Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-07-28 / 30. szám
12 Több figyelmet a másodnövényeknek .SZABAD FÖLDMŰVES. 1984. július 28. Äz utóbbi hetekben urálkodó nyári kánikula meggyorsította a gabonafélék érését és valamit behozott abból a tíz-tizennégy napos késedelemből, ami az előző évekhez viszonyítva az aratási munkák eltolódását eredményezte. A jelen időszakban országszerte teljes ütemben halad a gabona betakarítása. A learatott őszi repce, árpa és búza után folyamatosan szabadulnak fel a táblák. Ezt a kedvező lehetőséget feltétlenül ki kell használni az ésszerű területhasznosításra, vagyis a kétszeri termés begyűjtésére. Tudatosítanunk kell, hogy az alapvető élelmiszerekből való Bnellátottság mielőbbi elérése érdekében megfelelő takarmányalapot kell saját forrásainkból biztosítanunk, egyrészt a szemesek termelésének növelésével, másrészt pedig az erőtakarmányoknak a jó minőségű tömegtakarmányokkal való helyettesítésével. Á tömegtakarmányalap bővítésére jelentős tartalékaink vannak a másodnövények termesztésében, elsősorban az öntözhető területeken. Természeti adottságaink között az átlaghőmérséklet összege és a napsütés Időtartama lehetővé teszi megfelelő víz- és tápanyagellátottság mellett a hektáronkénti 15—30 tonna zöldtakarmány termelését. -Ä másodnövények termesztése amellett, hogy lehetővé teszi a tömegtakarmányalap bővítését, egyéb előnyökkel is jár. A kísérleti eredmények többek között igazolták, hogy a másodnövényeknek a vetésforgóba való besorolásával a tavaszi árpa hektárhozama 10,7, a burgonyáé pedig 4,6 tonnával növelhető. Termesztésük jóvoltából jelentősen növekedett a talaj szervesanyag-tartalma és csökkent a nitrátok mennyisége. EZ pedig végső soron Igen kedvező változást jelent az életkörnyezet védelme szempontjából Is. Igaz,, az utóbbi években hazánkban a másodnövények vetésterülete jelentősen növekedett, s elérte a százezer hektárt. Bár a mezőgazdasági üzemekben számottevő összegeket fordítottak a talajelőkészltésre, a vetésre, a vetőmagok beszerzésére, tetemes mennyiségű üzemanyagot használtak fel, mégis az elért eredmény nem volt arányban a ráfordított munkával és költségekkel, mivel a másodnövények termesztése spk esetben nem teljesítette küldetését. A legfőbb fogyatékosságot elsősorban abban kell keresni, hogy nem minden esetben teszünk teljes mértékben eleget a másodnövények termesztési technológiájának. Tudatosítani kell, hogy a másodnövények tenyészideje a többi növénykultúrához viszonyítva 70—90 napra lerövidül. Ezért olyan termesztési feltételeket kell teremteni, hogy a növények minden egyes napot a zöldtőmeg gyarapítására használják fel. Ez annyit jelent, hogy a vetésre a talajt mielőbb és jól elő kell készíteni, a növényzet fejlődéséhez elegendő mennyiségű tápanyagot és vizet kell biztosítani, továbbá erre a célra a legmegfelelőbb takarmánynövényeket, Illetve fajtákat kell kiválasztani. Öntözött körülmények esetében is maximális mértékben kell takarékoskodnunk a talajvízzel. A talaj szántás általi forgatása elősegíti a talajvíz párolgását. Ezért célszerű az ekét kombtnátorral kiegészített tárcsás boronával helyettesíteni. A vetést műtrágyaszórógéppel. Illetve szántás nélküli vetéshez alkalmas vetőgéppel ajánlatos elvégezni közvetlenül a tarlóra. A vetőmagot tárcsás boronák segítségével dolgozzuk be a talajba és a talaj felszínét fogasolással zárjuk le. A vetés előtti talajelőkészítésnek fontos része a műtrágyázás, amelyet a talaj tápanyagtartalma szerint kelj elvégezni. Öntözött körülmények között tiszta tápanyagban számítva 80—100 kiló nitrogént kell adagolni hektáronként. A talaj biológiai tevékenységének serkentése, Illetve a nitrogénműtrágya megtakarítása szempontjából Igen kedvező hatása van a trágyalé alkalmazásának. Öntözött körülmények között a másodnövények termesztésében a keresztesvlrágúak — mint **■ Ésszerű területhasznosítás - tii takarmány Magyarországon Is úgy, mint hazánkban, egyre nagyobb erőfeszítést fejtenek ki a gabonaprogram megvalósítására. Akárcsak nálunk, a járható utak egyikét az eddiginél sokkal hatékonyabb tömegtakarmány-termelésben látják, amely lehetővé teszi a gabona termőterületének növelését. Ezért szorgalmazzák a kettőstermesztést, valamint az új takarmányozási módszerek alkalmazását. Az újszerű ‘takarmánytermelésí módszerek felkarolásában kétségtelenül a Hőgyészi Állami Gazdaságban járnak az élen. Gondoljunk esek a CCM-re, a szem-csutka-keverékre, amelynek előnyeit már ismerjük. A módszer továbbfejlesztett változatából született az LKS, a csuhéleveles csöveskukorica-zúzalék, amelynek betakarításával csökkenthető a táblán visszamaradó melléktermék mennyisége. Az eddig nem hasznosított csuhélevélből, az összes csutkából, valamint az értékes szárrészekből is takarmány készíthető. Az LKS betakarítását 50 százalék nedvességtartalomnál kell elvégezni, egy csőtörő adapterrel felszerelt járvaszecskázó géppel, amelyben a hagyományos szecskázódobot sok késes dobbal cserélik fel. Ez nem szecskázza, hanem CCM tinomságúra töri, zúzza az anyagot, ami egy erre a célra szolgáló berendezéssel frakciókra bontható. Általában egy rész csuhéleveles frakcióra két rész CCM jut, egy hektárról 12 tonna CCM és 6 tonna csuhéleveles frakció takarítható be, 7 tonna szemes kukorica hozamot feltételezve. Az LKS lehetővé tette, hogy ugyanazon a területen állítják elő a sertés és a szarvasmarha takarmányát, fgy egy hektáron 31 hízósertés és egy hízómarha tömegtakarmány-szükséglete termelhető meg, míg a hagyományos technológia esetén 26 hízósertést tudott eltartani egy hektár takarmánytermő terület. Az LKS módszer tökéletesítése — hogy ne maradjon semmi melléktermék a táblán — eredményezte a GPS-t, a teljes növényi szilázst, amelyet 30 százalék szárazanyag-tartalomnál kell betakarítani, az LKS- sel azonos módon, őszi árpából, búzából és lóbabból készíthető és főként szarvasmarha takarmányozására használható, jelentős előnye, hogy az őszi árpa és a búza sllózással történő betakarításával azonos ráfordítás mellett 25 százalékkal több keményítőérték és 29 százalékkal több emészthető nyersfehérje takarítható be területegységenként, mint a szemesen történő betakarítás esetén — vallják a magyarországi termelők. Elmarad a szárítás, olcsóbb a tárolás és a növény korán lekerül a tábláról, így a terület másodvetéssel hasznosítható. A gazdaságban olyan takarmány-vetésforgót dolgoztak kt, amelyben őszi árpa, búza és Kukorica váltják egymást. Ugyanazon a területen az első évben őszi árpát termesztenek, a GPS- ként takarítanak be. Ezután rövid tenyészidejű kukoricát termesztenek, amit LKS-ként vagy például a repce, a Perko, az Akela, a Tygon stb. — terjedtek el jelentős mértékben. Fontos azonban tudni, hogy a felsorolt növények víz- és hőigényesek. Fejlődésük kezdeti szakaszában Intenzíven nőnek és zöldtömegüket augusztus második felétál szeptemberig gyarapítják. Érmek következtében nem használhatják ki tenyészidejűdnek legmelegebb szakaszát, amely rendszerint augusztus elejére esik. Ebből a tényből kiindulva ajánlatos bővíteni a másodnövények választékát, főleg olyan takarmánynövényekkel, amelyek jól tűrik a nyári kánikulát, s emellett a vízre sem anynylra igényesek, mint a keresztesvirágúak. Az ilyen takarmánynövények közé a korai kokoricahibridek, a cukorcirok, a szudánifü és a napraforgó sorolható. Megfelelő talajnedvesség, valamint nagyobb adagú nttrogénes műtrágyázás esetén nagy termést és jó minőségű zöldtömeget ad a Jitral egyéves fűféle. A keresztesvirágú takarmánynövényeket csak a második fordulóban vetjük augusztus derekáig! A másodnövények kielégítő hozamainak biztosítása szempontjából lényegbevágóan fontos, hogy a vetéstől egészen szeptember végéig a talaj kedvező nedvességl állapotát biztosítsuk. Ezen követelményhez kell igazítani az öntözés szervezését Is. Természeti adottságaink között a csapadék szempontjából átlagos évben hozzávetőlegesen 100—120 milliméter öntözővíz-mennyiséggel kell számolnunk. A másodnövények termesztésének mértéke, valamint a termesztésbe besorolt takarmánynövények választéka azoktól az adottságoktól függ, amelyeket eredményes termesztésük érdekében képesek vagyunk biztosítani. Nagy termőképességük, valamint a termesztésükkel együttjáró előnyök amellett szólnak, hogy az aratáshoz hasonló felelősségtudattal lássunk hozá termesztésükhöz. MICHAL ŠANTA agrármérnök, a Bratislava! Öntözőgazdálkodási Kutatóintézet munkatársa CCM-ként hasznosítanak. Ä második évben búzát termelnek, majd a harmadik évben ismét őszi árpát és utána kukoricát. A vetésforgót a szarvasmarha-telep mellett állították be, hogy a szállítási távolság a lehető legkisebb legyen. A számítások szerint ezzel a vetésváltással évente átlagosan 44 százalékkal több keményítőértéket és 50 százalékkal több emészthető nyersfehérjét tudnak betakarítani egységnyi területről, mint a hagyományos takarmánytermesztés esetén. Mivel egységnyi területről több tápanyag állítható elő, csökken a szükséges takarmánytermő terület és ez lehetővé teszi a gabona és más jövedelmező árunövények területnövelését. A magas fehérjetartalmú takarmányok a lucernát is kiválthatják. A nagy rosttartalmú takarmányok kedvezően befolyásolják a tej zsírtartalmát is. Régebben egy tehén szántóföldi takarmányigényét 0,65 hektáron termelték meg, az LKS, GPS megjelenésével ez 0,59 hektárra csökkent. Ha a másodvetéseket is figyelembe vesszük, 0,45 hektáron lehet megtermelni egy tehén takarmányszükségletét. Az így elérhető területmegtakarítás Hőgyészen ,30 százalékos. 1983-ban nemcsak őszi árpából, búzából és lóbabból, hanem kukoricából is készítettek GPS-t, teljes növényi szilázst. A betakarítás később történt, mint a hagyományos silózás esetén, így a kukoricaszemek több tápanyagot tartalmaztak. A speciális, sokkéses dobbal betakarított anyagot két frakcióra választják szét, egy CCM-hez hasonló, de nagyobb rosttartalmúra és egy szár-levél-csuhélevélből álló, értékes tömegtakarmányra. A módszerrel költség takarítható meg, mert amíg a hagyományos kukoricaszár-betakarítás 1540 forintba kerül hektáronként, addig a szétválasztás költsége csupán 332 forint. A tarlósömör felszámolásának lehetőségei A gazdasági állatok, de főleg a szarvasmarha gomhabetegségei közül kétségtelenül a tarlósömör (Trichnfícium) fordul elő a leggyakrabban. Nagyobb arányú fellépése esetén komoly járványtan! és gazdasági problémát jelent, s többnyire az állatok fokozott méretű összpontosításával jár egytttt. A betegséget az esetek 99 százalékában a Trichophyton verrucostim, kivételesen pedig a T. mentagrophytes penészgomba idézi elő. A gazdasági állatokról az emberre is könnyen átterjed. Éppen ezért a leggyakrabban az állattenyésztési és az állategészségügyi dolgozóknál fordul elő. A fertőzés közvetlenül — a beteg állatok révén — illetve közvetve, a csirákkal fertőzött tárgyak segítségével történik. A betegséget a fertőzött egerek is terjeszthetik az állatra és az emberre egyaránt, elsősorban a szálastakarmányok — szalma, széna — megfertőzésével. Az embereknél a gombabetegség leggyakrabban a ruházat által nem fedett testrészeket, végtagokat, nyakat, körömágyat stb. támadja. A tarlősömör-fertőzésre jellemző, hogy a bőrfelületen számtalan vizenyős, később pikkelyes gócokat képez. Ezekben a kórokozóknak tömérdek spórája található, ami egyben azt is jelenti, hogy a megbetegedett állatok környezetükbena fertőzésnek szüntelen forrásai. Tudni kell, hogy a kórokozó egy különösen ellenálló penészgomba. amely sok éven ke pes megtartani élet- illetve fértőzőképességét. A beteg állatok eltávolítása után még öt-hat év múltán is sikerült a kórokozót felmutatni az istálló ás a kifutó környezetében. A fertőzött gazdasági részlegekre betelepített egy-három hónapos borjak rendszerint megkapják a betegséget. Azonban a felnőtt állatok esetében sem lehet kizárni a fertőzés veszélyét, feltéve, ha már korábban át nem vészelték, vagy nem voltak a betegség ellen beoltva. A betegség időtartama alatt — amely két-három hónapig is eltarthat — lelassul az állatok növekedése, illetve súlygyarapodása. Továbbá a gyógyszeres kezelés következtében jelentősen romlik a bőr minősége is. A karantén intézkedésekből kifolyólag felbomlik az állatok özemen belüli, 'illetve üzemközi átcsoportosítása. A gyógykezelés és a fertőtlenítés is tetemes összeget igényel. Azonban a betegség leküzdésére fordított idő és munka az állatgondozók és az állategészségügyi dolgozók részéről sem elhanyagolandó. Végezetül, de nem utolsósorban jelentősek azok az anyagi károk is, melyek az emberek megbetegedésével járnak, foglalkozásból eredő betegségekről lővén sző. Tehát a tarlósömör komoly negativ humán- ás állategészségügyi, valamint közgazdasági jellegű következményeket von maga után. Említést érdemel, hogy nem csupán bőrgyógyászati, hanem jellegzetes fertőző betegségről van szó, amely ellen komplex módon, más fertőző megbetegedésekhez hasonlóan kell védekezni. A járványtan! lánc mindhárom tényezőjére — kórokozó, környezet, állat — összpontosítani kell a figyelmet. A világirodalom a bőr helyi kezelésére több mint ezer különböző gyógyszert emlft, közülük azonban egyetlen egyről sem mondható el, hogy teljes megbízhatósággal hatásos. Ezen túlmenően valamennyi gyógykezelési mód idő- és pénzigényes. A fertőzött környezet aszanálása feltétlenül szüksésznppannal alaposan meg kell mosni; • a betegség embereknél velő észlelését azonnal jelenteni kell a körzeti orvosnak; • igen fontos ex Istállók tisztántartása; • szüntelenül irtani kell ■ rágcsálókat, amelyek a fertőzés forrásai, illetve terjesztői lehetnek; • a személyi tárgyakat, lábbelit, törülkőxőt, fésűt, stb. nem siabad a dolgozóknak egymás között cserélni; • as újabb fertőzött állatok felfedezését azonnal be kell jelenteni az állatorvosnak. A betegség eredményes leküzdésének alapvető feltétele a tervszerű ás szervezett gyógykezelés. Ennek alapja as állages a betegség felszámolása szempontjából, azonban az is csupán kisegítő intézkedés. A betegség felszámolásénak legfontosabb részét a védőoltás képezi. A fő cél egy olyan vakcina előállftása volt, amely adagolása után olyannyira növekszik az állatok ellenállőképessége, hogy erősen fertőzött környezetben sem betegednek meg. A továbbiakban részletezni szeretném azokat az eljárásokat, melyeket a dunaszerdahalyi (Dunajská Streda) járásbell Arany Kalász ás Oj Elet szövetkezetekben a betegség leküzdésére alkalmaznak. Mig az Arany Kalász Efszben a borjak és a növendék állatok állományaiban a tarlóso mör több éven át tartósan fennállt, addig az 0| Elet szövetkezetben hirtelen lépett fel, utoljára 15 évvel ezelőtt fordult elő. A fertőzés kezdetben a borjakat és a növendék állatokat sújtotta, később a tehénállomány hozzávetőlegesen 30 —40 százalékára is átterjedt. A tertőző gócok az állatok fején, a szem, fül és szarvak tájékán, továbbá nyakán, lapockáján és deréktáján fordultak elő. Az állattenyésztési dolgozókat tanfolyam keretében ismertettük a fertőzés főbb jellemzőiről és felhívtuk figyelmüket az állategészségügyi intézkedések betartásának szükségszerűségére. A betegség leküzdése érdekében a következő alapvető intézkedések betartására kell törekedni: • a személyi higiénia alapelveinek betartása; • a védőeszközök — védőruha, cipő, gumikesztyű — feltétlen használata; # az istállókban tilos as étkezés, ivás, dohányzás; fertőzött kézzel nem szabad az ercot érinteni; # a munkáböl való távozás előtt a kezet meleg vízben, tok védőoltása, as állatok és a környezet fertőtlenítése, valamint ax egyedi győgykazelés. Az állatok védőoltására — gyógykezelés és megelőzés céljából egyaránt — az Ivanovice na Hané-i Bioveta által gyártott liofilizált vakcinát, alkalmaztuk. Preventív oltásra kéthárom hőnapos borjak esetében kétszeri adagolásban 2,5 milliliter, három hónapnál idősebb állatok esetében pedig öt ml oltóanyagot alkalmaztunk. A1 beteg állatoknak a vakcinát kétszeresnél nagyabb mennyiségben alkalmaztuk. Az erősen fertőzött állatokat háromszor oltottuk. Az egyes oltásokat 10—14 napos időküzökben végeztük. Említést érdemel, hogy ha az oltásokat a betegség lappangósi időszakában végezzük, a betegséget kiprovokálhatjuk, aminek következtében romlik az állatok állapota. Egy hőnapon belül azonban a betegség tünetei bármilyen beavatkozás nélkül eltűnnek. Az oltásoknál is be kall tartani a higiéniai előírásokat. Egyedi gyógykezelésre a Mycolastanoz-F szart alkalmaztuk ágy, hogy a gócokra ecsettel rákentük. A kezelés során fontos, hogy a szer a szemmel és a nyálkahártyával na kerüljön érintkezésbe. A kezelést szükség esetén 14 nap ntán megismételtük. Az egyéni gyógykekezelést az állatgondozók végezték az állatorvos utasítására. A betegség leküzdésének nélkülözhetetlen része az istálló fertőtlenítése. Erre a célra a Mycolastanox-F 0,5 százalékos oldatát alkalmaztuk. Gyakori nézet, hogy a gombabetegségek gyógyíthatatlanok, mivel rendszerint visszatérnek. Ez nem igaz. Sok múlik a gyógykezelés és a megelőzés alaposságán, a nagy gonddal és lelkiismerettel végzett munkán. Dr. JOZEF BAGÓ körzeti állatorvos i
