Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-02 / 9. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES

SZILARD ELTÖKÉLTSÉGÜK:

A legjobbak között maradni...!

V

Töretlen fejlődés a nagymegyeri (Calovo) szövetkezetben

Gaál Sándor efsz-elnök a főbeszámolót tartja

Az egy évvel ezelőtti zárszámadó közgyűlésen felemelő érzés töltött el, amikor megtudtam, hogy a sokáig közepes szinten gazdálkodó nagymegyeri szövetkezet a dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) járás legjobbjai közé küzdötte fel magát. Akkor szüntelenül az a hátsó gondolat foglalkoztatott: vajon, lesze-e eitnek az előreugrásnak örvendetes folytatása ...?

Most, esztendő múltával újfent résztvehettem a zárszámadó közgyűlésen. Szívből örültem a Gaál Sándor mérnökkel, a szövetkezet elnökével, s a közös gazdaság többi vezetőjével, szakemberével,, derék, tagságával együtt, hiszen helytállásuk, a jobbra, gazdaságosabbra törekvésük, s a haladó módszerek, eljárások felkarolása, a termelési rendszerben (Bábolnai IKR] való részvételük stb. nyereséges gazdálkodáshoz vezetett. Ezt mutatják az 1984-es év kiváló eredményei Is, amelyek más mezőgazdasági üzemek számára Is példamutatóak, követésre méltóak.

HOZZÁÉRTŐ szakvezetés

Ha tíz-tizenöt évvel ezelőtt

4,5 tonnás hektárhozamot értek el búzából valamely szövetkezetben, már kiválónak tituláltuk. S most, szinte meghökkentőnek hat, hogy a főbeszámoló már ennek a kétszereséről tájékoztatott. Vagyis, a nagymegyeri szövetkezet minden idők legnagyobb termését takarította be gabonafélékből: hektáronként 8,7 tonnát. S ha a búzát vesszük alapul, úgy 9 (olvasd: kilenc) tonnát.

Az évjárat, bár kevésbé volt kedvező a kukoricatermesztésre (elmaradt az 1983-as évi mögött), tervüket ebből a fontos szemesből Is túlteljesítették. Ami említésre méltó: negatív tényezőként hatott az időjárás a magas biológiai értékű JX- 97-es hibridre. A vegyszerhiány következtében drótféregkárosftás lépett fel. S zavarólag hatott, hogy vetéskor az egyik jugoszláv licencű, Pneumosem típusjelű vetőgépük gyakorta meghibásodott. De mindent egybevetve hektáronként még így is 7,1 tonna kukoricát tudtak (szemesen) betakarítani, ami a tavalyi évjáratot figyelembe véve ugyancsak kiváló eredmény.

Gabona-csúcshozamukat alaposan elemezték, s arra a megállapításra Jutottak, hogy az agrotechnika magas színvonalát alkalmazták, melyben maradéktalanul érvényesült a vetőmagvak kiváló biológiai értéke, s amellett az időjárás kedvező alakulása is közre játszott az érés Időszakában.

Egy szó, mint száz: szemesekből tavaly a tervezettnél 1011 tonnával többet takarítottak be, s az ötéves tervidőszak négy éve alatt a szemesekből elért többlet összesen 1817 tonna.

Szorosan Ide tartozik még a vetőmagra termesztett kukorica kérdése. Erre rossz évjárat volt az 1984-es. Továbbra is magas szinten kell alkalmazni az agrotechnikát, s olyan fajtákat kell választani, melyek az értékesítés során is jó árat szavatolnak.

Az alapos megfontoltság, szakmai felkészültség ihlette szavak: a talajokban van némi különbség, de az agrotechnikának nem szabad alacsonyabb szintűnek lenni a silókukorica termesztését illetően sem. De a kellő műszaki felkészültségnek sem szabad hiányoznia. Ezzel azonban a technológiai kör még nem teljes: a talajfertőtlenítő vegyszer, a jó minőségű vetőgép hiánya, a betakarítási technika gyöngesége következtében a tervezett kukoricaszllázs mintegy 200 tonnával kevesebbre sikeredett. .

Mint az elnöki főbeszámolóból kitűnt, a 105 hektáron termesztett napraforgó csupán a fele hektárhozamot adta, amit a technológiai eljárás fogyatékosságainak, — a gyenge biológiai anyag, hiányos vegyszerellátás, valamint az érés alatti gombás megbetegedés — tulajdonítottak.

Jól sikerült a cukorrépájuk, amelyet 130 hektáron termesztettek; bár területelvonás következtében hektáronként 1,2 tonnával elmaradtak a tervezettől, a tervezettnél magasabb árszint viszont 200 ezer koronával meghaladta az előirányzott bevételt. A gyönge minőségű vetőmag és hiányos vegyszerellátás miatt visszatértek a hagyományos répaegyelésre, ami komplett növényállományt

Jaromír Algayer, a kerületi mezőgazdasági igazgatóság vezetője is szót kért

(Néveri Sándor felvételei)

eredményezett. Problémát csupán a betakarítás okozott: a KC-6 típusjelű répakombájnjukat ugyan a Trnavai Gép- és Traktorállomás 137 ezer koronáért átalakította, betakarításra azonban alkalmatlan volt. 0] kombájn vásárlása vált szükségessé, hogy a betakarítási probléma végül is megoldódjék.

Szélsőséges évjáratnak számított a tavalyt, ami a szántóföldi takarmánytermesztést illeti. Ettől függetlenül a tervmutatók maradéktalanul teljesültek. De az idén törekedni kell a választékbővítésre: elegendő és jó minőségű kukoricaszilázs készítésére és a műszaki felszereltség fejlesztésére kell az eddigiektől nagyobb gondot fordítani. Annál is inkább, hogy a zöldtakarmányfogyasztás ne legyen túlméretezett, ami egyoldalúsághoz vezetett.

A növénytermesztési főágazat elemzését Gaál Sándor mérnök, efsz-elnök azzal zárta: hozzáértő ugyan a szakvezetés, ám az említett főágazat fejlesztése gyorsított ütemet diktál, így tehát a vezetés tökéletesítése sem várathat magára.

AHOGY A FÖÄGAZATVEZETÖ LATJA

A zárszámadő közgyűlés rövidke szünetében szóra bírtuk

Morva József agrármérnököt, foglalja össze, miben látja a továbblépés legfőbb előfeltételeit?

Elmondotta: az elvárás nem újkeletű. Rendszeresen törekednek a növénytermesztés dinamikus fejlesztésére.' Ezt hatványozottan elősegíti az öntözhető terület további számottevő bővülése. S ez az, ami a járást átlagtól nagyobb állatsűrűség mellett is kielégítő takarmány teremsztését segítheti elő.

Ami a gabonaprogramot illeti, bíznak a hazai fajták termőképességében, a szakszerű tápanyagpótlásban és az egész tenyészidőszak alatti növényvédelemben.

Még kiemeltebb feladattá válik a szerves trágya szakszerű termelése és felhasználása; a betakarítási veszteségek lényeges csökkentése, valamint a termények utógondozása. A cukorrépa-betakarítás tökéletesítése terén elengedhetetlen a betakarítógép módosítása, melynek kivitelezését a szövetkezet leleményes, derék újítói vállalták.

Mivel a szénakészítés az időjárás függvénye, az eddigitől nagyobb figyelmet fordítanak a szenázskészítés meghonosítására.

Elismerően szólt a főágazatvezető a járási agrokémiai vállalattal való együttműködés eredményességéről is. Továbbra is határozottan a Bábolnai IKR mellett „törnek lándzsát“, mert ily módon szavatoltabb a bőségesebb termés, magas szintű az ellátás és a szellemi támogatás.

LENDÜLETES FEJLŐDÉS

Az elnöki főbeszámoló etnlítette azt is, hogy az állattenyésztési főágazat termelése és az áruértékesítés Jónak mondható. Büszkék rá, hogy a tejtermelésben jelentős előrehaladást értek el. Tervüket 207 ezer literrel túlteljesítették, ami 213 literes tehenenkénli emelkedést Jelent az 1983-as évihez hasonlítva. Tehenenként! fejési átlaguk, 4851 liter, s ezzel a IV. helyet tartják a járásban. Am van ennek a kétségkívül jó eredménynek egy szépséghibája — az értékesített tej 12 százaléka másodosztályú volt —, aminek a kiküszöbölése érdekében az idén remélhetően mindent megtesznek. Könnyű kiszámítani, mily bevételcsökkenés származott ebből, literenkénti húsz filléres árcsökkenés mellett...

Vágómarhából a tervezettnél többet értékesítettek. Száz tehéntől 108,4 borjút, kocánként

18,66 malacot választottak el. Ugyancsak jó volt a felhízás: a teljes sertésállományt alapul véve, darabonként 0,56 kg, ami négy dekával több a tervezettnél. A hizlaldában elért napi felhízás ennél is több volt, 0,62 kg hízónként. Jelentős sikernek könyvelik el, hogy a tervezettnél jobbb árszintet értek el a vágósertések és a vágómarhák esetében.

Az elnök a fogyatékosságokat sem hallgatta el, melyek torzulást okoztak a vágóérték alakulásában — súlytöbblet, zsírarány-növekedés, takarmánypazarlás stb. —, s amelyek nem a saját hibájuknak róhatók fel.

Jó minőségű a sertésállományuk, s a gondozók is jó szinten teljesítik a reájuk háruló feladatokat.

Problémaként jelentkezik a műszaki fejlesztés szükségessége. Ebből eredően gyakori a torlódás a sertésfiaztatás és a vágósertés-kibocsátás két pontja között. Megoldás? Csakis a férőhelybővítés, saját építőcsoporttal.

A korábbi évektől eltérően sokkal nehezebbé vált a tervezés, különösen az állattenyésztésre vonatkozóan. Ennek a főágazatnak eddig az egyik legfőbb pénzbevételi forrása a sertés- és marhahústermelés, illetve értékesítés volt. Viszont tudott, hogy a társadalmi szükséglet korlátozott. A feszültségek elkerülése végett szükségszerűvé válik az egyéb teljesítmény-források kiaknázása, a termelési költségek csökkentése, valamint a termelékenységfokozó intézkedések szorgalmazása.

S mindezeken túl a jövő évekre is gondolnak, megteremtve a várható társadalmi igény újabb fokozódása kielégítéséhez az előfeltételeket. Ehhez a főágazat belső szerkezetének a komplettebb kialakítására, az irányítás további tökéletesítésére törekednek.

ZÁRSZÓ HELYETT

A kétségkívül magas színvonalú gazdálkodás eredményeit a két főágazat dolgozói számottevően elősegítették. Végighallgatva a főbeszámolót és a nagyon értékes vitafelszólalásokat, az az érzésem, hogy más ágazatok is becsülettel tették a magukét. S a vezető- és szakember-gárda ugyancsak tehetsége, tudása, felkészültsége szerint tevékenykedett. E nélkül sem az éves termelési-áruértékesítési, sem a tiszta jövedelem terve nem teljesülhetett volna. Márpedig teljesült! Az egész tagság szorgalma, összefogása következtében. Ezért nevezhető őrömteljesnek ez a zárszámadás, mely egyben előre is mutatott. Ez az előremutatás nemcsak az 1985-ös tervfeladatok ismertetése során nyilvánult meg, hanem a nagyon becses vendégek — Nagy Sándor, az SZLKP KB és a járási pártbizottság elnökségének tagja, Jaromír Algayer, a kmi igazgatója és a többiek — hozzászólásaiból is. Mind ők, mind az efsz-elnök köszönetét fejezte ki a tagságnak az eredményes, jó munkáért, a derekas helytállásért, a példamutatásért.

Csakis remélhető, hogy a tavalyi lendület, a szorgalom az idén sem hagy alább. Hiszen, eltökélt szándékuk: az élen járók között maradni)

N. KOVÁCS ISTVÁN

1985. március 2.

Legutóbbi a komáromi (Komárno) járás Iakszakállasi (Sokolco) székhelyű Csehszlovák—Magyar Barátság Efsz-ében Both Gézával, a személyzeti ás káderosztály vezetőjével arról beszélgettünk, hogy a szövetkezet miként gondoskodik tagjai szakmai-politikai továbbképzéséről, mely szoros összefüggésben van a közös gazdaság jó eredményeinek az elérésével. Hiszen, ott boldogul a tagság, ahol tág tere van a tanulási lehetőségnek. S ezeket a lehetőségeket teljes mértékben hasznosítják is.

Nos, a szóbanlevő szövetkezet egyáltalán nem vádolható azzal, hogy valamiféle mulasztás történt volna a tagság műveltségi színvonala emelését illetően.

— Hat évvel ezelőtt kezdtük a tanfolyamok szervezését a gépkezelők, az állatgondozók, a kertészet dolgozóinak a fokozottabb bevonásával — kezdi a tájékoztatást Both elvtárs. — Erre rendkívül nagy szükség volt, mind a szakismeret színvonalának emelését, mind pedig a megfelelő bérkategóriákba besorolhatóságot illetően. Mi volt a legfőbb tennivalónk? Azokhoz az ismeretgyarapítási kútforrásokhoz folyamodtunk, amelyek a szakiránynak megfelelőek voltak. Például a traktorosok,

Tanulni, sosem késő!

gépkezelők, valamint az állatgondozók szakmai továbbképzését a Komáromi (Komárno) Mezőgazdasági Szakközépiskola, míg a kertészet-gyümölcsészet szakaszán okosodni szándékozók igényeit a Karvai (Kravany nad Dunajom) Mezőgazdasági Szaktanintézet segítette elő, a vizsgákat is ott bonyolították le.

Ilyen körülmények között vált lehetővé, hogy a lakszakállasi szövetkezetből 27 traktoros, gépkezelő, 22 állatgondozó és ugyancsak 22 kertészeti dolgozó szerezhette meg a szükséges szakképesítést. Ezt követően újabb 52 fő szerzett szakképesítést, a hurbanovói Gép- és Traktorállomás közreműködésével.

— Mennyi a szövetkezet műszaki-gazdasági dolgozúja? Hogyan oszlik meg a szakképesítettség aránya? — érdeklődöm.

— Hetven a műszaki-gazdasági dolgozóink száma. Ebből csupán nyolc a főiskolai végzettségű, a többi — IX kivételével,, akiknek 20—25 éves gyakorlatuk van —, középkáder.

Tovább lépünk. Megkérdezem, van-e( a szövetkezetnek ösztöndíjas tanulója.

— Két ösztöndíjasunk van, az egyik zontechnikus, a másik pedig gépesítő. Mindketten a mezőgazdasági főiskola utolsó évfolyamát végzik. Elégedettek vagyunk a tanulmányi előmenetelükkel. Szakgyakorlataikat itt végzik a szövetkezetben, a legtapasztaltabb vezetők védnöksége alatt. Így mód van arra, hogy figyelemmel kísérjük, mire képesek, s van-e garancia arra, hogy a főiskolai tanulmányaik végeztével a szövetkezet jó szakembereivé váljanak.

Aztán az alapképzettségű utánpótlás felől érdeklődőm. Mi a helyzet ezen a téren?

— Évente 4—6 a tervezett, akikkel szerződést kötünk — tájékoztat Both Géza. — Erre az évre például már három biztos.

Milyen szakirány a legnépszerűbb? A lányok főleg a kertészet-gyümölcsészet, a fiúk pedig a traktoros-gépkezelő és gépjavító szakma iránt vonzódnak.

— Miként ítéli meg a mezőgazdasági szaktanintézet

végzőseit?

A válasz nyílt s félreérthetetlen:

— A szaktanintézetet végzőknek több gyakorlati szakismeretre kellene szert tenniük. Miért vetem fel ezt a kérdést ennyire az élére állítva? Mert, ha ez az elvárás teljesülne, megszűnne a gond, a fejtörés: az érvényesülés szempontjából, milyen szakaszra állítsuk be a végzetteket. Ugyanakkor a végzettek feszültsége is hamarabb feloldódna, munkaviszonyba lépésüket követően.

— A feszélyezettség mielőbbi feloldásában a közvetlen környezet, a 15—20 éves gyakorlattal rendelkező dolgozók is sokat segíthetnének.

— Ez így igaz! Csakhogy, embere válogatja. Az egyik veleérez a fiatalokkal, megérti, ő is volt fiatal, valahol kezdeni kell. A másik viszont a kákán is csomót kereső, gáncsoló.

— Ugyanez fennáll-e a középfokú végzettséggel rendelkezők esetében is?

— Nem mondanám! A helyzet itt más. A mezőgazdasági középiskolát végzettek már magabiztosabbak, kezdeményezőbbek, jobban megállnak a saját lábukon. Az esetleges gáncsolást is jobban kivédik. Ha pedig teljes megértéssel találkoznak, hamar túlteszik magukat a kezdeti nehézségeken, különösen, ha segítőkészséget is tapasztalnak az idősebbek, tapasztaltabbak részérőL Igen, ezt a magatartásmódot kell felkarolni! Meggyőzni a gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezőket arról, hogy a közös gazdaság érdeke megkívánja a fiatalokhoz való helyes viszony kialakítását, majd állandósítását. Mert, sokszor azon áll, vagy bukik egy-egy fiatal „gyökéreresztése“, hogy milyen az első benyomás, megértő-e a közvetlen környezet, vagy sem. Vegyük a másik oldalát: gáncsolni könnyű, ifjú munkaerőt nyerni azonban annál nehezebb. Tehát a fiatalok megtartása, segítése kerüljön előtérbe a gazdaságvezetésen belül. Természetesen, az SZFSZ alapszervezeten belül is helye van az ilyen kérdések megtárgyalásának, napirendre tűzésének.

Következzék az utolsó kérdés: a 665 állandó dolgozd közül hányán kapcsolódtak be a szövetkezeti munkaiskolába, mely a szakmai-politikai tudásgyarapítás tömegalapja?

— E továbbképzési formában 210-en vesznek részt, figyelemmel kisérve a helyi jellegű előadásokat, a járási, valamint a központi témaköröket. Ehhez kapcsolódik még a haladó tapasztalatok iskolája is.

Hadd zárjuk a cikket azzal, hogy a járási mezőgazdasági igazgatóság és a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének járási bizottsága — az elmondottakon túl —, évente tanulmányutakat szervez a járás mezőgazdasági üzemei vezetői, szakemberei, legjobb dolgozói részére. Ezek a tanulmányutak is arra hivatottak, hogy résztvevői tágítsák ismeretkörüket, hasznos tapasztalatokkal gazdagodjanak, főleg a baráti szocialista országokban, s ezeket az értékes tapasztalatokat a mezőgazdasági üzemekben kellően hasznosítsák is.

1 — kov--