Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-02 / 9. szám

SZABAD FÖLDMŰVES-* $ Í98Í. március 2, W Az atomfegyverek befagyasztásáról „A befagyasztás — lépés a leszere­lés felé“ címmel a moszkvai Pravda, ^ műit héten terjedelmes cikket kö­tőit. a cikk egyenek között megálla­pította: a leszereléssel kapcsolatos kérdések között rendkívül jelentős a nukleáris arzenálok befagyasztásának gondolata. A Szovjetunió véleménye szerint a kérdést már most meg le­hetne oldani. Ahhoz ugyanis, hogy megkezdődjön a valódi leszerelés fo­lyamata, meg kell állítani a lázas fegyverkezést, s az atomfegyverek be­fagyasztása hatékony és egyben köny­­nyen megvalósítható intézkedés lenne. Többek között megakadályozná a nukleáris fegyverek számának növe­lését, illetve e fegyverek számának növelését, illetve e fegyverek további tökéletesítését. Ezáltal csökkenne a nukleáris konfliktus kirobbanásának veszélye, s természetszerűleg erősöd­ne a bizalom az atomhatalmak kö­zött. Az atomfegyverek befagyasztásá­nak megvannak az objektív előfelté­telei: ez elsősorban a Szovjetunió és az USA és a Varsói Szerződés és a NATO közötti hozzávetőleges katonai­­hadászati erőegyensúly. Ä Szovjetunió előterjesztette az a­­tomfegyverek befagyasztásának konk­rét programját, amely az egymást kölcsönösen kiegészítő akciók egész komplexumát foglalná magába. A meg­felelő ellenőrzés melletti befagyasz­tás természetesen abban az esetben lenne a leghatékonyabb, ha valameny­­nyi atomhatalom végrehajtaná. A Szovjetunió azonban a nukleáris po­tenciálok különbözőségére való tekin­tettel kifejezte készségét arra vonat­kozóan, hogy először kétoldalú ala­pon a Szovjetunió és az USA hozzon ilyen Intézkedéseket. A szovjet kor­mány már 1983 júniusában konkrét Javaslatokat terjesztett elő, ám az USA és szövetségesei nem adtak rá­juk pozitív választ. A Szovjetunió ak­tívan támogatja más államok ez irá­nyú kezdeményezéseit is. A szovjet küldöttség például az ENSZ-közgyűlés ülésszakán az ide vágó mexikói-, svéd és indiai közös javaslatra igen­nel szavazott. Nem így az USA és más NATO-országok. A Pravda a továbbiakban megálla­pította, hogy Washington és szövet­ségesei elutasítják az atomfegyverek befagyasztásának gondolatát. Az USA természetesen nem számolhat azzal, hogy meg tudja bontani a jelenlegi erőegyensúlyt, s katonai erőfölényre tehet szert. A Szovjetunió és a többi szocialista ország ezt nem engedi meg. Az atomfegyverek befagyasztását a Szovjetunió nem tartja öncélú intéz­kedésnek, tekintettel arra, hogy a ka­tonai konfrontáció jelenlegi szintjén is fennáll a nukleáris háború kirob­banásának veszélye. A befagyasztás az egyik első lépés lehet az atom­fegyverek csökkentéséhez, majd tel­jes felszámolásához vezető úton. A Szovjetunió más javaslatokat Is előterjesztett, amelyek célja a nukleá­­rsi konfrontáció szintjének radikális csökkentése, természetesen az egyen­lőség és az egyenlő biztonság elvével összhangban. Ezek a javaslatok konk­rét megállapodásokká változhatnának, ha az Egyesült Államok realista mó­don közeledne hozzájuk. Ennek pró­bájaként foghatók fel a küszöbön álló genfi szovjet—amerikai tárgya­lások — állapította meg a moszkvai Pravda, s végezetül leszögezte: a Szovjetunió kész együttműködni mind­azokkal, akik hozzá kívánnak járulni a háborús veszély elhárításának tör­ténelmi feladatához. A nemzetközi kapcsolatokban jelenleg fennálló ab­normális helyzet javítására lehetőség és szükség van. E cél eléréséhez ösz­­sze kell fogni valamennyi állam erő­feszítéseit. Kalinyingrádban választási be­szédet mondott Andrej Gromi­­ko, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának első elnökhelyette­se, a Szovjetunió külügyminisztere. Gromiko az OSZSZSZK Legfelsőbb Ta­nácsának képviselőjelöltje. Az SZKP és a szovjet állam fárad­hatatlan erőfeszítéseket tesz a nem­zetközi politikai légkör javítása, va­lamint annak érdekében, hogy ked­vező fordulatot érjen el a világpoliti­kában. Ezt a kedvező fordulatot vár­ják s ezért harcolnak milliók minden földrészen — hangoztatta beszédének külpolitikai részében a szovjet kül­ügyminiszter. Gromiko, esztelenségnek nevezve az Egyesült Államok bizonyos köreinek a katonai fölény megszerzését célzó törekvéseit, rámutatott: a történelmi tapasztalat cáfolhatatlanul bizonyltja, hogy „az erőn alapuló béke“ koncep­ciója megvalósíthatatlan és veszélyes politika, mi több, kilátástalan még azok számára is, akik kitalálták. A Szovjetunió és szövetségesei kül­politikájukban erélyesen szembehe­lyezkednek ezzel a kurzussal. Szilár­dan szembeszálltunk és szembeszál­­lunk a jövőben is minden olyan kí­sérlettel, hogy- nyomást gyakorolja­nak ránk — mondta, majd megje­gyezte, hogy Washingtom leplezetlen militarista politikája nyugtalanságot keltett saját NATO-partnerel körében is.. Ezután arról beszélt, hogy a Szov­jetunió békepolitikája, konkrét javas­latai nagy és pozitív hatást gyakorol­nak a nemzetközi helyzetre, s ennek jelentőségét a NATO-országokban élő néptömegek is átérzik. Olyan tényező ez, amellyel Washingtonnak is szá­molni kell. Végső soron eljutottak ar­ra a következtetésre, hogy el kell fo­gadniuk a Szovjetunió által javasolt tárgyalásokat. A genfi megállapodás szovjet értékelése közismert, az Egye­sült Államoknak és szövetségeseinek tudniuk kell, hogy ezt a megállapo­dást komolyan kell venni és becsü­letesen végre kell hajtani. Az SZKP Központi Bizottsága és Po­litikai Bizottsága változatlanul meg van győződve arról, hogy nincs olyan nemzetközi kérdés, amelyet ne lel­hetne megoldani tárgyalóasztalnál. Gromiko emlékeztetett annak a küz­delemnek az állomásaira, amelyet a szovjet állam az atomfegyverkezés el­len vívott, s kijelentette: országunk ma nyomatékosan figyelmeztet az em­beriséget fenyegető újabb veszélyre, amelyet a világűr militarizálásának Washingtonban készített terve rejt magában. A Szovjetunió figyelmeztette az amerikai kormányzatot: kozmikus ter­veinek végrehajtása azt jelentené, hogy szó sem lehet többé a nukleáris fegyverzet bármilyen csökkentéséről, nem is beszélve megsemmisítésükről. Mi több, ha a dolgok ilyen irányban fejlődnének, ezzel megnyílnának a Délkelet Ázsia térsége még min­dig a feszültség övezete, ám­de a helyzet bizonyos tekin­tetben nem ugyanaz, mint korábban. Politikai értelemben ezek az országok a korábbinál több megértést tapasz­talhatnak a térségben éppen úgy, mint a világban. Kambodzsában, a­­mely súlyponti kérdés Délkelet-Azsiá­­ban, nem sikerült megvetni a lábukat a Thaiföldről beszivárgó ellenforra­dalmároknak. Egyrészt az elmúlt he­tekben a kambodzsai hadsereg viet­nami segítséggel megsemmisítő csa­pásokat mért a behatolókra, másrészt az ellenforradalmárok táborában egy­re gyakoribb az összetűzés a Pol Pot­­isták és a másik két csoport fegyve­resei között. Pol Pót hadseregének maradványai, melyek többségben van­nak, rendre megtámadják Sonn Sans híveit. Az ellenforradalmárok egysé­ge tehát csak humbug, az ellenforra­dalmi „Demokratikus Kambodzsa“ léte egyszerűen képzelgés. A feszültség valamelyes csökkené­sére mutatnak a három indokínai or­szág erőfeszftései. diplomatáinak kü­lönböző országokban tett látogatásai. Van tehát kétoldalú párbeszéd, s ez még akkor is fontos tény, ba az ASEAN-országokkal (Délkelet-Ázsiai Szövetség) a nézeteltéréseket nem si­került megoldani. Az ASEAN-országok körében az indokínai politikáról már távolról sem egységes az álláspont; főleg nem a feszültség rendezésének módjáról. A kambodzsai kérdés (viet­namiak jelenléte, az ottani új rend­szer) több ASEAN-országban „már nem probléma“ a két szövetségi rend­szer között. A térség országai, Malaysia, a Ffl­löp-szigetek és Indonézia a tárgyaié-Andrej Gromiko választási beszédéből zsilipek a fegyverkezési hajsza min­den irányban való folytatása előtt, s a nemzetközi biztonság ezt alapo­san megsínylené. A Szovjetunió tisztában van azzal, hogy a tárgyalások úfja hosszú és göröngyös, s reálisan szemléli a ne­hézségeket. Ügy véli azonban, hogy a siker a felek készségétől, politikai akaratától, az ésszerű kompromisz­­szumra való hajlandóságtól, függ. Washingtonban naponta követik egymást magas állású vezető szemé­lyiségek nyilatkozatai arról, hogy az amerikai tárgyalási pozícióknak ke­ményeknek és% megmásíthatatlanok­­nalc kell lenniük. Különösen a világ­űr katonai célokra való felhasználá­sának jelentőségét húzzák alá. Előre kijelentik, hogy ezekben a tervekben semmiféle módosítást eszközölni nem hajlandók. Az amerikai vezetés azon­ban jól tudja, hogy ez a magatartás zsákutcába vezet. Az a könnyedség, amellyel az Egye­sült Államok bizonyos körei viseltet-' nek a genfi tárgyalások iránt, a szov­jet külügyminiszter véleménye szerint kemény elítélést érdemel minden olyan állam részéről, amely a béke­vágytól vezettetve, a tárgyalások po­zitív kimenetele mellett van. Azok a washingtoni nyilatkozatok pedig, a­­melyek szerint a Szovjetunió nem tud lépést tartani az Egyesült Államokkal a világűr térségének milltarizálása területén, túlzott önteltségre vallanak. A földi élet megőrzésének egyete­mes emberi célja azt kívánja, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok szavakban is, tettekben is csak egy, területen versengjen egymással: olyan kezdeményezések és konkrét intézke­dések elfogadásában, amelyek ennek a történelmi feladatnak a megoldását szolgálják. Aláhúzva, hogy a Szovjetunió Igyek­szik kedvező légkört teremteni a vi­lágűr atomfegyverektől való mentesí­téséhez, Gromiko felsorolta azokat az elsődleges lépéseket, amelyek javíta­nák a megegyezés feltételeit. Ilyen lépésként említette a lemondást a nukleáris fegyver elsőként való alkal­mazásáról, a nukleáris fegyverekkel végzett kísérletek teljes tilalmáról szóló tárgyalások befejezését és a nukleáris fegyverzet haladéktalan be­fagyasztásáról szóló megállapodást. A Szovjetunió kész megtenni ezt, méghozzá bármely pillanatban, akár holnap is — mondotta Gromiko. Az európai helyzetről szólva 'Gromi­ko egyebek között kijelentette: A Szovjetunió nem hagyhatja szó nélkül azt a tényt, hogy Európában helyenként olyan erők jelentkeznek sós megoldásra hajlik. Szemben Thai­földdel, amely a külső nagyhatalmak támogatásával, a feszültség fenntar­tásával saját hatalmi céljait is követi. Ennek a jele, hogy megszállva tart három laoszi falut, tüzérsége és fel­derítő gépei az ellenforradalmáťok­­nak „dolgoznak“. Az említett ASEAN- országok közül elsősorban Indonézia az, amely Vietnammal a kétoldalú A tárgyalásos rendezésért kapcsolatok megteremtésén fáradozik. Malaysia a térség atommentes övezet­té nyilvánítását kezdeményezte, Kua­­la-Lumpurban e célból a közelmúlt­ban zajlott le ASEAN-értekezlet. S a vendéglátó ország az atommentes övezet megteremtését nem teszi füg­gővé a térségbeli feszültség végleges megoldásától. A tárgyalásos rendezés változatla­nul célja a három indokínai ország­nak. Nemcsak a saját kezdeményezé­seik mellett kardoskodnak, hanem nagyra értékelik az egyes ASEAN- országok javaslatait, amikor azok a valóságos helyzet elismerésén alapul­nak. Becsülik a rugalmasságot, s ma­guk is ilyen, jóindulattól vezérelt ma­gatartást tanúsítanak. A thaiföldi­­kambodzsai határon a békezóna meg­teremtése érdekében elfogadják a újra, amelyek mind a mai napig néni mondtak le a kontinensen a második világháború után kialakult határok megváltoztatásáról. A háború utáni realitások a fasizmus feletti dicsősé« ges győzelem eredményeként jöttek létre. A szövetségesek háború utáni berendezkedésről szóló megállapodás sai, államközi szerződések és'a Heh sinki Záróokmány rögzítik ezeket a realitásokat. Megőrzésük az európai nyugalom és biztonság záloga. Senkinek nem engedhető meg, hogy kétségbe vonja a jaltai és potsdami egyezmények érvényét. A szovjet külpolitika — mondotta Gromiko — olyan nemzetközi jogrend kialakítására törekszik, amelyben minden nagy és kis nép egyaránt ön­állóan dönthet saját sorsa felett, s el* Ítéli a más államok belügyeibe való beavatkozás minden formáját. Ugyan« csak erélyesen elítéli a diktátum po« litikáját, az állami rangra emelt tér« rorizmus politikáját, próbálkozzanak vele bármely ország ellen, legyen az Nicaragua vagy Kuba, Afganisztán, Libanon vagy Namíbia. Konsztantyin Csernyenkónak, ez SZKP KB főtitkárának a Szovjetunió konstruktív együttműködési készségé­re vonatkozó szavait idézve, Gromiko rámutatott, hogy a szovjet külpoliti­kai tevékenység központi célja to­vábbra is a lehető legkedvezőbb nem* zetközi feltételek megteremtése ah« hoz, hogy az ország továbbléphessen a kommunista épitőmuoka útján. Az SZKP és a szovjet nép lankadat* lan figyelmet szentel az ország vé­delmi képességének erősítésére. A’ szovjet fegyveres erők minden szük­séges eszközzel el vannak látva a szocializmus vívmányainak védelmé­hez, a Szovjetuniónak és a vele szö­vetséges államoknak elegendő erő és eszköz áll rendelkezésére, hogy meg­védelmezzék érdekeiket, biztonságu­kat. Gromiko beszédében röviden érin* tett politikai kérdéseket is. Minde­nekelőtt megelégedéssel szögezte le, hogy a Szovjetunió teljesíti gazdaság­­fejlesztési terveit, s ezzel alapot te­teremt egyfelől a szocialista gazda­ság továbbfejlesztéséhez, másfelől a szovjet emberek életkörülményeinek javításához. A Szovjetunióban csupán a múlt évben mintegy 200 nagy Ipari létesítményt helyeztek üzembe, s аз iparban a termelés meghaladta в tervelőirányzatot. Gromiko végül arról is szólt, hogy az SZKP és a kormány vezetői jól látják az építőmunka egyes területein mutatkozó fogyatékosságokat, s intéz­kedéseket tesznek azok megszünte­tésére. nemzetközi ellenőrzést, hogy a mene­külttáborok ne lehessenek ellenfor­­radami támadások bázisai, továbbá hajlandók tárgyalni olyan megoldás­ról, amely magában foglalja a vietna­mi csapatok teljes visszavonását a Pol Pot-isták felszámolása esetén. Ezenkívül elfogadják az általános szabad választások megtartását Kam­bodzsában külföldi megfigyelők je­lenlétében. Nyilvánvaló tény — s ez a közle­ményből is kiolvasható —, hogy a kambodzsai kérdésben a közvetlen probléma a Pol Pot-ista klikk léte és ellenforradalmi tevékenysége, Illetve a neki nyújtott külföldi támogatás. A véres rendszer maradványai nem­csak a nép, hanem a korábbi polgári demokratikus rendszerek képviselői­nek is az ellenségei. Ha Vietnam északi szomszédja felhagyna Pol Pot-ék ösztönzésével és fegyveres meg­segítésével, ez egyik fontos akadály hárulna el a rendezés út jóból. A jelenlegi események azonban nem erre mutatnak. A thaiföldi határon történt tisztogatást követően az észa­ki szomszéd szokatlan erővel újította lel Észak-Vietnamban a határháborút. A felfokozott feszültségből, de a jó előjelekből, egyáltalán a való hely­zet felismeréséből következik, hogy a délkelet-ázsiai tűzfészek nem szün­tethető meg csak az ottani országok részvételével. Ezért ismételte meg az indokínai külügyminiszteri értekezlet — amely a közelmúltban ülésezett — azt a javaslatot, hogy az érdekelt or­szágok, továbbá a nagyhatalmak és semleges államok részvételével széles körű értekezleten vitassák meg a térség kérdéseit. Ez és a többi javaslat egyaránt va­lóságérzékről, józanságról, rugalmas­ságról, jó szándékról tanúskodik. Ha ezt a partnerek is méltányolják, nem kell arra várni, hogy csak a las­sú jdő dolgozzák a megbékélésen. Á lassúság veszedelmeket rejt magában. A FAD a viíágéielmezésrííl 'Annak következtében, hogy jelentősen csökkentették az Egyesült Nem­zetek Szervezete különféle fejlesztési alapjait, a FAO-nak (az ENSZ Élel­mezési és Mezőgazdasági Szervezetének) is 16 százalékkal csökkentenie kellett a fejlesztési programokkal kapcsolatos kiadásait, amelyet közel S0 százalékban az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) keretében finanszíroz­nak. Korábban, 1982-ben már 27 százalékkal csökkentek a kiadások az előző évihez képest. A FAO 1984. évi világélelmezési jelentéséből azonban kitűnik, hogy a csökkentéseket mégis ellentételezni lehetett, mivel nőtt a különféle két­es egyoldalú pénzügyi alapok jelentősége. A FAO-nak a fejlesztési programokkal kapcsolatos összes kiadása 1903- ban — az előző évihez képest — 7 százalékkal csökkent, ám a FAO jelen­tése szerint így is mintegy 260 millió dollár volt. Ezt az összeget nemcsak az ENSZ-tagállamok hozzájárulásaiból fizették ki, hanem az UNDP átuta­lásából és egyre növekvő mértékben az egyes országok különféle alapjai­ból. Az elemzés amellett, hogy áttekintést nyújt a FAO fejlesztési tevékeny­ségéről, beszámol a tapasztalatokról és előrejelzést ad a jövőre. A jelentés többek között foglalkozik a fejlődő országok régóta ismert problémájával, az élelmiszerhiánnyal. Az utóbbi négy évben a helyzetért elsősorban a vi­lágméretű gazdasági recessziót terheli a felelősség, amely megakadályozta, hogy a fejlődő országok a világpiacon el tudják'adni a termékeiket, s az így kapott pénzen olajat, vagy beruházási javakat vásároljanak. A FAO mégis úgy ítéli meg, hogy az 1983-as — az agrárexport árak elő­nyös változása miatt — fordulópontot jelentett. A trópusi italok ára 29, a gyümölcsárak 24, a cukor ára 22, a gumié 39, a növényi olajoké 126 szá­zalékkal emelkedett. Számos fejlődő ország a gabonabehozatal növelésére kényszerült. Az 1983/84-es gazdasági évben a FAO a kereslet 19 százalékos növekedésével számolt. Afrika szükséglete 22 százalékkal, 14,7 millió tonna gabonával nő. A FAO rámutat arra is, hogy az élelmiszerhiánnyal küzdő országok gabo­naimportjának az 1976—77-es gazdasági évben még mintegy 30 százalékát, az 1982/83-as gazdasági évben már csak 17 százalékát finanszírozták élel­miszersegélyekből. Pinochet, Chile „főkormányosa“ L. Cseprunov rajza t KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR

Next

/
Thumbnails
Contents