Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-16 / 11. szám

1985. március 16. Szabad földműves Céltudatosan Nagykapos (Veľké Kapušany) hely­történet-kutatója így írja le a 40 esz­tendeje történteket: „A visszavonuló német alakulatok azzal az ürüggyel, hogy elszállásolják magukat, az el­hagyott lakásokat teltörték, minden mozgatható értéket magukkal cipel­tek. A város területén sok üzletet tör­tek fel és raboltak ki, a lakosság ál­latállományát és egyéb vagyonát ala­posan megdézsmálták. A felszabadító Vörös Hadsereg csa­patai üngvár irányából 1944. novem­ber i 20-án kezdték megközelíteni Nagykapost. A 18. hadosztály és az 1. gárdaezred csapatainak három na­pig tartó ádáz harca után 1944. no­vember 23-án a késő esti órában si­került megtisztítani a várost.“ A lakások 70 százaléka tönkrement. Az újjáépítés, az élet újraindítása nagy feladatokat rótt a nemzeti bi­zottságra. A háborús örökséget és a múltból megmaradt szegénységet ta­lálták a városban az új élet szerve­zésére vállalkozók. A lakosság a szov­jet katonák segítségével (akik 194S. február 20-ig a városban maradtak) megkezdte a károk helyreállítását, a kommunista párt vezetésével az újjá­építést. A legsürgősebb feladat az is­kolák megjavítása és az üzletek rend­betétele volt. Az elhagyott üzletekbe gondnokokat jelöltek ki. Nemrég a nyitrai (Nitra) Járása ban barangoltunk s a verő­fényes, tavaszidéző napsütés­ben az iránt kíváncsiskodtunk, ké­­szülődik-e már a föld népe a közelgő kikeletre? A szőlőben és a gyümölcsöskertek­ben javában folytak a metszési és ápolási munkák, a gépközpontokban az erő- és munkagépeket készítették elő a tavaszi seregszemlére és pró­batételre, másutt pedig már a műtrá- • gyát zúzták-keverték.. Sőtl A néveri (Ňeverice) Egyetértés Efsz határában már gépzajt is hallottunk. Zömök, sárga, repülőgép húzott el a fejünk fölött, majd pár méterrel odébb me­rész ívben visszakanyarodott a hatal­mas, elszórtan még hófoltokkal tar­kított búzatábla fölé. ■ ■ ■ Az ötezer hektáros szántóterületen gazdálkodó egyesült szövetkezet szék­­házában Puchovszky Sándor pártel­nökkel és Peter Bubák agrármérnök­kel, a nagygazdaság alelnökével ta­lálkoztunk. — Igen, ml már belevágtunk a munkába — mondták parolázás köz­ben. — Igaz, márciust csak holnaptól írunk — toldotta meg a szót a párt­­alapszervezet elnöke —, de az elő­jelek szerint alighanem két hetet ké­sik majd a tavasz, és ml nem szeret­nénk kicsúszni az időből. Nagy a ha­tár, sok a tennivaló, s bár a géppar­kunk jól felszerelt, kényelmes dolog­­végzésre ezen a tavaszon aligha lesz időnk. Aki többet vagy legalább any­­nylt szeretne elérni, mint korábban, annak mindenképpen meg kell tarta­nia az agrotechnikai határidőket. Mégpedig úgy, hogy közben az elvég­zett munka minősége is megfeleljen a követelményeknek! Már most be­szélgetünk arról, hogyan kellene megszervezni a gépek és a rendelke­zésre álló Idő lehető legtökéletesebb kihasználását segítő, nyújtott és ket­tős műszakokat. Beleértve természe­tesen a vetést is, hiszen ezzel lesz a legtöbb gondunk. ■ ■ ■ Vendéglátóink eldlesekedtek, hogy tavaly kiugróan Jő évük volt, hiszen kétszer akkora összteljesítményt ér­tek el, mint a tíz évvel ezelőtti egye­süléskor, a felosztható nyereségük pe­dig több mint háromszorosa volt az egykorinak, összességében 2224 ton­na szemest termeltek terven felöl, így komoly lépést tettek az ötéves fel­adatok teljesítésének megalapozá­sáért. Kiváló, 3,79 tonnás hozamot ér­tek el borsóból, és a szükséges takar­mánykészletet Is sikerült megterem­teniük. Nem hallgatták el, bogy gondjuk-bajuk is volt bőven, hiszen több növénynél (cukorrépa, dohány, szőlő, káposzta stb.) jelentős termés­­kiesést kellett elkönyvelniük. Egy szóval sem állították, hogy mindezért kizárólag az időjárást hibáztatnák. Sőtl Éppen azt hangoztatták, hogy a kudarc okát mindenekelőtt a helyte­len hozzáállásban és az agrotechni-Lehetőség a bizonyításra kai fegyelem megszegésében ismer­ték fel. S ez nem csupán a mennyi­ségi mutatókra vonatkozik, de a vég­termékek minőségében tapasztalt fo­gyatékosságokra is. Első helyen a cu­korrépa tartósan gyenge hozamát, a bekészített takarmányok gyengébb minőségét, valamint azt említették, hogy a kitermelt dohánynak csupán 42 százalékát tudták Igazán jő áron értékesíteni. Egyebek között megtudtuk, hogy a pártalapszervezet év elejei taggyűlé­sén, Illetve a szövetkezet zárszámadő közgyűlésén Is behatóan foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel és olyan hatá­rozat született, hogy az észlelt fogya­tékosságokat mielőbb fel kell számol­ni, mert a belterjesség és a jövedel­mezőség növelésének sikerét nem le­het kizárólag a gabonatermesztésre alapozni. A tavaszi munkákhoz már ügy készülnek, hogy a korábbi hibá­kat elkerüljék. k ■ ■ ■ A tervben rögzített elképzelések értelmében ebben a gazdaságban az elkövetkező hetekben hozzávetőlege­sen ezerhátszáz hektáros földterüle­tet kell bevetni és beültetni, de egyéb tennivaló is akad.- — A metszést meg az ősziek fejtrá­gyázását rövidesen befejezzük — sor­jázta Bubák mérnök —, azután jöhet­nek a rétek és a legelők. Mire ott Is elszórjuk a műtrágyát, remélhetőleg megszikkad annyira a talaj, hogy A felszabadulás utáni években a sovány termőföld és az ipar hiánya elvándorlásra késztette a helybeliek egy részéi: aki csak tehette, az má­sutt kereste megélhetését, boldogulá­sát. Máig sem felejtem el annak a nagykaposi ingázó munkásnak a vé­leményét, aki úgy 28—30 éve mondta a Prága felé tartó vonaton: „Nagy­­kapós . .. oda még- az ördög is csak aludni jár.“ Ma már sző sincs elván­dorlásról. jesso Bertalan, a városi nem­zeti bizottság elnöke mondja: — A járások átszervezésével Nagy­kapos is fejlődésnek indult. Összeha­sonlításul: a felszabadulás előtt még háromezer lakosa sem volt a város­nak, ma megközelíti a kilencezret. A fejlődés folyamata tart. Még ma is sok a tennivaló. Ugyanakkor érzékel­hetően nőtt az itt élő emberek igé­nyessége. Ma már nem elsősorban alanlétesítményeket, hanem minőségi továbblépést sürgetnek a lakók: még több parkot, a termálfürdő építésé­nek a befejezését, korszerű vásárlő­­knzoont, új egészségügyi központ épí­tését ... Cj ipari és mezőgazdasági üzemek létesültek a város területén és kör­nyékén. Nem messze a várostól épült fel a járás legnagyobb üzeme, a Va­ján! (Vojany) Hőerőmű, teljesítmé­nyével Közép-Európa legnagyobb hő­erőművel közé tartozik. A Slovnaft vegyiművek üzeme, a szövőgyár, a TAS bardejovi fióküzeme, a város ha­tárában van a Szovjetunióból érkező nekivághassanak a gépek. Árpát, ku­koricát, cukorrépát, borsót, mákot, napraforgót és keverékeket kell vet­nünk, burgonyát meg dohányt kell ültetnünk. No és őt hektáron a sza­­mócást is fel kell újítanunk. Gép, műtrágya, vetőmag és ültetőanyag rendelkezésre áll, már csak a jó idő­re várunk. ф Ügy értesültem, hogy a szövet­kezet bizonyos hátránnyal kezdi a tervidőszak utolsó évét. — Igen, a szemesekről meg a cu­korrépáról van sző. Az előbbivel 78, a répával pedig csupán 74 százalék­nál tartunk a tervteljesítésben. # Gondoltak erre az idei felada­tok meghatározásakor? — Gondoltunk, de például szeme­sekből öt tonnánál nagyobb hozamot egyszerűen nem tervezhetünk, mert a korábbi tapasztalatok erre nem jogo­sítanak fel bennünket, fgy még 374 tonna lemaradásunk volna szemesből, amit egy átlagosnál jobb nyár feltét­lenül meghozhat terven felül két és félezer hektáron. О És a cukorrépa? — Itt már sajnos sokkal komo­lyabb a helyzet. Idén 10 ezer 500 tonna megtermelését tervezzük, da ha sikerül is, még mindig marad 89B tonna adósságunk. Ebből is látható, hogy évek őta nem boldogulunk ez­zel a növénnyel. Az egyesülés őta el­telt évtized során mindössze pgy al­kalommal tudtuk teljesíteni a tervet, de akkor csak 30 tonnáról volt sző. A kudarcsorozat okát mindenekelőtt az emberi hozzáállásban látjuk, hi­szen gépeink vannak, istáilőtrágyát tudunk adni a répa alá, és azt sem állíthatja senki, hogy a hozzáértéssel van baj. Ügy fest a dolog, hogy ná­lunk ez emberek egyszerűen nem akarnak több répát termelni. Pedig javítanunk kell az eredményeinken, mert könnyen előfordulhat, hogy megvonják tőlünk a répatermelési jogot. Márpedig akkor nemcsak a ré­pától szabadulunk meg, de a szilá­­zsaink 47 százalékától is el kell bú­csúznunk. Hogy ez mivel járna, azt mindenki végiggondolhatja. Az elöbb­­relépés reményében az Idén az egész területen egycsírás fajtát vetünk, s ha biztosítjuk a kellő egyedszámot, talán ml is elérhetjük a környező gazdaságokban szinte természetesnek tartott, 40 tonnás átlaghozamot. Fel­tehetően ez az utolsó lehetőségünk a bizonyításra, hát élnünk kell vele. KÄDEK GABOR földgázvezeték tranzitállomása, de szólni kell a korszerű vasúti átrako­­dóállomásrél is, mely munkalehetősé­get biztosít Nagykapos és környéke dolgozóinak. Az ipar Nagykapos életének döntő tényezője lett. Amint a vnb-elnök fo­galmaz: ,,A szocializmus legnagyobb ajándéka e város lakéi számára az iparosítás volt.“ A város a hatvanas évek elejétől szinte a járás ipari köz­pontjává vált. Alaposan megváltoztak a lakosok életkörülményei. Valamcny­­nyi utcát behálóz az ivóvíz- és a gázvezeték. A térség közlekedésében óriási a fejlődés. Üj autóbusz-pálya­udvar épült. Kielégítőnek mondhatók a távolsági járatok. Jelentős eredmények születtek a la­kásépítkezés, a városfejlesztés terén is. Az egykori járási székhelyen (1969-ig) csak az utóbbi tíz évben 1977 lakás, 3 óvoda, 4 üzlet, egy köz­étkezde épült, nem beszélve az úthá­lózatról, sportpályákról, járdákról, zöldövezetekről. Befejezés előtt áll egy Z-akció keretében épülő 12 tan­termes alapiskola és a városi fürdő. Ezek és még sok más közjót szolgáló létesítmények járulnak hozzá a lakos­ság életszínvonalának állandó emelé­séhez. Nemzedékek egész sora nőtt fel egykoron a továbbtanulás legsze­rényebb lehetőségei nélkül. Akkori­ban szinte természetes volt, hogy aki itt született, itt is maradt a kapa és a kasza mellett, vagy legfeljebb más vidékre vándorolt szakma és kenyér után. Az ezen a vidéken eléggé elmara­dott mezőgazdaság a felszabadulás után indult jelentős fejlődésnek. A kisparasztok és a nincstelenek szö­vetkezetbe tömörülve kezdték művel­ni földjeiket. A fejlődés itt is feltar­tóztathatatlan. A bektárhozamok évről évre növekedtek, nőtt a bruttó mező­­gazdasági termetéé értéke. A szocia­lista nagyüzemi termelést a helyi efsa és állami gazdaság képviseli. Napjainkban az alapiskolás gyér* mekek mindegyike tovább tanul. Van itt gimnázium, mezőgazdasági közép­iskola, zeneiskola és gyógypedagógiai intézet. A leglátványosabb fejlődés pedig a legifjabbak gondozása terén tapasztalható; napjainkban minden gyermek óvodai elhelyezését meg tnd-< ják oldani. A rendszeresen megtartott Erdélyt János Irodalmi Napokkal hódolnak * város nagyja emlékének. A művelő-« dési ház ki tudja hányszor volt szín­helye vendégszereplő színházak és művészegyüttesek lelkes fogadtatásé-« nak, sikeres fellépésének. Persze szülni lehetne még Nagyka­pos pezsgő sportéletéről is. Egy biz-« tos, a felszabadulás után eltelt négy évtized eredményei bizonyítják: a vá­ros lakossága a kommunista párt vih zetésével megteremtette a szocializ­mus alapjait és azt szabad hazában, békében tovább építi, fejleszti. Az, hogy ez így van, elsősorban a felsza­badító szovjet csapatoknak köszönhe­tő, akik azon késő őszi napon elhoz­ták számukra a szabadságot, s emlé­kük örökre ott maradt a nagykapu­­siak szívében. Nagykapos ma már пвш a világ vége. Az itt lakó szlovákok, magyar, ukrán és más nemzetiségűek tiszte­lik, becsülik egymást ILLÉS BERTALAN BÍZIK AZ EMBEREKBEN A Szlovákgyarmati (Slovenské Ďar­­moty) Magtermesztő. Állami Gazda­ság nagycsalomijai (Veľká halomija) üzemegységének az év elejétől Oko­­lenszky György a vezetője, aki 1972- től növénytermesztőként dolgozott itt. így azután van áttekintése az elő­ző évek eredményeiről. Beszélgetésünk elején az üzemegy­ségvezető elmondta, hogy 1571 hektár a szántójuk. A tömegtakarmányok egy részét a 206 hektárnyi rét és le­gelő biztosítja. ♦ Milyen volt a múlt év? — kér­dezem a harminc-egynéhány éves ve­zetőt. — Júniusban jégkárt szenvedtünk. Ez azzal járt, hogy a magra termesz­tett búzábői 50, a zabbői pedig 60 hektárnyit kellett takarmányként le­vágnunk. Ennek ellenére kalászosok­ból elértük az 5,14 tonnás hozamát­lagot, a magra termesztett étkezési borsóból meg 3,24 tonnát takarítot­tunk be hektáronként, ami egy ton­­mával volt több a tervezettnél. Takar­­mányfélékböl — szénára átszámítva — 1210 tonnát takrítottunk be. ф Ezek szerint téli takarmánygond­juk nincs? — Ilyen gond nem nyomaszt min­ket, mert elegendő a takarmánykés»« létünk, annál Is Inkább, mert Itt пега számottevő az állatállomány. A tehe­nenként! évi fejésl átlag tavaly 3300 liter körül volt. A kővárt telepen (Kolary) ez alatt maradt. Ez viszont érthető, mert a rostos állású Istál­lóinkat hagyományosra építjük át. Ennek máris mutatkoznak a kedvező Jelei. ♦ A téli gépjavítás? — Az ütemterv szerint halad. Itt, Nagycsalomtján a kerekes traktoro­kat, vonóeszközöket javltjuk, míg Kő­váron a betakarítógépek javítása fo­lyik. Az állami gazdaság vezetése teljes bizalmat szavazott az új gazdaság­vezetőnek. Ilyen poszton, egyik nap­ról a másikra nem lehet bizonyítani. ♦ Mégis mi az, amiben bizonyítani akar? , — Élni és nem visszaélni akarok a belém helyezett bizalommal. Célom: a munkaszervezés tökéletesítése, a munkaidő jobb hasznosítása, s az összetartozás istápolása. Közösen könnyebben valóra válthatók az éves tervfeladatok. Ez kell, hogy nemcsak nekem, hanem mindannylunknak szív­ügye legyen! в. Gy. Okolenszky György (balról) Celleng Milan és Ján Kováöik gépszerelők társaságában (A szerző felvétele) I I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents