Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-07-28 / 30. szám

Mikor válasszuk el a nyulakat?

A címben megfogalmazott kérdésre nehéz egyértelmű választ adni, hiszen a tartási, a takarmányozási és a tenyésztési módszerek és feltételek esetenként változnak, s ennek megfelelően a tenyésztői vélemények is különbözőek.

A elválasztás nem egyszeri beavatkozás, hanem rövidebb-hosszabb ideig tartó folyamat, melynek során a kisnyulakat leszoktatjuk az anyatej fogyasztásáról. Az elválasztás akkor zökkenőmentes, ha abban az időszakban kerítünk rá sort, amikor a növendékek már képesek a szervezet igényeinek megfelelő mennyiségű takarmányt fogyasztani.

A nyitlak elválasztását mindig körültekintően végezzük — és fokozatosan —, hogy a fiatal állatok ne essenek vissza a növekedésben és a fejlődésben, mert a jelentkező hátrányt később csak részben lehet pótolni.

A fiókák 18—20 napos korig teljesen az anya tejére vannak utalva. A 20. nap után azonban a tejjel felvett tápanyag már nem fedezi a fiatal szervezet szükségleteit. Ez könnyen megérthető, ha figyelembe veszszük, hogy egyhónapos korig a születési sály megtízszereződik, viszont az anya tejtermelése fokozatosan csökken, fgy aztán a kisnyulak elhagyják a fészket és Ízlelgetni kezdik az anyjuk által fogyasztott takarmányokat. Előfordul, hogy a kicsinyek korábban — IS napos kor előtt — kimásznak a fészekből. Ez arra utal, hogy vagy kevés tejet termel az anya vagy sok fiókát hagytunk meg az alomban. Általános alapelv, hogy egy anyánál csak nyolc — továbbtartásra szánt ntódok esetében hat — fiókát szabadna meghagyni. Ne feledjük, hogy az anya jó vagy rossz tejtermelése örökletes tulajdonság. Ebből kiindulva, a rossz

tejtermelő anyákat könyörtelenül kiselejtezzük, az utódaikból pedig még véletlenül sem hagyunk meg továbbtartásra szánt állatot. A jó tejtermelő anyákra általánosan jellemző, hogy ellés után megnő az étvágyuk, tehát több takarmányt fogyasztanak, de többet is isznak. Ennek ellenére a jól tejelő anya szoptatás idején kicsit lesoványodik, de ez nincsen kárára a szervezetnek. A leadott súlyt — helyes takarmányozás esetén — elválasztás után gyorsan felszedi.

Általában a 6—8 hetes korban végzett elválasztás javasolható. A legfontosabb szempont, hogy a növendékek már rendszeresen fogyasszák a hagyományos takarmányokat. Ha van jó keveréktakarmányunk, akkor kivételesen a korábbi elválasztás is számításba jöhet (5 hét). Hagyományos takarmányozás esetén még akkor sem ajánlatos 8 hetes kornál korábban elválasztani a nyulakat, ha azok már teljesen átálltak az önálló táplálkozásra és nem fogyasztanak anyatejet. Ennek több oka is van: a 6—8 hetes nyulak fogat és szőrt váltanak, tehát a szervezetük fokozottan meg van terhelve. Ezt semmiképpen nem ésszerű egy kiadós stresszhatással tetézni, mert könnyen emésztési zavarokat okozhat, és csökkenhet a szervezet ellenálló képessége is.

A téli hónapokban ezek a folyamatok valamivel lassabban játszódnak le, ezzel az elválasztás beütemezésekor számolni kell.

Amikor a növendékeket végérvényesen különválasztjuk az anyjuktól, lehetőség szerint ne a kicsinyeket, hanem az anyát helyezzük át. Ha egy mód van rá, akkor az anya a ketrectömb szomszédos rekeszébe kerüljön. Ha a kicsinyek továbbra is közelben érzik — tudják az anyjukat, akkor nagyobb a biztonságérzetük és kevésbé sínylik meg az elválasztást.

Az elválasztott növendékeket háromhónapos korig együtt neveljük, azután nemek szerinti csoportokra választva, nevelőketrecekben tartjuk tovább. Ekkorra már kicserélik a fogukat és részben a szőrüket is; szervezetük megerősödik és könnyebben elviselik a változásokat. BALÄZS FERENC

RÖVIDEN

• Az algásodás megelőzése céljából a kerti víztartályokba és medencékbe kevés kékgálicot adagolhatunk. Ezt az anyagot bátran használhatjuk, hiszen tulajdonképpen a kiegészítő trágyafélék közé tartozik. Tehát a medencék vizét is felhasználhatjuk öntözésre (kivételt képeznek a rövidesen fogyasztásra kerülő zöldségfélék).

ф A rendszeresen istállótrágyázott kertekben néha nagy kárt okoz az elszaporodott lótücsök. A kártevőkből talajba süllyesztett üvegpoharak vagy bádogdobozok segítségével sokat öszszegyűjthetünk. Ha ez nem sikerül, keressük meg és tárjuk fel a lótücsök járatait. Ahol lefelé fordul, található a fészke, melyben olykor háromszáz tojás vagy fejlődő lárva bújik meg. A járaton át töltsünk a fészekbe jó másfél liter vizet, gyorsan csurgassunk utána egy»kanál olajat és töltsünk rá még fél liter vizet. Ha a lótücsök a fészkén volt, pár perc múlva előbújik és elpusztíthatjuk. Még jobb, lia a járatban kevés szénkéneget töltünk (tűz- és robbanásveszélyes!), majd a nyílást betömjük és megtapossuk. így az egész családot elpusztíthatjuk.

• kiAuItAsok

Szereti a nyulakat? Akkor figyelmébe ajánljuk, hogy a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének pódafai (Povoda) helyi szervezete — a szövetség járási bizottságának megbízásából — augusztus 4-én és 5-én • megrendezi a növendék tenyésznyulak kiállítását, melyen négy járás élvonalbeli tenyésztői vonultatják föl legszebb állataikat.

Ugyancsak augusztus 5-én a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Lunaparkban tartják meg a fi. Csallóközi Kutyakiállilást.

Hozzászólás Szalai Lászlónak a lap mólt heti számának szakrovatában közölt „Figyeljük a közönséges levélbarkó terjedését!“ cimű Írásához.

A közönséges levélbarkőn (Phyllobius oblongus) kívül más Phyllobius-fajok (ezüstös levélbarkó, gyümölcsfa levélbarkó stb.) is károsíthatják fáinkat. A bogarak jelenlétéről a leveleken található, jellegzetes félkör alakú berágások árulkodnak. De mint azt Szalai is írja, a kártevő nem csupán a leveleket rágja meg, de a rügyeket és a virágbimbókat is, s ezzel lényegesen nagyobb kárt okoz, mintha pusztán a leveleket csipkézné ki.

Az egyes levélbarkó fajok fejlődéséről nagyjából annyit tudunk, hogy évente egy nemzedékük fejlődik. A hőmérsékleti viszonyoktól függően április végétől a bogarak tömegesen jönnek elő a talajból és megkezdik a táplálkozást. Mivel az egyes fajok rajzásának kezdete eltérő, a levélbarkőkkal általában májusban és júniusban találkozhatunk gyümölcsfáinkon. Néhány heti táp-Még egyszer a

lálkozás után a bogarak párosodnak, majd megkezdik a tojásrakást. Tojásaikat a talajba helyezik, lárváik gyökerekkel

feveibarkőkröl

táplálkoznak, nyár végére kifejlődnek, bebábozódnak és áttelelnek.

A levélbarkók tömeges fellépésére és kártételére elsősorban erdők és parkok közelében számíthatunk. Itt nagyobb népességet alkotnak, esetenként berepülnek a gyümölcsösbe és meg is telepszenek ott.

A bratisiavai Központi Mezőgazdasági Ellenőrzés és Vizsgáló Intézetben eddig a levélbarkók elleni védekezés lehetőségeit nem ellenőriztük, tehát határozott növényvédelmi vonatkozású tanáccsal nem szolgálhatunk. Mivel a levélbarkők már április végén megjelenhetnek, az ekkor még virágzás előtt állő fákon érdemes megfigyelést végezni. Főleg azokban a körzetekben, ahol korábban figyelmet érdemlő fertőzést észleltek. Meleg, napsütéses napokon a fa alá terítsünk fehér papírt vagy fóliát, majd erőteljesen rázzuk meg a fát. Ha egy fáról 3—4 bogárnál több hullik alá a papírra, akkor tanácsos még virágzás előtt permetezni. Persze ilyen módszerrel mechanikai eljárással is megsemmisíthetjük a kártevőket, ha naponta vagy másnaponként leráznánk és összegyűjtenénk a levélbarkókat.

Feltételezésünk szerint a Metation, továbbá a Bi 58 ЕС, a Dimecron 20 vagy valamilyen piretroid (Decis, Ambush, Cymbush) lehetne segítségünkre a vegyszeres növényvédelemben. Ami a kezelés hatásfokát illeti, nem annyira a készítménytől, mint inkább a permetezés időpontjának helyes (május—június) megválasztásától függ. S egy kezeléstől persze nem várhatunk teljes sikert. Májusban — kéthetes időközökben — váltott szerekkel két ízben tanácsos kezelni a fákat. Ami ugyancsak fontos, a lárvák tápnövényéül szolgáló gyomokat is rendszeresen irtani kell!

A kártevő terjedését májusban is figyelemmel kísérhetjük, annál is inkább, mert Ilyenkor már rázogatás nélkül is megállapíthatjuk, mennyire fertőzöttek a fák (csipkézett levelek), szükséges-e a vegyszeres beavatkozás.

Maflák György,

agrármérnök

Nem számítok gyakori vendégnek Doborgazon (DobrohoS(), ám ha erre visz az utam, rendre bekukkantok a szinte mindig gyermekkacagástól és madárdaltól hangos Bénes portára. Most meg kimondottan ez az úticélom; beszélgetni, nézelődni jöttem, végre fényképezőgéppel is „felfegyverkezve".

A későn beköszöntőit nyárban perzselően tűz a nap, mintha pótolni akarná a mulasztást. Ennek ellenére Miska bácsit a hátsó udvarban, a madárházak és röpdék birodalmában találom. Nem lep meg, hogy most sincs egyedül. Népes gyerekhad figyeli minden mozdulatát, s ha történetesen a röpdékben akad dolga, a gyerekek a drótszövetbe csimpaszkodva nézeqeteik a tarka madárkákat.

A házigazda mosolyogva üdvözöl s köriilpillant, hová tehetné a kalitkát, hogy kezet rázhassunk. Intek, várjon még egy pillanatig s már kattan is a fényképezőkép. Mire a gyerekek pózba vágnák magukat, és eligazítanák a tüskehajat, már késő. A kerítésen túlról azonnal érkezik a figyelmeztetés, az egyik anyuka tolmácsolásában: — Kisfiam, tűrd be az ingedet a nadrágba! Hogy fogsz kinézni azon a képen. Megvárom, amíg a gyerek eleget tesz az utasításnak, aztán kattintgatok még egy kicsit, hadd nyugodjon meg az anyuka.

— Látja, nálunk mindig mozgalmas az élet — nyújt kezet a házigazda. — A gyerekek naphosszat elnézegetnék a ma darukat, én meg nem tudok nemet mondani. Most is befogtam a röpdében néhány hullámos papagájt, a kalitkában mégis

közelebbről szemlélgethetik a gyerekek a madarakat. Hátha közülük is kikerül egy-két neves tenyésztő pár év múlva.

— Honnan ez a nagy állatszeretet?

— Mármint az enyém? — kérdez vissza Miska bácsi. Bólintok, erre kicsit eltűnődik. — Valahonnan a gyerekkorból hoztam magammal. Tulajdonképpen nem is tudom, miért éppen az állatok ragadták meg az érdeklődésemet. A szülői házban nem nagyon élesztgették bennem az állattartás iránti vonzódást, meg a faluban sem volt nevesebb tenyésztő, aki példát mutasson. És mégis — vagy éppen ezért? —, még gyereknek számítottam, amikor gerlicéket meg galambokat kezdtem tenyészteni. Az uraságokhoz is csak azzal a feltétellel szegődtem el, hogy megtűrik a madaraimat. Emlékszem, egyszer kifogtam egy nagyon rossz gazdát, meg is szöktem hamarosan. Valahogy ilyentájt lehetett, akkor is aratáshoz készülődtünk. Egyik este nyalábra kaptam a cókmőkomat és hazajöttem. Persze a madaraimat is elhoztam. A hátamra kötöttem a kalitkát és gyerünk. A madaraknak kezdetben nem nagyon tetszett a hinta-palinta, de aztán csak megnyugodtak. Az úton sokan megmosolyogtak, de az nem számított.

— Miska bácsi tagja a kisállattenyésztők szövetségének?

— Ötvenegyben léptem be a szövetségbe. Persze nem a papagájok kedvéért, mert akkor még többre tartottam a galambokat meg a nyulakat. Egy Időben száznál több postagalambom volt, röpversenyekre jártam, és akárcsak ezek a gyerekek, magam is órákig elüldögéltem az udvaron, gyönyörködtem a madaraimban. Sikerek? Nem voltam élvonalbeli tenyésztő, nem vonzott és ma sem csábít a hírnév. Örömet lelek a tenyésztői munkában, ennyi az egész. A röptetések alkalmával mindöszsze egyszer sikerült dobogós helyezést elérnem; az egyik kerületi versenyen harmadik dl jat nyertem.

— Említette, hogy nyulai is voltak. Most egyel sem látok.

— Jó pár évvel ezelőtt sok nyulam volt. Tizenöt anyával dolgoztam, de egyszer beütött a mixomatózis és az egész állományt elvitte, fő ideig csak ástam és ástam, egész dögtemetőt nyitottam. Azóta rágondolni sem tudok a nyálra. No meg már nem is bírnám erővel a munkát, 'hiszen a kaszát sem bírom el. A kertet is a feleségem tartja rendben. Kilenc éve megrokkantam, még a kapától is eltiltottak. Nekem már csak az oltókés maradt, de nem is nagyon hagyom pihenni.

— Díszmadarakat mióta tart?

— Néhány madaram mindig volt, de madárházak építésére, nagybani szaporításra akkor gondoltam először, amikor rákényszerültem, hogy a kedvtelés megválasztásában is az erőmhöz és a lehetőségeimhez igazodjak. A hullámos papagájokon kívü piros és sárga fejű rozellákat, új-zélandi papagájokat, kanárikat, sűglinceket, korellákat és gyémántgalambokat Is tenyésztek és szaporítok.

— Ennyi madarat pusztán kedvtelésből nem lehet és valószínűleg nem is érdemes tartani. Vannak üzleti kapcsolatai?

— Tagja vagyok a díszmadártenyésztők járási klubjának, és néhány éve közvetlenül a szövetség Chovprodukt kereskedelmi vállalatának szállítok madarakat. Évente nagyjából háromszáz madarat értékesítek hivatalosan, a többit vagy a

látogatók vagy az ismerősök viszik el. No és a klub által rendezett börzéken, meg persze a kiállításokon is egyre na* gyobb a szép díszmadarak iránti érdeklődés és kereslet.

— Szép kedvtelést választott,

— Nekem is tetszik, de persze a tenyésztői munka nem kizárólag gyönyörködésből áll. Ilyen népes állománnyal munka is van bőven. Még szerencse, hogy a szövetség nagy gondot fordít az eleség biztosítására. Más lapra tartozik, hogy a speciális mageleség bizony méregdrága. Hogy jövedelmező legyen a munka, bizony sok eleséget magunknak kell megtermelni vagy összegyűjteni. Én egy áron szenegáli kölest termelek, azonkívül sok tejes fűmagot, tojást és csíráztatott gabonafélét etetek, főleg tojásrakás és fiókanevelés idején.

— Néhány kaptárt is láttam a ház körül. Méhészkedik?

— Ez a kedvtelésem régebbi keletű, mint az álattartás. Negyvenkilenc óta vannak méheim, s hiába érzem néha. hogy talán már sok a munka, nem tudok lemondani róluk. Nem erről a néhány kaptárról beszélek. Méhészkocsim is van, őszszesen harminc család méhet gondozok. Az eredmény? Jó és rossz évek váltják egymást. Tavaly szépen- pergettem, de ez az év gyenge lesz. Hatvan kiló tiszta mézet elvettem ugyan a családoktól, de vagy másfél mázsa cukrot meg feletettem, nehogy legyengüljenek a családok. Hiába, ez már csak így van: áldozol és kockázat nélkül meddő a remény.

— Hát, akkor köszönöm a türelmét, Miska bátyám, és további jó munkát kívánok.

— Hagyja el, szerkesztő úr, nálunk mindig és mindenki szívesen látott vendég. Ha madárdalra vágyik, máskor se kerülje el a házunkat.

_ Szöveg és kép:

KADEK GÄBOR