Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-16 / 7. szám
1985.febrnár 18. SZABAD FÖLDMŰVES Kultúrpolitikai céljaink a felszabadulás iubileumi esztendeiében Az ú] naptári év már hagyományosan alkalmat kínál az elmúlt időszakban elért eredmények felmérésére, az ú] feladatok fölötti elgondolkodásra. Így van ez a nemzeti bizottságok kulturális-nevelő tevékenységének szakaszán Is. Milyenek a f6 Irányvonalak ebben a munkában, miként fejlesztjük majd kulturális-népművelő tevékenységünket a 7. ötéves tervidőszak utolsó esztendejében? Az elsőrendű feladat a kulturálisnevelő munka eszmei tartalmi feladatainak végrehajtása. Az összes erőfeszítésünknek az ember szocialista, a marxista-leninista ideológia szellemében való nevelésére kell összpontosulnia, hogy ily módon aktívan hozzájáruljunk a CSKP programjainak, a, XVI. pártkongresszus és •z SZLKP kongresszusa határozatainak propagálásához, elősegítve a 7. ötéves terv feladatainak teljesítését. Feladatunk ez eszmeiség elmélyítése, a világnézeti nevelés, a fejlett szocialista társadalom építése szükségleteire való reagálás, a békeharc. 1985 legfontosabb politikai és társadalmi eseménye nemzeti felszabadító harcunk betetőzésének, illetve hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának ős a fasizmus felett aratott győzelmének 40. évfordulója. Ez az évforduló áll az első helyen a kulturális-nevelő munka fő feladatai között, illetve egységes terveiben. Elvárjuk, hogy a nemzeti bizottságok és kulturális szerveik megfelelő aktivitást bontakoztatnak ki e feladatok teljesítésére, hogy a helyi művelődést és népművelési központokban e tartalommal jelentős akciókat szerveznek majd. Ezekre az évfordulókra irányítják tevékenységüket és nevelő-közművelő munkájukat, a szakköri tevékenységet folytató kollektívák, a népkönyvtárak, a múzeumok, a képtárak és egyéb intézmények is. E tekintetben széles körű tevékenységet fejthetnek majd ki a csehszlovákszovjet barátság házai, melyek hálózata az utóbbi időben Jelentősen bővült, s gyakorlatilag minden második Járásban működik ilyen létesítmény. Ennek az évfordulónak az alkalmából ki kellene használnunk azokat az elkötelezett programokat, melyeket a politikai-nevelési rendezvények szlovákiai versenyei keretében dolgoztak ki. Hiszen a versenynek Szlovákiában nagy visszhangja volt. Mintegy 1200 különböző érdekes és művelődési-művészeti kombinált programot alkottak. Ezek közül azokat, amelyek nem veszítettek időszerűségükből, továbbra is elő kell adni, hogy így is hozzájáruljunk városaink és falvaink kulturális életének gazdagításához felszabadulásunk 40. évében, aktívan hassunk velük politikailag és kulturális szempontból egyaránt. A nevelő-közművelő tevékenységben fontos lesz, hogy az eddiginél jobban irányítsuk a figyelmet a műszaki tudományokra, elősegítve így a műszaki gondolkodásmód fejlesztését, megteremtve a feltételeket a különböző műszaki szakkörök működéséhez. Rendezzünk ezzel a témával kapcsolatban különböző akciókat és fokozatosan számoljuk fel e téren keletkezett jelentős lemaradást. Éppen ezért határozottabb lépést kell tennünk e téren, ami nem is lesz egyszerű és rövid távra szóló feladat. A tudományos-műszaki haladás fejlesztése azonban megköveteli, hogy ebben az irányban cselekedjünk. Ugyanakkor sokkal céltudatosabb munkára van szükség az esztétikai nevelésben. Ezen keresztül fejleszszük az ember esztétikai tudatát, segítsük elő kulturális színvonalának emelkedését, s egyúttal az esztétikai ráhatás eszközeivel hassunk eszmei meggyőződésére, erkölcsi magatartására és cselekedeteire. A nevelő-közművelő tevékenységben nem feledkezhetünk meg a szociális fejlődés problémáiról és a negatív társadalmi jelenségekről sem. Ezzel összefüggésben szükség lesz arra, hogy nevelő-közművelő munkánkat a házasságra, a szülői szerepkör betöltésére való nevelésre, az alkoholizmus elleni harcra, a kábítószer-élvezés elleni -küzdelemre, a cigány lakosság nevelésére, az egészséges táplálkozásra való nevelésre, illetve a lakosság jogi nevelésére összpontosítsuk. Ezeknek a témaköröknek helyet kell adni az összes kulturális létesítmény és szervezet tevékenységében; sokat tehetnek e téren a klubok, a könyvtárak, a mozik, az együttesek, a szakkörök stb. A kulturális munkában fontos terület a sport és a testnevelés is, főleg az idei közelgő spartakiáddal összefüggésben. A kulturális létesítményekben sportolókkal folytatott beszélgetéseket szerveznek, illetve valósítanak meg, ' beszélgetéseket folytatnak a sportirodalomról, a Csehszlovák -Testnevelési Szövetség szervezeteivel együttműködve pedig különböző vetélkedőket rendeznek a sporttal kapcsolatos témákra. A szakkört tevékenységbe bekapcsolódók pedig táncokkal, dalokkal tarkítják majd a spartakíád-felvonulásokat, ezek atmoszféráját A knb-k és a bratislaval fővárosi nb igényes feladata lesz a kerületek és a fővárosok napjainak megszervezése, Prágában a spartakiád ideje alatt, a Július Fučík Művelődési és Pihenőparban. A felszabadulás 40. évfordulójával kapcsolatban a művészeti szakkörök is érdekes programokat készítenek elő. Számos csoport új bemutatókkal készül e jelentős évforduló megünneplésére. melyek szerves részét képezik majd az officiális ünnepségeknek is. Az évforduló ünnepségére orientálódnak a hagyományos versenyek, seregszemlék és fesztiválok is. Számos Ilyen akció — különösen ami a táncot, az éneket és a folklórt jelenti — ünnepi alkalommá fejlődött, elnyerte a lakosság tetszését, és az egyes tájegységekben szervesen beilleszkedett a kulturális életbe. Az idén, felszabadulásunk jubileumi évfordulóján, az ilyen akciók társadalmi jelentősége tovább növekszik. A szocialista országok legjelentősebb akciója lesz a művészeti szakkörök III. nemzetközi fesztiválja, amelyet a fasizmus legyőzése 40. évfordulójának tiszteletére szerveznek. E fontos esemény jegyében kerül sor az Idén a východná! folklórfesztiválra, illetve Martinban a színjátszók seregszemléjére, amelyeken más szocialista országok művészkollektívál is részt vesznek. Ugyanakkor a hazai művészeti együttesek más szocialista országokban tartanak előadásokat. Az Idén az Ifjúsági munkában is igényesebb feladatokat teljesítünk a kulturális és társadalmi élet minden területén. Ez abból következik, hogy külön programot dolgoztunk ki az ifjúság nemzetközi évére, amelyet az UNESCO, az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális szervezete hirdetett meg. A korábbi éveknél többet akarunk tenni a kulturális munkában Is az ifjúságért, hogy a fiatalok minél szélesebb körben bekapcsolódjanak az aktív kulturális életbe, elsősorban a szakkörök és a klubok munkájába. Ezek lesznek 1985-ben a nemzeti bizottságok fő feladatkörei a kulturális életben. Jelentős és igényes feladatokról van szó. Végrehajtásukkal hozzájárulnak népünk kulturális színvonalának emeléséhez, az új, szocialista ember neveléséhez és ezzel egész társadalmunk fejlesztéséhez. PhDr. František Karas /if**# Jozef Drozd: Falusi utcarészlet ÁXtndák, t&défuteíi S! I « romok felett Akt a Medvesaljára vetődik, azt nem hagyja érintetlenül a táj élménye; g vulkánt múlt örökségét hordozó, zordságban, szépségben gazdag természet. Jesenskétól a Gortva-patak mentén lövet már messziről szemünkbe fészkelt magát a sötétlő felkiáltójelként Ajnácskő (HajnáCkaf vára. Pontosabban: az egykori vár romjaival koronázott hatalmas vulkáni sziklaalakzat, amely Ararátként emelkedik a várhegyet körülölelő parasztfalu fölé. Szeptember volt, amikor ott jártam: az utcákon vérszegény akácfák hullatták vérszegény leveleiket, s az ősz fanyar illata szállt a marharépával, sütőtökkel, napraforgószárral és kukoricakóróval megrakott, ballagó szekér után. Nem sajnálva a fáradtságot, fölmásztam a vár omladozó maradványaihoz. Miután felértem visszanéztem a sötétszürke lávatömb karzatáról. A látvány felejthetetlen. Elém tárult az egész Medvesalja minden erdejével, napfényben fürdő rétiéinek, szántójatnak, domb-hullámatnak, kiest falvainak őszi függönyével, s a mélyben a fürge Gortva-patakkal. Odalenn: a változó jelen. Idefenn: a mozdulatlan történelem ... Sok-sok millió év telt el azóta, hogy a dél-gömört tűzhányók sora eggyel gyarapodott: ezzel, amelyiken állok, s amelyre az idők múlásával Ajnácskő vára épült. A vár eredetét a monda a magyar honfoglalás idejére. а Я90 es évekre teszt. Nevét Huba vezér lányától, Hajnácskától származtatja. A vár valószínűleg a XTV. század elején épült; Írásban először 1334-ben említik. A török tdők alatt fontos erődítménnyé vált. A törökök 1546-ban elfoglalták, s megszakításokkal egészen a tizenhetedik század végéig az övék volt. Amikor a törököket kiverték, parancsnokuk, Haszszán bég, felgyújtotta a várat, a faluval együtt. A vár azóta romokban hever; a maradéka 1703-ban égett le. Soha nem építették fel többé, ma már csak néhány fala áll. (Az Ajnácskőt körülvevő hegyek évmilliókkal ezelőtt működő vulkánok, tűzhányók voltak). Hallgatom az egykori vulkán néma csendjét. Az egyedüli nesz a szél halk zúgása. Évszázadok filmje pereg lehunyt szemhéjamon: látom és hallom Huba szépséges lányának, Hajnácskának várkastély-kérését... Zörögnek a szekerek; a teher alatt tengely törik, szakad a lőcs: ökrösfogatok hordják a vár követi, lassan emelkednek a falak ... Kinyitom a szemem: a romok tetején szederinda kígyózik, a kőfalak omladékáin sűrű erdőtelevény. Akácerdő, ősbozót. Közötte meg tücsökzene szól... A Gortva-partl nyárfák mind hossszabb árnyékot vetnek. Most hal az alkony éppen a némán tovalopakodó patak vízébe. Széthasadozik az álom ts, amely a hegyfokra vetítődött. Ott csak csonka falak vannak megint, magányos romok. Gyémántfényben arany levélesö pereg; elindulok lassan visszafelé. . KORCSMAROS LÄSZLÖ DENES GYÖRGY: öregember keze ökle, két buzogánya lefele csüng, öklében sűrű, álmos, vert vér kering. Sötétkék, kemény erek futnak karján, kisztkkadt, petyhüdt Izmát fölszabadalják. E karban hajdan forró erő lakott, fejszét forgatott, púpos kazlat rakott. Gabonás zsákot emelt oly könnyedén, mint ahogy lenge pihét kap fel a szél. S vígan ölelt, keményen, fiatalon, úgy zakatolt a vére, mint a malom. S ha elernyedt boldogan a vánkoson, csókok táncoltak rajta virágosán. Jaj, úgy remeg most e kéz, olyan gyenge, a vasas vitéz, a kor tönkreverte. Lehanyatllk, s mereven csüng lefele, mint a szögre akasztott kasza nyele. • t Az életmentő asszony „A második világháború végén történt, itt, Kisgyarmaton (Sikenlčka): egy sebesült szovjet katona vánszorgott be a faluba a Garant felől, és a mi házunkban keresett menedéket. Elbújt, abban a hiedelemben, hogy a németek a sarkában vannak. Én kinéztem az utcára, és amikor láttam, hogy németeknek se híre, se hamva, szóltam neki, hogy kijöhet. Megértette és megbízott bennem, én pedig kimostam a sebét, bekötöztem. Megértettem vele, hogy Itt nincs biztonságban, jó volna, ha fel tudna menni a padlásra. Nagy keservesen fel is ment lajtorján, magam is segítettem neki. A padláson volt egy nagy halom zsúpszalma, amiből aratáskor szalmakötelet szoktunk csinálni: ennek a közepébe beágyaztam őt, hogy nem is látszott. Körül is kötöttem, a tetejére raktam még egy köteg zsúpot. Alig végeztem mindezzel, egyre erősödő motorzúgás hallatszott. Gyorsan lejöttem, és láttam. Hogy kilenc német tank jött be a faluba. Megálltak a házunk előtt, katonák ugráltak ki belőlük, és jöttek egyenesen hozzám. „Ruski nicht?* — kérdezték fenyegetően. „Nincs! — válaszoltam kurtán. Keresték, az udvaron, a lakásban, majd felmentek a padlásra és ott is körülnéztek. Mindennek vége, gondoltam, még bennünket is falhoz állítanak. Szinte hihetetlen, de így volt: nem bolygatták meg a zsúpszalmát, nem találták meg a katonátl Dühösen másztak le a padlásról, aztán a környező házakat kezdték kutatni. Vagy egy óra múlva hallottam, hogy ismét feldübörögtek a tankok motorjai, és a németek elmentek. Három napig volt nálunk a szovjet katona, a padlásra hordtam fal neki az enni- és innivalót. Amikor megér* keztek a szovjet csapatok és felszabadították községünket, elmentem a parancsnokuk után és nagy nehezen megértettem vele, hogy a padlásunkon van egy sebesült szovjet katona. Néhány tiszt és katona rögtön gépikocsiba ült, engem is magukkal vittek. Megrázó találkozás volt! Aztán, amennyire megértettem, a sebesült katona elmondta nekik megmenekülésének körülményeit, s azt, hogy tulajdonképpen nekem köszönheti ez életét. A parancsnok erre írt egy hivatalos, pecsétes okmányt arról, hogy én megmentettem egy szovjet katona életét, s ezért a szovjet hadsereg oltalma alatt áLlok, amíg a háború tart." (Elbeszélte: Csákvárl Ilona 83 éves kisgyarmati lakos 1984-ben; lejegyezte Párák Endre.) A nagy tűzvész 1928-ban Szőgyén (Svodín) nagyközség még két részből állt: egy „német“ és egy „magyar* részből. Ebben az esztendőben pusztított itt — pontosabban a „német* részben — az a tűzvész, amely a legnagyobb volt a falu történelmében. Forró nyár volt, az aratás és a cséplés ideje. Máig is- rejtély, hogyan lobbant lángra az első zsúpfedeles épület, de valószínűleg éppen a cséplőgépet hajtó „tüzesgépből“ pattant ki a szikra. Mivel a zsúpfedeles háztetők csontszárazak voltak a kámkulában, s ráadásul még szél is fújt, a tűz rohamosan terjedt tovább. Az utcában több mint húsz ház teljesen leégett, lakóik hajléktalanokká váltak. Az egyik portán még haláleset is történt: a gazdasszony a hízókacsáját akarta kimenteni, az égő kamrából, amikor átszakadt a mennyezet, és az asszonyra zúdult az égő tető zsúpszalma parazsa. Amikor rátaláltak, még akkor Is görcsösen szorongatta a vele együtt szénné égett kacsát (Elbeszélte: Mangult Boldlzsárné 86 éves szőgyénl lakos, 1984-ben, Lejegyezte: Párák Endre.) Almásl Róbert: Dunapartl táj ’ ni ■■■■■■■■■iá ■■■■■■■■■■ A Thália februári műsora 19. kedd, Šafárikovo: Csapodár madárka 20. szerda, Ojbást (Nová Bašta): Csapodár madárka 21. csütörtök, Síd (Síd): Csapodár niadárka 22. péntek, Nagydaréc (Veiké Dravce): Csapodár madárka 23. szombat, Péterfalva (Petrovce): Csapodár madárka 24. vasárnap, Gesztete (Hostice): Csapodár madárka A színház a műsorváltoztatás jogát fenntartja! 19.00 19.00 18.00 19.30 19.00 19.00 r >
