Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-18 / 33. szám
1984. augusztus 18. .SZABAD FÖLDMŰVES. Ernst Thälmann halálának 40. évfordulójára 1944. augusztus 18-án szokatlanul, külön rendelkezés alapján begyújtották a buchenwaldi haláltábor krematóriumának "kályháját. Este kilenc óra körül hét SS-pribék sorakozott fel. Ejfél előtt személygépkocsi állt meg az épület előtt. Két gestapós kíséretében megtermett, vállas fogoly szállt ki a kocsiból. Betuszkolták» a krematóriumba, majd kisvártatva négy lövés hallatszott. Fél óra múlva az SS- legények távoztak. — Tudod ki volt ez? — kérdezte egyikük. — Igen — felelte a társa, — Thälmann, a kommunista vezér. v Ernst Thälmann a kommunista mozgalom, a német munkásosztály kimagasló alakja tizenegy évi börtönélet után így „szabadult meg“ a megalázás ás a sorozatos kínzás gyötrelmeitől. Éppen negyven éve. A német kommunisták vezére 1886. április 16-án született Hamburgban egy aktív szociáldemokrata párttag családjában. Johann Thälmann fia a hamburgi kíkötőmunkások és a közlekedési dolgozók körében nevelkedett. Az értelmes, érzékeny lelkületű fiú fogékony volt minden társadalmi történésre. Sokat olvasott és szeretett zenélni. Olvasás közben jutott el a Kommunista Kiáltványig, és politikai olvasmányainak köszönhette, hogy már fiatalon öntudatos, szervezett munkássá érett. Tizenhat éves korában belépett a Szociáldemokrata Pártba, mely teljesen lekötötte. 1908-ban katonai szolgálatra hívta a császár. Attól kezdve politikai tevékenységének még egy iránya lett: harc a lélektelen kaszárnyarendszer, az élő ágyútöltelékekkel való manipulálás ellen. Később kifutó lett egy mosodatula jdonosnál, itt is szervezte a munkásokat. Itt ismerte meg későbbi feleségét, Rosa Kochot. Elvszerűségével hallatlan tekintélyt vívott ki magának, amikor munkaadója felajánlotta neki, hogy jóval nagyobb fizetésért reá bízza a bergendorfi fióküzemének az irányítását, válasza így hangzott: „Thälmann nem adja el magát“. Thälmann 1914 végén megannyi bajtársával kikerül a frontra. A reakció így akart megszabadulni a meggyöződéses békeharcostól, akinek nagy befolyása volt. Antimilitarista tevékenységében nagy hatással voltak rá Karl Liebknecht művei, főképp Az ellenség saját országunkban van című írása, mely jelszóvá lett. Oroszországban üdvözölte a szocialista forradalmát, majd amikor 1918 elején hazalátogatott, felismerve a forradalmi helyzetet, lelkesen agitált. Ernst Thälmann éleslátására vall, hogy fiatalon is világosan el tudott igazodni a politikai történésben, a szociáldemokraták soraiban is felismerte a megalkuvókat, revizionistákat, akiket leleplezett. A szociáldemokraták 1918 novemberében létrehozták a Spartacus Szövetséget, mely az ugyanilyen nevű csoportból alakult meg és a születendő Német Kommunista Párt magva lett. A párt megalakulása nagy esemény volt a német munkásmozgalom történetében, s a jobboldali szociáldemokrata Ebertkormány kegyetlen megtorlással válaszolt a proletariátus radikalizálódására, a forradalmi hangulat erősödésére. Thälmann 1919 márciusától a független Német Szociáldemokrata Párt hamburgi szervezetének élén állt. Itt érte a hírhedt Kapp-puccs híre. További párttevékenysége az eszmei szilárdulás, a felvilágosító munka erősödése útját követte. A német munkásosztály felismerte Ernst Thälmann vezéri képességeit, számos egymást követő pártkongreszszuson a központi bizottság tagjává választották. A munkásosztály parlamenti képviselőjeként elszántan küzdött az Ebert-Noske-klikk munkásáruló politikája ellen, leleplezésükért. A húszas években a tehetséges pártmunkást és agitátort beválasztották a Kommunista Internacionálé szerveibe is. Thälmann a német proletariátus legjobb és legvilágosabb elméje, így jellemezte őt harcostársa a Kominternben, Georgl Dimitrov. A harmincas években a monopóliumok támogatásával hatalomra jutott hitleri fasizmus Thälmannban felismerte ádáz és megalkuvást nem ismerő ellenségét. Thälmann bátorságét azzal is bebizonyította, hogy már a fasiszta terror éveiben impozáns, magával ragadó antifasiszta tömegtüntetést rendezett. A kancellárrá kinevezett és a ahtalmat teljesen bitorló Hitler utasítására a Gestapo keze Ernst Thälmannt is elérte. Bebörtönözték, válogatót kínzásokkal vallatták. de nem tört meg. 1933-ban azzal fenyegették meg. hogy bíróság elé állítják. Ez azonban nem következett be, mert a náciknak elég volt az a kudarc, amelyet a történelmi nevezetességű lipcsei perben szenvedtek el, miutáé Dimitrov leleplezte vádlóit és az egész szennyes náci masinériát. Thälmann illegálisan a börtönből is irányította a párt munkáját, leveleket, utasításokat juttatott el elvtársaihoz. Hitler 1944. augusztus 14-én személyesen adta ki a parancsot Thälmann kivégzésére. Gyilkosainak konkrét személyére már fény derült, a buchenwaldi haláltábor főnöke, Wolfgang Otto volt az, akinek mindmáig sikerült elrejtőznie az igazságszolgáltatás elől. A háborús bűnös napjainkban nyugdíjas tanárként tengeti életét. Thälmann hóhérai közül csak ő van életben. így aztán az Otto-ügy ad-acta került. S ezért nem csoda, hogy a különféle náci szellemű bajtársi szövetségek .időnként hivatalos személyiségek. politikusok, miniszterek védnöksége alatt parádéznak a nyugatnémet városok utcáin. L. L. Az egviitimuködés fejlesztése Az Izvesztyijában Nyikolaj Talizin szovjet miniszterelnök-helyettes, a Szovjetunió állandó KGST képviselője cikket írt a tagországok moszkvai legfelső szintű gazdasági értekezletének Jelentőségéről, valamint a tagországok több fontos feladatáról. Megállapította, hogy a moszkvai csúcstalálkozó új szakaszt nyitott meg a testvérpártok és államok egységének és összeforrotfságának további szilárdításában, a szocialista gazdasági Integráció elmélyítésében, a szocializmus nemzetközi életben elfoglalt pozícióinak megszilárdításában. Talizin cikkében hangoztatta, hogy a továbbiakban erősíteni kell a közös munkát; ezt mondja ki egyebek között az a határozat, amelyet a tagállamok a gazdasági fejlődés hosszú távú stratégiájának elvi irányvonalairól hoztak. Arról van szó, hogy közös alapokon kell kidolgozni , a tagországok gazdaságpolitikájának egyeztetése keretében a fontos gazdasági kérdések megoldásának módozatait, fejleszteni kell a közvetlen kapcsolatokat a termelő üzemek, tudományos intézetek között. A testvérországok ma képesek a legbonyolultabb tudományos-műszaki problémák megoldására is, ami azért is rendkívül fontos, mert az Egyesült Államok és néhány NATO szövetségese a nemzetközi műszaki-tudományos együttműködést a politikai nyomás esezközévé igyekszik változtatni. .A moszkvai határozatok megvalósításában különösen fontos szerep jut a gépipari együttműködés fejlesztésének, bizonyítható, hogy a KGST-tagországokban meglevő műszaki és Széljecjuzeí Új nevet-új tartalommá A' közelmúltban új név tűnt fel Afrika térképén, hozzá kell majd szoknunk a Burkina Fasszo Köztársaság elnevezéshez. Csak a neve új a 247 200 négyzetkilométer területű, hat és fél millió lakosú országnak, mely 1960-ig francia gyarmat volt. 1960-ban nyerte el függetlenségét Felső-Voltai Köztársaság néven. A korrupt Yaméogo elnök feudális kényúrként kezdte kormányzását. Ügy mutatkozott be államfőként, hogy 20 százalékkal leszállították az állami alkalmazottak fizetését. A gazdasági és szociális problémák ilyen kezelése folytán nemcsoda, hogy Felső-Volta az egy lakosra számított évi jövedelem tekintetében világviszonylatban a legalacsonyabb színtű országok közé tartozott. Az államfő önkényeskedése vezetett oda, hogV Yaméogot már 1966-ban megdöntötte Lamizana alezredes katonai puccsa. A volt francia gyarmatok körében a hadsereg sorra magához vette a kezdeményezést, ám fellépése nem oldotta meg a problémákat, melyeket sokhelyütt törzsi ellentétek is elmérgesítettek. Lamizana azzal erősítette meg hatalmát az országban, hogy saját híveit nevezte ki az új kormányba. Az előző kormány feloszlatásával egyidejűleg az alkotmányt is felfüggesztette, ám emiatt súlyos nézeteltérései támadtak a politikai frakciókkal. A Felső-Volta-i Köztársaság, melynek lakossága 95 százalékban mezőgazdasággal foglalkozik, érthetően bizonyos hátránnyal látott hozzá az új, független élet építéséhez. Ebben akadály volt a franciabarát nemzeti burzsoázia magatartása is, mely különösen a fővárosban, Ouagadougouban és a közeli térségben építette ki pozícióit. A kormány nagy reményt helyezett a bányaipar, elsősorban a mangánbányák fejlesztésébe. A társadalmi viszonyokon azonban a haladással kecsegtető hadsereg vezetői sem tudtak javítani. A most történt változás, amelyet nyilván az ellenzéki erőknek sokszor a nyilvánosság háta mögött zajló küzdelmei kényszerítettek ki, arra enged következtetni, hogy a változások szele több egykori francia gyarmat után Felső-Voltát is elérte. Gondoljunk rá, hogy az egykori Dahomeyből lett a ma már szocialista irányzatú Benin Népi Köztársaság, nem is szólva a Kongói, a Malgas Népi Köztársaságról stb. Erre a feltevésre enged következtetni az is, hogy az ország új neve az itteni Jakosság fő népcsoportjának nyelvén azt jelenti, hogy becsületes emberek földje. Burkina Fasszonak minden reménye megvan a számos különféle etnikai csoporthoz tartozó lakosság életének felvirágzására, hiszen szubtrópusi övezete kedvez mezőgazdasági terményeinek, ugyanakkor rengeteg, eddig még kihasználatlan ásványkinccsel (mangán, bauxit, horgany, urán) rendelkezik. Az Egyesült Államokban is változnak az idők, de az amerikaiak a köztudatban szemlátomást ragaszkodnak nagy birodalmuk régi jelzőihez. Olyanokhoz,mint a korlátlan lehetőségek országa, a háborítatlan szabadság hona, az emberi jogok mintaországa .. . Mégis a való élet rácáfol e hiedelmekre, mint ostoba propagandatrükkökre. A közelmúltban a nemzetközi közvéleményben is felkaptak egy korábban ismeretlen nevet: Leonard Peltier. Az illető, aki nem más, mint az amerikai sziú indiánok egyik vezéralakja, az emberi jogok és főként az amerikai őslakosság emberibb sorsának megalkuvást nem ismerő rettenthetetlen harcosa jelenleg életfogytiglan szóló börtönbüntetését tölti. Felhívások hangzottak'el a világ közvéleményéhez, hogy nemzetközi szolidaritással mentsék meg a beteg Peltier életét, hassanak oda, hogy a hatóságok tekintetbe véve a főtárgyaláson bizonyított ártatlanságát, ismerjék el bűntelenségét és helyezzék szabadlábra. Ki is ez a Peltier? Neve 1977- ben tűnt fel az Egyesült Államokban az ismert Wounded Knee-i incidenssel kapcsolatban. Akkor ugyanis a nevezett dél-dakotai helységben a sziú törzsnek mintegy hetven kiválasztott képviselője jelent meg és tanácskozott törzsük életéről, körülményeiről, életük jobbá tevésének módjairól. Peltier vezetésre termett típusként mutatkozott be, ostorozta a fennálló önkényt, mely Amerika ősla■ ■ Önkény és tömegfélelem kólt a fekete bőrűekkel együtt a legmostohább sorsra kárhoztatja. A békésen tanácskozó sziúkra rátörő rendőrök brutalitása lázadást váltott ki. Az indiánok kilencven napon át bekerítve tartották támadóikat, a kajhatalom által kiprovokált csetepatéban életek is áldozatul estek. A sziúk „pacifikálása“ után a hatóság bizonyítatlan vádat emelt Peltier ellen, hogy megölte az FBI két emberét. Peltier a tárgyaláson remekül védekezett, a tanúk ártatlanságát is bizonyították. Az ítélefmégis elmarasztalta őt, előbb háromszáz évi börtönbüntetésre, majd életfogygyártó potenciál lehetővé teszi, hogy megszervezzék a számukra nélkülözhetetlen gépek és berendezések min» den fajtájának gyártását, s világ» színvonalú minőségben lássák el belőlük a termelés kulcsfontosságú ágazatait. A feladat megvalósításában jelentős szerep juthatna egy, a gépgyártás kérdéseivel foglalkozó miniszterelnök-helyettesi szintű KGST* bizottságnak. A cikkíró az energiahordozók kérdésében leszögezi, hogy a tagországok saját nyersanyag-forrásainak maximális kihasználása, az atomenergetika fejlesztése és a „béke* elnevezésű egyesített energetikai rendszer fejlesztése mellett továbbra is rendkívül nagy feladat hárul a Szovjetunióra; mely továbbra is jelentős mértékben hozzájárul a tagországok fűtőanyag- és energia-problémáinak megoldásához, folytatja a kőolaj és kőolajalapú termékek exportját a KGST-tagországokba és növeli földgáz- és villamosenergíaszállításait. ^ Nagy közös építkezési vállalkozás lesz egy új, Nyugat-Szibériából a KGST-országokba vezető gázvezeték létrehozása. A legközelebbi időben sor kerül az építés feltételeinek egyeztetésére és a munka megkezdésére. Talizin kidomborítja, hogy a KGST egyik időszerű feladata marad továbbra is, hogy elősegítse Vietnam, Kuba és Mongólia gazdasági fejlődésének felgyorsulását, és minél hamarabb kiegyenlítődjék az említett országok és a KGST európai tagországainak gazdaságai közötti színvonalkülönbség. toglanira szólt. Peltier megrokkant egészséggel most a sprlngsfieldl rabkórház lakója, az orvosi felügyelet nem sokban különbözik a börtönőritől. Az ügyét felkaroló sajtó képviselőivel nem tarthat kapcsolatot, levelei többnyire „elvesznek“. Csak egyes szemfüles újságíróknak sikerült kiszivárogtatni híreket az éhségsztrájkot tartó indián vezető egészségi állapotáról. A baj nyilván összehozza a közös jó ügyért küzdő harcosokat; Ben Cbavis, a néger polgárjogi harcosok tekintélyes képviselője a nevezetes wilmingtoni tizek egyike a nffvánosság előtt kijelentette, hogy Peltier nem bűnös, nem ölt meg senkit, mint azt bizonyította is, őt egyszerűen ki akarják üldözni a világból, mert felemelte a szavát azokért a kisemmizettekért; jogfosztottakért, akiknek őseié volt valaha Amerika földje. Peltier sokáig bújkált az országban, sőt Kanadában is, mert ráeszmélt, hogy a rendőrök hajtóvadászatot rendeznek ellene. Annyira kényelmetlen a hatóságoknak, hogy életére törnek. íme, egy másik Amerika, az igazi, az önkény, jogliprás és tőmegfélelem iskolapéldája . Lőrincz László Revansista teljes harci díszben R. Karatajev rajza Neonáci szellemű háborús veteránok pünkösdi felvonulása az NSZK-ban, és hivatalos személyek, közjogi méltóságok részvétele ezeken a felvonulásokon valamelyest a bonni államra irányította figyelmét. Bírálat tárgya volt, hogy miniszterek és más vezető személyiségek, köztük Carstens, az időközben a magánéletbe visszalépett volt államfő nem tette szóvá az ott elhangzott revansista felszólalásokat, s úgy festett a dolog, mintha hallgatásukkal még bátorítanák is e jelenségek hordozóit. Ennek ismeretében értjük meg jobban és közelebbről egyes, a szovjet sajtóban nemrég megjelent cikkeket, melyek mérsékelten bírálják a bonni állam egyes vezetőinek politikai magatartását. így például a moszkvai Pravda, amely hivatkozott korábbi szerkesztőségi cikkére, melynek nagy visszhangja volt az európai országok politikai köreiben és közvéleményében. A Pravda rámutat, bármennyire furcsa, de tény, hogy a nyugatnémet fővárosban elhangzott hivatalos megnyilatkozásokban megkerülik a cikk által érintett kérdések lényegét. Kohl kancellár egy rádióinterjújá-' ban kijelentette, hogy nem lát az országban revansista jelenségeket, s Így ót „ez az egész kampány nem foglalkoztatja“, A cikkben pedig éppen a revansizmus kérdéseiről volt szó. Olyan súlyos, érzékelhető jelenségekről, amelyek joggal váltják ki a nemzetközi közvélemény nyugtalanságát. A PRAVDA cikkét kommentálva Alois Merte s, az NSZK külügyi államminisztere kijelentette, hogy Moszkva „meg akarja törni Németország akaratát az önrendelkezésre a szabadság körülményei között“. A szerkesztőségi cikk rámutat — most a Rajna partján eljött a korszaka az NDK-val szemben megfogalmazott rejogl jellegének elismerését, az állandó képviseletek nagykövetséggé való átalakítását, a Salzgitterben székelő úgynevezett nyilvántartási hivatal felszámolását, amely törvénytelenül kisajátította az NDK állampolgárai és szervei tevékenysége feletti felügyelet jogát és más jogokat. Az NSZK tömegkommunikációs eszközei e napokban nacionalista eufóriát közvetítenek a közvélemény felé. Ennek lényege, hogy Európa nem fogja megismerni az igazi békét, amíg nem valósul meg a „német újraegyesülés“, természete, sen bonni recept szerint. Azok, akik ilyen jelszavakat hirdetnek, úgy tesz-A béketörekvés realitást követel vansista követelőzésnek. Ez nagy mértékben arra a számításra épül, hogy az NDK-val fenntartott gazdasági kapcsolatokat a köztársaság szuverén ügyeibe való beavatkozásra, a szocialista rendszer alapjainak fokozatos aláásására használják fel. A bonni politikusok ugyanakkor egyáltalán nem akarják elfogadni az NDK mint szuverén állanr létezéséből fakadó törvényes követeléseket: az NDK állampolgárságnak, az NDK és az NSZK közötti határ nemzetközi nek, mintha nem tudnák, hogy a szocialista rendszer felbomlasztása az NDK-ban nem vezet békéhez és egyáltalán nem szolgálja a nemzetközi feszültség enyhítését, hanem szögesen ellentétes irányban hat. Még inkább olyan körülmények között, amikor az Európában kialakult határok kikezdésére irányuló próbálkozásokkal párhuzamosan az NSZK növeli fegyverzetét — állapítja meg a Pravda, egy korábbi, „Az amerikai rakéták árnyékában“ címmel megjelent cikk visszhangjáról.
