csúcsát értékelhetjük. A barokk zenének nem volt nagyobb alakja, tehetségesebb zeneszerzője, mint 6. Köztudott, hogy Bach mindig a mesterségbei! tökélyre törekedett. Ehhez szüksége volt a hangszerek tökéletes ismeretére. Bach elsősorban az orgonát és a többi billentyűs hangszert ismerte kiválóan, orgonaversenyeinek komponálásakor figyelembe vette a templomok akusztikai adottságait is, melyeknek orgonáján műveit előadta. A zenetörténetből azt is jól tudjuk, hogy szinte valamennyi műve megrendelésre készült. Komponált a székesegyházak, főúri udvarok, iskolák, vagy agy-sgy gazdagabb mecénás megrendelésére. Zeneileg nem lett különbséget a templomi és a világi muzsika között, több, eredetileg világi művét egészítette ki később vallásos szövegekkel, mint pl. a Karácsonyi oratóriumot. Bach műveinek mintegy a fele elkallódott. Hatalmas életművéből azonban így is a kiváló alkotások egész sora maradt fenn az utókor száméra: elsősorban orgonadarabok, hangszeres, zenekari és kórusművek. Ez utóbbiak közül a Máté- és a János-passió, valamint a Brandenburgi versenyek a műfaj legnagyobb alkotásai közé tartoznak. Bach életművének fennmaradt részében zenekari szvitek, szonáták, orgonára írt prelúdiumok, toccaták és fúgák is vannak. Fennmaradt négy zenekari szvitje négy valódi remekmű, melyek valóságos iskolapéldái a műfajnak. Az orgonára Irt prelúdiumok, toccaták és fúgák is a barokk muzsika jellegzetes gyöngyszemei, a korszak muzsikájának igazi remekművel. Prelúdiumok és fúgák sorozata a zongoratanítás céljait remekül szolgáló ismert Bach-mű, a „Wohltemperiertes Klavier“ is. Bach köztudottan a zongoraverseny műfajának is egyik megalkotója. Zongoraversenyei közül legismertebb a mind hangulatában, mind szerekezetében ellentétes két mű, a d-moll és az E-dúr zongoraverseny. Johann Sebastian Bach igen képzett zenész és rendkívüli tehetségű zeneszerző volt, aki műveiben az olasz, a német és a francia zene legjobb hagyományaira támaszkodott. Mindhárom nép zenéjéből átvett és feldolgozott, valamint tovább is fejlesztett bizonyos jellegzetes motívumokat. így például sok ötletet és formai megoldást merített az olasz zenéből, s egyik példaképének a neves olasz zeneszerzőt, Vivaldit tekintette. Német hatások mutatkoznak meg orgonaműveiben és szvitjeiben, de némelyikük — főleg egyes gyors tételeiben — lengyel hatásról is árulkodik. Csembalóművelnek szerkezetében és szvitjeinek lassú tételeiben francia zenei hatások érzékelhetők. Bach nagy érdeme és páratlan tehetségének bizonyítéka, hogy ezeket a zenei hatásokat úgy építette bele alkotásaiba, hogy azok nem az adott zenei motívumok imitációjaként vannak jelen, haném mint az eredeti zenei motívumok továbbfejlesztett, tökéletesített variációi. Bach géniuszának köszönhetően így olyan remekművek születtek, melyek a barokk muzsika minden báját, sajátosságát, egyediségét ma is rendkívül intenzíven és sok művészi erővel tolmácsolják a ma emberének, s teszik halhatatlanná Johann Sebastian Bach időtálló életművét,, művészetét és alkotó tehetségét. Sági Tóth Tibor GUILLAUME APOLLINAIRE: Alkony (MARIE LAURENCINNAK) Húnyóban a fény a gyepen Borzongatja a holtak árnya Arlekínát ki meztelen Testét a tó tükrén csodálja Egy öregedő sarlatán épp Beharangozza a parádét A fakó égen csillagok Tejfehér tüze hunyorog A sápadt bohóc színre táncol Nézőit köszönti előbb Bővülőket Bohémiából Néhány tündért és varázsvetőt Az égről csillagot szakasztott Most ujja hegyén pergeti S a taktust lábával veri Hozzá cimbalmon egy akasztott Vak ringat egy szép kisdedet özsuta gidákat vezet S a törpe szívszorongva látja Óriássá nő a pojáca (Rónay György fordítása) índélcetÉátď Kemény és rideg, de egyben reménysugaras gondolalutazást ígért egy emlékműsor, amellyel a Csermosnya-völgyi falvakban emlékeztek meg felszabadulásunk 40. évfordulójáról. A kultúrházban háborút átélt . öregek és békében nevelkedett fiatalok adtak egymásnak találkozót. Jelenük közös, múltjuk különböző, a szándékuk viszont ezen a napon megegyezett: a történelemmel való szembenézést választották. A teremben kihunytak a fények. Ránk nehezedett az ijesztő sötétség, a negyven év előtti múlt szimbólumaként. A színpadon egy jelképes sírhalmon láthatatlan kezek gyertyákat gyújtottak. Amint pupilláink kitágul.tak, már egyebet is láttunk: a háttérben száraz levelű fákat, és előttük két nyírfatuskón, két „világháborús"' katonaládát. A mennyezetről egy vonallal kettéosztott papírglóbusz csüngött alá. Egyik felére bombát rajzoltak, a másikra békegalambot. Oldalt a falon hatalmas hirdetőtábla. A rátűzdelt újságkivágások szalagcímei a gyertyahomályban is kibetuzhetök: „Az atomzsarolás története“ —* „Háborúk és béketörekvések" — „Ehségövezetek a Földön" — „Háború 1984-ben“... Amíg a „történelmi tablót“ szemléltem, ualahonnan a fák közül eleredt a zene. Beethoven Sors-szimfóniájának hangjaira két ifjú jelent meg a színpadon, a ládák mögé kuporodtak és felnyitották azok tetejét. Mintha kristálygömb fölött tűnődnének: a ládák jelképpé lényegiilnek át. Megszólal az egyikük: „Békét mondok, bár tudom, hogy ez nem az egész emberiség kiváltsága. A civilizáció fennállásának időszaka alatt egyetlen nap sem múlt el a Földön háború nélkül". Ismét zene következik, majd a másik ifjú szólal meg: dísztelen hangon mondja el a fegyverek történetét, a bunkótól az atomrakétáig. Valaki a háttérben a Ballada a fegyverkovács fiáról című dalt játssza gitáron. A felsebzett katonÜládábÓl a palackba zárt szellem szabadulás-dühével törnek elő a megelevenített történelmi tények. A legutóbbi világégés 50 millió halottjának szelleme lebeg felettük. Ezután a sztálingrádi csata jeleneteit elevenítik fel a fiúk, miközben Csajkovszkij В-moll zongoraversenyének hangjai örvénylenek a teremben. Majd az „Európa békéjével" záruló világháború folytatásáról hallunk ... 1945 óta több mint másfél száz helyi jellegű háború dúlt a Földön, amelyekben közel negyedmillió ember vesztette életét; a tűzfészkek tehát nem szűntek meg, csak áttolódtak más földrészekre, más égtájak alá. A szereplők még mindig a múltról, a háborúkról beszélnek. Ёп viszont már jelenünkön járatom gondolataimat: mi a Föld jelene? Jólét? Béke? Évente mintegy 17 millió négy éven aluli gyermek hal éhen planétánkon ... Kemény hang riaszt, s metszi el képzettársításaim fonalát: atomkatasztrófáról, csillagháborús tervekről hallok ... Miféle világban élünk, milyen önpusztító átok sújtja az emberiséget ezen az életet szülő bolygón? S miféle örökséget kíván átadni e büszke század embere az eljövendő századok emberének? A Szovjetunió és a szocialista országok tisztában vannak az emberiség békés fejlődését egyedül szavatolni képes világbéke fontosságával. E roppant felelősség tudatában példát statuáló békepolitikával küzdenek a Föld és a világűr militarizálása ellen. Végétért a rendhagyó „történelemóra" , amely tanulság és riasztás volt egyben, szérum a feledés ellen, éberségre figyelmeztető mementó. Zárószámként John Lennon énekli lemezről világhírű békedalát: Imagine —i Képzeld el... Háborúkkal lettem szomorúbb, és egy 40 éve tartó békével vidámabb. Felelősséget érzek ezért a békéért. Őrködjünk felette, mert ennél szebb ajándékot úgysem adhatunk gyermekeinknek, s az utánunk következő nemzedéknek. 'A múlt és a jelen párbeszéde, siratója, panaszos öneke volt ez az irodalmi-történelmi összeállítás. Es még valami: valamennyiünk reménységének a kifejezője egy háborúmentes jövőről. Korcsmáros László 1 Pebruár 12-én nyílt meg Bratislavában, a Laco Novomeskýrôl elnevezett kiállítóteremben Igor Grossmann fotóművész kiállítása, a művész ВО. születésnapja alkalmából. A rendezvény védnöke a Szlovákiai Fényképészek Szövetsége. Előzetesként néhány életrajzi adat: Igor Grossmann 1924-ben született Žilinóban. Gyógyszerésznek tanult. Az ötvenes évek elejétől foglalkozik fotózással; szenvedéllyel és jól tud fényképezni. Fotót rendre helyet kaptak az újságok, folyóiratok hasábjain. Művészetének elismerését rövidesen több külföldi kiállítás is fémjelezte: egyebek között Moszkvában, Berlinben, Bukarestben, Athénban, no és természetesen Prágában láthatták fotóit. Önálló kiállításai közül a Zllinában bemutatott A fáról című ciklus volt az első, amelyet Bratislavában követett A párizsiak hétköznapjai című sorozata, majd ugyancsak Bratislavában, valamint Zilinában az Örményország című ciklus. Mostani kiállítása átfgogó képet
