Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-02 / 9. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES A téli időszak végén fokozott gondozást igényelnek az állatok Fotó: CSTK------------------------------13 Hát akkor: haladjon a HALADÁS 1985. március 2. ocialista mezőgazdaságunkban, céltudatos gazdaság polikánk érvényesítésével megteremtődtek azok a feltételek, amelyek lehetővé tették a nagyüzemi termelési módszerek bevezetését. A kisebb gazdaságok összevonását a hetvenes évek végén a rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban is befejezték. Ezért meglepő, hogy január elsejével áj mezőgazdasági nagyüzem létesült Jesenskén várgedei (Hodejov) székhellyel. Ugyanakkor határozat született a jesenskéi és a várgedei szövetkezet megszüntetéséről, illetve egy másik szövetkezet létrehozásáról Simonyiban (Šimonovce). Ä Jesenskét Állami Gazdaság 4 ezer 844 hektár mezőgazdasági területtel rendelkezik, ebből 2 ezer 385 hektár a szántó. A jogelődök közül az egykori Várgedei Efsz teljes földterületével beleolvadt, a jesenskéi szövetkezet birtokából 750 hektár, a Rimaszombati Magtermelő Állami Gazdaságból pedig száz hektár került az új nagyüzemhez. Felmerül a kérdés, vajon,mi tette szükségszerűvé, hogy az aránylag jő gazdasági eredményeket felmutató szövetkezetek megszüntetésvei hozzazanak létre egy új állami gazdaságot? A döntés kulcsa, Illetve Indítéka: a domafalal szarvasmarha-hizlalda volt, amelyet néhány évvel ezelőtt önálló nagyüzemként, tizenöt gazdaság társulásával hoztak létre. A modern technológiával felszerelt létesítmény első szakaszának felépítése után kétezer hízó bikát (a végleges terv négyezer darabbal számoltl) hizlaltak, de ... Egy következetlen elképzelés szerint részvényeik arányában a taggazdaságoknak kellett volna biztosítaniuk a szükséges mennyiségű tömegtakarmányt; a zöldtakarmányt napi folytonosságban; a téli szükségletet pedig felhalmozott készletek formájában. A valóságban azonban nem Így történt. A hústermelésben érdekeltek közül csak kevesen tettek eleget szerződéses vállalásuknak. A szükséges tömegtakarmánynak éveken át csupán egy elenyésző hányada „érkezett meg“ a farmra. A hiányt, nagy távolságokból, méregdrágán vásárolt takarmánnyal kellett pótolni. A hústermelés önköltségét az agrokémiai vállalat drága szolgáltatásai Is növelték, amelyet a takarmány begyűjtésére és a trágyalé kihordására kellett igénybe venniük. Ráadásul a részvényesek túl magas áron adták el a borjakat. S még egy káros mellékhatás: nem tudták célszerűen hasznosítani a hígtrágyát. Közben az eredeti terveknek megfelelően tavaly átadták a hizlalda második, újabb kétezer férőhelyes szakaszát is, aminek feltöltésére — az eddig minden évben több millió koronára rúgó veszteségek terhével — Ilyen kiszolgáltatottság mellett és a gazdaságos termelés garanciájának hiányában már nem vállalkozhattak. S mivel hosszútávon Is veszteségesnek Ígérkezett a termelés, és csődöt mondott a gyakorlatban a saját földterülettel nem rendelkező szarvasmarha-hizlalda, új megoldás után kellett nézni. A számításba jöhető lehetőségek közül a legésszerűbbnek tűnő megoldásként választották ki a szakemberek a már említett változtatásokat. Az új állami gazdaság igazgatójának Madarász Emilt, a domafalai nagyhizlalda vezetőjét nevezték ki. Gazdag tapasztalatokkal rendelkező szakemberekből verbuválódott össze az új vezetőség. A rájuk háruló feladatok, amelyek valóra váltásával megpróbálkoznak, nehéznek bizonyultak. A takarmánynövény-centrikus növénytermesztési ágazat „működtetése“, összehangolása, a nagyszámú állatállományai nem lesz könnyű és problémamentes feladat, hiszen ilyen irányú tapasztalatokkal a járás egyetlen mezőgazdasági üzeme sem rendelkezik. önmaguknak kell a buktatók vállalásával is kialakítani egy gazdaságosan, biztonságosan üzemelő, termelési-szervezési-irányltási rendszert. Az erre vonatkozó elképzeléseket Madarász Emil terjedelmes válaszából szűrtük ki: A fő feladat száz százalékra biztosítani az erő- és tömegtakarmányt az 5 ezer 500 darab szarvasmarha (ebből 550 tehén), a hatezer darabos juhállomány és a 2 ezer 500 hízósertés számára. Ennek érdekében a szántóterület hetven százalékán termesztenek takarmánynövényeket. Silókukoricát 1300 hektáron termesztenek és negyven tonnás átlaghozam elérésével számolnak. A pillangósok termelésének javarészéből takarmánylisztet készítenek. Mindenekelőtt, a gazdasági eredményeket döntően befolyásoló domafalal szarvasmarhahizlaldára, valamint a bárány- és sertéshús-termelésére összpontosítanak. Az Idén 1436 tonna hús eladását tervezik, s a következő esztendőben mintegy 800 tonnás termelésnöveléssel számolnak. A hfzóbikák napi súlygyarapodását 75—80 dekában határozták meg. A gabonafélék vetésterülete mindössze 570 hektár lesz. Dohánytermesztésre százhúsz hektárt tartalékolnak. A szántóterületen kívül harminc hektáron szőlőtelepítés, tizenkettőn gyümölcsös, 65 hektáron pedig zöldségkertészet van. A gazdaságnak teljes beindulásakor közel 800 állandó dolgozója lesz. A melléküzemág fejlesztésével akarják stabilizálni a munkaerő* és fókozni a munka termelékenységét. Centralizált irányítás mellett az öt udvarrészlegen az önelszámolási módszert alkalmazzák. A nagy teljesítményű erő- és munkagépeket egy helyen csoportosítják és rugalmasan helyezik szét. A takarmánynövények termesztésére szakosított növénytermesztési ágazat csak speciális gépparkkal rendelkezve birkózhat meg az állattenyésztési részleg által diktált feladatokkal. Erre az esztendőre 5,5 millió koronát fordíthat a gazdaság betakarító gépek vásárlására. Nyár közepére tervezik a Várgedén épülő korszerű Javítóműhely átadását. A termelés további növelése érdekében kisébb-nagyobb beruházásokra lesz szükség. Fel kell újítani az elavult gazdasági épületeket. Mintegy félezer hektárnyi területet kívánnak öntözhetővé tenni, ugyanakkor kétszáz hektár vizenyős területet lecsapolni. Oj silótárolók építésére is sürgető igény mutatkozik. Nagy figyelmet fordítanak a kooperációs kapcsolatok kialakítására. Főleg a tömegtakarmányok betakarításában szeretnének együttműködni a környező mezőgazdasági üzemekkel. A már meglevő nagy állatállománynak — ahhoz, hogy a hús- és tejeladás igényes tervét gazdhságos önköltséggel teljesíthessék — 1650 hektár szántó, 490 hektár rét és 1860 hektár legelő területről kell biztosítani elegendő, jó minőségű takarmányt. Azonban még nem tudni, milyen váratlan nehézségeket fog okozni — az időjárási viszonyok szerepéről nem is beszélve — a takarmánynövények viszonylag rövid Időszakra korlátozódó betakarítása. Az idén szénaegységre átszámítva 22 ezer 300 tonnányi takarmány előállításával számolnak. Viszont e roppant mennyiség begyűjtésére, szállítására, raktározására és tartósítására, egyelőre nincsenek teljes mértékben felkészülve; sem technikailag, sem szervezésiig ... Idő kell a sajátos helyzet és az új viszonyok között „kitermelődő“ tapasztalatok beérésére, az Irányítótestület összeráződására valamint az adott helyzet megkívánta termesztésiirányítási-szervezési módszerek kiforrására. A gazdaság jövőjét illetően nem akarunk jóslatokba bocsátkozni, csupán az igényes feladatokból már most következtethető, várható nehézségekre, a dolgozók bizalmát befolyásolható gondokra hívjuk fel a figyelmet, azzal a szándékkal, hogy nyilvánvalóvá tegyük: figyelem, fegyelem, összetartás, segítőszándék szükségeltetik ahhoz, hogy az új mezőgazdasági nagyüzem minden tekintetben büszke és jogos „utóda" legyen Jogelődeinek, hogy hozni tudja a tőle várt eredményeket. S ebben, a gazdasági vezetőség mellett aktív szerep hárul az üzemi pártszervetre is. Korcsmáros László A vágfarkasdi (Vlöany) Haladás Efsz-ről keveset hallottunk az utóbbi években. Főleg kevés jót. Ha szóba került is néha-néha, dicsérő jelzőkkel csak elvétve illették. S persze nem véletlenül. Ugyanis a gazdaság — nevét és kedvező természeti adottságait meghazudtolva — hosszú évekkel ezelőtt megtorpant a haladás útján s bizony jócskán elmaradt továbbra is ütemesen fejlődő társaitól. Azóta — járási és kerületi méretben egyaránt — a komoly gondokkal küszködő, huzamosan elmaradozó szövetkezetek számát gyarapítja. A felmutatott hektárhozamok, illetve az állatok termelékenysége alapján egyaránt a leggyengébbek, a sereghajtók közöt szerepel, termelési és értékesítési kötelezettségeinek még a minap is csupán egy töredékét tudta teljesíteni. Pedig hát az ökológiai adottságok alapjában véve semmivel sem mostohábbak, mint a jó ideje élvonalbeli eredményekkel büszkélkedő, szomszédos (Ziharec, Tešedíkovo, Sala, Selice) gazdaságoké. Sajnálatos tény, mégis igaz: a szövetkezet gazdálkodásának elakadt szekerét mindeddig a végszükségként alkalmazott kádrecserék árán sem sikerült kirántani a kátyúból. A statisztikai feljegyzések igazolják, hoy a közös növénytermesztési ágazata még 1983-ban is csak bicegett. A szemesek tervezett mennyiségének csupán 83 százalékát, a cukorrépának pedig mintegy 59 százalékát tudta nagy üggyel-bajjal kiprodukálni a gazdaság. De a másutt rendszerint komoly jövedelemképzőnek mondott, speciális növénytermesztés sem jeleskedett. A szabadföldi zöldségféléknél mintegy 37, a hajtatott zöldségnél csaknem 20 százalék volt az 1983. évi kimutatott hátrálék, és a legjobbnak tűnő gyümölcsészet is csupán 99 százalékos tervteljesítést könyvelhetett el. Igaz, az állattenyésztési ágazat ekkor csupán a marhahús-eladási kötelezettségeinek teljesítésével maradt adós, de ha a számok mögé is bepillantunk, erről az ágazatról sem nyilatkozhatunk elismeréssel. Ha csupán azt nézzük, hogy a tehenek évi tejtermelése 3122 literen tetőzött, és egy kocától mindössze tizenhárom malacot tudtak elválasztani, akkor is kikívánkozik az emberből a kérdés: beérheti-e ennyivel egy magát korszerűnek tartó, nevében haladást hirdető, ötezer hektáros szövetkezet? Mondjuk ki nyíltan, a gazdaság nem vállalt, de nem is vállalhatott nagyobb részt az élelmiszer-önellátottság megszilárdítását célzó, közös feladatokból, mert a helyben topogó növénytermesztés egyszerűen képtelen volt megteremteni a továbblépés feltételeit. Ez a példa is igazolja, annak idején nem véletlenül született a központi határozat, hogy a növénytermesztés elsődleges fejlesztését kiemelt feladatnak kell tekinteni. VÉGRE TÖRTÉNIK VALAMI Tavaly év elején újabb kádercsere következett. Dezider Kole- Cáni agrármérnök személyében tapasztalt szakember — elsősorban elismert növénytermesztő — került a szövetkezet élére. Tudjuk, a válságos évek szomorú tapasztalatait fontolgató helybeliek közül csak kevesen hitték, hogy az újabb elnökcsere esetleg valóban segíthet, de ma már a korábbi tamáskodók is belátják, ezúttal tévedtek. Mert a „Haladásiban egy év alatt gyökeresen megváltozott a helyzet. A szövetkezet, amely két éve mindössze 62,8 százalékra teljesítette a tervezett nyereséget, ezúttal száz százalékos sikerrel zárta az évet. Nyeresége 7,5 millió korona, kerek másfél millióval több a múlt évi valóságnál. Pedig közben az anyagköltségek is csaknem 4 millió koronával túlhaladták az 1983. évi szintet. Tüzetesen áttanulmányoztam a szövetkezet múlt évi gazdálkodásának mérlegét s arra a következtetésre jutottam, végre történt valami, amiről érdemes beszélni. A szövetkezet tavaly év elején 115 millió 518 ezer korona mezőgazdasági bruttó termelési érték elérését vette tervbe s a valóságban ezt a feladatot 487 ezer koronával túlteljesítette. E tekintetben a korábbi évhez képest 4,8 százalékos volt az előbbrelépés, így a hektáronkénti mezőgazdasági bruttó termelési érték túlhaladta a 22 388 koronát. Az állattenyésztésben 1,13 százalékos, a növénytermesztésben pedig 8,98 százalékos javulás volt tapasztalható (az utóbbi, sajnos, még mindig nem volt elég a tervteljesítéshez). A teljesítmények értéke 2,6 millióval volt nagyobb a tervezettnél, s 2,88 százalékkal haladta túl az 1983. évi valóságot. Javult a dolgozók munkatermelékenysége s végre a jövedelmezőség is 6,7 százalékra nőtt. Nem világra szóló, de adott ese'ben figyelmet érdemlő eredményekről van szó. Olyasmiről, ami azt jelzi, a gazdaság végre elmozdult a mélypontról s megtette az első lépést a kapaszkodón. SOK MÉG A TENNIVALÓ Az elnök türelmesen végighallgatta érvelésemet, bólogatva helyeselt, de a szava már óvatosságra intett. — Való igaz, hogy adott helyzetben a múlt évi eredmények biztatóak, de helytelen lenne túlbecsülni azokat. Sokat kell még küszködnünk, hogy kilábaljunk a hullámvölgyből s valós adottságainknak megfelelő, a mostaninál lényegesen komolyabb feladatok teljesítésére vállalkozhassunk. Egy vagy két év alatt ilyen jelentős hátrányt szinte lehetetlenség ledolgozni. Tavaly csak arra futotta az erőnkből, hogy megszilárdítsuk az ugyancsak fellazult munka- és technológiai fegyelmet, s végre mozgásba hozzuk az elakadt szekeret. De a kátyúból még sem jutottunk ki. Növeltük a gabona és a cukorrépa hozamát, de a kukorica 5,5 tonnás átlaga még komoly tartalékokra utal. Hosszú évek után először sikerült elegendő tömegtakarmányt tartalékolnunk télire, de a minőség még koránt sem kielégítő. Pedig erre is oda kell figyelnünk, hiszen az állattenyésztésben is javítanunk kell a mutatókat. Javítani kell a munkaszervezést, meg kell szilárdítani a dolgozók anyagi érdekeltségét és nagyobb teret kell adnunk a haladó termelési módszerek és új tudományos ismeretek érvényesülésének. Ami az ötéves tervidőszakot illeti, főleg szemesekből, meg cukorrépából van tartozásunk. Ezt már csak mérsékelni tudjuk, teljesen letörleszteni nem. Még akkor sem, ha a korábbi 22 6 helyett idén megint 40 tonna répánk teremne egy hektáron. És van még egy igen komoly feladatunk: észszerűbbé kell tennünk a takarmányok, a pótalkatrészek, az építőanyag, a hajtó- és fűtőanyagok felhasználását, hiszen jő részt a pazarlásnak tudható be, hogy tavaly több mint 2 millió koronával túlléptük a tervezett anyagköltségeket. Idén 9,8 millió korona felosztható nyereséget szeretnénk elérni, hogy többet áldozhassunk a bővített újratermelés anyagi-műszaki feltételeinek megteremtésére. Márpedig ilyen eredményre csakis akkor számíthatunk, ha az eddiginél jobban kihasználjuk az adottságainkét, megtanulunk észszerűbben és takarékosabban gazdálkodni, és nem utolsósorban azoknak a minőségi követelményeknek is eleget tenni, melyeknek megszegése tavaly csupán az állattenyésztési ágazatban közel 2,5 millió koronával csökkentette a bevételeinket. Mint az elmondottak is jelzik, tennivaló még bőven akad ebben a gazdaságban — a fentiekben a legfontosabbak közül is csak néhányat említettünk —, viszont tagadhatatlan, hogy végre kezdetét vette egy egészséges, bátor kezdeményezésre és tenniakarásra utaló folyamat, amely — a szövetkezet több mint kilencszáz tagjának szorgalma nyomán —- nevéhez méltó helyre emelheti a rangsorban a jó ideje gyengélkedő vágfarkasdi Haladás Efsz-t Kádek Gábor A szakosított állattenyésztési farmok korszerű takarmányellátást igényelnek Fotó: Archív Egy átszervezés előzménye és elvárása Г
