Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-09 / 10. szám

1985. március 9. SZABAD FÖLDMŰVES r Ismét bizonyítottak Mint már oly sokszor a szövetkezet fennállása 6ta, a múlt évben is bizonyítottak a nádszegiek (Trstice). Bizonyították, a kedvezőtlen évjárat is lehet eredmé­nyekben bővelkedő, ha... Igen, ha a szövetkezet vala­mennyi tagja nap mint nap az éves tervfeladatok valóra váltása érdekében szorgoskodik, s ehhez társul a pél­dás, hozzáértő gazdaságvezetés Is. Tény és való: a ga­­lántat járás, tágabb értelemben Mátyusföid e peremköz­ségének szövetkezeti tagsága — nem enged a huszon­egyből. Élenjáréságát megtartja. Tudja — és nagyon jő, hogy tudja — a lazítás nem kifizetődő. Sőt. egyenlő a fejlődésben való megtorpanással, ami egyb'en táptalaja a lefelé csúszásnak ... Ez pedig nem vetne jó fényt rá­juk Meg aztán: „zsebbevágó“ kérdés is. ami úgy érten­dő, hogy minden rendes polgár azt szereti, ha nem nyomasztják anyagi gondok. Hyen és ehhez hasonló gondolatok motoszkáltak a fe­jemben, amikor — előzetes tájékozódás után — a kul­­tűrházba lépve, helyet foglaltam. A moziterem valamany­­nyi ülőhelye gazdára lelt, sőt még állók Is akadtak jócs­kán. A többség? Nők. A javából! Akik, szinte az év majdnem minden napján ott szorgoskodnak a közös gaz­daság különböző munkaszakaszain, legtöbben még télen is. Háromszáznyolcvanat tartanak belőlük nyilván, vagyis a tagságnak csaknem a felét ők alkotják. Mivel több­nyire „aranykezűek“, így a közös javak jelentős részét is ők „hozzák össze“, szorgalmukkal, derekas helytállá­sukkal. Zsongásuk egyszeriben elcsitul, amikor Juhos Árpád, az efsz alelnöke és az üzemi pártszervezet elnöke meg­nyitja a zárszámadó közgyűlést, s köszönti az egybe­gyűlteket, köztük a becses vendégeket, akik jelenlétük­kel megtisztelték a jeles tanácskozást. TÜL A BŰVÖS ÉRTÉKHATÁRON A megnyitót követően Nagy István, a szövetkezet el­nöke emelkedett szólásra, aki a múlt évi gazdálkodás kiemelkedő eredményeiről adott részletes áttekintést, nem hallgatva el a hibákat, fogyatékosságokat sem. — Két szempontbő! is jelentős év volt a tavalyi: egy­részt azért, mert szövetkezetünk három és fél évtizedes fennállását ünnepelhettük, másrészt a kitűzött, nagyon Igényes tervfeladatainkat — a nehéz körülmények elle­nére — sikerült valóra váltanunk, sőt túlteljesítenünk az egyes mutatókban. Minek köszönhetjük ezt? Jórészt a határunk 92 százalékára terjedő öntözőrendszer jó ki­használásának, a szakszerű agrotechnikának, a jó fajta­megválasztásnak és növényvédelemnek, a lelkiismeretes állatgondozásnak, a hozzáértő gépkezelésnek és karban­tartásnak, a tagság és a vezetőség áldozatkész munká­jának... — hangsúlyozta az elnök. Majd számadatokat sorolt fel. melyek azt mutatják, hogy például szemesekből {1362 hektáron) a tervezett hat helyett hét tonnát takarítottak be hektáronként (bú­zából éppúgy, mint kukoricából). Silókukoricából, zöld­­lucérnából is túlteljesítették az előirányzatot. Cukorré­pából, zöldségből, gyümölcsből, szőlőből és dohányból viszont kissé elmaradtak a tervezettől. Hogy ezen a té­ren is előbbre léphessenek, a szavatoltabb termelési rendszert választják — a cukorrépa és a gyümölcs ter­mesztése esetében Ugyancsak előremutatóén, a tovább­fejlődés útját jelölte meg az elnök azzal, hogy a táp­anyagpótlás és a növényvédelem területén a tudomá­nyos-műszaki Ismeretek rugalmasabb gyakorlati haszno­sítása Indokolt. A főbeszámolóból kiérződött, hogy a gazdaságvezetés­nek nagyobb figyelmet kell fordítania a takarmánynövé­nyek termesztésére, betakarítására, tárolására és fel­­használására, a minőségi követelményeket előtérbe he­lyezve. — Az állattenyésztési főágazatunk jó körülmények kö­zött kezdte a tavalyi évet, ám a takarmányminőség nem volt elsőosztályú. A szarvasmarha-tenyésztésünk nem volt éppen problémamentes (borjúelhullás, borjúelvá­lasztás), az értékesített tejnek csak a 85 százaléka volt elsőosztályú. Mind az előbbieken, mind az utóbbin vál­toztatnunk kell, hogy ilyen helyzet már az idén ne for­dulhasson elő ... Ennek érdekében következetesebb el­lenőrzést kell végezni, hogy a borjúgondozás szakszerű és megfelelő színtű legyen, ugyanakkor ügyelni kell a tej tisztaságára, az előírások feltétlen betartására, a te­henek fedeztetésére, szakszerű selejtezésére. — Elége­detten szól Nagy István elnök a sertéstenyésztés ered­ményeiről. Mutatkozott plusz a hús- és tejtermelésben is; az előbbiből 38 tonna, az utóbbiból meg 9 ezer liter. A tejnél jegyezhető meg, hogy a tehenenkéntl, éves fejé­­sl átlagot sikerült a tervezett 4143 literről 4194 literre emelni (a napi tejátlag 11,46 liter volt tehenenkéntl), ám lehetséges, hogy a kevesebb — jövedelem szempont­jából — több lett volnál A riporter fűzi hozzá: erkölcsi kötelesség is, hogy a minőségi elvárások maradéktalanul teljesüljenek, hiszen élenjáró közös gazdaságról van szó. A 14 mérnök — ki­ki a maga posztján —, a dolgozókkal vállvetve küzdjön azért, hogy a tokozott követelményeknek maradéktala­nul eleget tehessenek. Bizonyára a belüzemi önelszámolás, valamint a moz­góbéralap is segít majd a minőségi mutatók elérésében, az anyagi érdekeltség fokozódásában. No meg a 8 szo­cialista brigád további példamutatása, más kollektívákra való hatása sem éppen közömbös tényező. A 204 bri­gádtag szüntelen igényessége, kezdeményezése, fegyel­mezett, példás tervfeladat-teljesítése is sókat nyomhat a latban, csak élni kell e lehetőségek Jobb kiaknázásával, főleg erkölcsi vonatkozásban. Főbeszámolójában az elnök végül köszönetét mondott a tagság nevében mindazon főágazatok, ágazatok dolgo­zóinak, — köztük az építőcsoportnak. a melléküzemág­nak, a szocialista brigádoknak, az újítóknak, a lelkes fiataloknak, a szorgalmas nőknek, az igyekvő időseb­beknek stb. —, akik mindannyian elősegítették a bűvös értékhatár (100 millió korona bevétel) elérését, amire a szövetkezet fennállása óta még nem volt példa. Ez tíz millió koronával több, mint az 1983-es évi volt. MÉRNÖKÖKÉ A SZŐ A főbeszámolót követően Fray György mérnök, nö­vénytermesztési főágazatvezető vitafelszólalásában lé­nyeges dolgokat említett. Többek között azt, hogy az idén már a határ 95 százaléka öntözhető, ami felbecsül­hetetlen jelentőségű, különösen az olyan években, mint a tavalyi is volt, hosszan tartó szárazsággal. Tekintettel a talaj humusztartalmának a gazdagítására, már tavaly 6500 tonna vitahumot készítettek, s az idén ezt tovább fokoz­zák. Cél: a szántó több mint egvharmadának a szerves trágyázása, évente. S ez már nagy szó! A fiatal szakember, főágazatvezető kitért arra is, hogy a Fregattok számát 8-ról 10-re gyarapítják. Mivel az ön­tözés a vegyszeralkalmazást is megváltoztatta, ezekhez a törvényszerűségekhez kell szigorúan igazodniuk. A nö­vénytermesztési főágazat mindeddig hiányolta a vegyszer­raktárt, melynek építésére végül is sor kerül. Miután a Bábolnai IKR tapasztalatai szerint termesztik a kukori­cát, jónak látja az 1KR szilázskészítési tapasztalatainak a legrövidebb időn belüli hasznosítását. Tekintettel a fehérjenrogramra, a lóbab-termesztésre való áttérést is szorgalmazta. Matnsek István mérnök, gépüzemelési ágazatvezető is az ágazat továbbfejlesztése érdekében foglalta össze* mondandóját. Kivitelezhető, sőt üdvös élni a talajelem­zés leghaladóbb módszerének az alkalmazásával. Ugyan­akkor óva intett az elhamarkodott gépvásárlástól, in­kább a géppark teljesítőképességének a jobb hasznosí­tását, a fellelhető tartalékok mihamarabbi kihasználását tartotta célravezetőbbnek. A vágsellyei (Sala) szövetke­zettel való együttműködés kínálja az alkalmat a gépja­vításra való szakosodásra s alkatrészfelújításra. A fa­hulladék célszerű felhasználásával már jelentős fűtő­­energia megtakarítást értek el. Fábrik László mérnök, állattenyésztési főágazatvezető — többek — között felvetette az állattenyésztésben mu­tatkozó munkaerőhiányt: valójában kevesebb emberrel érik el a többtermelést. Említette, hogy a régi típusú istállók 70 százaléka már átépült. S örömét fejezte ki, hogy épül már az új tehéntelep, ahol majd a munka­­körülmények lényeges javulása várható. Hangsúlyozta: az állattenyésztésben a jó munkakörülmények serken­­tőbbek, mint a rossz körülmények közötti, napi 200— 250 korona bér. Az ifjú mérnök-szakember szavai mögött sok igazság rejlik. Am a dolgozók is többet tehetnének munkakörül­ményeik javítása, környezetűk vonzóbbá tétele érdeké­ben. S a rendszeretet sem éppen az utolsó tényező eb­ben a kérdésben. Mint ahogyan a főbeszámoló is említette, főleg a szarvasmarha-tenyésztés vonalán mutatkozó fogyatékos­ságok kiküszöbölése — elsőrendű feladat. Az elodázás, a probléma-megoldás halasztgatása őjabb hibaforrások­nak adhat tápot. Itt csakis a szívós célratörés, a főága­zaton belüli szoros együttműködés és segítőkészség, a zárszámadás határozatában rögzített, névre szóló fel­adatok teljesítése, s a fokozottabb felelősségérzet segít­het. A helyzet nem vészes, a kisebb bajok nagyobb kö­vetkezetességgel, további szakismeret-gyarapítással, az igényesség fokozásával leküzdetők. Lényegében ugyanez vonatkozik más ágazatokra is, ahol egyes emberek rossz szokásai, múltból eredő csökevényei kerekedtek felül. Erről részletesebben Borka elvtárs, az ellenőrző bizott­ság elnöke szólt, érzékeltetve azt is, hogy a fegyelem­bontókat, a munkába rendszeresen későn járókat, a szesznek mértéktelenül hódolókat stb. felelősségre von­ták, bírságolták, kettőt pedig kizártak soraikból. ÜJ, IGÉNYES TERVFELADATOK Az 1985-ös évre szemesekből (1396 hektár) 6,27 ton­nás átlaghozamot irányoztak elő. A negyven hektárnyi zöldségkertészetből meg 1390 tonna árut. A gyümölcs és szőlő, együttvéve ugyancsak megközelíti az ezer ton­nát. Tejből több mint másfél-millió litert, sertéshúsból 830, marhahúsból 430 tonnát szándékoznak — terv sze­rint — értékesíteni, ami nem csekély feladat. A beruházásokra fordítandó összeg meghaladja a 15 millió koronát. Két tehénistállót, egy porjaztatót építe­nek. — Az idei össz-teljesítményünk értékét 108,5 millió koronában irányoztuk elő — tájékoztatott Mészáros Győző, a szövetkezet főüzemgazdásza. — Ebből 15 mil­lió a tiszta nyereség terve. Megemlítendő még, hogy útépítésre kétmillió koronát költenek; ezáltal a terményszállítás válik zökkenőmen­tesebbé. A tiszta nyereségből, 100 korona kifizetett bérre még 20 korona osztalék jutott, s egyéb alapokat is fel­­töltöttek. A szóbanlevő szövetkezet tavaly, az ötéves tervidőszak három éves árutermelésiátlag-növekedésért 1 millió 876 ezer korona növekmény-prémiumot kapott az államtól. Az előző évhez-viszonyítva, tavaly 98 koronával növe­kedett a havi kereseti átlag, dolgozóként. Ezzel szemben az egy tagra jutó évi termelési érték elérte a 131 026 koronát. Mindent egybevetve, örömteljes volt a zárszámadás Nádszegen, amely közös vacsorával és szórakozással zá­rult. A vidám hangulatot Döme József zenekara fokozta. Fiatalok, idősebbek ropták a táncot. N. KOVÁCS ISTVÄN z ünnep fé­nye az arcu­kon, kezük­ben a törékenyen pompázó szegfű. Mint mindig, ami­kor a nemzetközi nőnap alkalmából köszönti őket szö­vetkezetük vezető­sége, a Csilizköz Efsz mind a 263 nődolgozóját... Hallgatják Halász János elnök mélta­tó szavait. Mert jól­esik az elismerés, a dicséret és öröm minden lehetőség a baráti-ünnepi e­­gyüttlétre. Tudja ezt e „hét határban“ gazdál­kodó, 5500 hektá­ron dolgozó szö­vetkezet vezetősé- Az egyetlen felvétel, amelyen a brigád együtt látható, ge jól-, ezért terVe- Ahogyan mondják: „amikor még teljes volt az zi és szervezi kö- aranybrigád ...“ vetkezetesen az ilyen és ehhez hasonló találkozókat, az alkalmakat, amelyeken baráti be­szélgetés, kellemes élményt nyújtó együttlétek fűzik szorosabbra a mun­katársi kapcsolatokat és mossák ki a munka támasztotta feszültségeket a jóra nyitott szívű emberek hangulatá­ból, emlékezetéből. De az elnök nemcsak azért dicsér, mert ünnep alkalmából így illik. Két héttel a tavaszt jelző, minden évben várt nőnapi ünnepség előtt így be­szélt az asszonyok munkájáról. — Ugyanolyan értékeket állítanak elő, mint a férfiak. A kertészetben például a ládákat ugyanúgy kell emelgetniük, és ha belegondol az ember, a napon, a szélben, az esőben dolgozni — bizony, férfimunka a ja­vából! Vagy a baromfitenyésztésben, a to­jástermelésben: az aranybrigádunk, meg a két bronzbrigád. Nagyon jó biek, ahogy jöttünk, munkába kap­csolódtunk, a ledolgozott évek után, ahogyan a feltételekben áll, úgy kap­tuk meg sorban a bronzot vagy az ezüstöt. Az asztalkán a tízóraira forrázott kávé maradéka, kellemesen duruzsol a fűtés, csak a betonpadló csípi az ember talpát. A tojócsarnokból kihal­­latszik a tyúkok kárálása, szemünk minduntalan a kinti világra kalando­zik. — Hosszú volt ez az idei tél, meg­viselte a tojóállományt. Nehéz volt szellőztetni, kellőképpen fűteni is —< jegyzik meg. Majd arra terelik a szót( ami mindennapi gondolatjuk, gondjuk, ami szerintük munkájuk minőségét meghatározza: a lényeg, hogy jó ta­karmányt kapjanak, hogy helyreáll­jon a tojáshozam. Sajnos, elavult a technológia, jobb ventillációra lenne szükség. kollektíváknak kell lenniük, hogy éveken keresztül fegyelmezetten e­­gyüttműködjenek. Nagy bennük a fe­lelősségtudat nemcsak a saját mun­kájuk, hanem egymás munkája iránt is. Pontosan, okosan és takarékosan kell gazdálkodniuk takarmánnyal, energiával, vízzel, hogy a termelé­kenységi mutatókat teljesíthessék. A szövetkezet minden lehetséges módon gondoskodik arról, hogy a dol­gozó családok, édesanyák munka- és életkörülményeit nyugodtabbá, ké­nyelmesebbé tegye. Hét falura, Ba­lóny (Baloň), Csilizradvány (Ciližskä Radvaň), Kulcsod (Kluőovec), Medve (Medveďov), Nyárad (Topolovec), Pa­­tas (Pastuchy), Szap (Palkoviőovo) kell, hogy kiterjedjen ez a gondosko­dás, aszerint, mire van dolgozóiknak a legnagyobb szükségük. Radványban, Balonyban, Nyáradon az óvoda fenn­tartását, Patason, Csilizradványban az iskola napközijének üzemeltetését se­gítik egy-egy alkalmazottal. Most ké­szülnek a tervek a 15 millió korona ráfordítással építendő kulturális köz­pont létesítésére, amelyben megfelelő kapacitású üzletek, szolgáltatóház is helyet kap, hogy mindaz, — javítás, szerelés, vásárlás —• amiért ma még Gabőíkovóba vagy Nagymegyerre kell utazniuk, helyben is elérhető legyen. És — talán titkot árulunk el — emlékmű felállítását is tervezik az 1965-ös csallóközi árvíz évfordulója alkalmából. Dehát ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz, csupán annyi­ban, hogy a helytállás, a szülőföld szeretete, a mérhetetlen szorgalom itt konkrét tettekben kimutatható fogal­mak, amelyekről, szóba kerülvén, mi­vel természetesnek tartják, nem is igen tudnak — akikre jellemzők —, sokat mondani. például az „aranyosok“ Tulajdonképpen hárman vannak. Tóth Irén, a brigádvezető, Mikolai Irén és Németh Ilona. Bizony, Németh Ilona már nyugdíjas. A többiek, Csi­­csay Éva, Sebő Éva, Horváth Júlia, Udvarhelyi Zsuzsanna, Szilárd Erzsé­bet, Herdics Anna és Méry‘ Magdolna az ezüst- és a bronzérem viselői. Aszerint, ki, mikortól tagja a szocia­lista brigádnak. Nem is emlékeznek, készült-e róluk olyan felvétel, ame­lyen együtt van az egész brigád, hi­szen mindig váltják egymást a szolgá­latban. Húsz egész napos munka, tíz szabadnap. Az előcsarnokban a kicsi, tisztára törölt asztalka körül ülnek, a kérdé­sekre lassan visszaforgatják az emlé­kek filmtekercseit, egészen a kezde­tekig. — A' balonyi telep 1971-től van. Ä brigád 1972-ben alakult. Az alapító tagok, az elsők az „aranyosok“. A töb-Közbevetem, hogy csak kell lennie azért valami titkának, hogy ilyen hír­neves brigád lettek. — Megbízhatóan, pontosan kell dob gozni — néznek össze egyetértéssel. — Ügy, hogy a váltás, ha jön, biztos lehessen abban, hogy semmi mulasz­tás nem történt. — Meg az sem mindegy, hogyan gazdálkodunk a takarmánnyal. Nem szabad pocsékolni, de elvonni sem lehet, ha azt akarjuk, hogy jó legyen a hozam. Bizony, most lesz mit be­hozni ... — Nem tudunk nagy dolgokat mon­dani ... nincs is mit. De itt kell len­nünk ha ünnep, ha hétköznap, aho­gyan a szolgálat megkívánja... A ti­zenhatodik-tizenhetedik napon már olyan fáradtak vagyunk, hogy alig várjuk a szabadnapot. Ilyenkor jő, ha a férj besegít az otthoni munkába. Nem hallgatjuk el, mindegjyikünk fér­je tud főzni. Egész embert kíván itt a munkánk, hát odahaza az dolgozik, akinek ideje, ereje van. Igazán de­mokratikus nálunk a családi munka­­megosztás. A gyerekek is ebben nőt­tek fel. Közös élményeket idéz az emléke­zés. Amikor a dinnyeföldön segítet­tek, vagy a legutóbbi tekeversenyt.., — Mert olyan értelemben is egyen­jogúság van nálunk, hogy mi Is ver­senyzőnk ám, azt se bánjuk, ha más­nap izomlázunk van. Bíztatjuk egy­mást, kitűnően szórakozunk! Csak ép­pen arra nincs mód, hogy együtt menjen a brigád például kirándulni, mert itt réggéltől-estig kell a fel­ügyelet. Tánczos Mónika, a tojócsarnok „gazdája“ csak szeptembertől dolgo­zik itt. Ű mondja el, hogy a tojáster­melés tavalyi terve 13 millió darab volt, a tervteljesítés 13 millió 496 ezer tojás 58 ezer tojótól, ami 268 tojás átlagosan egy tojótól 1 évben. Ö Nagymegyerről jár ki a balonyi te­lepre, a dunaszerdahelyi mezőgazda­­sági szakközépiskolában tanult, s jól érzi itt magát. —+ -- Vigyázva emelik az arcukhoz a ta­vaszt idéző-ígérő szegfűt. Akik nevel­ték — fagytól, zimankótól óvták, s óvatosan csokrokba szedték, a ker­tészet dolgozói — és Zakál Ildikó mérnök, a virágrészleg vezetője, va­lamint Baríalos Elemér részlegvezető és Keszeg Péter örömmel nézik, hogy nemcsak Zvolen, Banská Bystrica, Ru­žomberok, Liptovský Mikuláš üzletei­ből viszik, vihetik a virágjukat... Idehaza is szeretetet, megbecsülést, meleg emberi érzéseket közvetít. Aho­gyan a költő, Várnai Zseni akarta, látta: „kenyerünk mellé kell a dal­lam is, vers és virág az ember aszta­lára ...“ H. Mészáros Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents