Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-02 / 9. szám
SZABAD FÖLDMŰVES-* $ Í98Í. március 2, W Az atomfegyverek befagyasztásáról „A befagyasztás — lépés a leszerelés felé“ címmel a moszkvai Pravda, ^ műit héten terjedelmes cikket kötőit. a cikk egyenek között megállapította: a leszereléssel kapcsolatos kérdések között rendkívül jelentős a nukleáris arzenálok befagyasztásának gondolata. A Szovjetunió véleménye szerint a kérdést már most meg lehetne oldani. Ahhoz ugyanis, hogy megkezdődjön a valódi leszerelés folyamata, meg kell állítani a lázas fegyverkezést, s az atomfegyverek befagyasztása hatékony és egyben könynyen megvalósítható intézkedés lenne. Többek között megakadályozná a nukleáris fegyverek számának növelését, illetve e fegyverek számának növelését, illetve e fegyverek további tökéletesítését. Ezáltal csökkenne a nukleáris konfliktus kirobbanásának veszélye, s természetszerűleg erősödne a bizalom az atomhatalmak között. Az atomfegyverek befagyasztásának megvannak az objektív előfeltételei: ez elsősorban a Szovjetunió és az USA és a Varsói Szerződés és a NATO közötti hozzávetőleges katonaihadászati erőegyensúly. Ä Szovjetunió előterjesztette az atomfegyverek befagyasztásának konkrét programját, amely az egymást kölcsönösen kiegészítő akciók egész komplexumát foglalná magába. A megfelelő ellenőrzés melletti befagyasztás természetesen abban az esetben lenne a leghatékonyabb, ha valamenynyi atomhatalom végrehajtaná. A Szovjetunió azonban a nukleáris potenciálok különbözőségére való tekintettel kifejezte készségét arra vonatkozóan, hogy először kétoldalú alapon a Szovjetunió és az USA hozzon ilyen Intézkedéseket. A szovjet kormány már 1983 júniusában konkrét Javaslatokat terjesztett elő, ám az USA és szövetségesei nem adtak rájuk pozitív választ. A Szovjetunió aktívan támogatja más államok ez irányú kezdeményezéseit is. A szovjet küldöttség például az ENSZ-közgyűlés ülésszakán az ide vágó mexikói-, svéd és indiai közös javaslatra igennel szavazott. Nem így az USA és más NATO-országok. A Pravda a továbbiakban megállapította, hogy Washington és szövetségesei elutasítják az atomfegyverek befagyasztásának gondolatát. Az USA természetesen nem számolhat azzal, hogy meg tudja bontani a jelenlegi erőegyensúlyt, s katonai erőfölényre tehet szert. A Szovjetunió és a többi szocialista ország ezt nem engedi meg. Az atomfegyverek befagyasztását a Szovjetunió nem tartja öncélú intézkedésnek, tekintettel arra, hogy a katonai konfrontáció jelenlegi szintjén is fennáll a nukleáris háború kirobbanásának veszélye. A befagyasztás az egyik első lépés lehet az atomfegyverek csökkentéséhez, majd teljes felszámolásához vezető úton. A Szovjetunió más javaslatokat Is előterjesztett, amelyek célja a nukleársi konfrontáció szintjének radikális csökkentése, természetesen az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvével összhangban. Ezek a javaslatok konkrét megállapodásokká változhatnának, ha az Egyesült Államok realista módon közeledne hozzájuk. Ennek próbájaként foghatók fel a küszöbön álló genfi szovjet—amerikai tárgyalások — állapította meg a moszkvai Pravda, s végezetül leszögezte: a Szovjetunió kész együttműködni mindazokkal, akik hozzá kívánnak járulni a háborús veszély elhárításának történelmi feladatához. A nemzetközi kapcsolatokban jelenleg fennálló abnormális helyzet javítására lehetőség és szükség van. E cél eléréséhez öszsze kell fogni valamennyi állam erőfeszítéseit. Kalinyingrádban választási beszédet mondott Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, a Szovjetunió külügyminisztere. Gromiko az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsának képviselőjelöltje. Az SZKP és a szovjet állam fáradhatatlan erőfeszítéseket tesz a nemzetközi politikai légkör javítása, valamint annak érdekében, hogy kedvező fordulatot érjen el a világpolitikában. Ezt a kedvező fordulatot várják s ezért harcolnak milliók minden földrészen — hangoztatta beszédének külpolitikai részében a szovjet külügyminiszter. Gromiko, esztelenségnek nevezve az Egyesült Államok bizonyos köreinek a katonai fölény megszerzését célzó törekvéseit, rámutatott: a történelmi tapasztalat cáfolhatatlanul bizonyltja, hogy „az erőn alapuló béke“ koncepciója megvalósíthatatlan és veszélyes politika, mi több, kilátástalan még azok számára is, akik kitalálták. A Szovjetunió és szövetségesei külpolitikájukban erélyesen szembehelyezkednek ezzel a kurzussal. Szilárdan szembeszálltunk és szembeszállunk a jövőben is minden olyan kísérlettel, hogy- nyomást gyakoroljanak ránk — mondta, majd megjegyezte, hogy Washingtom leplezetlen militarista politikája nyugtalanságot keltett saját NATO-partnerel körében is.. Ezután arról beszélt, hogy a Szovjetunió békepolitikája, konkrét javaslatai nagy és pozitív hatást gyakorolnak a nemzetközi helyzetre, s ennek jelentőségét a NATO-országokban élő néptömegek is átérzik. Olyan tényező ez, amellyel Washingtonnak is számolni kell. Végső soron eljutottak arra a következtetésre, hogy el kell fogadniuk a Szovjetunió által javasolt tárgyalásokat. A genfi megállapodás szovjet értékelése közismert, az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek tudniuk kell, hogy ezt a megállapodást komolyan kell venni és becsületesen végre kell hajtani. Az SZKP Központi Bizottsága és Politikai Bizottsága változatlanul meg van győződve arról, hogy nincs olyan nemzetközi kérdés, amelyet ne lelhetne megoldani tárgyalóasztalnál. Gromiko emlékeztetett annak a küzdelemnek az állomásaira, amelyet a szovjet állam az atomfegyverkezés ellen vívott, s kijelentette: országunk ma nyomatékosan figyelmeztet az emberiséget fenyegető újabb veszélyre, amelyet a világűr militarizálásának Washingtonban készített terve rejt magában. A Szovjetunió figyelmeztette az amerikai kormányzatot: kozmikus terveinek végrehajtása azt jelentené, hogy szó sem lehet többé a nukleáris fegyverzet bármilyen csökkentéséről, nem is beszélve megsemmisítésükről. Mi több, ha a dolgok ilyen irányban fejlődnének, ezzel megnyílnának a Délkelet Ázsia térsége még mindig a feszültség övezete, ámde a helyzet bizonyos tekintetben nem ugyanaz, mint korábban. Politikai értelemben ezek az országok a korábbinál több megértést tapasztalhatnak a térségben éppen úgy, mint a világban. Kambodzsában, amely súlyponti kérdés Délkelet-Azsiában, nem sikerült megvetni a lábukat a Thaiföldről beszivárgó ellenforradalmároknak. Egyrészt az elmúlt hetekben a kambodzsai hadsereg vietnami segítséggel megsemmisítő csapásokat mért a behatolókra, másrészt az ellenforradalmárok táborában egyre gyakoribb az összetűzés a Pol Potisták és a másik két csoport fegyveresei között. Pol Pót hadseregének maradványai, melyek többségben vannak, rendre megtámadják Sonn Sans híveit. Az ellenforradalmárok egysége tehát csak humbug, az ellenforradalmi „Demokratikus Kambodzsa“ léte egyszerűen képzelgés. A feszültség valamelyes csökkenésére mutatnak a három indokínai ország erőfeszftései. diplomatáinak különböző országokban tett látogatásai. Van tehát kétoldalú párbeszéd, s ez még akkor is fontos tény, ba az ASEAN-országokkal (Délkelet-Ázsiai Szövetség) a nézeteltéréseket nem sikerült megoldani. Az ASEAN-országok körében az indokínai politikáról már távolról sem egységes az álláspont; főleg nem a feszültség rendezésének módjáról. A kambodzsai kérdés (vietnamiak jelenléte, az ottani új rendszer) több ASEAN-országban „már nem probléma“ a két szövetségi rendszer között. A térség országai, Malaysia, a Ffllöp-szigetek és Indonézia a tárgyaié-Andrej Gromiko választási beszédéből zsilipek a fegyverkezési hajsza minden irányban való folytatása előtt, s a nemzetközi biztonság ezt alaposan megsínylené. A Szovjetunió tisztában van azzal, hogy a tárgyalások úfja hosszú és göröngyös, s reálisan szemléli a nehézségeket. Ügy véli azonban, hogy a siker a felek készségétől, politikai akaratától, az ésszerű kompromiszszumra való hajlandóságtól, függ. Washingtonban naponta követik egymást magas állású vezető személyiségek nyilatkozatai arról, hogy az amerikai tárgyalási pozícióknak keményeknek és% megmásíthatatlanoknalc kell lenniük. Különösen a világűr katonai célokra való felhasználásának jelentőségét húzzák alá. Előre kijelentik, hogy ezekben a tervekben semmiféle módosítást eszközölni nem hajlandók. Az amerikai vezetés azonban jól tudja, hogy ez a magatartás zsákutcába vezet. Az a könnyedség, amellyel az Egyesült Államok bizonyos körei viseltet-' nek a genfi tárgyalások iránt, a szovjet külügyminiszter véleménye szerint kemény elítélést érdemel minden olyan állam részéről, amely a békevágytól vezettetve, a tárgyalások pozitív kimenetele mellett van. Azok a washingtoni nyilatkozatok pedig, amelyek szerint a Szovjetunió nem tud lépést tartani az Egyesült Államokkal a világűr térségének milltarizálása területén, túlzott önteltségre vallanak. A földi élet megőrzésének egyetemes emberi célja azt kívánja, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok szavakban is, tettekben is csak egy, területen versengjen egymással: olyan kezdeményezések és konkrét intézkedések elfogadásában, amelyek ennek a történelmi feladatnak a megoldását szolgálják. Aláhúzva, hogy a Szovjetunió Igyekszik kedvező légkört teremteni a világűr atomfegyverektől való mentesítéséhez, Gromiko felsorolta azokat az elsődleges lépéseket, amelyek javítanák a megegyezés feltételeit. Ilyen lépésként említette a lemondást a nukleáris fegyver elsőként való alkalmazásáról, a nukleáris fegyverekkel végzett kísérletek teljes tilalmáról szóló tárgyalások befejezését és a nukleáris fegyverzet haladéktalan befagyasztásáról szóló megállapodást. A Szovjetunió kész megtenni ezt, méghozzá bármely pillanatban, akár holnap is — mondotta Gromiko. Az európai helyzetről szólva 'Gromiko egyebek között kijelentette: A Szovjetunió nem hagyhatja szó nélkül azt a tényt, hogy Európában helyenként olyan erők jelentkeznek sós megoldásra hajlik. Szemben Thaifölddel, amely a külső nagyhatalmak támogatásával, a feszültség fenntartásával saját hatalmi céljait is követi. Ennek a jele, hogy megszállva tart három laoszi falut, tüzérsége és felderítő gépei az ellenforradalmáťoknak „dolgoznak“. Az említett ASEAN- országok közül elsősorban Indonézia az, amely Vietnammal a kétoldalú A tárgyalásos rendezésért kapcsolatok megteremtésén fáradozik. Malaysia a térség atommentes övezetté nyilvánítását kezdeményezte, Kuala-Lumpurban e célból a közelmúltban zajlott le ASEAN-értekezlet. S a vendéglátó ország az atommentes övezet megteremtését nem teszi függővé a térségbeli feszültség végleges megoldásától. A tárgyalásos rendezés változatlanul célja a három indokínai országnak. Nemcsak a saját kezdeményezéseik mellett kardoskodnak, hanem nagyra értékelik az egyes ASEAN- országok javaslatait, amikor azok a valóságos helyzet elismerésén alapulnak. Becsülik a rugalmasságot, s maguk is ilyen, jóindulattól vezérelt magatartást tanúsítanak. A thaiföldikambodzsai határon a békezóna megteremtése érdekében elfogadják a újra, amelyek mind a mai napig néni mondtak le a kontinensen a második világháború után kialakult határok megváltoztatásáról. A háború utáni realitások a fasizmus feletti dicsősé« ges győzelem eredményeként jöttek létre. A szövetségesek háború utáni berendezkedésről szóló megállapodás sai, államközi szerződések és'a Heh sinki Záróokmány rögzítik ezeket a realitásokat. Megőrzésük az európai nyugalom és biztonság záloga. Senkinek nem engedhető meg, hogy kétségbe vonja a jaltai és potsdami egyezmények érvényét. A szovjet külpolitika — mondotta Gromiko — olyan nemzetközi jogrend kialakítására törekszik, amelyben minden nagy és kis nép egyaránt önállóan dönthet saját sorsa felett, s el* Ítéli a más államok belügyeibe való beavatkozás minden formáját. Ugyan« csak erélyesen elítéli a diktátum po« litikáját, az állami rangra emelt tér« rorizmus politikáját, próbálkozzanak vele bármely ország ellen, legyen az Nicaragua vagy Kuba, Afganisztán, Libanon vagy Namíbia. Konsztantyin Csernyenkónak, ez SZKP KB főtitkárának a Szovjetunió konstruktív együttműködési készségére vonatkozó szavait idézve, Gromiko rámutatott, hogy a szovjet külpolitikai tevékenység központi célja továbbra is a lehető legkedvezőbb nem* zetközi feltételek megteremtése ah« hoz, hogy az ország továbbléphessen a kommunista épitőmuoka útján. Az SZKP és a szovjet nép lankadat* lan figyelmet szentel az ország védelmi képességének erősítésére. A’ szovjet fegyveres erők minden szükséges eszközzel el vannak látva a szocializmus vívmányainak védelméhez, a Szovjetuniónak és a vele szövetséges államoknak elegendő erő és eszköz áll rendelkezésére, hogy megvédelmezzék érdekeiket, biztonságukat. Gromiko beszédében röviden érin* tett politikai kérdéseket is. Mindenekelőtt megelégedéssel szögezte le, hogy a Szovjetunió teljesíti gazdaságfejlesztési terveit, s ezzel alapot teteremt egyfelől a szocialista gazdaság továbbfejlesztéséhez, másfelől a szovjet emberek életkörülményeinek javításához. A Szovjetunióban csupán a múlt évben mintegy 200 nagy Ipari létesítményt helyeztek üzembe, s аз iparban a termelés meghaladta в tervelőirányzatot. Gromiko végül arról is szólt, hogy az SZKP és a kormány vezetői jól látják az építőmunka egyes területein mutatkozó fogyatékosságokat, s intézkedéseket tesznek azok megszüntetésére. nemzetközi ellenőrzést, hogy a menekülttáborok ne lehessenek ellenforradami támadások bázisai, továbbá hajlandók tárgyalni olyan megoldásról, amely magában foglalja a vietnami csapatok teljes visszavonását a Pol Pot-isták felszámolása esetén. Ezenkívül elfogadják az általános szabad választások megtartását Kambodzsában külföldi megfigyelők jelenlétében. Nyilvánvaló tény — s ez a közleményből is kiolvasható —, hogy a kambodzsai kérdésben a közvetlen probléma a Pol Pot-ista klikk léte és ellenforradalmi tevékenysége, Illetve a neki nyújtott külföldi támogatás. A véres rendszer maradványai nemcsak a nép, hanem a korábbi polgári demokratikus rendszerek képviselőinek is az ellenségei. Ha Vietnam északi szomszédja felhagyna Pol Pot-ék ösztönzésével és fegyveres megsegítésével, ez egyik fontos akadály hárulna el a rendezés út jóból. A jelenlegi események azonban nem erre mutatnak. A thaiföldi határon történt tisztogatást követően az északi szomszéd szokatlan erővel újította lel Észak-Vietnamban a határháborút. A felfokozott feszültségből, de a jó előjelekből, egyáltalán a való helyzet felismeréséből következik, hogy a délkelet-ázsiai tűzfészek nem szüntethető meg csak az ottani országok részvételével. Ezért ismételte meg az indokínai külügyminiszteri értekezlet — amely a közelmúltban ülésezett — azt a javaslatot, hogy az érdekelt országok, továbbá a nagyhatalmak és semleges államok részvételével széles körű értekezleten vitassák meg a térség kérdéseit. Ez és a többi javaslat egyaránt valóságérzékről, józanságról, rugalmasságról, jó szándékról tanúskodik. Ha ezt a partnerek is méltányolják, nem kell arra várni, hogy csak a lassú jdő dolgozzák a megbékélésen. Á lassúság veszedelmeket rejt magában. A FAD a viíágéielmezésrííl 'Annak következtében, hogy jelentősen csökkentették az Egyesült Nemzetek Szervezete különféle fejlesztési alapjait, a FAO-nak (az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének) is 16 százalékkal csökkentenie kellett a fejlesztési programokkal kapcsolatos kiadásait, amelyet közel S0 százalékban az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) keretében finanszíroznak. Korábban, 1982-ben már 27 százalékkal csökkentek a kiadások az előző évihez képest. A FAO 1984. évi világélelmezési jelentéséből azonban kitűnik, hogy a csökkentéseket mégis ellentételezni lehetett, mivel nőtt a különféle kétes egyoldalú pénzügyi alapok jelentősége. A FAO-nak a fejlesztési programokkal kapcsolatos összes kiadása 1903- ban — az előző évihez képest — 7 százalékkal csökkent, ám a FAO jelentése szerint így is mintegy 260 millió dollár volt. Ezt az összeget nemcsak az ENSZ-tagállamok hozzájárulásaiból fizették ki, hanem az UNDP átutalásából és egyre növekvő mértékben az egyes országok különféle alapjaiból. Az elemzés amellett, hogy áttekintést nyújt a FAO fejlesztési tevékenységéről, beszámol a tapasztalatokról és előrejelzést ad a jövőre. A jelentés többek között foglalkozik a fejlődő országok régóta ismert problémájával, az élelmiszerhiánnyal. Az utóbbi négy évben a helyzetért elsősorban a világméretű gazdasági recessziót terheli a felelősség, amely megakadályozta, hogy a fejlődő országok a világpiacon el tudják'adni a termékeiket, s az így kapott pénzen olajat, vagy beruházási javakat vásároljanak. A FAO mégis úgy ítéli meg, hogy az 1983-as — az agrárexport árak előnyös változása miatt — fordulópontot jelentett. A trópusi italok ára 29, a gyümölcsárak 24, a cukor ára 22, a gumié 39, a növényi olajoké 126 százalékkal emelkedett. Számos fejlődő ország a gabonabehozatal növelésére kényszerült. Az 1983/84-es gazdasági évben a FAO a kereslet 19 százalékos növekedésével számolt. Afrika szükséglete 22 százalékkal, 14,7 millió tonna gabonával nő. A FAO rámutat arra is, hogy az élelmiszerhiánnyal küzdő országok gabonaimportjának az 1976—77-es gazdasági évben még mintegy 30 százalékát, az 1982/83-as gazdasági évben már csak 17 százalékát finanszírozták élelmiszersegélyekből. Pinochet, Chile „főkormányosa“ L. Cseprunov rajza t KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR
