Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-07-28 / 30. szám
1984. fúlius 28. SZABAD FÖLDMŰVES '13 A szójatermelés növelése népgazdasági érdek A keszegfalusi Steiner Gábor Efsz szójatermesztéséről Jozef Lenárt* a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára személyesen is meggyőződött 'Az utóbbi években az élelmiszertermelésnek az egész világon rendkívüli figyelmet szentelnek. így van ez hazánkban is. Az étkezési hüvelyesek a növényi fehérjék legfontosabb forrásai, amelyeknek nagy szerepük van az élelmiszerekből történő fokozatos önellátás elérésében. Közülük is kiemelkedik a szója, amelynek magja átlagosan 36—45 százalék fehérjét tartalmaz, s a hazánkban termesztett hüvelyesek közül a szójára jellemző a legjobb aminosav-összetétel. A 2,3 százalékos lizintartalom a szójafehérjének állati eredetű jelleget ad. Ennek bizonyítására néhány összehasonlítás: egy kilogramm szója tápértéke 58 kiló tojáséval vagy 2,5 kiló csontnélküli húséval vagy 7,5 liter tejével egyenlő. A szója két tonnás terméshozama a szemes kukorica 7,8 tonnás vagy az őszi búza 9 tonnás terméshozamának felel meg. Kedvező a szója vegyi összetétele is. A már említett fehérjéken kívül többek között átlagosan 20 százalék olajat, ugyancsak 20 százalék cukrot, 5 °o ásványi anyagot, 2 % lecitint tartalmaz. A szójatermelésnek hazánkban elsőrendű célja, hogy nagyobb részt vállaljon az emberi táplálkozás ésszerűsítésében, de a szójaliszten keresztül fontos összetevője az iparilag előállított keveréktakarmányoknak. A keszegfalusi (Kameničná) Steiner Gábor Efsz 1980 óta foglalkozik a szója termesztésével. 1982 óta a nyugatszlovákiai kerület szójatermelésének rendszergazdája, s itt folynak az állami kutatómunkával kapcsolatos kísérletek is. A szövetkezet — mint rendszergazda — célul tűzte ki, hogy a taggazdaságok elérjék legalább a két tonnás átlagos hektárhozamot. Ez igényes, de teljesíthető feladat. Erről a szövetkezeti eddigi termelési és az itt folyó fajtakísérletek eredményei is tanúskodnak. Természetesen jó termelési eredményeket csakis a szakszerű növényvédelemmel lehet elérni. A szövetkezetben 1981-ben és 1982- ben — a növényvédő szerek hiánya következtében — a 28 hektár területről csak 1,14, illetve a 198 hektár területről 1,43 tonna szóját takarítottak be egységnyi területre számítva. A szövetkezet viszonylatában fordulópontot jelentett a múlt év, amikor is a. szakszerű agrotechnika, az integrált növényvédelem és a megfelelő technika érvényesítése, valamint a fajtaösszetétel helyes megválasztása és az emberi tényező jó hozzáállása következtében háromszáz hektár területről 2,18 tonna termést takarítottak be hektáronként. Az említett tényezők összessége zárt körű rendszert alkot, amely átlagos évjárat esetében a befektetett költségek hatékony kihasználásával és a szójatermelés átlagos jövedelmezőségével párosul. A szójatermelési rendszer keretében a 17 taggazdaságban a múlt évben 2054 hektár területről takarították be a termést. Az átlagos terméshozam 1,33 tonna volt hektáronként. A legjobb eredményeket az ekecsi (Okoč) és a keszegfalusi szövetkezetben, valamint a Báiványi (Balvany) Állami Gazdaságban érték el. (A múlt évi eredményekről bővebben 1/1984-es számunkban írtunk — a szerk. megjegyzése. ) Az idén a taggazdaságok száma húszra, a szója termőterülete pedig 2400 hektárra emelkedett. A taggazdaságok vállalták, hogy már az idén elérik a hektáronkénti 1,5 tonnás terméshozamot. Ezzel kapcsolatban azonban meg kell jegyezni, hogy a mezőgazdasági üzemek egyharmadában nem rendelkeztek megfelelő vetőgéppel, az üzemek felében hiányoztak a további nélkülözhetetlen gépek. Az idén hiány volt a nitrogénlekötő baktériumok fejlődését elősegítő oltóanyagokból is. Az efféle problémák fékezik a mezőgazdaságban dolgozók igyekezetét, a jó eredmények elérését, úgyszólván az egész termelési rendszeren belül, mert a szükséges technika hiányában nem tarthatják be az agrotechnikai határidőket, s így nem lehet beszélni az egyes munkák jó minőségű elvégzéséről sem. Mindez azután a kisebb termésben mutatkozik meg, ami végső soron a népgazdaság számára devizaveszteséget jelent. A keszegfalusi szövetkezet vezetősége még a múlt évben megalakított egy különálló munkahelyet, melynek dolgozói kidolgozták a termelési rendszer távlati fejlesztésének alapelveit, módszertani szempontból irányítják a kidolgozott termelési program megvalósítását, elősegítik az anyagi-műszaki bázis kialakítását, fajtakísérleteket végeznek, tanácsadást nyújtanak a taggazdaságnknak és behatóan foglalkoznak az adásvételi kapcsolatok megoldásával. A költségeket egy hektár területre vetítve számítják ki, amit a mezőgazdasági üzemeknek meg kell téríteniük. Például a múlt évben egy hektár területre számítva a taggazdaságok 58 koronát fizettek, ami átszámítva nyolc kiló, terven felül termelt szója értékével volt egyenlő. Az agrotechnika egységesítése és a termelési rendszer adta lehetőségek jobb kihasználása érdekében a múlt évben megalakult a komplex ésszerűsítő brigád, amelynek tagjai a mezőgazdasági gyakorlat és a tudományoskutató bázis szakembereiből tevődnek össze. A brigád tagjai célul tűzték ki egy optimális, komplex szójatermelési technológia kidolgozását, amely egy megfelelő vetőgéppel kiegészítve univerzálissá válhat, s felhasználható a cukorrépa, a napraforgó, a szemes és silókukorica, valamint további hüvelyesek termelésére. A technológia alapja a NUCS eszközhordozó és a hozzá tartozó géncsoportok, főleg a 12 soros, de a 2,7—3 cm-es tőtávolságra átalakított vetőgén, a rotációs sarabolö és a gyomirtószer-adagoló. Sziiksée esetén a gépsor kiegészülhet cukorrépa-egyelő géppel. A komplex technológiához természetesen még a hazai gyártmányú simftók és hengerek, a magyarországi gyártmányú permetező gének és a B-201-es eke, valamint az NTIK-beli E-512-es vagy E-514-es kombájnok tartoznak. A fent említett technológiával telies mértékben megoldható 200—250 hektár szója termesztése, 100 hektár cukorrépa és 200—250 hektár kukorica termesztése a betakarítás nélkül. A technológia már elfogadott, de még nem megoldott a vetőtárcsák és a kombájnok fordulatszém-csökkentő berendezésének gyártása. A komplex technológiát már négy mezőgazdasági üzemben kinrábálták. Például a keszegfalusi szövetkezetben a mólt, kedvezőtlen időjárású évben is másfél millió koronával szárnyalták tói a szójatermelés bevételi tervét. A Piešťany! Növénytermesztési Kutatóintézet által kidolgozott program értelmében 1985-ben a szója termőterületét Szlovákiában 7700, 2000-ben pedig 22 ezer 500 hektárra kell növelni. Ez utóbbi megoszlása a következő: a nyugat-szlovákiai kerületben 13 ezer, a kelet-szlovákiaiban 5300, a közép-szlovákjai kerületben pedig 4200 hektár. Csehországban ugyanakkor a szója termőterületét 5ПП. illetve 8000 ezer hektárra kell kiszélesíteni. A szója jelentős mértékben elősegítheti az élelmiszerekből történő önellátás elérését,, s tegyük hozzá — a szántóterület mérsékelt igénybevétele mellett. Például 1990-ben országos viszonylatban a tervezett 20 ezer hektár területről 33 ezer tonna szóját takaríthatunk he, amelyből 8250 tonna szó jaki vonat (izolátum) nyerhető, ami agy lakosra számítva több mint fél kilónak felel meg. A szójakivonat egyébként sokoldalúan felhasználható a húsiparban, ahol egy kilogramm szőjakivnnattal tíz kiló hús helyettesíthető, ami végső soron egy lakosra számítva a húsmérleg 5,5 kilogrammos javítását eredményezhetné. Nem beszélve a növényi olajoknak, fehérjéknek az emberi táplálkozásban betöltött szerepéről. Ha abből indulunk ki, hogy az egy hektár szántóterületen előállított takarmányokból 400 kiló kicsontozott sertéshúst termelhetünk, a húsmérleg említett 5,5 kilós javítása összességében 82 ezer 500 tonna hússal,'illetve 208 ezer hektár szántóterülettel párosulna. Ha e területből leszámítanánk a szója termőterületét, 186 ezer hektár terület szabadulna fel más növényi kultúrák termesztésére. Ha számolnánk a szója olajtartalmának hasznosításával is, akkor a napraforgóterület 6600 hektárral csökkenhetne. Az említett összehasonlítások csupán tájékoztató jellegűek, de a jövőben feltétlenül számolni kell velük. A szójatermelés sikere számos tényező függvénye. Közülük legfontosabb az anyagi-műszaki bázis fokozatos kialakítása. E tekintetben igényes feladat a vetőmagvak behozatala vagy hazai szaporítása. Azokban a taggazdaságokban, ahol a szója termőterülete meghaladja a 150 hektárt, célszerű legalább négy, különböző tenyészidejű fajtát termeszteni, főleg az agrotecnhikai határidők betartása végett. Az utóbbi évek fajtakísérletei alapján a következő fajták javasolhatók az ISZ-15, a Maple Arrow és az Ewans, de jő biológiai termőképességnek a Semu, a BSZ-31 és az Me Call fajták is. További fontos tényező a növényvédő, főleg gyomirtó szerek biztosítása, mert a szója nem tűri a gyomnövényeket. Ez megköveteli a gyomirtó szerek vetés előtti és vetés utáni kijuttatását. Ezenkívül számolni kell a ffiféle gyomnövények elleni védekezéssel is, legalább a termőterület felén. Ugyancsak fontos, hogy megoldódjon a nitrogénlekötő baktériumok fejlődését elősegítő oltóanyagok hazai gyártása (Rizobin) vagy külföldi behozatala (főleg a magyarországi Nitrofixről van szó). Minél előbb gondoskodni kell a hiányzó vetőgépek, rotációs sarabolők, permetező gépek, ekék, illetve a komplex technológiái gépsorok pétiésáról. Ugyanez érvényes a kombájn fordulatszám-csökkentő berendezésének gyártásával kapcsolatban is. A' gyártására valamelyik gép- és trak* torállomás vállalkozhatna, a tervdokumentáció különben már készen ált. Már az idén szükség volna 53 darabra. Módosítani kell a kombájn vágószerkezetét, hogy az alsó hüvelyek is betakaríthatók legyenek. Természetesen, még szükség volna néhány változtatásra, gondolánk itt elsősorban a felvásárlási ár emelésére, a szója felvásárlása utáni keveréktakarmány-juttatásra, a szója élelmiszeripari feldolgozására, termőterületének pontos, tervszerű kiszélesítésére és még sorolhatnánk tovább. Az elmondottakból arra következtethetünk, hogy a szója attraktív növénykultúrának számít, főleg kiváló táplálóértéke és annak következtében, hogy sokoldalúan basznosltható az olaj-, a fehérje- és az izolátumgyártásban. Az utóbbi években ugrásszerűen növekszik termőterülete és ezzel párhuzamosan a felvásárlási ára is. A szőja hazai termesztésének kiszélesítése nagyban elősegítené a devizaeszközök megtakarítását és végső soron az élelmiszerekből történő önellátás fokozatos elérését. VARGA KÄLMAN, a keszegfalusi Steiner Gábor Efsz elnöke és BARA LÄSZLÖ főszerkesztő A rimaszombati (Rimavská Sobota) járás déli körzetében a szántóterületet növelő folyószabályozások után lényegesen megváltozott a mezőgazdasági terület szerkezete. Kevesebb lett a rét és a legelő, ugyanakkor a szarvasmarhaállomány fokozatos növekedését nem ellensúlyozták a szántóföldi takarmánynövények hozamátlagának növelésével. Ezért a legtöbb probléma a takarmányprogram teljesítése körül adódik. E gondok enyhítését szolgálják a növendék állatok legeltetésére kötött kooperációs egyezmények. Mielőtt azonban megvizsgálnánk az együttműködés módját, terjedelmét és eredményességét, tegyünk egy rövid kitérőt az állattenyésztés és a növénytermesztés közötti aránytalanságok bemutatására. A Járás huszonhárom mezőgazdasági üzemében összesen 55 ezer szarvasmarhát tartanak, ebből úgyszólván húszezer tehenet. Száz hektár mezőgazdasági területre 66,3 szarvasmarha — ezen belül 23.5- tehén — jut. Tavaly az évi takarmányszükségletnek csupán a 91,2 százalékát állították elő, s mindössze öt gazdaság teljesítette takarményprogramját. A járás mezőgazdasági üzemei átlagban a szántóterület 26,9 százalékán termesztenek takarmánynövényeket: évelő takarmánynövényeket 6180, silókukoricát pedig 4490 hektáron. Míg Riraaszécsen (Rimavská Seč) — szénában számítva — 11 tonnát termett hektálió 793 ezer literrel több tejet termeltek a tervezettnél. A súlygyarapodásban viszont nem érték el a kívánt eredményt; a hízómarhák átlagos napi súlygyarapodása 55 deka volt. Ä szarvasmarha-állomány termelékenysége az év különböző szakaszában a takarmányellátás függvényében változó; a késő őszi és a kora tavaszi járásokkal is, amit az alábbi számadatok is hűen tükröznek. A sajógömöri (Gemer) 50, a rimaszécsi 380, a bátkai 360, a lénártfalvai (Llnártovce) 355, a máhi (Včelince) 410, a szentkirályi (Kráľ) 380, a nagybalogi (Veľký Blh), a drienčany, a šafárikovúi gazdaságok egyenként száz-száz növendék üsző, illetve növendék bika deztetés eredménye alapján határozzák meg. Ojfent hangsúlyozom: a kooperációs legeltetés — bármennyire is fontos a gyepterületek intenzív hasznosításában — lehet a gazdaságok közötti sokrétű együttműködésnek haladó módszere, de semmi esetre sera pótmegoldás, sem pedig a takarmánytermesztés jelenlegi alacsony szintjének befagyasztását indokló gazdálkodási forma. Jónéhány gazdaságban, mint például a méhi szövetkezetben, új utakon járnak a takarmánynövények tertermesztésében. A jövőt alapozó, egyik hosszúlejáratú vállalkozásukra — az extenziv legelők belterjesítésére — 10 milliő koronát fordítanak. A’ gyepfelújítással egyidőben 450 hektáron legeltetési telepeket építenek ki, s ennek várható haszna, eredménye lesz: az 1987-es évben a téli takarmánykészlet tizenöt százalékát tartalékolhatják majd a következő esztendőre. S ekkor a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésében nem lesz szükség idegen segítségre. KORCSMAROS LÄSZLÖ A takarmanvozási gondok megoldására törekednek ronként a lucerna, addig Klenúcon csak 4,5 tonnát takarítottak be hasonló területről. A rétek — 6500 hektáron — 5,1 tonna szénát adnak átlagban, a legelők viszont — 31 ezer 250 hektárról — rendkívül keveset, mindöszsze 1,6 tonnát. A takarmányalapot az őszi és a nyári keverékekkel, illetve a másodvetéssel egészítették ki. Mindent összevetve: ebben a járásban a mezőgazdasági földterület 72 százalékán — beleszámítva a másodvetéseket is —, azaz 59 900 hektáron termesztenek takarmányokat az állattenyésztés részére — hektáronként száraz anyagban számítva — 3.4 tonnás átlaghozammal. Tavaly 1 miihőnapokban a leggyengébb. Ez a kedvezőtlen jelenség csak a takarmánytermelés belterjesitésével és a kívánt hozamok állandósításával küszöbölhető ki. Vagyis a takarmánykészletből évente legalább tíz százalékos tartalékot kellene létrehozni. Addig is megkülönböztetett figyelmet fordítanak a nagy kiterjedésű legelők kooperációban való kihasználására. Járáson belül a Bátkai Állami Gazdaság és a Hrnčiarske Zalužany-i szövetkezet legeltet száz-száz darab növendék üszőt a tisoveci, illetve a klenoveci mezőgazdasági üzemek gyepterületén. Évről évre bővül az együttműködés a szomszédos északi legeltetésére kötöttek szerződést a látkyi (luöeneci járás), a Lom. nad Rimovicou-i (Banská Bystrica-i járás), a Liptovská Osada-i és a hybei (Liptovský Mikuláš-i járás), továbbá a rejdovai [rožňavai járás) és a Spišská Nová Ves-1 szövetkezettel. Ä kooperációs legeltetést kevés kivételtől letekintve a kővetkezőképpen bonyolítják le. A' növendék állatokat tavasszal — súlyegységüknek megfelelően — eladják a befogadó gazdaságoknak, a szállítási költségeket felefele arányban vállalják, ősszel pedig visszavásárolják tőlük. A térítést a napi súlygyarapodás, valamint a fe
