Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-08-18 / 33. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES. 1984. augusztee 18. VITAFÓRUM ★ VITAFÓRUM ★ VITAFÓRUM ★ VITAFÓRUM ★ VITAFÓRUM ★ VITAFÓRUM ★ VITAFÓRUM Adunaszerdahelyi (Dun. Streda) járás mezőgazdasági üzemei­ben befejezéséhez közeledik az efsz-ek X. országos kongresszusa közzétett téziseinek a megvitatása. Vezetők, szakemberek, dolgozók mun­kaértekezleteken nyilvánítanak véle­ményt, melyet a vezetőséghez továb­bítanak. örvendetes, hogy a kong­resszus előtti vita elsősorban a me­zőgazdasági termelés hatékonyságá­nak a növelésére, a belső tartalékok feltárására és célszerű hasznosításá­ra, a dolgozók kezdeményezőkészsé­gének a felkarolására és kibontakoz­tatására irányult. Jgy van ez többek között a nagyma­­gyari (Zlaté Klasy) BÉKE Efsz-ben is. ahol Tóth Gyula mérnökkel, a szö­vetkezet elnökével összegeztük az ál­láspontokat, véleményeket. — Minden munkaszakaszon aprólé­kosan elemeztük a vita keretében eredményeinket, s egyben meghatá­roztuk a további előrelépés módoza­tait — tájékoztat. Mire törekedtünk? ’A munkaszervezés, a gazdaságirányí­tás tökéletesítésére, az ellenőrzés ha­tékonyabbá tételére, s arra, hogy az eddigieknél is jobban járulhassunk hozzá a gabona és az élelmiszerter­melés fokozásához. • Evégből igyek­szünk rugalmasabban hasznosítani a tudományos-műszaki ismereteket a gyakorlatban, alkalmazzuk a diffe­renciált • bérezést. Nagy fontosságot tulajdonítunk a tömegpolitikal munka bevált formáinak, a szociálpolitikai célok maradéktalan valóra váltásá­nak. A vezetőségben megvitattuk a fő termelési ágazatok, részlegek dol­gozóitól, munkaközösségeitől érkezett javaslatokat, s azokat az SZFSZ járá­si bizottságára továbbítottuk. Az érdeklődés középpontjában Tóth elnök örömmel újságolta, hogy az észrevételek, javaslatok többsége az éves, valamint az ötéves tervidő­szak még hátralevő feladatainak tel­jesítését szorgalmazták. Előtérben szerepelt a folyamatos tömegtakar­­mány-ellátás, kiemelt feladatként sze­repelt a bőhozamú fűfélék és a lege­lők szakszerű gondozása, melynek révén tavasztól őszig biztosított a zöldtakarmányozás, a hasznossági mutatók elérése, az állatállomány jó erőnléte és egészségi állapota. — Miként szerepelt a vitában a környezetvédelem? — A mezőgazdaságban csökken a földalap, és az életkörnyezet szeny­­nyeződése egyre károsabban befolyá­solja a termelést. Kedvezőtlen a ml helyzetünk: határunk Ívóvíztároló te­rület, emiatt szigorított életkörnye­­zetvédö feltételek vonatkoznak ránk. Növényeink vízigényét hivatott biz­tosítani a Felső-Csallóközi Öntöző­­rendszer. Ez a rendszer, kevés kivé­telei a Kis-Duna vizét használja fel öntözésre, mely szennyezett. A vízmi­nőség az utóbbi időben valamelyest javult, ám a szigorú előírások nehe­zen vagy egyáltalán be nem tartha­tók. Elsősorban a zöldség- és a gyü­mölcstermelés számára tilos a fel­­használása, a takarmánynövények ön­tözése már a felhasználás előtt há­rom hétte'l nem engedélyezett. Vagyis a legvízlgényesebb növények vannak szomjazásra kárhoztatva. Ilyen kö­rülmények között szövetkezetünk kénytelen volt egy másik öntöző­­rendszert építeni, más vízforrásra alapozva. A szóban levő szövetkezet, noha arra sem beruházási kerete, sem ter­vezési kapacitása nincs, sokat tett és tesz a talajvíz védelme érdekében. — A régi Istállók, gazdasáig épü­leteink gyakorlatilag elhasználódtak, vagy a követelményeknek nem felel­nek meg. Ennélfogva, főleg silóver­meket, műtrágya- és vegyszer-raktá­rakat építettünk, kiegészítő beruhá­zással. Csakis szigetelt felületre szi­­lázsolunk, vagy raktározunk trágyát, cserélünk olajat. Ily módon tőlünk semmilyen káros anyag nem jut az altalajba. Ez évente több millió ko­ronát felemészt. Az öregebb istállók karbantartása eléggé lassú ütemű, hiszen nincsen rá elegendő pénzünk. Aztán az elnök a továbbiakban azt fejtegeti, hogy a növénytermesztésben néhány káros vegyszer alkalmazását mellőzték és azt kevésbé károssal helyettesítik, de ezek viszont drágáb­bak. — Egyre inkább előtérbe kerül a tudományos megfigyelésekre alapo­zott vegyszerezés. Ehhez az agrola­­boratórium szolgáltatását Igényeljük. Nagy figyelemmel kísértük a kong­resszusi vitaanyag azon részét, mely a környezet- és természetvédelemmel foglalkozik. Éppen ebből kiindulva felülbtrálatra javasoljuk az Aminex és hasonló gyomirtó szereket, melyek veszélyesek az ivóvízforrásokra U- gyancsak biztosítani kell a beruhá­zási Javakat az ivóvíztartalékokat védő műszaki berendezések építésé­re. Az utóbbi években szövetkeze­tünkben sokat tettünk' a telepek kö­­rülfásítása, zöld területek létesítése terén. Az 50-es években még sok volt a fa és a cserjés Csallóközben. Mi­után az erdészet vette át a mezőgaz­dasági üzemektől az erdőterületeket, megszűnt a szélfogók létesítése, holott nagy hasznát vettük. Több helyütt ezek felszámoláséra is sor került. Holott elhibázott lépésként említhet­jük, mert azóta egyre több a szél­kár. Gyér a határ faunája, kevés az apróvad (fácán, fogoly, nyúl), mert nagyon leszűkült az életterük. Sze­rintünk: nagyobb figyelmet kell szen­telni a széltörők kialakításának, ki­egészítésének, egyrészt a talajvéde­lem szempontjából, másrészt az élet­­körülmények javítása is ezt kívánja. Ugyancsak elgondolkoztató: bár a szél­törők a mi területünkön vannak, mi­ért tartoznak az állami erdészethez, hiszen ezek a területek jelentéktele­nek? javasoljuk e rendelkezés felül­vizsgálását! Adják vissza a szélfogó­kat a mezőgazdasági üzemek birtoká­ba, hogy azok törődhessenek velük, szakszerűen gondozhassák, kiegészít­hessék azokat. Ezek a területek a mezőgazdasági üzemek közvetlen ér­dekeit szolgálják. Ogy véljük: a kör­nyezet- és természetvédelem problé­makörét nem lehet — és nem is aján­latos — leszűkíteni csupán néhány termelési ágazatra. Ezt a problémát valamennyi érdekelt szerv és szerve­zet együttes hozzájárulásával lehet és kell megoldani. Célunk az. hogy ehhez a problémához az emberek ne ösztönösen, hanem tudatosan viszo­nyuljanak. A nagymagyari BÉKE Efsz vezető­sége és tagsága összegezte észrevéte­leit, javaslatait s alkotó munkával, járul hozzá a kitűzött tervcélok el­éréséhez. SVINGER ISTVÁN JÁRÁSI helyzetkép Az efsz-ek X. országos kong­resszusa előkészületeinek egyik döntő szakasza zárultával meg­kérdeztük Vidra Lászlót, a Szövetke­zeti Földművesek Szövetsége Galántai Járási Bizottságának titkárát, miként folyt le a már hamarabb kibocsátott kongresszus előtti vitaanyag megtár­gyalása, milyen főbb kérdések fog­lalkoztatták az efsz-ek tagságát, a mezőgazdasági üzemek, valamint az élelmiszeripari üzemek dolgozóit, s a vélemények, javaslatok döntő többsé­gét melyik irányítószervhez Juttatták el. — Járásunk szövetkezeteiben a vita március 15-én kezdődött. Július 25-ig összesen 396 ötlet, javaslat, vélemény érkezett be. Ez a szám még nem vég­leges, hiszen a járási efsz-kohferen­­ciát (szeptember 29.) megelőző tag­sági gyűléseken is felvetődhetnek még lényeges dolgok, javaslatok, me­lyek augusztus 4-én kezdődtek és a hónap végéig tartanak. Lényegében a taggyűlések lebonyolításával zárul a kongresszus előtti vita. A kongresszus — A vitát valamiféle rendszerbe próbáltuk foglalni, így kapott sajátos formát. Az efsz-kongresszust előké­szítő járási bizottság arra inspirált, hogy a problémák tipikussága dön­tően nyomjon a latban. Vagyis, több szövetkezetre Jellemző probléma, ne­hézség, fogyatékosság megoldására keressék a legmegfelelőbb formát, utat, javaslatot. — Említene egynéhány konkrét pél­dát is? — Szívesen. Például a nádszegi (Trstice) Csehszlovák—Szovjet Barát­ság Efsz-ben a szántóterület 94 szá­zaléka öntözhető. Ehhez 8 Fregatt és 130 sávos felszerelés áll a rendelke­zésükre. Csakhogy az utóbbiak közül már tíz üzemképtelen, javításához nincs pótalkatrész, és jelenleg be sem szerezhető. A nagyfödémegi (Veiké Olany) szövetkezetben nincs elegendő és jó minőségű munkavédelmi esz­köz, öltöny, lábbeli, szemüveg stb. Am a helyzet a járás mezőgazdasági üzemeire is jellemző, a probléma­­megoldás mind jobban sürget. A slád­­koviőovói Agrokémiai Vállalat dolgo­zói például azt javasolták, mivel a rendszeresen vegyszerekkel, mérgek­kel dolgozó növényvédők tevékeny­sége kockázatos, sőt káros az egész­ségre, e dolgozók részesüljenek két­hetes különleges üdülésben. A Seredi Sütőipari Vállalat dolgozói javasol­ták: a tartós sütemények gyártásához a repceolaj megfelelőbb, mint a nap­raforgóolaj, a mezőgazdasági igaz­gatóság kerületi szervei számoljanak ezzel az őszirepce termesztésének tervezésekor, illetve a tervnek járá­sokra való lebontásakor. Ehhez ugyanis a repceterület bővítésére van szükség... Az állami gazdasá­gok közül az úrföldi (Slovenské Po­le) és a galántai élt javaslattal. — És a konkrétan is említett ja­vaslatok, mely szervhez továbbítód­tak? — Mindezeket s egyéb ide tartozó­kat a kerületi mezőgazdasági igaz­gatóságokhoz küldtük, nemcsak elbí­rálásra, hanem a problémák megol­dása, a javaslatok gyakorlati haszno­sítása végett. Lám, a legelején, oly nehezen bein­duló kongresszus előtti vita, végül helyes mederbe terelődött, a legége­tőbb problémákra összpontosult, ki­bontakozott, s reméljük, hogy végül eredményesen zárul, hasznosnak bi­zonyul. Az efsz-ek X. országos kong­resszusa érdemleges döntéseihez, ha­tározataihoz, különböző módosításai­hoz szolgálhat majd megbízható for­rásanyagul. Merjük remélni: az efsz-kongresz­­sznst megelőző országos vita nem volt iires szócséplés — lesz majd ér­demleges foganatja, a szövetkezeti gazdálkodás továbbfejlesztését is elő­mozdítva. (kov) VITAFÓRUM ★ VITAFÓRUM ★ VITAFÓRUM ★ VITAFÓRUM ★ VITAFÓRUM ★ VITAFÓRUM ★ VITAFÓRUM ★ RENDSZERESEBB ELLENŐRZÉSSEL, KÖVETKEZETE§EBB FELELÖSSÉGREVONÄSSAL A BALESETEK ELKERÜLHETŐK Fegyelmezetlenség,, a technológiai és munkavédelmi előírások, rendsza­bályok, óvintézkedések meg nem tartása, в védőeszközök használatá­nak mellőzése vagy szakszerűtlen volta és mindenekelőtt ez ittasság okozhat munkabaleseteket. A múlt évben például a kassai (Ko­­iice) járás mezőgazdasági üzemeiben 285 üzemi, 814 egyéb baleset történt. Összesen 22 501 táppénzes nap oko­zott kárt a népgazdaságnak. Szomorú és gondolkozásra késztető számvetés ez. Indoklásul talán ennyi is elegendő, miért foglalkozik évről évre a kor­mány és egyéb központi szervek a munkabalesetek helyzetével. Ezek maguk után vonnak bizonyos jogsza­bály-módosításokat. új előírások szü­letnek, hellyel-knzzet javul a baleset­megelőzést segítő felvilágosító mun­ka, a biztonságosabb munkavégzés­hez jobb előfeltételek teremtődnek,' tökéletesebbé lesz az ellenőrzés, va­lamicskét javult a védőeszköz- és munkaruha-ellátás. Mindezek, ha hoznak is bizonyos eredményeket, sajnos kevésnek bizo­nyulnak. A járási munkavédelmi felügyelő­ség vizsgálatai szerint a múlt évben a munkabalesetek egyötödét (20,1 százalékát) ittasság okozta. Tavaly egy halálos baleset is előfordult. Az idei első félévben (a múlt év hasonló időszakához viszonyítva) csaknem egyharmadával csökkent a balesetek száma. Az illetékes járási és helyi szervek levonták az első félév bal­eseteinek tanulságait. De vajon levonják-e a tanulságo­kat azok, akik már elszenvedtek egy­­egy könnyebb vagy súlyosabb balese­tet? Egy súlyos balesetből felépült, javítóműhelyben dolgozó ember szá­jából hallottam: „A villám sem sújt kétszer egy helyrel“ S továbbra sem használta a védőszemüveget a köszö­rüléskor, mondván: akadályozza őt a munkavégzésben. Az, hogy a testi épségét is védi, fel sem merült benne. A szakmai rutinnal együttjáró biz­tonságérzet sokszor jár együtt a jó­zan óvatosság, éberség mellőzésével. A felelőtlenségnek persze szélsősé­ges példái is adódnak. Egy gazdaság­ban a növényvédők a vegyszeres per­metezéskor nem használtak védőru­hát, s ennek következtében többen mérgezést szenvedtek. A súlyos baleseteket szenvedők kö­zött négyszer több a férfi, mint a no. N4ii *3*JK?* *v<­> j&sUt SS. £ t Ez jobbára abból ered, hogy a legin­kább veszélyes munkát többnyire férfiak végzik. A nők óvatosabbak, körültekintőbbek. S így van ez a köz­utakon is. A mind hatékonyabb intézkedések, a gyakoribb és következetesebb ellen­őrzések, felelősségrevonások, bírsá­golások hozzájárultak ahhoz, hogy a kormány elé került baleset-hely­zetjelentés javulásról adhatott szá­mot. Az első félév mintegy félezer bal­esetet szenvedett embere — egyetlen járásban — azt jelenfi: van még sok tennivaló a mezőgazdasági üzemek­ben. Tudatosítsuk, mind szélesebb körben: a balesetek elkerülhetők. Ehhez nagyobb felelősségérzetet kell tanúsítanunk mind a magunk, mind embertársaink testi épsége érdeké­ben. Tartsuk be következetesen az óv­intézkedéseket, a munkavédelmi rend­szabályokat, előírásokat, használjuk a védőeszközöket, védőöltönyöket, me­lyek beszerzése sok millió koronába kerül az országnak. Reméljük: egy év múlva talán a kassai járásban, annak mezőgazda­sági üzemeiben a jelenleginél is ked­vezőbb lesz majd a helyzet. Ez mind­nyájunk érdeke! (illés)' Korántsem mindegy Idény végez­tével miként tárolják a szövetke­zetekben a drága mezőgazdasági gé­peket. A vásárút! (Trhové Mýto) Csehszlovák—Szovjet Barátság nevű szövetkezetben (baloldalt) példás a gépek rendben tartása. Nem követen­dő viszont a másik mezőgazdasági üzem géptárolási módja, ahol deré­kig érő fű növi be a vetőgépet... Nincs férfi, akit ne hatna meg, ha srácokkal találkoz­va felfedez mozdulataikban valami ismerősei, ami az évek po­ra, gondja-bafa alatt elfeledve szunnyad. Hálás az ember a pH lanatnak. hogy látszólagos tétlen ségét csodálatosan beragyogja va lami megfoghatatlanul szép, szá jában újra érez egy elfelejtett ízt s behunyt szeme előtt a képzelet prizmája egy rég látott színt szűr át. Állok a faluszélen, háttal а ко csinak dőlve. Óriást tűzkarikát hajtanak maguk előtt a felhők nyugat felé egy végtelen kék ré­ten: ez már az öreg délután. Es akkor megjelennek hirtelen a va lódi, igazi karikák is: fiúk köze lednek a kis nógrádi falu felől, űzve-hajtva maguk előtt a kerek játékszert. Nevetve jönnek felém Ahogy egyre közelednek, látom mint feszül meg az izom vékony, (Kalita Gábor felvételei) napbarnított, derékig meztelen fel­sőtestükön. Hallom, hogy csattog talpuk alatt az aszfalt s érzem hogy repíti őket a maguk tüzelte lendület. Már nem is csak azért vagyok hálás ennek a három fiú nak, mert eszembe juttatják ked véne gyerekkori játékomat. Reg géltől napestig kergettük, s leltük örömünket benne. A lényeget ts megértem: annak a karikának úgy kell szaladnia, hogy állandóan előttünk legyen, de mégse szakad jón el tőlünk, engedelmeskedjék akaratunknak, s mozgása mégis, a maga módján szuverén legyen. A bot, amit a fiú kezében tart, hajt ja és fékezi, irányítja és magához édesíti a karikát. Együtt fut fiú és karika, egymástól függetlenül és elválaszthatatlanul. Költészet van ebben a játékban, komoly sodró lendületű s egyben komoly líra. Kérdek tőlük mindenfélét először is a nevüket, s ők mondják ts sorba: Kovács Jóska, Nagy Pista, Kis Péter. Az tán kérdem, mire jó a karika. Nem tudnak mit válaszolni, csak magukhoz szorítják, inkább tudat­lanul, és néznek rám tiszta, szép szemükkel. Jóska abbahagyja a körtemajszolást is. Hogyan is tud­nának válaszolni: miért jó játsza­ni? Hiszen ebben arra is válaszol­niuk kellene, hogy miért szép élni békében, miért jó csavarogni az erdőben, a hegyekben — ahol 40 éve a dicső Szlovák Nemzett Fel­kelés hősi harcaiban, a partizánok ezrei küzdöttek, hullatták vérüket a német fasiszta megszállók elleni csatákban. Miért csodálatos az, hogy az életnek egy csak sejtett, de megfoghatatlan törvénye jut kifejezésre abban, hogy ők most karikásnak, szabadon, önfeledten jólétben és a maguk tüzelte len­dülettel. Ahogy megbarátkozunk, for­dul a kocka. Most már ők kérdeznek: mennyit lehet menni ezzel a Ladával? Igaz-e, hogy a Szabad Földművest több­nyire faluról származott emberek szerkesztik? A tenger nagyobb-e, vagy a Balaton? Utóbbinál a Szö­vetkezeti Földművesek Szövetsége járási bizottsága jóvoltából két szép hetet tölthettek pionírtábor­ban. Itt a faluvégen kölöncködik rám a gondolat: ezek a fiúk is egyszer férfivá sudaradnak, elfe­lejtik karikájukat, ami a múltban már olyan messzire gurult. Talán tudós, szövetkezeti elnök, talán kombájnos, agrármérnök, vagy űr­hajós lesz valamelyikből. S ha lesz, akkor ettől a lendülettől lesz, a maguk tüzelte lendülettől, ami most csak egy kis karikát hajt, parancsol, de később majd mást is. Mérnök barátom mentegetné magát: hosszúra nyúlt a beszélgetés a végeláthatat­lan földtáblán serénykedő trakto­rosokkal, gépkezelőkkel. S nem érti, miért vagyok hálás neki a faluszélt időzésért. A felhők kipi­rosodtak, éppen lehajtják az égről a nagy tűzkarikát. Ezek a tizen­éves fiúk már férfiasán fognak kezet, és amikor felgyorsul az autó, usgyi, utánunk erednek. Iz­mos kis lábuk bírja ts egy darabig a tempót, aztán lassan elmarad­nak. Arcukat, alakjukat és kari­káikat beragyogta a lemenő nap. ... Hol is lehetsz kedves kis já­tékom, drága karikám, lendületem egykori forrása ■— miért van, hogy immár nélküled- szaladok, szala­dunk, mi felnőttek tovább, és még tovább? ... Kanizsa István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents