Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-07-28 / 30. szám

Szabad Földműves AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA 1984. július 28. 30. szám XXXV. évfolyam Ära 1,— Кй* Jól rajtoltak Napjainkban, a nyári mezőgazdasá­gi munkacsúcs idején az aratás mel­lett a gabonafélék rugalmas felvásár­lása, tisztítása, szárítása és nem utol­sósorban biztonságos tárolása az egyik legfontosabb népgazdasági fel­adat. Mindez csak úgy valósítható meg a társadalmi elvárásoknak meg­felelően, hogyha a mezőgazdasági üzemek, a terményfelvásárló üzemek és a partnervállalatok összehangol­tan. jól szervezve végzik munkájukat. Az irányító és szervező munka során a vezetőknek élniük kell az együtt­működés valamennyi kínálkozó lehe­tőségével, hogy a gabonával megra­kott szállítóeszközök ne vesztegelje­nek órák hosszat a felvásárló üze­mek előtt, hanem terhűktől megsza­badulva minél gyorsabban újra visz­­szatérhessenek a gabonatáblákra. A Bratislavai Mezőgazdasági Ter­ményfelvásárló és Ellátó Vállalat szenei (Senec) üzemének munkakö­zössége évek óta a legjobbak közé tartozik. Gottgeisl Dezső, az üzem helyettes vezetője már több mint há­rom évtizede dolgozik — különböző helyen és beosztásban — a szakmá­ban. Sikeres munkájáért már több ízben elismerésben részesült. A ta­pasztalt szakember irányításával a szenei felvásárló központ több mint száz dolgozója jól felkészülve várta az idei aratást követő első gabona­­szállítmányokat. A betontárolókat és a régebbi rak­tárhelyiségeket időben kiürítették, elvégezték a fertőtlenítést, a tisztító és a szárftó berendezés javítását és korszerűsítését. A megszokottnál ko­rábban készen álltak az új termés fogadására, tudjuk azonban, hogy a kedvezőtlen, hűvös időjárás alapusan megtréfálta a mezőgazdasági dolgo­zókat, s a Péter-Pál napi aratás bi­zony alaposan eltolódott. A felvásárló központban tett rövid látogatásom során meggyőződhettem arról, hogy a folyamatos átvétel, vagyis a felvásárlás nem csupán az ígéreteik közöt szerepel, hanem a va­lóság is ennek megfelelő. A teher­autók és traktorok vezetői elégedet­ten nyilatkoztak a központ dolgozói­nak tevékenységéről, mivel rövid idő elteltével újra a kiinduló állomásuk felé vehették az irányt, hogy a ter­més mielőbb biztonságos helyre ke­rüljön. Az üzem helyettes vezetőjének tá­jékoztatása szerint a két hatalmas gabonatároló és a régebbi raktárhe­lyiségek 42 ezer tonna termés befo­gadását teszik lehetővé. Az idei elő­zetes terv gabonafélékből 34 ezer 844 tonnát ír elő, ebből az állami alapba 21 ezer 431 tonnát kell felvásárolni. A szenei központba több mint tíz szö­vetkezet és állami gazdaság szállítja a gabonafélét. Az egyik legmegbíz­hatóbb partnerük a helyi Csehszlovák —Szovjet Barátság Állami Gazdaság, amely a tervek szerint 52B2 tonnát szállít. A blalnéi Rovina Efsz több mint hatezer, a pezinoki közel négy­ezer, a budmericei szövetkezet pedig háromezer tonnára kötött szerződést. Ezen kívül a horvátgurabi (Chorvát­sky Grob) Haladás Efsz. az újfalusi (Nová Dedinka), a féli (Tomášov), a szentgyörgyi (Jur pri Bratislave), a inodrai és a šenkvicei szövetkezet szállít még nagyobb mennyiségben. Az idei gabonafelvásárlást szokat­lanul későn — július 12 én kezdték. Elsőként az őszi árpát szállították, amelyből 2200 tonnát vásároltak fel. A csapadékos időjárás miatt az árpá­nak nagyobb a nedvességtartalma, így az LSO-50 típusú szárító beren­dezés, amely óránként 40 tonna szá­rítására alkalmas, állandóan műkö­dik. A búzát, csak a látogatásomat megelőző napon, július 19-én kezdték a környék mezőgazdasági üzemei szállítani, így a kilátásokról még néni sokat mondhatunk. A sörárpából — a tervnek megfelelően — 4500 tonnát vásárolnak fel, a laboratóriumi vizs­gálatok eredményei szerint azonban a magas fehérjetartalom az idén is gondot okoz majd a feldolgozó ipar­nak. A felvásárló központ hat szocia­lista brigádjának tagjai még a tulaj­donképpeni főidény kezdete előtt megbeszélték az egyes kollektívákra háruló feladatokat, s ezeket sikere­sen teljesítik. A felvásárlás kezdeté­től három műszakban dolgoznak, hogy a nappal beszállított gabonafélék tel­jes mennyiségét meg tudják száríta­ni, s a gabonahegyek ne okozzanak torlódást. Múcska Dezső, a köz­lekedési részleg fiatal vezetője sike­resen együttműködik az egyes cso­portokkal, irányítja a gépkocsivezetők tevékenységét. Nem a legkönnyebb feladatok közé tartozik a napi 500— 600 szállítójármű folyamatos fogadá­sához nélkülözhetetlen feltételek megteremtése. A többéves hagyományuknak meg­felelően az idei nyáron is több idény­munkás — középiskolai és főiskolai hallgató — segíti a felvásárlók mun­káját. Az üzem vezetősége nem fe­ledkezett meg a balesetvédelmi és a tűzmegelőzési irányelvek, szabályok és tudnivalók ismertetéséről sent. Nemcsak az idénymunkások, hanem a központ valamennyi dolgozója szá­mára is több továbbképző tanfolya­mot szerveztek, ahol a résztvevők felelevenítették a tűzmegelőzési is­mereteiket. A szenei felvásárló központ már több éve szükség esetén besegít a Bratislava-vidéki járáson kívüli fel­vásárlóknak is, mivel az ottani szö­vetkezetek és állami gazdaságok ga­bonatermésüket az ö tárolóikba szál­lítják. Gottgeisl Dezsőnek, az üzem helyettes vezetőjének szavai szerint szívesen segítenek másoknak a ter­més felvásárlásával, hiszen a meg­termett gabonafélék biztonságba he­lyezése valamennyiünk közös érde­ke. A korszerű követelmények között, szakszerűen és gondosan tárolt ga honából készül a legfontosabb és egyben nélkülözhetetlen eledelünk, a kenyér. Mindezt nem tévesztik szem elöl a szenei felvásárló központ dol­gozói sem, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy a malomipar számára jó alapanyagot biztosítsa­nak. BÁRDOS GYULA Kovács István agrármérnök, a Dercsikai (jurová) Efsz elnöke a mezőre induló kombájnnsokkal beszélget Kadek Gábor felvétele Kezdő toliforgatóként, a lapunk első száma megjelenésének 20. évfordulója alkalmából rende­zett, ünnepi összejövetelen találkoz­tam először Kovács István agrármér­nökkel. Megismerkedtünk és megba­rátkoztunk. Azóta bizony tovaröppent fölöttünk másfél évtized, és én most gratulálni voltam Dercsikán (Jurová). A Barátság Efsz elnöke a napokban ünnepelte 60. születésnapját. A gra­tuláció kétszeresen is kijárt, hiszen a felelősségteljes beosztással járó mun­kát évtizedek óta pártos helytállás­sal, kommunistához illő kitartással és lelkiismeretességgel végző szak­ember érdemeit szocialista társadal­munk állami kitüntetéssel jutalmazta. A „Szocializmusért végzett áldozatos munkáért“ kitüntetést Kovács István agrármérnöknek Ivan Knotek elvtárs, a nyugat-szlovákiai kerületi pártbi­zottság titkára nyújtotta át. HOSSZÚ VOLT AZ-ÜT A MEZŐGAZDASÁGIG Kovács István ed,digi életútja nem volt megpróbáltatásoktól mentes. A rétéi születésű, ötgyermekes munkás­család sarja kilenc éves volt, amikor az első csapás érte. Édesanyját fiata­lon elvitte a szegények betegsége, a gyerekeket pedig a testvérek vették gondozásba. István Lúčny Dvorba ke­rült. Eszes gyerek, jó tanuló volt, az igazgató-tanító szorgalmazta is, hogy folytassa a tanulmányait. Így került a Szenei (Senec) Gimnáziumba, ahol sikeresen érettségizett. A vakációt rendre munkával töltötte, többnyire az aratásban segítkezett. Saját beval­lása szerint, ekkor került először közvetlen kapcsolatba a mezőgazda­sággal. Persze akkor még nem sej­tette, hogy ez a kapcsolat egy életre szól. A háború alatt megjárta Németor­szágot, majd a felszabadulás után jó ideig kőművescsoportban dolgozott. A szülőfalujában 1946-ban ő is ott állt a pártalapszervezet bölcsőjénél. Ké­sőbb volt adóhivatali tisztviselő Myja­­ván. főkönyvelő, pénzügyi előadó, és végül titkár a Szenei (Senec) járási Nemzeti Bizottságon. Ezt követően a járási pártbizottságon dolgozott, az ellenőrző és revíziós bizottság elnöke volt.'Amikor SZenc megszűnt járási székhely lenni, ismét belépett az éle­tébe a mezőgazdaság — most már végérvényesen. Kovács István Boldog­fára (Boldog) került szövetkezeti el­nöknek. TANULT, HOGY TÖBBET TEHESSEN A járáson hamar felfigyeltek a szorgalmas, jó szervezőképességgel jeleskedő fiatalemberre, és tanulni küldték. — A járási pártbizottság ja­vaslatára ismét beültem az iskolapad­ba. Ekonómiát tanultam a Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskolán. Vö­rös diplomával végeztem, de otthon nem nagyon lelkesedtek, amikor je­lentkeztem. Bosszantott a dolog, de mivel több szövetkezetbe is hívtak, hamarosan túltettem magam rajta. Dióspatonyt (Orechová Potöó) válasz­tottam, ahol főmérnökként dolgoztam. Három évvel később Kovács István agrármérnök már szövetkezeti elnök volt. A járási pártbizottság 1966 ja­nuárjában a gyengélkedő Királyfia­­karcsai | Kráľovičove Kračany) Efsz élére állította. — Az előző évi pártkongresszus ha­tározata úgy szólt, hogy 1975-ig a mezőgazdaságot az ipari termelés színvonalára kell emelni és fel kell számolni a falu és a város közötti kü-Partes maissal lönbségeket. Adott esetben, tekintve, hogy a nagyjából nyolcszáz hektáros szántóterületet művelő szövetkezet hozzávetőlegesen kétmillió korona hi­telt nyögött, a feladat koránt sem volt könnyű. Mégis örömmel vállal­tain a megbízatást, és már az első alkalommal azzal álltam az emberek elé, hogy próbáljunk rangot és nevet szerezni a gazdaságnak. Hogy éz mennyire sikerült, arról a korabeli fel jegyzéseket/idéző, a szö­vetkezet megalakulásának negyedszá­zados évfordulója alkalmából kiadott könyv tanúskodik. A krónikások sze­rint az- új vezetésnek köszönhetően javult a munkaszervezés, a szövetke­zet új gépeket vásárolt és biztosította azok tökéletes kihasználását, csak­nem Ötszáz hektáron bevezették az öntözőgazdálkodást és áttértek a vegyszeres gyomirtásra. A következő évben hektáronként 4.8 tonna búzá­juk. 3.2 tonna árpájuk és 43.6 tonna cukorrépájuk termett, a tehenek pe­dig évi átlagban 3192 liter tejet ad­tak. Rövidesen bevezették a célpré­miumot, ami az egyéni anyagi érde­keltség elmélyüléséhez és az eredmé­nyek jávufásához vezetett. ÖT FALD HÁZASSÁGA Amikor a mezőgazdaság fejleszté­sének már egyre inkább gátat vetett a“ területi íeldaraboltság, hazánkban kezdetét vette a szövetkezetek egye­sítése. A királyfiakarcsai gazdaság hetvenhatban egyesült az egyházkar­­csai' (Kostolné Kračany), a nádasdi (Trstená na Ostrove), a bakai és a dercsikai (Jurová) szövetkezettel. A dercsikai székhelyű Barátság Efsz 4240 hektáros szántóterülettel rendel­kezett s tágját nekigyűrkőzhettek, hogy bebizonyítsák, jó gazdái a föld­nek. — Nem volt könnyű a kezdet — emlékezett -vissza Kovács István ag­­rármérnök;.‘akit antiak idején egyhan­gúlag választottak a nagygazdaság élére. —• Időbe tellett, amíg mindenki megértene, hogy minden falu határa a mi határunk és sikereket csak váll­vetve érhetünk el. Kialakítottuk a korszerű géppark kihasználását segí­tő, nagyparcellás gazdálkodást, hoz­záláttunk,az adottságoknak leginkább megfelelő termelési szerkezet kimun­kálásához és a belüzemi szakosítás megvalósításához. Állattartó telepe­ket, szociális épületeket, óvodákat, üzemi étkezdét és javítóműhelyeket építettünk, milliókat költöttünk az élet- és munkakörnyezet javítására és szépítésére. Tudatában vagyunk an­nak, hngy többel és jobbat csak a tegnapinál korszerűbb módszerekkel termelhetünk, ezért minden új isme­retet igyekszünk rugalmasan átültetni a gyakorlatba. A külföldön bevált vfzfüggönvös fóliasátrakat elsőként próbáltuk ki hazai viszonyok között. Jó részt ennek köszönhető, hogy éven­te csaknem 1400 tonna zöldséget tu­dunk produkálni. Újabban 1236 hektá­ron öntözőgazdálkodás folytatunk, a kukoricát négy éve iparszerű mód­szerrel termeljük. De nincs is adóssá­gunk szemesekből. Tejből van vala­mennyi, de azt rövidesen letörleszt­­jük. BESZÉDES SZAMOK A Barátság Efsz a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás mezőgazda­sági üzemeinek erősebb derékhadához tartozik. A növénytermesztési ágazat bruttó termelését nyolc év alatt 45 százalékkal növelte. A fejlődés egyéb­ként is tagadhatatlan. Az összteljesít­mények értéke 1975-ben 91 millió, ta­valy pedig már 128 millió korona volt, holott közben a földterület ti­zenegy százalékkal csökkent. A mező­gazdasági bruttó termelés értéke nyolc év alatt 73 millióról 98 millió­ra, az egy dolgozóra számított mun­katermelékenység pedig 129 ezerről 192 ezer koronára nőtt. A szövetkezet ma 6 tonnánál több búzát, jnbb évek­ben 8 tonna kukoricát, illetve 1237 liter tejet és 537 kg húst termel hek­táronként. A szövetkezetben számító­gépes adatfeldolgozást végeznek, a gépközpontban diagnosztikai műsze­rek üzemelnek, a beton sllővermek­­hen automata berendezés jelzi az esetleges, környezetszennyező léelfo­­lyást stb. A közös hatékonyan támo­gatja a sport- és társadalmi szerveze­teket s dolgozónkénti átlagban 1862 koronát áldoz kulturális célokra. Ezek olyan eredmények és tények, melyekért a nagygazdaság egyetlen tagjának sem kell szégyenkeznie. Be­leértve természetesen Kovács István agrármérnököt a Barátság Efsz elnö­két is, akiről hatvanadik születés­napja és megérdemelt kitüntetése kapcsán — vitathatatlan érdemeit méltatva — mindezt fontosnak tartot­tuk elmondani. KÄDEK GÄB0R

Next

/
Thumbnails
Contents