Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-07-28 / 30. szám

14 SZABAD FÖLDMŰVES, 1984. július 28. ü VADÁSZAT • VADÄSZAT • VADÄSZAT • VADÄSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • A vadászatra jogosult gyakran kerül olyan helyzetbe, amikor a területén tartózkodó vaddal kapcsolatban a kártérítési felelősség kerül szóba: akár azért, mert a vad okoz kárt. akár azért, mert a vadnak okoznak kárt. A bejelentések és a kártérítési igények érvényesítése te­rén azonban nagy fokú aránytalansá­gok észlelhetők: míg a vad által oko­zott kár miatt gyakran érvényesíte­nek igényt a vadászatra jogosultak ellen, addig ritka, mint a fehér hol­ló, az olyan eset, amikor a'vadászatra jogosult követeli a vadban másuk ál tál okozott kárának megtérítését. A vadvédelem problémakörével a múltban gyakran foglalkoztunk, ke vés szó esett viszont a vadkárokról, melyek elsősorban a vaddisznó rová sára írva egyre nagyobb méretekei öltenek, egyre nagyobb kárt okoznak a mezőgazdaságnak. Az idén például a közép-szlovákiai kerület majdnem minden járásából érkezett bejelentés a vaddisznó kárté­telét illetően. E dúvad főleg a ku­korica vetésterüle­tein okozott tete­mes károkat: sor­­ról-sorra járva, korszerű talajszon­dához hasonlóan találta meg és túr­ta ki az elvetett kukoricát. De vajon mi le­het a vaddisznó elszaporodásának az oka? A kérdés megválaszolása na­gyon összetett szakmai magyará­zatot igényel. A vaddisznó ugyanis a múltban minden nagyvadfajnál job­ban ragaszkodott erdei otthonához. Ezt a helyet nem a turisták vagy az erdei munkálatok zajától, hanem leg­inkább a vadász­kutyák, a hajtők és a puskadörej elól menekülve hagyta el. Ilyenkor rövi debb időszakra a mezőn telepedett meg, majd visszatért nyugalmat adó otthonába. Ezért hat meglepetés ere­jével az a tény, hogy a vaddisznó olyan tipikus mezőgazdasági terüle­teken is megjelent, letelepedett, sza­(Унт a vaddisznók jariek porodni kezdett, mint a dunaszerda­­helyi (Dunajská Streda), a galántai (Galanta), a komáromi (Komárno) és az érsekújvári (Nové Zámky) járás. Ezeken a területeken komolyan ve­szélyezteti a nyúl- és a fácánállo­­niányt. de az őzállomány sem marad háboríthatatan tőle. Mindenevő, ezért kirabolja a fészkeket, felfalja a ma­gatehetetlen fiókákat, s csemegeként az őzgidát sem veti meg. Az erdők elhagyását egyértelműen azzal magyarázhatjuk, hogy az Álla mi Erdészet és a vadásztársaságok nem rendelkeztek be a vaddisznó ete­tésére, s különben sein állt a rendel­kezésükre annyi szemes termény, hogy a rendszeres etetést biztosítani tudnák. A helyhez szoktatást biztosító ete­tés megoldatlanságán kívül a vad­disznó „világjárásához“ az is hozzá­­játszott, hogy egyre kevesebb a gon­dozott hegyi tisztás. Be kell ismer­nünk, hogy erdeinkben elhanyagoltuk a nyiladékok és a tisztásak ápolását. Már pedig a . vaddisznó a turkálás mellett nagyon szeret legelni, s félig jóllakva később jut el a mezőre. Meglátásaink szerint az állandó etetéshez nem kellenek költséges vadföldek, van ennél jobb módszer is, a vaddisznó helyhezkötéséhez, a­­mit szakszóval „kézből való“ etetés­nek nevezünk. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a vaddisznó pontosan megjelenik a megszokott szórónál, s mindent elfogad és elfogyaszt. Olyan táplálékhoz is hozzászoktatha­tó, amelyet edddig sohasem fogyasz­tott. Hullott gyümölcs, gumósok, csi­csóka stb.... A drága szemes takar­mányt nyáron csak cselétekül hasz­náljuk. Ássuk földbe, hogy az állat turkálással jusson hozzá, és a hívat­lan vendégek ne szedjék fel. Az ál­landó etetőhelyhez szoktatott vad­disznók többnyire ennek a közelében telepednek meg, s megfigyelhetők maradnak. A mezőn letelepedett vaddisznó — ezt az idei tapasztalatok is bizonyít­ják — az egész év folyamán minden jóban dúslakodhat. Ebből kifolyólag — akárcsak a bázisúidénál — nála is előbb éled a nemi ösztön. Már pe dig ebben az esetben nem kizárt, hogy kétszer is ellik évente. Szaporo­dásával párhuzamosan az egyes va dásztársaságok vadászai eddig első sorban az érett kanok és kocák kilö­vését szorgalmazták, holott éppen a süldőket és ц kis termetű kocákat kellett volna lőni, mivel a szaporo dást ezek okozzák. Hány, de hány al­kalmat mulasztottak el a vadászok csak azért, mert egy-egy kan, illetve agyar reményében nem lőttek kisebb süldőkre. Ez az oka annak, hogy egyre kevesebb a nagy agyarü érett kan, így aztán'a fiatal kocák a velük egykorú süldőnyi kanoktól búgnak be, s ez az egészségtelen folyamat — sűrű állomány mellett — minőségi romlást idéz elő. Köztudomású, hogy a vadeltartó területnek megfelelő optimális állo­mányt az évi szaporulatból kiindulva számítják ki. E számtani művelet koefficiense (együtthatója) eddig 0,7—0,8 volt egy emse után, s ennél az engedélyezett kilövés sem lehetett több. A tervek szerint jövőben e koef­ficiens értékét 0,8—1,2-re növelik, s ennek megfelelően módosul az ál­lomány gyérítése is. Az állománycsökkentés érdekében a MÉM illetékes osztálya új rendelke­zést bocsátott ki az egyes járásokra vonatkoztatva. E rendelkezés — rend­kívüli esetekben — már április 16-tól engedélyezte a vaddisznóra való va­dászatot. Eddig a vaddisznóállomány terve­zését csak olyan összefüggő erdőte­rületekre összpontosították, melyek területe meghaladta az ezer hektárt. Az új szabályok értelmében ez a terű let 500 hektárra csökkent. A vadkárokhoz visszatérve szüksé­gesnek tartjuk megemlíteni a 23/62. számú vadásztörvényt, .mely kimond ja, hogy a vadkárok megelőzéséért nemcsak az Állami Erdészet és a va­dásztársaságok. hanem az érintett mezőgazdasági nagyüzemek is felelő­sek. A megelőzést szolgáló intézke­dések között szerepel a védőkerítések létesítése — ez gyakorlatilag nem megoldható —, a hang, a fény és a vegyszeres riasztás adta lehetősége­ket viszont a mezőgazdasági nagy­üzemek és a vadásztársaságok — kö­zös összefogással — jobban haszno­síthatták volna. A vadriasztó vegy­szerek — például a Ha Te-4C, az Extrakt, Mesurol WP a Morsuvin — beszerezhetők, gyakorlatilag hatáso­sak, alkalmazásukról eddig sajnos keveset hallottunk. „Amerre a vaddisznók járnak ...“ szóllőigévé vált. Ez azonban nem je­lentheti azt, hogy a vaddisznót bár­mikor irtható, kártékony dúvadnak kiáltjuk ki. Szükséges a vaddisznóál­lomány gyérítése, de ez ne legyen egyenlő a felelőtlen irtással. Az a tény, hogy a vaddisznó helye az erdőben van, az apróvadas te­rületeken nem tűrhető meg. Gyakor­latilag viszont azt is tudatosítani kell, hogy a vaddisznó is vad, vele is gazdálkodni kell: a szakszerű állo­mányfejlesztés, az állandó élethely­hez való szoktatás, s nem utolsósor-? ban a rendszeres ellenőrzés ezért váljék állandó feladattá. CSIBA LÄSZLÖ • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT ф HORGÁSZAT • HORGÁSZÁT Q HORGÁSZAT ф HORGÁSZAT ф HORGÁSZAT • HORGÁSZAT ф HORGÁSZAT • Szlovákia vizeihez érdemes ellátogatni A szaporítás érdekében ilyen nagy pontyokat helyeztünk el a galántai és a galanta—nebojsai víztárolókba — mondja Szabó Jenő, a városi hor­gászszervezet halászgazdája Hazánk nyugodt és gyors patakjai­ról, hegyi sebes vizeiről, tavairól, ma­gaslati tengerszemeiről, halastavairól és víztározóiról már sok szépet mond­tak és írtak, vizeit a horgászsport kedvelői gyakran látogatják. A hor­gászok erőfeszítésének köszönhető a vízszennyeződések csökkenése. En­nek, valamint a rendszeres haltelepí­tésnek köszönhető, hogy a fogások száma nem csökken, sőt emelkedik. Szlovákiában például, ahol a Szlovák Horgász Szövetségnek már 70 ezer tagja van. minden horgászra évi vi­szonylatban 24 kilogramm hal jut. Sok szlovákiai folyót lehetne emlí­teni, amelyek a horgászoknak örö­met nyújtanak. Ilyen a Duna, a Vág, a Garant, a Kysuca, az Orava, a Tu­riec, a Poprád és mások. Itt a hor­gászok elsősorban pontyra, süllőre, csukára, harcsára és angolnára hor­gászhatnak. Külön lehet ajánlani a Vág felső folyását és az Orava folyót, ahol az egyre ritkább dunai lazacot (galócát) is meg lehet fogni. Nem vé­letlenül nevezik a „vizek királynőjé­nek“, mert hatalmas testű, elejtése a horgásztól nagy ügyességet kíván és ■ A Bajkál tó kincse. Mint ismere­tes, a világ legnagyobb édesvizű tava a Szovjetunióban levő Bajkál-tő. A 31 500 km területű és 1740 m mélysé­gű tő legértékesebb halai a marénák — melyek horoggal és hálóval egy­aránt foghatók. A kitűnő húsú maré­nák állománya néhány éve alaposan megc-mpunnt. most újból növekszik. Nem véletlenül: védett körülmények között keltetik és helyezik ki az iva­leginkább novemberben és december­ben fogható. A téli horgászatnak a szlovákiai nagy hegyek havas koro­nái alatt különös varázsa van, felejt­hetetlen élményt nyújt. De érdemes horgászszerencsét pró­bálni a tavakon is. Szlovákia északi részén van például az Orava-tó, amely kínálja a pontyot, a harcsát és a csu­kát. A csodálatos természeti környe­zetben a horgászaton kívül kelleme­sen lehet eltölteni az időt a hegyek és erdők ösvényeit járva, tisztásain pihenve. Ezen a vidéken sok a törté­nelmi emlék, a falvak eredeti hegyi építkzés szüleményei* Nagyszerű lát­ványt és művészeti élményt nyújt a látogatóknak a magas sziklára épült, megmaradt középkori vár Is. A víztározók közül a Slrtava érde­mel említést, amely a világhírű Pieš ťany fürdőhely közvetlen közelében terül el. Itt pontyra, harcsára, süllőre, csukára és angolnára lehet horgász­ni. Nagyon érdekes a Liptovská Mara víztárn^p, amely a Vág felső folyásá­nál van, területe többmint háromezer hektár. Liptovská Mara sokféle lehe­dékot. Nem kevesebb, mint 622 halőr vigyázza a vizet, hogy csak kellő idő­ben és mennyiségben zsákmányolják a Bajkál'tő kincseit érő halát. ■ Kettős szájnyílás. A klingenbergi víztározóból egy sporthorgász kifo­gott egy bodorkát. De nem akármi­lyen példányt. Az állatnak kettős szájnyílása volt. A 20 cm testhosszú­ságú, 115 grammos hal kitűnő kondi­­cionálís állapotban volt. A szakembe­rek szerint két okra vezethető vissza e ritka rendellenesség: öröklődési ká­rosodást szenvedett vagy fiatal korá­ban megsérült,, rendellenesen fejlő­dött. ■ Megmentették a Sevan-tavat. A Kaukázus egyik legszebb részén talál­ható a Sevan-tó. Az elmúlt években úgy tűnt, ohgy teljesen kiszárad De • égsem. Egy földalatti alagúton ke­tőséget nyújt a horgászoknak: a már említett fajták mellett fogható itt a szivárványos és tavi pisztráng is. A pisztrángos tározók közül java­solható a rozsnyói járásban levő Dobšina, amely nagyon szép termé­szeti környezetben található. A hor­gászás itt is összeköthető a turiszti­kával, hiszen Itt van a híres cseppkő­barlang. Szivárványos és tavi piszt­rángra lehet horgászni. A vendéghorgászok számára elő­nyös, hogy Szlovákiában a napi vagy a heti engedélyeket közvetlenül a helyszínen beszerezhetik. A víztározó­kon napi 30, heti 90 korona az enge­dély. Érdemes megemlíteni, hogy az utóbbi években a szlovákiai folyókon és víztárolókban egyre jobbak a fo­gások. A Szlovák Horgász Szövetség jó néhány esztendeje jegyzi a kapi­tális fogásokat. Nem ritkaság a 10— 15 kilogrammos punty (az utóbbi évek rekordja 30 kg), 20—30 kilós csuka (56 kg). 40—50 kilós harcsa (128 kg!), 10—15 kilós lazac (28 kg), az 5 kilós angolna stb.-M, Н,— resztül sikerült vízutánpótlásról gon­doskodni — most újból vízzel telített a tó. A legújabb hír szerint, évente mintegy 1200 tonna halat — főleg pisztrángot — zsákmányolnak a hely­beli- és vendéghorgászok, a megmen­tett Sevan-tóból. ■ Horgász-robotok. A kitűnő húsú és nagytestű tonhalakat a japán halá­szok eddig horgászbotokkal és hor­gokkal fogták. Igen ám, de ez rop­pant sok embert igényelt — ahány bot, annyi halász kellett. Japán mér­nökök létrehoztak egy olyan „hor­gászbotot“ — mely öt embert helyet­tesít. A teljesen automatizált robotot még ebben az évben munkába állít­ják. Ha működtetése kifizetődik, ak­kor 1985 tői kezdve rendszeresíteni fogják a japán tonhalészatban. Kedvező feltételek A galántai városi horgászszervezet azon szerencsés szervezetek közé so­rolható, amelynek két olyan halastó áll rendelkezésére, amelyet keskeny patak szel át. Ezeket tavasszal fel lehet duzzasztani, ősszel viszont le­csapolni. A tél folyamán egyébként sem hasznosíthatók halnevelésre, mert mindkettőbe szennyezett viz ke­rül a cukorgyárakból. A két víztároló a járási székhely közelében van, s bennük a halakat nemcsak szapo­rítják, hanem nevelik is. A 0,5 kilo­grammos pontyok tavasztól őszig el­érik a több mint egy kilogrammot. A múlt év őszén 1,5 tonna halat ha­lásztak ki a két szaporitóból, s ezeket áthelyezték a szervezet halastavaiba. Ezeket az eredményeket nem érhet­ték volna el, ha nem etetik kellőkép­pen a halakat. Az etetéssel nincsenek nagyobb problémák, mível nagy segítségükre van a Sládkovičovo: Konzervgyár, a­­honnét nagy mennyiségű feldolgozás­ra nem alkalmas cukorborsót, vala­mint olyan cukorborsó konzerveket kapnak, melyek nem felelnek meg a minőségi követelményeknek. A Mező­­gazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalattól pedig gabonahulladékot kapnak. A horgászszervezet vezetői és tag­jai arról is gondoskodnak, hogy elke­rüljék a halnevelők begyomosodását, s a víznövényzet túlméretezett elsza­porodását. Kép és szöveg: Krajcsovics Ferdinand ä

Next

/
Thumbnails
Contents