Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-09 / 10. szám

ó .SZABAD FÖLDMŰVES 1985. március 9.-*• Vándor (olaj) A Thália márciusi műsorterve 9. szombat. Szunintor (Soinotor): Gellérthegyi álmok 13. szerda, Szepsi (Moldava nad Bodvouj: Csapodár madárka 14. csütörtök. Bodrodszerdaliely (Streda nad Bodrogom)! Gelléríhegyi álmok 15 péntek, Kassa (Košice): Gellérthegyi álmok 21. csütörtök Kassa (Košice): Ennivaló nagynéni 26 kedd Senior ja (Samorlnj: Gellérthegyi álmok. > * 27. szerda, Komárom (Korpái-no): Gellérthegyi álmok 28 csütörtök. Komárom (Komárno): Gellérthegyi álmok 29 péntek. Komárom (Komárno): Gelllérthegyi álmok 30. szombat. Dunaszerdahely (Dunajská Streda): \ Gellérthegyi álmok 31 vasárnap Naszvad INesvady): Gellérthegyi álmok A színház a müsorváltoztatás jogát fenntartja! Hasznos tanfolyam Örvendetes, hogy az utóbbi évek­ben a modern zenei irányzatok mel­lett a népzene iránt is egyre na­gyobb érdeklődés mutatkozik. Sokan csak hirtelen jött és tiszavirág életű divathullámról beszéllek, amikor a hetvenes években a vidéki községek­ben és falvakban népi hangszereket megszólaltató együttesek ének- és tápcosoportok alakultak. A magyarországi példa alapján több helyütt úgynevezett pávakörök jöttek létre, s szép számmal jelentkeztek az új népművészeti együttesek. A »Tavaszi szél vizet áraszt« elne­vezésű vetélkedő is kedvező hatással van az amatőr énekesek és táncoísok mozgalmára. Az olyan községek együt­teseinek tagjai, illetve szólistái van­nak előnyös helyzetben, ahol a szak­mai és szervezési teendőket lelkes, ügyszerető műkedvelők, zenetanárok, pedagógusok vagy népművelők vállal ták. Aki figyelemmel kíséri a hazai népművészeti mozgalom fejlődését, az egyes csoportok pályáját és ered­ményeit. vagy pedig maga is bekap­csolódott az ilyen jellegű tevékeny­ségbe, az tudja leginkább értékelni azt a tömérdek munkát és gyakor­lást, amely nélkül számottevő, sikere­ket elérni lehetetlen. Nem minden együttes tagjai érnek el figyelemre méltó eredményeket, s fejlődésük ive sem mindig türetlen. Voltak és vannak olyan népművészeti csoportok, zenekarok, amelyeknek bi­zonyításra is alig akadt lehetőségük, mivei nem kapták meg a nélkülöz­hetetlen anyagi vagy pedig szellemi támogatást. Lapunk hasábjain is több ízben foglalkoztunk az amatőr mozgalom mindig időszerű, örökzöld kérdéskö­rével. Mindez persze nem azt jelenti, hogy kizárólag az anyagi támogatás mértékével arányos a kezdeményezés sikere. Elsősorban is lelkesedésre, elszántságra és nem utolsósorban a jó értelemben vett megszállottságra van szükség, hogy az elképzeléseket valóra lehessen váltani. Ám azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy még a legelszántabhak igyekezetét is idővel megtöri, ha a szakmai kérdé­sek megoldása helyett a gyakorlás­hoz szükséges termet, helyiséget, il­letve annak fűtését kell biztosítani. Szerencsére több jó példát is említ­hetünk ezen a téren. Itt elsősorban arra gondolunk, amikor a vidéki köz­ségek műkedvelő mozgalmát felka­rolja és támogatja a helyi földműves­­szövetkezet vagy a nemzeti bizottság. A múlt hónapban ígéretes és na­gyon tanulságos rendezvényre került sor a galántai (Galanta) járásban. Szénássy Zoltán: KOMAROMI OLYMPOSZ A szerző Komárom nagy szülöttei­vel és Irodalmi alakjaival foglalkozik ebben a kötetben: Baróti Szabó Dávid­dal, Péczeli Józseffel, Jókai Mórral és másokkal. Kötetének talán a leg­nagyobb olvasói érdeklődésre számot tartó írása a „Csokonai Komárom­ban“ és a „Jókul és Komárom“ című tanulmány. Ara: 10 korona Tőzsér Arpád: RÉGI KÖLTŐK — MAI TANULSÁGOK A kötet három tanulmányt tartal­maz: az egyikben a szerző Szenei Molnár Albert, 17. századi zsollárfor­­dító és nyelvtudós munkásságával foglalkozik, a másik kettőben 18. századbeli költők (Amadé László és Baróti Szabó Dávid) müvét vizsgálja, úgy közelítve meg a művüket, hogy újat és eredetit is mond. róluk. Ara: 14 korona ÜJ MINDENES GYŰJTEMÉNY A tudományos és ismeretterjesztő irodalom e sorozatának 3. kötete Ke­­let-Szlovákia jellegzetes tájegységé­nek, az Ung és a Latorca folyók mentének természetrajzát, valamint néprajzának és népművészetének leg­fontosabb emlékeit, hagyományait mutatja be. A tanulmányokat fény­kép- és rajzdokumentáció egészíti ki. Ara: 13 korona MŰHELY ’84 E kiadvány célja, hogy az olvasó a Madách kiadónál megjelent köny­vekből vett szemelvények alapján ké­pet alkothasson az írói műhelyekről, nemzetiségi irodalmunkról általában. Ezenkívül megjelentek a kötetben olyan érdekes írások is, amelyek ki-A CSEMADOK Galántai Járási Bizott­sága február elején háromnapos cite­­rás-találkozót szervezett a deáki (Dia­­kovee) fürdőben. Mézes Rudolfnak, a járási bizottság titkárának vélemé­nye szerint a találkozó célja a Dél- Szlovákiában örvendetesen fejlődő népzenei mozgalom támogatása volt. A tanfolyamnak közel száz részivé vője volt, s 15 citerazenekar és tíz szólista vett részt az első nagyobb méretű citerás-találkozón. Igaz, hogy tizenegy évvel ezelőtt Sládkoviéovó­­ban már volt egy méreteiben jóval kisebb járási szintű találkozó. A ren­dezvényen Léváról (Levice), Gűtáról (Kolárovo), Gabéíkovóból, Nyitrage­­rencsérről (Nitrianske Hrniíiarovce), sót még Nagykaposról (Veiké Kapu­šany) is voltak érdeklődők. A tanfolyam vezetésére Pribojszky Mátyás budapesti citeramüvészt kér­ték fel, aki örömmel vállalta ezt a nem éppen könnyű feladatot. Az el­hangzott előadásokban a tanfolyam­­vszető részletesen szólt a citera fel­hangolásának módszereiről, a hang­szerápolás fontosságáról. A citera­­zemekarok tagjai fellépéseik során többször igénybe veszik a köcsög­­dudát, ám nem mindig használják ki kellőképpen annak hangzását. Ezért volt fontos és tanulságos a köcsög­duda szerepéről tartott rövid ismer­tetés. A citera hangja nagyszerűen alkalmas az érzelmek kifejezésére, ám ehhez elsősorban jó műsorválasz­tás szükséges. Hazai együtteseinknek éppen ezen a téren vannak még hiá­nyosságaik, mivel a különböző stílu­sú és érzelmi töltésű dalok népdal­csokorba való erőszakos besorolása gyakran az elképzelésekkel merőben ellentétes hatást eredményez. Hason­lóan a túl gyors vagy pedig nagyon lassú ritmus is kedvezőtlenül hat az együttes, illetve a szólista teljesítmé­nyére. A tanfolyamon a magnószalag­­fölvételek segítségével a citerajáték gyakorlati fogásainak elsajátítására is lehetőség nyílott. A találkozó résztvevői február nyolcadikén Teše­­díkovóban, kilencedikén Sókszelőcén (Selice), tizedikén pedig Alsószeliben (Dolné Saliby) adtak közös műsort. Remélhetőleg ennek a hasznos és értékes kezdeményezésnek a jövőben folytatása is lesz, és más járásokban is kedvet kapnak az amatőr mozga­lom felkarolásához. Lelkesedésből és akaratból nincs hiány, fgy a megfe­lelő szakmai tanácsok, az ilyen és hasonló jellegű tanfolyamok, előadá­sok, fellépést lehetőségek segítségé­vel eredményesen fejlődhet az ama­tőr népzenei mozgalom. Bárdos Gyula adását megelőző évben az időszaki sajtóban láttak napvilágot. Ara: 15 korona Cúth János: ÉLETFA A szlovákiai magyar irodalom nem bővelkedik olyan izgalmasan megírt mai tárgyú regényekben, amilyen ez a könyv. Az Életfa lélektani regény, melyben egy parasztcsalád viszontag­ságos sorsával ismertet meg bennün­ket az író. Ara: 13 korona SZLOVENSZKÚI KÜLDETÉS; CSEH­SZLOVÁKIÁI MAGYAR ESSZÉlRÓK 1918—1938 Összeállította: Szeberényi Zoltán Könyvkiadásunk régi adósságát törleszti, amikor összegyűjti és kiadja esszéirodalmunk hat évtizedének a legjavát. A válogatás első kötetében az első köztársaság kisebbségi elmé­leti írásaival, Főhry, Forháth, Szalat­­nai. Balogh, Jócsik, Krammer és má­sok értekező és kritikai prózájával ismerkedhet meg az olvasó. (CSMlf Ara: 37 korona Duba Gyula: KIÁRUSÍTÁS DÉLELŐTT Tizenöt év kisprózái terméséből — novellákból, szatírákból, humoresz­kekből —- válogatta össze új kötetét a szerző. A történetek változatossá­gát az ironikus hangvétel és a hu­moros valóságszemléletben rejlő, ki­egyensúlyozott és nyugodt vélemény­mondás igénye fogja össze. A humo­rista Duba annak a tudatában vizs­gálja mai világunkat, hogy — bizony, ilyenek vagyunk, mindannyian embe­rek vagyunk. Ara 16 korona Viliam Plevza: HARCBAN A MÁÉRT Fordította: Gály Iván A reprezentatív kiadvány a szocia­lista Csehszlovákia történetét mutat­ja be 1948 Februárjától máig terje­dően. A színes fotókkal is dokumen­tált mű tehát korunknak azt a több mint 30 éves szakaszát idézi elénk, amelyben oly jelentősen megváltozott az emberek élete s az ország arcu­lata. A könyv Jozef Lenártnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, az SZLKP KB első titkárának előszavá­val Jelent meg. Ara: 23 korona V Életmű és életrajz - fekete-fehérben LORINCZ GYULA EMLÉKKIÁLLÍTÁSÁRÓL „A jelenkori szlovákiai képzőművé­szet egyjk legfigyelemreméltóbb al­kotó egyénisége, a. robbanó lendületű megnyilatkozás és kifejezés érett mű­vésze, Nem sorolhatjuk be őt azok közé, akiket „termékenyeknek“ ne­vezünk; nem alkot könnyedén .. Az egyik legismertebb szlovákiai mű­vészettörténész, Ladislav Saučin sza­vaiban, amelyeket még életében mon­dott el Lőrinoz Gyuláról, könnyen fel­oldható a látszólagos ellentmondás. Lőrincz Gyulának egyszerűen nem volt rá ideje, hogy termékenyebb al­kotó legyen. Elkötelezettsége és köz­­életisége ugyanis nemcsak a művé­szetében mutatkozott meg, sőt nyu­godtan kimondhatjuk, hogy elsősor­ban nem abban: politikai és kulturá­lis tevékenységében, szerepvállalásai­ban. amelyek a művészi munkától látszólag függetlenül ám valójában azzal szerves egységben, állandó köl­csönhatásban töltötték ki életének hét évtizedét. Nem érthetjük igazán művészetét, ha alkotásai mögött, azok Központi Bizottságának, három évti­zeden keresztül töltötte be a Cseh­szlovákiai Magyar Dolgozók Kulturá­lis Szövetsége elnökének tisztségét, éveken keresztül jegyezte főszerkesz­tőként a szlovákiai magyarság leg­jelentősebb sajtóorgánumát, az Új Szót... És közben alkotott. A rá jel­lemző társadalmi érzékenységgel, igazságérzettel és elkötelezettséggel. Eszmei vezérvonalként húzódnak vé­gig ezek az erények Lőrincz Gyula művészi munkásságában, s ötvöződé­sük kristálytiszta optikán keresztül láttatja az életmű szerves egységét, az alkotó emberi nagyságát, mélyen humánus világszemléletét. A kezdeti bizonytalanságtól az ö pályája sem volt mentes, ám ez a bizonytalanság kizárólag az alkotóművész önkifejező útkeresésében, a stílusirányzatok és a műrajok közötti rövid hányódásban nyilvánult meg; látásmódja, világné­zete, történelemszemlélete már az első alkotásaiban kiforrottan jelent­kezett. Bizonyítékul elég néhányat ki­ragadnunk első, 1935-ben Bratislavá­­ban megrendezett kiállításának da­rabjai körül: Éhségfelvonulás, Gon­dok, Teherben — már a címek ön­magukért beszélnek. Művei ettől kezdve egyetlen jelentősebb tárlatról sem hiányoznak, s mindenütt a leg­­emberközpontúbb. legelkötelezettebb alkotások közé tartoznak. Láthatta őket a közönség 1956-ban Prágában, „A Csehszlovák Köztársaság tíz éve a képzőművészetben“ című kiállítá­son. a még ugyanebben az évben Bra­­tislavában megrendezett politikai képzőművészeti seregszemlén, a „Har­­cokun és bánaton keresztül a sza­badságig“ című, 1959-es bratislavai tematikus tárlaton, az 1960-ban Prá­gában megrendezett „Tizenöt éve sza­bad hazában“ témájú kiállításon, vagy azon az 1961-es bratislavai be­mutatón. amelynek központi jelszava így hangzott: »A haladó művészet az illegalitásban és a harcban«. Közben politikai plakátokat tervez, amelyek közül az egyik legismertebb a Ma­gyar Kommunista Párt felkérésére 1945-ben készített Soha többé háborút című, szuggesztív erejű plakát. És készülnek, egymás után, 40—50, oly­kor 90 lapból álló grafikai ciklusai; ebben a műfajban találta meg legin­kább önmagát, tudta á legtisztábban tolmácsolni mondanivalóját A „Pusz­ták népé“-ben még szinte dokumen­­tumszerűen, vizuális emlékekből épít­kezve láttatja a tanyasi ember fiata­lon belé rögzült alakját, míg az 1972-ben bemutatott „Dózsa György katonái“ című ciklusában ugyanezek az emberek már áttételesen, jelkép­ként jelennek meg. amint kaszával, kapával a kezükben elszántan indul­nak harcba' a szabadságukért. Az 1931-es véres eseménvek áldozatai­ir Földművesek (tusrajz) társadalmi háttereként nem villant­juk fér gazdag életútjának egy-egy mozzanatát: a puszták gyermekszem­mel látott világát, ahol kora íf.júsá gától kezdve összekötődött élete a „föld népének“ sorsával; a Galánta környéki majd a csallóközi tanya­világot. aho) érzékeny szeme először nyílt rá az igazságra és az igazság­talanságra, a tanyasi emberek sanya­rú sorsán keresztül- a komáromi(Ko­­márno). majd a budapesti tanulóéve­ket ahol avatott mesterek irányítása mellett teljességében kibontákozik képzöművészi tehetsége; az akadé­miai pályázat nyerteseként Francia­­országban tett tanulmányútlát. ahová később a CSKP megbízatásából tért yisszá, hogy támogassa a Spanyolor­szágba induló önkénteseket: aktív részvételét a Képzőművészek Szabad Szervezetének megalakításában, a fel­­szabadulás után . Olyan ember volt, akinek művészi és társadalmi érde­mei elválaszthatatlanok hiszen rtöbb évig volt országgyűlési képviselő, tagja volt az SZLKP, majd a CSKP nak állít emléket „A kosúti sortűz" címet viselő ciklusában, annál érzék­letesebben és szenvedélyesebben, mi­vel a drámai eseményeket ő maga is átélte. A szlovák történelem leg­jelentősebb eseményét rögzíti a „Szlo­vák Nemzeti Felkelés — 1944“ című sorozatban; a mintegy nyolcvan la­pon látomásszerűen jelennek meg a hős napok művészi reflexiói, a közel­képektől egésžen a monumentálisa­kig: véres harcok, üldözött tömegek, rémülettől eltorzult asszony- és gyer­mekarcok. Az említett ciklusok valamennyi darabján — és természetesen a többi alkotásain is — félreismevhetetlenül ötlik szembe Lőrincz sajátos, egyéni stílusa. Figurái nem portrék, hanem típusok, egyértelmű szociális hovatar­tozással, akik elsősorban ezzel szol­gálják a művész mondanivalóját. Ilyen ábrázolásmódnál nemhogy nincs szükség az alakok részletes kidolgo­zására, hanem az egyenesen nem kí­vánatos, mivel elvonná a figyelmet a figura valódi jelentéstöltetétől. Raj-L ★ Önarckép (tusra jz) (A szerző felvételei) zaí ezért könnyed vonalvezetésüek, ’ amelyeket nem törnek meg, ellenke­­: zőieg: funkcionálisan egészítenek ki ’ a nádtól] foltszerű „megpihenései“, ‘ vagy látszólagos kisiklásai. A témák feszültségét művészien tartózkodó ■ kifejezésmód ellensúlyozza, amely azonban soha nem gyengíti a monda­■ nivaló erejét és a kép szuggesztiví­­tását. Áttekinthetőséget és tematikus egyértelműséget eredményez, hogy a rajzokon ritkán van két alaknál több, továbbá, hogy a háttér vagy a kör­nyezet alig, vagy sok esetben egyál­talán nincs jelezve Lőrincz Gyulát 1978-ban Nemzeti művész címmel tüntették ki; 1980-ban halt meg, 70 éves korában. A közel­múltban emlékeztünk meg születésé­nek 75. évfordulójáról; ebből az al­kalomból rendezték meg a komáromi Dunamenti Múzeumban azt az emlék­kiállítást. amelyen az említett soro­zatok legjellemzőbb darabjain kívül a művész több olajfestményét és pla­kátját is láthattuk. A tárlat másfél hónapig állt nyitva az érdeklődők előtt, és ezekben a napokban zárja • be kapuit. Vass Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents